Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

Gyarapítsák népünk szocialista műveltségét, falasát! Tárlat után — tárlat előtt A nyolcadik salgótarjáni tavaszi tárlatról lapunk koráb­bi számai fcvm már szólottunk. Minap Salgótarjánban, a me­gyei Józsefi Attila Művelődési Központban a tárlat előkészí­tő bizottsága értékelte a kiállítás előkészítésével, szervezé­sével. rendezésével stb. kapcsolatos teendők végrehajtását, egyúttal megkezdődött a jövőre rendezendő kilencedik ta­vaszi tárlat elők észítése. Ügy tűnik, az idei kiállítás mind a szakma, mind pedig a közönség számára kínál tanulságokat. Alapvetően kedvező visszhangra találd Az érdeklődést a látogatottság alakulá­sa is bizonyítja. A már hagyományos látogatottsági moti­váltságon túl, örvendetes, tjagy az ország más tájairól is fokozott érdeklődés nyilvámál meg a tavaszi tárlat iránt. Többi kozott, egyetemekről, kulturális intézményekről stb. érkeznek érdeklődők Salgótarjánba; s ez újszerű jelenség a tavaszi tárlatok történetében. A szokásos látogatottsági motiváltságon pedig azt értjük, hogy mindenekelőtt az ipa­ri nagyüzemek munkáskollektívái, szocialista brigádok tag­jai. az ifjúság mind szélesebb rétegei keresik fel a kiállí­tást. A közművelődés munkásai felkészülten fogadják a ven­dégeket, rendszeressé váltak a tárlatvezetések, szakmai tá­jékoztatók. Néhány szót még a tárlat előkészítéséről. A kiállítás alapelve az 1977-es koncepció alapján fogalmazódott meg. Ez az alapelv azonban véleményünk szerint szerencsésen né­mileg módosult. Mennyiben? Mindenekelőtt abban, s ez: már tavaly némi arányeltdló- dással érezhető volt, hogy megszűnt a korábbi néhány tár­latra jellemző levegőtlenség. A reprezentatívabb meghívásos rendszer bevált, s különösen hasznosnak bizonyultak azon látogatások, amelyek az előkészítés során történtek a mű­vészeknél. Így idén bővebb és színvonalasabb anyag gyűlt össze. A díjak adományozása, ezek aránya és összege megfe­lelő volt. Különösen kiemeljük itt az üzemek mecénáló sze­repének érvényesülését, örvendetes továbbá Balassagyar­mat bekapcsolódása is e térem. Vásárlások ugyancsak nagy számban történtek, a megyei művelődési osztály kezdemé­nyező szerepe jól érvényesült. A továbbiakban az arányokról szólva jegyezzük meg, azokkal értünk egyet, akik a salgótarjáni tavaszi tárlatot a jövőben is mindenekelőtt az észak-magyarországi művészek — ezen belül a Nógrádban élők — rangos fórumának tart­ják. Nem zárja ki ez azt, hogy országos, sőt nemzetközi ran­gú művészek is szerepeljenek ezen a kiállításon, különösen azok, akik valamilyen módon kötődnek is ehhez az ország­részhez. Természetesen, ez nem jelenthet semmiféle minősé­gi engedményt a beérkező művek elbírálása során, hiszen alapvető szempont valóban csak a művek minősége lehet, semmiféle más érdem méltánylására nem szabad ez alkal­makkor sort keríteni. Más érdemek elismerése más, adott fórumokon történhet meg. Az aranydiplomák adományozása immár hagyomá­nyosan kapcsolódik a tavaszi tárlat megnyitásához, szeren­csésen erősíti ennek kultúrpolitikai, közművelődési szerepét. Az idei tapasztalatok bizonyítják, hasznos volt az intéz­mények együttműködése, ezt a további kiállítások során is érvényesíteni lehet. X. E­Mai tcvéajáillatunk A balettművész Dózsa Imre új szerepeiről és utazásairól DÓZSA IMRE PORTRÉJA 21.35: Fiatalok órája A Fiatalok órájának stúdió­jában vendég: Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes. Fümriportban számolnak be az FTC rajongóit érdeklő kér­désekről, amelyekre Dalnoki Jenő és a csapat néhány tag­ja válaszol. (De szót kapnak a szurkolók is.) Ellátogatott a műsor stábja a marcali far- mergyárba, hogy megkérdezze, Mjn ár egy ideje vésztjósló "• jelek mutatják a Nagylány változásait. Tavaly még nerri létezett kezdemé­nyek dudoritják a blúzát és azzal az ábrándos „Aliz Cso­daországban’' — kévével ha­lálra dühösít, valahányszor ránézek: hogy mert így a lejemre nőni? — Hozd ide a vödröt! — mondom, mire ő ábrándosán nyúl a partvisért. — A vödröt! — ordítom. — Azért nem kell így ki­abálni — motyogja sértődöt­ten, miközben szív alakú ar­cára kiül a világfájdalom. ,— Szerelmes — közli a Kö­zépső, ártalmatlannak lát­szó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautó­ja mellől, — Igen? — kérdezem kö­zömbösen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság su­gallta többi kérdést diploma­tikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —, va­lódi farmerja van és jeans inge. Egy percre elszorul a szí­vem: ott ül legidősebb gyer­mekem elomolva, végelátha­vajon igazi lesz-e a farmer? Ha már a farmert tudjuk Ma­gyarországon is gyártani, nem lehetne-e ugyanezt megpró­bálni a külföldi hanglemezek­kel? — teszik fel a kérdést a Hanglemezgyártó Vállalat ille­tékesének. Szó lesz a műsor­ban a tavaszi—nyári divatról, s az alkoholfogyasztásról is. A filmriportokat Vitézy Lász­ló rendezte, a riporter Kondor Katalin és Déri János. A mű­sorvezető: Feledy Péter. tatlan lábakkal, a maga osto­ba tizenhárom évével, való­di felnőttbánattal az ar­cán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni, mi­lyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és már­is újraérzem a kamaszbánat tokrokszorítását, akkori fél­szeg magányomat... Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem el­illant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kér­dezem gyengéden, egy meg­gyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó meg­rázza a fejét. — Inkább kimennék a tér­re — és néz rám, talán utol­jára, a régi kisbaba szemek­kel. — Menj — sóhajtom. Már tudom, aligha védhetem meg attól, hogy végérvényesen fel­Tanulnak a gépüzemben A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeme hosszú éveken keresztül üzemi kihe­lyezett tanfolyamon képezte azokat a dolgozóit, akik nem rendelkeztek az általános is­kola valamelyik osztályával. A hiányos iskolai végzettsé­gűek számának csökkenésével ez a forma megszűnt, s az üzem más vállalatokkal közö­sen igyekszik megoldani fela­datát. A szocialista brigádok kezdeményezésére és támoga­tására az idén 18-an vállal­ták az általános iskola hi­ányzó osztályainak elvégzé­sét. Közülük az első negyed­évben öten fejezték be az 5. és 6. osztályt, ketten pedig a hetediket. Most valameny- nyien tovább folytatják ta­nulmányaikat, melyekhez nagy segítséget kapnak az üzem FMKT-szervezetének fiatal mérnökeitől és techni­kusaitól. Gazdag program A salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ április 21. és 23. között gazdag hét végi ismeretterjesztő és kulturális programot állított össze az autó- és motortulaj­donosoknak. Az események színhelye a salgótarjáni Bá­nyász Művelődési Ház. Az ér­deklődők a három nap alatt kiállítást tekinthetnek meg az ország és a megye kiránduló­helyeiről, nevezetességeiről. A turizmussal és a közlekedéssel kapcsolatos kisfilmeket néz­hetnek meg. A helyszínen for­gathatják az autózással és mo­torozással foglalkozó folyóira­tokat, közlekedési térképeket és személygépkocsikról szóló könyveket vásárolhatnak. Dél­utánonként az autóklub szak­emberei, valamint az IBUSZ megyei irodájának és a megyei idegenforgalmi hivatalnak a munkatársai tájékoztatják a közönséget a szervezeti élet­ről, illetve az utazási lehetősé­gekről. Ma délelőtt az autó­klub tagjainak a '„Sárga an­gyal” szakemberei térítés nél­kül fényszóróbeállítási és motordiagnosztikai munkát végeznek. Szombat és vasárnap délután az AFIT képviselője karbantartási szaktanácsot ad az érdeklődőknek. A rendezvé­nyek ideje alatt a szülőkkel ér­kező gyermekeket a játékklub várja közös szórakozásra. nőtté váljon. A Középső rosz- szallóan rámnéz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragasz­kodik férfiúi fölényességé­hez. — Mondhattad volna előbb is — szólok, és futok ki a lá­nyom után. Kint vigasztala­nul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői kö­zött, akik mind egyszerre be­szélnek, és valamennyien csíkos zoknit viselnek, ve­lük szemben, hanyag test­tartásban ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön való­di farmernadrág. — Gyertek be — mondom lemondóan. Ügy viharzónák utánam, mint kotlös után a kiscsibék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső. A Nagylány bete­reli vendégeit a szobájába, az Több mint másfél évtizedes' kimagasló művészi teljesítmé­nyéért előbb Liszt-díjas, most négy éve érdemes művész lett Dózsa Imre, az Állami Opera­ház népszerű táncművésze. A balettkedvelő látogatókon kí­vül minden tévénéző ismerhe­ti, hiszen többször játszott ba­lettfilmekben, így a Térzene, Furfangos diákok, Coppélia és A cédrus című játékokban. Most új szerepre és utazások­ra készül — már a Kossuih-dij birtokában! — Három egyfelvonásos ba­lettet készítünk elő a színház­ban — meséli. — Az egyiknek Fodor Antal balettmester ter­vezi a koreográfiáját. Előrelát­hatólag Elektronika lesz a cí­me. Az emberi magányosságról szól, s egy lelkiállapotot óhajt a táncon keresztül bemutatni. Dózsa 1950-től 1959-ig volt az Állami Balett Intézet nö­vendéke. Négy év múlva a színház magántáncosa lett. Legsikeresebb szerepei: A ró­zsa lelke, Tavaszünnep, Ez lenne a halál? Sylvia, Hattyúk tava, A rosszul őrzött lány, Giselle, Rómeó és Júlia című halettek vezető férfiszerepe. — Milyen külföldi vendég­játékaira emlékszik a legszí­vesebben? — Az 1976-os moszkvai fel­lépéseimre a Nagy Színházban, valamint a berlini Deutsche Oper-re, ahol a Hattyúk tava, Giselle és Raymonda előadá­sain táncoltam. — Idén is készül külföld­re? Beszélgető partnereim a Kőbányai Porcelángyár III, számú telepén dolgoznak, Ba­lassagyarmaton. Betanított munkások. Valamennyien a Furák Teréz ifjúsági szocia­lista brigád tagjai, és vala­mennyien nők. A téma, a brigádvállalások oly sokat vitatott területe: a kulturális vállalás. S hogy az olvasót megnyugtassuk, ezúttal nem az ide vonatkozó irányelvek ismeretére vagyunk kíváncsi­ak, mindössze arra, hogy mit jelent ez azoknak, akik sem kimagasló eredményeket, sem kirívóan gyenge teljesítményt nem nyújtottak, egyszóval hogyan látják a brigádválla­ajtóból visszanéz, mintha há­lát látnék csillogni a ‘szemé­ben. A becsukódó ajtó lát­ványa felingerli a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! —■ ordítja nővére után. Zord és Gyanútlan Atyja még mindig tétován áll, sze­meit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman —, nemsokára nagy­papa leszel. Nem úgy néz rám, mintha értené, mi történik most kö­rülötte. — Mit fognak ezek itt mű­velni? — kérdezi, és idege­sen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Ma­gam is aggódom, de ezt, most a világért sem ismer­ném el. — Nem kell mindjárt rossz­ra gondolni — felelem köny- nyedén — és különben is, az én lányom.... — Igen? — mondja rossz- májúan, szerencsére a foly­tatás most az egyszer elma­rad. 4 Középső közénk áll, ránkmereszti megha­tóan kék szemét, hangjában megértés bujkál: — Mit izgultok, gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon. Bogárdl Márta — Hamarosan indulok. Áp­rilis 14-én és 21-én Nyugat- Berlinben táncolok a Giselle- ben és alakítom Rómeót, má­jus 8-án Barcelonában kell lennem, ahol koncertműsort adunk elő. Sor kerül ezenkí­vül egy lausannei utazásra is. — Idehaza? — A fellépéseimet egyeztet­ni kell a külföldi szerződések­kel. Persze, minden hívás­nak nem tudok eleget tenni, lásnak ezt a területét, példá­ul ők... A brigádvezető, Jónás Zol­tánná egyben KlSZ-alapszer­vezeti titkár is. Ű kezdi a beszélgetést. — Az idei év eltér az elő­zőktől. Korábban negyed­évenként értékelték a kultu­rális vállalásokat, idén erről csak az esztendő végeztével kell számot adnunk. — Véleménye szerint, mi­ért volt erre szükség? — Az igazság az, hogy elő­re nem lehet pontosan tudni, milyen alkalom kínálkozik a művelődésre. A rendszeres el­lenőrzés hiánya . ugyan na­gyobb szabadságot ad, de a mulasztások is szembetűnőb­bek. Mivel nem komplex brigád vagyunk, sőt nem is mind egy műszakban dolgo­zunk, a közös programok szer­vezése csaknem lehetetlen feladat. Aa egyéni vállalá­soknak könnyebben eleget tudunk tenni. — Abban, hogy „kulturá­lis vállalás”, nem éreznek semmi kényszerűséget? — ve­tem közbe. Rövid szünet után a bri­gád egyik „hangadója”. Nagy Csabáné válaszol, meglepő határozottsággal. — Csak arra kötelezzük magunkat, amire szívesen vállalkozunk. Amit egyébként is igényelünk. — A kulturális vállalások egyik legfontosabb elerjie az önképzés, a tanulás... — Tudom mit akar kérdez­ni! — vág közbe a brigádve- zető. — Csaknem minden bri­gádtag tanul valahol. Leg­többen az érettségi megszer­zését tűzték célul. Én- mar­xista egyetemre járok. — Az üzemen belül, mi­lyen lehetőségek vannak a művelődésre? — Van egy irodalmi szín­padunk. .., vetélkedőket is szoktak rendezni, igaz nem túl sokan vesznek részt raj­ta. .., meg aztán alkalman­ként képzőművészeti kiállítá­hiszen fő munkahelyem az Ál­lami Operaház. Volt olyan évem — 1975 —, amikor egy időben három balett-társulat­ban dolgoztam. Az egyik a berlini, a másika stockholmi, a harmadik a budapesti Ope­raház volt. 1969-től 1975-ig rendes tagja voltam a svéd ki­rályi operaháznak is. Dózsa Imre felesége is tagja a balettkarnak: nem más, mint Szumrák Vera, a társu­lat népszerű magántáncosnője. K. K. sokat helyeznek el itt a KISZ­klubban, — veszi át a szót is­mét Nagy Csabáné. — Meg is tekintik a ki­állított alkotásokat? — kér­dem, nem titkolt kétkedés­sel. — Megnézni, megnézzük..., csakhogy ettől nem mindig leszünk okosabbak. Nézzen körül a terem falain! Most is szép rajzok vannak kitéve, csak épp azt nem tudjuk, ki rajzolta őket... A megjegyzés jogossága vi­tathatatlan. Az ízlésesen be­rendezett klubhelyiség a szovjet filmművészet nagy rendezőegyéniségének, Eizien- steinnek a díszlettervei, filmjeihez készített vázlatai, grafikái árválkodnak. Ehhez bizony el kellett volna némi kommentár... Egy null. Megélénkül a kis közösség. — Űjabban a társadalmi ren­dezvényeken való részvételt is a kulturális vállalások közé sorolták — mondja valaki, és már érzem, hogy valami itt sem stimmel. — A nagygyűlések után ilyenkor irodalmi műsort, vagy hangversenyt tartanak. Ez eddig rendben van. Nem árt, ha a munkás ismerkedik a komoly zenével, de azt kis­sé furcsáljuk, hogy a gyűlés befejeztével, a vezetők ki­mennek a teremből. Vagy ne­kik talán nincs szükségük a művelődésre? Egyre többen kapcsolódnak a beszélgetésbe. Megtudom, bogy gyakran járnak közösen moziba, ha idejük engedi a múzeumot is meglátogatják, tavaly az Ady-évforduló kapcsán nyilvánosság előtt olvastak fel verseket, és per­sze olvasnak, tv-t néznek, rár dióznak. Szeretnék közbevág­ni, rákérdezni, hogy vajon mindez nem „protokoll” szö­veg-e, de mi okom lenne ké­telkedni. Hiszen ők megnéz­ték a klubhelyiségben kiállí­tott rajzokat és a hangver­senyről sem ők mentek el... Pintér Károly ] 4 NÖGRÁD - 1978. április 21., péntek A megperzselt leányzó---------------------- ............. ....... - - - ........... P éldául ők Szocialista brigád, emberközelből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents