Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-21 / 93. szám
Rábeszélni kevés Mármint bárkit arra, hogy a keze alól kikerülő termék minősége megegyezzen az előírásokkal. A pontosság kedvéért másként fogalmazva: csak rábeszélni, csak szavakkal szorgalmazni a termékminőség javítását nem elég. Azt, hogy napjainkban mind a bel-, mind a külföldi eladásoknál gyorsan növekszik az áru milyenségének szerepe, s döntővé lép elő. különösebben nem szükséges bizonygatni, mert gazdag tapasztalataink vannak erről. Vásárlóként is, eladóként úgyszintén, s hogy mekkora tartalékok rejlenek itt, arra egyetlen példát. A könnyűipar exportjának árbevételét 15—20 százalékkal lehetne növelni — állapította meg a minisztérium részletekbe menő vizsgálata — csupán a tervezettel egyező minőségű, s határidőre leszállított árukkal! Azzal tehát, amihez nincs szükség különösebb befektetésre, többletráfordításokra, elegendő lenne —, de sajnos, csak lenne a pontos munka, a következetes ragaszkodás a szerződésekben foglaltakhoz és a szabványok betartásához. Föltételezhetjük, sem a könnyű-, sem más iparban nem akadnak seregestől olyanok — mert néhány nemtörődöm ember mindenütt meglelhető —, akik szántszándékkal a kívántaknál rosszabbat készítenének, legyen az szövet, cipő, bútor, szerszámgép, vagy cement, motorbenzin, hengerelt acél. Mégis, a gyengébb minőségű termékek seregestől áramlanak a termelői és a lakossági felhasználásba, így például a bútorok 25—30, a burkolólapok 22—26, az acéllemezek 18—20 százaléka hibás, nem egyezik a szabvány megjelölte áruosztály követelményeivel, azaz az elsőből másod-, a másodból harmadosztályú lesz, vagy éppen szabványon kívüli. Pedig dolgoztak azzal is, fölhasználták hozzá az anyagot, az energiát s mégis... Igen, csak rábeszélni a jobb minőségre nem elég. Az előírt termékminőség megtartásának, s még inkább a termék- minőség javításának bonyolult feltételrendszere van, ami a technikai, technológiai tényezőket éppúgy magába foglalja, mint a szervezési, ellenőrzési intézkedéseket, az erkölcsi és anyagi ösztönzést —, s ezek ellentétét, a kényszerítést ■—, s nem utolsósorban a tudati, szemléleti hatásokat. Ezek együtt alkothatnak csak olyan környezetet, amelyben természetes igény a jó s a még jobb, olyan légkört, ahol szégyen a rossz, a piac által leértékelt, s ahol ezért közösnek érzik a sikert éppúgy, mint a kudarcot. Érdekes elemzésre vállalkozott a nehézipari tárca, több tudományos intézettel ösz- szefogva. Azt kutatták a kiválasztott cégeknél, vajon milyen tényezők mekkora súllyal hatnak a végső termékkibocsátás minőségére, hol lelhetők a leggyengébb pontok? Sommás megállapítássá tömörítve a sok ágra bomló vizsgálati eredményeket, azt mondhatjuk, a legtöbb buktató a gyártáselökészítésben található. Abban a szakaszban tehát, amikor a termék még nem megfogható valami, hanem terv, szavak szövevénye a műveleti utasításban, tőmondat az anyag- vagy szerszámigénylési lapokon, napi feladatkiadás a gépbeállí- tóknál, karbantartóknál. Az már nem is meglepő ezek tudatában, hogy a vizsgált vállalatok egy részénél rendkívül gyenge a műszaki dokumentáció — termékek sora készül például szóbeli technológiai utasítások alapján —, szervezetlen a fölszerszámozás menete, kidolgozatlanok a minőségellenőrzés objektív mércéi. Le a kalappal a tárca igazságföltáró erőfeszítései előtt mivel hasonló vizsgálódást folytattak a termelékenységi mutatók nemzetközi összehasonlításával —, mert legalább a diagnózist megállapíthatták, amit másutt még nem mondhatnak el. A diagnózis: első lépés a baj gyógyításához, esetünkben a jobb termékminőséghez. S ezek a lépések természetszerűen állítanak előtérbe olyan, külön- külön esetleg nem nagy súlyúnak tetsző tényezőket, mint az alapanyag állandó minősége, a műveletközi ellenőrzés, a célszerszámok alkalmazása, a következetes etalonvizsgálat, a technológiai utasításokért viselt személyes felelősség. Ami bármennyire is esetleges fölsorolás, érzékelteti: a jobb termékminőség bonyolult feltételrendszerhez kötődik, s nem elég annak egy-egy részletet megteremteni, hanem éppen az összefüggésekre, az úgynevezett lánchatásokra jut a hangsúly. Tisztességes szándékot, becsületes igyekezeteket tehet nevetségessé az, ha a szavak mögül hiányoznak az elengedhetetlen feltételek, ha a címzettek úgy érzik, azt várják tőlük, ami megoldhatatlan. Szellemes és igaz mondás ami az üzemekben járja: jobb árut nem szájjal kell csinálni. Azaz, nem úgy válik értékesebbé valami, hogy amikor elkészült, ugyan gyatra, de addig dicsérik, míg jobbnak látja a vevő.. . Van példa erre, mint ahogy a minőség következetes számonkérésére szintén, azaz az iparban egyszerre van jelen az, ami e területen visszahúz, s ami előre lendít. Beszélni mindenki beszél a minőség javításának szükségességéről, de a cselekvők tábora szerényebb. Ez alighanem a leglényegesebb magyarázata annak, hogy a ráfordításokhoz mérten miért aránytalanul nagy a közepes vagy annál gyengébb minősítésű áruk aránya az össztermelésen belül, miért marad el a lehetségestől a jövedelmezőség. Mészáros Ottó PASITŰI BRIGÁDOK X pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságban az idén huszonegy brigád küzd a szocialista cím valamelyik fokozatának elnyeréséért. Az idei felajánlások értéke meghaladja az egymillió forintot. A vállalások közül kiemelkedik a sertéstelepen dolgozó kollektíváé: terven felül csaknem félmillió forinttal emelik a termelési értéket s emellett ezer óra társadalmi munka végzését ajánlották fel. A brigádok tagjai az újításokról sem feledkeznek meg. A sziráki gépműhely dolgozói jelenleg öt, a sertéstelepiek és az építők 3—3 újításon dolgoznak. NEM AZ ASSZONY A HIBÁS Ott ültem, mellette a lócán, félig hűlt munkadarabokkal a lábunk előtt és méla undorfal köpte ki szájából a harmadik falat pirosarany paprikautánzattal megkent szalonnadarabot. Nem ízlik? — kérdeztem, bár nem kellett volna: arcjátéka beszédnél is érzékletesebben tükrözte a választ. Mindig ez a rohadt szalonna, meg kolbász, disznósajt! Belecsömör- lik már az ember! Zsírpapírba csomagolta a maradékot és panaszkodott. Tudja — mondta — hányszor meg hányszor főzne mást húsnál a feleségem, ha kapna valamit azokból a sokat hirdetett, agyonreklámozott, mirelit, félkész és készételekből? De hát, mire ő is végez a műszakkal, jóformán semmi sincs a pultokon. Tény: sok alkalommal nem a háziasszony — o kosztját fogyasztók panaszkodtak a korszerű táplálkozási módot jelszóként hirdetőkre. Hangoztatták: nem az asszony a hibás, hogy majd‘ mindig azt esszük; ludas ebben a kereskedő is. De nincs teljesen igaza a vásárlónak sem — bizonygatja, szavait adatokkal alátámasztva Türei Mihály, a Pécskő ABC-áruházának vezetője. Nálunk is dívik még a hagyomány, s hosszú évtizedek beidegzödöttségét nem vetik le magukról egyik napról a másikra a háziasszonyok. Azt tartják: melós férjuruknak hús kell, hús, és még egyszer az. S közben, az igazán tápláló tej- és tejtermékek forgalma 1977-ben, az előző évinél mindössze ötvenhatezer forinttal nőtt, s hiába, hogy jobb az ellátás, bővült a választék a háziasz- szony gondját. tényleg lényegesen megkönnyítő mélyhűtött árukból, mégis ezek forgalma 1977-ben a két évvel ezelőttinek alig duplájára emelkedett. Az egyik eszi a szalonnát, beleunton el is csomagolj a, a másik az új iránti érdektelenségről beszél. És mindketten rosszkedvűek. B., hogy: vásárolna az asszony, de... Az üzletvezető, mert: rendelne, de nem veszik... Mint egy gordiuszi csomó! — karácsony — Propagandisták Számomra öröm az emberek érdeklődését kielégíteni AMIKOR CSAKNEM HARMINC ÉVVEL EZELŐTT, 1948-ban a balassagyarmati Goldperger István elvégezte az első propagandista tanfoiya- mot, avagy ahogyan az igazolványa is bizonyítja a hathetes esti előadóképző iskolát, maga sem gondolta, hogy egy életre elkötelezete magát a propagandista munkával. De akkor, alig néhány esztendővel a felszabadulás után még zavarosak voltak az emberi fejek, a gondolatok. Propagandistákra, agitátorokra volt szüksége a pártnak, hogy megértesse politikáját. S a most 67 éves, idős, de gondolkodásban rendkívül friss Goldperger István — 43 éves munkaviszony után ment nyugdíjba — ma is aktív propagandistája a pártnak. — Tulajdonképpen ott kezdtem a propagandista tevékenységet, amikor a felszabadulást követően először mentem be a vármegyeházára, s mindjárt megkezdtem a munkát az új társadalmi rendszerért. Azzal folytattam, hogy jártam a megyét, Szirákon, Kálión, Palotáson át, s mint a párt első tagia agitáltam a földreform mellett. Mert agitálni, magyarázni kellett, hogy mit is akar a párt a földreform megvalósításával. .. A szekrényfiókból igazolványok, dokumentumok egész sora kerül elő. Bizonyíték valamennyi arról, hogy Goldperger István sokat tett ezért a társadalmi rendszerért, sokat azért, hogy Balassagyarmaton és környékén is megértsék a párt szavát. Bizonyíték arról, hogy a népnevelő-felelősből hogyan lett egész életre a párt propagandistája. — Párttagságom 1945. január elsejétől elismert. Voltam a párt elnöke, a két párt egyesítésének előkészítésében, mint az egységbizottság tagja, majd az MDP városi végrehajtó bizottságának a tagja, s ki tudná még felsorolni a több mint háromévtizedes funkciókat. Egy azonban biztos. Bármilyen gazdasági beosztásban is dolgoztam, hozzám mindig a propagandista tevékenység volt a legközelebb. Az egykori népnevelőből városi vezető propagandista lettem. Vezettem alapfokú, középfokú szemináriumokat, tanítottam a bolsevik párt történetét, legutóbb a gazdaságpolitikai tanfolyam állt közelebb hozzám. Most, már három éve, a politikai vitakör a kedvenc oktatási formám, hiszen az ajánlott témák mellett a hallgatók kérdéseit vitatjuk meg... Van egy szép emlékem. A felnőttek mellett mindig szerettem a fiatalok között lenni, azokat tanítani, nevelni. A Szántó Kovács János Gimnáziumban például éveken át vezettem politikai vitakört. Az akkori hallgatóim közül sokan már tanárok, vagy más fontos politikai munkakörben dolgoznak. Szerettem, szeretem az oktatást, különösen a fiatalok között lenni... Arra pedig külön büszke vagyok, hogy sok olyan propagandista van a városban, aki valamikor az én hallgatóm volt... A szobában rengeteg könyv, újság, folyóirat kelti fel az érdéklőlő figyelmét. Goldperger István azonnal észreveszi, hogy a folyóiratokat, könyveket, újságokat nézzük. Kérdés nélkül válaszol. — A harminc év alatt még nem volt olyan szeminárium, vagy politikai vitakör, ahová ne készültem volna fel előre. Nos, ezért a folyóiratok, újságok, könyvek. Módszeremhez tartozott és tartozik ma is, hogy először megtartom az előadást, aztán konzultáció, majd egy-egy hallgató- összefoglalja az anyag lényegét, s csak utána mondom el a magam véleményét. Ami pedig nagyon fontos: meg kell találni a kontaktust a hallgatókkal. Ez az oktatás egyik alaptörvénye a szemináriumokon is... AMÍG GOLDPERGER ISTVÁN a kitüntetések között keresgél, felidézzük a több mint harminc év más eseményeit is. Munkahelyi emlékek, igazgatói visszaemlékezések elevenednek meg. Magam ennek ellenére arra gondoltam: harminc év alatt hány párttagnak, pártonkívüli dolgozónak hirdette, magyarázta a párt igazát, politikáját. Szinte lejátszódott előttem, hogy maga is tanult — több tanfolyamot végzett, elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet csak azért, hogy egyre magasabb szinten taníthasson. S amíg csiszolgatja a Munka Érdemrend bronz fokozata, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ugyancsak bronz fokozata, a Kiváló dolgozó, meg más, magas kitüntetést, köztük azt, amit sokéves eredményes propagandista munkáért az MKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére kapott, csendesen teszi hozzá: — Ma is örömmel végzem az oktatást, öröm számomra, mert emberek között vagyok. A harmincéves rutin sokat számít ebben a munkában is, megismerem az emberek tehetségét. De számomra öröm ' az emberek politikai érdeklődését kielégíteni. Ettől pedig egy propagandista számára aligha van nagyobb öröm... Somogyvári László Burai Emma Baglyasaljáról jár az üzembe- Két műszakban szereli a tűzhelyeket. Fiatal társaival megbízható munkát végez. 2500 forintos jövedelmének egy részét öltözködésre, utazásra, szórakozásra költi, de a nagyobbik rész takarékba kerül. Tüshel^készilök Határainkon túl is ismerik a ZIM salgótarjáni gyára nevét, Korszerű termékei a tőkéspiacon is rangot szereztek. Lehetne-e keresett, modern, tetszetős árut jó munkaszervezés, felkészült szakemberek nélkül készíteni? Aligha! A ZIM salgótarjáni gyárában tekintélyt vívtak ki maguknak azok a dolgozók, akiknek többsége szocialista brigádban teljesíti kötelezettségeit. Szorgalmuk, pontos, munkájuk meghatározója a ZIM jó teljesítményeinek. Balázs Illés hatfős takarító- brigád vezetője- Olykor a szállításokban, rakodásokban is részt vesznek. Ahol szükség van rájuk, segítenek. Ügy tartják róla, hogy késése nem akad, s ha csak nem volt beteg, soha nem hiányzott munkahelyéről. Orosházi Miklós gépipari szakközépiskolát végzett, s érettségivel került a tűzhelyeket ellenőrző meósok közé. Szigorúnak tartják- Inkább tőle kerüljön javításra a termék, mint a vevő az üzletben vegye észre. Radics Julianna a szerelőszalag dolgozóit látja el különböző tűzhelyalkatrészekkel. „Egyszer azt szeretném, ha én is a szerelők között dolgozhatnék” — vallja bizakodón(Kulcsár József képösszeállítása) NÓGRÁD - 1978. április 21., péntek 3 i
