Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

Allaltenyésxléai hörhép (1.) A szarvasmarha-tenyésztés AZ EL kezdődő fölívelése AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS nagy esztendejéről hallani itt is, ott is, ha agrárberkekben fordul meg az ember. 1977 értendő ezen a nagy éven. A jelző- indokoltságát tenyészté­si-termelési adatok bizonyít­ják. Eszerint — bár a zár­számadások összegezéséig még most sem lehet szabatos szá­mokról beszélni — a 3000 li­teres tejhozam országos át­lagban soha nem volt telje­sítmény, a juhtenyésztésben is fellendülés kezdődött, fő­ként az alföldi tájakon, s Nógrád megyében is. A sertés- tenyésztésben magas a színvo­nal, amit az idén stabilizálni kell, míg a baromfitenyésztés­ben az eddigi, megszokott munkát várja el a minisztéri­um, beleértve az állategész­ségügyi helyzet javítását. Dr. Csomós Zsoltán, a MÉM mezőgazdasági főosztályának az állattenyésztéssel foglalko­zó helyettes vezetője: — Az előzetes számítások már lehetőséget nvújtanak ahhoz, hogy értékeljük a ta­valy kialakult főbb tenden­ciákat, s meghatározzuk az 1978. évi tennivalókat. Nos, a terv szerint az állattenyésztés bruttó termelési értékét 1976- hoz képest 4.9 százalékkal, 2,7 milliárd forinttal kellett volna növelni. Ezzel szemben a gyarapodás 7,5 százalék, vagyis 2—2,5 százalékkal több az előirányzottnál. Ez hozzá­vetőleg 44—45 százaléka a mezőgazdasági termelésnek, értéke 59 milliárd forintra be­csülhető. Ennek az összegnek az 54.9 százalékát a nagy­üzemek, 45,1 százalékát pedig a kisgazdaságok produkálták. Lássuk elsőként az immár ' közhelyszerűen „nehézipar­nak” mondott szarvasmarha­tenyésztés helyzetképét. Az már év közben látnivaló volt, hogy az 1975/76-os tejhiánvt fölváltotta a nagyobb tejkíná­lat, sőt itt-ott már panaszok hangzottak el arra, hogy a felvásárlás elégtelen. Minden­esetre a javulásnak nem pusz­tán a tehenenkénti 3000 liter­nyi tej az ismérve: összességé­ben az ágazat termelési érté­kének növekedése 9,2 százalé­kos volt — a tervezett 4,3 százalék helyett! így az állami gazdaságok­ban nem az előirányzott 7,1, hanem 17,5, a termelőszövet­kezetekben nem 5, hanem 12,2 százalék volt a növekedés, míg apadás csupán a kister­melőknél mutatkozott: 2,1 he­lyett csak 1,1 százaléknyi a tavalyi emelkedés a termelé­si érték dolgában. (Ez is azt bizonyítja, hogy a szarvas- marhának az adózás alól tör­tént kivonása, valamint a különféle anyagi kedvezmé­nyek ellenére is legföljebb mérsékelni lehet a kisgazdasá­gokban az állomány csökke­nését — megállítani aligha). IGAZ, HOGY A Jó ered­ményekhez főként a több tej járult hozzá, — megyénkben például a fejlődés 18,4 száza­lékkal nőtt az értékesített tej mennyisége — de nem feled­kezhetünk meg az évszáza­dok óta exporttermékként is szolgáló húsmarhákról, a két­irányú szakosodás még csak megkezdődött, ám fölgyorsu- lóban levő folyamatáról. Szá­mokban kifejezve: a tehénál­lomány 19 ezres növekedésén belül — az előrányzat csak 14 ezer volt! — 14 ezer a te­jelő, s 5 ezer a húshasznú ál­lat. Ez önmagában ugyan kedvező, mégis, az ötödik öt­éves tervhez képest elrpara- dást jelez. Dr. Csomós Zoltán: — Ennek tükrében az or­szágos állomány 40 ezerrel, a téeszekben 25 ezerrel, a kis­termelőknél 15 ezerrel kisebb az előirányzottnál, pusztán az állami gazdaságokban alakul a tervnek megfelelően. Az ugyan örvendetes, hogy a tej­termelés 2,8 százalék helyett körülbelül 11 százalékkal emelkedett, mégis elgondol­kodtató, hogy egymás mellett lévő nagyüzemek között 1—2 ezer liter a különbség! Ala­csonynak ítélhető a munka termelékenysége, s hiba, hogy a kívánatos 6—6,5 helyett csak 5,5 év a tehenek átlagos életkora. Köztudomású, hogy a tej­kérdőjelek múltba vészéjtésé- nek igen jó segítői voltak az Amerikából importált Hols- tein-friz szarvasmarhák. — Hasonló, bár más ter­mészetű fajtaváltás a XIX. század közepén történt Ma­gyarországon — mondja a fő­osztályvezető-helyettes. — Ak­kor Svájcból importált törzs­állatok vetették meg alapját a minőségi cserének, míg az utóbbi években több ország­ból hoztunk be tej-, vala­mint húshasznosítású fajtá­kat. Olyanokat, amilyeneket a nagyüzemi gazdálkodás igé­nyel, de összhangban a nép­gazdaság lehetőségeivel. Faj­tapolitikánk egyértelmű: nagy genetikai képességű állomány megteremtése a tejhasznosítás dolgában, másfelől a világpi­aci hatásokkal is számot tevő, az országos érdeknek megfe­lelő, húshasznosítású állo­mány megteremtése. — Megmondható-e, hol a tejtermelés gazdaságossági határa? — Ennek sok tényezője van, de számításaink szerint 3000 liter körül billen a gazdasá­gosság javára a mérleg — válaszol dr. Csomós Zoltán. — Sajnos, a szakosított tele­peken még ez sem rentábilis, ugyanis kötetlen tartás esetén a magyartarkának nem ele­gendő a genetikai képessége. Olyan állatok kellenek, ame­lyek az ötezer litert akkor is megadják, ha az elméleti ge­netikai képességet csak 80 százalékban használják ki. 1978-BAN A TÉESZEKBEN 20, az állami szektorban 5 ezerrel növelendő a tehenek száma; fontos cél, hogy akis­gazdaságok tehénállománya ne csökkenjen 1—2 százaléknál, azaz 4—5 ezernél jobban. Keresztényi Nándor C™j n fű suttogó, meghatott tisztelet- tel, meleg emlékezettel őrzi a család a gyermek szaporodó „elsőit”. Az első bölcsődei, óvodai, iskolai napot. Az első hosszú nadrágot, vagy báli ruha emlékét. Az órára is emlékeznek, amelyet először csatolt a karjára a gyermek. Ám úgy tűnik, mint­ha mindennél szürkébb, fakóbb eseménynek számítana az a nap, amikor a gyerek először indul munkába. Az érettségi, a diplomaát­adás nagyobb ünnep, összegyűl a rokonság, eljönnek a család jóbarátai, dínom-dánom- mal köszöntik a napot. Illik ilyenkor szép és drága ajándékokat hozni. Mindezért senki nem akar száraz fanyal- gással szemrehányást tenni, de a szokás töp­rengésre ad alkalmat. Mert végül is minden előző „első”, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az érettségi, a diploma csak a munkára való felkészülés egy-egy lépcsőfoka volt. Hogy munkálkodó, alkotó, dolgozó felnőtté váljon az ember, hogy felnőtt, felkészült felnőtt le­hessen a gyermek. Minden korábbi örömre végül is az teszi fel a koronát, hogy az annyi küzdéssel, bá­nattal és örömmel felnevelt ifjú, vagy leány munkához láthasson élete első munkanap­ján ott, ahol erre alkalmassá teszi a felké­szültsége, iskolázottsága, hajlama, tehetsége és felnőtt akarata. A fiatalok belépése a munkába, a terme­lésbe a felnőtté válás folyamatának, a tár­sadalmi beilleszkedésnek legjelentősebb állo­mása. A társadalom, a „hivatalos” közösség érzi ezt és azt tartja, hogy az ifjúságpolitika egyik kulcskérdése a pályakezdés, a munka­helyi beilleszkedés elősegítése. Nem vélet­lenül foglalkozik ezzel kiemelten az ifjúsági törvény is, amely többek között előírja, hogy a gazdálkodó szervek személyzeti és munka­ügyi szervei az első munkábalépéstől számí­tott öt évig folyamatosan, kiemelt figyelmet kötelesek fordítani a fiatalok beilleszkedé­sére. Nem kényeztetést követel, hanem illő és méltányos gondoskodást lelket és testet illetően. Hogy ki ne hunyjon az ifjonti lel­kesedés, tettrevágyás, újat akaró , lobogá* Ne kösse gúzsba őket, ne okozzon keserűsé­get a rideg közöny, a nemtörődömség, a bürokratizmus. Ne gátolja őket az, hogy a lehetségesnél kevesebbet juttatnak nekik az anyagi javakból akkor, amikor otthonterem­tés, családalapítás előtt állnak. Hogy fogad­ja be és segítse őket a kollektíva még ak­kor is, ha természetes módon az új generá­ció gondolkodása szokásvilága, öltözködése. modora el is tér az idősebbekétől, viszont á célok, a törekvések egyazon úton vannak. Az Állami Ifjúsági Bizottság a kormány ifjúsági bizottsága, amely közvetlenül a Mi­nisztertanács szerve, nemrégiben vizsgálódva mérlegelte, hogy milyen a pályakezdés álla­pota, milyen a pályakezdők helyzete. A ta­pasztalatok összegzése kiváló kezdeményezé­seket tudott . a mérleg serpenyőjébe tenni. A Győri Vagon- és Gépgyárban, a Cse­pel Vas- és Fémművekben a szakmunkás- tanulók az üzemi gyakorlatukat a leendő munkahelyükön, a befogadó szocialista bri­gád támogatása mellett végzik. A kohó- és gépipar, a nehézipar legtöbb vállalatánál beszámít a törzsgárdatagságba a szakmun­kástanulók iskolai ideje. Az Egyesült Izzó­ban „mémökóvoda” van, részletes terv alap­ján foglalkoztatják a kezdő mérnököket. A miskolci postaigazgatóságon a tanítómester­mozgalom keretében készülnek az első év­ben a fiatalok a kötelező munkahelyi vizs­gákra. Az Óbuda Termelőszövetkezetben nyugdíjasok tanítják a pályakezdő fiatalo­kat- A Székesfehérvári Könnyűfémműben patronálási rendszer van. Ennyi jó példa után talán nem is illene azt mondani, hogy a tapasztalatok szerint a pályakezdő fiataloknak mindössze egyhar- mada kap intézményes segítséget a kötelező patrónusi rendszertől. Ez az egyharmad ál- ’ falában egy-két hónappal előbb sajátítja el a szükséges szakmai fogásokat, mint az a kétharmad, amelyik csak úgy bedobatott a mély vízbe. Fontos tehát, hogy az üzemek, gyárak, in­tézmények vezetői különös gonddal, köte- lességszerűen vizsgálják rendszeresen: a fia­talok munkabeosztása megfelel-e képzettsé­güknek, képességüknek? A díjazásuk ará­nyos-e felkészültségükkel, végzett munkájuk­kal? Biztonságos, egészségre ártalmas mun­kakörökben dolgoznak-e? Megfelelő-e a munkahelyi beilleszkedésük? Biztosított-e szakmai, politikai fejlődésük, meg tudják-e szerezni a kellő tapasztalatokat? Nem álta­lános vizsgálatok kellenek, hanem személyes figyelem minden egyes fiatalra, pálvakez- dőre. íí II !\ azt kifogásolta az első be- kezdésekben, hogy a mun- kábalépést nem ünnepli oly bensőséges meleg­séggel a család, a társadalom, mint más ki­sebb esemónvt. Lehet, hogy nem is az ün­neplések számát kellene szaporítani — in­kább a hétköznapok, a munkásnapok tartal­mát vonzóbbá tenni! Soltész István Tcrmékaxerkexet, új gyár, fegyelem Változás és váltás Távvezeték Jordániában KDK Az új monkatörvénykönyv Ez év január elsején lépett életbe a Német Demokratikus Köztársaságban az új Munka Törvénykönyve- A törvény ké­szítését széles körű nyilvános vitasorozat előzte meg. Az érdeklődés azonban a törvény megalkotása óta sem szűnik. Ezért 1,6 millió példányban kinyomtatták- hogy a dolgo­zók ennek ismeretében élje­nek jogaikkal és kötelessége­ikkel. A Szabad Német Szakszer­vezetek oktatási programjá­nak is fontos része az új tör­vény. Tanfolyamokon. üze­mekben, megyei- és járási székhelyeken, szakszervezeti rendezvényeken, az ország vezető jogászai, a Humboldt Egyetem előadói ismertetik az új törvényt. A szakszervezetek — az új törvényben is hangsúlyozott egyetértési jog valóra váltó­sával — NDK-szerte hozzá­láttak a törvény megfelelő végrehajtásához. Készülnek a kollektív szerződések, a bi­zalmi- és taggyűléseken ezekben a hetekben dolgoz­zák ki a munkaverseny mó­dozatait. Élnek a törvény ad­ta újszerű lehetőségekkel. Ezek sorában említésre ér­demes a vezetési és hatásköi átruházási munkajogi szerző­dések kidolgozása, amelyek­ben a dolgozók a szakszerve­zet útján tevékeny részi vesznek­A dolgozók, a bizalmiak különösen nagyra értékelik, hogy az új törvénykönyv je­lentős előrelépést jelent nem csupán a munkához való jog minden esetben való garantá­lásával, de a társadalombiz­tosítási szolgáltatások további növelése terén is. Kiemelik világos, egységes nyelvezetét- amely mindenki számára jól használhatóvá teszi az NDK legújabb törvénykönyvét. .Első ízben gyárt exportra a magyar villamosgépipar komplett távvezetékrend­szert. a napokban aláírt 2 millió dollár értékű szerző­dés alapján.' A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat, a Magyar Kábel Művekkel, az Erőterv­vel és az Országos Villamos Távvezetéképítő Vállalattal közösen vett részt egy jordá­niai versenytárgyaláson. Á jordániai partner 19 ajánlatot tevő neves cég közül válasz­totta ki a magyart. Eszerint jövőre magyar szakemberek irányításával szerelik fel Jor­dániában egy 40 kilométeres szakaszon a 132 kilovoltos távvezetéket. Az ehhez szük­séges valamennyi oszlopot, szerelvényt, kábelt stb. a Transelektro szállítja. NEM MINDEN JÖ, AMI ŰJ Legalábbis addig, amíg ki nem küszöbölik a gyárát­adást követő hónapok alatt felvetődött hibákat. Melyek Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban meglehetős élességgel jelentkeznek- Oly­annyira . hogy az erdetileg el­képzelt százhúszmillió forin­tos terv helyett már eleve csak százmilliót terveztek er­re az évre. S még az sem biz­tos. hogy ez meglesz. Miért? Büszkék voltunk, hogy re­kordgyorsasággal készült el az új gyárunk — mondja Csízek Ferenc főmérnök —, s most — keseredik el — en­nek a levét isszuk. Számtalan olyan hiba „ugrott ki” az ed­digi üzemelés során, amelyek nem kevés fejtörést okoznak. Gond van a fűtéssel, a szel­lőzéssel, s garanciális javítá­sok egész sorát kell végre­hajtanunk a gépi berendezé­seken- És történik mindez akkor, amikor meg kell kez­denünk a felvett hetvenöt­milliós hitel törlesztését. MAGUNKBAN IS VAN HIBA Túl könnyű lenne, s értel­metlenség is mindent a be­ruházókra hárítani. Hiszen önmagunkban is van hiba — fogalmaz önkritikusan a fő­mérnök. Még mi sem tanul­tuk meg eléggé az új gépek rendeltetésszerű használatát. Meglehetősen sokszor állnak a hozzá nem értés miatt a berendezések. Meg a fegyel­mezetlenségből fakadóan is-.. Elhiszi, hogy stócokban áll­nak asztalomon a fegyelmi ügyek papírjai?! Nem úgy mennek a dolgok ezen a téren sem. ahogyan kellene. Képte­lenek vagyunk megfelelő ren­det tartani. S az ember ese­tenként a renitenskedőkkel szemben is óvatosan fogal­mazza a szavakat, mert egyet­len kemény mondat kell csak máris veszi az illető a kalap­ját- Rendkívül zavarnak a bértömeg-gazdálkodás korlá­tái. Ha „leszúrunk” valakit- nem alaptalanul- ötven mé­tert kell csak innen gyalogol­nia. hogy tárt karokkal fo­gadja a fémipari vállalat, vagy a kábelgyár személyze­tise. S még jól is jár, mert ott lényegesén több pénzt keres. Nehéz ezt ki­mondani, de meg kell tenni... Ez van- s egyelőre lényeges javulás sem várható. Mert hiába lesz — a szécsényi gyáregységünkkel együtt év végére kétszázmillió körül a termelési érték, ha ebből csak a hitelre tizenkétmilliót kell befizetni-.. Most Balassa­gyarmaton. csaknem harminc fővel kevesebb a létszámunk a kelleténél- S éppen a kulcs- fontosságú helyekről: a ter­melést kiszolgálókból van hi­ány. S ennek ellenére fegyel­mezünk. azt tartva: legyünk még kevesebben, de aki mű­szakba áll, az a lehető leg­nagyobb fegyelmezettséggel és kellő intenzitással, ponto­san végezze a munkát. NEM REMÉNYTELENÜL A kezdeti nehézségek elle­nére — nyugodtan fogalmaz­hatunk így. hiszen alig fél éve- hogy átadták az új Ipoly Bútorgyárat —, még a fentebb leírtaktól eltekintve is. bizakodó a gyárban a han­gulat. Hiszen termékeik ke­resettek, s négy hónap alatt öt év gyártmányfejlesztési munkáját végezték el- Két bútorcsatádot alakítottak ki. maximálisan igazodva a piaci igényekhez, amelyek sikeré­hez nagy reményeket fűznek. Újfajta alapanyagok felhasz­nálásával készítik továbbra is a hagyományos vonalvezeté­sű és stílusú hálószoba-gar­nitúrájukat, s kidolgozták egy vadonatúj, elemes bútor­család gyártásának technoló­giáját. A tetszés szerint va­riálható darabokkal egyéni ízlés szerint alakítható ki a szoba, s vélik- ezért rendel belőle nagyobb sorozatot a kereskedelem. Persze- semmit sem bíznak a véletlenre: március húszadikától huszon­hatodikéig az iparcikk-kiske­reskedelmi vállalat áruházá­ban kiállításon mutatják be a prototípusokat, az ország nagy bútorkereskedelmi vál­lalatai képviselőinek jelenlé­tében. Sőt, az ezt követő hé­ten a salgótarjáni Lakberen­dezési Áruházban is láthatók lesznek az új termékek. Tény: a gyár életét eseten­ként — főleg- ha újról van szó — bizonyos időre megne­hezítik a kezdeti gondok- Mindent azonban ennek ter­hére nem lehet ..leírni”- És szépek a tervek, kell az op­timizmus is. De a sikeres év­záráshoz még más is kell! — karácsony — j A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat betonüzemében hatalmas tartályokban vár­ja a felhasználást a cement. A cementtárolók a gyakori igénybevétel következtében ron­gálódnak, így a lakatosüzem szakembereinek rendszeresen ellenőrizniük kell, hogy a hi­bákat még kezdeti stádiumukban elhárítsák. Szeles Sándor, Virág Sándor, Malomhegyi István, Horváth Béla vizsgálataik során biztonságtechnikánag is átnézik a. tárolókat, ne­hogy balesetet idézzen elő a meghibásodott berendezés. Képünkön a szakemberek a szokásos ellenőrzésüket és javítási munkáikat végzik. — kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents