Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
A Dl VSZ-közgy ülés határozatai Horváth Júlia, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség X. közgyűlése szerdán Berlinben elfogadta és jóváhagyta a szakbizottságok által előterjesztett határozati javaslatokat. Ezek részletesen elemzik a világ különböző térségeiben végbement fejleményeket és felvázolják a haladó ifjúság harcának célkitűzéseit és lehetőségeit. Az Afrika népeinek a teljes nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a demokráciáért, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolo- nializmus, a reakció, a faji megkülönböztetés, a fajüldözés ellen folytatott harcát elemző határozat egyebek között hangsúlyozza, hogy a DÍVSZ tagszervezetei támogatják Dél- Afrika népeinek igazságos harcát. A Közel-Keleten — szögezi le egy másik határozat — el kell érni az igazságos rendezést, folytatni kell a harcot a palesztin nép jogainak meg- yalósításáért. Latin-Ameriában és a Ka- rib-tenger térségében — mutat rá egy további határozat — az amerikai imperializmus és a helyi reakciós és fasiszta rezsimek továbbra is akadályozzák, hogy a népek függetlenségben és demokráciában élhesenek és rendelkezhessenek saját nemzeti kincseik fölött. Egy további határozat elemzi a béke, biztonság és együttműködés helyzetét Európában. A leszerelés érdekében folyó küzdelemmel foglalkozó határozat elemzi, hogy mely köröknek áll érdekében akadályokat gördíteni a leszerelés útjába, és hangsúlyozza: a közgyűlés támogatja a januárban Budapesten megtartott európai ifjúsági leszerelési konferencia javaslatát, hogy szervezzenek európai akciónapot Helsinki széliemében. Egy határozat rámutat: tovább kell fejleszteni az együttműködést az ifjúsági mozgalmak között is. A DÍVSZ kész együttműködni más DolU.kai, vagy vallási irányzatú szervezetekkel a Helsinki záróokmány szellemében, összeurópai keretben. Határozat született az ifjúság jogainak megteremtéséért. A DÍVSZ további határozataival szolidaritást vállal, Chile, Nicaragua, Uruguay és Ä Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ezúton köszöni meg a dolgozó közösségek, vállalatok, intézmények, társadalmi és állami szervek diplomáciai képviseletek együttérző részvétnyilvánítá- sait és fájdalmas gyászt enyhítő szavakat a bányászok nagy családját ért súlyos veszteségért. Bolívia népeivel és fiatalságával a fasiszta diktatúra elleni harcban, mély aggodalmának ad hangot az észak-írországi helyzettel kapcsolatosan és követeli a válság demokratikus rendezését. A világ haladó ifjúsága külön határozatban tiltakozik a fegyverkezési hajsza folytatása, az új tömegpusztító fegyverek bevezetése ellen és élesen tiltakozik a neutron iegy- ver gyártása és alkalmazása ellen. Határozat született a Havannában megtartandó XI. VIT előkészítéséhez szükséges további munkáról is. Végezetül az új akcióprogram kijelöli, hogy a világ haladó ifjúsága, milyen cselekedetekkel, akciókkal és kampányokkal járulhat hozzá a közgyűlés által kitűzött politikai célok megvalósításához. Gyászunkban a segítőkészség megnyilvánulásai bizonyították népünk összeforrott- ságát, amit nagyra becsülünk. Tatabányai bányászhőseink hozzátartozóiról szocialista társadalmunk megfelelően gondoskodott és a jövőben is gondoskodik. BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A bányászszakszervezet Közlemény ' (Folytatás az 1. oldalról) és munkáspárt tevékenységéről, a szocialista országok népeinek munkájáról, valamint az új társadalom építésében és együttműködésük fejlesztésében elért sikereikről szóló tárgyilagos tájékoztatás bővítésére. A felszólalók aláhúzták: fontos, hogy széles körben népszerűsítsük a szocialista országok építő erőfeszítéseit a nemzetközi biztonság megszilárdítására, arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet minden résztvevője következetesen és maradéktalanul megvalósítsa a helsinki záróokmány ajánlásait. Hangoztatták: meggyőződésük szerint az enyhülés elmélyítésének, a béke és a biztonság megszilárdításának fontos feltétele valamennyi érdekelt fél közös erőfeszítése. Ennek érdekében hasznosítani kell azokat a pozitív tapasztalatokat, amelyeket a különböző társadalmi rendszerű, kis és nagy államok együttműködése terén szereztek. A tanácskozás résztvevői megerősítették pártjaik eltökéltségét, hogy elősegítik az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciáján kialakított állásfoglalás teljes és következetes valóra váltását. Egyidejűleg a Kubai Kommunista Párt megerősítette, hogy a jövőben is mindent megtesz a latin-amerikai és a Karib- térség országai kommunista pártjainak havannai tanácskozásán elfogadott megállapodások érvényesítéséért. A tanácskozás tárgyszerű, baráti légkörben, az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és az internacionalista szolidaritás szellemében zajlott le. ★ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta a testvérpártok budapesti tanácskozásán részt vett központi bizottsági titkárokat, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselőjét és a „Béke és Szocializmus” főszerkesztőjét. (MTI) Árváltozások a Szovjetunióban A Szovjetunió Minisztertanácsának állami árbizottsága március elsejétől módosította számos árucikk kiskereskedelmi árát. Jelentősen, húsz százalékkal csökkentették a fekete-fehér televíziós vevőkészülékek, 15 százalékkal a — 180 literig terjedő befogadó- képességű — háztartási hűtőgépek árát. 15—30 százalékkal csökkentették a műszálas textíliák, a belőlük készült különböző felsőruhák, kabátok, a műanyag felsőrészű, illetve öntött műanyag talpú cipók árát. A kapron műszálas textíliák ára húsz, a belőlük készült felsőruháknak ára 15 százalékkal csökkent. Csökkentették a folyékony szintetikus mosószerek és a szintetikus mosópaszták árát is, átlagosan 18 százalékkal. Ezzel egyidőben felemelték néhány — főként luxusjelle- gű fogyasztási cikk árát. Az aranyból és platinából készült ékszerek átlagosan hatvan százalékkal kerülnek többe, mint eddig. Érdekesség, hogy azok a személyek, akik első ízben kötnek házasságot, a jegygyűrűvásárláskor visszatérítést kapnak, hogy ne károsodjanak az áremelés miatt. A világpiaci árak jelentős megnövekedése következtében a Szovjetunió — a külkereskedelmi árszint megnövekedése óta első ízben — megemelte a kávé, a kakaó, illetve az azok felhasználásával készült édességek, a csokoládé fogyasztói árát. A kávé kilója ezentúl húsz rubelbe kerül, a csokoládé fel- használásával készült cukrászipari készítményeknél az emelés harmincszázalékos. Emelték a benzin árát is: egy liter benzin ezentúl — az oktánszámtól függően — 15—20 kopekbe kerül majd, Ez jelentős emelés, de az árszint így is a világpiaci ár alatt marad. Ezzel egyidejűleg a magánszemélyek személygépkocsijának szervizés javítási költségeit, valamint az autóalkatrészek árát is megemelték, átlagosan 35 százalékkal. Gondoskodás történik arról, hogy azok a rokkantak és testi fogyatékosak, akik ingyen, illetve kedvezményes feltételek mellett jutnak személygépkocsihoz, megfelelő visszatérítést kapjanak, s ne károsodjanak a benzin- és a javítá- siköltség-növekedés következtében. Az állami árbizottság határozatát a lapok szerda reggel közölték. (MTI) Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára szerdán sajtóértekezleten számolt be Vietnam építőmunkájának eredményeiről és gondjairól, valamint a vietnami—kambodzsai határkonfliktusról. (MTI-fotó — Kovács Gyula felvétele.) NOGRAD - 1978. március 2., csütörtök Nem Ogaden a tét Washington már a háború utáni időszakra gondol Carter elnök az Egyesült Államok szempontjából alighanem súlyosnak ítélte az Afrika szarva térségében kialakuló helyzetet, különben nem küldte volna Addisz Abebába személyes megbízottját. David Aaron, a nemzetbiztonsági tanács helyettes vezetője február 21-én tért vissza az etiópiai fővárosban tett villámlátogatásáról, ahol átadta Mengisztunak Carter személyes üzenetét. A vészjósló hangvételű üzenet pedig úgy szólt, hogy „ha a hadicselek- mények során az etiópiai hadsereg átlépné a Szomáliái határt, az súlyos következményekkel járna, veszélyeztetné a világbékét”. Ezzel összefüggésben Carter állítólag azt is kérte Mengisztutól, hogy ne követelje Sziad Bairre távozíj- sát, mire’Mengisztu azt felelte, hogy e kérdésben nem ő, hanem a Szomáliái nép az illetékes. Sziad Barre a, napokban Borchgrave amerikai újságírónak kijelentette, hogy ót már az amerikaiak leírtak. Füstbe ment remények Zsákmányolt Szomáliái fegyverek. (A szerző felvétele) A Fehér Házat egyébként aligha izgatja, hogy mi lesz a személyes sorsa Sziad Barre- nak. Az újkori történelem éppen elegendő példával szolgál arra, miként bánik az Egyesült Államok azokkal, akik báír amerikai ér de Keket szolgáltak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Washington szamára ezúttal sem egyetlen személy, s még csak nem is Ogaden a tét. Gondjai nagyobbak, mint, hogy a nacionalista álmainak rabjává és áldozatává vált Szomáliái vezetők sorsával törődne. Az amerikai politikai és katonai stratégia tervezőit sokkal inkább foglalkoztatják azok a következmények, amelyekkel nekik is számolniuk kell, ha teljessé válik a Szomáliái invázió kudarca, csődöt mond az etiópiai forradalmi rendszer megdöntésének amerikai terve. Szomália a múlt év július 23-án hadüzenet nélküli háborút indított Etiópia ellen azzal a céllal, hogy megszerezze a három déli tartományt (Hararghe, Sidamo, és Balex), magában foglaló Ogaden c. Arra hivatokozott, hogy a szóban forgó terület ős; Szomáliái föld, amelyen többségében Szomáliái eredetű törzsek élnek. Az sem zavarta, hogy az Afrikai Egységszervezet békéltető bizottsága határozottan kijelentette: a függetlenné válás után kialakult határok sérthetetlenek, s nem akadt egyetlen afrikai ország sem, amely nyíltan támogatta volna területi követeléseit. Ilyen követeléssel ugyanis bármely ország felléphetne a szomszédjával szemben a földrészen. (Ezért is hozott az Afrikai Egység- szervezet olyan határozatot, hogy a függetlenség elnyerésekor kialakult határok sérthetetlenek.) A támadás nem teljesen váratlanul, de mindenképpen készületlenül érte az etiópiai hadsereget. Fő erőit az eritre- ai szakadárok elleni harc kötötte le, ráadásul az amerikai kormány megtagadta a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítését, a forradalmi kormány által kifizetett 40 millió dollár értékű fegyver és más hadianyag szállítását. A Szomáliái vezetők feltehetően úgy gondolták, hogy a fegyverutánpótlástól elvágott, belső nehézségekkel küzdő Etiópia könnyű préda lesz. Reményeiket csak fokozta, hogy amerikai részről teljes egyetértésüket fejezték ki a tervvel, sőt azt is megígérték, hogy ha a Szovjetunió nem járulna hozzá a Szomáliái akcióhoz, az Egyesült Államok gondoskodni fog a Szomáliái hadsereg fegyver- és lőszerutánpótlásáról. Sziad Barre a Newsweek című amerikai he- hetilapnak azt nyilatkozta, hogy „orvosa és barátja, az amerikai dr. Kevin Cahiil játszotta a közvetítő szerepet” — Cahill nem hazudik — jelentette ki a Szomáliái vezető. Az Egyesült Államok vezetői minden bizonnyal úgy okoskodtak, hogy számukra csupa haszon, ha Szomália megtámadja a forradalmi változásokat végrehajtó Etiópiát. Ebből számukra csak valami jó sülhet ki, esetleg két legyet üthetnek egy csapásra' Számítani lehetett rá, Hogy a Szovjetunió nem támogathat egy ilyen inváziót, s megrom- lanak. a szovjet—Szomáliái kapcsolatok. Másrészt meg- döntik Etiópia forradalmi rendszerét, s a legyőzött ország új, polgári kormánya visszahívja az amerikaiakat, akiket a forradalmi változásokat végrehajtó katonatisztek űztek el. Jijiga felé A forradalmi kormány azonban nem esett kétségbe. Átcsoportosította az erőket. Eritreából a déli frontra vezényelte a csapatok egy részét, felállította a népi milíciát, megkezdte kiképzését és a Szovjetuniótól kapott fegyverekkel való felszerelését. A közel hat hónapig tartó szervező munka meghozta gyümölcsét. A január .végén, február elején indított ellentámadás jelentős sikerekkel járt. Az északi fronton sikerült Visszafoglalni a vasútvonal jelentős részét, az északkeleti fronton Jijiga felé törnek az etiópiai csapatok, délnyugaton pedig a február elején még közvetlen veszélyben levő Harartól 75 kilométerre nyomták vissza a Szomáliáinkat. Ezen, a délnyugati frontszakaszon tett látogatást az a százfőnyi újságirócsoport, amelynek magam is tagja voltam. A Boeing 720-as különrepülő- gép reggel hét órakor indult Addisz Abebából és harminc- perces repülőút után landolt a fővárostól 470 kilométerre, a fronttól azonban mindössze negyven kilométerre levő D>- redawában. A múlt év szeptemberében — első utam alkalmával — a repülőtér szomorú látványt nyújtott. A Szomáliái csapatok a repülőtér betonjáig törtek előre. Páncélosaikat a kifutópályától néhány méterre állították meg az etiópiaiak. Találat érte a berendezésekét, és az épületeket. Mindennek már nyoma sincs. A repülőtérről autóbuszokkal folytattuk utunkat Harar tartományi székhelyére, ahol a frontszakasz parancsnoka, Mulatu Nagash ezredes és a tartományi vezető tartottak eligazítást. Elmondták, hogy az inváziós Szomáliái csapatok megsemmisítettek 300 millió dollár értékű termelőberendezést és középületet, illetve lakóházat, földönfutóvá tettek több százezer embert, akik most menekülttáborokban élnek. Megmutatták a Szomáliái hadseregtől zsákmányolt térképeket, majd azt a hatalmas arzenált, amelyet az ugyancsak a Szomáliái hadseregtől zsákmányolt, NATO-orszá- gokból és arab államokból származó fegyverekből állították össze. A hadianyag egy része eredeti csomagolásban került az etiópiai hadsereg kezére, arról tanúskodva, hogy azt menekülés közben hagyták hátra az ellenséges erők. Módunk volt beszélgetni a Szomáliái hadifoglyok egy csoportjával, köztük 15—16 éves gyerekekkel, akiket erőszakkal kényszerítettek a hadseregbe, és szinte kiképzés nélkül dobtak a frontra. A látogatás legérdekesebb része kétségtelenül a frontvonal megtekintése, a tisztekkel, és katonákkal folytatott beszélgetés volt. A hadszíntéren tett mintegy 55 kilométeres utazás, amely a főútvonalat kikerülve, úttalan utakon közel három óra hosszat tartott, az előző nap véget ért harcoktól még szinte forró területeken vezetett ót. A falvak üszkös romjai, kilőtt páncélosok, használhatatlanná vált löve- gek, egyéb hadfelszerelési tárgyak és a részben még teme- tetlen hullák tanúskodtak róla: a harc minkét oldalról súlyos áldozatokat követelt. A látottak azonban arról is meggyőztek bennüket, hogy az etiópiai hadsereg ma már ura a helyzetnek, s, hogy a vele együtt küzdő népi milícia sem a botokkal gyakorlatozó emberek csoportja többé, hanem harcokban edzett komoly erő, amelyre számítani lehet. Szomália visszavonul Egyik nyugati kollégám megkérdezte Shillavu dandárparancsnokot, akinek az állásaiban tartózkodtunk: — Nem fél-e a szemben levő hegyoldalban beásott két Szomáliái dandár támadásától avagy nem kell-e tartanunk a Szomáliái légierőtől? — Uram, a szomáliaialc aligha támadnak ezekben a napokban. A legutóbbi két hétben lezajlott harcok során légierejük egyetlen egyszer sem szállt fel, pedig nagy szüksége lett volna rá a Szomáliái csapatoknak, hogy légi támogatást kapjanak. Itt legfeljebb a tüzérségük belövése- itől kell tartani, mert vonalaink lőtávolban vannak — hangzott a válasz. A Szomáliái főerők tehát visszavonulóban vannak, a légierő csupán néhány géppel rendelkezik, a frontra dobott újabb egységek kiképzetten fiatalokból állnak. Ezek a tények is arról tanúskodnak, hogy a Szomáliái inváziós tervekre kudarc, a még etiópiai földön levő Szomáliái csapatokra katasztrófa vár. Bizonyára ezért nyilatkozott úgy Sziad Barre legutóbbi sajtó- konferenciáján, hogy kész tárgyalásokat kezdeni. Igaz, hozzátette: a jelenlegi nemzetközileg elfogadott határokat nem ismeri el. Alighanem a szomália-'afe teljes vereségétől való félelem nyugtalanította Carter elnököt, ezért küldte megbízottját Addisz Abebába, s tett ajánlatot a már említett 40 millió dollár értékű fegyver leszállítására is. Washingtonban minden jel szerint úgy döntöttek, hogy megpróbálják megmenteni Szomáliát, a teljes összeomlástól, ugyanakkor felveszik a kapcsolatot az etiópiai vezetéssel. Megkísérlik helyreállítaná a megromlott kapcsolatokat, arra számítva, hogy a háború utáni időkben e kapcsolatok még jól jöhetnek. Segítségükkel esetleg fékezni lehet az etiópiai pozitív változások ütemét. Arról nem is beszélve, hogy Etiópia és Szomália mindig is fontos szerepet játszott a Pentagonnak az Indiai-óceán térségével kapcsolatos katonai terveiben, valamint a haladó afrikai mozgalmak megfékezésére irányuló, imperialista törekvésekben. Kanyó András /
