Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

Tartalmasabbá, színvonalasabbá váll az flHSZ tevékenysége Beszélgetés az MHSZ megyei titkárával A Magyar Honvédelmi Szövetség sajátos feladatokat tölt be a fiatalok, valamint a lakosság hazafias honvédel­mi nevelésében. A szövetség, amely március l-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, már eddig is nagyszerű eredményeket ért cl küldetése, feladata ellátása közben. Er­ről beszélgettünk a napokban Szederjesi Barnabással, a Magyar Honvédelmi Szövetség Nógrád megyei titkárával. Több kérdést tettünk fel, amelyekre az alábbi válaszokat kaptuk. — A Magyar Honvédelmi Szövetség milyen határoza­tok és előírások szerint vég­zi tevékenységét? — Elöljáróban szeretném kiemelni, hogy az MHSZ fel­adatát a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának 1967. június 20-i ha­tározata tartalmazza — kezdte a beszélgetést a megyei titkár. Ezen túl természetesen az MHSZ főtitkárának utasítá­sai, később pedig a XI. párt- kongresszus programnyilatko­zatában megfogalmazottak je­lölték meg tevékenységünk fő irányvonalát. Feladataink kö­zött szerevezeti kereteinknek megfelelően elsősorban az if­júság katonai felkészítését, honvédelmi készségének ne­velését jelölték meg fő tenni­valóul. A követelményeknek megfelelően megyénk 160 klubjában 1980-ig a minőségi követelmények figyelembevé­telével meghatároztuk a ten­nivalókat. Elsősorban az a feladatunk, hogy széles tár­sadalmi alapokra helyezzük Nógrád megyében a honvédel­mi nevelő munkát. Ebben a tevékenységben 14 különböző tömegszervezet és együttmű­ködő szerv érdekelt. — Az elmúlt év munká­jában milyen célokat ha­tároztak meg, és hogyan sikerült azokat végrehajta­ni? — Az 1977-es esztendőben az volt a célunk, hogy a meg­levő tárgyi bázisra alapozva a korábbinál eredményeseb­ben vegyünk részt a megye, ifjúságának honvédelmi ne­velő munkájában, honvédelmi készségeinek kibontakoztatá­sában. Ennek érdekében a po­litikai nevelő munkát helyez­tük előtérbe. Az volt a célunk, hogy a lakosság és az ifjúság körében ismertebbé váljék az a követelmény, amelyet szö­vetségünknek velük közösen kell végrehajtani. A növekvő politikai munka hatására mind többen bekapcsolódtak a klu­bok, szervezetek munkájába. Ugyanakkor az üzemekben mind több MHSZ szocialista Diákok cs a termelés Az iasi műszaki főiskolát méltán tartják Románia veze­tő tanintézetei egyikének. Ha­tékonyan érvényesíti az élet­ben azt a követelményt, amely az oktatás, a tudomány és a termelés egyesítésére irányul. A diákok és a tanárok aktí­van részt vesznek az új tech­nológiai folyamatok, valamint az új berendezések kidolgozá­sában. A termeléshez való hozzájárulás tanúskodik az 50 feltalálói és ésszerűsítő sza­badalom, amelyeket az el­múlt évben nyújtottak be. Kiemelkedő sikert értek el többek között a vegyészeti szakon tanuló diákok, akik professzoruk vezetésével a ká­lisó előállításának új techno­lógiáját dolgozták ki. Az új eljárást már alkalmazzák a Piatra Neamt-i vegyikombi­nátban. A craiovai kombinát­ban a diákok számára olyan új berendezést terveztek és szereltek fel, amely alkalmas a foszfátfőzetek tanulmányo­zására. Az oktatási folyamatnak tu- dománvos kutatásokkal és a termeléssel való egyesítése ma már szervesen beilleszkedik a szakemberképzés rendszerébe az ország valamennyi műsza­ki és mezőgazdasági főiskolá­ján. brigád és aktivista nyújtott segítséget tevékenységünkhöz. A megyében 14 MHSZ szo­cialista brigád működik, s kü­lönösen a kohászati üzemek­ben és az öblösüveggyárban nyújtottak nagy segítséget a tartalékos- és lövészklubok munkájához. Az ő példamuta­tásuk alapján növekedett azoknak a száma, akik bekap­csolódtak a társadalmi mun­kaakciókba, a lőtérépítésbe, haditechnikai park szépítésé­be, s egyéb közhasznú mun­kák végzésébe. — A kluboknak sike­rült-e teljesíteni azokat a célokat, amelyeket feladatul kaptak? — Véleményem szerint klubjaink a várt eredmé­nyeket értek el a honvédelmi nevelő- és felkészítő munká­ban. Eredményesen teljesítet­ték a meghatározott tervszá­mokat. Sokat javult a tartal­mi munka. A sorkötelesek mind eredményesebben fe­leltek meg a követelmények­nek a gépjárművezetésben, a politikai kérdésekre adott vá­laszaikban, a rádiótechnikai ismereteikben és egyéb terüle­teken egyaránt. Ami különö­sen jó, a gépjárművezető-kép­zés területén csökkent a bu­kási arány. Arra is büszkék vagyunk, hogy az országos versenyen, a nagy mezőny­ben a 8. helyezést érték el. Nem csupán a klubokban ja­vult a tartalmi munka, ha­nem az általános és közép­iskolában folyó honvédelmi nevelést is sikeresen segítet­tük. Ugyanígy bekapcsolód­KÉRDEZTÉK FENT a bá­nyairoda folyosóján régi is­merősök: tudoan-e, hová ké­szülünk leszállni? Mondtam, igen. S mégis mész? Persze — válaszoltam. Es nem félsz? Ha üzemvezetővel száll alá az ember, általában nem szokott baja esni — védtem ki a nem bányásznak szóló szótáma­dást. Tudtam, s magyarázták: veszélyben itt Szoroson a har­mincnégyes front. Hetven ton­nányi nyomást bír ki az an­gol Gullick típusú frontbizto­sító berendezés egy-egy támja. De most a kőzet húsz milli­méter vastagságú lemezeket, — kemény acélból készülteket — lyukaszt át, teker össze pa­pírként. Igen, ez volt a helyzet né­hány nappal ezelőtt , az ötös sikló harmincnégyes frontján. Az itt még soha nem tapasz­talt erejű nyomás láttán a döntési joggal rendelkező tröszti vezetők is eleinte úgy vélekedtek: egy eseteleges tra­gédia elejét veendő, talán be kell szüntetni a termelést. Po- szuk József, az aknaüzem ve­zetője, aki velünk együtt szemlélte meg a lenti helyzetet, csak a fejét csóválta, s kollé­gáival tanácskozva hagyta helyben a döntést: a frontot csak úgy lehet tovább hajtani, ha a biztosítóberendezés egyes részét jobban megerősítik. Kúsztunk a fronton, a tá­rnok alatt. Az izzadtság cseppjei rég védősisakunk, s szoros ruházatunk alá gyűltek már, arcunkon szétmázolódott a szénpor feketéje. Menekü­lőkészülékünket bár tudtuk, életet menthet, — rég elhagy­tuk volna valamelyik vágat­ban, de hát a szigorú bizton­sági intézkedéseknek minden­kinek alá kell vetnie magát. Mellettünk roppantak a ma­róhenger által meglazított tunk az Ifjú Gárda-képzésbe, részt vettünk az ODOT szer­vezésében, előkészítésében, aktívan támogattuk a diákif­júsági haditúra, valamint a honvédelmi napok lövészver­senyeinek lebonyolítását. Az Edzett ifjúságért tömegsport­mozgalomban 69 ezren vettek részt, a Honvédelmi Kupa lö­vészversenyeken, további 122 ezren pedig az összetett hon­védelmi versenyeken. Mun­kánk elimerése volt továb­bá, hogy az elmúlt évben Nógrád megye kapta meg a rádióamatőrök ötödik orszá­gos bajnokságának rendezé­si jogát, amelynek sikerrel eleget tettünk. — Mint hallottuk, ered­ményes volt az elmúlt esz­tendő. Ezzel párhuzamosan minden bizonnyal javult a vezető, irányító munka szín­vonala is? — Természetesen. Csakis úgy tudtunk előbbre lépni, hogy együttműködő szerveink­kel szorosabb kapcsolatot építettünk ki. Emellett nagy figyelmet fordítottunk szerve­ző munkánk tökéletesítésére, agitációs és propagandatevé­kenységünk javítására. Ennek hatására közel harminc száza­lékkal emelkedett a női klubtagok száma, s több mint 600-ra nőtt a pártoló tagok száma is. Az elmúlt évben számos honvédelmi vetélke­dőt, kiállítást, technikai be­mutatót rendeztünk, lakta­nyalátogatást szerveztünk. A különböző tanfolyamokon pe­dig minden eddiginél jobban előtérbe került a politikai ne­velő munka, mert ez nem választható el sem a katonai, sem pedig a fiatalok fizikai felkészítésétől. A három té­nyező feltételezi és kiegészíti egymást. Nem dicsekvéskép­pen, de az elmondottakhoz tartozik még, hogy az elmúlt évben segítettük a 2. sz. Vo­lán részére a gépkocsivezető­széntömbök; másfél méternyi magasból leomló, tükörként csillogó rögök. Nyakunkat is behúzva csúszkálunk lefelé az álló kaparószalagon, s eseten­ként csak Jambrich Gyula bányamérnök — a vállalat központjában tölt be jelentős funkciót, s velünk szállt alá — higgadt szavai, no, meg Szartórisz János frontmester nyugalma serkentett tovább­haladásra. Nekünk bajunk'itt nem eshet — hangoztatták. — És az itt dolgozóknak? — MONDTAM MAR — szólt előre az üzemvezető —: Itt a lehető legsürgősebben minden olyan biztonsági in­tézkedést megteszünk, amely lehetővé teszi a további mun­kát. Jelentős érdekük fűződik ehhez. Mert jó a szénmező, hatvanöt méter hosszon hajt­ják az egy méter kilencven, — két méter vastagságú hom­lokot, és ha nem lenne ilyen veszélyes a hely, nagy mennyi­séget tudnának a felszínre küldeni. Fő gazdasági — de presztízskérdésnek is tartják a front további hajtását. Mert hogy kell a jó szén, ez pedig kitűnő minőségű, s nem rnind- egy, hogy ebben az évben is tudnak még terven felül ti­zenhétezer-nyolcszáznegy- venhárom tonnányi többletet adni... Mint ez tavaly — így volt. Odakúszik mellénk Poszuk József üzemvezető. Nem liheg: bányajáráshoz- és munkához szokott, hiszen bányászként kezdte valamikor. Azt mond­ja, talán ismét megerősítve előbbi szavait: — Megtartjuk a frontot. Megfelelő módon „kivédjük” ezt a periodikusan ismétlődő nyomást, ami egyébként a fejtés megkezdésétől hátrál­tatta a munkánkat... Bár igaz, volt olyan • műszak képzést is. Emellett a sorkö­teleseken kívül több mint 900 állampolgár végezte el szö­vetségünknél a gépkocsiveze­tői tanfolyamot. — Hallhatnánk-e valamit sporteredményeikről és az idei tervekről? — Nagyon szívesen. Az MHSZ keretében négy sport­ág keretében foglalkozunk a fiatalok nevelésével. Ezek a következők: lövészet, modelle­zés, könnyűbúvár, rádióama­tőr. Az említett sportágakban 185 minősített sportoló volt az elmúlt évben. Közel 20 fővel emelkedett számuk 1976- hoz képest. Közülük többen kiemelkedő sikereket értek el, nem csupán hazai és or­szágos versenyeken, hanem nemzetközi erőpróbákon is. Arra törekszünk, hogy idén tovább segítsük az Edzett ifjúságért mozgalom eredmé­nyességét, tömegességét. Eb­ből a célból szervezetünk megalakulásának 30. évfordu­lója tiszteletére számos ren­dezvényt bonyolítunk majd le a megyeszékhelyen és járási székhelyeken egyaránt. Fe­gyelmezett, tartalmas nevelő munkával tovább szeretnénk növelni a szakágak oktatói munkájának színvonalát. Be­kapcsolódunk majd a kis VIT- ek programjába, részt ve­szünk az OSN rendezvényein. Az országos légfegyveres vi­dékbajnokságon már túl va­gyunk és készülünk a Tanács- köztársaság Kupa rádióirány- mérő-bajnokság lebonyolításá­hoz. Vándorkiállításokat, lö­vészeteket, technikai bemu­tatókat és más rendezvénye­ket bonyolítunk majd le, ame­lyekkel gazdagítani, színesíte­ni kívánjuk tartalmi mun­kánk színvonalát és a szövet­ségünk fennállásának 30. év­fordulójára rendezett prog­ramokat — mondotta végeze­tül Szederjesi Barnabás, az MHSZ megyei titkára. is, amikor három és fél mé­tert mentek itt előre... És re­mélem, lesz is még ilyen sichta! — De most csak kínlódás a munka... — Bevallom: az! Sőt, már a gépek kimentésére is gon­doltunk. De mindent megte­szünk! Mindent, ami a front életben tartásához szükséges. Tovább csúszunk lefelé, mi­közben Szartórisz János, a fiatal mindössze huszonkilenc éves frontmester is bíztat. — Biztos, hogy tovább me­gyünk. Ne, ne a fejünk fölött lelógó sziklákat nézze! Az emberek vannak itt közép­pontban, akik úgy értik már a mestenséget, hogy ők mond­ják leszállunk, akkor min­den rendben van. — így már értem az üzem­vezető bizakodását. — Ne így értse! ö lenne a legelső ember, meg a főmér­nök, Verpeléti elvtárs, akik azonnal megtiltanák a továb­bi munkálatokat, ha... — ... Szóval, nyugodtan leírhatjuk: a harmincnégyes frontbiztos körülmények kö­zött folytatja munkáját? — Nézze! Lent törvény: a legcsekélyebb veszély észlelé­sekor abba kell hagyni a termelést. Mi ehhez tartjuk magunkat. — És ha nem sikerül? — ... Mármint a kijutás? — Igen. — Nézze! — ismételi meg­szokott megszólítását. — A Gullick nem rogy össze egyet­len másodperc alatt. És min­den hozzánk tartozó... a csa­patban lévő... nemcsak dol­gozni. .. élni is szeret. LEJJEBB CSÚSZUNK a fronton, s közben füleltem: nem észlelünk-e gyanús han­gokat? Nem! A front megy tovább! Karácsony György Veszélyben volt a front, de... Kemény napok Szorospatakon HÚSÁRUT KORSZERŰEN Emelkedett az állatvágások száma Salgótarjánban, a Ka- rancshús Szövetkezeti Közös Vállalatnál. Az elmúlt évhez képest 132 százalékkal több sertést, szarvasmarhát vágnak az idén, így januárban is 8 vagonnal több hiíst adtak át a kereskedelemnek, mint a múlt év hasonló időszakában. A korszerű húsüzemben mintegy félszáz húsáru készül, kö­zöttük méltó hányadot tesz ki az olcsóbb termékek sora, így a párizsi, krinolin, kenőmájas, disznósajt, lecsókolbász és a különböző szalonnafélék. Emellett rendszeresen szál­lítják vevőikhez a keresett turistaszalámit, sonkaszalámit, prágai sonkát. Képünkön a töltelékárut készítő brigád, Tü- rei Jánosné, Csernus Piroska és munkatársaik. A vállalatnál korszerű gépek segítik a nagyobb arányú termékkészítést, higiénikus, laboratóriumi körülmények kö­zött dolgozzák fel a sertéseket, szarvasmarhákat. Újszerű például, hogy az eddig csak kartondobozokba csomagolt zsírt most műanyag tégelyekbe töltik, fólialappal zárják le, így szállításuk, árusításuk, konyhai felhasználásuk prakti­kusabb, egyszerűbb. A zsírcsomagoló berendezést Tóvizi Mihály és Herczeg József irányítják. Kulcsár József képbeszámolója

Next

/
Thumbnails
Contents