Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-09 / 58. szám
A népi mesterségeit bolgár városa Eleven néprajzi múzeum A vendégek szeme láttára készül a cserépedény Bulgária szívében emelkedik az egész félszigetnek nevet adó Balkán hegység. Ez a kétezer méternél is magasabb csúcsokkal büszkélkedő hegyvonulat a legigazibb bolgár terület- hiszen ez a hegyi folyóktól, szakadékoktól fölszabdalt vidék volt mindig is a bolgár nép legbiztosabb menedéke. írók- költők, forradalmárok rejtőztek ott, és onnan keltek útra. hogy a török elnyomók elleni harcra buzdítsak más országrészek lakóit Ugvan-, csak e vad szépségű tájról indult útjára a múlt század végén a vazrazsdane- a bolgár újjászületés... A zord vidéken számos település jött létre. A falvak leginkább a hegyi vizek mentén alakultak ki- mivel a patakok- folyócskák energiáját sokféleképpen hasznosították az ügyes kezű, találékony hegyi lakók. Faesztergák, kallózó — szövetet tömörítő — műhelyek gépei, malmok, paszománykészítő és fazekas műhelyek szerszámai, egyaránt e szaporán zúduló- fodrozódó habok jóvoltából pörögtek- és & kardok, kések készítői is a vizet használták fel kalapáláshoz, - a köszörüléshez. A hegyvidéki mesterek készítményeit szívesen vásárolták szerte Európában. A Balkán hegység leghíresebb mesterei Gabrovóban, a Jantra folyó menti kisvárosban dolgoztak. Egy XVIII. századi francia utazó így emlékezett meg: ,-Gabrovo városában minden egyes iparoscsalád a Jantra vizének hajtóerejét használja fel nrv’nkájához-..” A Jantra vize ma is ugyanúgy dolgozik. Kerekeket mozgat- köszörűket, korongokat pörget — akárcsak ötven, száz, kétszáz éve-.. A legősibb vízi berendezések az Etar nevű kisvárosban működnek a legszaporábban. Ez a település Veli- ko Timovóból- Gabrovón át, a Sipka-szorps felé tartó útvonalon délre haladva közelíthető meg. Etar — manapság eleven néprajzi múzeum. A Jantra • folyóval párhuzamos utcáiban a. vendég szeme láttára elevenedik meg jó pár, hajdan űzött mesterség. Az esztergákon fatálak. fatányérok készülnek; zsebkést kovácsol a hajlott hátú mester; és bőrből szabják, varrják erszényeiket a mind nehezebben mozduló mesterek. Etar közmosodáját sokkal inkább csodálják, mint használják. Mi ez a ,-közmosoda?’’ Nem más, mint egy jókora fakád- amelybe nagy erővel zúdul be a hegyekből facsöveken érkező víz, és amelyből — körforgás után — gyorsan el is távozik- Szappan sem kell, és ragyogó tisztára mos mindent a megpörgetett vízsugár... Az etari paszománykészítők masináit is víz mozgatja: ezekre enyhe eséssel ér-, kezik a vizsugár- és a különböző nagyságú fakerekek rendszere olyan „okos”- hogy meg is áll, ha a befűzött szál elszakad- A hozzáértők joggal mondják, hogy ez a gépezet volt az automaták egyik — ma is működő — őse. Etar a turisták százezreit vonzza. Okkal-joggal, hiszen hol másutt lehetne egyszerre tanulmányozni az ősi mesterségeket, meg az azokat éltető, fönntartó szépséges természetet. Akácz László Harmadik éve, hogy elindult egy izgalmas kísérlet a balassagyarmati Bajcsy iskolában: a klubrendszerű foglalkozások bevezetése. Nincsenek külön szakkörök, úttörő-képzőművész csoportok, hanem mindezt tudatosan — de nem „iskolásán”, tan /raszerűen —, klubos rendszerben oldják meg. Két dolog merül fel rögtön, ha ilyenről hall a kívülálló: egyrészt hogy nem megy-e mindez a délutáni napközis foglalkozások, a tanulás rovására, másrészt nem szenved-e csorbát a játékosság, az öntevékenység?... Aki egy kissé közelebbről ismeri az iskolák problémáit, helyzetét, hozzáfűz még egy fenntartást, kérdőjelet: hol ((tantermek, műhelyek, klubszobák) és kikkel oldható meg ez?... Horváth Árpádnét, az iskola nevelési igazgatóhelyettesét ezekkel a kérdésekkel kerestük fel. Szőnyegszövés cs népi tánc — Az első, kísérleti évben még csak kilenc klubunk volt, most összesen huszonnégy (ezen belül van azonosság, amikor osztályokra bontunk). Minden gyereknek, két klubja lehet — azokat, akik zongoraleckére, sportszakosztályba járnak, nemigen tudjuk bevonni, de a többiek szabadon választhatnak. Hetente négyszer van klubos nap, kétszer-két- szer ugyanazok a foglalkozások. A hétfő—csütörtök például a „Csupa játék” klubé (itt kis dramaturgok tevékenykednek), ekkor jön össze Egy iskola az „Ügyes kezek”, fafaragók, 5—6. osztályos kis matematikusok, a perzsaszőnyegszövők, az úttörő rádiótávirászok, az oroszosok, a Kincskereső, az alsós sport- és játékos matematika, az asztaliteniszkör tagjai. A kedd, péntek pedig a bábosoké a Kincskereső iroda- lombarát-kör másik gárdájáé a kézimunka, a zománcégető, a céllövő, az ének-zene, a 7—8. osztályos matematika, a felsős sportkör, az irodalmi színpad (bár ez most „haldoklóban van”, szakosodik a vezető tanár.-.) és a könyvba- rátkör tagjaié. A szabad idő kulturált eltöltése mellett a közéleti tevékenységgel, a közösségi munkával, a városi közművelődési intézményekkel való ismerkedést is szolgálják ezek a klubok — illetve azt szeretnénk, hogy valóban az iskola oly’ sokat emlegetett nyitottságát, az életbe való kilépésre felkészítő szerepét segítsék. „Albérletes” klubok — Említette, hogy a tanulók a klubtagsággal közelebb kerülhetnek más kulturális intézményekhez. Melyek ezek, és milyen módon kapcsolódnak ehhez az iskolai szabadidős tevékenységhez? — Amikor elindítottuk ezt a folyamatot, felmértük előtte a lehetőségeinket,. összeköttetésbe léptünk a feltételezett segítőtársakkal. Így elsősorban a művelődési központtal (a fafaragó, az úttörő tánccsoport, a zománcégetők „házigazdái” — 24 klub például ők), a múzeummal (egy időben helytörténeti klubunk is működött a könyvtárral), az irodalom és könyvba- rátkör patronálói, fogadói. A tantárgyi klubokat a TIT segítségével, sokszor előadói honoráriummal tartjuk fenn. A kiskatonáktól, a határőröktől is kapunk segítséget egy-két klubunk irányításához. — Ezzel érintettük az alapkérdést is: hol, kikkel sikerül ezt a sokrétű munkát megvalósítani... — Mivel a napközis foglalkozások után, négytől ötig vannak általában ezek a szabadidős formák, egy részüket iskolán belül is meg tudjuk oldani, szakköri óraként elszámolva a felügyeletet, a pedagógusaink bekapcsolódásával. Más klubjaink „albérletben” vannak, az előadót biztosító intézmény fogadja őket, sőt, a költségeket is vállalják. Ez nem kis dolog, fontos szempont: a felszerelés anyagi következményeit egy iskola nehezen tudja vállalni. Tavaly 20 ezer forintot kaptunk megyei támogatásként, 15 ezret a várostól. Sok plusz felszerelést igényelnek ezek a szabadidős klubok: lemezjátszókat, magnót, fonalat, fát, egyéb alapanyagokat, eszközöket- Bizony, a költségvetési lehetőséget könnyen túllépjük. Most a megyei ifjúsági bizottság ígért támogatást klubjaink működtetéséhez. Része a nevelésnek Hogyan fogadták ezeket az új formákat a gyerekek? És a pedagógusok?... — A tanulóink nagyon sze4 NÖGRÁD - 1978. március 9., csütörtök A „Kohász" példája Az idén jelentős évfordulóhoz érkezett a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ, fennállásának 100. évforouló- ját ünnepli. Könyvbe illő, hogy menynyi minden történt ez alatt az idő alatt az intézményben. De számunkra inkább a jelen érdekes. Milyen feladatokat látnak el a művelődési házban, milyen művelődési, szórakozási lehetőséget biztosítanak a közönség számára. Részben az intézmény fenntartójánál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél dolgozók, részben a lakóterületen az intézmény környékén élőit számára. — Rendezvényeinket — mondja Boivós Lászlóné, a jubiláló művelődési Központ igazgatója — elsősorban az üzemben dolgozók számára szervezzük, de ezeken gyakorlatilag részt vehet mindenki, hiszen feladatunk területi jellegű is. — Milyenek ezek a rendezvények? — Naigyon sokrétűek. Az általános politikai és szakmai nevelést éppúgy magukba foglalják, miint a művészetit. Formái rendkívül változatosak. Nagytermi rendezvények. vagyis színházi előadások. vidám, zenés estek, klubszerű, hivatásos művészek közreműködésével szervezett műsorok, ismeretterjesztő előadások, klubok, szakkörök, öntevékeny művészeti csoportok tevékenysége, kiállítások szerepelnek e sorban. Ugyanakkor jelentős könyvtári szolga1!« tásunk. Természetesen a művelődési formák, a rendezvények, a feladatok különböző súllyal esnek latba a mindennapi munkavégzés során. Alapve-, tő kívánalom és cél, hogy valamennyi — lehetőség szerint és legfőképpen — a munkásművelődést szolgálja, figyelembe véve valamennyi rétegét, a fiatalokat és idősebbeket, a férfiakat és nőket, a helybelieket és a bejárókat, az általánosan jól és a kevésbé jól képzetteket. Sok tehát a figyelembe veendő szempont. De ez nem okozhat különösen nagy nehézséget akkor, ha a feladatok meghatározásánál a szocialista brigádokat részesítik előnyben, azokat az alapvető kis közösségeket, amelyekben ezek a sajátossáretik. Általában minden diák kettőt választ magának — igyekszünk úgy irányítani, hogy a sokoldalúságot, amellett a mozgásigényt is kielégítse a két választott kiub. Nem sajnálják erre az időt a tanárok sem — látjuk, hegy egyre inkább része a nevelésnek a tanórán kívüli, személyiségformáló elfoglaltság is. Segíti a nevelőket abban, hogy jobban megismerhessék a tanulók képességeit, érdeklődését. Amellett értékes hobbikkal „jegyzik el magukat” diákjaink. — És akinek gyengén megy a tanulás?... — A klubok csak hetente kétszer vannak, ha kettőbejár valaki, úgy heti négyszer egy- egy óra. De előtte — és ha szükség van rá — utána is készülhetnek az órákra, korrepetálást kaphatnak. — Honnan eredt az ötlet és vannak-e követőik a megyében? — Napközis komplex továbbképző tanfolyamon hallottunk erről. Budapesten tizenkét iskolában folyik hasonló- Elmentünk tapasztalatcserére Pesten és Csongrád megyében is néhány helyre. Hoztunk ötleteket, megtoldottuk a magunkéval. Kővári Józsefné megyei, napközis felügyelővel közösen módszertani levelet fogunk összeállítani, hogy népszerűsítsük a máshol is ..adaptálható” kezdeti eredményeinket, módszereinket. Tud- tunkkal eddig csak a salgótarjáni Gagarin iskolában próbálkoznak hasonlóval, de jártak már nálunk a pásztói nevelők is. Érdemes foglalkozni a klubos rendszerrel — valóban nyitottá teszi az iskolát és jó befogadóvá, a köz- művelődésbe bekapcsolódó fiatallá teheti a tanulókat. G. Kiss Magdolna gok kitapinthatóan érzéklőd- nek. — Miként szolgálja a művelődési központ a szociálisra brigádok kulturális válla1 á- sainak formai, tartalmi és minőségi megvalósulását? — E munkának is több csatornája van. Az üzemrészekben 20 letét; könyvtár működik 100 és 500 kötet közötti állománnyal, főként a belárő dolgozók igényeinek kielégítésére, akik a közlekedés kötöttségei miatt kevésbé látogathatják központi Könyvtárunkat. Sokat segítenek a szemléletformálásban*' az ismeretterjesztő előadások, melyekből 240-et szerveztünk az elmúlt esztendőben, üzemi TIT-alapszervezetünk támogatásával. Három éve működik általános megelégedésre a szocialista briigádvezetők klubja. Jó bázisa ez a tapasztalatcserének, a gyári feladatokkal való azonosulásnak, a kulturális propagandának és a rendezvényekre történő mozgósításnak. Sikeresek íróolvasó találkozóink. Nagy érdeklődés kíséri az üzemrészekben megszervezett munka és művelődés hónapjait, melyek programját mindig a sajátos igényekhez igazodva alakítjuk ki. Ugyanakkor természetesen minden kiscsoportunk szívesen látja tagjai között a munkásokat, például a néptánccsoport, a Petőfi színjátszó szakosztály vagy a vegyes kórus. — Pár éve a kohászati üzemek Kisterenyén is működtet gyáregységet... — Rendezvényeinkről rendszeresen tájékoztatjuk őket. műsorfüzetekkel, plakátokkal, osztogatókkal. Itt Ls rendezünk ismeretterjesztő előadásokat, sőt, nemrégiben megalakult egy csillagasz szakkör. — A szocialista brigádok mostani, új vállalási rendszerében központi helyet foglal el az egyéni vállalás. Ezeket, hogyan segíti az intézmény? — A szocialista brigádvezt- tők klubja e törekvéseinknek is egyik legfontosabb bázisa. Üjabban pedig Keli a jó könyv mozgalom. Ezenkívül több szocialista brigáddal, amelyek hajlandóságot mutattak erre, szerződést kötöttünk, ök főként karbantartási munkákban segítenek nekünk, mi a szolgáltatásainkkal, tanácsainkkal támogatjuk őket. Az egyéni vállalások rendszerének bevezetésével és szélesítésével a múlt évben kezdett vállalatunk kísérletezni. A tapasztalatok egyelőre nagyon felemásak. A legtöbb heiyen nem sikerült lényeges előrelépést elérnünk. Az idei vállalások — jelenleg kimunkálás alatt állnak — remeihetőleg tartalmi és színvonalbeli fejlődésről fognak tanúskodni fnajd. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központja, a tények ismeretében megállapíthatjuk, sokrétű, gazdag tartalmú, közönsége érdeklődésének, igényeinek megfelelő közművelődési tevékenységet folytat. Munkája egészében nézve sikeresnek mondható. S a meglevő fogyatékosságok és problémák ellenére is, úgy véljük, nem tévedünk akkor, amikor azt mondjuk: nagyon sok megyei intézményünkben elkelne az ehhez hasonló szintű munka. Sulyok László Könyvtárak lakat alatt Olaszországban Még két nagy római közkönyvtár — a Baldini és a Rispoli tette ki a „Határozatlan Időre zárva” táblát. Egy nemrég elfogadott törvény értelmében Olaszországban csökkentik a felduzzasztott bürokratikus apparátust és megszüntetik az úgynevezett „felesleges szervezeteket”. Ezek közé a szervezetek közé sorolták a nemzeti könyvtárak társaságát is, mely szemmel láthatóan nem tudott megbirkózni a könyvtárak és olvasótermek tevékenységének felügyeletével. Funkcióit átruházták a műemlékvédelmi és környezetvédelmi minisztériumra. A minisztérium azonban úgy döntött, hogy lerázza magáról a terhet és bezárja a könyvtárakat. A helyi sajtó közlése szerint a Baldini könyvtárban rövidesen felsőbb fokú katonai tanfolyamokat fograk tartani. A L’Unitá szerint Rómában mindössze 28 könyvtár és olvasóterem van. Többségük csak napi néhány óráig van nyitva. Ennek megfelelően, az olvasótermeket a három- milliós Rómának mindössze 20 000 lakója látogatja. A könyvtárak állománya elavult; sok éven át nem egészítették ki őket. Az elmúlt tíz évben anyagiak hiányában a városi könyvtárakba és olvasótermekbe gyakorlatilag nem érkeztek új könyvek. Egy sor könyvtár megvizsgálásakor kiderült, hogy a filozófiarészlegben csak Mussolini „Elméleti munkái”, a szépirodalmi polcokon pedig nagyrészt csak kalózok kalandjairól szóló könyvek és silány krimik találhatók. Olaszország demokratikus erői konkrét intézkedéseket követelnek a könyvtárak éu olvasótermek anyagi lehetőségeinek bővítésére, állományuk megújítására, hogy a könyv széles néptömegek számára elérhető legyen. Mai fw ajánlatunk 21.00: Szólítsák be a tanút! Gimes György dokumentumjátéka a tévéfeldolgozások kedvelt színhelyén, a bíróságon játszódik. A vizsgálatot Fullbright szenátor vezeti, az Egyesült Államok külügyi bizottsága élén, Helms úr, a CIA volt igazgatója ellen. Sok olyan ügy került napirendre a tárgyalás során, amely ma is szerepel a hírekben: a chilei puccs, a Watergate-ügy, a lehallgatási botrány és még sok más. A tévéjáték a valódi vizsgálati jegyzőkönyv alapján -készült, tömörítve, de nem megváltoztatva a tényeket. Helms szerepében Inke Lászlót, Fullbrightként Ráday Imrét látják. Részt vesz a tévéjátékban Horváth János, mint riporter. Rendező: Kígyós Sándor. Autó vagy antenna? Az egyesült államokbeli Richmond egyik lakosa garázsának tetejére állított egy autót. A bíróság felszólította, hogy vegye le, arra hivatkozva, hogy tilos az épület szintjénél magasabban reklámot elhelyezni. Az üzletember tiltakozott, mondván, hogy az nem autó, hanem rádióantenna és nem az ő bűne, hogy megszólalásig emlékeztet egy 1962-es típusú Chevroletre. A vita még nem dőlt el, bár mindenki előtt világos, hogy egy antennával felszerelt autóról van szó és az üzletember reklámfogásának semmi köze a rádióadáshoz.
