Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

Új postaalapozás Szécsényben Háromszintes, új postaépület alapozási munkáit kezdték meg Szécsényben. A 10 millió forintos beruházás kivitelezését a Szécsényi Építőipari Szövetkezeti Vállalat végzi. A korszerű postahivatalban kap helyet a crossbar rendszerű telefonközpont, melynek se­gítségével — várhatóan — a nagyközség is bekapcsolódhat az országos közvetlen tár- csázású távhívó hálózatba. — kj — Műszaki fejlesztés=termelékenység- emelkedés, nagyobb export NEM AZÉRT, MERT NEM AKARTÁK zalékra csökkent a tréningru­hák aránya, ugyanakkor meg­növekedett a munkaigényes blúzok előállítása. Ezt is fi­gyelembe véve ebben az év­ben tízszázalékos termelé­Á címben' említett folyamat azzal kezdődött, hogy a Váci Kötöttárugyár, a műszaki fej­lesztés keretében pályázatot Már az első pillanatban lát­adott be az országos szervek- szott, hogy a legnehezebb fel­hez az anyagmozgatás korsze- adatot a megszokott mozdula­rűsítésére. Az érdekelt szer- toktól való megválás jelenti, kenységrövekedést vállal- vek alapos tanulmányozás Nem azért, mert a dolgozók tunk, bedolgozóinktól pedig 17 után, kis módosítással elfő- nem akarták az újat, hanem millió forint értékű terméket gadták. Ezt követően 14 mii- annyira megszokták, beléjük várunk. Az előbb említett 10 lió forintot kapott a vállalat rögződtek a korábbi munka- százalékos termelékenységnö- az anyagmozgatás korszerű- fogások, hogy bár tudták, mi vekedést az újabban beállított sítésére. Ebből az összegből az új követelmény, kezük, 3 KAEV anyagmozgató sza- másfél millió jutott a pásztói eszük, gondolatuk önkéntele- lagtól és különböző szervezési gyáregységnek. KÉT FORRÁSBÓL * Az első anyagmozgató sza­lagot, amit röviden KAEV- rak neveznek, az első né­nid is visszatért a régihez. intézkedésektől várjuk — ál- Mivel a korábbitól merő- Htja határozottan az igazga- ben új követelményről volt tó­szó, ennek megfelelően alakí­tották ki az ösztönzés célra­vezető módszerét úgy, hogy anyagilag senki se károsod­A BIZONYTALANSÁG KIZÁRVA A bizonytalansági tényezők­gyedévben állították be. Ezt jón, megtalálja számítását, bői fakadó esetleges lehetősé­Érezze, hogy érdemes az új geket nem tervezték be. Ez- módszerrel dolgozni. által módjuk van megalapo­— A betanítás időszakában zott célkitűzéseik jó megváló- lépcsőzetes normarendszert sítására. Ez is sok tennivalót alkalmaztunk. Az a dolgozó, jelent mind a dolgozóknak, aki az első időszakban elérte tnind a vezetőknek, a 70 százalékot, annak száz- százalékos bért fizettünk. A követően az új műszaki kö vetelményeknek és a lehetősé­geknek megfelelően szervez­ték át az itt dolgozó 39 asz- szony, leány munkáját. A kor­szerűsítés révén mód nyílt az egységesebb, áttekinthetőbb munkaszervezésre és -irányí­V. K. A romhernyiak bizonyítványa tasra, ami nagyobb felkészült- következő hónapban 80, utá- séget és hozzáértést kívánt a na pedig a 90 százalék volt a ezalagvezetoktol és a diszpé- joo százalékos követelmény, cserektől. A technikai kor- a betanítókat is érdekeltté szerusdes előnye, hogy a kü- tettük, hogy az általuk segí- lonbozo munkafolyamatokban tett doig0zók minél előbb töb- mersékelte a varrónők egy- bet teljesítsenek, mástól való függését. A be- . _ , ,, , . , Az uj munkamódszerrel dol­gozók keresete átlagban elér­te a 2800 forintot. Köztük többen vannak, akiknek meg­haladja a 3 ezer forintot, míg a régi módszerben tevékeny­kedők keresete átlagban letve a termelekenyseg eme- meghaladta a 2600 forintot, lésének ipásik forrása a há­rom M munkamódszer beve­Régen állított ki a közgyű­lés olyan jó bizonyítványt a közös munkáról, a gazdálko­dásról Romhányban mint most a zárszámadáskor. Pedig Tö­rnek Jenő, a termelőszövetke­zet elnöke a beszámolóban nem szépített semmit. Nem volt erre szükség. A tagok látnak, tudnak mindent a munkáról, a gazdálkodásról. Ismerik az erőfeszítéseket — mert részesei voltak —, ame­lyek az állattenyésztés közel 1 millió 800 ezer forintos veszteségét 3 millió 700 ezer forint nyereségre fordították, egyetlen év alatt. A te-melés valójában mindenütt növeke­dett. Értéke több 67 millió fo­rintnál. A közösség vagvera, a szövetkezeti tagok, alkal­mazottak jövedelme egyaránt emelkedett. A dolgozók átla­gos havi keresete meghaladta tavaly a 3 ezer forintot Nemcsak az idő Azt sem titkolta az elnök, hogy néhány területen dol­gozhattak volna jobban is. A közös munka fogyatékosságait a tagok is szóvá tették a zár­számadó és tervtárgyaló köz­gyűlésen, a tanácskozást meg­előző brigádértekezleteken be­számoló párttaggyűlésen. A növénytermesztést különösen sok szó érte. Nem véletlenül. A legfontosabb növények: a búza, a cukorrépa, a kukori­ca mind szerényebben fizet­tek a tervezettnél. Igaz, a sze­szélyes időjárás, az egymást követő jégverés nem siettette növekedésüket. Am a hiányzó két és fél millió forintot még­sem csak az idén kell szá­mon kérni! Az elmaradt őszi szántások, a tervszerűtlen ta­lajerő-visszapótlás, a felülete­sen készített magágy, egyszó­val a szervezetlen és eseten­ként fegyelmezetlen munka megbosszulta magát. A romhányiak becsületére legyen mondva, ahogyan a hi­bákat nem a külső tényezők­kel magyarázták, megoldást is maguk kerestek és keres­nek rájuk. Á termelőszövetke­zet vezetősége már korábban megvitatta a növénytermelési ágazat helyzetét, lehetősége­it. S miután az elmúlt egy esztendő alatt sem tapasztalt változást az irányításban, a munkaszervezésben, levonta a szükséges következtetéseket. Intézkedéseket tettek az ága­zat munkájának átszervezésé­re, s élére új főágazatvezetőt neveztek ki. A növényter­mesztéstől legalább 3 millió­val többet várnak az idén. Ez pedig egyet jelent a jobb munkával, a legfontosabb nö­vények: a búza, a kukorica, a cukorrépa terméshozamának emelésével. Az éves munka értékelése sokféle tanulsággal szolgált tehát Romhányban. Közülük a legfontosabb, hogy az adottságokhoz igazodó ter­melési szerkezet kialakítása, a termelés feltételeinek meg­teremtése, a tagok és alkal­mazottak munkájának össze­hangolása a legnehezebb helyzetet is kedvezőre for­díthatja. A romhányi szövet­kezet vezetői, tagjai felismer­ték — s ebben nem kis része van a pártszervezet rek, a kommunistáknak —, hogy a termelési feltételek nem csu­pán az állami támogatás ész­szerű felhasználását, az anya- 1 gi-műszaki és a társulás kí­nálta lehetőségek hasznosítá­sát, szélesítését jelentik. A legkorszerűbb gazdasági épü­letek, a nagy teljesítményű gépek, a kiváló minőségű ve­tőmagvak mit sem érnek a szövetkezeti tagok, az alkal­mazottak hozzáértő, lelkiis­meretes, szervezett munkája nélkül. A legfontosabb tanulság Az igyekezetben pedig a tagok, az alkalmazottak több­ségénél nem volt hiba. Pél­dának a szakosított tehenésze­ti telep kollektíváját hozták többen is. A termelőszövetke­zet termelési 'értékének, majd 7 milliós nyereségének felét az állattenyésztés, mindenek­előtt a szarvasmarha-tenyész­tés hozta. A szakosított tehe­nészeti telepen dolgozó szoci­alista brigád különösen» jó eredményeket produkált. Nem is olyan régen, a korszerű te­lep inkább intelem, mint pél­da volt más gazdaságoknak. Intelem arra, hogyan lehet el- tékozolni milliókat, ha ké­születlenül, szakmai ismeretek híján, szervezetlenül látnak munkához. Tavaly azonban megválto­zott a helyzet. A szakszerű takarmánygazdálkodás és te­nyésztési munka, a vezetés erősítése hozzáértő szakem­berekkel, s az állattenyésztők lelkiismeretes napi munkája meghozta az eredményt. A te- henenkénti tejhozam 3 és fél1 ezer literre emelkedett. A szakosított tehenészeti telepen pedig meghaladta a 4100 li­tert. Nem kis gond lesz eze­ket az eredményeket tartóssá tenni. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a romhánviaktcl ma már szívesen tanulnak a megye szövetkezeti szakem­berei, állattenyésztői. Segített a pártszervezet A közgyűlésen értékelték a termelőszövetkezet öt szocia­lista brigádjának esztendős tevékenységét is. Mint kide­rült a legeredményesebben a szakosított tehenészeti telep kollektívája dolgozott. Grclyó Ferenc, a Gagarin arigád ve­zetője párttag, s nem csak a brigádot, pártcsoportot is irá­nyít. Szlezák István, a terme­lőszövetkezet pártalapszer- vezetének titkára éppúgy nem talál ebben semmi különöset, mint Grolyó Ferenc. A párt­tagok mintegy 80—90 szá­zalékának van konkrét párt- megbízatása a termelőszövet­kezetben. Ezek nagy része a termeléshez, a cselekvési program végrehajt dStillOZ kapcsolódott tavaly. S a párt- csoport-beszélgetéséken, a taggyűléseken éppúgy szá­mon kérték a pártmegbízatá- sok teljesítését, mint, ahogy a szövetkezet vezetőit is elszá­moltatták negyedévenként, hol tartanak a cselekvési program végrehajtásával. A tervszerű, a következetes irányító, ellenőrző munkára, a pártszervezet, a kommunisták segítségére az idén is szükség van Romhányban. Hiszen az 1978-as terv 73 és fél milliós termelési értékkel számol. Ez 6 és fél millióval több a tava­lyinál. Ezért a pártalapszer- vezet vezetősége most azt tartja a legfontosabbnak, hogy valamennyi párttag jól értse a termelési tervben, a cselekvési programban meg­határozott tenn! valókat. Az állattenyésztő telepen a gép­műhelyben, a búza- és a cu­korrépaföldön dolgozó vala­mennyi szövetkezeti taggal, alkalmazottal szóljanak a tennivalókról. S ami talán még annál is fontosabb: a munkában is a párttagok mu­tassák a példát. V. G. rendezés alkalmazásával 12 százalékkal emelték a terme­lékenységet, a tervezettnél 4— b fővel nagyobb létszám mel­lett. A termelés növelésének, il­zetése volt az említett szalag­nál. A magasabb követelmé­nyekre az itt tevékenykedő asszonyokat, lányokat a Tex­tilipari Kutató Intézet szak­emberei készítették fel. — Bevezetés előtt összehív­tuk a szalag dolgozóit, a szakszervezeti bizalmiakat, s megmondtuk miről van szó, mit akarunk és miért. Ezt Mibe került a fejlesztés, az új munkamódszer, és mit ho­zott ez a gyáregységnek? Az 1977. évi anyagmozgatói szalag, illetve berendezés be­állítása és a három M mun­kamódszer bevezetése három és fél millióba került. En­nek ellentételeként a terme­lés 20, a termelékenység 12. a nyereség 25, az export — jórészt a tőkés — 20 százalék­, ., , , kai emelkedett. Utóbbi azért, k,°,vvetoe" bonyolítottuk le az mert jelentösen nőtt a2 első eiAlroc7itn m nn Ízűt • o filmo- , ", osztályú termekek aranya. Vajon folytatódik e a ta­előkészítő munkát: a filme­zést, értékelését stb. Sor ke­rült annak a nyolc dolgozónak az egyhetes oktatására, akiket vajT elkezdődött folyamat az alkalmasnak találtunk arra, idén? hogy társaikkal jól megismer- Még a múlt évben újabb tessék az új munkamódszer három szalagot láttak el sajátos követelményeit és jól anyagmozgató berendezések- elsajátíttassák — mondta kel. Ezek révén szerzett Erki Dénes, a gyáregység igazgatója, majd hozzáfűzte. —- A módszer bevált, előnyei tükröződnek a múlt évi ter­melésben. Jelenleg saját mű­új abb eredményekről csak március második feliben tud­nak nyilatkozni a gyár veze­tői. Egy azonban már most is látszik: a tavaly elkezdett szaki gárdánk azokat a ki- folyamat tovább folytatódik, egészítő berendezéseket ké- Csak más körülmények kö- szíti, amelyek szükségesek ah- zött! hoz, hogy teljes egészében ki- — Az idén megváltozott a bontakozzon, érvényesüljön az termékösszetételünk. Az 1977. új munkamódszer előnye. évi 85 százalékról 60—65 szá- brigádjába. Tavaly — Merő szénpor az arca Kedvünkért leállítják a ra- Poszuk József, az aknaüzem kodógépet a szorospataki nya egyik frontelőkészítő gatában. Pihen a szállítósza­lag is, karba fonják kezüket a bányászok. Csak a kézi és a sisaklámpák világítanak, bá- vezetője mondta — kiváló vá- eredményt ért el a kollektíva. — Tizenkilenc éve végzem ezt a munkát. A többiek is rég kezdték: igyekszünk megállni a helyünket. A brigádunknak mégis jól latunk mindent: van egy vállalása, és azt min vagyunk vagy nyolcán egy ku- denképp teljesíteni akarjuk: pacban. Dénes Andorral könyökölünk. Harminchat esz­tendős vájár, jól megtermett, komolyan vesszük, amit meg- a gépre ígértünk. De a normák telje­sítése nehéz, mert eléggé fe­szítettek. Ha valamivel „kiug­erős férfi. Vége felé járnak runk”, hamarosan rendezik, már a műszaknak, de se a Úgyhogy aki becsületesen vé- hangján, se a tartásán nem gigdolgozza a műszakot, annak látszik fáradtság. Az arcán az eiég js A bányában három műszak­ban folyik a termelés. Dénes ellenben annál inkább meg­látni, nem tétlenkedett az el­múlt órákban: merő szénpor. . _il “ D erűsen, könnyedén elegye- Andortól megtudjuk, hogy az dik beszélgetésbe. — Nem mondhatnám, hogy egyes műszakok közt is van némi rivalizálás: ha az egyik­ben többet haladtak, a má­srrir A*m& «■*»*>*•*«■* **>««1. édesapám is a föld alatt dol­gozott, nem volt idegen ne­kem ez az élet. Meg a bátyám is bányásznak szegődött: eb­ben a bányában frontmester, most jön dolgozni a követke­ző műszakba. ményt hozni. „Így aztán mondta — minden csapat iparkodik.” Családos ember: két lánya van. Számít tehát — de még mennyire — a pénz is. — Pótlékokkal együtt 180— Kamaszkorában ácstanuló- 200 forintot kapok műszakon- nak állt. de „nem tetszett”, így ként. Ez olyan 5 ezer forint­hát Katalin bányaüzembe ment. Először — mert „túl” fiatal volt — a felszínen dol­gozott; 1959-től végzi munká­ra jön össze havonta. Ha min­den jól alakul. Ezért a mun­káért nem mondhatjuk, hogy túlfizetnek minket. Nemrég — Gondolt rá, hogy elhagy­ja a bányát? — Megfordult a fejemben. De tudja, mi van: régóta ezt végzem, megszoktam, meg nem is volna könnyű valami újba fogni. És tavaly kötöttem egy tízéves szerződést a bányával, annak fejében, hogy rövidesen lakást kapok. Egy jő ideig biz­tosan maradok tehát. Nem könnyű Dédes Andor „napirendje”. Ha délelőttös, hajnali ötkor kel, busszal jön be, „lehúzza” a műszakot, s mire hazaér: délután fél öt. Majdnem tizenkét órát tölt ki a munkaidő a „járulékaival”. — Ha hazaérek, vacsorázok, elolvasom az újság hátulját, egy ideig tévét nézek, aztán lefekszem. Eléggé fáradt már olyankor az ember: könnyen elalszik. Szólnak a kollégáim, bevé­gezzük a beszédet. Dénes An­dor fölül a kis önjáró rako­dóra (aminek EHOR a hiva­talos neve), és bemutatja, mi­képp működik a masina. A kis lánctalpak elindulnak. A lefejtett kőzethez közelít a markolókanál, belemerül, ki- kanyarít belőle egy nagykosár- nyit, aztán rövid hátrálás után a szállítószalagra billenti az egészet. mól— ját a föld alatt. Több mint volt egy 4 és fél százalékos egy éve került Nováki József bérfejlesztés, de még mindig mint nem vet föl minket a pénz. vetélkedtek Vasárnap hirdették ki a Vo­lán-gépkocsivezetők országos versenyének eredményét. Szombaton és vasárnap 100- nál több résztvevővel Orosz­lányban rendezte meg a Vo­lán Tröszt a vetélkedőt. Autó­busz-, teher- és személygép­kocsi-vezetők bizonyították el­méleti és gyakorlati tudásu­kat. A rendkívül szoros verseny­ben a következők érdemelték ki a Volán legjobb gépkocsi- vezetője címet: az autóbuszve­zetők közül Tombácz Béla, a szegedi 10-es számú Volán, a tehergépkocsi-vezetők közül Varga István, a budapesti 1- es számú Volán dolgozója ér­te el az első helyezést. A sze­mély-, illetve tehertaxisok kö­zött női versenyző bizonyult a legjobbnak, ebben az össze­vont kategóriában Pfeffer Ilo­na, a székesfehérvári 14-es számú Volán versenyzője érte el a legtöbb pontot. A verseny győztesei a Vo­lán Tröszttől pénzjutalmat kaptak és elnyerték az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Ta­nács különdí.iát, a „bajnok­nak” járó ezüst serleget. NÖGRÁD - 1978. március 7., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents