Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Réti Zoltán: Házak. Oktatás és művelődés a FŰTŐBER nagybátonyi gyáregységében Az 1974-es párthatározat a közművelődés továbbfejlesztésének feladatairól és az 1970. őszén alkotott törvény, fejlett szocialista társadalmunk igényét fejezi ki. Mint ismeretes, általánosan és szakmailag művelt, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű, közösségi gondolkodású emberek iránti ez az igény, hogy egész népünk részt vehessen a kultúra elsajátításában, létrehozásában, ápolásában. A párthatározat Külön kiemeli a munkásosztály műveltségi helyzetét, az azzal kapcsolatos feladatokat. Megállapítja, hogy a munkásosztály, a párt vezető szerepe erősítésének, a szocialista demokrácia fejlesztésének, a személyiség, a képességek kibontakoztatásának nélkülözhetetlen föltétele a kultúra. A művelődés az életmód átalakításának, fejlesztésének döniő tényezője. Művelődési bizottság alakult Az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT .elnöksége határozatának fegyelembevételével alakult meg a FÜTÖ- BER nagybátonyi gyáregységében 1977. őszén a közművelődési bizottság, melynek célja a munkásművelődés fejlesztése, a munkahelyi művelődés hatékonyabbá tétele. A vállalat vezetősége jelentős szerepet szánt ebben a munkában az időközben kinevezett közművelődési előadónak, akinek az oktatási feladatokon kívül a munkásművelődés, ezen belül a szocialista brigádok kulturális tevékenységének koordinálása is fontos feladata. Gyáregységünk ez év( köz- művelődési tervét a -központi határozatok figyelembevételével készítettük, de szem előtt tartottuk a gyári fejlesztési célkitűzéseket is. A munkaterv foglalkozik a szakmai művelődésen belül többek között: az oktatás, továbbképzés, könyvtárszolgálat, nyelv- tanulás, tanulmányutak, szakmai intézményekkel való kapcsolat kérdéseivel. Az általános művelődésről szóló részében pedig egyebek között: a művészettel, az évfordulókkal, a politikai képzéssel, a közéletiséggel, a rétegtalálkozókkal és a területi együttműködés továbbfejlesztésével találkozhatunk. Érdekes kiegészítése a munkatervnek az úgynevezett „problémaleltár”, mely a jelenlegi helyzet reális értékelésével nyújt segítséget a további művelődési munkához. A közművelődési bizottság egyik fontos feladata, hogy minden dolgozóra Kiterjedően közreműködjön a munkakultúra, a szakmai képzettség rendszeres kiegészítésében és megújításában. Szakmát szereztek A tanfolyamok szervezésénél örömmel tapasztaltuk, hogy a dolgozókban van ambíció és akarat a továbbtanuláshoz, mert tudják, hogy a befektetett energia munkájuk során kamatozik. Sikerrel zárulták a közelmúltban befejezett szak- másító tanfolyamok, melyeket az oktatási és továbbképzési terveknek megfelelően az üzemi és egyéni érdekek figyelembevételével szerveztünk. A belső szállítás és anyag- mozgatás személyi feltételeinek javítása érdekében indított tanfolyamon, gyáregységünk 21 dolgozója, országos érvényű targoncavezetői vizsgát tett. Ebben az időben 17 munkás szerzett híd-daruveze- tői bizonyítványt. Különösen figyelemre méltó, hogy ezek között 12 női dolgozónk van, ami bizonyítja, hogy a nók ezen a területen is kiváló munkaerők. A nagybátonyi szakmunkás- képző intézettel meglevő jó kapcsolatunkat felhasználva, az iskola tanárai bevonásával, szerveztük meg az egyéves intenzív vas- és fémszerkezetlakatos tanfolyamot, melynek célja a felnőtt szakemberképzés biztosítása. Az üzem így szakmát ad azon dolgozók kezébe, akik a munka mellett vállalják e könnyűnek nem éppen nevezhető tanulást. A technika rohamos fejlődése következtében napjaink egyik fontos követelménye a régebbi ismeretek rendszeres pótlása, felújítása. Éppen ezért az újabb szakemberképzés mellett szükség van az idősebb szakmunkások továbbképzésére, melyet a közeljövőben kívánunk megszervezni. Az ismeretfelújító-továbbképző tanfolyamon első alkalommal a csoportvezetők továbbképzését tervezzük. Huszonkilenc középiskolás A szakmai továbbképzések mellett nagy gondot fordítunk az állami oktatásban továbbtanuló dolgozók beiskolázására, akik szervezését az üzemi párt- és szakszervezet aktivistáinak bevonásával végezzük. Jó az együttműködésünk a Nagybátonyi Általános Iskolával. Az idén felújított együttműködési szerződés egyebek között a gyáregység dolgozóinak általános iskolai képzését is tartalmazza. Jelenleg — a szocialista brigádok felügyelete mellett — 15 dolgozónk folytatja tanulmányait, hogy a 8. osztály elvégzése után szakmai képesítést szerezhessen. örvendetesen magas a középiskolában továbbtanuló dolgozóink száma. A magasabb szintű ismeretszerzés főleg a fiatalokat serkenti, de a 23 dolgozó között megtalálható az idősebb generáció Is. A FÜTÖBER gyáregységének gazdasági és társadalmi vezetése megelégedéssel nyugtázza, hogy az elmúlt időszakban nőtt a dolgozók tanulási igénye. Egyre többen, látják, hogy a nagyobb tudás, a magasabb kultúra egyéni és össztársadalmi érdek, mely a szocialista közösségek erősítését, a termelés színvonalának emelését eredményezi, és hozzájárul a kitűzött feladatok sikeres teljesítéséhez. Bakos János, közművelődési, előadó FÚTÖBER nagybátonyi gyáregysége A „miért szép” bűvöletében élünk. Folyton azt magyarázzuk, ml a titka egy-egy jelentős alkotásnak és melyek a tartalmi-formai sajátosságai a remekműveknek. Jó, hogy ezt tesszük, nem akarom kétségbe vonni az efféle elemzés szükségességét, szemléletünk mégis kissé egyoldalú. Méghozzá azért, mert a fények kedvéért megfeledkezünk az árnyakról. Antonioninak, Bergmannak, Wajdának előírás szerint több hasáb „dukál”, mikor filmjeik hazai premierjére sor kerül. A gyenge tucatproduktumokat, a selejtes mozidarabokat kézlegyintéssel szoktuk elintézni. Kár rájuk a papírt és az időt pazarolni: körülbelül ilyen logika alapján. Jó lenne megváltoztatni ezt a szemléletet. Két okból is. Egyrészt azért, mert sokszor éppen a giccs határát súroló filmek vonzzák a közönséget. Másrészt azért, mert a negatív minőségek összetevőit részletesen és meggyőzően fel kell tárni ahhoz, hogy az ízlést fejleszthessük. A kritika nem elégedhet meg a bunkóval, amikor érvek is rendelkezésére állnak. Egyszóval: néha arról is beszélhetünk, miért „nem szép” egy-egy film. Például A fekete kalóz, melyet minden bizonnyal zsúfolt házak előtt fognak vetíteni (s melynek megtekintéséről a világért sem akarom — nem is tudnám — a kedves néző-olvasót lebeszélni). Hadd adjam közre a kalandfilmmel kapcsolatos megfigyeléseimet a fentebb vázolt elképzelés jegyében. A mese a szokásos panelekig NÓGRÁD - 1978. március 5., vasárnap A z ízlések sokszor és sokban különböznek, még az azonos osztályhoz, társadalmi réteghez, műveltségkörhöz kapcsolódó emberek esetében is. Azt Is tudjuk és hirdetjük, hogy az ízlés — esetünkben a művészeti ízlés — nem mindentől elvonatkoztatott, légies valami, hanem erős szálakkal kötődik a korhoz, az adott társadalmi valósághoz. Hozzá való viszonya azonban nem is egyszerű, nem is ellentmondásmentes. Előfordulhat például, hogy egy polgári világnézetű ember művészeti Ízlése fejlettebb, korszerűbb, mint azé, aki nála haladóbb ideológiai felvértezettséggel rendelkezik. Azaz: a polgári kötődés nem zárja ki eleve az ízléskorszerűséget és a marxista meggyőződés nem hozza magával automatikuson a modern ízlést és művészetszemléletet. Egyik esetben tehát az ízlés meghaladja a személyiség ideológiai szintjét, másik esetben viszont nem éri el. Átmeneti korban élünk, és ez is sok mindent megmagyaráz, de karakterisztikusan utal a kérdéskör bonyolultságára is. A marxista álláspont ebben a kérdésben is igen egyértelmű. Állandó jelleggel törekednünk kell arra, hogy építsük önmagunkban és másokban a szocialista személyiség- típust Aminek természetesen alkotóeleme a korszerű ízlés is. Végső célunk odáig jutni, hogy társadalmunk tagjai ne csak a közösségi gondolkodásban érjenek el magas szintet ne csupán politikai felkészültségük növekedjék, hanem Ízlésük Is kerüljön összhangba az általuk helyeselt célokkal, eszmékkel. Közművelődési munkánk középpontjában e törekvések állnak. Jól megfigyelhető ez a rádió, a tévé, a mozik műsorpolitikájában, a könyvkiadásban, a népművelésben, az öntevékeny kultyrtevékenységben és az ismeretterjesztésben. De művelődéspolitikánk világosan körvonalazott célokért küzdve nem feledkezik meg a jelen valóságáról, fényeiről sem. A mai magyar valóság az ízlésnormatívákat tekintve is igencsak sokszínű. Értékes és kevésbé értékes, előremutató és konzervatív, mélyértelmű és sekélyes, munkál, ét hat e közegben együtt. Könnyű műfajt, igényesen Természetesen szeretnénk, ha az igényesség maximálisan tért hóditana, ha a valóságos értékek minden területen egyeduralkodóvá válnának. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy szép számmal akadnak napjainkban is hívei a cigányzenének, az operettnek, sokan a kriminek és különösen sokan a tánczenének. Eleve hibát követ el az, aki kizárólagos „kultúrellenséget” vél felfedezni a fent említett műfajokban. Elfeledkezik ugyanis arról, hogy ezt is lehet jól, ízlésesen és persze, lehet rosszul, ízléstelenül produkálni. Meg arról is, hogy a cigányzene, az operett, a krimi, a tánczene a maga helyén olyan funkciót tölt be, amit ném lenne könnyű pótolni. Gondoljuk csak el: hogyan lehetne például a tánczenét kiiktatni életünkből? Mivel tudnánk pótolni azt a fajta könnyed szórakozást, amit egy jó krimi nyújt? — És így tovább. Nagyon helyes tehát, hogy nem a fent említett műfajok ellen harcolunk a közművelődésben, hanem mindenekelőtt arra törekszünk, hogy e területeken is igényes produkciók szülessenek. És, ha nyomon kísérjük az eredményeket, láthatjuk, bizonyíthatjuk, hogy születnek is. Színvonal — arányos Ugyanakkor célravezető a törekvés, hogy olyan produktumegyüttest alakítsunk ki a kulturális életben, ahol mindenki megtalálja a maga ízlésének a megfelelőt (a retrog- rád ízlést persze nem kívánjuk kielégíteni) — ám egyben a szocialista koncepciónak megfelelő arányok kialakítására is törekszünk. Szókimondóbban fogalmazva: az arányokat a színvonal felé igyekszünk eltolni. Ennek a „pozitív előjelű aránytorzításnak” eredménye például, hogy a rádió műsorában jóval nagyobb teret foglal el a komoly zene, mint amekkora napjainkban az iránta megmutatkozó tényleges igény. A cigányzene mennyiségileg viszont kevesebb annál, amennyit a hozzá vonzódó rétegek szeretnének hallani. (A példák sorát lehetne folytatni.) Generációs ízléshülönbségeft Ha ízlésről, ízlésformálásról esik sző, általában két nagy hiba veszélye kísérhet bennünket. Egyik: hogy elfeledkezünk az állandó ízléskorszerűsítésről — másik: hogy türelmetlenekké válunk azokkal szemben, akiknek ízlése nem jutott még arra a bizonyos ideális szintre. A két hiba néha egyszerre jelentkezik. S nem is annyira a tömegkommunikációs fórumokon, mint inkább a kisebb közösségekben zajló vitákban, nézetcserékben. Ezért válnak ezek oly gyakran presztízscsatákká, amelyekben a kulturális ízlés csupán a villámhárító szerepét tölti be, vagy pedig —, hasonlóan nem kívánatos módon — „süketek párbeszédévé”, amelyben az egymással vitázó felek nem értik, nem akarják és sajnos, sok esetben nem is tudják megérteni egymást. I ^zlések és pofonok gyakran különbözőek — hangzik a szólásmondás. Valóban sokban különböznek egymástóL S, ha nagyon látványos izlésgenerációs ösz- szecsapásra ritkán kerül is sor, a problémák ott rejtőzködnek a mélyben. Ténylegesek és valósak. Nagy megfontoltsággal kell hozzájuk közelítenünk, nehogy a magunk igazának védelmezése automatikusan együtt járjon olyanok megsebzésével, akik erre semmiképpen nem szolgálnak rá. Még akkor sem, ha netán nem egyezik ízlésük a kívánttal, vagy a miénkkel. Papp Zoltán Filmjegyxet 0 fekete kalóz bői áll össze (a forgatókönyv írója és a rendező ugyanaz a személy: Sergio Sollima). Ventimiglia grófja azért választja a törvényen kívüliek életét, mert gyűlöli a zsarnokságot és bosszút akar állni Van Gould kormányzón, két fivére gyilkosán. Ilyen formán pozitív kalózzal van dolguk: bár kalapja, öltözete fekete, amúgy a lelke és a szándéka patyolatfehér. Az akadályverseny első nagy bökkenője: hősünk beleszeret a diktátor lányába. Mivel — a Sátánhoz fohászkodva! — ellensége családjának kiirtását fogadta meg, a szerelmet és a gyűlöletet nem lehet összeegyeztetni. A szépséges nőnek távoznia kell (csónakon bocsátják el, a fekete kalóz igazi könnyekkel siratja meg). Hogy miért nem öli meg a férfi a hölgyet? Mert szereti —, s különben is: akkor ki várna rá a fináléban? De nem mondom el valamennyi fordulatot, mert a poéngyilkosság bűnét veszem magamra. Inkább csak nagyvonalakban Ismertetem a további fejleményeket. Ezer veszély leselkedik a rettenthetetlen lovagra (hogy stílusosan fogalmazzak), de ő kivágja magát a leglehetetlenebb helyzetből is. A sokszoros túlerővel szemben is diadalmaskodik. S mikor végre szemtől szembe kerül a hóhérral, bebizonyítja, hogy aranyból van a szíve. Megölt fivérei parancsolnak megálljt kardjának. Kalandíilmtől realista hang- szerelést ne várjunk: a műfaj eleve túlzásokra és valószínűtlenségekre épül. Persze van egy demarkációs határ, melyet nem tanáCfos átlépni. Sollima egészen az abszurdumig viszi a fekete kalóz mesébe illő hőstetteinek bemutatását. Még kalandfilmben is szokatlan, amikor a pompás dalia kardélre hányja a kormányzó testőrségét. Egy embert, kettőt, ötöt, tízet. Ha paródiát látunk: természetesnek vesszük az efféle aprítást. Itt furcsának tartjuk a mutatványt. Egyáltalán: mindent a yéletlen határoz meg ebben a jólfésült sztoriban. A teremtésben egy nyertes van: a nagy ember, aki kivételes képességei birtokában alakítja sorsát. Meg a másokét. A fekete kalóz című filmet főként a sablonok éltetik. A jelenetek koreográfiája visszaköszön korábbi művekből. Mindig sejthetjük előre, hogy mit hoz a következő pillanat. Nincs igazi tét, mert a Csodalovag szent és sérthetetlen: pillanatok alatt kivágja magát az életveszélyből is. És az a befejezés! Csak azt tudnánk feledni! Kétség sem férhet hozzá, hogy itt már a giccs vizein úszik a film hajója* A dolgok az életben — de még a kalandfilmek „megemelt valóságában” is — másként szók-; tak megoldódni. Nehezebben,' görcsösebben, . hosszasabban. Cukor ízű, ragacsos és hiteltelen A fekete kalóz „hol volt, hol nem volt”-szerű lezárása. Azt a tévhitet — mondhatnám: illúziót — táplálják a nézőbe, hogy egyszer bizonyosan kiderül és eltűnik minden felhő az égről. A türelem rózsát terem. A fáradozás garantáltan meghozza gyümölcsét. A közhelyek tetszés szerint variálhatók. Hogy a valóságban nem adódik ilyen könnyen happy end? S hogy nincs garantáltan boldog vég? Ez az apróság Sergio Sollimát csöppet sem zavarja. Egyszóval: A fekete kalóz megméretett és könnyűnek találtatott. Még a humormorzsák is aprócskák, a gégék pedig kifejezetten szakállasak. M^l Ferrert, aki jobb napokat ért már meg (milyen kitűnően keltette életre Andrej herceget a Háború és béke King Vidor rendezte változatában!), sajnálkozva néztük Van Gould maszkjában. Kínlódik és vergődik a szerepben. Kabir Bedi, a címszereplő sejtelmes és villámló pillantásokkal — mikor éppen mire van szüksége— „egyéníti” figuráját. Az irreális fordulatokat ő sem képes elhitetni. Van A fekete kalózban továbbá néhány csinos nő, néhány szép helyszín és néhány lapos dialógus. Ha az olvasó a negatív vélemény végső summájára kíváncsi, íme a leltár: Kalandfilmre — kikapcsolódásra, szórakozásra — szükség van. Ez az olasz csinálmány — sajnos — meglehetősen alacsony szinten elégíti ki a természetes igényt. í-s -f)
