Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Miért tanítunk történelmet? A tanulók személyiségének fejlesztése ' FELTÉTLENÜL ÖRVENDETESNEK kell tartanunk azt a törekvést, amely segíti, hogy megyei lapunk hasábjain véleménycsere bontakozzék ki a történelemtanítás gondjairól. A közvéleményt — érthetően — egész oktatási rendszerünk korszerűsítése élénken foglalkoztatja. Elsősorban persze —, ha lehet egyáltalán az egységes feladaton belül fontossági sorrendet tenni — mindenkit érdekel a történelem tanítása — tanulása. Miért? Éppen azért, mert ez az iskolai stúdium adhatja talán a legtöbbet a legfontosabb cél, a tanulók személyiségének fejlesztésében. Ezért kell a történelemnek egyre inkább integrált tantárggyá válnia úgy, hogy a többi tantárggyal együtt segítsen a társadalmi — történelmi összefüggések feltárásában, megismerésében, s legfőképpen abban, hogy fiatalságunk (egész népünk) a jelen kérdéseire valóban meg is találja a választ a múlt helyes, dialektikus megértésével. A tantárgy új neve is tükrözi ezt a törekvést: történelem és társadalmi ismeretek. Eddig többen mondták el véleményüket, olyanok, akik az oktatás és irányítás valamely területén felelősséggel segítik a megfogalmazott elvek, célok megvalósítását (egy alkalommal éppen dr. Szabó Károly szólt, aki az elmúlt évben írta meg „A történelemtanítás korszerűsítése a gimnáziumban” c. kitűnő tanulmányát. E kiadványt tanáraink széles köre már ismeri és többségük alkalmazza is). Gyakorló tanárként, szak- felügyelőként néhány gondolattal kívánom kiegészíteni az eddig leírtakat, részben talán vitatkozva is egynémely megállapítással. Ügy vélem, nem lesz hiba, ha a hangsúlyt egyre inkább a „hogyan”-ra helyezem, hiszen az előző cikkek írói is ezt tették. A „miért”-re adott válasz ugyanis abban a pillanatban eldőlt, amikor — széles, országos vita után — elhatároztuk, hogy 1977-től,. fokozatosan, valamennyi iskolatípusban új tantervek szerint tanítunk, tehát tanítjuk a történelmet is. A szakmunkásképző iskolák részére elkészült új oktatási és nevelési terv ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A szakmunkásképző iskolák történelemtanításának alapvető célja a 14—17 éves szakmunkásfiatalok életkörülményeihez és eljövendő hivatásához igazodó, arra felkészítő társadalom- és történelemszemlélet kialakítása. Alapvető a szocializmus, kommunizmus — gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális fejlődésén alapuló — győzelmének megértése, a dialektikus gondolkodás és a marxista—leninista világnézet alapjainak formálása, hozzájárulás a cselekvő, alkotó, művelt munkáséletmód fejlesztéséhez.” A LEGFONTOSABB cél megfogalmazása nem lehet majd más a szakközépiskolák számára előírt tantervben sem. Miért említem ezt? Mert ebben a két utóbbi iskolatípusban sokkal több gond kíséri a történelem tanítását a gimnáziumtól eltérő (rosz- szabb?) feltételek mellett. Márpedig a megközelítően azonos feladatokat valamennyi iskolatípusban teljesítenünk kell: a középiskolát elvégző fiatalok rendelkezzenek marxista—leninista világnézeti tudatossággal, a helyes erkölcsi magatartás állandóságával. Ez utóbbiban különös jelentőséggel bír a munkához, a dolgozó emberhez fűződő pozitív viszony és a szocialista hazafiság — proletár nemzetköziség érzése, amely meghatározója gondolkodásunknak, cselekedeteinknek is. Ha most már tréfásan akarnék válaszolni a két kérdésre, így szólna a felelet: Miért tanítunk történelmet? Mert szükséges, kell, nélkülözhetetlen. Hogyan tanítsuk a történelmet? Jól. Nos, ez utóbbiról néhány szót. Közismert tétel, hogy a kíváncsiság, az érdeklődés a tanulási folyamat egyik fontos motívuma. Csak az a pedagógus képes érdeklődést felkelteni, aki érdekesen, színesen, sok ismeret birtokában, tudományosan, a marxista—leninista világnézet talaján tanít. A történelem- tanításban különösen fontos erre törekedni elkerülve a különböző „veszélyeket”. Merjen és tudjon sokat kérdezni órán és órán kívül a diák! Az sem baj, ha többször kérdez így: „mi lett volna, ha...?” A történelemtanításnak egyik veszélye éppen az, hogy túlságosan is a törvényszerűségek megtanítására törekszünk (gyakran kevés ismeret, érzelem hiányában is). Beszéljünk csak nyugodtan a véletlenről is, mint a lényeg egyik megjelenési formájáról, tanítsuk a történelmet politikai disciplina- ként, de ne feledjük, hogy az attribútum és az akcidemtá- lis vonások dialektikáját mindig materialista módon kell értelmeznünk és alkalmaznunk! Alaposan körül kell járnunk egy-egy gondolatkört, ha már a kérdés elhangzott. A jövőben ugyanis fel kell készülnünk arra is, hogy egyre gyakrabban elhangozhat (természetesen nemcsak történelem órákon) ilyen kérdés, hiszen számtalan területen szükséges újra értékelnünk nemzeti történelmünket (Habsburg-kérdés, függetlenségi harcok 1848—49, a nagy történelmi egyéniségek szerepe stb.) A vita több területen jelenleg is folyik. A történelemtanárnak állást kell foglalnia még akkor is, ha nem lezárt vitákról van szó. Ehhez azonban sokat kell olvasnia, nyitottnak kell lennie. Ez a bizonyos nyitottság kell, hogy jellemezze iskoláinkat, a történelem oktatását is. Szükségesnek látszik, hogy a továbbképzést (az eddigieknél még jobban) igazítsuk az új követelményekhez: az önképzésnek feltétlenül nagyobb szerepet kell kapnia, s érdemes lenne fontolóra vennünk a kötetlenebb, több választási lehetőséget kínáló programok szervezését is (előadás, kötelező és ajánlott irodalom elolvasása után konzultáció stb). Ilyenek eddig is szerepeltek a továbbképzésben, és inkább az arányok megváltoztatására gondolok, például az úgynevezett bemutató tanítás rovására. A történelemtanításnak nyitnia kell a múzeumok, levéltárak, a könyvtárak felé. Ez sokrétű kérdés, nincs itt mód erre részletesen kitérni, hiszen országos tanácskozásokon hangzott és hangzik el számtalan javaslat, ötlet. Az a kétoldalú, sokszínű kapcsolat a helyes, amely például megyénkben is kibontakozott négy-öt középiskola. több általános iskola és múzeumi szervezet, illetve a levéltár között az utóbbi évekbenEnnek ellenére sem lehetünk megelégedve, hiszen az iskolák többségére nem ez a jellemző, s a helytörténet tanításának lehetőségeit közel sem használják ki jól a hazafias nevelés érdekében. Követendőknek azokat a formákat tartom, amelyeket a múzeumi szervezet kínál és valósít meg: szakkörök, történelemórák a múzeumban, iskola múzeum létrehozásában segítség, pályázatok, tudományos diákkör, gyűjtőpályázatok stb. A, CSELEKVŐ ISMERETSZERZÉST kell sürgetnünk! Ehhez az eddigieknél több „kínálat” (más közművelődési hálózat, intézmény részéről is) kezdeményezés a történelem- tanításért felelősök nagyobb felelőssége szükséges. Kaári Sándor. tanár Pén%ügyi ég nxámvtfeti főiskola Csatlakozás országos kutatási témákhoz A pénzügyi és számviteli főiskola salgótarjáni tagozata — mint ismeretes — egy országos intézmény, az anyaiskola integráns részeként működik. Az anyaiskola Budapesten székel, mezőgazdasági tagozata Zalaegerszegen, az ipari Salgótarjánban. A pénzügyi és számviteli főiskola marxizmus—lenlnizmus tanszékének vezetője Lakatos Imre, a salgótarjáni tagozaton működő marxizmus—leninizmuá tanszéki csoport vezetője Lonsták László. E tanszéki csoportban kerestük fel dr. Molnár Pál főiskolai docenst akivel a tudománypolitikai irányelvekről, a tanszéki csoport feladatairól, a tudományos kutatás szervezéséről, irányításáról beszélgettünk. — Tekintettel arra, hogy a főiskola országos intézmény, így ennek a marxizmus—leni - nizmus tanszéke is közvetlenül kapcsolódik az országos kutatási témákhoz, — mondja dr. Molnár Pál. / — Milyen kutatásokról van szó? — Három fő kutatási területről. Az egyik a szocialista vállalattal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban 1975-ben éppen nálunk, Salgótarjánban tartottak országos tudományos tanácskozást, amelyen tanszéki tudományos munkatársáig előadók, meghívott előadók, külföldi főiskolák (Szovjetunió, Bulgária, NDK) képviselői vettek részt. A tanszéken — s a mi tanszéki csoportunkon belül is — feladat, hogy az itt elhangzottakat elmélyítsük. — A szocialista életmód kérdései szerepelnek a másik átfogó kutatási területben, különös tekintettel a szocialista brigádok életmódjának kutatására. Ez a kutatás elsősorban a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetével közösen folyik. 1977-ben tanévnyitó tanszéki ülésünkön tanszékvezetőnktől személyesen kaptam azt a feladatot, hogy a fejlett szocializmus elméleti és gyakorlati kérdései témakörben szervezzem a tanszék munkatársait. Elsősorban a tanszéknek a tudományos szocializmussal és politikai gazdaságtannal foglalkozó azon oktatóit, akik még nem kapcsolódtak eddig a munkába. A már múlt év elején megkezdett munkát tovább folytatva felvettük a kapcsolatot az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettesével, dr. Nagy Lászlóval, az országos kutatási téma felelősével: tegye lehetővé, hogy az általunk javasolt témával kapcsolódhassunk az országos programhoz. A Társadalomtudományi Intézet kezdeményezésünket figyelemre méltónak tartotta. Jelzi, hogy tavaly decemberben három felelős munkatársát, Ágoston Lászlót, Havas Pétert, és Eff Lajost helyszíni tárgyalásra Salgótarjánba küldte. Az itteni tárgyaláson tisztáztuk, hogy milyen témákkal kívánuk konkrétan csatlakozni. — Szóljunk ezekről a témákról! — Az országos kutatási témákhoz három zalaegerszegi és négy salgótarjáni oktató csatlakozik. Zalaegerszegről dr. Tóth Endre, a mezőgazdasági tulajdonviszonyok fejlődésének kérdéseivel, Pálfalvi Sarolta a fejlett szocialista társadalom egyenlősége és érdek- viszonyai témával, Kárász Pál- né a fejlett szocializmus termelőerőinek vizsgálatával kíván foglalkozni. Salgótarjánból Lonsták László és jómagam a foglalkoztatáspolitika alapelveit és a munkaerőgazdálkodás kérdéseit kutatjuk Salgótarjánban. Bacskó Piroska a munka és életmód kérdéseit, Borsodi Béla a munka szerinti elosztás következetes megvalósításának elvi és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Témavázlatát január végéig mind a két kutató elkészítette. Ezt a Társadalomtudományi Intézet hat héten belül elbírálja, s amennyiben elfogadják országos kutatási témákhoz való csatlakozásként, kijelölik az intézet konzulenseit, akik szakmailag és módszertanilag tartják velünk a kapcsolatot. Megállapodtunk abban is, hogy az elkészült dolgozatokat, feldolgozásokat — ha az intézet azokat jó minőségűnek tartja — közük a társadalomtudományi közleményekben, vagy kéziratként megvásárolják. A kutatással együttjáró költségeket a főiskola fedezi. Abban is megállapodtunk, hogy mindez több évre szóló feladatot jelent, szívós munkát, s helyi teamek működtetését igényli, amelyek részben a főiskola levelező hallgatóiból, részben nagyvállalatok közgazdászaiból állítunk össze. Természetesnek tartjuk, hogy a feltárt eredményeket, résztanulmányokat közreadjuk a Nógrádi Szemlében, illetve a NÓG- RÁD-bart. — Mi a harmadik fö kutatási terület? — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a tanszék tudományos emlékülést tartott Zalaegerszegen 1977. november 23-án. Az emlékülést arra használta fel a tanszék, hogy az agit.-prop.-bizottság által kitűzött témák közül egyet feldolgozzon. Így került sor a szocialista állam lenini tanításainak összegezésére, aktualitásainak megvitatására. A vitaindítót én tartottam „A szocialista állam fejlődésének néhány kérdése és megvalósulása hazánkban” címmel. Borsodi Béla a szocialista áruviszonyokról a NÉP lenini politikájáról, Bacskó Piroska a lenini kulturális forradalom néhány kérdéséről, Villányi Antal a békés egymás mellett élés időszerű kérdéseiről, Csen- kiné Csupka Erzsébet a szocialista demokrácia erősödő vonásairól, az új szovjet alkotmányban témáról, Schuller Gábor a szocialista államról és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jellegéről szólott. Tervezi a tanszék, hogy az elhangzott előadásokat sokszorosítja, a főiskolai könyvtárban, s a tanszékeken helyezi el, hogy fel lehessen használni az oktató-nevelő munkában. . — Szóljunk röviden ezek után a megyei feladatokról is! — Itt említem, hogy részt kívánunk venni a különböző megyei műhelyekben folyó tudományos munkában, elsősorban az oktatási igazgatóságon és a megyei múzeumi szervezetben. Az oktatási igazgatóság munkájában a tanszéki csoport valamennyi munkatársa részt vesz. Feladatként kaptam 1978-ra a két munkáspárt 1948-as egyesülése, valamint a KMP 60. és a Tanácsköztársaság 60. évfordulója témák kutatását, feldolgozását. Ez eva- korlatilag a műhelymunkához való hozzájárulást és e témák tudományos népszerűsítését is jelenti. Egyébként mindnyájan tagjai vagyunk a TIT szakosztályainak, s ezekben tudományos népszerűsítő tevékenységet folytatunk az általunk kutatott témákból. A megyei múzeumi szervezet egyik fő területe a bányászéletmód kutatása. Ebben szintén személy szerint veszek részt. Kutatásaim egy részét már olvasni lehet a múzeumi évkönyvben. Második része ebben az évben, harmadik része jövőre lát napvilágot. S emellett a múzeumi szervezet által fontos kutatási területnek tartott Etes községből „Etes a századfordulón” című munkával foglalkozom. — összevéve: rendkívül pozitívnak tartom, hogy a provincializmust elkerülendő, sikerült kapcsolódnunk az országos kutatási témákhoz. Ugyanakkor lehetőséget találtunk arra, hogy a megyei tudományos középtávú tervekben megfogalmazott feladatokhoz is kapcsolódunk. A kutatások eredményeit felhasználjuk az oktató-nevelő munka folyamatában, s igyekszünk hallgatóinkban is felkelteni a kutatási kedvet. T E. ŰJ KÖNYV A Kossuth Könyvkiadónál látott napvilágot — bővített, új kiadásban, a Magyar Nők Országos Tanácsával közös gondozásban — a Ditirambus a nőkhöz című antológia, amely kitűnő irodalmi válogatást ad a nemzetközi nőnap, az anyák napja és a gyermeknap ünnepi műsoraihoz. A kötet anyagát válogatta és szerkesztette: Mezei András. A Magyar Szocialista Munkáspárt KB Társadalomtudományi Intézetének és a politikai főiskolának közös gondozásában jelent meg A nemzetközi munkásmozgalom történetéből címmel az 1978-as évkönyv, sok érdekes tanulmánnyal, információval. A horthysta magyar hadsereg egyik egységének, az 1. hegyivadász híradó zászlóaljnak második világháború alatti átállását, s a németek elleni hősi küzdelmét mutatja be az események egykori résztvevőjének, Pozsonyi Tivadarnak a tanulmánya, amelyet sok érdekes képdokumentáció egészít ki. Kevesen tudják, hogy a demokráciájával gyakran kérkedő Német Szövetségi Köztársaságban egy sor olyan állás, foglalkozás van, amely baloldaliak, kommunisták számára tiltott terület. Ennek az emberi jogokat sértő rendeletnek a kulisszatitkait mutatja meg kitűnő könyvében Jacques Denis az Alkalmazását megtiltom! című munkájában. Az olajmilliárdosok világába kalauzol el megbízhatóan és érdekesen, nagyon sok, eddig nem publikált dokumentumot is felhasználva A hét nővér című riportkönyv, Anthony Sampson munkája. Az Európa Könyvkiadó népszerű Janus-könyvek sorozata egy-egy művet egy kötetben magyarul és eredeti nyelvén ad közre. A sorozat új kötete Francois Mauriac A kis idétlen című kisregényét közli Pór Judit fordításában az eredeti szöveg mellett. A Modern könyvtár új kötetei közt említsünk meg három érdekes kisregényt : Klaus Schlesinger Régi filmek, Jurij Trifonov Ház a rakparton, Clément Lé- pidis Az örmény. Az Európa zsebkönyvek sorozatban jelent meg — egy kötetben — Vlagyimir Tyendrajkov három kisregénye: a Tavaszi tótágas, a Felfedezés az erdőben és a Három zsák szemetes búza. A világirodalom remekei hetedik sorozatában közreadták Sinclair Lewis talán legjobb regényét, a Királyi vért. A Századunk mesterei sorozatban jelentette meg a kiadó — a pozsonyi Madách-csal közös gondozásban — Ladislav Fuks Változatok sötét húrra című regényét. A Közgazdasági és Jogi Kiadótól is említsünk meg néhány szakkönyvet: Vállalati munkajogi kézikönyv (Bogyay Géza szerkesztésében), A mezőgazdasági termelőszövetkezeti jogszabályok gyűjteménye (szerk. Kempis György és Szép György) Földi Katalin. A reklám lélektana A népművészet mesterei sorozat új kötete Lengyel Györgyinek Király Ilust és a kalocsai népművészet mestereit pompás illusztrációk kíséretében bemutató ízléses munkája. A Munkaügyi Döntvénytár első kötete az 1970—75 közötti bírósági határozatokat tartalmazza, Nagy Zoltán szerkesztésében. NÓGRÁD - 1978. március 5., vasárnap 7
