Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-31 / 76. szám

Uazánh és a világpiac (3.) Termelők és külkereskedők ' A termelő és a külkereske­delmi vállalatok együttműkö­désében sok kedvező, fejlő­désre utaló jelenséggel talál­kozhattunk az elmúlt idő­szakban. Számottevően meg­növekedtek az ipari vállala­tok, különösen a jelentős mértékben exportra termelő vállalatok vezetőinek külke­reskedelmi ismeretei. Ma már nehezen képzelhető el olyan vállalati vezetés, amely (legalábbis a saját termékeit, valamint a termeléshez fel­használt fontosabb import cikkeket illetően) eredménye­sen tudna dolgozni a külső piaci helyzet folyamatos és alapos ismerete nélkül. A sta­tisztikák azt jelzik: külkeres­kedelmi céllal nagyobbrészt az ipari szakemberek utaz­nak. Mindez hozzájárul ah­hoz, hogy a külső piacot, áruink külföldi fogadtatását, a versenytársakat, a termé­keinkkel szemben jelentkező •Igényeket, sőt a külföldi mű­szaki fejlesztési tendenciákat is a korábbinál sokkal alapo­sabban megismerjék. Emellett az utóbbi időben javult a külkereskedelmi vál­lalatok által a termelőknek adott tájékoztatás is, első­sorban a napi munkát érin­tő kérdésekben. A termelő vállalatokat felügyelő ágaza­ti minisztériumok és a Kül­kereskedelmi Minisztérium egyaránt nagy gondot fordít arra, hogy erősödjék a válla­lati együttműködés szerve­zettsége, összehangoltsága. Az éves feladatok koordinálására a vállalatok közös akcióprog­ramot készítenek, meghatá­rozva a termelés és a külke­reskedelem legfontosabb fel­adatait. A korábbinál harmoniku­sabb kapcsolatok kialakulását segítette, hogy az elmúlt években változott a külkeres­kedelmi vállalatok belső szervezete is: olyan egysége­ket hoztak létre, amelyek a nagyobb termelő vállalatokkal való összehangoltabb együtt­működést, a korszerűbb érté­kesítési formák alkalmazását szolgálják. Az eredmények ellenére a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak javításában még sok a tenni­való. Régóta vitatott a külke­reskedelem jövedelemszabá­lyozási, érdekeltségi rendsze­re. A gondot alapvetően az okozza, hogy a külkereskede­lem, jellegénél fogva viszony­lag kis létszámú apparátus­sal dolgozik, és igen nagy forgalmat bonyolít le. Nehéz olyan rendszert kimunkálni, amely a különböző, egyébként külön-külön jogos követelmé­nyeknek (a külkereskedelmi vállalatok munkájának haté­konyságával arányos jövede­lemképződés; az ármunka minőségi színvonalának nö­velésében való érdekeltség stb.) egyidejűleg és egyetlen szabályozás keretében elégít­sen ki. A jelenlegi szabályo­zás —, s ezzel sok termelő és külkereskedelmi vállalat egyetért — nagymértékben forrása a vállalatok közötti érdekellentéteknek. A termelők például joggal kifogásolják, hogy a külke­reskedelmi vállalatok mun­kája számukra túlságosan drága. Egyebek között arra hivatkoznak, hogy a külkeres­kedelmi ágazatba tartozó vál­lalatok 1977-re várható bruttó nyeresége meghaladja a 10 milliárd forintot, miközben bérköltségük az 1 milliárd forintot sem éri el. De nem alaptalan a külkereskedelmi vállalatok ellenvetése sem, nevezetesen: a bruttó nyere­ség nagyobb részét, mintegy 85 százalékát a költségvetés elvonja. A jelenlegi szabályo­zás tehát a külkereskedelmi vállalatokra valamiféle „adó­beszedő” szerepet juttat. A probléma megoldására több javaslat készült: az eddigi kí­sérletek azonban nem hoztak eredményt. Az illetékes irá­nyító minisztériumokra vár az a feladat, hogy a különböző szempontokat, az eddiginél jobban összeegyeztethető meg­oldásokat dolgozzanak ki. A termelő és a külkereske­delmi vállalatok kapcsolatai­nak formái az utóbbi évek­ben differenciáltakká váltak. Jellemző például, hogy a ko­rábban széles körben alkal­mazott egyszerű bizományi üzletek a teljes exportforga­lomnak mindössze 20 száza­lékát ölelik fel, s jelentősen növekedett a vállalatok közös érdekeltségét elvileg jobban érvényesítő társasági üzletek, illetve a nyereségérdekeltség­gel kombinált bizományi üz­letek aránya. Ennek ellenére szinte csak kivételesen fordul elő, hogy a külkereskedelmi vállalat az ipar önköltségi kalkulációját ismerné —, ehhez ugyanis a gyártónak nem fűződik érde­ke — és annak alapján tud­ná kialakítani az értékesíté­si árra vonatkozó javaslatát, figyelembe véve a gyártáshoz felhasznált anyagok belföl­di és külkereskedelmi ára között mutatkozó esetleges különbségeket is. A problé­ma mögött jelentős mérték­ben a limitárak rendszere húzódik meg. A limitár az a minimális eladási ár, amelyet a termelő vállalat minimá­lisan érvényesítetni kíván, s az azon felüli többletárbe­vételből a külkereskedelmi vállalatot meghatározott arányban részesíti. A gyártó a limitárat magasan, a külke­reskedő pedig alacsonyan akarja megszabni. Kétségte­len, hogy ez a rendszer — legalábbis az esetek egy ré­szében, ahol a limitárak va­lós és nem formális funkciót töltenek be — segíti az ala­posabb külkereskedelmi ár­munkát, de nyilvánvalóak az együttműködésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai is. A problémakör átfogó, mélyreható értékelésével kel­lene megtalálni a különböző érdekeket optimálisan kielé­gítő megoldást. Ennek kere­tében kellene megvizsgálni azt a termelő vállalatok ré­széről hangoztatott észrevé­telt is, amely szerint a kül­kereskedelmi vállalatok je­lenlegi érdekeltségi rendszeré­ben túlzottan erős a volu­menérdekeltség, a külkeres­kedelmi munka minőségi vo­násainak elismerése viszont a szükségesnél gyengébb. A Központi Bizottság októ­ber 20-i határozata többek között irányelveket tartal­maz a termelő és a külke­reskedelmi vállalatok együtt­működésének fejlesztésére is. Ez fontos feltétele annak, hogy a termelési struktúra, a termelés és az export gyárt­mányszerkezete fejlesztésé­nek, a hatékonyabb értékesí­tési és beszerzési munka kia­lakulásának nagy feladatait sikerrel megoldjuk. K. Ny. J. Várjáh az észrevételeket NEB-vizsgálat az újítómozgalom helyzetéről A Nógrád megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság — 1978. első fél­évi munkatervének megfelelően — megkezdte az újítómozgalom hely­zetének vizsgálatát, országos ellen­őrzés keretében. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által indí­tott vizsgálatot egyértelműen in­dokolja az a tény, hogy az exten- zív gazdasági növekedés lehetősé­gei lezárultak — az intenzív fej­lődés sok lehetősége közül pedig az egyik az újítómozgalom. Közismert, hogy az újítómozga­lom a műszaki — technikai ha­ladás társadalmi bázisa. Ennek a tömegmozgalomnak az eredmé­nyeit a gazdálkodó szervek köz­vetlenül hasznosítják — az ered­ményes újítások növelhetik a vál­lalati nyereséget: biztonságosabbá és könnyebbé tehetik a munkát. Az újítómozgalom segítése és szé­lesítése ma már társadalmi és vállalati (szövetkezeti) érdek és feladat. A Minisztertanács 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelete nyomán az újítómozgalom megélénkült, a benyújtott újítások száma orszá­gosan jelentős emelkedést muta­tott. A kedvező folyamat ellené­re a gazdálkodó szervek vezetői egyes helyeken még periférikus feladatnak tekintik az újítómozga­lom erősítését és jórészt csak a formalitásoknak tesznek eleget. Nem mindenütt sikerült élővé tenni az újítási tevékenység és a szocialista brigádmozgalom kap­csolatát. Országos tapasztalatok szerint az újítók ösztönzése, a ja­vaslatok megfelelő hasznosítása elsősorban a közepes és kis válla­latoknál (szövetkezeteknél) — az alacsonyabb műszaki színvonalon dolgozó gazdálkodó szerveknél, marad el a lehetőségektől. Az újítómozgalom hasznosulá­sát társadalmi szinten jelentősen mérsékli az újítások más gazdál­kodó egységeknél való bevezeté­sének megoldatlansága. A széles körű hasznosulást sok esetben tudati tényezők is gátolják. A vizsgálatot Nógrád megyében — három népgazdasági ágazatot érintően — 11 vállalatra (szövet­kezetre) terjesztjük ki és várjuk a vizsgált szervek dolgozóinak észrevételeit. Ezen túlmenően köszönettel vesszük a vizsgált témával kap­csolatosan bizottságunkhoz érke­ző jelzéseket is. Vizsgálatunk célja annak meg­állapítása, hogy a gazdálkodó szervek miként alkalmazzák az újításokról szóló rendelkezéseket: ösztönöznek-e az újítások benyúj­tására; biztosították-e az újítások intézésének és bevezetésének sze­mélyi és tárgyi előfeltételeit; a bevezetett (megvalósított) újítások milyen eredményekkel jártak; mi­lyen okok gátolják a benyújtott újítások hasznosulását, elterjeszté­sét. A megyei vizsgálat eredmé­nyéről bizottságunk az olvasókat e lap hasábjain tájékoztatja majd. Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Színfalak mögött A szécsényi termelőszövet­kezetben mindig felfedez va­lami újat a látogató. Egyszer a gépműhely udvarán ural­kodó tökéletes rend. máskor egy kanyargó földút csíkja, ahogy elvész a dombok kö­zött, vagy a pompásan előké­szített hollandi ágyak tűnnek szembe- Tavaly is ott voltak helyükön, csak akkor éppen más dolgok vonták el tőlük a figyelmet. A termelőszövetkezet köz- gazdasági elnökhelyettesének, Hársfi Máriának figyelmét azonban semmi sem kerüli el. Az ő ..birodalma” beljebb ta­lálható a vetésre előkészített szántóknál, a csirketelep ri­csaja sem szüremlik át irodá­jának falai közé- Annál mag­vasabb tartalmúak az érkező jelentések, kimutatások, át­fogják a gazdaság valamennyi területét- S ez természetes, hiszen a közgazdasági elnök- helyettes a klasszikus érte­lemben vett főkönyvelő. — Már hatodik éve itt. Szé- csényben — mondja Hársfi Mária. Arcán az elengedhe­tetlen, derűs vonások, vajon látták-e őt már kihozva a sodrából? A Nemzeti Bank „iskoláját” járta, ellenőrizte a tsz-ek finanszírozását, szinte szeme előtt terebélyesedtek, fejlődtek a szövetkezetek. A banknál eltöltött két évtized az érem másik oldalát jelen­tette: a mérhetetlen pontos­ságot, a nagyobb áttekintést, s gyakran a többletmunkát. Mosolyogva mesélte, hogy volt olyan időszak, amikor egy járás összes tsz-ének kel­lett a mérlegét elkészíteni, hozzáértők híján. A termelő- szövetkezetek életéből bőven kapott „kóstolót”- S a csábí­tásnak nem tudott ellenállni, amikor a szécsényi tsz-be hív­ták­— A számvitelben dolgo­zók általában a színfalak mö­gött maradnak. Nincs semmi látványos a munkánkban, de egy pillanatig sem engedhet­jük meg magunknak a lazí­tást — magyarázza. A termelőszövetkezet ter­melési értéke meghaladja a százmillió forintot. A pénz forgását, a bévételek. kiadá­sok alakulását, a legapróbb részleteket is nyomon köve­tik, regisztrálják, hogy a dön­tésekhez kellő információk naprakész állapotba kerülje­nek. S mellette még ott a rengeteg statisztikai adatszol­gáltatás, amelyre a különbö­ző szervek akkor figyelnek fel. ha nem érkezik a kért határidőre. Az üzemiek há­tán néha végigfut a hideg, ahogy rápillantanak a rubri­kákkal tele lapokra, s a még előttük sem tudott összeállí­tásokat kérik tőlük, mint pél­dául a zárszámadás előtti hó­napokban­— A számok mindent meg­mutatnak, gyakran töltik be az iránytű szerepét- Ha egy adat véletlenül hamis, hatása gyűrűzik tovább. Ezért hang­súlyozzuk különösen a nagy felelősséget, a jogszabályok alapos ismeretét — mondja a közgazdasági elnökhelyettes. — Nem véletlen, hogy több­nyire nők dolgoznak az ilyen munkakörökben — teszi hoz­zá félig tréfásan, s a meg­jegyzésre az erősebbik nem képviselői általában bólinta­nak. De a nők közül sem min­denki rendelkezik az ide szükséges képességekkel. A közelmúltban a Gödöllőn üzemszervezőként végzett kis­lány jött „szétnézni”, aztán már állott is tovább. — Lassan eljutnak oda a termelőszövetkezetekben is. hogy tekintélyt teremtenek a számviteli munkának — jegyzi meg. Szécsényben már régen túl vannak a fejlődésnek e sza­kaszán- Hársfi Máriát olyany- nyira egyenrangú partnernek tekintik, hogy esetenként még szűkebb, mezőgazdasági szak­mai kérdésekben is kíváncsi­ak a véleményére- Persze, ha teheti, sorra látogatja a ke­rületeket, bekukkant a raktá­rakba, az istállókba, mert a közvetlen információszerzés lehetőségéről a világért sem mondana le. Így aztán a nyolc óra neki sem nyolc óra. A hétfő általában a meg­beszélések napja. Egy osztály és két csoport tartozik az el­nökhelyettes irányítása alá. A legutóbbi beszámoltatáson — hó vége előtt — a munkala­pok érkezéséről, az anyag­könyvelésbe érkezett új gép­pel kapcsolatos tapasztalatok­ról kérdezett többek között. — Délelőtt még a DROGU- NION vezetőivel tárgyaltam, de az ügyfélforgalom is sűrű — újságolja Hársfi Mária- Munkaügyi, segélyezési kér­désekben keresik meg a ta­gok, alkalmazottak- Most meg éppen egy birtokháborí- tási vita ügyében járt benn az elnök. Boros Béla szobájában. — A kora estét szeretem- Ekkor nyugodtan forgathatom a szakirodalmat, töprenghetek a másnapi teendőkön, mert nemcsak a termelés fejlődik, nekünk is lépést kell tarta­nunk a számvitelben — mondja­S közben jut ideje Hársfi Máriának a szociális, nő­bizottságok munkájának segí­tésére, készül a vezetőség elé kerülő beszámolóval, fél óránként keresi egy-egy ága­zat vezetője — mind, mind megszokott epizód a napból. A számvitel így lép ki az állattenyésztés, növényter­mesztés színfala mögül. i Sz. Gy. Ragaszkodó szakmunkások Korszerű munkakörülmények, jó üzemi légkör, kedvező ke­reseti lehetőségek. A Salgótarjáni Ruhagyárban mindezek együtt biztosítják azt, hogy szívesen jönnek ide fiatalok dol­gozni, a törzsgárdatagok száma mindig nő, a gyakorlott szakemberek kifogástalan munkát végeznek. Szegedi Jánosné a fiatalabb korosztályt képviseli, nem kívánkozik el munka­• helyéről. Orbán Ferencné 16 esztendeje az üzem dolgozója. Többed- magával munka melleit tanulta meg a nöiruha-készítés fortélyait, elméleti és gyakorlati tanfolyam elvégzése után szakmunkásvizsgát is tett. Mindig is jövőt látott a ruha­gyárban. Tornai Mihályné is a törzsgárdatagok közé tartozik. Sok­féle munkakörben dolgozott már a gyárban, az eltelt tíz esztendő alatt, sohasem jutott eszébe munkahelyet változ­tatni. Legutóbb a ruhagombozást cserélte fel a vasalással, keze alatt válik a szoknya, blúz tetszetőssé, széppé. Széles Mihály a sok-sok, változatos feladatokat végző varró­gépek műszerésze. Esztergályos szakmája után mechanikai- műszerész-oklevelet is szerzett, majd középiskolai érettségi vizsgát tett. „Mindig azért tanultam, hogy a legfrissebb, legmodernebb technikai berendezések karbantartását is el­láthassam a ruhagyárban." Kulcsár József kcpösszeállítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents