Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről f ( Folytatás az 1. oldalról) 3. A Központi Bizottság megállapította, hogy eredmé­nyesen fejlődnek államközi kapcsolataink- Ezek sorában Ali Nasszer Mohamednek, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnö­kének- a Nemzeti Front Egye­sített Politikai Szervezet po­litikai bizottsága tagjának lá­togatása tovább erősítette pártjaink, országaink- népeink közötti baráti kapcsolatokat, s új lehetőségeket tárt fel a po­litikai, a gazdasági és a kul­turális együttműködés fej­lesztésében. A Központi Bi­zottság üdvözli Michael N. Manley, Jamaica miniszterel­nöke hivatalos látogatásának eredményeit- A tárgyalások hozzájárultak országaink jól fejlődő kapcsolatainak továb­bi szélesítéséhez- együttműkö­désünk bővítéséhez. Kormányunk a békés egy­más mellett élés elvének meg­felelően több év óta tevé­kenykedik azért- hogy a ma­gyar—amerikai kapcsolatok is rendeződjenek. A Központi Bi­zottság pozitív lépésként érté­kelte, hogy az Amerikai Egye­sült Államok elnökének dön­tése alapján visszajuttatták a koronát és a koronázási öt- szereket jogos tulajdonosá­nak, a magyar népnek. Kap­csolataink normalizálásának további jelentős állomása lenne, ha elhárulnának a még fennálló akadályok a megkü­lönböztetésektől mentes, köl­csönösen előnyös magyar— amerikai gazdasági kapcsola­tok útjából. 4. A. Központi Bizottság fontos eseménynek tartja az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett 35 állam külügyminisz­terei képviselőinek belgrádi találkozóját. Üdvözli döntésü­ket az enyhülést szolgáló to­vábbi találkozók megtartásá­ra. Hangsúlyozza: a népek ér­dekei azt kívánják, hogy á helsinki záróokmányt aláíró államok folytassák erőfeszíté­seiket a közösen elfogadott elvek minden oldalú és teljes megvalósításáért- Hazánk en­nek szellemében a jövőben is mindent megtesz az európai béke és biztonság- az államok közötti együttműködés fej­lesztéséért 5-' A magyar nép alig há­rom esztendeje valamennyi békeszerető antiimperialista erővel együtt köszöntötte Vi­etnam, Laosz és Kambodzsa népeit az imperializmus és kiszolgálói felett aratott tör­ténelmi győzelem alkalmával- Hazánkban azóta is nagy fi­gyelem és együttérzés kíséri az indokínai térség népeinek a háborús sebek begyógyítá- eára, az országépítő munka kibontakoztatására irányuló erőfeszítéseit­A Központi Bizottság aggo­dalmát fejezi ki a kambod­zsai vezetés által kirobban­tott fegyveres konfliktus mi­att. amely kizárólag az impe­rializmus, a reakció erőinek kedvez. Helyeseljük és támo­gatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának 1978. február 5-i nyilatkozatá­ban megfogalmazott javasla­tokat a harci tevékenység mi­előbbi megszüntetésére- a konfliktus tárgyalásos rende­zésére. Ez összhangban áll Vietnam és Kambodzsa népei­nek érdekeivel- s a jószom­szédi kapcsolatok, a barátság II Ä Központi Bizottság átte­kintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét, értékelte agrárpolitikánk megvalósításának tapasztala­tait- s kijelölte a továbbfej­lesztés feladatait. — A Központi Bizottság megállapította, hogy az el­múlt két évtizedben történel­mi jelentőségű fordulat kö­vetkezett be a magyar mező­gazdaság helyzetében: létre­jött- megszilárdult és erőtel­jesen fejlődik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság- A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével az egész népgaz­daságban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszo­2 NÓGRAD - 1978. helyreállítását szolgálja. 6. A Központi Bizottság megállapította, hogy a Közel- Keleten az imperializmus, az izraeli és az arab reakció foly­tatja manővereit a haladó társadalmi erők megosztására és gyengítésére- a Palesztin Felszabadítási Szervezet fel­számolására. A Központi Bizottság meg­erősítette, hogy a közel-keleti válságot- politikai eszközökkel a különutas alkudozások he­lyett minden érdekelt fél be­vonásával- átfogóan kell ren­dezni- Ennek érdekében fel kell újítani a genfi közel-ke­leti békekonferencia munká­ját. A jelenlegi helyzetben még ■ inkább szükséges az antiim­perialista arab erők egység­frontjának megszilárdítása, a haladó arab államok és a szocialista országok együtt­működésének erősítése. A magyar kommunisták, né­pünk szolidáris a haladó arab erőkkel, és támogatásáról biz­tosítja igazságos harcukat­7. Pártunk, közvélemé­nyünk nagy figyelemmel kö­veti és támogatja az afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmait és haladó társa­dalmi törekvéseit. Pártunk és népünk kezdet­től fogva szolidáris volt Etió­pia népével- a társadalmi ha­ladásért- a nemzeti független­ségért, országa területi egy­ségéért és sérthetetlenségé­ért vívott harcával. A Köz­ponti Bizottság úgy véli, hogy Etiópia területének megtisztí­tása a Szomáliái csapatoktól különösen jelentős siker, amely döntően segítheti a térség békéjének helyreállí­tását és a két ország közötti viszony normalizálását mind­két nép, s Afrika haladó erői­nek javára. A Központi Bizottság meg­erősítette szolidaritását a zim­babwei- a namíbiai, a dél-af­rikai népeknek a szabadsá­gért , a faji megkülönböztetés ellen folytatott harcával. 8-; A Közporti Bizottság megállapította, hogy világ­szerte egye szelesedé társa­dalmi mozgalom bontakozik ki a minden nép érdekében álló leszerelés előmozdításá­ért. Az európai ifjúsági leszere­lési konferencia, amelyet 29 ország ifjúsági szervezeteinek küldöttei tartottak Budapes­ten, fórumot biztosított a ka­tonai enyhülés lényeges és időszerű kérdéseinek megvi­tatására- s kifejezte a külön­böző politikai irányzatokat képviselő fiatalok elkötelezett­ségét földrészünk és , a világ tartós békéje mellett. A Központi Bizottság a nemzetközi szervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek és intézményeknek a közelmúlt­ban megtartott genfi leszere­lési világkonferenciáját a le­szerelésért folytatott széles körű küzdelem jelentős ese­ményeként értékelte. Haszno­san járult hozzá a neutron- bomba bevezetése, a fegyver­kezési hajsza fokozása ellen küzdő nemzetközi mozgalmak kibontakozásához, az ENSZ rendkívüli, leszerelési ülés­szakának előkészítéséhez. A Központi Bizottság he­lyesli és nagyra értékeli a magyar társadalmi és tömeg­szervezetek közreműködését az egész népünk békés törek­véseit szolgáló nemzetközi akciókban. nyok- befejeztük a szocializ­mus alapjainak lerakását. Sikeresen oldottuk meg a szo­cialista átszervezés és a ter­melés növelésének kettős fel­adatát. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével meggyorsult a termelőerők fejlődése, átalakult a társada­lom osztályszerkezete- A ter­melési viszonyok gyökeres megváltozása egész társadal­mi és gazdasági életünkben erősítette a szocialista voná­sokat. Létrejöttek a mezőgaz­daság szocialista fejlődésének, a falu- a parasztság anyagi és szellemi felemelkedésének el­engedhetetlen feltételei. Űj március 18-, szombat tartalmat kapott, megszilár­dult rendszerünk legfőbb po­litikai alapja, a munkásosz­tály és a parasztság szövetsé­ge. erősödött a szocialista nemzeti egyég. — A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésében és az azóta végbement fejlődés­ben megmutatkozik a lenini szövetkezeti elvek alkotó alkalmazása, a hazai tanul­ságok és a szocialista orszá­gok tapasztalatainak haszno­sítása. A sikerek az önkéntes­ség, a fokozatosság, a de­mokrácia érvényesítése alap­ján a „bal”- és jobboldali el­hajlások elleni következetes harc jegyében születtek. Parasztságunkat saját ta­pasztalatai győzték meg ar­ról, hogy helyesen cseleke­dett, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Jó ügyet szolgált munkásosztá­lyunk, társadalmunk, amikor nagyarányú politikai és anya­gi segítséget nyújtott a szövetkezetek létrehozásához és megszilárdításához, a me­zőgazdasági termelés korsze­rű alapjainak megteremtésé­hez. Elévülhetetlen érdemeket szereztek azok a parasztok, munkások, értelmiségiek, kommunisták és pártonkívüli- ek, akik hazánkban megalkot­ták a szocialista mezőgazdaság történelmi művét. Elismerést érdemel a mezőgazdasági dol­gozók ifjabb nemzedéke, amely az alapítókat követve, velük együtt helytáll és hozzzértő- en, eredményesen végzi mun­káját. — A szocialista mezőgaz­daság létrejöttével és megszi­lárdulásával gyökeresen meg­változtak a parasztság élet- és munkakörülményei, nö­vekedett a mezőgazdasági munka társadalmi megbe­csülése, a dolgozók politikai és szakmai műveltsége, erősö­dött a közösségi szellem. A termelőszövetkezeti pa­rasztság jövedelme jelentősen emelkedett. A társadalombiz­tosítás kiterjesztése, a nyug­díjrendszer bevezetése és más szociálpolitikai intézke­dések számottevő mértékben javították a szövetkezeti pa­rasztság életkörülményeit. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a magyar pa­rasztság általános felemel­kedése döntően hozzájárult ahhoz, hogy megváltozott a magyar falu arculata, meg­gyorsult társadalmi, gazdasá­gi és kulturális fejlődése; a falu és a város közötti különb­ségek az elmúlt két évtized­ben lényegesen csökkentek. — A szocialista átszervezés óta meggyorsult a mezőgaz­dasági termelés növekedési üteme, fejlődése egyenleteseb­bé vált A termelés nem egé­szen két évtized alatt kisebb földterületen és kevesebb dolgozóval több mint másfél- szeresére növekedett. Ez me­zőgazdaságunk történetében egyedülálló eredmény. Legszembetűnőbb a fejlődés a gabonatermelésben. Búzá­ból az átlagtermés az 1960. évi hektáronkénti 17 mázsá­val szemben 1977-ben megha- haladta a 40 mázsát, a kuko­rica termése pedig 25 mázsá­ról 47 mázsára emelkedett. A hazai termés hosszabb idő óta fedezi az ország kenyér- és takarmánygabona-szükség­letét, és a korábbi jelentős behozatallal szemben kivitel­re is jut. Emelkedett az állattenyész­tés színvonala, gyarapodott az állatállomány. A hústermelés a mezőgazdaság szocialista át­szervezése óta kétszeresére nőtt; a baromfihús-termelés megháromszorozódott. Egyes termelési ágak fejlő­dése nem tartott lépést a szükségletekkel. A szálas és lédús takarmányok, néhány ipari növény és zöldségféle termesztése, a juhtenyésztés elmaradt lehetőségeinktől. Eb­ben szerepet játszanak szem­léleti, irányítási hibák, az anyagi, műszaki és biológiai megalapozás hiányosságai, az anyagi érdekeltség átmeneti csökkenése, esetenként a ked- ve-'^len időjárás. Néoünk életszínvonalának emelkedésében nagy szereoe van a szocialista mezőgazda­ság és az élelmlszerinar tel­jesítményének. A lakosság élelmiszer-ellátása kiegyensú­lyozott, a táplálkozásban nőtt az állati fehérjékben és a vi­taminokban gazdag élelmi­szerek aránya. Jelenleg az egy főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojásból, 80, cukorból 40, tejből 30, zöldségfélékből 15, gyümölcs­ből 40 százalékkal több mint 1960-ban volt. Ezzel egyide­jűleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ki­vitele mintegy ötszörösére emelkedett. A növekvő mezőgazdasági termelés jó feltételeket terem­tett a feldolgozás fejlesztésé­hez. Az élelmiszeripar telje­sítménye 1960 óta két és fél­szeresére növekedett. Mint­egy 150 új üzem épült, a re­giek pedig bővültek, korsze­rűsödtek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatá­ban a szerződéses rendszer általános, sokoldalú és köl­csönösen garantált együttmű­ködéssé vált, de a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhang még nem megfelelő. A felvásárlás, az áruforgalmazás személyi, anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése, a hűtő- és tá­rolótér építése nem tartott lé­pést a mezőgazdasági terme­lés növekedésével. A Központi Bizottság a szo­cialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar eddig megtett útjának és jelenlegi helyzeté­nek elemzése mellett beható­an foglalkozott a továbbfej­lesztés irányelveivel, fő fel­adataival. Megállapította: ha­zánkban a társadalmi és poli­tikai feltételek kedvezőek ah­hoz, hogy agrárpolitikánkat töretlenül folytatva eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk és további lendületes fejlődést érjünk el. Az ország termé­szeti adottságai szinte minden fontos élelmiszer előállításá­hoz kedvezőek, szükségleteink túlnyomó része hazai terme­lésből fedezhető. Az élelmi­szertermelés növelésének le­hetősége felülmúlja a belföldi igényeket, ezért az áruterme­lés növekvő hányadát érté­kesíthetjük export útján. 1. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar további inten­zív fejlesztése a termelés di­namikus növelése fokozott követelményeket állít mun­kánkkal szemben. Alapvető feladat és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele: — szellemi és anyagi erő­forrásaink ésszerű felhasz­nálásával a hatékonyság nö­velése, a minőség javítása; — a nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés tervszerű, ará­nyos fejlesztése, az élelmi­szeripar viszonylagos elma­radásának mielőbbi meg­szüntetése; — a termelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ipari háttér gyorsabb, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit hasznosító fejlesztése, a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar eszköz- és anyagigé­nyének kielégítése; — a szakosítás, a kon­centráció, a gazdasági együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a nemzetközi gazdasági integ­ráció fejlesztése; — az exportpiacok bőví­tése, a külkereskedelmi munka színvonalának eme­lése. 2. Az élelmiszer-termelésben növelni kell az állattenyész­tés, illetve a feldolgozóipar arányát. A hazai és a külföl­di vásárlók igényeit figyelem­be véve fenn kell tartani me­zőgazdaságunk sokoldalú ter­melését. A termelési szer­kezet előnyös változását se­gítse elő a termőföld ésszerű hasznosítása, a következete­sebb igazodása a termőhelyi adottságokhoz. a) A növénytermelés fejlő­dését a hozamok növelésével, a minőség javításával, az el­maradott ágazatok felzárkóz­tatásával kell elérni. A kenyér- és a takarmány- gabona hozamait a jó minősé­get adó, bőven termő fajták elterjesztésével és az agro­technikai eljárások tökéletesí­tésével kell növelni. Külön fi­gyelmet kell fordítani alapve­tő takarmánynövényünk, a kukorica termelésének fokozá­sára és sokoldalú hasznosítá­sára. Fejleszteni kell a kerté­szeti ágazatokat; a zöldség- és gyümölcstermelés biztosítsa a kiegyensúlyozott hazai ellátást és a gazdaságos export foko­zását. Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban. b) Az állattenyésztésben ál­talános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, a ta­karmány hasznosításának, kü­lönösen a fehérje felhaszná­lásának a javítása. A hús­termelés nagyobb részét a jö­vőben is a sertés- és barom­fitenyésztés adja. A sertés- ágazatban az iparszerű terme­lés továbbfejlesztésére, a gazdaságosság fokozására kell törekedni. A baromfitenyész­tésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve további ja­vítása megköveteli a tenyész­tés és a tartástechnológia folyamatos korszerűsítését. A hazai fogyasztói szükség­letek kielégítése a tejterme­lés, az export lehetőségei pe­dig a vágómarha-termelés nö­velését teszik szükségessé. Az adottságok jobb hasznosításá­val gyarapítani kell a juhál­lományt, emelni a hozamo­kat. A szarvasmarha-tenyész­tést és a juhászatot a jó mi­nőségű, olcsó tömegtakarmá­nyokra, a melléktermékek fel- használására és a gyepterü­let hasznosítására kell ala­pozni. c) A mezőgazdasági Terme­lés és az élelmiszer-feldolgo­zás közti aránytalanságokat fokozatosan meg kell szüntet­ni. A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehe­tőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban a hús- és a baromfi-feldolgozást, a növényolaj-termelést és a tar­tósítóipart szükséges fejleszte­ni. Az élelmiszeriparban a ter­melés és a termelékenység kívánatos növeléséhez, a mi­nőség javításához, a választék bővítéséhez, a korszerű áru- szerkezethez nélkülözhetetlen a gyártás- és gyártmányfej­lesztés. Az összes szakágazat­ban fokozott gépesítésre, auto­matizálásra, a folyamatos technológiák kiépítésére, az anyagmozgatás, a csomagolás- technika, a raktározás-tárolás fejlesztésére, a higiéniai fel­tételeik javítására van szük­ség. 3. Az állami gazdaságok fön­te« szerepet töltenek be a mezőgazdaság szocialista fej­lesztésében. A hazai tudomá­nyos munka eredményeinek hasznosításával, az élen járó nemzetközi tapasztalatok al­kalmazásával több gazdaság kiemelkedő termelési színvo­nalat ért eb Hazánkban je­lenleg 131 állami gazdaság működik, amely a mezőgaz­dasági terület 13 százalékán gazdálkodik, és az áruterme­lésnek mintegy 18 százalékát adja. Többségükre jellemző az eredményes vállalati gaz­dálkodás. Az eszközfelhaszná­lás hatékonysága, a munka- és üzemszervezés azonban még nem kielégítő. Egyes gazdaságok termelési színvo­nala elmarad adottságaiktól, lehetőségeiktől. Az állami gazdaságok —, amelyekben a szakemberek aránya magasabb, a techni­kai ellátottság lényegesen jobb, mint a szövetkezetek­ben — továbbra is járjanak élen a mezőgazdasági terme­lés intenzív fejlesztésében. Vállaljanak nagyobb részt a mezőgazdaság fő feladatai­nak megoldásában. A ma még kevésbé eredményesen gaz­dálkodók is váljanak mielőbb példamutató szocialista nagy­üzemmé. Korszerűsítsék az üzem- és munkaszervezést, az adottságoknak megfelelő­en fejlesszék a termelési szerkezetet. Szervezetten se­gítsék a fiatal szakemberek felkészítését a gyakorlati munkára, folyamatosan ad­janak át felkészült szakembe­reket a gyengén ellátott szö­vetkezeteknek. 4. A mezőgazdaságban dön­tő szerepet játszó termelőszö­vetkezetek gyors ütemben fejlődnek. Jelenleg a mező- gazdasági terület háromne­gyed részén 1370 termelőszö­vetkezet működik és az áru­alap több, mint kétharmadát adja. A szövetkezetek többsége megfelelően gazdálkodik. A légi óbb szövetkezetek ter­melési színvonala eléri, ilr letve megközelíti a kiemel­kedő állami gazdaságokét Ugyanakkor egyharmaduk — javarészt a kedvezőtlen természeti körülmények miatt — nehézségekkel küzd. A szövetkezetek szocialista jellege a tulajdon-, a terme­lési és az elosztási viszonyok fejlődésével tovább erősödött. Kedvező, hogy a szövetkeze­tekben növekszik a szakem­berek és a fiatalok aránya. Egyetemes érdek, hogy va­lamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlőd­jék. Az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó termé­szeti és gazdasági adottsá­gokkal rendelkező, de köze­pes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz. Ugyanakkor szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek ter­melése is. A termelőszövetkezetek fej­lesztésének általános köve­telménye és fő útja az ösz- szes rendelkezésre álló terme­lési eszköz leggazdaságosabb hasznosítása, az állóalapok bővítése, a szövetkezeti tu­lajdon gyarapítása, az adott­ságokkal és a népgazdasági igényekkel összhangban álló termelési szerkezet kialakítá­sa, az ésszerű szakosítás és a vezetés színvonalának emelé­se. Változatlanul az a cél, hogy a szövetkezeti parasztság életszínvonala rendszeresen emelkedjék, javuljanak élet- és munkakörülményei: jö­vedelme a munkásságéval ará­nyosan növekedjék. A mun­kaidő legyen összhangban a végzett munka mennyiségé­vel és minőségével, a szemé­lyes jövedelem pedig nagyobb mértékben függjön a szövet­kezeti gazdálkodás eredmé­nyességétől. A szociális ellá­tásban ma még meglevő kü­lönbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elengedhetetlen társadalmi feltétele a szövet­kezeti demokrácia követke'- zetes érvényesítése, további erősítése. Az önkormányzati szervek munkáját folyama to­tósán hozzá kell igazítani a megnövekedett termelőszö­vetkezeti méretekhez, a vál­tozó üzemi viszonyokhoz. A közgyűlés — a szövetkezetek legfelsőbb fóruma — dönt­sön a közösséget érintő alapvető társadalmi, gazda­sági kérdésekben. Ugyanak­kor növekedjék a küldöttköz­gyűlés, a brigádok, az ágaza­ti és területi részlegek ta­nácskozásainak szerepe, s ezekbe, rendszeresen von­ják be a szövetkezeti alkal­mazottakat is. Határozottan fel kell lépni a szövetkezeti demokráciát lebecsülő néze­tek és gyakorlat ellen. 5. A háztáji és kisegítő gaz­daságok tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a me­zőgazdaság eredményeihez. Termékeiknek mintegy fele A saját szükségletek kielégí­tését szolgálja, a többit áru­ként értékesítik. A sertéshús­nak a felét állítják elő, a to­jás termelésében, a kisállatte­nyésztésben, néhány gyü­mölcs- és zöldségféle terme­lésében részvételük megha­tározó. A háztáji és kisegítő gazdaságok alapjában a me­zőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztási szövetkezetek szakmai, anyagi, műszaki se­gítségére támaszkodva szer­vezetten termelnek és érté­kesítenek, szervesen illeszked­nek szocialista gazdasági rendszerünkbe. A párt határozottan támo­gatja a saját munkán és a családtagok munkáján ala­puló háztáji gazdálkodást, és fellép annak lebecsülésé­vel, és esetenként előforduló hibás gyakorlattal szemben, amely gyengíti a termelés biztonságát, egyaránt sérti a termelők és a népgazdaság érdekeit. Ennek megfelelően segíteni kell a háztáji ter­melés korszerűsítését és sza­kosodását, és gondoskodni kell a termelési és értékesíté­si biztonság feltételeiről. 6. A mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó és a forgalmazó szervezetek között terjednek az erő ésszerűbb egyesítését, a gazdaságosabb termelést se­IFolytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents