Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
Közlemény az MSZMP KB üléséről f (Folytatás a 2. oldalról.) gítő együttműködési formák. Ezek lehetővé teszik az állóeszközök eredményesebb kihasználását és fejlesztését, a tudomány eredményeinek széles körű alkalmazását, a termelés korszerűbb megszervezését és számos előnyt nyújtanak a feldolgozásban és az értékesítésben. A mezőgazdaságban a legjelentősebb együttműködési forma az iparszerű termelési rendszer, amely jelentős tartalékokat tárt fel: Nagymértékben hozzájárult a termelés színvonalának emeléséhez, különösen a baromfitenyésztésben és -feldolgozásban, a búza- , és kukorica termesztésben. A növekvő követelményekkel lépést tartva gondoskodni kell a termelési rendszerek megfelelő színvonalon tartásáról, fejlesztéséről. Meg kell szigorítani létesítésük és működésük feltételeit. A gazdasági társulások jelentős része építőipari, ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytat. Ésszerűen koncentrálják az elaprózott üzemi eszközöket és a szellemi erőket. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mezőgazdasági építkezésekben és fontos lakossági igényeket elégítenek ki. A társulások tevékenységét tovább kell javítani, újakat főként a mezőgazdasági termelésben és feldolgozásban indokolt létrehozni. A gazdasági együttműködés tij formája a kísérleti jelleggel létrejött négy agráripari egyesülés. A mezőgazdasági, a feldolgozóipari és kereskedelmi tevékenység szervezett összekapcsolása — a kezdeti tapasztalatok szerint —, mind a résztvevők, mind a népgazdaság számára előnyöket ígér. A magyar szocialista mező- igazdaság fejlődésének sajátossága az együttműködési formák sokfélesége- amelyet célszerű a jövőben is megtartani. Követelmény viszont, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások felhasználása gazdaságos legyen és nagyobb tiszta jövedelmet eredményezzen7. A nagyüzemek létrejötte megteremtette a mezőgazdaságban a modern gazdálkodásnak. a föld célszerűbb kihasználásának, a munka termelékenysége emelésének, a műszaki haladásnak- a tudományos eredmények széles körű alkalmazásának a feltételeit. Kibontakozott a mező- gazdaság iparosításának folyamata, korszerűsödtek a termelési módszerek, agrotechnikai eljárások. — A megművelt terület termékenysége növekedett. Ugyanakkor a termőterület az utóbbi 15 év alatt mintegy 400 ezer hektárral csökkent. A szükségesnél nagyobb területet vontak ki a művelésből, és a jó minőségű földek védelméről szóló határozatokat nem hajtották megfelelően végre. A termőföld megóvása, ésszerű- az adottságokhoz igazodó hasznosítása kiemelkedő 'társadalmi érdek. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségűek más célú igénybevételét, s fokozni kell a talaj termékenységét- főképpen az öntözés, a belvíz- rendezés és a talajjavítás útján— A termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, alti képességével- felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára. Az ipar és más népgazdasági agak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával összefüggésben ma már az összes dolgozók közül a mezőgazda- sági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben. A következő esztendőben — ugyanezen okok miatt — ez az arány tovább csökken. Az élőmunka csökkenésével párhuzamosan növekszik a gépesítés- a ke- mizálás, a szakértelem, a képzés. a továbbképzés és a műveltség szerepe. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége politikailag, szakmailag felkészült, vezetői készségük jól érvényesül és ez a gazdálkodás eredményeiben is tükröződik. Az űi és nagyobb feladatok további igényeket támasztanak, különösen a vezetőkké! szem-. ben Az ismereteket szüntelenül gyarapítani kell A szakemberképzés és továbbképzés igazodjék jobban a nagyobb üzemi méretek, az iparszerű termelés, a szakosodás követelményeihez, erősítse a köz- gazdasági szemléletet. A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és továbbképzést. — A termelés fejlődését egyre növekvő mértékben befolyásolja a tudományos kutatás. A tudomány eredményei, a nagyobb terméshozamot adó új hazai és külföldi növény- és állatfajták, a korszerű műszaki megoldások számottevően hozzájárulnak a termelés bővítéséhez. A hazai agrárkutatást azokra a feladatokra kell összpontosítani amelyek a sajátos igények miatt itthon oldhatók meg a legmegfelelőbben. A nemzetközi tudományos együttműködés — elsősorban a KGST célprogramjaiban való részvétel — lehetőségeit az eddigieknél jobban ki kell használni. A hazai és a nemzetközi tudományos eredménvek gyakorlati alkalmazása érdekében növelni kell a kutatók és a termelők közös érdekeltségét, javítani kell a kutatóintézetek és a gazdálkodó szervezetek együttműködését. és elő kell segíteni céltársulások létrehozását. 8. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés színvonala egyre inkább függ a mező- gazdaság számára előállított ipari termékek mennyiségétől és minőségétől. Ennek jelentőségét szemlélteti, hogy a mezőgazdasági termelés más- félszeres növekedése az ipari eredetű anyagok felhasználásának csaknem négyszeres növekedését igényelte. A hazai mezőgazdasági és élelmiszer- ipari gépgyártás az utóbbi évtizedben megháromszorozta termelését, de a szükségleteket csak részben elégítette ki. Az indokoltnál nagyobb az import. Az ipari termékek felhasználásának növekedésével együtt fejlődött a műszaki javítóbázis, emelkedett a szolgáltatások színvonala, gyarapodott a mezőgazdasági úthálózat. Ennek ellenére e területeken is számottevő az elmaradás. A mezőgazdaság Iparosítását, műszaki fejlesztését és kemizálását tovább folytatjuk. Ezért az ipart — különösen a gép- és vegyipart — úgy kell ffejleszteni, hogy a hazai igényeket az eddiginél nagyobb arányban és jobb minőségben elégítse ki. Ugyanakkor jobban kell támaszkodni a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében rejlő lehetőségekre. Halaszthatatlan a gépjavítás, az alkatrészellátás, a szervizhálózat jobb megszervezése, az infrastruktúra feilesztése. 9. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar állami irányítása alapjában véve a követelményeknek megfelelően biztosította a tervszerű fejlődést A közvetett irányítás eszközei, a gazdasági szabályozók is betöltötték szerepüket. Elősegítették a bővített újratermelést, a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányának kialakulását. Ezzel párhuzamosan létrejöttek az önálló gazdálkodás feltételei, kibontakozhatott a szövetkezetek és vállalatok öntevékenysége. Az előttünk álló feladatok megkövetelik a központi és a területi ágazati irányítás színvonalának emelését. Ennek során figyelembe kell venni* a változásokat, a mezőgazdasági üzemek megnövekedett méreteit, jobb műszaki ellátottságukat, a vezetők nagyobb fel- készültségét. A társadalmi gazdasági változásokhoz, a megnövekedett követelményekhez igazodva úgy kell fejleszteni a mező- gazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerét, hogy tovább erősödjék a tervszerűség, hatékonyabb legyen a központi irányítás, és ugyanakkor növekedjék a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Ennek megfelelően váljon szorosabbá a terv és a gazdasági szabályozó rendszer, a népgazdasági és vállalati tervek közötti összhang; a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egysége érvényesüljön jobban a tervezésben, az érdekeltségi viszonyokban, az anyagi-műszaki ellátásban és az ágazati irányításban: egyszerűsödjék és legyen stabilabb a gazdasági és a jogi szabályozás. A termelési és az értékesítési biztonság érdekében szélesebb körben indokolt alkalmazni a több évre szóló szerződéses rendszert, erősíteni kell a szerződéses fegyelmet, javítani a felvásárlás és az értékesítés szervezettségét. 10. A párt agrárpolitikájának következetes megvalósítása érdekében erősíteni kell a párt irányító, szervező, ellenőrző munkáját. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tevékenykedő pártszervezetek emeljék a pártmunka színvonalát, fejlesszék a párttagság politikai képzettségét. Mozgósítsák a párttagokat, a párton kívüli dolgozókat a hatékony munkára, ösztönözzék és karolják fel a jó kezdeményezéseket. Tegyék tervszerűbbé és céltudatosabbá a kádermunkát, támogassák a gazdasági vezetőiket feladataik megoldásában. A szakszervezetek erősítsék tevékenységükben a terme'és és az érdekképviselet egységét. Ösztönözzék és szervezzék a szocialista muhkaversenyt, az újítómozgalmat, támogassák a szocialista brigádokat. Működjenek közre a munkahelyi demokrácia tartalmi gazdagításában, a szocialista közgondolkodás erősítésében. Kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, segítsék műveltségük, szakképzettségük növelését. A KISZ-szervezetek állítsák az ifjúságpolitikai tevékenység középpontjában politikai és szakmai ismeretek gyarapítását és ezzel segítsék elő a tudományos-technikai haladásból származó új feladatok megoldását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek növeljék szakmai befolyásukat a fejlesztések koordinálásában, a gazdasági együttműködés erősítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. Segítsék a népgazdasági, a szövetkezeti és az egyéni érdekek jobb összehangolását, a szövetkezeti demokrácia még teljesebb kibontakozását. A mezőgazdaság fejlődéséhez, a falu politikai és kulturális arculatának megváltoztatásához eddig is eredményesen járultak hozzá a Hazafias Népfront bizottságai és aktivistái. A Központi Bizottság számít arra, hogy a jövőben is hatékonyan segítik az előttünk álló feladatok megoldását. A Központi Bizottság megállapította: a szövetkezeti parasztság, a munkásosztály, egész népünk erőfeszítései gazdag eredményt hoztak a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásában. Most az a teendőnk, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük. Meg kell oldanunk az ország, az egész népgazdaság igényének megfelelően a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további ösz- szehamgolt, intenzív és hatékony fejlesztését. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom építésének soros feladatait és távlatait. Ezekkel összhangban folytatjuk agrár- és szövetkezetpolitikánkat, amely társadalmunk szocialista viszonyainak erősödését, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését meghatározó irányelvei hosszabb távra szabják meg a tennivalókat, de az időszerű feladatok megoldásához is eligazítást adnak. Nagyszerű távlati céljaink elérésének fontos feltétele az idei népgazdasági terv sikeres teljesítése. A Központi Bizottság bízik abban, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az élelmiszer- ipar dolgozói társadalmunk támogatásával, mint eddig, ezután is becsülettel teljesítik feladataikat, és a magyar mezőgazdaságot egész népünk munkájával még magasabb színvonalra emelik. (MTíj A pártvezetőségek munkamódszere A pártmunka fejlesztése, hatékonyságának növelése megköveteli a párttagságtól, a pártszervek és -szervezetek tisztségviselőitől, az irányító pártszervektől, hogy önkritikus szemmel vizsgálják saját munkájukat. Keressék, kutassák azokat az új módszereket, amelyek alakulásával, korszerűsítésével eredményesebben iádnak munkálkodni feladataik megvalósításán. Ebből az igényből kiindulva vizsgálta meg az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága a pártvezetőségek munkájának tapasztalatait, munkamódszerüket, munkastílusukat. Salgótarjánban 14 pártvezetőség működik. Ezek a pártszervek 44 alapszervezetet irányítanak és a város párttagságának több mint 16 százaléka tartozik hozzájuk. A 14 pártvezetőség üzemekben, intézményekben vállalatoknál irányítja a pártéletet. Munkájuk a város egészére hatással van. Elég ha arra utalok, hogy pártvezetőség irányítja a munkát a bányagépgyárban, a BRG-ben, a VEGYÉPSZER- ben, az ötvözetgyárban, a tanácsi építőipari vállalatnál, a vendéglátóipari vállalatnál. Természetesen a pártmunka fontos területe a megyei kórház, a városi tanács, a szakmunkásképző intézet, ahol ugyancsak pártvezetőségek dolgoznak. Ezért is fontos, hogy ezek a pártszervek megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amelyet az általuk irányított üzemek, intéz- ménvek, hivatalok jelentősége a pártirányítás színvonalától is megkövetel. A pártvezetőségek viszonylag rövid múlttal rendelkeznek. Közülük néhány mindössze 3—4 éve alakult meg. A Salgótarjánban működő pártvezetőségek általában 5—7 tagúak. Az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint — a nagyüzemi pártbizottságokhoz hasonlóan havonta tartják testületi üléseiket. Féléves munkatervek szerint dolgoznak, amelyekben viszonylag jól ötvöződik a felsőbb határozatok feldolgozásának és a legfontosabb helyi kérdések megtárgyalásának igénye. A testületi üléseken állandó meghívottként részt vesznek az alapszervezetek titkárai és a tárgyalt témáktól függően a KISZ, a szak- szervezet és a gazdaságvezetés képviselői. A testületi ülések színvonalát nyilvánvalóan befolyásolják az alkalmazott módszerek. Kedvező hatása van — s ezt egyre több helyen alkalmazzák — annak, hogy a pártvezetőségek elé kerülő jelentéseket előzetesen megbeszélik az előterjesztőkkel. Ezzel biztosítható hogy a jelentésben azokról a legfontosabb kérdésekről adjanak számot, amelyek alapot adnak a reáA Salgótarjáni Kohászati üzemek szerszámkészítő gárdájának feladatai igen nagyok. A kovácsoló- és öntöderészleg mellett el kell látniok szerszámokkal az új süllyesztekes kovácsüzemet is. Szentamiráslis értékeléshez és feladatmeghatározáshoz. Gyakran előfordul, hogy egy alkalommal 3—4 kérdés kerül feldolgozásra. Ezek alapos, érdemi megtárgyalására természetesen nincs lehetőség. Ezért sokszor kapkodás tapasztalható, formálissá válik a tanácskozás, vagy halasztásra kényszerülnek. Ennek oka jórészt az, hogy a pártvezetőségek egyrészében még sok részlet- kérdést is napirendre tűznek, ezzel felesleges terhet vállalnak magukra. A napirendek számának csökkentése, a munka hatékonysága növelésének legcélszerűbb módja, hogy az egész területet érintő legfontosabb kérdéseket vigyék a testület elé, megteremtve ezzel az érdemi döntés lehetőségét. A pártvezetőségek tevékenységének egyik legfontosabb feladata a hozzájuk tartozó alaoszervezetek irányítása. Az utóbbi években jelentős fejlődés történt e tekintetben. Nőtt a munka hatékonysága, javult az alapszervezeti munka közvetlen segítése, támogatása és ellenőrzése A végrehajtó bizottság vizsgálata azonban azt is bebizonyította, hogy az alapszervezeti munka irányításában még bőven van tennivalójuk a pártvezetőségeknek. Jelenleg ugyanis a pártvezetőségek — kevés túlzással — inkább csak közvetítő szerepet töltenek be a városi pártbizottság és az alapszervezetek között. Munkájuk gyakran adminisztratív jellegű. Hiányzik belőle az önálló arculatú politikai, tartalmi irányító tevékenység. Ez magyarázza, hogy az alapszervezeti munka irányításának eszközeiben, módszereiben sok még a formális megoldás. A városi párt-végrehajtóbizottság ezért fontosnak tartja, hogy az alapszervezetek és a pártvezetőségek erősítsék kapcsolataikat, kölcsönösen tájékozódjanak egymás munkájáról. Ezt segítheti ha az alapszervi titkárok részt vesznek a pártvezetőség ülésein, a pártvezetőség tagjai viszont az alapszervezet taggyűlésén. Ez azonban a kapcsolattartásnak csak egy része, amely nem sy Miklós forgácsoló csoportvezető egyszerre három másoló-maró gépen készíti a kovácsoláshoz szükséges síily- lyesztékeket. helyettesítheti a mindennapi pártmunkában, kialakított közvetlen kapcsolatot. A fentiekhez szorosan kapcsolódik, hogy a pártvezetőségeknél is ki kell alakítani a területfelelősi hálózatot, amely jól segítheti az alapszervezeti munkát. Ehhez viszont nem elég, hogy az alapszervezetből delegált pártvezetőségi tagot megbízzák a területfelelősi feladatok ellátásával. Az egyéni rátermettség, a képzettség, a munkahelyi körülmények, a beosztás kell, hogy eldöntse ki az a pártvezetőségi tag. aki a legjobban segítheti az alaoszer- vezeti feladatok megoldását. Fontos szerepe van ezért a helyi pártcsoportvezetői, reszortfelelősi és titkári értekezleteknek. Itt nyílik ugyanis, a legjobb lehetőség arra, hogy a pártvezetőségek titkárai, reszortfelelősei az irányító pártszervektől kapott feladatokat a helyi körülményekhez igazítsák, értelmezzék, és meghatározzák a végrehaitás helyi feladatait. Ez azonban átgondolt, tervszerű, nagyon alapos munkát igényel. Ezért meg kell szüntetni a jelenleg még tapasztalható gyakorlatot, amely csupán alkalomszerűen hívja össze a párttisztségviselőket és főleg feladattovábbító. feladatkiosztó szerepet szán ezeknek az értekezleteknek. A párt-végrehajtóbizottság foglalkozott a pártvezetőségek tagfelvételi munkájával. Az eredmények jó néhány pártvezetőségnél — így a BRG- ben. az építő szövetkezetben, a tanácsi építőipari vállalatnál — figyelemre méltóak. Ám az is igaz, hogy a tagnevelő munka lehetőségei lényegesen nagyobbak annál, mint amit valóiában elértek. Vizsgálta továbbá a végrehajtó bizottság azt is, hogy a pártvezetőségek mit tensznek a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. Nem kevés figyelmet Szentelt az összevont taggyűlések szerepének a tömegszervezetek pártirányításának. Szó esett a pártvezetőség és a gazdasági vezetők folyamatos javuló kapcsolatáról. A legtöbb üzemben, intézményben — így a bányagépgyárban, az ötvözetgyárban, az építő szövetkezetben, az általános iskolákban, a tanácsnál — tiszteletben tartják egymás jogait hatáskörét, közösen dolgoznak feladataik megvalósításán. Biztosítják egymás számára a megfelelő, a munkához nélkülözhetetlen szükséges információkat. A pártvezetőségek nagy gondot ^ordítanak a gazdaságiránvító és segítőmunka fejlesztésére, rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket tevékenységükről. Közös munkájukat tehát a közös célokért, jó szándékú. egymást segítő együttműködés iellemzi. Előfordul azonban, hogv a gazdasági vezetők meesérhk a nárt- szervek hatáskörét, a gazda- sásvez“tő nem teljesíti beszámolási kötelezettségét. Ä személyi kapcsolatokból adódó feszültségek hátrányosan befolyásolják a - nártvezetőség munkáját, az alapszervezetek tevékenységét. A végrehajtó bizottság a pártvezetőségek munkájának értékelésekor természetesen figyelembe vette azt is, hogy többségük mindössze néhány éves múltra tekinthet vissza, viszonylag kevés tapasztalattal rendelkeznek. Ezért a tapasztalatok hasznosításával, a jó módszerek elterjesztésével erősíteni kell munkájukban azokat a vonásokat, amelyekkel alkalmassá válhatnak feladataik megvalósítására. Á testület meghatározta a városi pártbizottság aoparátusá- nak feladatait is. Ezek mindenekelőtt az irányítómunka hatékonyságának növelésében, a rendszeres helyszíni segítőmunkában, munkájuk folyamatos figyelemmel kísérésében és segítésében a szükséges feltételek megteremtésében jelentkeznek. , Krätschmer Lajos ! NÖGRÁD - 1978. március 18., szombat 3
