Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Jánossy Ferenc: Diás (akvarcll) Aliért tanítunk történelmet? I'öHéndcmfaníf ásunk g 00 A 0 00 trm • közeljövője Értelmiség Szíré kon Szirákról szólva gyakran emlegetik ma is, az egykor volt járási székhelyi rangot. Most például ebben a változatban találkozom vele: „Nézze, kérem! Szirák ötven előtt, és régebben is, járási székhely volt, járásbírósággal, miegyébbel. Az akkori értelmiség, aki itt élt, más státust képviselt. Megszokott helyük volt a nagyvendéglő, ahova rendszeresen összejártak. A mai, megváltozott, helyzetben nem csupán a község rangja más, az emberi kapcsolatok formája is. Ezek inkább munkakapcsolatok. A régi dolgok emlegetése a maiak rovására, gyakorta szimpla nosztalgiából ered”. ' A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS reformjának —, melyről Pinter Nándor és dr. Boros Sáncomé cikkei szóltak — az új tantervi struktúra ad keretet. Az alábbiakban a koncepció néhány alapgondolatára szeretnék kitérni. Az új tanterv a gimnáziumi történelemtanítás elsődleges célját a marxista—leninista történelemszemlélet kialakításában jelöli meg. Az iskolai munka egészét átfogó Világnézeti neveléshez tehát azáltal járul hozzá, hogy a társadalmi fejlődés leglényegesebb kérdéseiről — a történelmi materializmus jegyében — meggyőződés jellegű nézeteket hoz létre a tanulókban. A tanterv alapvető didaktikai célkitűzésként körvonalazza azt az utat is, amelynek bejárása r korszerű marxista—leninista történelemszemléletnek elengedhetetlen feltétele: „A gimnáziumi történelemtanítás alapvető célkitűzése, hogy a történelem legfontosabb tényeinek és ösz- ezefüggéseinek bemutatásával és elsajátíttatásával megvilágítsa azt a folyamatot, amely a gazdasági, társadalmi, politikai- és kulturális fejlődés különböző lépcsőfokain — és ellentmondásain — keresztül szükségszerűen vezet el a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez”. Az alapvető célkitűzést a korábbi tanterv többé-kevés- be hasonló módon jelölte meg. Az elmúlt másfél évtized társadalmi és ideológiai változásai, tanítási tapasztalatai azonban néhány lényeges módosítást tettek szükségessé ebben a vonatkozásban is. A megfogalmazás néhány új jellemzőjét — úgy véljük — mindenképpen érdemes a pedagógusok figyelmébe ajánlani. Az előző tanterv célmegjelölése nem használta a tények és összefüggések elsajátíttatása kifejezést. Miért került be most a meghatározásba? Elsősorban azért, hogy nyomatékosan figyelmeztessük az elmúlt tantervi időszak egyik káros didaktikai torzulására: a szilárd tárgyi tudás háttérbe szorulására. Az emberiség történetének tényeit és összefüggéseit nem elég csupán bemutatni, a tanulók elé tárni, hanem — közülük a legfontosabbakat — meg is kell követelni. A múlt és jelen történelmi-társadal- mi folyamataiban csak szilárd tárgyi tudással lehet eligazodni. Rosszul tudott tények, s elmosódó, bizonytalan összefüggések nem értelmezhetik sem a tegnapot, sem a mát! Az alapvető célkitűzés legfontosabb kitétele kétségkívül az, hogy a történelmet, mint folyamatot kell bemutatni. A folyamatszerűség hangsúlyozása nem új; megtalálható a 62-es tantervben is. Ha most ismét ráirányítjuk a figyelmet, az azért történik, mert az elmúlt tantervi periódusban nem tudatosult eléggé ennek a követelménynek a jelentősége és árnyaltsága. A történelem folyamatként való felfogása a marxista történelemszemlélet alapja. Igen nagy jelentőségű az eszmeipolitikai nevelés szempontjából is. A gimnáziumi történelemtanítás egyik legfőbb feladata annak bizonyítása, hogy az emberi társadalom fejlődése szükségképpen vezet el a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez. A történelem folyamatjellegének érzékeltetése rendkívül fontos az erkölcsi nevelés vonatkozásában iß. Történelemtanításunknak olyan múlttudatot kell kialakítani a tanulókban, amely az emberi fejlődés iránti felelősséggel párosul. Az egész egyéniséget átitató élménnyé kell tenni, hogy az ifjúság is részese és tovább vivő je annak a felemelkedési folyamatnak, amelyet az emberiség, s népünk történetének nevezünk. Magától értetődővé kell tenni, hogy az elődök harca, sorsa, küzdelmei köteleznek; erőfeszítéseiket a jelen generációk akkor becsülik meg igazán, ha megőrzik és továbbfejlesztik azok eredményeit. A történelmi fejlődés jellegével kapcsolatban a tantervnek van még egy nagyon fontos és megszívlelendő kitétele. Azt is hangsúlyozza ugyanis, hogy a fejlődés ellentmondásokon keresztül érvényesül, nem egyenes vonalú : kitéréseket, visszaeséseket, egyenlőtlenségeket mutat. A történeti fejlődést tehát a maga ellentmondásosságában kell a tanulók elé tárni. A történelemtanítás csakis így adhat hiteles képet róla, s csak ez az út vezethet a jelen megértéséhez is. Nem lenne szerencsés, ha a történelemtanítás célját, s legfőbb feladatát pusztán a törvényszerűségek feltárásában látnánk, megfeledkezve az emberről, a törvények be- teljesítőjéről. Többen szóvá' tették, hogy az iskolai oktatásban aggasztó méreteket ölt a történelem dehumanizálá- sa, az ember, a kultúra helyett az elvont törvényszerűségek előtérbe helyezése. Valóban igaz: ha háttérbe szorulnak a múlt nagy alakjai, ha elsikkad a néptömegek szerepe; tehát a történelem elveszíti konkrétságát, akkor az emberi felemelkedés menete a végzet játékterévé válik. A szükségszerűség egyoldalú hangoztatása nevelési szempontból feltétlenül káros. AZ ÜJ TANTERV a történelemtanítás fő célkitűzései közé vette fel a tudatos politikai cselekvés vállalására való nevelést is. „Amikor a történelemtanítás világos képzeteket alakít ki aZ ember társadalmi tevékenységének meghatározottságáról és választási lehetőségeiről; társadalmi és morális felelősségéről, valóságos alternatívák felismerésére és tudatos vállalására teszi képessé a fiatalokat”. Szabó Károly tanár Matematikusok és számítógépek Több ezer tudós, számítás- technikai szakember, tanár és főiskolai előadó a tagja a nemrégiben alapított bolgár matematikus szövetségnek. Elnöke Lljubomir Iljev akadémikus, a komplex matematikai elemzésben elért eredményeiről világszerte ismert tudós, a Matematikusok Világszövetségének alelnöke. A fizika mellett a matematika a leggyorsabban fejlődő tudományág Bulgáriában. 1944. előtt e tudományágnak csupán néhány képviselőjét tartották számon. A szófiai egyetemen például mindössze öt professzor, két docens és három tanársegéd dolgozott a fizika-matematika tanszéken. Igaz, köztük olyan hírneves tudósok tevékenykedtek, mint a matematikai analízisben, az űrmechanikában és ballisztikában kitűnt Kiril Popov, Ivan Cenov és Ljubo- mir Csakalov. Ma az akadémiai intézetekben és a szófiai egyetemen az oktatás és a kutatás három fő irányban fejlődik: a matematikai szerkezetek kutatása, a számítástechnika-kibernetika és a matematikai modellezés. Munkájuk eredménye, hogy a világon az elsők között alakítottak ki Bulgáriában saját elektronikus számítóközpontot. A matematikai-mechanikai intézetben szerkesztették meg a világpiacon keresett Elka elektronikus számítógépet és a Vitosa nevű gyorsszámoló gépet. A szocialista országok tudományos akadémiáival együttműködve dolgoznak a bolgár matematikusok a számítógépek továbbfejlesztésén. A VII. ötéves tervidőszakban a tudósok célul tűzték ki a termelést segítő automatikus rendszerek kidolgozását. Ezenkívül sikerült a sejtosztódás olyan modelljét megszerkeszteniük, amely nagymértékben hozzájárul a rák keletkezési folyamatának megmagyarázásához. Megírtuk már korábban, hogy január második felében a Hajdú megyei balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központban a debreceni Jó- zsa János és a balassagyarmati Réti Zoltán festőművésznek közös tárlata volt. Dicsérnünk kell a rendezőket, mert úgy valósították meg ezt a „társbérletet”, hogy a tollrajzok, akvarellek, pasztell- és olajképek, valamint a nyilvánvalóan különböző látásmódok és alkatói igények nem rontották le egymás hatását. A hajdúsági tárlaton Réti Zoltán munkái mind a látogató közönség, mind szakmai körökben igen kedvező fogadtatásra lelt. Ezt tükrözi az a gondos, részletezőn elemző értékelés is, melyet a Hajdú-Bihari Napló február 8-i számában olvashattunk: „Réti Zoltán balassagyarmati festőművész tizenkét ak- varelljét — művészi érték dolgában — bizonyos fokig egyenetlennek érezzük, anBÉR ÉS DENGELEG KÖZÖTT Szirák székhelyközség Éppen félúton Egyházasdenge- leg és Bér között. Ezek társközségei, közülük Bér, nemzetiségi. Szirák tulajdonképpen hálás modelltéma. Megtalálható rajta, benne mindaz, ami a változó magyar vidék mai jellemzője. S látszik rajta egy kicsit a más tájak jövője is. Gazdasági szervezettségében a legutóbbi változás az állami gazdaság szerepének helyi hatáscsökkenése. Az egykor önálló, neves helyi gazdaság ma a pásztói állami gazdaság kerülete. Az integrálódás — ahogy Bencze Lajos, a járási hivatal egyik vezetője jellemezte —, a közoktatás egységesülésével folytatódott. Szirákon körzeti iskola, körzeti könyvtár működik, s a két társközség is nyer vele. De hogyan él, s dolgozik, miként tart kapcsolatot (ha tart egyáltalán) az értelmiség Szirákon, ahol a közigazgatás, közoktatás és közművelődés helyi központjai vannak? S miként él, dolgozik együtt a szervezettséget mégis csak a legmagasabb fokon nyújtó tanáccsal? Nikodém Pálné, a közös községi tanács vb-titkára is emlékszik arra a tíz év előtti rádióriportra, amely éppen ezeket a kérdéseket feszegette Szirákon. Az akkori önvallomások röviden így összegezhetők: az értelmiség elzárkózik, bezárkózottan él, a fiatalok nevelése csak az iskolára korlátozódik. Szirákon nem történik semmi. Most hogy látja? — A község külső képe talán nem sokat változott. Például nem látványos, mégis itt van a vízműtársulás vízvezetékrendszere. A víz a kulturált életnek a legalapvetőbb szükségleteit elégíti ki. Valamennyi intézményünkben bent van már a folyóvíz, s egyre-másra kötik be a lakók is házaikba. Az értelmiség és a tanács kapcsolatáról elmondhatom, hogy az önálló gazdaság megszűntével csökkent ugyan az agrárértelmiség száma és szerepe a község életében, de a helyi kulturális intézményekkel, iskolával, művelődési házzal, körzeti könyvtárral munkaterv alapján, szerződéses formában is együtt dolgozunk. És az intézmények szerződéses munkakapcsolatban állnak egymással. AZ IDÉZET FOLYTATÁSA A bevezetőben idézett vélemény Szűcs József iskola- igazgató frappáns sommázata. Véleményével nem áll egyedül. Így vélekedik a vb-tit- kámő is, és ugyanezt vallja Szigethy Ipire, aki mindössze nak ellenére, hogy a sikerült exponálások legtagadhatat- lanul egy tőről fakadnak” — írja bevezetőjében Éles Csaba műkritikus. Majd így következtet: „A kevésbé sikerültség oka az akvarellel, mint technikai műfajjal nehezen összeegyeztethető mesterkélt komponálás (pl.: „Kiscsikók”, „Hortobágy, fotósok az erdőben”): kimunkálatlan és éppen ezért jellegtelen témák (pl.: „Bánki tó”, „Bánki nádas”). De elfogulatlanul hozzá kell tennünk, hogy ezek a problémák csak a jó Réti vízfestmények láttán tűnnek elő igazán. Megállapíthatjuk, hogy a művész többnyire jó érzékkel és biztos kézzel ragadta meg az igazán átmeneti (s éppen ezért kiváltképpen az akvarellista ecsetjére méltó!) pillanatokat. Ezt bizonyítja a kocsin ülő emberek beszédes sziluetje a fehér kompház előtt, két hatalmas fa között („Komp a Tiszán”.) Ezt igazolja a „Hortobágy: egy éve dolgozik a közigazgatásban. Tanácsi teendői a következőkkel égésűinek ki. A helyi KISZ-vezetőség tagja, kulturális ügyek intézője és — ez mindenképpen újnak tűnik, s talán követhetőnek is — a tanács és a művelődési intézmények között összekötő szerepet tölt be. Vagyis Szirákon jól tudják, hogy az értelmiség közéleti vállalkozását onnan szükséges segíteni, ahonnan elvárható — az életet minden vonatkozásban szervező tanácstól. Szigethy Imre a művelődés dolgai iránti vonzódásával nem elégedett meg. Tovább tanul, éppen ezen a szakterületen. És a sokat emlegetett megbecsülést jó előre kivívhatja magának, ha a dolog úgy fordul, hogy a népművelésre irányítják, vagy „ráadja fejét”. És addig az igények, feladatok is sokat változhatnak. Példája kizárólag a példa miatt érdekes. Az értelmiség kapcsolatait szervezni is szükséges — nem elég kutatni. Szűcs József iskolaigazgató tíz esztendeje, a garábi kisiskola élén, arról beszélt egy riport kapcsán, hogy a helyi fiataloknak gyakorlókertet szeretne. Most nagyobb feladattal és gondokkal kell megküzdenie. Saját munkássága a bizonyíték arra, hogy a mai értelmiségi kapcsolatok közösséggel, egymással és tanáccsal — nagyrészt mun- kajellegűek. S attól még nem feltétlen rosszak is. Vagyis éppenhogy jók. Például a tanáccsal, a népfronttal; mindkettőben jelentős szerepet tölt be az igazgató. Ö maga is részt vesz a művelődési ház ismeretterjesztő tevékenységében. Nemrég az emberré válásról tartott diaképes előadás-sorozatot. Mi a legnagyobb gondja ma? — A kisebbikkel kezdem. A fiatal pedagógusok lelkesedését kevésnek tartom. Ezen lehet talán változtatni. A személyes példa is jelenthetne valamit. A nagyobb, az új iskola. Talán a következő ötéves tervben. EGY TÁRSULÁS KÉPEI És versei. Egy mappát megtöltenek. A képeket a szirá- ki iskola rajztanámőjének — maga is fest, kiállít — irányításával működő helyi szakkör gyermekalkotói készítették. A téma: hogyan látja a vízműtársulás kezdeteit, az egészséges víz sziráki „telepítését” a gyerek? A tárlatnyi kép a vízműtársulás irodájának falait díszíti. Leírásukra nem vállalkozhatom. A versek a társulás hivatalos iratai között vannak. A versekben. a festményekben is a példa a megkapó. Az, hogyan lehet a látásra, „belső hallásNapnyugta” c. kép is, ahol a festő jó karmesterhez illően dirigálta a színeket: ahogy narancssárga péppé oldódik a lebukóban levő Nap, úgy válik egyre titoktelj esebb zöldesfeketévé a nádas környéke és csorog le egy hatalmas pusztai éjszakává duzzadó csöppnyi feketeség a kis tanya falán. De idézhetjük a „Hortobágy: eső után”, és a „Vonat a Hortobágyon” c. műveket is. Talán sikerült — mondja végül az értékelés — bebizonyítani: nemcsak azért volt jó a kiállítás rendezése, mert a formák és színek nem akaszkodtak össze, hanem azért is, mert a figyelmes szemlélő többféle élménnyel és tanulsággal távozhatott.’! Mindenesetre érdekes volna, számunkra is tanulságos és hasznos a két művész alkotásait együttesen viszontlátni valahol Nógrádban is. ra” nevelni azzal is, ha a gépek árkot ásnak, árkot betemetnek, ha a csövekben jó víz folyik. Kapcsolat ez is. A tárlatot a vb-titkárnő mutatja be a krónikásnak, s az egyik hosszú verset fel is olvassa. Ez is kapcsolat, nehezen leírható, inkább érezhető. A vízmüvet tavaly május elsején ünnepélyesen adták át. És teljesen felújították például az óvodát. Az óvoda is „központosított” bizonyos értelemben. Óvodai igazgatósága van, és a társközségek ilyen intézményeit rendsze- sen segíti módszertani és más eszközökkel. A tanács ötéves művelődési tervéhez egyébként valamennyi oktatási, művelődési intézmény éves tervvel kapcsolódik. A munka, a kapcsolat alapját ezek a tervek képezik. A körzeti könyvtár évente 25— 30 ezer fo"'ot értékben vásárol, s a két társközség fiók- könyvtárát állandóan új könyvekkel látja el. Tavaly óta itt is függetlenített könyvtáros dolgozik. Tíz évvel ezelőtt, a rádióriport idején, kétezer kötetes volt a klubkönyvtár. A mai állomány 12 732. „HOGY ÉRZI MAGÁT?” Szirákon az értelmiség nagyrészt a pedagógusokból, a gyógyszerészből, két orvosból, s a tanácsiakból áll. Mit kínál a tanács az itt letelepedni szándékozóknak — ezt kérdezem a művelődési ház felé menet Szigethy Imrétől. A tanácsház fehér, emeleti ablakaira mutat, aztán valahova a távolba int. „Ott, fent is pedagógus, házaspár lakik, s akik nemrég jöttek, szintén nagyon jó lakást kaptak, Nálunk nem kell albérletbe szorulnia annak a pedagógusnak, aki Szirákot választja. Mindig találunk megoldást”. Itt érdemes elmondani azt is, hogy az iskola szakosellátottsága kiemelkedően jó:< 83 százalékos! Három szakos- tanárhiányunk van: kémia, ének és gyakorlati. És a népművelők? — Nemrég kaptam lakást, igaz, nem itt Szirákon, hanem Dengelegen. Férjhez mentem, szükség volt rá — mondja Mervaldné Bihari Erzsébet, a művelődési ház igazgatója. A férje Gödöllőn gépészetet tanul, s ha végez, a környéken helyezkedik el. Hogy érzi magát? A tanácstól sok segítséget kapott. A művelődési házra is sokat költöttek, bár kevéssé látszik meg rajta. Az épület az 1700-as években épült, járásbíróság volt. De az egykori fogda, majd cipészszövetkezet helyén most jól berendezett igazgatói iroda van. A szakkörökön kívül jelentős eredményeket könyvelhetnek el a rendezvények látogatottságával is. A művelődési ház 180 férőhelyét átlagosan 150 sziráki foglalta el az elmúlt évben egy-egy előadáson. Az igazgatónőnek a távolabbi otthon miatt „természetszerűleg” kevés kapcsolata van a helyben élő értelmiségiekkel. Tapasztalatát így ösz- szegzi: „Ha hívjuk őket, minden esetben szívesen jönnek, segítenek. De csak akkor”. Hívni keli! Hogy érzi magát? A sziráki körzeti könyvtárban a község legfiatalabb alkalmazottja válaszol. Bányász Erzsébet húszéves, két éve végezte el Pásztón a gimnáziumot egy olyan fakultáson, amelyet csak nehezen ír le a toliam. „Közgyűjteménykezelő”. Könyvtár-, levéltár-, muzeológia-, és gépírásisme-' retekből tett vizsgát. Továbbtanulásra a községi tanácstól kapott ösztönzést. Most Salgótarjánba jár, főiskolai előkészítőre. Egerbe készül, levelezőre. A tanács a tarjáni utakra napidíjat fizet neki. Erzsébet édesapja a gazdaságban szerelő. Lánya 12 ezer kötet gazdája és számos rendezvény, foglalkozás szervezője. Gyermekkönyvtárat szeretne. Hogy érzi magát? „Nagyon jól” — válaszolja Szirák jövendőbeli értelmisége. T. Pataki László NÓORÁD - 1978. február 12., vasárnap 7 Réti Zoltán hajdúsági fogadtatása
