Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

A MA MM OH UALŐSA'gGAL ZUHAN A MgCTáE ■ E2 RENDHAGYÓ éS IGEN oe szeg rés 10 -/4 SIAM MÓNI euÁTVK «.ó' A LEGÚJABB A1®* ÜL » / ^ * s‘ S ugar ve TŐKKEL nem meg tiltottam, msűJE eeavvexr , ^ VI ÖTEN EK MjT., r^JírTV magokkal AZONNAL HATASTALANlT­Iák a eea tus reset! 6ZEROTS2ÁZ MpTER MgCYSÉO - BEN, A MAMMON ZSGENYSéGP EDDIG /sMese TLEN, NAGYMÜCeT ■TÁBORNOK, TÉVŐÉN JOBB BELÁTÁSRA, HISZEN EDD'a MINŐÉN TRAGIKUS SZEXEN CSér- LEN SEG A PEGYUERREL EUÁTDTT GÉPEKKEL fOROULT ELŐ. é GÖMBÖT PILLANT MEG ‘ PROFESSZOR, EGY HATALMAS UIIAGITB a6M0 A TENGER ALATT í Pályázati felhívás A SZOT Ifjúsági Bizottsága és a pedagógus, szakszervezet központi vezetőségének közne­velési, kulturális és agitációs-propaganda osz­tálya pályázatot hirdet a szakmunkástanulók között végzett szakszervezeti munka tapasz­talatairól, a szakmunkástanulók politikai, kul­turális nevelésében, osztályöntudatuk, a szak­ma- és munkahelyszeretetiik, közösségi gon­dolkodásuk fejlesztésében, sajátos érdekvé­delmük ellátásában kialakítható módszerekről. A pályázaton részt vehetnek a szakmunkás­képző iskolák és kollégiumok elméleti és gya­korlati tárgyakat oktató pedagógusai, vala­mint a szakmunkástanulók nevelésében, ok­tatásában közreműködő üzemek, vállalatok dolgozói. A pályázóknak a következő témaköröket javasolják feldolgozásra: 1. A szakmunkástanuló fiatalok szakszer­vezeti taggá nevelésének lehetőségei, színte­rei. formái, módszerei. 2. A tanulói alapszervezetek működését, a nevelő munka és az érdekvédelem megvalósí­tását hogyan segítik a felnőtt szakszervezeti bizottságok irányításával. 3. Az iskola és az üzem együttműködése a tanulók szervezett munkássá, szakszervezeti taggá nevelésében, szervezésében. 4. Az osztályfőnökök, a szakoktatók, az üzemi dolgozók szerepe a szakmunkástanulók­nak a szakszervezeti mozgalomba való be­illeszkedése érdekében. A pályázók a megjelölt címeken kívül a témakörhöz szervesen kapcsolódó pályamű- veket is beküldhetnek. A pályázóktól bevált gyakorlati módszereket, javaslatokat, a való­ságot tükröző pályamunkákat várnak. Ezeket három példányban kérik, nem küldik vissza. A pályázat jeligés, terjedelme nem haladhat­ja meg a húsz gépelt oldalt — kettes sortá­volsággal. A beküldési határidő: 1978. április 30. Cím: SZOT Ifjúsági Bizottság, Budapest. VI. Dózsa György út 84/b. Az első díjat elnyert pályázat 5000, a má­sodik 3000. a harmadik 2000 forintot kap. A pályázat eredményéről a Népszavában, a Pedagógusok Lapjában és a Munkában ad­nak tájékoztatást. A legjobbakat a pedagógu­sok szakszervezete Útmutató sorozatában köz­ük. Az eredményhirdetésre, díjkiosztásra 1978. júniusában kerül sor a SZOT-székház* ban. Van-e beceölele? Cercdi beszélgetések a közműielódésről Milyen lesz köznevelésünk az ezredfordulón? Az utóbbi időben egyre több szó esik az oktatás reformjá­ról, azolírói a változásokról, amelyek egész köznevelésünket is átszövik. Ügy tűnik azon­ban, hogy a közvélemény — olykor még maguk a peda­gógusok is — gyanakodva, értetlenül figyeli a kísérlete­ket. a szaksajtóban megjelenő cikkeket és rendelkezéseket. Valóban így kell-e megfor­málni oktatásunkat? A társa­dalom jogos igényeinek ki­elégítését szolgálják-e a ren­delkezések? Az egyértelmű választ Inkei Péter és Kozma Tamás fogal­mazza meg Célok és stratégi­ák a köznevelés fejlesztésében című könyvében. Még akkor is ezen az úton kell járnunk, ha ez átmenetileg az oktatás hatékonyságának csökkenését vonja maga után. Az előre eltervezett kis lépések a köz­nevelés tartalmi megváltozá­sát csak részben eredményez­hetik. A változások mennyisé­ge azonban előbb-utóbb mi­nőségi változásba csap át, így teljesen megalapozottan vezet majd a köznevelés egész struktúrájának átalakulásához. Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat szellemében to­vább folyik köznevelésünk fo­lyamatos távlati tervezése és fejlesztése. A szerzők az ok­tatáspolitikai döntéseket elő­készítő tudományos kutatás eredményei alapján több kér­désre próbálnak választ adni: Milyennek kell lennie közne­velésünknek mint tervszerűen fejlődő és fejlesztendő rend­szernek? Milyen lesz a jövő iskolája? Hogyan tervezhető és irányítható a fejlesztés, a kis lépések sorozata? A köznevelés fogalmáról a szakirodalomban nincs egysé­ges vélemény. A leghelyesebb­nek az a felfogás tűnik, amely a köznevelést olyan komplex szervezetnek (szervezetrend­szernek) tekinti, „amely az új nemzedéket egyetemes tár­sadalmi szinten, céltudatosan, tervszerűen és szervezetten a társadalom tagjává tenni hi­vatott.” így a (köz)művelődési rendszer — iskolák, kiadók, televízió, sajtó stb. — is szer­ves része a közművelődésnek. Amikor Inkei Péter és Koz­ma Tamás a távlat alapjait felvázolja, azokból a már meglevő ismeretekből — köz­nevelésünk bevált elemeiből — indul ki, amelyek „átmentése” vagy továbbfejlesztése feltét­lenül kívánatos. Ezek szerint a köznevelés az ezredfordulón is elsősorban a 3—18 (19) éveseket fogja át, s a korosz­tályok több mint kétharma- dárá terjed ki; a fiatalok napi tevékenységének mintegy egy- harmadát nevelési-művelődési szempontból szervezetten irá­nyítják majd. A társadalom, a tudomány, a technika fejlődése és az egyre növekvő információára­dat olyan igényeket támaszt, amellyel közművelődésünk nem képes lépést tartani. Ezért van nagy szükség az is­meretszerzés útját meggyorsí­tó módszerek, eljárások kidol­gozására és széles körű alkal­mazására. A tantárgyak ún. tömbösítése, blokkosítása kö­vetkeztében az információk — a tananyag — nem különálló láncszemeket alkotnak majd. összekapcsolódásukkal valóban olyan komplex ismeretekhez jutnak a tanulók, amelyek fel­idézését és alkalmazását a tör­vényszerűségek logikája irá­nyítja majd. Az iskola és az élet kap­csolatát a gyakorlatban Is meg kell valósítanunk. Ezt első­sorban úgy tudjuk elérni, ha megszüntetjük az iskola zárt­ságát, azaz tudomásul vesz- szük, hogy a tanulók órán kí­vül is számos ismeretet sze­reztetnek. A szabad idő kul­turált, szervezett eltöltése, a tanulók öntevékeny munkafor­mái, a fakultatív tárgyak, a lakóhely nem pedagógus tag­jainak és intézményeinek be­vonása az oktatásba, a hob­bikörökben, a sportegyesüle­tekben végzendő munka — csak néhány színfolt az új tendenciából. Az ezredfordulón előrelátha­tólag a teljes lakosság több mint egynegyede rendszeresen látogatja majd a köznevelési intézményeket. Ez ideális lét­számú közösségekkel számol­va azt jelenti, hogy a mun­kavállalók 7—10 százaléka dolgozik majd a köznevelés te­rületén. Egy ilyen arányú fej­lesztés természetesen a köz­nevelési-közművelődési hálózat bővítését is maga után vonja, ám sokkal jobb lenné, ha az intézményhálózat fejlesztése megelőzné a köznevelés ki- szélesedését, vagy mindkettő párhuzamosan, egyenes arány­ban menne végbe. Arról sem szabad megfe­ledkeznünk, hogy a pedagó­gusképző intézményekben le­galább négy—öt évvel koráb­ban kell a hallgatókat fel­készíteni a változásokra. A folyamatos megújításhoz a részeredmények állandó felül­vizsgálata is hozzátartozik. El kell tehát kerülni, hogy az új tendenciák és a régi, a korszerűtlennek vélt elemek egyszerre funkcionáljanak, gyengítsék egymás hatását. A szerzők számos olyan kér­désre adnak megnyugtató vá­laszt, amely közvéleményünk homlokterében áll. Egyet le­het velük érteni abban is, hogy az elmúlt harminc év fe­szített munkájának eredmé­nyeképp, egy megvívott és meg­nyert kulturális forradalom talaján, a fejlett szocialista társadalom és gazdaság építési programjával szembesülve a holnap szocialista Iskolája a mainál nyitottabbá, környeze­tét integrálóbbá, a gyakorlat­ra, az életre felkészítőbbé fog válni. Ehhez pedig jól meg­tervezett, maradéktalanul vég­rehajtott és összehangolt lé­pések további megtételére van szükség. Dr. Saiga Attila NYOLCVANHÉT PÉL­DÁNY. .. Ugyan miért sten- cilezték ilyen nagy számban, kinek' kell? Hiszen „csupán” a cereai körzet művelődés- ügyéről van szó benne, a do­kumentum az 1977-es évről igyekszik képet adni és az 1978-as feladatokat tűzi ki. Az anvag magyarázattal szolgál: Cered, Zabar, Szilas- pogony, összesen több mint 3 200 lakosának közoktatási és közművelődési helyzete elég széles kört érinthet. Az iskolakörzetesítés, az oktatási intézmények fejlesztése köz­üggyé vált az elmúlt idő­szakban, érdemes a tanácsta­gok. a körzet gazdasági ve­zetőinek kezébe eljuttatni hát a beszámolót és feladatter­vet. És a közművelődés? A je­lentésben megfelelő arány­nyal, mélységben és kriti­kusan (reálisan mérlegelve fejlődést és megtorpanást) ér­tékelték, szabták meg a fel­adatait. De vajon az embe­rek mennyire érzik maguké­nak e terület gondjait, sike­reit? Egv kissé szokatlan kér­désre várok választ Salamon Béla vb-titkártól: — Van-e már becsülete a népművelői tevékenységnek Cereden?... — Még nem az igaz; — mondja kertelés nélkül. Egy­részt érthető is, hiszen nem olyan régóta beszélhetünk er­ről, másrészt az emberek leg­többször a pedagógus mun­kájával vetik össze, ezért megfoghatatlannak, kevésbé fontosnak érzik sokan. A mű­velődési ház, igazgatója —bár személy szerint mindenki be­csüli Pálinkás Sándornét — még nem számít ugyanolyan „súlyú” intézményvezetőnek, mint az iskolaigazgató. De el­indult egy pozitív folyamat. Sokat jelent ebben az, hogy a gyerekeknek, a fiataloknak nívós programokat, lehetősé­geket biztosítanak. Ezzel nem csak az utánpótlást nevelik, a kultúra iránti igényeket gyökereztetik meg, hanem azt a megbecsülést is növelik, amire rákérdezett. Mert a gyerekekért sok mindent vállalnak a lakosok. A titkár büszkén említi a társadalmi munkaakciók si­kerét. Nemcsak az anyagi oldal (a 820 ezer forint érték­ből sokat javult a gyermek- intézmények helyzete, jelen­tős részét erre fordították), hanem a hozzáállás Is szót ér­demel. Például a bányászok a munkásbuszról leszállva egy szóra segítettek feltenni egy vasgerendát a napközi épít­kezésén. Jó szervezők, segítő­társak a Volán-dolgozók is Felvetődik a kérdés: a köz- művelődés céljait szolgáló tár­sadalmi munkára nem lehet­ne hasonlóan számítani a la­kosokra? — Nem akarjuk, hogy meg­álljon az élet itt a „végeken”, szeretnénk mozgalmassá ten­ni a társközségekben is. Ezért is nagyon fontos szerepe van a kulturális életnek, a műve­lődési ház körzeti tevékeny­ségének, a kluboknak, páva­it'’"öknek. a tervezett szabad­idős parknak, játszótérnek. A beszámolóból kiderül: az utóbbi időszakban szép szám­mal rendeztek kiállításokat (képzőművészetit és politika­it egyaránt), jól működik a TIT-szervezet, szép sikereket ért el a könyvtár az olvasó- mozga'om terén. A községben kedveltté vált, érdeklődéssel fogadták a Rajkó-klub prog­ramjait. Visszaesett viszont az ifjúsági klub. De mind­erről megkérdeztük az ille­tékest, a művelődési ház ve­zetőjét, Pálinkás Sándornét is. — Az ifjúsági klub átme­neti hullámvölgyének, szüne­telésének igen egyszerű oka van: Kis Simon Róbert klub­vezető elköltözésév'el képzett, aktív irányítóját veszítette el a tagság, amellett mások is elmentek (katonaság, tanu­lás). Komoly gátja a fejlő­désnek — bár a klub újjá­alakulásában azért bízom — az anyagi támogatás hiánya. Persze, ezzel maga a körzeti művelődési ház sem „dicse­kedhet” : a 25 ezer forintos ál­lami támogatásból és a KTSZ évi 10 ezer forint hozzájáru­lásából a takarítás és a tisz­teletdíjak éppen csak kitel­nek, fejlesztésre nem gondol­hatunk. — És a termelőszövetkezet­től nem kapnak segítséget? A közművelődés területén már több példája van az együttr működésnek — közös fenn­tartásra, állandó támogatásra nem gondoltak? — Elkészítettem egy terve­zetet a kiadott dokumentu­mok alapján — még nem kaptam rá választ. Természe­tesen esetenkénti segítséget kaptunk már — például bőr­dudát vettek. A termelőszövetkezetben a főkönyvelőtől Motyovszfci Istvántól érdeklődtünk. — KÖRÜLBELÜL EGY HÉT múlva kerül az asztalra ez az ügy. A zárszámadás előtt nem tudtunk volna ér­demben dönteni. Pontosabbat, közelebbit nem mondhatok addig, csak azt, hogy szeret­nénk folyamatossá tenni a tá­mogatást, másrészt a brigá­dok művelődési lehetőségei­nek eddigi és újabb formáit. A ceredi gazdaságban 700 forint az egy főre eső szociá­lis-kulturális alap. Sok ez, vagy kevés? Hatszáz fővel szorozva 420 ezer forint — egv feilődő, a szakképzéssel sokat törődő szövetkezetben kell, hogy jusson belőle ta­nulásra, művelődésre a szoci­ális beruházás, költség mel­lett. Az együttműködés a kö­zös fenntartás persze többet jelent az anyagi támogatásnál — részvételt mindkét oldalról az érintkező, a közös fel­adatok megoldásában. Ezek közé fog tartozni valószínű­leg a „szabadidős központ”, a mindenféle jóval, olcsón ki­vitelezhető. játékkal ellátott játszótér létrehozása. — Ez összefügg azzal a ter­vünkkel, hogy nyáron sze­retnénk „Ceredre adoptálni” a salgótarjáni művelődési tá­bort. Az iskolával közösen választanáhk ki tizenöt jó ké­pességű, ügyes kezű gyere­ket, akik a játékkészítő nap­közis tábor tagjai lesznek, és Budavári István formatervező iparművész irányításával na­ponta hat órán át a park já­tékainak készítésével foglal­koznak. (Emellétt persze já­tékra, kötetlen foglalkozás­ra, könyvtárlátogatásra is jut majd idő.) Budavári Ist­ván elvállalta, hogy az ipar- művészeti szakközépiskola diákjaival megtervezi a par­kot — nekünk a terepet kell előkészíteni, olcsó hozzávaló­kat beszerezni (fa. autógumi, vasak, hasznosítható hulla­dékok). A művelődési ház kö­rül pedig öregek parkját sze­retnénk kialakítani. A TERV HATÁROZOTTAN megfogalmazza: koordinálás­ra, összehangolásra, tuda­tosságra van szükség a köz- művelődési feladatok megva­lósításában. Remélhetőleg, nem lesz felesleges papírhul­ladék a postázott 87 művelő­dési terv, hanem ehhez segít hozzá. G. Kiss Magdolna Vendéglátóképzés Nógrádban Az utóbbi időszakban je­lentősen javult a Nógrád me­gyei Vendéglátó Vállalatnál dolgozók szakmai képzése, a képzés színvonala. Ebben az oktatási évben 107 szakmun­kást képeznek eladó, cukrász és szakács szakmákban. A vál­lalat ugyanakkor évenként in­dít szakképesítés megszerzésé­re irányuló üzletvezetői tan­folyamot. Ezen jelenleg hú­szán vesznek részt a vállalat dolgozói közül. Továbbképe­zik a már működő üzletveze­tőket is; közülük huszonötén tanulnak, ezen kívül 10 eladó és négy szakács sajátította el a szakmát az elmúlt évben. Továbbképzésen vesznek részt a vállalat hálózati ellenőrei is. Tanfolyamukon jelenleg öten tanulnak hogy a fogyasztói érdekvédelmet a jövőben mi­nél tökéletesebben ellássák. NÓGRÁD - 1978. február 11., szombat > Z •uj O UJ oc a u: <U ü M ”5 < oc i V) ü*í 0"‘ •UJ .(0 ^ •D c « 3 >■ Mai tévé ajánlatunk 22.30: Orff: Carmina Burana. Carl Orff német zeneszerző 1895-ben született Münchenben. Első nagy sikere, azóta is gyak­ran Játszott műve, a Carmina Burana 1936-ban készült el. A Carmina Buranában Orff XIII. századi kéziratok alapján latin és középkori német diák­dalokat dolgozott fel. A régies nyelven előadott da­lok harsogó életörömről és fia­talos jókedélyről tanúskodnak» helyenként nagyon is „világi*' témákról szólnak. Orff ebben az első sikeres mű­vében is bebizonyította ritmuste­remtő készségét, remek dallam- formálását, vidám, helyenként szatirikus témaválasztását. A művet francia feldolgozás­ban hallják. Bevezetőt mond: Szokolay Sán­dor zeneszerző. Segélyek Az Üvegipari Művek salgó­tarjáni síküveggyárának szak- szervezeti bizottsága értékelte az 1977-es évet. A szülési, te­metési, és rendkívüli segélye­ket ugyan nem emelték az el­múlt évhez képest, de így is kifizettek 120 ezer forintot. A nagycsaládosok beiskolázási se­géllyel történő támogatása ma már szükségesebb dolog, így azt helyezték előtérbe. Kifi­zettek még 90 ezer forint vál­lalati segélyt, ami a szociális juttatások másik fontos for* mája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents