Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
Tervszerű és folyamatos a szakmunkástanulók képzése az ELZETT Zár- és Lakatgyár ezécsényi gyáregységében, öt szakmában — szerszámkészítő, villanyszerelő, lakatos, esztergályos és marós — folyik a képzés. Ezeken a szakmákon belül kívánja a gyáregység a szakmunkás-utánpótlást biztosítani. A képen Stayer László szakoktató irányítása mellett sajátítják el az elsőéves géplakatos-tanulók, köztük Baranyi Ferenc, a szakma alapismereteit. (kép: — bábéi—) Telekadó Balassagyarmaton A Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén (egyebek között) ■ határozott a telekadótételek megállapításában, amelyet a városi tanács pénzügyi osztálya terjesztett a vb elé. Eszerint az érvényes kormány- és minisztériumi rendeletek alapján, a telekadót négyzet- méterben kifejezhető nagysága, közművesítési foka és a személy, illetőleg a család tulajdonában levő telkek száma határozza meg. Ha például a személy, vagy család birtokában két építési telek van, s ebből az egyik még beépítetlen, alapadót kell fizetni. Három építési telek esetén, amelyekből legalább egy beépítetlen az alapadó kétszeresét, négy esetében (egy beépítetlen) az alapadó háromszorosát — és így tovább növekvően — kell fizetni. Egy építési telek esetén, ha az építési kötelezettség lejárt, az alapadó ötszörösét fizetik. A progresszív adófizetéskor, az adónak az ötszörösét szükséges fizetni akkor, ha a tulajdonos az elrendelt, vagy vállalt beépítési kötelezettségnek nem tett eleget. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a tulajdonost azért nem lehet lakó-, illetőleg üdülőtelkének beépítésére kötelezni, mert lakás-, vagy üdülőtulajdona van. Az adófizetési kötelezettség a beépítési határidő lejártát követő év január elsejétől esedékes. Balassagyarmaton Ipolyszög kivételével az alábbi adótételek lesznek érvényben: négyzetméterenként 80 fillér köz- művesítetlen teleknél, részlegesen közművesített után 1,40 és teljes, magas fokú közművesítésnél 2,20 forint az adó. • • Ötletes porozó A kiskerttulajdonosok munkájának könnyítésére ötletes növényvédelmi eszköz sorozatgyártását kezdték meg a tatabányai Mikrolin Ipari Szövetkezetben. Műanyagból olyan kézi porozót készítenek, amelynek élettartama szinte végtelen, nincs benne egyetlen kopó alkatrész sem. A szinte súlytalan kézi készülékből a por alakú növényvédő szer nagy sebességű levegővel keverve sugárban áramlik ki. Alkalmas szőlő, gyümölcsfák, zöldségfélék és a talaj fertőtlenítésére is. A készülék dugattyújának nyomkodásával a kiszórt por mennyisége szabályozható. Így takarékosan lehet felhasználni a növényvédő szereket. Az idén 10 000 darabot gyártanak a tatabányai szövetkezetben a kis teljesítményű ,,porolin” elnevezésű kézi készülékből. Kényes terület ? Szokás mondani, hogy a szakszervezeti munka egyik „legkényesebb területe” a bérfejlesztés, mivel aki kap, az többé-ke- vésbé hallgatásával ki s fejezi egyetértését, míg azok, akik valamilyen olc miatt kimaradnak a listáról, ha érdeklődnek is az okok felől, nem mindig fogadják el a tényeket. Még akkor sem, ha meggondolatlanságuk, felelőtlenségük, hanyag munkájuk, fegyelmezetlenségük egyértelműen bizonyítható. Ebből is látszik, hogy a bérfejlesztésnek nagy húzóereje van közös céljaink jó megvalósítása érdekében. De csak ott, ahol a lehetőségeket ennek szolgálatába állítják. Kevesebb a tévedés, a felesleges vita ott, ahol ezt a munkát a szakszérvezeti bizalmiak a velük partneri kapcsolatban álló művezetővel, a műhelybizottságok pedig az üzemvezetőkkel együtt oldják meg a dolgozók véleményének meghallgatásával. Velük együtt és nyíltan. Ez a demokratikus módszer nemcsak azért jó, mert ütközteti a véleményeket, nyílt színvallásra készteti azokat a pusmo- gókat, akik hajlamosak a „jó fiút” megjátszani, s a sértettek fülébe súgni: — Te is megérdemelted volna, de tudod... A gondolatot azonban nem fejezik be. Ide kívánkozna az is, hogy kárpótlásul felajánlják a nekik juttatott összeget. Erről azonban mindegyikük elfeledkezik. Leszámítva a bérfejlesztésekkel járó természetes és kevésbé természetes megnyilvánulásokat, ellenvéleményeket, a legalapvetőbb cél, hogy az kapjon béremelést, aki munkájával megérdemli, aki példásan helytáll, legtöbbet tett a közös célok eléréséért, nem hagyta cserben társait stb. Nem pedig a hízelkedők, a helyezkedők, a fejbólintók. Megyénkben az idei bérfejlesztés a vállalatok saját erejéből eléri az 5,5 százalékot. Ebben benne van az állam által garantált. másfél százalékos központi hozzájárulás. Ahol többre futja, ott jelentkezik az előző évről megmaradt összeg, valamint az idei központi béremelés. Ugyanis ebben az évben a műszakpótlék bevezetését kiterjesztik a szállítás, hírközlés, szolgáltatás, az állami gazdaságok dolgozóira, valamint a kereskedelem azon területeire, amelyek az elmúlt évben kimaradtak. A bérfejlesztés bizonyos tekintetben politikai munka is. Sikeres lebonyolítása fokozhatja a munkakedvet, növelheti a dolgos emberek széles táborát. Ezért igen sokrétű, tartalmas, alapos, körültekintő döntésekre van szükség a politikai ' meggyőző munka mellet. önként adódik a kérdés: milyen körülmények között oldják meg az ezzel kapcsolatos érdekvédelmi feladataikat a szak- szervezeti bizottságok, milyen célok érdekében mondjanak igent, vagy nemet. Az idén a vállalati teljesítményhez kötött bérgazdálkodás válik uralkodóvá. Az érvénybe lépő pénzügyi intézkedések szigorúbb feltételeket teremtenek a saját erő felhasználására. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hatékonyság függvényében a korábbinál nagyobb differenciák lesznek egyes vállalatok bérfejlesztési lehetőségei között. Ezért alapvető kívánság a követelmények fokozott növelése, a fontossági sorrend eldöntése. A szakszervezeti bizottságoknak, bizalmiaknak ügyelniük kell arra, hogy csökkenjenek a béraránytalanságok, de nem szabad elfeledkezni a módosított tarifarendszer követelményeinek teljesítéséről sem. A szakszervezeteknek állást kell foglalniuk abban, hogy a mozgóbéren belül csökkenjenek az indokolatlan pótlékok, az egyéb, ösztönzést nem szolgáló kifizetések. Szorgalmazzák, hogy az eddiginél többet kapjanak a szocialista munkaverseny legjobbjai. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülése irányt mutatott a bérfejlesztéssel kapcsolatos munka elvégzésére. Válaszolt a még mindig visszatérő kérdésre: az év elején emeljék-e a béreket, vagy csak akkor, ha már tudják, mire számíthatnak, miként alakult a vállalat eredményes tevékenysége. A válasz a következő: az alapbérezésre szánt részt indokolt és helyes minél előbb, lehetőleg január 1-el végrehajtani. így cselekedtek a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében. Január 1-el 7,7 százalékkal növelték a munkások bérét. Az ösztönző hatás már érezhető a januári terv teljesítésében, a termékek minőségének növelésében, a határidők betartásában. Hogy a megye minden üzemében ilyen, vagy ehhez hasonló, sőt ettől még jobb eredmények szülessenek, szükség van arra, hogy a szakszervezeti bizottságok támogassák azokat a gazdasági vezetőket, akik reálisan, megalapozott műszaki és szervezési intézkedésekkel növelik a teljesítménykövetelményeket. Mert csak ennek révén lesz meg a jövő évi bérfejlesztés alapja is. Ha pedig úgy látják, hogy év közben nem sikerült elérni a kívánt ösztönző hatást, ne késlekedjenek. A munkások képviselőinek bevonásával módosítsák korábbi elképzeléseiket, hogy a bérfejlesztés betöltse azt a feladatát, amire szánják: élet- színvonalat emelő, fejlődésünket gyorsító, minőségi munkára ösztönző szerepét. V. K. Város és falu 8. Már utaltunk arra, hogy általában Kelet- és Középkelet- Európában és így Magyarországon is a kapitalista fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erősebben konzerválta város és falu különbségét, mint az a nyugateurópai fejlődésben történt, és a szocialista építés kezdeti időszakában a nemesi-úri és a polgári társadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőségge lépett. A város és a falu termelési viszonyai közötti különbség felszámolásában mindenekelőtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek következtében a falusi társadalomban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, másfelől pedig a feszített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta és ennek következtében „városi dolgozóvá” tette, azonban lakóhelyük továbbra is a falu maradt. Ennek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül a városi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosztály. Míg országosan az aktív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkásosztályhoz addig ez az arány a községi aktív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi összetétele kiegyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosztályhoz tartozók aránya adja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a városokban — különösen Budapesten — sokkal több a szellemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban pedig elenyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti parasztság. Bizonyos különbségek a munkás- osztályon belüli rétegek területi elhelyezkedésében is vannak, éspedig nemcsak abban, hogy a mezőgazdasági munkások túlnyomó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a városokban, a betanított és segédmunkások inkább a községekben összpontosulnak. KÜLÖNBSÉGEK AZ ÉLETMÓDBAN Viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokra már többször utaltunk és ezek a gazdaságok döntően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lényegesen többet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások viszont azt mutatják, hogy ezzel a többletmunkával nem feltétlenül jár többletjövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakosságtól, és ez nem egyszerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi rétegnél megfigyelhető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a községi háztartások ezt a városiaknál alacsonyabb jövedelmet úgy érik el, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmekkel lényegesen kiegészítik a munkaviszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegítő gazdaságokból származó jövedelmek aránya a paraszti háztartásokénál 38, a kettős jövedelmű háztartásoknál 24 és a munkás háztartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a falun élő munkás és szellemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrányait. A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak városoknál gyengébb infrastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a szocialista fejlődés során. A lakások villannyal vagy gázzal való ellátottságában ma már csak minimális a különbség város és falu között. A lakások vízvezetékkel vagy csatornával - való ellátottságában azonban nagy az egyenlőtlenség. Míg Budapesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tartozik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban levőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rákényszerült, hogy lakásproblémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. EGÉSZSÉGESEBB TELEPÜLÉSI SZERKEZET A települési szerkezet meglevő egyenlőtlenségek között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két további jellemzőjét is. Az egyik Európa legtöbb országától megkülönböztető jellemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 százaléka tömörül a fővárosban és Magyarországon, a többi város nemcsak a lakosság száma, hanem a városiasodott- ság szintje, a lakosság összetétele és társadalmi helyzete tekintetében is különbözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet inkább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra törekszik, hogy egyes vidéki városokat olyan mődon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „ellenpólusaivá” váljanak (bár Budapest jelentőségét a belátható időben nem fogják elérni.) Elsősorban öt városra összpontosítjuk a fejlesztést, amelyek Budapesttől körülbelül egyenlő távolságban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc). Ezzel a kiemelt nagyvárosok a fővárossal együtt a centrumát jelentik az ország hat tervezési-gazdasági körzetének, amelyek a közigazgatási jellegű megye- rendszer mellett a regionális tervezés egységei. Hazánkban ugyanis az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az elmúlt 15 évben jelentősen mérséklődtek — regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén levő alföldi megyék infrastrukturális ellátottsága jelentősen elmarad az ország nyugati felén levő dunántúli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarországi sajátossággal is összefügg. A TANYAPROBLÉMA A településstruktúrával kapcsolatos probléma Magyarországon az úgynevezett tanyasi népesség helyzete is. A tanyák, amelyek különösen a 19. században fejlődtek ki Magyarország egyes részein, elsősorban az Alföldön, egyedülálló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni parasztgazdaságok földjeinek közelében helyezkedtek el. A tanyai kitelepülés előnye volt, a megművelendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartásra is. A legutóbbi népszámlálás idején 1970-ben az ország lakosságának mintegy 6 százaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vonatkozásban hátrányosabb körülmények között él. Roszszabb a közművesítettség, távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyasiak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sokszor felvetődött az a célkitűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámoljuk. Valóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése, (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka élt tanyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életképességet mutatnak a tanyák. Elsősorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcs- termelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szakszövetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek is kialakítanak új külterületi lakóhelyeket —, amelyek bizonyos vonatkozásban hasonlítanak a tanyához —, amikor a települések belterületén kívül szerveznek üzemegységeket, ahol bizonyos népesség állandó jelleggel lakik. Az ilyen tanyasi és szocialista nagyüzemekkel kapcsolatos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek infrastrukturális ellátásának fejlesztése, az ottani életkörülmények javítása szükséges. Szocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a falu közötti osztályjellegű egyenlőtlenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és hazánk lakosságának fele a ma még hátrányt jelentő községi lakosok közé tartozik. s Kolosi Tamás (Következik: 9. NYITOTT ÉS MOBIL TÁRSADALOM) NÓGRÁD - 1978. februái 9., csütörtök 3
