Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
ÚTRA VALÓ í átogatás a szakszervezeti oktatási központban Mi leszel ha nagy leszel?... Pályairányítás, -ismertetés alsós kortól A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának salgótaria- ni oktatási központjában rendszeresen rendeznek hosszabb- rövidebb időtartamú tanfolyamokat a különböző tisztségviselők, aktivisták számára. Jelenleg a szakszervezeti bizottságok kulturális, agitációs és propagandamunkával foglalkozó tisztségviselői tartózkodnak Salgótarjánban háromhetes tanfolyamon, A résztvevőket Kovács Gyuláné osztálybizalmi mutatja be röviden. Elmondja, hogy a megyéből, összesen 32-en vesznek részt a tanfolyamon, közülük 15-en a nőket képviselik. A hallgatók között valamennyi fontosabb iparág képviselői jelen vannak, jöttek például a köny- nyű- és nehézipari üzemekből, • bányától. sőt a különböző vállalatoktól is. — Milyennek találják — az eddigiek alapján — a tanfolyam tematikáját? — A legfontosabb kérdéseket tartalmazza — feleli Ko- vácsné, aki már második alkalommal vesz részt hasonló tanfolyamon, igaz először, egy évvel ezelőtt a vezető propa-_ gandisták tanfolyamának hallgatója volt. — Nagyon jó elméleti útmutatásokat sdnak az előadások, melyek legtöbbször szorosan kapcsolódnak a mindennapi élet problémáihoz. — Ez gondolom, megkönnyíti a dolgukat, egyrészt, a megértésben. másrészt majd az otthoni, a munkahelyen történő hasznosításban. — Valóban így van — mondja Vendel László, az egyik legfiatalabb hallgató, aki a Nógrádi Szénbányám kis- terenyei faüzeménél technológus. — Egyébként is az ilyenfajta előadói megközelítéseknek, előadásoknak van véleményem szerint értelme. Már csak azért is, mert olyan kéréssel bocsátottak az üzemben útra bennünket, hogy figyeljünk jól mindenre és a hallottakat igyekezzünk otthon minél pontosabban továbbadni, s dolgozni a megvalósításukért. A beszélgetőtársak élénk helyesléssel kísérik a fiatalember szavait. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ők Is hasonló útravalőval .ndultak el a háromhetes tanfolyamra. — Ml, az, amit otthon feltétlenül továbbad? — A szocialista brigádok vállalásai értékelésének új rendszerét mindenképpen. Mert valóban Ideje már szakítani a korábbi merev, pontrendszeres értékeléssel. Aztán, élénken élnek bennem a szocialista életmód fejlesztéséről hallottak is. Valamennyien — az említetteken kívül Bangó Zsigmond4 TÉR... f Á közelmúltban képzőművészeik szájából hallottam elhangzani a következőt: dísz- burkolóiap. Egy embernek, aki nem annyira jártas a képzőművészet zegzugaiban, a legkülönösebb dolgok ötlenek eszébe egy Ilyen szó hallatán. Legalábbis igyekszik magának elképzelni, hogy milyen lehet • díszburkolólap, mire használatos. Lehet, ugye, egy sír díszburkolólapja, esetleg egy kriptáé, vagy valamilyen más üregféléé. A hozzá nem értő embernek meg kell bocsátania, ha csupán erre asszociál. Bevallom, nekem is eddig terjedt a képzelőtehetségem. Mentségemre szolgáljon, hogy más egyéb nem jutott : az eszembe. Én már túl is tettem volna magamat a dolgokon, amikor egy fővárosi napilapban ezt olvastam: dísz- burkolólap a házak falára, de- a járdákra is. Sőt azt is hírül adták, hogy gyártása is megkezdődött ezeknek az úgyne-_ vezett díszburkolólapoknak. Csodálatosnak tartom, .mert biztosan széppé, élénkké teszi majd a lakótelepeket. Elismerésre méltó, aki kigondolta. És ezen meditációmban akaratom ellenére egyre nagyobb erővel tódult elém a városom. Salgótarján képe. És mindig csak Salgótarjáné. Elmondom, hogy miért Aki itt növekedett fel. részű ezese lett e székhely újjászületésében. örültünk mi már az első: „Épült a hároméves tervben” házacskának. Mert azóta az lett, pedig amikor Alics János a megyei pártbizottság nevében nagy érdeklődés mellett. szépen fogalmazott beszéd kíséretében átadta a lakóknak. hatalmas épületcsodának számított. De hol már az az azóta felépített tíz-, húsz- emeletes épületkolosszusokhoz képest. És éppen erről jutott ismét eszembe az a bizonyos burkolólap. Erről pedig esészen konkrétan eszembe jutott a város úgvnevezett központja a Tanácsköztársaság-tér, a művelődési házzal, a Karancs Szállóval, a szob- 1 raival és más szépségével. Erről a térről már oly sok szépet hallottam, s hogy ott az emberek láthatóan jól érzik magukat. Méltán mondta az egyik urbanisztikai kutató: „A város lakói jól kihasználják, lakják ezt a teret” Hát, ha még kellemesebb lenne! Mondjuk díszburkolólapokkal ékített volna. Mert tessék csak megfigyelni. A tervezők előre megfontoltan, meggondoltan a tér burkolatát, — valószínű akkor még ők sem ismerve ezeket a díszburkolólapokat —, márványt sejtető keretben, szürke betonnal készítették el. De csak tervezték, hogy ez betonlap lesz, mert egyetlen tél múlott el az elkészülte után, máris feltöredezett, kirücskősödött. kigödrösödött, hogy — bocsánat a kifejezésért —, olyan benyomást keltő, mint az egészséges testen a fertőző betegség. Pedig azon táncolni is szeretnének a fiatalok és szép is lenne nyári estéken. A város legfiatalabb állampolgárai itt tanulják az első lépéseket, de mire megtanulják, horzsolást-horzso- lásra halmoznak térdükön, fejükön. A kerékpárosversenyeket rendező gyerekek agyát agyonrázza a sok gödör. Tessék csak megfigyelni, a szép térnek milyen taszító a burkolata. Taszító! S nem is kifejezés. Kiábrándító! Sok mindent beszélnek, hogy miért lett ilyen csúnya. Azt, hogy hajdan elspórolták a cementet, azt is. hogy télen csinálták, megfagyott, töredezik. A lényeg, hogy csúnya! De. ha létezik ez a díszburkolólap — és a képzőművészek szerint létezik —, akkor érdemes lenne Salgótarján legszebb terét, a Tanácsköztársaság terét azzal lerakni. Méltó lenne a tér hírnevéhez, Salgótarján központjához. — B. — 8 NÓGRÁD - 1978. február 26., vasárnap né, a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének me- ósa, Kovács János, a salgótarjáni öblösüveggyár üvegfúvója, — rendkívül elismerően szólnak az előadók felkészültségéről, az elméleti foglalkozásokat kiegészítő közös kulturális programokról, intézmények meglátogató sáról. — Jártunk a sportcsarnokban is — meséli Bangóné. — Némelyek még attól sem riadtak vissza, hogy a próbatermekben megpróbálkozzanak a súlyemeléssel. Ezen jót derülünk, ők pedig egymás között gyors eszmecserét folytatnak, hogy ki próbálkozott meg és milyen sikerrel a „nehéz” emberek nyomdokaiba lépni. Majd amikor újra a tanfolyam előadásaira, hasznosságára, a résztvevők aktivitására terelődik a szó, mindenki kihasználja az alkalmat. hogy beszéljen üzemének sajátságos kulturális feladatairól, gondjairól is. Kovács János az üvegfúvók nehéz munkájáról szól, s arról, milyen körülményes egy-egy rendezvényre mozgósítani az embereket. Zömében családos embereknek a főbizalmija, s az emberek munka után sietnek haza, főleg a bejárók, akik odahaza kis gazdaságot vezetnek, némelyek pedig még földet is vállalnak művelésre a termelőszövetkezetektől. Bangóné nemrégiben Csohány Kálmán grafikusművész kiállításának megtekintésére szervezett látogatást, szinte a lábát lejárta, míg, húsz embert végül is sikerült „összetoborozni”. S mint kiderült, akik elmentek, nem bánták meg, sz.ép élményben részesültek, de amíg ez tudatosul másokban is, addig nagyon sokat kell még tenni a vállalati vezetésnek. Kovácsné, a Váci Kötöttárugyár kazári telepén technológus, elmeséli, hogy szilveszter napján avatták náluk az ifjúsági klubot, azóta van mái megfelelő hely a fiatalok és az üzemi kulturális rendezvények számára. A kulturális feladatok végzésének feltételei általában mindenütt adottak. Hazatértük után lesz tehát munkájuk bőven a szakszervezeti bizottságok -kulturális, agitációs és propagandamunkát végző tisztségviselőinek. (ok) NAP MINT NAP MEGKÉRDEZIK ismerőseik az iskolás nebulókat: mi leszel, ha nagy leszel...? A válasz legtöbbször mosolyra fakasztó, nosztalgiát ébresztő: Ö, igen, amikor ilyen ifjak voltunk, mi is mi mindent nem forgattunk a fejünkben ! Botfülünk ellenére énekesek, botlábunk dacára balett-táncosok akartunk lenni és így tovább. Mégis, amikor olyasmiről hallunk, hogy felmérések Igazolják: az általános Iskola felsőbb osztályaiba járók elképzeléseiben is ritka esetben bukkan fel szakmaismeretről, munkaszeretetről árulkodó szándék — elgondolkodunk kissé. Televízió- és rádióbemondó, riporter, focista, színész, avagy a „köznapibb” pályák közül választva orvos. mérnök, tanár akar lenni a serdülőkorú gyerekek nagy része. A tanulók nem ismerik általában saját képességeiket, nem tudják, hogy az egyes szakmák tanulásához, milyen erőfeszítésre, milyen adottságokra van szükség. Mindez megerősíti, hogy a pályairányítási, a pályaválasztást előkészítő munkát — nem túlzás — már az első osztályban el kell kezdeni. A pályairányítás csak akkor szolgálja jól a közoktatás-politikai párthatározat célkitűzéseinek megvalósítását, a fiatalok jövőjének megalapozását és nem utolsósorban a társadalmi szükségletek és az egyéni elképzelések reális találkozását, ha nem kampányjellegű. Több éves pedagógiai folyamatot kell, hogy képezzen, szervesen kapcsolódva a tanulók személyi- ségformálásához. céltudatos nevelőmunkával építve a tanulók egyéni hajlamaira, képességére. Nemrégiben a pályaválasztási munkaközösségvezetők továbbképzésének programjában szerepelt ez a témakör, az 1—2. és a 3.—4. osztályokra lebontva a feladatokat és lehetőségeket. Néhány alapgondolatot érdemes kiemelni ezekből. AZ ISKOLÁSKOR KEZDETÉN a pályairányitási munka még csak elökészitő jellegű. A tennivaló háromirányú: a gyermek alapos megismerése, foglalkozások munkahelyek megismertetése. a gyermekek közösségi és fizikai munkájának megszervezése. A kisiskolás személyiségét több színtéren is megismerheti a nevelő: tanítási órákon beszédkészségről, mozgásról, kézügyességről, megfigyelőképességről, érzelmi életéről, kapcsolatairól, önértékeléséről, produktív képzeletéről alkothat képet. Szabad időben és a napköziben is sok alkalom adódhat a gyermek meghallgatására, válaszadásra. a képességfejlesztő tevékenységek (együttes könyvtár-, színház- hangverseny-látogatások, sport- és munkafoglalkozások) kiaknázására. Igen fontos, a későbbiekben meghatározó erejű tényező 4 családdal kialakított kapcsolat, együttműködés — a gyermekek problémáinak közös megbeszélése. teljesítményének értékelése. Megfigyeléseik eredményeit a tanulók személyiségéről készített feljegyzésekben rögzíthetik a nevelők — ez alapot adhat a fejlődés nyomon követéséhez a többi osztályban. A különböző foglalkozások, munkahelyek megismerését az anyanyelvi és a kömye- zetismereti órákon lehet elősegíteni, jól szervezett és előkészített tanulmányi sétákon a gyakorlatban is bemutatni egy-egy foglalkozást. Játékc* formában — vetélkedve, szituáció játékkal, rajzzal, például szintén mélyülhetnek, gazdagodhatnak a pályákról alkotott ismereteik. Az életkori sajátosságoknak megfelelő közösségi és fizikai munkák során is elkezdődhet a gyermek alkotókészségének kibontakoztatása. A 3.-4. osztályosok tan, terve több művelődési anyagot tartalmaz, melynek részei összefüggésbe hozhatók a pályaválasztás témájával: a 3. osztályban a gyárak, termelőszövetkezetek. üzletek, hivatalok, kulturális és sportlétesítmények dolgozói munkájának élményszerű bemutatására ad módot az olvasás tanterve, ami a következő évben tovább bővül. Az olvasmányokkal kapcsolatban gyűjtőmunka folyik: képek, rajzok. feliratok, újságcikkek felkutatása. A környezetismereti órákban, a séták és tanulmányi kirándulások szervezésében, a kömyezetismereti gyűjtőmunkában szintén sok a lehetősége az ismeretek bővítésének. egy-egy pálya, termelési folyamat, munkaterület jellemző vonásai feltárásának. Az életpályára való felkészítés kezdeti szakaszában is nagy jelentősége van a munkára nevelésnek. Formáló hatású az önkiszolgálásra. a házimunkában való segítésre nevelés, az életkorhoz méretezett közhasznú munka végzése (parkrész gondozása), majd ezt követően az elvégzett munka elemzése, elismerése. Emellett más órákon — a felső tagozathoz hasonlóan — Is fejleszthetők a jártasságok, készségek, képességek (számtan, rajz. testnevelés, ének). A szülőkkel tartott kap-' csolat nem csupán a gyermek személyiségének meg-’ ismerése szempontjából fontos: a szülői értekezleteken szó eshet a munkára nevelésről, a kötelességtudásról, az egyéni hajlamokról,1 képessésekről. Rajösszejöve- tel témája is lehet, hogy néhány szülő bemutatja foglalkozását, szakmáját. CSAK NÉHÁNYAT EMELTÜNK ki a szerteágaz zó feladatok, lehetőségek közül. Ahogy a pályaválasztási munkaközösség-vezetők tanácskozásán is hangsor lyozták: nem új dolgok ezek. de az eddiginél még tudatosabban, tervszerűbben kell ezen feladatok megvalósításán dolgozni, hogy ez a terület szerves része legyen a 6—10 éves gyermekek nevelésének. oktatásának. Ez nemcsak a pályaválasztási felelősök ügye — ésszerűnek látszik, hogy az alsós nevelők továbbképzésének, munkaközösségi foglalkozásának témái közé is bekerüljön! G. Kiss Magdolna <4 legjobb színésznő : PÁSZTOR ERZSI Pásztor Erzsi átveszi a díj at Pálfy Józseftől, az újságíró szövetség elnökétől. Hét évvel ezelőtti kritikából idézünk: „...Örkény István nagy lehetőséget adott több pécsi színész számára, elsősorban persze a magyar színműirodalom egyik legjobban megírt alakjával; Orbán- néval, Pásztor Erzsi számára. Fiatalon öntött életet egy még- egyszer olyan idős nőbe, rigo- lyás volt és reális, szerelmes és a férfitől undorodó, ideges és áldozatkész, eljátszotta a tehetségtelenség kátyújába került ember minden reakcióját. Gonoszkodásai mellett érzéséhez hű. igazi hős maradt, öngyilkossági készülődésében nevetségesen szánalmas, ön- sajnáltató asszony. Régen láttunk a pécsi Nemzeti Színházban egy darabon belül ennyi színnel tökéletesített, pontosan összerakott embert, mint az ő Orbánnéja. Pásztor Erzsi pályájának mindig emlékezetes alakítása marad — ettől kezdve lett nagy művész”. Az utolsó mellékmondatot hét év után igazolta az idő. A napokban, a Magyar Sajtó Házában Pásztor Erzsi átvette a filmkritikusok által adományozott legjobb filmszínésznői alakítás díját és most azt mondja: — Orbánnétól, a Macskajá- ték hősnőjétől számítom én is azt a fordulatot, amikor megértem, kiteljesedtem. — Mi kell o színész kiteljesedéséhez? — Kapjon szerepet — ez a lényeg. Én sokáig szerepínségben voltam, s nagyjából ott keltezhető a színészi felszaba- dultságom, amikor bízni kezdtek bennem. Persze... a szerepeken kívül sok minden kell még a kiteljesedéshez. Talán legjobban a természetes életkori érés. Hiszen húszévesen másképp látjuk az életet is, a színészmesterséget is, mint harminc- vagy negyvenévesen. — Régi igazság: minden életpályához nemcsak tehetség kell, hanem arra való képesség is, hogy valaki szervezni tudja az életét, a pályáját. — Én azt mondogatom mindig erre, hogy a színészethez három valami kell; szerencse, szerencse és szerencse, s aztán nem árt, ha tehetség is van mellé. Magam sosem voltam elhamarkodó ember, de igazán nem tudtam az életemet, s a pályámat teljesen a vágyaim szerint irányítani. De az alkalmat mindig kihasználtam. — Egyetért azzal a mondással, hogy a színész művészete gyönyörű szenvedés? — Igen, teljesen egyetértek. Gyötrelmek, félelmek, kudarcok, sértések váltogatják a sikerélmények gyönyörűségét. — Színház és film. Az egyik a minden este élő kockázatot jelenti, a szemben lélegző közönséggel. Másik: az ismétel- hetőséget, a biztonságot, a legjobb felvétel lehetőségét. Pásztor Erzsi ma már átjár a két művészet között egyikből a másikba. Nem zavarja az alapvető különbség? — Nem, mert a filmet sem érzem könnyűnek és teljesen biztonságosnak. Arra Is ugyanúgy napról napra készülök, mint a színpadi szerepre. Aztán ma már mindent utószinkronnal vesznek fel, vagyis előbb a képet, aztán külön a hangot. Bár a kizárólag képi felvétel idején is mondjuk a szöveget, mégis zavar, hogy zúgnak a gépek, matatnak, mozognak körülöttünk, és a rendező be-beszól: „Most menj jobbra!”, meg ilyesmit. — Nem babonás? — Miért? — Éppen tizenhárom évet töltött a pécsi színháznál, s most jött a díj. — Hát lehetek ezek után babonás? 1 11 — S maga a tizenhárom év? — Ennyi időt töltöttem Pécsett, s ezért ott mérhető le legjobban a művészi teljesit- ményem. Ez kétségtelen. A filmszínészi? — Köszönettel tartozom a színháznak, hiszen az utóbbi időben mindig egyeztették a színházi munkámat a filmmel, kiadtak a filmgyárnak. Ezért sok kisebb vagy közepes szerep során ismerkedhettem meg a filmmel, és ott is elérkezett a színészi fel- szabadultság, és megkaphattam az első főszerepet, a Veri az ördög a feleségét című filmben. Amiért a díjat is kapta. Földessy Dénes
