Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-24 / 47. szám
A hét végén zárja kapuit Salgótarjánban, a József Attila megyei Művelődési központ üvegcsarnokában Lugossv Mária és Bohus Zoltán közős kiállítása. (kép: —bábéi—) Filmjegyzet A néma dosszié Kiválóani Minősültek Nagybátonvi Bányász irodalmi színpad megszokott pódiumjátékok. NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt Tabi László, az ismert humorista szellemes humoreszkben verte el a port a magyar filmkrimin (mint gyengélkedő műfajon). Érvelése nagyjából a következő volt. A figyelemfelkeltő előzetesek mindig izgalmasak és érdekesek. Maguk a művek unalmasak és fantáziátlanok. A következtetés két- szerkettőszerűen logikus: háromperces előzeteseket kell készíteni másfél órás játékfilm, helyett. A humorista persze tű loz, noha minden gunyoros csipkelődésben van valami igazság. A tények — tények: jelentős magyar filmkirimi még nem nagyon született eddig. Túléljük, mondhatná valaki fölényes egykedvűséggel, hiszen nem a bűnügyi történetekben kell nekünk a világszínvonalat ostromolnunk. Nem vitatjuk ezt sem, de el kell ismernünk: ha már egyszer „beálltunk a sorba” krimit készíteni, s van igény rá. meg aztán a szórakoztatás szempontjai’ sem mellékesek, miért ne lennénk igényesebbek? Nem hencegésből Írom, de nálunk is előfordulnak olyan vérfagyasztó események, melyek megmozgathatják az alkotók fantáziáját. És talán az a kijelentés is megkockáztatható, hogy a műfaj s'kos porondjára tehetséges művészek is kimerészkednek oly- , kor-olykor. Várható a fordulat — a minőségi előretörés — magyar krimiügyben. A néma dosszié még nem hozott robbanásszerű változást, bár egy-lcét vonatkozásban már jobb minősítést éraemel. mint sablonos elődei. Krimifilmekről kritikát írni a leghálátlanabb feladatok közé tartozik: a bíráló csupán célzásokkal — virágnyelven — utalhat a fordulatokra, nem tárhatja fel a részleteket és a megoldást, meg kell elégednie bizonyos általánosságokkal (hiszen az alapos film- kalauz a néző élvezetét és logikai játékát csapná agyon). Ebben az esetben mégis utalni szeretnék a cselekmény egyes mozzanataira, mert a sztori önmagában is jelzi a megszokottnál színesebb-mozgalmasabb filmépítkezést. A rendőrség letartóztat egy kémet, aki gépkocsijával karambolozik. Az illető az istennek se akar megszólalni. Még a védőügyvéd előtt sem tárja fel kártyáit. Feltehetően az az üzenet táplálja reményét, melyet egy kettétört cigarettában talál. Eszerint „hallgatnia kell, megmentik”. A nyomozás során a szálak a letartóztatott férfi egyik hölgyismerőséhez vezetnek. László Éva természetesen nem tud semmiről. Ezzel szemben a kémbanda emberei akcióba lépnek. Kiürítik a titkos rekeszt a nő lakásán. Aztán még egy váratlan esemény történik: László Évát egy autó el akarja gázolni, csak a védelmére kirendelt nyomozó lélekjelenléte menti meg. PAUL MÜLLER hangoskodik, majd botrányt csap egy előkelő étteremben. Beviszik a rendőrségre — s mivel gyanakszanak rá, hogy ő is részese a machinációknak, szándékosan- „összehozzák” Kovács Pállal, a kémmel. A számítás beválik: Müller meg .akarja, mérgezni Kovácsot. Most már felgyorsulnak az események. Rózsa alezredes trükkje beválik. Hamis hírt terjesztenek el, miszerint Kovács életveszélyben van és megeredt a nyelve. A díszes galeri menteni szeiretné az irháját. Tovább már nem illik elmondani a fejleményeket. Gyakorlott kriminéző ugyanis tudja, mi következik ezután s ki lesz a győztes az államrendőrség és a kémek párviadalában. De annyit elárulhatok: az egyenlet többismeretlenes. Jó pár „csavarin- tás” borítja fel a papírformát és akad egy-két ámulatban részünk, míg a néma kém szólásra — vallomásra —nyitja száját. Furcsa módon hibája is a filmnek az, ami erénye. A cselekmény feldúsítása, a meseritmus felerősítése — sajnos — bizonyos logikai láncszemek mellőzésével járt. Egyikmásik fordulat kissé erőltetett, nem illeszkedik szervesen az okozati összefüggések fogaskerekeibe. Egy példa. Kovács Pál magánéletét sűrű homály fedi. Csak a jólértesült titkárnő tud információt adni bizonyos intimitásokról — többek között ajrról, hogy a börtönben ülő férfi szoros kapcsolatot tart fenn egy nővel... Ez is csak véletlenül derült ki, egy hajdani virágküldés kapcsán. Mi az, ami szemet szúrt ebben a mozzanatban? Először: egy ellenséges ügynök magánéletéről — gondolom — nem esetlegesen gyűjtik a megfigyeléseket. Másodszor: ha Kovács többször találkozott László Évával, ez nem kerülhette el a bűnügyi szervek figyelmét. Harmadszor: Rózsa alezredes úgy csap le erre a nyomra, mint aki megtalálta a bölcsek kövét (a virágajándék- ról van szó). Honnan tudhatná a derék rendőrtiszt, hogy megtalálta a rejtély kulcsát7 Csak nem olvasta ő is a forgatókönyvet? Hildebrand István hangulatosan fényképezte a budapesti utcákát és lakásokat: a beállítások többnyire életszagúak. Stílusos, melodikus Körmendi Vilmos kísérőzenéje. A szereplők igyekeznek hiteles karaktert formálni. Talán leginkább Szirtes Ádámnak és Kál- dy Nórának sikerült az egyéni jellemteremtés, noha az ő figuráik gesztusaiban is akad némi sablon. VISSZATÉRVE fejtegetésünkre: mikor lesz nagykorú a magyar krimi. A néma dosszié már jelzi — legalábbis sejteti — a változás kezdetét. Ha ára- dóbb lesz benne a mese. Ha nem rugaszkodik el nagyon a valóságtól. Ha hús-vér emberek népesítik be. Ha hagyja játszani a titkokkal a nézőt. (— 8 - f) Mint arról lapunkban beszámoltunk, ma délután kezdődik az amatőr irodalmi színpadok és színjátszó csoportok országos minősítő versenye. A szentendrei bemutatón Nógrád megyét hét együttes képviseli. Közülük négyen az idén szereztek megyei szinten „kiváló” minősítést. A megtisztelő cím egyik tulajdonosa a nagybátonyi Bányász irodalmi színpad. Idézzük fel néhány pillanatra a salgótarjáni bemutatót. Szétnyílt a függöny, és a színpadra lépő húszegynéhány fiatal énekkel, tánccal, játékkal percek alatt magára vonta a közönség figyelmét. Lendületes előadásukból a lírai betétek mellett nem hiányzott a humor sem. A csoport hangulata a nézőkre is átragadt, s mikor — a' zsűri értékelését várva — a klubteremben ismét felcsendült a ,,Viva la compagny”, a jelenlevők is velük énekeltek. ,,Ilyenek vagyunk”. Ez volt a címe az összeállításnak, amit Szerencsi Andrásaié, a Nagybátonyi községi Tanács művelődésügyi felügyelője, az együttes vezetője szerkesztett, öt kérdeztük meg — változott-e az eltelt hónap alatt az együttes, vagy még mindig „olyanok”, amilyennek Salgótarjánban megismertük őket? — A csoport tagjai nem változtak- de a műsorban lesz némi változás. A megyei verseny után hasznos tanácsokat kaptunk a zsűritől. Ezeket figyelembe véve módosítottunk az előadás szerkezetén. Elsősorban az irodalmi anyagot gazdagítottuk, és néhány kevésbé színvonalas hangulati elemet — fájó szívvel bár —, de elhagytunk. Így kimaradt többek között a „Vivi ]a compagny...” című deákénelc is. — Az előadás értékelésénél kiemelték a játéktér következetes kihasználását, s a szereplők mozgásának összhangját, ami amatőr együtteseknél ritka erény, és mindenekelőtt jó csapatmunkát, összeszokottságot feltételez... — Ebből a szempontból, azt hiszem, mintaegyüttes vagyunk. Nálunk a próbák nemcsak a szereptanulást jelentik, hanem baráti összejövetelek is egyben. A társaság a próbákon kívül is gyakran ösz- szejár. Nyaranta — immár hagyománvosan — Tiszafüreden töltünk egy hetet, de szerveztünk közös kirándulást Lengyelországba is. Kedves szokás, hogy kölcsönösen megünnepeljük egymás névnapjait. A tréfás köszöntő az ünnepelt negatív tulajdonságainak karikírozására szolgál. Ezt célozza a ,-gondosan” kiválasztott ajándék is. Ha figyelembe vesszük, hogy társulatunknak óvónő, esztergályos, diák, bányász, könyvtáros egyaránt tagja, nem kell bizonygatni, milyen jelentős ezeknek áz alkalmaknak a közösségformáló hatása. — Ügy tudom, a csoport megalakulása is egy névnaphoz kapcsolódik... — A -,gyerekek” emlékezetében valóban 1976. február 19-e maradt meg — mikor is az alapító tagság egy Zsuzsa napot ünnepelt —, de már jóval előbb megszületett a szín- padalapítás gondolata. Korábban a Bányász Művelődési Házban magyar szakkört vezettem. Az intézmény igazgatójával sokat beszélgettünk arról, hogy jó lenne egy állandó csoportot létrehozni, akikkel szükség esetén színvonalas műsort adnánk társadalmi rendezvényeken, ünnepi alkalmakkor. — Ezek szerint főként szerkesztett műsorokkal, irodalmi összeállításokkal lépnek fel. A minősítőn bemutatott összeállítás, hangvételében elüt a társadalmi rendezvényeken ünnepi emlékműsorok hangulatától. Ez az egyetlen ilyen jellegű műsoruk, vagy próbálkoztak más darabokkal is? — Az együttes fő profilját — az eredeti célnak megfelelően — a komolyabb hangvételű. politikai' tarta'ommal bíró alkalmi előadások határozzák meg. Ugyanakkor van bennünk igény a könnyedebb, mai témájú darabok játszására is. Ezt példázza az „Ilyenek vagyunk” összeállítás. Sajnos, a protokoll-előadá- sok —■ melyek színvonalas megvalósítása nem könnyű feladat — túlzottan lekötik energiánkat. Régóta tervezzük Éles Béla Aréna című darabjának feldolgozását, de eddig nem jutott rá időnk. Meg aztán a színjátszáshoz nincs is megfelelő képzettségünk. Én magam inkább szerkesztő vagyok, mint rendező. — Az együttes tagjai elmondták, hogy a műsorok végső formáját közösen alakítják ki. A szereposztásnál hogyan jut érvényre a demokrácia? — Igyekszem olyan műsorokat szerkeszteni, amelyben mindenki szóhoz jut. Az irodalmi összeállítósok egyik előnye épp azl hogy a kórus szerepeltetésével ez megoldható. Természetesen a jobb adottságokkal rendelkező, szép beszédű tagokra alapozok, de véleményem szerint addig él a csoport, amíg az éneklés, szavalás örömében mindenki részesül. Nagyszerű közösség vagyunk, a sikerélménytől kár lenne bárkit is megfosztani! 4 NÓGRÁD - 1978. februái 24., péntek P. K. Jubileumi darab ötvenedik előadására készül a televízió Zenés Színháza: a jubileumi darab Hidas Frigyes Bösendorfer című operája lesz. A rádió már korábban felkérte Hidas Frigyest, hogy komponáljon zenét Karinthy Ót RDBORA/6 HePÖLO'űfÍPAMMHAJOAJ 42 gy/MM’ ÓRSe<3 &ÍXSGA'SGA P/ere/. RRt r&VG£Tt FeLSlÍNe HéMA'HV *4&Ar4SU>OFL 4 ROBORA/t MRLoew --------~~~ . — "■ I ---- PURCiA'AJ B£ HORPAÖ o > .. •< Ferenc librettójára, s a rádió- opera ősbemutatója utón a tévé Zenés Színháza vállalta a mű első vizuális megjelenítését. Két szereplője: Barlay Zsuzsanna és Gáti István. S túl a félszázon: tervezik Lamberto Gardelli az impresz- szárió című vígoperájának, Suppé Boccaccio című nagyoperettjének, Donizetti Rita vígoperájának és Erkel Hunyadi Lászlójának bemutatását. Mai tévéajánlatunk 18.35: Kockázat Versenyben a világpiacon. A világ energiaszükségletét a szén, a kőolaj és az atom fedezi. A szén, amely főleg növényi szerves anyagokból alakult kőzetkeverék, a világ egyik legfontosabb energia- forrása, annak ellenére, hogy termelése a hatvanas évek elején csökkent, majd lassan emelkedni kezdett ismét. (Sokszor, sokan hangoztatták már a szénlelőhelyek kimerülését.) A kőolaj a földkéregben előforduló főleg szénhidrogének keverékéből álló fekete folyadék, leginkább állati eredetű maradványok terméke. Ez a másik legfontosabb energia- hordozó napjainkban; ezenkívül vegyipari nyersanyag. Az atomenergia az atommagok hasadásakor vagy egyesülésekor felszabaduló energia, amely óriási hatás kifejtésére alkalmas. Ezeknek az energiaforrások« nak helyzetéről tudósít a műsor — a világgazdaságban é» hazánkban.
