Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
Színházi esték Macskajáték Szakkörben NYITOTT SZÍNPAD fogadja az érkezőket. A kép puritánságában is magához láncolja a nézőt. Az előtér bal sarkában ódivatú kerékasztal, három karo6székkel, jobbra egy kopott heverő' vekkeróra, álló fogas, sárguló fényképekkel teleragasztott tablók, háttérben zöld kere- vet, s a térben elszórtan három fehér telefon. Szimultán színpad: egyszerre mutatja három ember otthonának egy- egy részletét, s megfelel kávéházi enteriőrnek is. Ügy, ahogyan a szerző. Örkény István is „utasításba" foglalja tragikomédiájának elején. A Népszínház hét végén Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Házban bemutatott produkcióját Brigitte Soubeyran, a berlini Volksbühne művésze meghívott vendégként rendezte. Alkotó módon nyúlt Örkény immár világsikerű darabjához: lényeges pontjain nem változtatott ugyan (így megőrizte annak eredeti groteszk hangvételét, alapvető hangsúlyait), de nem ragaszkodott mereven a szerzői előírásokhoz- bátorsága volt saját elképzeléseinek erősítése céljából néhány mozzanatban eltérni azoktól. Örkény István Macskajátéka — a szerzői szándék szerint — az öregség állapotáról, a külső szemlélő számára tragikomikus érzelmi, szerelmi gyötrelmeiről, a magányról szól, s mellékesen felvillantja az ember kapcsolatteremtő' kommunikációs igényeit. A rendezőnőt viszont elsősorban éppen ez a mellékesnek vallott gondolati tartalom izgatja: ki, hogyan képes másokkal emberséges kapcsolatokat kiépíteni egy tartalmasabb életvitel kiala-, kítása érdekében. A magány ezen a színpadon ennek a kommunikációs törekvésnek a következménye, s e szempontból alárendelődik az akcióknak. Kezdésre a hősnő, Orbánná már elveszítette humánusnak nevezhető kapcsolatait közvetlen környezetével, családjával és a szomszédaival- egyetlen embert, Egérkét, a „társbérlőt" kivéve. Még egy lehetősége lenne: a nyugdíjas operaénekes iránti szerelmének beteljesedése, de ez is szétcsattan a legjobb barátnőnek tartott Paula, asszonyi csalafintaságán ás az öreg széptevő férfiúi álhatatlanságán, valamint saját jellemének fogyatékosságain. Oibán- né számára végérvényessé válik a Csatárka utcai magány és Egérke gyermekien naív, játékos rokonszenve, a kamaszlánykori múlt. a maga hazugságaival is teljesebb asszonyi sors nem kap az öregkorban továbbéltető, újabb fényeket, győz a nosztalgia. SZIMPATIKUS számunkra ez a rendezői koncepció, úgy érezzük érdekesebbé és élvezhetőbbé teszi ez által a helyenként elnyújtottnak érzett, összességében viszont érdemleges tragikomédiát. Tulajdonképpen ezért üdvözöljük legtöbb változtatását is. például —, mint legfontosabbat — a nővérnek ü színpad közepére és hátterébe való helyezését. Így Giza megmarad jelentős színpadi figurának, ugyanakkor állandó jelenléte nem tereli el figyelmünket az éppen folyó eseményekről. Nem tetszett viszont a szerelmi ellenfél. Javaslat A diákok közhasznú foglal koztatásának országos bevezetésére ’ Megérett az országos bevezetésre az Állami Ifjúsági Bizottság határozata alapján indított kétéves kísérlet, amely szerint a 7—8. osztályos diákok, valamint a gimnazisták tanévenként 12 napot valamelyik ipari vagy mezőgazdasági üzemben közhasznú munkával töltenek. A társadalmi munkának ez a szervezett formája minden korábbinál hatékonyabbnak bizonyult — állapította meg az ÁIB, az Oktatási és a Munkaügyi Minisztérium a Fejér megyében, Debrecenben és Budapesten 18 ezer általános iskolás, továbbá 13 ezer gimnáziumi tanuló munkára nevelésével kapcsolatos tapasztalatokat összegezve. Az 1975—76-os tanévtől 32 gimnázium és 202 általános iskola kapcsolódott be a kísérletbe, s talált munkáltató partnerre 50 ipari, 129 mezőgazda- sági üzem és 9 szolgáltató vállalat „személyében”. A Fejér megyei és a debreceni általános iskolásokat többnyire termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termékértékesítő vállalatnál foglalkoztatták. A budapesti kisdiákok jó része ipari vállalatoknál, illetve a szolgáltatás területén töltött két hetet 6—8 órás munkával. Fejér megyében a tanulók egy része a városrendezési feladatokba kapcsolódott be. A kísérlet sikerében fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy az iskolák csak olyan munkalehetőségekkel éltek, amelyek a gyerekek életkorához igazított, s egyúttal társadalmilag hasznos termelőmunka végzésére adtak alkalmat. A szülők nagy többsége is hasznosnak, szükségesnek tartja e foglalkoztatást. A pedagógiai jelentősége sem elhanyagolható annak, hogy a tanulók a munkájukért járó fizetést közvetlenül kapják meg. Egyes helyeken órabérben, másutt teljesítménybérben fizették őket. A kísérlet második évében mind több vállalat helyezett súlyt arra, hogy rendszeresen értékelje a végzett munkát, s a jobb teljesítményt megfelelően jutalmazza is. Az Állami Ifjúsági Bizottság megállapította: a tapasztalatok hasznosításával már az 1978— 79-es tanévtől célszerű a kísérlet országos bevezetése. Ez mindenütt nagy körültekintést kíván. A megyei, fővárosi tanácsok feladata lesz, hogy azoknál a vállalatoknál, szövetkezeteknél, amelyeknél a tanulók munkájához szükséges feltételek biztosítottak — a társadalmi és tömegszervezetekkel közösen — megszervezzék a közhasznú foglalkoztatást. Az oktatási miniszter gondoskodik majd ártól, hogy a tantervek összhangba kerüljenek a termelőmunkával. Az ÁIB felkérte a munkaügyi minisztert a diákok bérezésének egységes rendezésére. Az egészségügyi és a munkaügyi miniszter — az életkori sajátosságok figyelembevételével — kidolgozza a munkavégzés fiziológiai feltételrendszerét, s meghatározza foglalkoztatásba bevonható munkahelyek körét. Az ÁIB ajánlása: a diákok munkaideje általános iskolások esetében négy óra, gimnáziumi tanulók körében — összhangban a munka törvénykönyvével — 6—8 óra legyen. Az iparban történő foglalkoztatás a már meglevő iskolai, üzemi kapcsolatokra épüljön. A gyermekek munkavégzésének pozitív hatása ugyanis ott volt leginkább érezhető, ahol az iskola és az üzem kapcsolata nem korlátozódott a 12 napi munkára, hanem kiegészült, az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom törekvéseivel, s a szocialista brigádok, az osztályközösségek, illetve az ifjúsági szervezetek közvetlen kapcsolatokat ápoltak. NÓGRÁD - 1978. február 22., szerda Paula karikaturisztikus ábrázolása. Ez a burleszkszerű bemutatás kilóg a darabból és magából az előadásból is: valószerűtlenné és egyben súlytalanná teszi a figurát, hiteltelenné szerelmi sikerét. A józan ítéletű néző, ha Csermlényi helyett választhatna- akkor százszor inkább a slampos Orbánnét választaná, mint ezt a bohócképű. tipegő pipiskét. Paula. Örkény szerint, egyébként is vonzó és koránál fiatalabb asszony- amit mi itt pontosan ellenkezőképpen látunk. Soubeyran ennek ellenére — érződik ritmus- és hangulatteremtő erején, színészvezetésén. az előadás szinte valamennyi mozzanatán — remek rendező. A technikai lehetőségeket messzemenően használja ki elképzeléseinek kifejezésére. A fényhatásoknak olyan ötletes arzenálját vonultatja fel, amilyennel eddig falusi színpadokon még nem találkoztunk. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője szintén a berlini Volksbühneből érkezett. Helmut Brade munkája jól szolgálja a rendezést, s azzal olyannyira összhangban- hogy helyenként még tévedéseiben is osztozik. Elsősorban Orbán- né túlságosan „plebejus” jelmezére gondolunk. Az előadás négy színész kitűnő alakításán nyugszik. Ketten végig színen vannak. Feleki Sári Orbánnéként remekel, sallangoktól mentes játékával hol rokon-, hol ellenszenvet. hol nevetséget kelt. A nővér szerepében meggyőző alakítást nyújt Fodor Teréz. Paula bőrében szemmel láthatóan jól érzi magát Somfai Éva, akinek sajnos, a rendezői koncepció értelmében valóságos nyomorékot kellett eljátszania. Az egységes színvonalú színészi játék egyik szép példáját mutatja fel Hável László a nyugdíjas operaénekes szerepében. Számos mulatságos pillanatot neki köszönhetünk. A rövidebb szerepekben sikerrel áll helyt; Balog Judit. Zubor Ágnes, Czéh Gitta' Holl János és Orosz István. A NÉPSZÍNHÁZ második bemutatóját láttuk Nagybátonyban, s elmondhatjuk, ez az előadás művészi színvonalban. tartalomban magasan felülmúlja az első, A bolond lány színvonalát, s fokozott érdeklődést kelt a színház további munkái iránt. Sulyok László Tizenöten járnak kenmikus szakkörre a Salgótarján Mártírok úti Általános Iskolában. \ szakkör tagjai Varga István tanár irányításával valósítják meg elképzeléseiket, formáinak különféle figurákat az agyagból. Képünkön Sólvnm Zsuzsa ötödikes tanuló -zo-gos- kodik legújabb munkáján. ,Kiválóan minősültek' Petőfi színjátszó szakosztály Az amatőr irodalmi színpadok és színjátszó csoportok közelmúltban megrendezett megyei minősítőjén, a kilenc együttes közül négyet „megyei szinten kiváló” minősítéssel jutalmazott a zsűri. A megtisztelő cím egyben azt jelenti, hogy mind a négy csoport továbbjutott Szentendrére, a február 24-én kezdődő országos fesztiválra. E jelentős esemondja Csics György ző. A terem falán plakátok, tablók villantják fel az együt tes pályafutásának állomásait. Köztük egy selyemre nyomott plakát „A betyár kendője”, rajta az évszám: 1896. A szakosztály egyike az ország legrégibb munkás színjátszó csoportjainak, 1887-ben alakult, és azóta — kisebb megmény előtt kerestük fel a cső- szakításoktól eltekintve — foportokat. A megyei minősítő egyik legnagyobb meglepetése volt a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ „Petőfi” színjátszó szakosztályának előadása. A közönség és a szűri egyöntetű tetszéssel fogadta Brá- dy Zoltán „Rövidzárlat” című kamaradrámájának szuggesz- tív tolmácsolását, de kellemes perceket szerzett a „versenyen kívül” bemutatott vidám Hans Sachs-jelenet. a „Ha meghal a férj” is. Látogatásunkkor épp a Brády-darab próbája folyt lyamatosan működik. rende- Sajnos, a zenés daraboktól el kellett állnunk amióta az acélgyári szimfonikus zenekar feloszlott. A közelmúltban nagy sikerrel játszottuk Méhes György „Heten, mint a gonoszok” című színművét, március 12-én pedig egy 20—25 perces Petőfi-összeállítással mutatkozunk be Salgóbányán. A múlt évben közel negyven alkalommal léptünk fel. Arra a kérdésre, hogy ez a szám kevés, avagy sok — eltérőek a vélemények. Abban Több mint száz egesz estét viszont mindenki egyetért, betöltő színdarabot mutattak hogy egy-egy darabot jobb be, emellett számtalan egyfel- volna több helyen bemutatni, vonasossal és kisebb jelenettel _____ Fellépési lehetőségeink léptek fel. Az „évszázados re- elsősorban otthonunkra, a Kopertoár” igen gazdag. Á komoly drámai műfajok mellett, az együttes szívesen játszott zenés műveket, vígjátékokat. — Jelenleg milyen darabok vannak műsoron? hász Művelődési Központra korlátozódnak — itt egyébként maximális anyagi és erkölcsi támogatást megkapunk —, de szívesen elmegyünk bárhová, ahová hívnak. Gyakran megfordulunk Cereden, Nagy’ócon, — A műfaji sokszínűségre Karancslapujtőn, Mátraszelén, ma is törekszünk. Nem vélet— örültünk a sikernek, de len, hogy a súlyos társadalmi még akad csiszolnivaló. A mondanivalót hordozó Brády- szentendrei bemutatóra sze- darab mellett, a német mes- retnénk pergőbbé, filmsze- terdalnok Hans Sachs pikáns rűbbé tenni az előadást — jeleneteit is „melegen tartjuk’ . gyárakban, üzemekben. A csoport sokáig színházpótló szerepet töltött be a város kulturális életében. Napjainkban ezt a helyet a hivatásos társulások, és nem utolsósorban a televízió vette át. Általános jelenség, hogy az amatőr színjátszók ritkán Kapnak fórumot igazán nagy közönség előtti szereplésre. A művelődési intézmények nem merneK kockáztatni. Inkább hivatásos művészeket szerződtetnek — súlyos pénzekért, nem mindig egyértelmű sikerrel. — így a csoportok mindinkább háttérbe szorulnak, pedig köztudott az amatőr mozgalom köz- művelődési jelentősége Csics György 1953-tól rendezóie-szí- nésze a „Petőfi” színjátszó szakosztálynak. — Hogyan látja az amatőr színjátszás jelenlegi helyzetét? — A mi helyzetünk nem tipikus, de azért jellemző. Pillanatnyilag 22 fős a létszámunk. Az átlagéletkor 35 év, de akad köztünk ötven év feletti is. Tapasztalataim szerint — talán épp a korlátozott fellépési lehetőségek miatt — egyre kevesebben vonzódnak az amatőr színjátszáshoz. Nekünk nagyon hiányzik az utánpótlás. Az együttes tagjai az acélgyár, öblösüveggyár dolgozóiból kerülnek ki elsősorban. Többségük családos. Dolengó Pált 1946 óta láthatja színpadon a felesége. Szőke Pál szerencsésebb helyzetben van — felesége is tagja a társulatnak. A megyei bemutatón egészen fiatal együttesek társaságában lépteik fel. A közönség nagy része is az ifjabb generációhoz tartozott. Milyen érzés „felnőttekként” szerepelni a színpadon, egy ilyen mezőnyben ? A válasz leolvasható az arcokról — lélekben mindnyájan fiatalok. Pintér Károly |
