Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
At|@l@ntlc@zés cs pÉrtszeruez körzeti A PÁRTTAGSÁGI KÖNYVEK cseréjének tapasztalatai aiapjiai a Központi Bizottság titkársága 1977. november 8- án határozatot hozott a nyugdíjba kerülő párttagok lakóterületi pártszervezetbe történő átjelentkezésének rendjéről. • Salgótarjáni tapasztalat is, hogy az üzemekből és intézményekből nyugdíjba kerülők közül számosán szeretnének volt munkahelyük alapszervezetében maradni. Ragaszkodásuk egyik oka, hogy erős az érzelmi kötődésük a munkahelyekhez. Sokan több évtizedet folyamatosan töltöttek el a munkahelyükön, másoka felszabadulást követően az üzemi, intézményi párt- szervezet alapító tagjai közé tartoznak, nem kevesen az ellenforradalom idején fegyverrel védték gyárukat, munkahelyüket. Munkáséletük során elvtársi, baráti kapcsolatok szövődtek, munkájukkal tekintélyt vívtak ki a kollektívában. Mindezek emberileg teljesen érthetők és méltányolandók. Viszont egyes nyugdíjba kerülő elvtársak indokolatlan fenntartások miatt húzódoznak a körzeti alapszervezetekbe való átjelentkezéstől. Ez azért van így, mert a nyugdíjba kerülőket nem készítik fel a körzeti pártszervezeti életre, így nincs objektív tájékozottságuk a körzeti alapszervezetek életéről. Gyakran lebecsülik, hatáskör nélküli pártszervezeteknek tartják a körzeti pártszervezeteket. Sokan azt sem ismerik, hogy a KB 1969. március 6-i határozata milyen lehetőséget biztosít számukra üzemük, intézményük pártszervezetében a további munkára, ezért a körzeti párttagok közül — bár a feltételek nyugdíjba menetelük idején megvoltak — számosán nem is kérték maradásukat. A tagkönyvcsere során kiderült, hogy a pártszervek es -szervezetek egy részénél nem egyszer hiányzott a kellő megértés, figyelmen kívül hagyták a nyugdíjazással járó nehézségeket, emberi problémákat. Gyakran erőltették az átjelentkezéseket, nem engedélyezték az üzemi pártszervezetbe maradást még akkor sem, ha arra a határozatban megszabott feltételek lehetőséget adtak. Ilyen okok miatt sajnos, többen kiléptek a pártból olyanok is, akik több évtizede aktív részesei voltak a mozgalmi munkának, munkahelyeiken és a közéletben példás helytállást tanúsítottak. Ez. érzékeny vesztesége a pártnak. A KB titkársága úgy határozott, hogy a nyugállományba kerülő párttagok üzemi, intézményi pártszervezethez való tartozásáról a jövőben rugalmasabban, egyéni elbírálás alapján a taggyűlés döntsön, ne legyen szükség a járási, városi, kerületi pártbizottságok külön engedélyére. Az alap- szervezetek taggyűléseinek — a személyi körülmények mérlegelésén túl — figyelembe kell venni a KB 1969. március 6-i érvényben levő határozatát is, amely a pártszervezethez való tartozás engedélyezésének feltételeit megfogalmazza. ESZERINT: az alapszervezeti taggyűléseknek a párttag kérésére, a vezetőség javaslata alapján a következő főbb szempontok alapján célszerű mérlegelni, engedélyezni az üzemi, intézményi pártszervezetbe való tartozást, ha: — a párttag a lakóterületi pártszervezet megismerése és az átállással kapcsolatos nehézségei feloldására féléves — egyéves időtartalomra, türelmi időt kér; Ha nem viszel bölcsibe... — Tudok énekelni, de nem fogok! — jelenti ki határozottan egy aprócska kislány. Gyorsan a szájába dugja jobb kezének mutatóujját és elfordul. A többiek nyugodt- mozdulatokat rakosgatják az építőkockákat a műanyag lavórba, de azért hosszas rábeszélés után körbe állnak — négy nyuszi is kerül, akik a fűben ülnek — s felcsendül a dal. — Hatvanszemélyes bölcsődénk, de hetvenkét kicsit tudunk felvenni és a kialakított öt csoporttal külön-kü- lör foglalkozunk. — mondja öze Lászlóné a szécsényi. Dobó Katalinról elnevezett gyermekintézmény vezetője — Fiatal a gondozónői kollektívánk. Sokan közülük tizennégy éves korukban kerültek ids négyórásnak, majd a szakiskola elvégzése után visszajöttek hozzánk. Az utóbbi időben sokat javult a helyzetük. Kétszer volt központi bérrendezés, moot két-három- ezer forint közötti a fizetésük. — Én nagyon kedvelem a tizenkét tagú, fiatal gárdát — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Istvánná gazdaságvezető, aki huszonkét éve dolgozik a bölcsődében. — Sajnos itt hagyom őket, nemsokára nyugdíjba megyek... — A szülők elégedettek a munkánkkal. Tudják, hogy nálunk biztonságos helyen vannak az apróságok — mondja öze Lászlóné. — Sikerült jó kapcsolatot kialakítani velük. Szívesen eljönnek a szülői értekezletre, ahol elmondják a neveléssel kapcsolatos örömeiket és gondjaikat. A közelmúltban mesélte egy édesanya: szabad szombat lévén otthon tartotta a gyerekét. aki sírva kérdezte tőle: — Ha nem viszel bölcsibe, akkor ki fog engem szeretni?! (tőcsér) — a jogszabályokban meghatározott kereten belül és módon az illető párttag részt vesz a termelőmunkában; — valamilyen választott párt-, vagy tömegszervezeti tisztséget visel; — az üzemben, intézményben egyéb — pl. sportmozgalom, MHSZ, Vöröskereszt stb — konkrét társadalmi megbízatása van; — egész munkáséletét egy munkahelyen töltötte le; — továbbá azok, akik munkaköri ártalmak miatt betegek lettek, rokkant állományba kerültek; — kis létszámú — 10 főn gluli — önálló pártszervezetekben (pl. KTSZ-ben), ha politikailag indokolt, nem kell a nyugdíjba menő elv- társakat a körzeti pártszervezetekhez átjelenteni. A nyugdíjas párttagoknak, ha üzemük pártszervezetében maradnak, a munkahelyi pártéletben részt kell venniük. A titkárság a nyugdíjas párttagok érdekeit figyelembe véve, lehetőséget teremtett tehát az átjelentkezések rugalmasabb kezelésére. Ugyanakkor szükségesnek tartotta azt is, hogy a lakóterületi párt- szervezetek megerősítése, párttagságuk folyamatos felfrissítése érdekében az üzemekből, intézményekből nyugdíjba vonuló párttagok közül minél többen kerüljenek a lakóterületi pártszervezetekhez. A lakóterületi pártszervezetek vezetői, párttagjai foglalkozzanak figyelmesebben a hozzájuk került nyugdíjas párttagokkal. Segítsék beilleszkedésüket, tanúsítsanak megértést problémáik iránt, türelemmel és körültekintéssel vonják be őket a pártszervezet munkájába. A munkahelyi pártszervezetek a körzetbe átjelentkezők- től pártcsoport-értekezleten. -taggyűléseken búcsúzzanak el, köszönjék meg munkásságukat. Tájékoztassák őket a körzeti alapszervezetek szerepéről, munkájáról. Lehetőség szerint még az átjelentkezés előtt tisztázzák a körzeti alapszervezetek vezetőivel, hogy ott milyen pártmunkát tudnak végezni és ezt közöljék az érintett párttagokkal. A TITKÁRSÁG FELHÍVTA az irányító pártbizottságok figyelmét arra, hogy fordítsanak nagyobb gondot a lakóterületi pártszervezetek munkájára. A helyi politikai munkában, valamint a várospolitikai tevékenységben jobban támaszkodjanak rájuk. Ezzel is segítsék elő, hogy a nyugdíjba menő párttagok jobban érezzék a lakóterületi pártmunka jelentőségét, fontosságát és szépségét is. T. I. Karancflapujtoi beszélgetés Elnök, munkásjárattal Van abban valami jelkép- szerűen érdekes és szép, hogy a közszolgálati időt. tekintve legfiatalabb községi tanácselnök, képletesen szólva: munkás járattal érkezett. Karancslapujtő, Salgótarján ipari vonzáskörzetében él, s társközségeinek — Ka- rancsaljának, Karancsbe- rénynek — munkavállalóival együtt naponta bejár a varos üzemeibe. Osgyánl Pál, munkásból lett tanácselnök közülük való. Munkásd.nasz- tia tagjaként apia gyárába, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe járt be innen naponta két évtizeden át. Ilyenformán a munkásjárattal érkezett, a műszakból került a tanácselnöki székbe. A gyári megszokott. szeretett környezetet . cserélte fel a tanácsi tisztségviselő felelős pozíciójával. Innen indult reggelente, s ide tért visz- sza. Január eleje óta elnöke a községi közös tanácsnak, s hiába nem utazik hajnalonként. fél ötkor mindig felébred. A szokott időben. A gyári vekker megszólal benne. Húsz év nagy idő. Pontosan húsz év öt hónap és huszonnyolc nap — igazítja ki magát Osgyáni Pál. — Nem csoda, hogy számon tartom. Ott kezdtem az életet, apám is ott dolgozott negyven évig, s a testvéreim között is volt acélgyári munkás. A jelkép más vonásaiban is meggyőző. A gyári környezetből a munkások közül szülőföldjére „érkezett” tanácselnök példája két nagy történelmi vonulatot is élettel tölt meg. Az egyik a múlthoz kapcsolódik. A tanácsok, az államosítások kezdetéig nyúl vissza, amikor munkásokkal kellett felváltani egy régi világ valamennyi fontos pontján a vezetőket. A munkásból lett tanácsi vezetők ma, nem csupán megbízhatóságukat, akaratukat, elkötelezettségüket — szocialista tartalmú, s gyakorta igen magas színvonalú képzettségüket is magukkal hozzák. így van ez az ő esetében, is. — Salgótarjánban, a gépipari technikumban szereztem technikusi oklevelet 1957-ben. Az érettségi után a gyárban, a huzalmű dróthú- zó részlegén kezdtem fizikai munkán, mint gyakorló technikus. Később ugyanott csoportvezető. majd pedig mostanáig művezető voltam. A mai, magasabb színvonalhoz tartozik, hogy I960 óta tagja a pártnak, elvégezte a marxista esti egyetem általános tagozatát. 1962 óta munkásőr. A történelmi vonulat mai ágába így illeszkedik Osgyáni Pál Bábel László felvétele személye, megbízatása: a munkások társadalmi szerepének fejlesztésében dértük azt, hogy például a megyei tanácsban a hét év előtti választások után a tanácstagok 28,6 százaléka volt munkás. Két év múlva ez az arány 32,4 százalékra emelkedett, jóval meghaladva az országos átlagot. A salgótarjáni járásban, ahová Karancslapujtő is tartozik, ez a szám még magasabb — 50 százalék! A megyében megüresedett községi tanácselnöki tisztségekbe megválasztott új vezetők ötvenöt százaléka fizikai munkás volt. Osgyáni Pál azt mondja: — Amióta először találkoztam a tanácselnöki feladat lehetőségével, rendszeresen és módszeresen készültem rá. A biztatás sem maradt el a járási hivatal, a gyári munkatársak, a megyei tanács tisztségviselői részéről. De talán mindennél jobban esett az, hogy itt, ahol élek, ahol születtem — itt kaptam bátorítást, biztató jó szót, olyanoktól, akikre mindig felnéztem, akiket becsültem. Sokat segítenek a tanácsi dolgozók is a tájékozottság fokozatos megszerzésében. S én nem szégyellek kérdezni. A tanácstitkár, a régi elnök igyekszik minden tapasztalatával segíteni, s ez gén sokat jelent számomra. Az emberért, az emberek között járva, s csakis velük együtt tehet a legtöbbet — ezt vallja az elnök. Jó alkalmak az ismerkedésre, most is adódtak. Ilyen volt a zárszámadás. a tanácstagi beszámoló, a falugyűlés és az a vezetői tanfolyam, amelyen az állam szerepéről, a tanácsi munka időszerű feladatairól hallhattak sok hasznosat a községi tanácsi vezetők. — Az intézménvhálózat életének, a járási hivatal véleményének, az itteni tanácsi munka megítélésének megismerésével máris rült némi tájékozottságot szereznem. S ez most r legfontosabb. Tudnom Kell. m:t várnak tőlünk tanácsiaktól, s azt is, mit várhatunk mi az irányító szervektől, társadalmi szervezetektől, tárom falu lakosságától. Szeretni az embereket tettekkel lehet igazán. Tudja, ezt az elnök, aki a gvár és a tanács határmesgyéjéo járva a feladatokra, a tettekre készülődik. Ügy méri fel a hirtelen öt és fél ezer lélekre kiterjedt munkahelyet, ahogy, a gyárban, a munkások között megszokta. „Látni kell az egészet, látni kell az embert, a terveket, az eszközöket”. Az egymásra > utaltságot is a gvári körnve- zetben tanulta. Mindez valóban elég „életalap” — Osgyáni Pál szóhasználatával. Népben, nemzetben, vagy annál jóval kisebb egységben • — faluközösségben — gondolkodni az tud helyesen, aki ideje korán megtanulta, mit jelent felelősséget vállalni a családban, a család előtt. Aztán a nagyobb csalad. a munkásközösség tagjaként felelősen kiállni munkában, életben. Az új elnök hamar megismerte mindezt. Családjából ő tanult tovább, segített, segítették. Hajnalonként még „megszólal benne” a gyárba hívő vekker. A munkásjárat nélküle indul, a társak* nélküle szállnak fel a buszra, nélküle lépnek be a gyárkapun. Képviseletükben marad otthon, ezért is számíthat rájuk. T. Pataki László A legjobb: Nagybátony! A Volán 2. sz. Vállalatnál értékelték az elmúlt évi szocialista munkaverseny eredményeit. Ennek alapján első helyezést, egész évi kiegyensúlyozott teljesítménnyel, arányos költség- és bérgazdálkodással, a bevételi terv túlteljesítésével a nagybátonvi üzemegység érte el. Második a salgótarjáni teherforgalmiharmadik a balassagyarmati üzemegység. A másfél éves Ferencz Felicia nagy szemeivel rácsodálkozik az idegenekre. Mai homwentárnnh Fólia a kertben A február — immár hagyományosan — a mezőgazda- sági szakirodalomé. A téli hónap jó alkalmat kínál az ismeretek gyarapítására, s a nagyobb tudás birtokában biztonságosabban tervezhető meg, készíthető elő a termelés. A mezőgazdasági könyvhónap szervezői, a szakirodalom gondozói természetesen figyelembe veszik azt az igényt is, amit az utóbbi években megnövekedett, a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó termelési kedv teremtett. Kilenc év alatt a kertbarátok és kistenyésztők tábora hatalmasra nőtt; az országos társadalmi szövetség — amelyhez Nógrád megye kistermelői is csatlakoztak — százezreket tömörít. Rájuk is gondol tehát a Mezőgazdasági Kiadó, igazolhatjuk ezt a Kertünk. házunk, otthonunk rendkívül népszerű sorozatával is. A kistermelői sikereket azonban nemcsak a szakkönyv alapozza meg, a tél a szakmai továbbképzésnek, az élőszóból tanulásnak is ideje. A pásztói ÁFÉSZ „szalmagyári” tanácstermét zsúfolásig megtöltötték üz érdeklődők a minap. ' S olyan témáról folyt a beszélgetés, ami néhány évvel ezelőtt — ezen a tájon — még kínaiul hangzott volna. Akkor még igen kevesen áldozták volna fel az estéjüket, hogy meghallgassák az egyetemen oktató szakembert a még sikeresebb fólia alatti termesztés, a zöldséghajtatás titkairól. Ma pedig, mind több helyen csillan meg a tél végi nap a karcsú fóliasátrak palástján. A pásztóiak például már a gyakorlott termesztők közé tartoznak, de a csak tavaly alakult Cserhát zöldségtermesztő szakcsoport tagjai is több mint ezer négyzetméterről adnak primőr paradicsomot, paprikát. Tudom, a kezdetnél többen jósoltak kudarcot, mint eredményt. Egy nem is olyan régi szakkönyvben előttem a térkép, Magyarország éghajlati körzeteivel. Az Északi-középhegységet így jelöli: „általában fóliás hasznosításra alkalmatlan.” Az újat akaró ember azonban nem hagyta fi. gyeimen kívül, hogy ez a táj mikroklímában leggazdagabb országrész, s az általános adottságokat mindez nagymértékben befolyásolhatja. Kedvező irányba is. Ennek köszönhető, hogy az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet most folyó részközgyűlésein arról eshet szó: az elmúlt évben is sikeres munkát végeztek a „fóliások”, igen jelentős mennyiségű árut szállított tőlük piacra a szövetkezet. Hangsúlyozni is fölösleges, milyen égető társadalmi igényt elégítenek ki a nyugdíjukat ily módon kiegészítő idősebbek vagy a „pihenésként” kertészkedő munkások, értelmiségiek. Ennek köszönhető, hogy népgazdaságunk sokirányú kedvezménnyel próbálja megtartani, sőt, fokozni a termelési kedvet. Hogy csak a leglényegesebbet említsük: negyvenszázalékos támogatás adható a fóliapalást megvásárlásához, a szerződéses zöldségértékesítés után adómentesség jár. A legtöbb — gyakorlati — segítség azonban a szakcsoportokat fenntartó ÁFÉSZ-eken múlik. Gondolunk elsősorban az anyag- és eszközellátásra; a szaporítóanyag beszerzésére; a szerződés teremtette értékesítési biztonságra; a védőárrendszer mellett kialakított garantált árakra. A legfontosabb pedig a szakmai irányítás, s ezen a területen a legtöbb a teendő is. Az újszerű termesztési módban még járatlan kistermelő mögött ott kell állnia a szövetkezet szakemberének. Mindig, szinte minden munkafázis előtt, hogy időben tudjon figyelmeztetni az esetleges mulasztásra. Állnak már a sátrak vázai, itt-ott fénylő palást feszül rajtuk. Odakünn még hó csillog, de a bátrabbak már féltő gonddal óvják palántáikat. Hogy színesebb legyen a piac, hogy korábban soha nem ismert méretben megnyújtsák a szezont. támogatásnak A központi intézkedéseknek és a helyi köszönhetően, minden bizonnyal így is lesz. kg — NÓGRÁD — 1978. febiuái 22., szerda
