Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Film jegyzet .an csók. tála: Világhírű fazekasmester kiállítása a Néprajzi Múzeumban A miskakorsók, Irókás tálak nemzetközileg elismert mestere Kántor Sándor. Az idős karcagi fazekas, aki az elsők között kapta meg a „Népművészet Mestere” címet. ezúttal életművét mutatja be a Néprajzi Múzeumban. Kántor Sándor tizenkét éves korában, 1907-ben szegődött el fazekasnak. Mestere az egyik helybeli fazekas. Művészi pályája sokat köszönhet egy véletlen találkozásnak: 1927-ben megismerkedett Győrffy István néprajztudóssal, aki felismerte tehetségét és művészi munkára ösztönözte. Felhívta figyelmét a tiszafüredi díszes cserepekre. Eleinte másolta, később pedig egyre inkább saját elképzeléseit valósította meg. Győrffy és mások biztatására nemzetközi kiállításokra küldte el munkáit. Berlinben, New Yorkban elnyerte a városok díjait, 1936-ban Tokióban aranyéremmel jutalmazták alkotását. A televízióból jelentjük Világfa és a Táltosfiú Két különös világ. Aranyozott szinpompás az egyik, majdnem fakó csupakék a másik. Egyfelől az aranytrónus, a faragott, gazdag díszítésű királyi ágyak és mesebeli színek. Másfelől sivár, semmit sem ígérő kékség. A hatalmas 4-es stúdiót kettéosztották. Ezt követeli a trükk-elektronika, amelynek segítségével a rendező, Rajnai András legújabb filmjét forgatja, egy népmeséi ihletésű elektronikus televízió- játékot Lőrincz L. László forgatókönyvéből. A Világfa nemrégen még valóságos, eleven faként állt valahol a Duna mentén. Eredetileg ritka japán akác. Most a díszletek előtt sejtelmesen, magányosan tekeregnek ágai. Ebben a mesében ez a fa kulcsszerepet játszik. Sámán apa (Kőmíves Sándor) így oktatja a fiát: — Itt állunk az Életfa, a Világfa előtt. Ez a legnagyobb titok, amit Sámán apa adhat Táltosfiának. A hatalmas fatörzs a végtelenbe terjeszkedik. .. Mellette bal felől lángol a Nap, jobb felől szikrázik a Hold, again átporladnak a csillagok. Hemzsegnek rajta az élőlények, szívják az életerőt, amely alulról felfelé árad. Hozd el fiam az Éiet Vizét, hogy tovább élhessek! A Táltosfiú a magyar népmesék sűrű szövésű homályából lép elénk a televíziós kamerák előtt. Csodálatos világ. A Sámán, a Napsugár hercegnő, a Forráskirály, a Sötét ember, a Táltosfiú, az Emberfiú és a Banya világa. Táltosfiú az apja életéért küzdve vág neki a rejtélyes világnak, amelyet a Világfa kanyargó ágai mint utak, ke- resztül-kasul fonnak a végtelenbe. Táltosapa így bölcselkedik: — Eleven szörnyetegeket letörni nem nehéz, nem láthatók, mert megfoghatók, ha meg is sebeznek, sebezhetők. Fiam, én megfoghatatlan szörnnyel viaskodom, az Idővel, amely elszivárog, mint az élet vize. — Elhozom neked az élet vizét — ígéri a fiú. A Táltosfiú (Juhász Jácint) színpompás, mesés leplekben áll, és szópárbajt vív láthatatlan önmagával, barátjával, Emberfiúval, akit szintén ő alakít. — Na jó, én elmegyek mondja Táltosfiú —, de ne feledd, a barátság mindennél szentebb. S még egyet Ha egyek vagyunk is, nem vagyunk azonosak. Cseréljünk ruhát! — Értem mire gondolsz — mondja már jó néhány perccel később a sebtében átöltözött Emberfiú, de már a kép túlsó oldalán állva. Aztán a kékbe kell belépnie, hogy egy nehéz helyzetet felvegyenek az elektronika segítségével : a ruhacserét. — Na, ezt megnézzük — hallatszik fentről, a vezérlőből Rajnai András rendező hangja. A stúdió közepén felállított monitoron hamarosan látható a színes felvétel, amely az imént készült. Juhász Jácint is láthatja másik énjét (a felvételen) és lassan felemelve kinyújtja a karját, hogy elérhesse saját kezét. Így készül a trükk. A Táltosfiú és a Világfa pompás, gazdag, színes mesevilága bizonyára érdekes szórakozást kínál majd a televízió képernyőjén. Szémann Béla IVtai ivajáiitatunk A kiállított 400 alkotás között láthatók a pálya kezdetét idéző emberi figurák, a tiszafüredi ornamentikájú miskakorsók, a madárvázák, a sárospataki és a pásztói motívumokkal díszített mázas edények. Minden stílushoz hozzáadott valami sajátosat, arra törekedett, hogy a régi formákból olyan edényeket alakítson ki, melyek a jelen emberének is mindennapos használati tárgyai . lehetnek. Ma is érdeklődésre tartanak számot az óriás tálak, bütykösök, valamint a brüsszeli világkiállításon díjat nyert madár- és emberfigurái. A kiállításon nemcsak szép kerámiákat csodálhatunk meg, hanem bepillantást nyerhetünk a kerámiakészítés titkaiba, műhelyrészletek, fotók illusztrálják a kerámiakészítés folyamatát. Hazánkban a népi fazekasság a XVIII—XIX. század fordulóján élte virágkorát. E mesterség máig megőrizte a hagyományos készítési módot. Az edények ma is lábbal hajtott korongon készülnek és kézzel formázzák. A mező- csáti— tiszafüredi és a gyöngyösi—pásztói korongosok mű- I vészeiének továbbvivője, továbbfejlesztője a karcagi Kántor Sándor, aki nagy szorgalommal, munkaszeretettel több mint fél évszázada dolgozik. Tudatosan foglalkozik az edények korszerűsítésével, az új formák kialakításával. Híres munkái a zöldmázas edények, miskakancsóit, bu- telláit, betyárpoharait gyakran díszíti néhány soros versikékkel is. Alkotásait ma is szívesen vásárolják szerte a világon. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és aranyérmet nyert huszárdíszes mis- kakancsója, de jó hírnevet szerzett készítőjének az itó- katartó, a pálinkás bütykös, a teás- és a kávéskészletek sokasága is. Kántor Sándor alkotásai, népi szellemben fogant új formái bizonyítják a legjobban, hogy a magyar népi iparművészetnek nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van. A szép kiállítást májusig tekinthetik meg az érdeklődők. Szente Erzsébet 17.35: „Virág, virág, vidám világ 21.35: Szuggesztió A délutáni műsorban Szent- pál Mónika, a neves előadó- művész mutat be verseket, prózai műveket, többek közt Kosztolányi Dezső. Weöres Sándor, Bornemissza Péter munkáiból. Kecskés András lantművész működik közre; az egyes műveket elválasztó rajzokat Papp Oszkár festőművész készítette. Karolos Trikolidis a II. nemzetközi karmesterverseny második helyezettje szuggesz- tív egyéniség. Magyarországi meghívásainak eleget téve először Debrecenbe látogatott, hogy ott Bruckner I. szimfóniáját vezényelje. Erről a fel. lépésről készült ez a ,.rend hagyó koncertfilm”, amelyet egy négyezer személyes sport- csarnokban vettek fel, végigkísérve azt a folyamatot, ahogyan a karmester intésére megszületik a zene. 4 NÖCRÁD - 1978. február 19., vasárnap Finn monodráma — magyar színpadon Budapesten, Debrecenben és Miskolcon mutatják be az egyik legnagyobb élő finn író Väinö Linna „70 év a sarkcsillag alatt” című monodrámáját. A dráma az író két regényéből „Az ismeretlen katona” és „A sarkcsillag alatt” című trilógiából készült. Az előbbi — a második világháború konfliktusait ábrázolja. „A sarkcsillag alatt” a finn történelem egyik legérdekesebb, legizgalmasabb szakaszát jeleníti meg, a múlt század utolsó évtizedeitől az 1954-es évig. Mindezt, az agrárproletariátus sorsának változásait nyomon követve. A mű ábrázolásmódja, reális történelemszemlélete, hatalmas anyaga egyedülálló a finn irodalomban. Tanulsága egyértelmű a finnek számára; a nemzeti érdeknek a néptömegek érdekeivel és a történelmi-politikai realitásokkal való összehasonlítása nemcsak szükséges, de az egyetlen lehetséges út. „A sarkcsillag alatt” Väinö Linnának osztatlan elismerést hozott hazájában és számtalan díjat, irodalmi kitüntetést. Trilógiáját huszonegy nyelvre lefordították — köztük magyarra is. A háborús regényből és a trilógiából Veikko Simisalo neves előadóművész kezdeményezésére született a monodráma. A hazai közönség is az ő előadásában ismerkedhet meg a hatalmas finn történelmi körképpel. Veikko Sinisalo a legnépszerűbb finn előadóművészek egyike. Hazájában legnagyobb sikereit éppen Linna monodrámájával aratta. A szerény díszletekben játszódó előadásban Sinisalo sokféle típust elevenít meg, sokféle jelmezben jelenik meg magyar színpadokon. A finn nyelvű előadást a magyar közönség szinkrontolmács közreműködésével követheti. Az előadások Budapesten a Radnóti Miklós Színpadon február 18-án, Debrecenben a Hungária Kamaraszínházban február 19-én és Miskolcon a diósgyőri Vasas Művelődési Házban február 21-én tekinthetők meg. K. M. Túl a félelmen A francia film mostanában ■gyengélkedik. Ez a megállapítás kissé kategorikus ugyan, de számos tény igazolja. Az alkotások jó része rutinmunka. A mesterek többsége —, akik az ,.új hullám” idején csillogtak — hátat fordított hajdani elveinek, egyes műfajok majdnem haldokolnak. Alig-alig akad számottevő esemény a mozi őshazájában. Egyébként a magyar forgalmazás is tükrözi a visszaesést. Régebben a Négyszáz csapás, az Ilyen hosszú távoliét- a Cleo 5-től 7-ig kiemelkedő filmeseményeknek számított. Ma? Akkor beszélhetünk jelentős francia alkotásról, ha a korábbi — eszmei és művészi vonatkozásban egyaránt fontosnak tekinthető — műveket felújítják. A Túl a félelmen — paradox módon — nem igazolja a fenti bekezdés tételeit. Pedig „csak” krimi! Pedig ismeretlen író-rendezője van. Pedig nincs jelentős szakmai híre. Ilyen is előfordul: egy kevésbé rangos műfaj terméke jelenti a jó hagyományokhoz való visszatérést. Konkrétabban : bizonyos társadalmi problémák vizsgálatát* meghatározott magatartásformák elemzését, igényes művészi alapelvek érvényesítését. De tartsunk sor! Ami a bűnügyi elemeket illeti: ilyesminek a klasszikus francia film sincs híjával (emlékezzünk a Ködös utakra, a Mire megvirradra, az Állat az emberben című alkotásra). A Túl a félelmen cselekményének középpontjában ugyancsak a bűn áll. Egy ingatlanügynök — fatális véletlen folytán — végighallgatja az országot rettegésben tartó gengszterbanda >,szakmai tanácskozását”. A banditák azt hiszik a kopott _kis hivatalnokverébről, hogy ő a kasszafúró mester. Mire kiderül a félreértés, emberünk sorsa megpecsételődött. Menekülne, csakhogy nem lehet. René Guillou. a bandavezér azzal tartja sakkban veszélyesnek ítélt néma és kéretlen tanúját, hogy feleségét és fiát túszként őrzi. így akarja elkerülni, hogy az izgatott Ballard a rendőrségre fusson. Fél óránként cseng a telefon a főnök tartózkodási- TVrfus KATASZTRÓFA ■ ez maradta thTaoRÓ otSa/. ___ , _ ...--------------------- —~ az. AnAMrttt-aejvieee At/A/oewr eetss ieRELretCjAM/r AzeMBex rpDoir. /k^zzStbk m&q ka a d^zadás AieaTöR^MK^z. CD N CD M 'Z < cc helyén —, s olyan izgalmas eseménysor kezdődik. melyben, talán fölösleges hangsúlyoznunk, nemcsak a megnevezettek, hanem még sokan mások is főszerepet játszanak. De melyek a sztori fordulatain túlmutató jelenségek, mi az, ami a Túl a félelmen című filmet kiemeli a Szabványproduktumok sorából? Mindenekelőtt a társadalmi közérzet rajza. Az efféle históriák — mármint az emberrablás, a túszszedés, a rendőrséggel folytatott alkudozás — Nyugaton mindennaposak. Yannick Andrei ennek a nyugtalanító folyamatnak bizonyos ok-okozati összefüggéseire rávilágít a sztori fonalának gombolyítása során. A rettegést olyan tényezők motiválják. mint a biztonság hiánya, a személyiség elbizony- talankodása, az erőszak általánossá válása, a morális törvények devalvációja. Claude Ballard hős és áldozat egyszemélyben. Ö is utálja a zsarukat —> s ezt nyíltan kifejezésre juttatja —, de az adott helyzetben mégis kénytelen együttműködni a hivatásos bűnüldözőkkel. Félti a saját és szerettei életét, mégis erőt vesz magán, amikor az utolsó pillanatban — ..minden mindegy” — alapon — elindul ijesztő ellenfele felé. Határozatlan és kapkodó, ám profikon is túltesz, ahogyan kisiklik a biztos halál szorításából (már az első menekülésekor, majd akkor is. mikor Guillou bérgyilkosokat küld a nyakára). Voltaképpen a rendkívüli szituáció hatványozza meg elszántságát. A kiszolgáltatottság táplálja hitét. A sarokba szorí- tottság emeli ki sündisznó- állásából. Ne higgyük persze, hogy Yannick Andrei szenvedélyes politikummal bontja ki a témában rejlő társadalomkritikai lehetőségeket. „Csak” annyit tesz — ez sem kevés —, hogy a krimimozzanatokat beágyazza a nagyobb társadalmi mozgástérbe, az egyén cselekvési szféráit pedig nem függetleníti azoktól a „játékszabályoktól”, melyek a Ballardt és Guillout körülvevő világban elfogadottak (vagy, ha nem elfogadottak: követettek.) A krimit voltaképpen nagyon nehéz megújítani. A fantázia birodalma parttalan, ám az eszközök végesek. A Túl a félelmen, azért színvonalas krimi, mert író-rendezője tiszteli a műfaji törvényeket, remekül tud feszültséget teremteni, s ismeri a hatáskeltés minden fogását. A jellemábrázolás színesebb, mint a futószalagról legördülő bűnügyi történetekben. A Túl a félelmen hősei nem egyszerűen angyalok és ördögök, jók és rosszak, becsületesek és becstelenek: az indulatok és cselekvések, elhatározások és szándékok gyakran egymással ellentétes erkölcsi mozgatórugók meghatározó fontosságáról tanúskodnak. Claude Ballard szerepét Michel Bouquet alakítja. Nem először láthatjuk főszerepben; már a Két férfi a városban, a Nem zörög a haraszt és A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni című filmekben is megcsillogtatta kivételes karakterteremtő képességét. Jelentéktelen külseje hiper- érzékeny egyéniséget takar; Bouquet dicséretes pszichológiai hitelességgel formálja meg a bajba jutott és küzdelemre kész ingatlanügynöki figuráját. Mellette mindenki csak asszisztál a Túl a félelmen című filmben. Egyetlen kivétel — a telefon. mely folyton cseng, melyen kitartóan csüngenek a szereplők, s melynek dramaturgiai funkciója az egész mű jellegét meghatározza. Nálunk ilyesmire már csak azért sem lehetne krimit építeni, mert a mi telefonjaink nem csengenek folyton, hiába csüngünis rajtuk kitartóan. (s. 14
