Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
A döntő fi! közét Harmincöt- éve, 1943. február 2-án a szovjet fegyveres erők győzelmével véget ért Sztálingrádnál a második világháború legnagyobb csatája. Sikerül-e megállítani a fasiszta hordákat a Volgánál? — ez a kérdés foglalkoztatta 1942 június—augusztusában nemcsak a szovjet népet, de az egész világot —, írja visszaemlékezéseiben Csujkov marsall, a várost védő 62. hadsereg volt parancsnoka. Hitler türelmetlenül várta a város elestét. Ä volgai győzelemhez messzemenő terveket fűzött. Arra számított, hogy kettévágja a szovjet arcvonalat, s elvágja a Kaukázust az ország központi vidékeitől. Sztálingrád eleste megnyitotta volna az utat a német hadvezetés előtt a közel- és közép-keleti olajforrásokhoz is. A 200 nappalon és éjszakán át tomboló véres küzdelemben több mint kétmillió ember, 26 ezer löveg és aknavető, több mint kétezer harckocsi és ugyannyi repülőgép vett részt. A Sztálingrádért vívott harc keményen próbára tette a Vörös Hadsereg harci és erkölcsi erejét, s e harcban a szovjet ka- tónák hervadhatatlan dicsőséget arattak. „Sztálingrád az orosz nép bátorságának, állhatatosságának egyszersmind a legnagyobb emberi szenvedésnek jelképe lett...” — mondotta a teheráni értekezleten Churchill brit miniszterelnök. A városnál a Vörös Hadsereg olyan roppant nyomást bírt el, amilyet addig még a világ egyetlen hadserege sem. Innen indult ki a szovjet csapatok egyik lenyűgöző erejű csapása. A Vörös Hadsereg ellentámadása gyökeresen megváltoztatta a háború menetét. A hitleristák elleni harc új szakasza kezdődött, amely döntő fordulatot hozott az egész világháború menetében. A hat és fél hónapig tartó sztálingrádi csata idején a szovjet—német arcvonalon levő fasiszta erőknek több mint a negyede elpusztult: mintegy másfél millió ellenséges katona és tiszt esett el, sebesült meg, vagy került fogságba. Ezt a vereséget Hitler többé már nem tudta kiheverni. A Mamajev-Kurgánon — a legádázabb harcok színhelyén — ma monumentális emlékmű hirdeti a városért hősi halált halt szovjet harcosok örök dicsőségét. S az emlékezés zászlaját meghajtja előttük az utókor, az egész hálás emberiség. (Gáti) Másfél évtizede foglalkoz- velés gazdaságos tMagyarnán- el feladataikat, s vállalták, nak baromfineveléssel a ma- dórban. Az elmúlt esztendő- hogy az 1 kilogramm élősúlyt gyamándori termelőszövet- ben például megközelítően 2,34 kilogramm táp etetésével kezeiben. A közös gazdaság félmillió forint tiszta jövedel- érik el, valamint az állatok óljaiban most is 38 ezer csir- met eredményezett. Az idén elhullása nem emelkedik 4 két tartanak, melyek 7—8 mintegy kétszázezer baromfi százalékon túl. Képünkön: hetes korukban, 1,3 kilogramm szállítását tervezik a BOy- Leskó Miklós ágazatvezető és átlagsúllyal kerülnek majd a hoz. A csirkék gondozását ki- Csordás Ferencné gondozó a Baromfiipari Országom Válla- lenctagú asszonybrigád vég- csirkék növekedését ellenőrlat felvásárlóihoz. A csibene- zi. Három műszakban látják zik. — kj — Megyénk hosszú távú területfejlesztési tervkoncepciója A MARX KÁROLY Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságpolitikai kutatócsoportja elkészítette Nógrád megye hosszú távú területfejlesztési koncepcióját A 329 oldalas tanulmány és a külön kötetbe foglalt mellékletek nem azonosak és nem helyettesítik az ötéves, vagy a hosz- szabb távú terveket. A terv- koncepció a szerzők megfogalmazása szerint olyan 15— 25 évet átfogó, komplex, de részletekbe nem menő következetes gondolatrendszert jelent, amely alapját képezi a tervezési egység hosszú- és középtávú terveinek, elősegíti a helyes gazdasági döntéseket. Jelenünket aligha lehet megérteni a múlt elemzése nélkül, a történelmi tegnap és a napjaink egybevetéséről nem mondhat le az, aki a jövőt akarja felvázolni. Bonyolult társadalmi, gazdasági folyamatokat vizsgálnak, ezért a szerzők kellő gondot fordítanak a tervkoncepció szemléleti és tartalmi jellemzőire, ennek megfelelően a tanulmányt három fejezetre osztották. Részletes adatokat és köny- nyen nyomon követhető elemzéseket olvashatunk a lakosság számának alakulásáról, a foglalkoztatási struktúra változásáról, az infrastruktúra fejlődéséről, a megye ipari, mezőgazdasági fejlődésének várható tendenciájáról. A tanulmányt megyei megközelítés és egyidejűleg új, komplex szemlélet jellemzi. Figyelembe veszi azokat a változásokat, amelyek a népgazdaság fejlődése, sőt a KGST-országok és a világ- gazdaság hatására érvényesülnek és azokat, amelyek a megye sajátos adottságaiból, országon belüli speciális helyzetéből adódnak. Ma is érezzük, de a jövőben jobban érvényesül, hogy. a megye fejlődését egyre inkább a rendelkezésre álló munkaerő létszáma, összetétele és képzettsége határozza meg. Nógrád megye népessége a következő 15—20 évben lényegében nem változik. A számítások szerint 1990-ben öt-hatezer fővel haladja meg az 1976. évi népességszámot. Tizenöt év múlva a foglalkoztatott létszám a jelenlegi színvonal körül mozog, legfeljebb 8—9 ezerrel több foglalkoztatottal lehet számolni. De igen lényeges kérdés, hogy hol, milyen ágazatokban?* Nem a hagyományos területeken, nem a szénbányászát- ban, nem a mezőgazdaságban, sem az építőiparban. A jelenleginél több munkaerő elsősorban a feldolgozóiparban, a szolgáltatásokban, az infrastruktúrában alkalmazható. A tanulmány külön kitér arra a körülményre, hogy Nógrád megye széntermelési és mező- gazdasági adottságai nem kedvezőek, ezért a bányászatban és a mezőgazdaságban az országos átlagnál gyorsabban fog csökkenni az ott dolgozók száma. VILÁGJELENSÉG, éppen ezért a jövőben Nógrádban is jobban kell ügyelni arra, hogy a modern nagyiparnak, a versenyképes termékek gyártásának iparon belüli és iparon kívüli feltételei vannak. A tanulmány nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a gazdaságos termelés, a világkörnyezethez alkalmazkodás elengedhetetlen feltétele a megfelelő belső arány biztosítása. Ez viszont jó minőségű, egyre jobban képzett munkaerőt és a beruházásnak elsősorban gépesítésre, technikai, technológiai fejlesztésre való felhasználását igényli. A belső arány biztosítása a modem iparfejlesztésnek szükséges, de nem elégséges feltétele. Az új technika hatékony alkalmazása csak akkor érvényesül, ha fejlett ipari háttere van. illetve a mezőgazdaság fejlődése lehetővé teszi a munkaerő fokozott felszabadítását. A szerzők bizonyítják, hogy az intenzifikáció feltétele az infrastrukturális háttér, a fejlett szolgáltatóhálózat kiépítése, amelyet az ipari szolgáltatás segíthet elő. Ebből arra a következtetésre jutnak, hogy a megyei terv alapkoncepciója az ipar szelektív fej7 übb újítás A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységének dolgozói bekapcsolódtak a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete és a Nehézipari Minisztérium által meghirdetett újítási, pályázati akcióba. Ennek eredményeként 1977- ben 66 javaslatot nyújtottak be az előző évi 21-gyel szemben, lesztése legyen. De azt is kifejtik, hogy a jelenlegi világ- gazdasági hatás következtében milyen tényezőik határozzák meg a befektetések hatékony működtetését. A- feltételeket rangsorolva és összegezve: az ipari termelés versenyképességéhez ipari háttér kell. Ennek megfelelően az alapkoncepció kiinduló eleme az infrastruktúra fejlesztése. A fejlődés irányát és mértékét az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének igényei határozzák meg. Nógrád megyében verseny- képes új típusú iparra van szükség. Elsősorban nem további ipartelepítés, nem ex- tenzív iparfejlesztés, hanem a megyei adottságok jobb kihasználása, megfelelő struktúrajavításra, intenzív típusú iparra, szelektív iparpolitikára. A kitermelőipar helyett a feldolgozóipar fejlesztése szükséges és lehetséges (Szilikát-, kerámia-, üvegipar.) Fontos követelmény az ipar jobb területi elosztása, az ipar munkaerőhöz való vitele csökkenti az ingázást. Ipari koncentráció, ezzel együtt jelentős műszaki, technológiai fejlesztés, gyártmány- és struktúrajavítás, a gazdaságtalan termelés felszámolása szükséges. A TANULMÁNY szerint a megyei tervkoncepció alapelve egy fejlesztési kör. Kiinduló elem: fejlesszük az infrastruktúrát úgy, hogy a mezőgazdaság és az iparfejlődés igényeit megfelelő szinten kielégítse. Az iparfejlődés irányát pedig az így kialakított arányok határozzák meg. Jó lenne, ha Nógrád megye hosszú távú területfejlesztési tervkoncepcióját mindazok megismernék és munkájuk során hasznosítanák, akik a tervezésben és az irányításban részt vesznek. F. L. — több pénz Az elfogadott javaslatok száma az 1976. évi 10-ről a múlt évben 34-re növekedett. Ennek megfelelően nagyobb lett az újítóknak kifizetett összeg. Egy év alatt 21 ezer forinttal növekedett. Az újítók között jelentős számban találjuk a szocialista brigádokat. A szocializmus útján cA SZOCIALISTA A cTWAGYAK TÁRSADALOM SZÜLETÉSEN^ 2. 1948/49-ig tehát jelentősen átalakult a magyar társadalom szerkezete. A volt uralkodó osztályok jórészt elvesztették osztály jellegüket, előbb a földbirtokosokat, majd a tőkéseket kisajátították. A munkásosztály vált a politikai hatalom birtokosává, és jelentős részben a szocialista szektorban volt foglalkoztatva. Erőteljesen csökkent a mezőgazdasági proletariátus száma. A lakosság legszámosabb csoportját a kisáruter- melő parasztság alkotta, amely belsőleg differenciált volt, jóllehet 1945 után egy nivellálódási folyamat indult meg. A 4—5 százalék gazdagparasztság mellett fele-fele arányban oszlott meg a szegény- és közápparasztság. A foglalkoztatottaknak még viszonylag jelentős részét alkották a városi kisáruterme- lők. (1948. végén* 180 000 kisiparos volt, alkalmazottaik száma is körülbelül ugyanannyi.) Az alkalmazottak és értelmiségiek aránya jelentősen rém emelkedett, azonban részint a népi kollégiumok rendszerében megkezdődött egy új munkás-paraszt származású értelmiség kinevelő- dése, részint pedig jelentős munkás- és paraszttömegek értelmiségi és vezető funkcióba emelőd tek. (Például az államosítások során a vállalatok felében munkásból lett az új igazgató és 1948 végére minden tizedik munkást kö* rübelül 60 000 főt magasabb funkcióba emeltek. ÜJ DIMENZIÓK — CJ KETTŐSSÉG A változások során jórészt megszűnt és felszámolódott a töke és bérmunka ellentéte. A nemesi-úri társadalomvezetés a demokratikus átalakulás során a földbirtokos osztály pedig a földreformmal eltűnt a magyar társadalomból. A tőkésosztályt kisajátították, azonban a keleteurópai elmaradottság következményeit nem lehetett ilyen gyorsan likvidálni. Azt lehetne mondani, hogy a magyar társadalom kettősségét a „városi” és a „falusi” struktúra sajátos kettőssége váltotta fel. A „városi” struktúrában a munkásosztály vezető szerepe valósult meg. A munkás- osztály legjobbjai vezető funkcióba kerültek, és az állami tulajdon túlsúlya érvényesült. Ugyanakkor a városi struktúra részét képezték még a kispolgárság, és az átalakulás útján meginduló értelmiségi-alkalmazotti rétegek A „falusi” struktúrát alapvetően a kisárutermelő mező- gazdasági termelés jellemezte. Vitathatatlan tény, hogy a szocialista és a kisáruterme- lői tulajdon dominanciájának eltérése mellett a" falu és a város között jelentősek voltak a kulturális, civilizációs különbségek is. Társadalmi szempontból azonban a kétfajta struktúra, a szocialista termelési viszonyok közé lépő munkásosztály 'és a kisárutermelő parasztság eltérése jelentette az alapvető differenciáló tényezőt. A fordulat éve után ebben a vonatkozásban is jelentős változások következtek be. Egy olyan társadalom — és gazdaságfejlesztési stratégia — alakult ki, amelynek középpontjában a feszített ütemű iparfejlesztés állott. A szocialista fejlődés során kellett megteremteni azt a gazdasági, ipari bázist, amely ^ szocialista fejlődésnek magának is előfeltétele. Többek között e feladat hatására alakult ki — a többi szocialista országgal hasonló módon — egy olyan társadalomirányítási rendszer, amely minden rendelkezésre álló társadalmi fes gazdasági erőforrást közvetlen a központi irányításnak rendelt alá. E fejlesztés forrása pedig — ahogy az abban az időben is megfogalmazódott — az ipari önköltség csökkentése, a mezőgazdaság erősebb adóztatása és az áruforgalom lefölözése. A társadalmi struktúra szempontjából mindennek óriási hatásai voltak. Az iparban erőteljes centralizáció indult meg a kisipari termelés gyors visszaszorításával; a mezőgazdaságból a terméktöbblet és a munkaerő intenzív iparba áramoltatása kezdődött meg; az éleszínvonal és a lakossági fogyasztás viszonylag alacsony szinten tartásával nagyobb beruházásokra volt lehetőség; így a nők munkába állásának — az emancipációs igényeken túli — gazdasági szükségszerűsége is kialakult. A SZOCIALISTA VISZONYOK GYŐZELME E folyamatok eredményeképpen rendkívül gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma., 1948—54 között 364 000 fővel, 55 százalékkal nőtt a munkások, illetve 143 000 fővel, 140 százalékkal emelkedett az alkalmazottak száma. A mezőgazdaságban ellenkező irányú folyamat játszódott le. Az erőteljes adóztatás, a kialakított árrendszer és az erőltetett tsz- szervezés hatására 1948—52 között 300 000 fő távozott a mezőgazdaságból. 1953 után ez a folyamat lelassult, majd az ötvenes évek végétől ismét gyorsabbá vált. A társadalmi struktúra szempontjából döntő jelentősége volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amely az ötvenes évek elejének önkényes és sikertelen kísérletei után 1958—62 között demokratikus módszerekkel, a paraszti önkéntességre építve zajlott le. Ennek eredményeként a kisárutermelő parasztság egy része termelőszövetkezeti taggá, másik része ipari munkássá vált. A falun is győztek a szocialista termelési viszonyok! A fordulat évétől a hatvanas évek elejéig tehát újabb gyökeres változások játszódtak le hazánk társadalmi struktúrájában. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak létszáma a feszített ütemű, extenzív iparfejlesztés következtében közel megduplázódott. A közlekedésben, kereskedelemben és a nem termelő szférában dolgozók száma minimálisan emelkedett, és alapvetően csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma és aránya. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaságban gyökeres fordulatot hozott a kisárutermelő paraszti gazdaságok szocialista nagyüzemmé való átszervezése. Kisebb részben a gazdasági fejlődés és nagyrészt a társadalmi változások következménye volt, hogy a szellemi dolgozók száma és aránya is jelentősen emelkedett. Egy új értelmiség nőtt fel, amelynek tagjai jórészt a munkásokból és parasztokból, illetve azok gyermekeiből verbuválódtak. E folyamatok természetszerűleg jelentős társadalmi át- rétegződéssel jártak együtt. A fizikai munkából a szellemi munkába és a mezőgazdaságból az iparba történő mobilitás jelentősen átalakította mind az értelmiség, mind pedig a munkásosztály társadalmi összetételét. A KSH 1963- ban végzett felmérése szerint a szellemi foglalkozásúak apja 71 százalékban fizikai foglalkozású volt és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók 52 százalékának az apja még a mezőgazdaságban dolgozott. Ha nem is ilyen mértékű, de jelentős mobilitási arányokat kapunk akkor is, ha az 1963-as foglalkozást az egyén eredeti foglalkozásával hasonlítjuk össze. Az 1963-as értelmiségiek 58 százaléka eredetileg nem értelmiségi volt, az egyéb szellemiek 63 százaléka eredetileg fizikai dolgozó volt, ill., a szakmunkások 20, a betanított munkások 45 és a segédmunkások 58 százalékának első foglal* kozási területe a mezőgazdaság volt. Ezek az adatok azonban már azt is jelzik, hogy fizikaiakból lett szellemiek vagy nem értelmiségi pályára kerültek, vagy a gazdaságpolitikai vezetés értelmiségi dolgozóivá váltak, ugyanis a fizikai származású értelmiségiek nem egyenlően oszlanak meg az értelmiség különböző rétegeiben. Hasonló a helyzet a paraszti származású munkásoknál is, akik elsősorban a kisebb kvalifikációt igénylő területekre törtek be tömegesen. Több vizsgálat adatai szerint a betanított és segédmunkásoknak több mint fele paraszti származású, a szakmunkások közül azonban csak minden ötödik. Kolosi Tamás (Következik: 3. MOBILITÁS ÉS STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSOK) NÚCRÁD — 1978. február 2., csütörtök 3
