Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
I Mocsár Gábor „Ég alatt, töld felett” c. kisregényéből készült színes magyar filmdráma. Rendezte: Szijj Miklós. Főszereplő: Madaras Jószef, Ladik Katalin és Szabó Gyula. Balassagyarmat Madách Filmszínház műsorán február 2—5- ig, 4 órától. Szerelem az olajkút aljában. Hasznos kezdeményezés Az Eötvös Lóránd 'tudományegyetem KlSZ-bizottsá- ga és közművelődési titkársága, a nagybátonyj 209-es Zsinkó Vimos Szakmunkás- képző Intézettel együttműködési megállapodást kötött. Ennek értelmében a végzős egyetemista hallgatók közül a vizsgázott TIT-csoport tagjai rendszeresen tartanak előadásokat a szakmunkástanulóknak. Péter Tibor igazgatóhelyettes elmondta, hogy az elkövetkező két hónapban Tarnóc Csaba, Holovics Alfréd, Szegei' István és Bach András jogász, Tichy József irodalom és néprajz szakos hallgatók tartanak ismeretterjesztő előadásokat. A témák között szerepel: Amit az állami szervekről tudni kell, Az emberi jogok régen és ma, A szocialista tmi- gádmozgálom. Szerepel sport- történeti és közlekedéstudományi kérdés is. A nagybátonyi szakmunkás- képző intézetben már a korábbi években is részt vettek egyetemi hallgatók az ismeretterjesztési munkában. Ebben az évben folytatják a korábbi gyakorlatot, mely minden tanintézet részére hasznos tevékenység lehet a megyében. Mai tv' ajánlatunk 17 20- ALPESI Sí VB 20." :: TELESPORT A mai nap, csakúgy, mint ez a hét, bővelkedik rangos sporteseményekben. Televíziónk a téli sport kedvelőinek örömére az alpesi sí VB valamennyi versenyszámáról közvetít. Ez alkalommal a női műlesiklás szerepel a műsorban, amelyet színesben — felvételről — közvetítenek Gar- misch-Partenkirchenből. A Telesport adásában két külföldi kapcsolásra is sor kerül. Előbb Dániából jelentkezik Szőnyi János, hogy a férfikézilabda VB eseményeit közvetítse. Majd Strasbourgból Gyulai István a műkorcsolya Európa- bajnokságról a férfi szabadon- választott gyakorlatokat kommentálja. 4 NÓGRÁD — 1978. február 2., csütörtök Ragyogó novemberi nap volt, amikor elhatároztam, hogy nemcsak a saját problémáimmal és a házunk lakóinak a problémáival fogok ezután foglalkozni, hanem egész mikrokörnyezetem problémáival, mert én jó közösségi ember vagyok. Igen, én nagyon jó közösségi és hasznos ember vagyok, és még inkább az szeretnék lenni. És nem utolsósorban azért, mert kevesen rendelkeznek olyan rendkívüli adottságokkal, mint én. Hogy példát is említsek; hirtelen olyan problémájuk támadt a házunkban lakó gyerekeknek, hogy korcsolyapályát akartak maguknak szerezni. A szülők levelet írtak a tanácshoz. De a tanácsnak más dolga is van, mint ezzel az üggyel foglalkozni. Jó ember vagyok És .akkor jöttem én! — Egy pillanat... — mondtam, — a pályát megcsináljuk. ' Igen, mégpedig olyan pályát,' amelyen akár nemzetközi versenyeket is lehet rendezni! Beszéltem a szülőkkel és az első szombaton már mind kivonultunk az utcára, lapátokkal és vödrökkel, kiválasztottuk a helyet az egyik üres telken. Én elmondtam, hogy mit és hogyan kell csinálni, majd elmentem az egyik lakóhoz, aki nem nagyon lelkesedett a kezdeményezésért. A lakó meghívott egy csésze teára, aztán süteménnyel és kompóttal kínált, közben mindent megbeszéltünk, a többiek pedig elkészítették a pályát. Néhány nap múlva azt hallottam, hogy az egyik lakótársam, Páska Tyulkin bajba keveredett. Nem tudott elszámolni harminc, vagy negyven rubellej és önként akart jelentkezni a rendőrségen, de én lebeszéltem róla. — Nem szabad egy ilyen reményteli fiatalember jövőjét veszélyeztetni..., hiszen idővel akár akadémikus, vagy vízvezeték-szerelő is lehet. Nosza, elindítottam az újabb akciót- Természetesen, nekem nem volt annyi pénzem, hogy segítsek, de a mi lakótársaink megértést tanúsítottak. Összegyűjtöttem kerek ötven rubelt. Harmincat átadtam Páskának, hogy rendezze az adósságát, a többit félretettem nem várt eseményekre, hiszen végül is elképzelhető, hogy még egyszer megtéved... Persze, az embereken tevékenyen kell segíteni, nem pedig csak beszélni róla... és nem kell köszönetét várni. Egy hónap sem telt el, Páska elhatározta, hogy megnősül. Az ilyen nagy eseményre, oersze, odafigyelnek az emberek. Én is átszaladtam Sztyepanics szomszédhoz. — Ez, meg ez történt... — meséltem — ajándékot kell venni a fiataloknak. Te már úgyis öreg vagy, nem viszed magaddal a vagyónódat a túlvilágra... valami ajándékot adhatnál... mondjuk a takarékbetétkönyvedet. Sztyepanics látszólag meghökkent a szavaimon, de végül is ideadta a betétkönyvét. v Az esküvőn előkelő helyre ültettek. Páska valósággal elsírta magét a vállamra borulva. — Te olyan jó ember vágy- mindig csak másokra gondolsz... — hüppögte — sohasem magadra... Nekem ez a túlzott dicséret majdnem kellemetlen volt. Eltoltam magamtól buksi fejét: — Ne maszatold össze az ingemet a könnyeiddel... — mondtam, — De, ha nagyon hálás vagy nekem, akkor meséld ezt másoknak... nekem pedig adhatsz egy kis malackát. Egyszóval, ha önöknek, polgártársak, valami problémájuk adódik, forduljanak bizalommal hozzám. Ne röstell- jék! Mindent' pillanatok alatt elintézek. Mert én egy jó közösségi ember vagyok... Zaharov Nem irodában, nem műhelyben, nem emberekkel kapcsolatos munkakörben, hanem a szabad ég alatt, állatokkal, növényekkel foglalkozik a legszívesebben. Illetve foglalkozna. Mert a választása a bányára esett. Valóban a fiatal választott? A példa régi, már-már szakállasnak számít. De a mögötte húzódó tanulság ma is aktuális. Akkor is, ha egyre ritkábban fordul elő, akkor is, ha a pályaválasztás előkészítése mind szervezettebb, sokoldalúbb tevékenység az iskolában. Szabó Tiborné, a pásztói Kun Béla Általános Iskola földrajz—biológia szakos tanára hosszú évek óta a járás pályaválasztási munkaközösségének vezetője. Sok tapasztalatot halmozott fel azóta — a tanulók, a tanárok és a szülők elképzeléseiről, pályaismeretéről, a választások út- 3airól beszélgetünk. És arról, hogyan lehetne még jobban segíteni ezeket a fontos döntéseket. „Ügyeletes” felelősök? A járási munkaközösség-ve- zető fontos láncszeme annak a sornak, amelyen az információ és a szervező munka végigfut: a megyei PTI szakmai irányítása mellett ők fogják össze az Iskolák pályairányító munkáját. — A pásztói járásban 16 Iskolai pályaválasztási felelős ül össze évente négyszer. Ekkor beszéljük meg az aktuális feladatokat. Mint most is, ezt a munkaközösség-vezetők tanácskozása előzi meg. Az ott hallottakat adjuk tovább. bontjuk le. Hogy kik az iskolai felelősök? Néhány helyen évek óta ugyanaz a pedagógus vállalja a munkát, érződik is a folyamatosság, ők ritkán maradnak el a megbeszélésekről. Másutt az a gyakorlat, hogy valamelyik nyolcadikos osztályfőnök — jobb esetben hetedikes — jár el a munkaközösségi foglalkozásokra. Kissé úgy néz ki, hogy mindig más az ügyeletes. .. Ez a szemlélet elavult: a pályairányítást nem lehet elég korán elkezdeni, és csak akkor lesz igazából szerves’ része az iskolai nevelőmunkának, ha minden tantárgy, érdeklődési terület lehetőségeit kihasználva, felmérve közösen segítjük a döntést. — Ha mór szóba került, hadd kérdezzem meg: válto- zott-e az utóbbi esztendők során a pedagógusok szemlélete e téren, érzik-e, hogy nem reszortfeladatról van szó? — Ügy látom, Pásztón pozitív a kép. Két-három éve elértük, hogy az osztályfőnöki órák tematikájában helyet kapnak a pályaválasztási témák, már az ötödik osztálytól. Saját tapasztalatom alapján is mondhatom: ez nem felesleges időpocsékolás!1 Most én is végzős osztályt vezetek — ötödikes korukban sokan még a szüleik foglalkozását sem túdták megmondani, nemhogy ismereteik lettek volna a választható, képességeiknek, érdeklődésüknek megfelelő pályákról. 550 gyerek — három-négy szülő — A foglalkozásukat, hivatásukat nem szeretők, a munkakört változtatók között sokan vannak olyanok, akik helyett a szülők választottak, vagy igen kevés lehetőséget ismertek az első nagy döntés, az általános iskola befejezése idején. Hogyan lehet ezen változtatni? — Valóban, a szülőkön igen sok múlik. Sajnos, a pályaválasztási vándorkiállításra is csak három-négy szülő jött el. Pedig megszerveztük, hogy reggel nyolctól délután négyig látogathatták a művelődési központban. A tanulók számával már elégedettek lehetnénk — 550 gyerek látta a tablókat —, ha nem hét iskolából tevődött volna össze ez a létszám (17 iskola van a járásban...) Sikeresebb volt a szülők bevonása az összevont szülői értekezletre, alig maradt távol valaki. Ezen a nemrégiben megtartott pályaválasztási fórumon a körzethez tartozó középfokú iskolák, a helyi üzemek vezetői és megbízottai adtak tájékoztatót a lehetőségekről, igényekről. Színvonalas volt a találkozó, csak a' szülők kérdezhettek volna többet. Visz- szatérve a szülői szerepre: ma is gyakori hiba, hogy a saját elképzelésüket^ erőlte tik a gyerekre. A diplomás szülő akkor is középiskolába szeretné küldeni a fiát, lányát, ha szakmatanuláshoz lenne kedve. Mások pedig szeretnék, hogy a gyerek többre vigye, mint ők. Pedig sokkal jobban szolgálják a fiatalok érdekét azzal, ha megismerve érdeklődésüket együtt keresik azt a pályát, ami leginkább megfelel, legboldogabbá teszi. Van olyan tendencia Is, hogy a fiúkat akkor sem szívesen küldik gimnáziumba, ha kimondottan jó tanuló, inkább valamelyik szakközépiskolát választják, vagy divatos szakmát akarnak a kezébe adni. És a gyerekek? — Az elmondott kritikai észrevételek mellett persze sok pozitív változásról is beszámolhatok. Idén körülbelül a végzősök fele szakmunkás- képzőbe Szándékozik menni, és nemcsak a „divatszakmák” kerültek a lapokra, hanem többen választották a megyei- leg kiemelt vasasszakmákat. Ebben bizonyára szerepe van az üzemlátogatásoknak, a szerszám- és készülékgyárban működő üzemi szakkörnek, ahol életközeiben ismerkedhettek meg egy-egy foglalkozással. A korábbinál nagyobb az érdeklődés a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola iránt. A szakközépiskolák kö- züí kedvelt még a közgazda- sági, és kereskedelmi, a tejipari, vegyipari és műszeripari, egészségügyi. Egyik-másik esetében a nyitott kapuk napjainak hatása is érezhető a választásban: a megyén belüli szakközépiskolákba ellátogattunk a hivatás iránt leginkább érdeklődő három-négy tanulóval. Gyakorlati foglalkozást, órát láthattak, összemérhették elképzeléseiket és a valóságot, a követelményt. A művészeti, katonai iskolákba február 20-ig, a többi helyre március 20-ig kell beküldeni a jelentkezési lapokat. Két iskola jelölhető, esetleg a második helyen megnevezett intézmény valamely másik szakja, szakmája. A problé- mázó, nehezen döntő tanulóknak még van idejük véglegesen határozni, tanulmányozhatják a megyei PTI tájékoztatóját. Tavasszal pedig ezeket a kiadványokat visszakérjük, és átadjuk a hetedikeseknek — hadd tájékozódjon szülő és gyerek minél hamarabb, legyen reális a döntés! G. Kis Magdolna Ki választ ? És hogyan? Pályaválasztási ól Pásztón j
