Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
Vendégünk volt Rév Miklós iofóművész Lapunk jan. 6.-i számában hírt adtunk a Salgótarjáni Fotógaléria’» »75., Jubileumi kiállításának megnyitójáról, melyen a kiállított képek szerzője, Rév Miklós érdemes fotóművész is megjelent. Az alábbiakban a vele folytatott beszélgetősből közlünk részleteket. — A hazai fotóművészet központja a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Milyen céllal alakult ez a szervezet? ön, mint a szövetség elnöke milyennek látja az ország, ezen belül Nógrád megye „fotós” életét? — A mi feladatunk elsősorban, hogy megfelelő esztéti-' kai, szellemi- és politikai irányítást adjunk az ország hivatásos és amatőr fotósainak. Ezt mindenekelőtt szakfolyóiratainkon keresztül biztosítjuk. Közvetlenül vagy közvetve az ország valamennyi fotókörével van kapcsolatunk. A szövetség tagijai szívesen vállalnak zsűrizést fotópályázatokon, és rendszeresen szervezünk kiállításokat, fórumot biztosítva hazai és külföldi művészek számára. Az OFOTÉRT felmérése szerint az elmúlt tíz évben, csaknem egymillió fényképezőgép talált gazdára, ha ehhez hozzászámoljuk a már korábban megvásárolt gépeket, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ország lakosságának 10 százaléka rendelkezik valamilyen felszereléssel. Többségük természetesen csak amolyan „vasárnapi fotós”, de a nagy számok törvényének megfelelően jelentősen nőtt a művészi igénnyel fényképezők tábora is. Ez Nógrádra is érvényes. Igen sok a szakmailag képzett, művészi adottságokkal bíró fotós a megyében. Ugyanakkor tény, hogy __ m ás művészetekhez hasonlóan — egyfajta Budapest-centri- kusság alakult ki a fotós életben. — Véleménye szerint egy fénykép mikor tekinthető művészinek? — Szerencsére arról ma már senkit sem kell meggyőzni, hogy a fotózás is önálló művészet. Talán akkor beszélhetünk művészi fényképről, mikor a fotós eltér azoktól a sablonoktól, amiket az ember nap mint nap lát. Ha képeivel megtalálja a kapcsolatot a „befogadókkal”, ha fel tudja kelteni a figyelmet, akkor biztos, hogy egy lépést tett a művésszé válás felé. Én tizenhat éves koromban kezdtem el fotózni, de nem tudnám megmondani, mikor értem el ezt a szintet. A művésszé „érés” folyamat, személyenként különböző ideig tart. — A fotózásban egyre nagyobb szerep jut a technikai újításoknak. Gondolok a montázsra, a szolarizációs eljárásokra, különféle előtétlencsék, prizmák alkalmazására. A fo- tografika hazai elterjedése az ön eredményeinek köszönhető. Sok esetben a technikai trükkök alkalmazásával a téma másodlagossá válik. — Valóban gyakori, hogy a fotósok öncélúan élnek a technikai vívmányokkal. Különösen szembetűnő ez egy- egy újítás bevezetésekor. Én mégis arra buzdítanám a fiatalokat, hogy próbálkozzanak, játszanak a lehetőségek sokaságával, de ne feledjék, hogy mindig a téma, a mondanivaló határozza meg, hogy a felvételnél vagy a kidolgozásnál milyen megoldást válasz- szanak! Ami a fotografikát illeti, sikere engem is meglepett. Tulajdonképpen kény- szerűségből kezdtem foglál- kozni vele. Engem a fotóriportert mindig elkeserített, hogy napilapjainkban az autotíp- eljárással közölt fényképeken sem a kontrasztok, sem az árnyalatok nem jutnak érvényre. A fotótípia segítségével ez a legrosszabb minőségű papíron is tökéletesen visszaadható. — Melyek a fotóművészeiben leggyakrabban előforduló hibák? — Minden művészetnél fennáll az ismétlés veszélye. Itt most nem a témaválasztásra, hanem a megjelenítési formára gondolok. A fényképezésnél — a dolog mechanikus volta miatt — erre még könnyebben -nyílik lehetőség. Gyakran találkozni visszaköszönő „szakállas” fotókkal. — Most kiállított képei „A gyermekek világa” gyűjtőcímet viselik. Mi vonzotta ehhez a témához? — A kiállítás címét én így módosítanám: A gyermekek világa — a világ gyermekei. Nyugdíjba vonulásomig a Népszabadság fotóriportere voltam, gyakran megfordultam távoli országokban. Mindegyik utam más-más célt szolgált, a gyermekfotókat csak „melléktermékként” készítettem. Hogy miért? Röviden azt felelhetném, mert szeretem a gyerekeket. Tudom, a téma könnyen édeskéssé válhat. A nézők dolga megítélni, hogy sikerült-e elkerülnöm ezt a veszélyt. — Melyek a legkedvesebb fotótémái? — Mint említettem sokat utaztam, s ha tehetem útra kelek még ma is. Talán útiképeket készítek legszívesebben, de nincs kizárólagös fotótémám. — Ütikönyveiben, fotóalbumaiban közismert helyszíneket, eredeti nézőpontból örökít meg, elkerülve a „képes- lapfötók’’ szokványos beállításait. — Sajnos, ez nem mindig sikerül, mert elsősorban a könyvkiadók igényeit kell figyelembe venni. Hasonlóan nehéz a fotóriporterek helyzete, mert a szerkesztők szívesebben közölnek bevált, sablonos képeket. — Van-e eddig még meg nem valósított fotóterve? — Nem, ilyenről nem tudok. Mostanában a sztereó- fényképezés foglalkoztat. — Gyakran részt vesz kiállításainak megnyitóján? — A meghívásoknak mindig szívesen teszek eleget. A kiállítások szervezőinek ritkán jut eszükbe meghívni az alkotót, pedig a személyes találkozások a kapcsolattartás legjobb formái. Külön öröm számomra, hogy immár másodszor jöhettem Salgótarjánba. Pintér Károly A Szovjet Irodalom januári száma Borisz Vaszáljev Ne lőjje- tek a fehér hattyúkra című drámáját közli a Szovjet Irodalom januárt száma. Va- sailjev nevét a Csendesek a hajnalok című kisregénye, illetve a Taganka Színház világhírű előadása és a magyar feldolgozások alapján jól ismerj a hazai közönség is. Üj műve már az író eredeti szándéka szerint színpadra íródott. Vasziljev történetei „egyszerű, tanulságos és emberi történetek” — írja róla a darab magyarországi bemutatójának rendezője, Iglódi István. S éppen ez a mély humanitás teszi alkalmassá ama, hogy bonyolult korunk bonyolult problémáira választ próbáljon adni. A válasz pedig hittől és emberszerettől sugárzik Vasziljev drámájában. A líra rovat a szovjet— orosz költészet háborús nemzedékének egyik tagját, Mihail Lvovot mutatja be. A tatár származású költő- életének legjelentősebb fordulóit Borisz Szluckij, a nemzedéktárs írja le értő szeretettel, verseit pedig Garai Gábor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Mezey Katalin, Rónay György, Szalai Csaba és Tamás Menyhért fordításában olvashatjuk. Érdekes alkotói vallomásokat tartalmaz a Közös dolgaink és a Művészetről rovat. Bulat Okudzsava és Páskándi Géza beszélgetéséből a történelem és az író kapcsolata bontakozik ki. A két vallomás lényege közös: ......a múlt val amilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladjuk, vagy azért, hogy például szolgáljon.” De az író számára nem lehet ürügy, egyszerű allúziós lehetőség Dosztojevszkij Bűn és _ bűnhődésének színpadra állítójával, Jarij Ljubimowal budapesti tartózkodása alkalmából Nádasy László készített interjút. Évente több ezer sérült porce’ánt, dísztárgyat javítanak a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veress Pálné utcai porcelánrestaurátor műhelyében. Képünk: a műhelyben készült U J KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Jakab Sándor tollából a Tag- könyvcsere — a párt erejének növeléséért című füzet. Az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője ebben összefoglalja az 1976-ban lezajlott tagkönyvcsere legfontosabb tanulságait. Érdekes tanulmánykötet a Művészet- politikánk időszerű kérdései, melyet Agárdi Péter szerkesztett. A kötet jó eligazítást nyújt a mind szélesebb körben érdeklődést keltő művészetpolitikai kérdésekben. A marxizmus—leninizmus klasz- szikusai szerkesztőségének gondozásában, újabb kiadásban látott napvilágot a Lenin- életrajz, melyet szovjet munkaközösség írt, P. N. Poszpe- lov vezetésével. A második kiadásban megjelentetett, sok érdekes illusztrációval is kísért kötetet a Kossuth a Kárpáti Kiadóval közösen adta ki. Megjelent Dellagrammati- kasz A fasizmus uralma és bukása Görögországban című könyve. A szerző nem csupán a görög junta uralmának tragikus éveit idézi fel, hanem megmutatja az előzményeket és vázolja a junta bukásának körülményeit is. A Szépirodalmi Könyvkiadó gazdag terméséből említsük meg Jósika Miklós kultúrtörténeti szempontból is érdekes Emlékiratát. Bihari Klára új regénye az Asszonyi szolgálat. A szerző három külvárosi asszony sorsát kíséri figyelemmel, s hétköznapjaikat elemezve, arra a kérdésre keresi a választ: a társadalmi jogok megszerzéséhez hasonlóan miféle jogokat kell még kiharcolniuk a nőknek otthonukban is a boldogsághoz? Illyés Gyula új verseit tartalmazza a Különös testamentum. A száz vers a hetvenes évek lírai termését nyújtja, s a gyűjteményes kötet a szerző 75. születésnapja alkalmából jelent meg. Szinte ezzel egyidőben került a könyvesboltokba Illyés összegyűjtött verseinek két kötete, Haza a magasban (1920—1945) és Teremteni (1946—1968) címmel. Az életi- mű javát tartalmazó két kötet meggyőzően jelzi, hogy korunk legjelentősebb magyar lírikusáról van szó, s azt is, hogy Illyés eredendően közösségi elkötelezettségű költő. Az Olcsó könyvtár sorozatában látott napvilágot a nálunk is ismert Truman Capote A fűhárfa című kötete, amely a címadó kisregényen kívül tartalmazza még az Álom luxuskivitelben című kisregényét is. A művészhez és alkotásához visz közelebb Szalai Anna tartalmas utószava. A Magyar Századok sorozatban jelent meg Kászonyi Dániel Magyarhon négy korszaka című emlékirata, amely egészen mostanáig csak a szakemberek előtt volt ismert. A lebilin- cselően érdekes olvasmány a laikus olvasónak is olyan ismeretanyagot nyújt a reformkor és a szabadságharc, illetve az emigráció éveinek történetéből, amelyet csak ebből a könyvből lehet hitelesen megismerni. A Zeneműkiadó a Zenetörténeti tanulmányok sorozatban jelentette meg A totemzenétől a hegedűversenyig című kötetet, Darvas Gábor tollából. A könyv ismerteti az ősi törzsközösségek, a közel- és távol-keleti civilizációk zenei szemléletét és gyakorlatát. Könyvében a legnagyobb teret az európai zeneművészet tündöklő pályafutásának szenteli, a középkori virradattól a barokk zene indulásáig, 1700-ig. Az érdekes kötet megjelent a kiadó 'népszerű olcsó sorozatában, az Orfeusz-könyvek között is. Mintegy 3000 címszót; tartalmaz a Balett Lexikon. Horst Koeglér szerkesztésében; ismerteti a balett művészetet, a legnagyobb táncosok, koreográfusok, balettkomponisták, társulatok, díszlet- és jelmez- tervezők, forgatókönyvírók életét, munkásságát, fő műveit (magukat a műveket is), valapiint a táncművészettel kapcsolatos minden lényeges szakkifejezést. I' Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 37. ősén hitt Jászi Oszkár, likális humanista koncep- íjában, ezért a Jászi el- pzeléseire alapuló prog- -nmal képviselői mandá- nra pályázott ' a Polgári dikális Párt szatmári je- tjeként. Azt vallotta, hogy igyarország demokratikus ilakításával együtt ugyan- ik a demokrácia jegyében Íj rendezni a nemzetiségi ;yéket ’ és föderális alapon, önrendelkezéni jog érvényesítésével Svájc mintájára szükséges korszerűsíteni a Kárpát-medence társadalmi szerkezetét. Csúcsáról tehát még június 27-én Nagyváradra ment, hogy részt vegyen a Polgári Radikális Párt másnapra hirdetett zászlóbontó gyűlésen, Másnap idejében a gyűlés színhelyén tartózkodtak, amikor délután maguk a nagyváradi újságírók csaptak fel kanosnak, és végigszáguldozva a városon a sebtében nyomott lapok különkiadásaival NÓGRÁD - 1978. január 11., szerda kiabálták a dermesztőén szenzációs hírt: — Szarajevóban megölték a trónörököst! Mindenki döbbenten fogadta a súlyos eseményről szóló bejelentést, de a jelenlevők közül Adyt rázta meg a legjobban. Elsárgult, torka kiszáradt, rekedt, halk hangon tudott csak beszélni. Néhány drámai tőmondattal pontosan megjósolta, mi fog következni : Világháború, a monarchia összeomlása, forradalmak, a történelmi Magyarország vége. A társaságban levő, Jászi Oszkár, gyermekkora óta jó barátja, nem látta ennyire sötétnek a helyzetet. Vitatta a háború lehetőségét, mert szerinte Európa szervezett munkássága ígéretéhez híven mindent elkövet a béke érdekében, a militaristák megfékezésére. Bár csak Jászi Oszkárnak lett volna igaza. 1 , Nem tartották meg a tervezett gyűlést. Ady visszalépett a képviselő-jelöltségtől. Elhatározását közölni akarta szatmári barátaival, ezért Nagykárolyba utazott. Amikor hí-, re jött a háború kitörésének, már otthon volt Érmindszen- ten. Elkeseredettségét csak súlyosbította tehetetlensége. Nem a hadviselő felek egyike vagy másika ellen volt, hanem magát a háborút kárhoztatta. Egyik fél győzelmét sem kívánta, mert tudta, hogy az imprémmok véres rivalizálásának semmi köze sincs a népek igazi érdekeikhez. Éppen ezért a mindaddig példátlannak ígérkező pusztításból nem látott kiutat. Emberi magányosságában még inkább szükségét érezte egy értő, szerelésre méltó társ közelségének. Türelmetlenül óhajtotta a házasságot, amely elöl oly sok éven át menekült. Ebbéli vágyában, még attól sem riadt vissza, hogy a nehéz átkaival illetett Tisza Istvánhoz forduljon ' segélykérő levelével: „Egy szörnyű világválságon kívül el kellett jönnie az én nagy emberi válságomnak is, hogy tudjam, erezzem: nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakmerőség ezt nekem tennem, de megteszem, mert örülök, hogy van még egy ütalsó bizodalmám akkor, amikor a mindenek ügye és a magamé vetélkedve fenyegetnek egy katasztrófával.” A levél magyarázata az , hogy Tisza miniszterelnök tetű barátságban volt Boncza Miklóssal. Ady azt remélte, Tisza grófnál legalább annyit elér, hogy az nem fog ellene agitálni a barátjánál. Soha nem derült ki, foglalkozott-é a miniszterelnök Ady Endre magánügyével. A levélre sem válaszolt. Annyi azonban bizonyos, hogy az apa mégsem tért fölényes kurtasággal napirendre az ügy fölött. Talán azért nem, mert nyárspolgári felfogás szerint kínos lehetett számára lánya és a híres költő közismertté vált szoros kapcsolata. Boncza Berta ekkor már Csinszka néven az Ady-versek szereplője lett. Boncza Miklós fölkeresett számos olyan barátját akik a költőt is ismerték. Alaposan, figyelmesen kifaggatta őket, miféle ember az a számára elfogadhatatlan Ady! Az ismerősök többsége szu- perlativuszokban beszélt a zseniális poétáról, ám Boncza Miklós mindegyiküket sarokba szorította a fogas kérdéssel: — Ha eladó sorban levő fiatal lányuk lenne, feleségül adnák-e Adyhoz? — A válasz minden esetben nemleges volt. Az gl len zés azonban csak megerősítette a jegyesek elhatározását. Állandó kapcsolatot tartottak levelezés útján, ha tehette Ady, utazott Csúcsára. Gondjai a nősülés körüli bonyodalmaktól függetlenül is megsokasodtak. So- rozási felszólításokkal zaklatták, katonaorvosi felülvizsgálatokra kellett ismételtein jelentkeznie. Mindenáron hadfit akartak csinálni belőle, pedig az ecsedi lápon elszenvedett balesete miatt súlyosan károsodtak ízületei, ezért már az első sorozáson, huszonegy esztendős korában egyszer s mindenkorra alkalmatlannak nyilvánították. Krónikusan rossz idegállapota és beteg szíve különösen ellene szcflt a katonai szolgálatnak, méjgis háborgatták az idézésekkel — így akartak bosz- szút állni a háború közismert ellenségén. (Folytatjuki
