Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
Panelok útja A számítások szerint néhány évtized múlva az egyes országok népességének, tehát az emberiségnek 80 százaléka lesz városlakó. Az urbani- zálódásnak erre az arányára ma már ijesztő példákat találunk szerte a világon. Ilyen például az úgynevezett galaktikus város, amely Észak-Ame- rikában Bostontól Washingtonig van kialakulóban, 1000 kilométeres hosszúságban, 80 —160 kilométer szélességben. 38 millió lakossal. Elképzelhetjük ugyanezt Budapest—Százhalombatta—Dunaújváros— Paks—Szekszárd—Mohács vonalon (bár ez csak 170 kilométer). Ennek a folyamatnak egyik fő oka a lakáshiány: nincs elegendő lakás, és sokan laknak még olyan „lakásokban”, amelyek tulajdonképpen nem azok. A legfontosabb tendencia tehát világviszonylatban a Jakások tömeges termelésének a megvalósítása. Mai értelemben vett tömegtermelés csak ipari úton lehetséges. Az építőiparnak az egyetlen és nagy tömegben gyári úton előállított terméke sokáig csak a közönséges falazótégla volt. Egy köbméter falazatban 400 tégla van; ezeket kézzel kell összerakni. Az elemek kezdtek tehát növekedni, hogy számuk csökkenhessen. Bevezették a kisblokkot, majd a nagyot, végül pedig a panelgyártást, utóbb pedig a térelemek gyártását. A panelok már emeletmagasságú elemeket képviseltek, egy-egy födémelem megfelel egy szoba területének, a térelemekkel pedig teljesen kész teret, például fürdőszobát készítettek Oldalfalakkal, padlóval, meny- nyezettel. előre beépített káddal és más szerelvényekkel. A házgyári termékek azután új problémákat vetettek fel, például az elemek hő- és hang- szigetelését. Megszüntették a középfolyosós épülettípust, mert így egy zajforrással kevesebb van, de sajnos, a szomszéd lakás is zajforrás. Ezek a panelszerkezetek betegségei, amelyeket különböző módon, műszakilag, vagy akár az elrendezés megváltoztatásával lehet megoldani. Világszerte folynak a kísérletek az építőiparban használt gyári termékek 'tökéletesebb hang- és hőszigetelésének a megvalósítására". Képünkön: Szárításra készítenek elő egy építési panelelemet termikus tulajdonságainak a vizsgálata előtt a prágai építőaryagipari kutatóintézetben. Külföldi áru as ősietekben Miből, mennyit importálunk az idén ? Tavaly körülbelül 46 milliárd forint értékű külföldi árut kínáltak az üzletek; az összes forgalomba került árucikknek mintegy 18 százaléka származott importból. A lakosság ellátásában állandóan növekszik a behozatal részaránya, de szerepe is. Mind több család számára elérhető Nógrádban is a motorkerékpár, az autó, már-már nélkülözhetetlen a kávé, a tea, a citrom, a narancs, és természetesnek találjuk, hogy a hazai gyártmányok mellett külföldi rádiókból, pulóverekből, cipőkből, kozmetikumokból, háztartási gépekből, bútorokból is választhatunk. TÖBB MINT 50 - MILLIARD Importlehetőségeink természetesen a fogyasztási cikkekből is korlátozottak, de — amint évtizedek óta rendszeresen — az idén is tovább bővülnek. A Belkereskedelmi Minisztérium tervei szerint 12 százalékkal több fogyasztási cikket hozhatunk be, mint tavaly, összesen 52 milliárd forint értékben. A szocialista országok többségével már befejeződtek az erre vonatkozó államközi tárgyalások: megállapodtak, hogy a kontinenseken belül milyen árucsoportokat szállítunk kölcsönösen egymásnak. A már bevált, megkedvelt termékek mellett eljutnak hozzánk a baráti országok újabb fogyasztási cikkei is, amint mi is szállítunk hason- lóalcat. Az állami szinten szabályozott importot egyre növekvő ar ' r. ban egészítik ki azok az áruk, amelyek az úgynevezett váiasztékcsere cs a határ menti árucsere keretében érkeznek hozzánk. Ezeket a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek maguk választják és cserélik ki. AMIT MEGSZOKTUNK Szakmai körökben folyik még a vita azon, hogy mit és milyen arányban importáljunk a dollár elszámolású országokból. Szinte valamennyi nagy- és kiskereskedelmi vállalat azt a cikkcsoportot tartja a legfontosabbnak, amelyikkel foglalkozik; annak behozatalát szeretné fokozni. A döntésnél azonban a lakosság, i fogyasztóközönség érdekét kell elsődlegesnek tekinteni. Ennek megfelelően az idén is az igényeknek megfelelő mennyiségben — tehát gyakorlatilag korlátlanul — importálunk citromot, kávét, fűszereket, halkonzerveket. Ezek a cikkek annyira beépültek a hazai fogyasztásba, hogy még a világpiaci árak emelkedése miatt sem lenne célszerű korlátozni behozatalukat. Arról eines vita, hogy fokozzuk-e behozatalunkat a fejlődő országokból. Hiszen a többi között Indiából, Egyiptomból, Iránból, Pakisztánból, Algériából és Szíriából eddig is kölcsönösen előnyös feltételek mellett vásárolhattunk mind élelmiszereket, mind iparcikkeket. TÖBB SZERSZÁM, BARKACSCIKK? * Ami pedig a fennmaradó dollárkeretet illeti, a Belkereskedelmi Minisztérum illetékes főosztályának véleménye szerint továbbra sem luxuscikkeket, hanem a széles fogyasztói rétegek számára szükséges árukat kell vásárolni. Már régebben szűkítették a cigaretták és a szeszes italok választékát, de most felmerül: érdemes-e például továbbra is Importálni pipereszappant, mikor köztudott, hogy a csekély behozott mennyiség pult alatt fogy el, és lényegében csak az emberek hiányérzetét — ha úgy tetszik: a „hiánycikkek” számát — növeli? Nemleges döntés esetén több jutna bébiételekre, diabetikus készítményekre, borotvapengére, vagyis fontosabb igényeket kielégítő cikkekre. Talán kevesebb devizát kell költenünk az idén narancsra és banánra is, tekintettel a tavalyi gazdag almatermésre. Sőt, esetleg csökkenthető egyes drágább nyugati üvegáruk, kötött holmik, órák, ajándéktárgyak, napszemüvegek behozatala is és helyettük nagyobb választékban jutna az üzletekbe sportszer, játékszer, mezőgazdasági és kert: szerszám, sokféle keresett és alig kapható barkácseszköz. A fogyasztási cikkek importjának meghatározásakor is kell tudni nemet mondani', hogy — a kül- és a belgazdasági szempontok figyelem- bevételével — a lakosság minél szélesebb rétegeinek igényét lehessen kielégíteni. A Minisztertanács, amikor felemelte a fogyasztási cikkek behozatalára fordítható dollárkeretet, ezt a meggondolást ajánlotta a részletkérdései; eldöntésére hivatott főbntó ságok, vállalatok figyelmébe. Gál Zsuzsa Főid alatti kincsek A koreai föld mélyében több mint 370 fajta hasznos ásványt kutattak fel. Az utóbbi hét évben a KNDK- ban 26 nagy szénbányát és több ércbányát kezdtek üzemeltetni. A már meglevő lelőhelyeket is kibővítik, többek között a Muszanit, a Dokhenit, a Komdokit és más nagy ércbányákat. Sikeresen folyik az ásványvizek feltárása. Megnyitottak már 67 hőforrást, s mintegy 100 gyógyforrást. A geológiai apparátus tapasztalt szakemberekből áll. Tagjait öt felsőoktatási intézményben készítik fel. Korszerűsödik a kutatók technikai felszerelése, széles körben alkalmazzák a geofizikai módszereket, elsajátották a több ezer méter mély kutatófúrások technikáját Az elmúlt 16 évben a feltárásra kijelölt föld alatti lelőhelyek száma majdnem négyszeresére emelkedett. Tanácsrendeletek közérdekben ¥9 9 Rongyrázás füstölgő kémények Köznapi, megszokott „életképek”. Kiáll valaki az erkélyre, rázza a rongyot, vagy a szőnyeget. Az alatta, vagy a lejjebb lakó máris kiabál: „Mégiscsak borzasztó, egyenesen az ember fejére hull a piszok. ..” Másik példa: Ez a gyakoribb. A nap minden órájában röpülnek az erkélyekről, ablakokból a cigarettacsikkek, az éppen kapható zöldségek, az alma-, a narancshéj. Volt rá eset, hogy ételmaradékot öntöttek a járdára. Sok-sok vitára ad okot a hangos rádiózás, a magnózás, a televízió bömböltetése. Mindannyiunk forintja bánja, ha a parkokban kitépdesik a virágokat, letördelik a fákat, szeméttárolónak használják a szökőkutak medencéit. A városokban mindenütt, így Salgótarjánban is, tanácsrendeletek szabályozzák az együttélés módját, az alapvető normákat, amelyek biztosítják, hogy nyugodtan és lehetőleg békességben éljünk egymás mellett. Vagy egymás „fölött”. A nyolc-tízemeletes bérházakban sokszor annyi család lakik, mint egy-egy kisebb fajta utcában. A kellemetlenkedéseket könnyű „visszaadni”. Aztán se vége, se hossza a békétlenségnek. A Hazafias Népfront salgótarjáni városi- bizottsága nemrégiben arra keresett választ, hogy miképpen tartják be Salgótarján polgárai az érvényes tanácsrendeleteket, ismerik-e azokat. A tanácsrendeletek — szerte az országban — elsősorban a köztisztaságot, a lakóházak rendjét, az állattartást szabályozzák. Mindenkit érintő témák ezek. Amíg egy-egy tanácsrendelet napvilágot lát, sokan és sokféleképpen mondanak róla véleményt. A tervezetet különféle fórumokon beszélik meg az emberekkel, figyelembe veszik a javaslatokat, az okos ötleteket, a hasznosítható tapasztalatokat. Azután a rendeletet kihirdetik. Ügy, hogy minden állampolgár megismerhesse. Mert csak akkor lehet elvárni, hogy betartsák és kövessék a tanácsrendelet előírásait, ha tudomásuk van arról, hogy a tanács mit is vár az állampolgároktól. A rendeletek szövegét kihirdetik, kifüggesztik. Például a megyeszékhely valameny- nyi lépcsőházában megtalálható a házirendre vonatkozó előírás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a város lakosságának túlnyomó többsége, akár ismeri, akár egyáltalán nem ismeri a tanácsrendeleteket, mert ilyen is van — mivel általános emberi normákat írnak elő —, becsületes ember módjára . betartja. Manapság tizenöt városi tanácsrendelet van érvényben. A tanács rend eletet alkotott a városi címerről, a város zászlajáról, a díszpolgári cím adományozásáról, szabályozta a városfejlesztést, védi a levegő tisztaságát, megszabja a lakás- gazdálkodást, a garázsépítést, a piacok és vásárok rendjét, a műhelyek és üzletek nyitvatartását, intézkedik a lakóbizottságok tevékenységéről, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Szabó Ferenc városi népfronttitkár rögtön kész a válasszal, amikor arról beszélgetünk, miként ismerik és tartják be az emberek a tanácsrendeleteket, és valóban betartják-e? — A városkörzeti népfrontbizottságok egyik fontos témája ez. Összejöveteleken, találkozókon, fórumokon gyakorta vetődnek fel kérdések. Az emberek elmondják a jó tapasztalatokat, vagy éppen a rosz- szakat. A tanácsrendeletekre szükség van. Ahhoz, hogy nyugodtan éljen valaki, egy olyan nagy közösségben, mint egy város, szükség van arra, hogy betartsa az alapvető normákat. Van a dolognak más oldala is. Rónafaluban a tyúkok, csirkék például szabadon járkálnak az utcán. Ugyanakkor a rendelet, mivel a városhoz tartozik, ezt tiltja. Igen ám, de az emberek nem mernek szólni egymásnak. Mondván, ne legyen harag, mit szólnak a szomszédok. — A megoldás? — A rendelet azért rendelet, hogy mindenkire vonatkozzék. Emellett több türelemre van szükség egymással szemben is. Nem lehet mindent büntetéssel, szabálysértési eljárással megoldani. Gyakran a megértés, a türelem, a szép szó célravezetőbb. Hangsúlyozom, hogy mindig csak indokolt esetben. — Vagyis? — Ha arra van szükség, büntessünk. Rögtön jobb belátásra térnek a visszatérő rendetlenkedők, ha mondjuk a rendőr segítségével helyszíni bírságot fizet. Legközelebb meggondolja például letépje-e a főtéren a tulipánokat. Tanácsrendelet tiltja például az erkélyen való ruhaszárítást. Elég végigmenni a városközponton. Némelyik ház úgy néz ki, mint egy olasz filmben látott sikátor. — Van-e javaslata a népfrontnak? — Nem is egy! Üjfent meg kellene vizsgálni a piacokról, vásárokról szóló tanácsrendeletet. Ezekre sok a panasz. Indokolt esetben kell a szigorúbb büntetés, hogy valóban elriasztó hatása legyen. Javasolnánk környezetvédelmi-társadalmi őrség életre hívását.' Gondolok a nyugdíjasokra, persze ntegfelelő jogokkal kellene felruházni őket, hogy nyomatéka legyen a szavuknak. Bosszúságok itt-ott bizonyára érnek bennünket a lakóházban, szemétbe botlunk az utcán, szidjuk a hulladékot leszóró gépkocsi- vezetőket, a füstöt okádó kéményeket. Hogy mindezekből kevesebb jusson, tartsuk be a tanácsrendeleteket! Ügy mindannyiunknak jobb lesz. Csatai Erzsébet „A Magyar Népköztársaság nevében..— hangzik a tanácsvezető bíró szava a Salgótarjáni városi-járási Bíróságon. ítéletet mondanak bűntető, vagy polgári perben. S a bíróság kivonul a tárgyalóteremből. A tanácsvezető bíró, és a két népi ülnök —, akik a munkakollektívák, a szakszervezet, a Hazafias Népfront küldötteként képviselik a dolgozókat a bűntető tanácsban. Szinte kimondatlanul is végiggondolják még egyszer az ítéletet, s máris egy újabb akta kerül az asztalra. Egy akta, amely mögött mindig és minden esetben ember, emberek vannak. — Már az ítélet meghozatala előtt azt nézem, hogy az, iiogyan szolgálja a megtévedt ember visszatérését a társadalomba — mondja a beszélgetésünk során Bartha Béla népi ülnök, aki „civilben” a MÉSZÖV személyzeti és oktatási vezetője, immár 23 éve. — A bíróságon 1965-től működöm, mint ülnök, s meggyőződésem, hogy a tanácsokban a bírák egyenlő feleknek tekintenek bennünket. A döntéseknél nagymértékben figyelembe veszik véleményeinket, tanácsainkat, s így a szigor mellett az emberségre, a törvény, a jog helyes alkalmazására törekednek. Ez érvényesül valamennyi ítéletben. Bartha Béla a büntető, de a polgári perekből is számos úgynevezett sztorit jegyzett már fel. Néhányat mi is lejegyeztünk. íme az egyik. Salgótarjáni fiatalember volt. Kalandra vágyott. Irány a határ. Sikerült is átlógnia. De pénze egy fitying sem. Minden akta mögött ember van Meggondolta magát, s visszafordult. Az egyik határ menti magyar faluban kérdezte meg: hol is van tulajdonképpen. .. Aztán ott végezte, ahol az ilyenek általában végzik, a börtönben. S mivel már volt büntetve, megjárta Balassagyarmatot, s Vácott is „lakott”, a tárgyalás után a tanácsvezető bíró így szólt hozzá: — Tudja, hogy nem oda kerül! — Mire páciensünk kis gondolkodás után csak annyit mondott: — Tudom! — a felsőbb iskolát is ki kell járni! Más. Hároméves házasság után — kölcsönös megegyezés alapján (erre van elvi állás- foglalás) — válóperi tárgyalás, még inkább békíttető kezdődött a bíróságon. A tanácsvezető bíró, az ülnökök kérdezik, faggatják a fiatalokat: mikor jöttek rá, hogy nem tudnak együtt lenni, mióta élnek külön stb, stb. Kiderült, hogy a fiatalok együtt élnek, nincs semmi indok a házasság felbontására... Azóta sem jelentkeztek. Egy másik esetnél a fiatalasszony könnyei akkor kezdtek csöpögni, amikor kimondták az ítéletet... — Számunkra az a legjobb érzés, ha vissza tudjuk vezetni az embereket az életbe, a családi közösségbe. Ilyenkor, például a bontóperes ügyekben, a házasság, a család törvényeit kell képviselnünk, érvényre juttatni. De sajnos vannak esetek. Azért még egy dolgot elmondanék. Él egy apa, s annak egy fiú gyermeke. A fiú alkoholista volt, kétszer is megszökött Balassagyarmatról. Az apa kérte: vitessük a fiat Nagyfára. Most, utólag, is úgy érzem, eredményes munkát végeztünk. A fiú elfogadta érveinket. A végén már maga is kérte, kívánta a gyógyulást. .. Ismétlem, célunk, hogy minden e'mbert visszavezessünk a társadalomba! A két tárgyalás között ugyan nincs sok idő, de Bartha Béla már korábban áttanulmányozta a büntető- peres anyagot, így folytathatjuk a beszélgetést. Arról is szót váltunk, hogy a népi ülnök, hogyan hasznosíthatja a személyzeti munkában szerzett tapasztalatokat —, és fordítva. — Véleményem szerint rendkívül közel van egymáshoz a két tevékenység. Itt is, ott is emberekkel, emberek ügyeivel kell foglalkozni, emberek sorsáról kell dönteni. Így hát az a tapasztalat: amit az ülnöki munkában szerzek, feltétlen érvényre tudom juttatni a személyzeti munkában is. Ha nem is sorrendben. Jobban kell vigyázni az emberekre. Nagyobb gondot fordítani a megelőzésre. Keresni a jó és a rossz tulajdonságokat, s erősíteni a jót, nyesegetni a rosszat. A szerzett példák erejével lehet nevelni a bíróságon az ítélettel csakúgy, mint a munkahelyen, a személyzeti munkában. .. Vajon lehet-e haragosa egy népi ülnöknek? A kérdést ugyan nem tettük fel Bartha Bélának, de a beszélgetésbe bekövetkezett kis szünetben, mintha maga is éreZte volna ennek hiányát. — A bírói tanács munkájának a lényege az, hogy a törvényt, a jogot ió! alkalmazza a tanácsvezető bíró, de az ülnök is. A mi munkánkban sem az ügyek számszerűsége, hanem a minőség a fontos, hiszen minden akta mögött ember, emberi sors van. Bűntető esetben pedig ennek az embernek bizonyítani ’ kell, hogy megsértette a törvényt. Nem egy vádlott volt már, aki a bíróság előtt mondotta ki: most értettem meg, mit tettem... Magam is szeretem az embereket, szeretek rajtuk segíteni, akár a munkahelyemen, akár a bírói tanácsban. Ügy érzem, ezt a szeretetet, tiszteletet, megbecsülést visszakapom, mint népi ülnök is.!.. Kezdődik az újabb tárgyalás. Tanácskozás, bizonyítási eljárás, demokratikus vita a tanácsvezető bíró és a két népi ülnök közötü Aztán szavazat, ahol a többség elve érvényesül. A döntés után a bíró ismét ítéletet hirdet: „A Magyar Népköztársaság nevében...” S a bíró bal oldalán Bartha Béla, az ülnök áll. Somogyvári László-1978. január 11., szerelő
