Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
/ Diósfenői luicfarcolc ,, ludasak 99a szakemberek is fi helyi tőjékozlafiös és ea pártszervezet Adamcsek Pál: „Minden alapunk megvolt hozzá” A diósjenői termelőszövetkezetben a tavalyi év az újabb kudarc' esztendeje volt. Az 1976-os gazdálkodásra sem szívesen emlékeznek, — ha azt lehet gazdálkodásnak nevezni, — hiszen ötmillió forint mínusszal zártak. Nagy volt a fogadkozás év elején a közgyűlésen, a tagok és alkalmazottak vállalták, hogy egyenesbe fordítják a közös gazdaság szekerének rúdját. — Minden alapunk megvolt hozzá! A növénytermesztés hozamait a korábbi évek átlaga alapján szabtuk meg — mondja Adamcsek Pál tsz-elnök. (A terv búzából 35, árpából 35, kukoricából 45, cukorrépából 350 mázsa volt hektáronként.) Ahogy közeledett a betakarítás ideje, úgy tornyosultak a viharfelhők Diósjenőn. A búza még hagyján, 31 mázsát takarítottak be átlagosan, de a többi növény szinte negatív rekordot hozott. A cukorrépa átlagtermése 100 mázsával maradt alatta a tervezettnek. Hogy miért? Ma már a szakemberek is elismerik, hogy „ludasak" voltak a dologban, hiszen nem megfelelő volt a talaj munka, a vetés minősége Is sok, kívánnivalót hagyott maga után. A magas műtrágyaadagolás, a hiányos tőszám miatt nőtt-nőtt a répa, mint az a bizonyos mesebeli, amelyet a kisegér segítségével tudtak csak a földből kirántani. A diósjenői cukorrépa nagy részét is kézzel kellett biztonságba helyezni, mert a gépi betakarítás szinte lehetetlen volt. Nem a gépekben volt a hiba! — Ugyanazzal a géppel vetettünk Tolmácson, ott nem volt probléma — jegyzi meg az elnök, — Az ellenőrzés, a szakfelügyelet ellátása hiányzott. S hogy mi történt az ipar- szerű keretek között, termelési rendszerben termelt kukoricával? Olyan talány ez, amire a helybeliek sem tudnak megnyugtatóan válaszolni. Egy hektárról. írd és mond: 14,5 mázsát takarítottak be. Még kimondani is szégyenük. A silókukorica negyven százaléka használhatatlannak bi- zoryult, ezért a fővetésűből kel’ett jó pár hektárt silózásba vonni. — Akadt olyan, körülbelül nyolcvanhektáros tábla, amelynek felén 30 mázsa volt a hozam, míg a másik felén a csőképződés sem indult meg — említ egy példát a sok közül Erdősi Sándor, a termelőszövetkezet párlatapszervezeté- nek titkára. Így a kukoricából 125 vagon, 3,5 millió forint volt a kiesés, pedig a legkiválóbb eszközökkel rendelkeznek e fontos növény termesztéséhez, aminek beszerzése nem volt olcsó mulatság. Az alaptevékenység másik ága, az állattenyésztés sem remekelt. A tejtermelés 25 százalékos növeléséről határoztak 1977. elején. A végrehajtás szépen indult, januárban az egy évvel előttihez képest 31,8 százalékkal nőtt a hozam. Erdősi Sándor: „Elemeztük a tapasztalatokat." Aztán a következő néhány hónapban így alakultak a százalékok: 22,3 — 19,6 — 12,2 s végül mínuszba fordultak. A következménye a 2200 literes égy tehénre jutó tejtermelés lett, s „ugrott” a betervezett másfél millió forintos, tiszta nyereséget jelentő tejprémium is. A baromfiágazat? — Terveztünk 2,7 milliós nyereséget, örülhetünk, ha nem lesz veszteséges — jegyzi meg Adamcsek Pál. Az alaptevékenység kudarcához nem férhet kétség. S ahhoz sem, hogy nem objektív körülmények okozták az eredménytelenséget, hiszen a diósjenői földek semmivel sem szenvedtek többet az időjárástól, mint más termelőszövetkezetek táblái. Tetézte a bajokat, hogy a íővetésű lucernát kiszántották, az újat csak egyszer kaszálták le. Lehetett volna másodszor is, de az agronómusok vitatkoztak. A tagok sajnálták a termést, „önkéntes” betakarítók is akadtak. Az állattenyésztésben megszakadt a „zöldlánc”, nem vetettek őszi takarmány- keveréknek valót, csalamá- dét, s mellesleg ötven hektár parlagon maradt. Ez ilyen körülmények között luxusnak számít! — A gazdasági vezetés év elején jó intézkedési tervet készített az 1976-os fiaskó fe- letítetésére — mondja a párt- titkár. — A végrehajtás azonban elmaradt! Hosszasan magyarázza az okokat, a szemléletbeli probHz ©2mülf esia aaptoi A múlt év legjobb újítója címet érdemelte ki a ZIM salgótarjáni gyárában a tmk-üzem két vízvezeték-szerelője: Kovács Sándor és Szentkúti Attila. A szocialista brigádtagok közös újításuk eredményeként sikerrel oldották meg a kénsav fűtését. A hagyományos gyárrészleg savazójában ennek révén Jelentősen lecsökkent az alkatrészek savazási ideje, számottevően javult a minőség és nagy meny- nyiségű villamosenergia-megta- karításra nyílik lehetőség. Az újítás elő kalkulált gazdasági eredménye jóval meghaladja a százezer forintot. Új patronálok A Ganz-MAVAG mátranovákf' gyáregységében dolgozik a Zrínyi Ilona bronzkoszorús szocialista brigád. A főleg adminisztratív területen, elvi osztályokon munkálkodó nők már eddig is jelentős társadalmi munkát végeztek. múlt év december elsejétől újabb „különmunkát’» vállaltak magukra: a Mátranováki Általános Iskola hetedik osztályos tanulóit patronálják. Ami különösképp hasznos, hiszen a gyáregység szakemberei és az osztály között már évek óta folytatnak Kiserietsorozatot a pályaválasztási modell kialakítására. lámákat Ügy foga mázott: ,A szakvezetés nem reagált a dolgozók javaslataira, mintha csodát vártak volna, hogy majdcsak besikerül a termés”. A „csoda” elmaradt, hiszen kezdő mezőgazdászok is tudják, hogy az eredményesség alapja a körültekintően, gondosan és szakszerűen végzett munka. — Egész évben em volt a traktorosoknak brigádvezetője! Ma sincs még. s ez nagyon hiányzik. A munkákat irányítókkal alig találkozunk a határban — jegyezte meg Faggyas András, traktoros, aki tizenhat esztendeje dolgozik a tsz-ben s az egyik legkorszerűbb gépet bízták rá. — Az idén? — Még nem tudjuk pontosan, mi lesz a „végeredmény”. A melléküzemágak árbevétele valamit enyhít a helyzeten. A párttaggyűlésen elemeztük a tapasztalatokat. Minden feltétel megvan hozzá, hogy az idei kieséseket pótolni tudjuk — mondja Erdősi Sándor. Az §loök beadta a felmondását, elment a gépészmérnök, az építésvezető, a szállítási osztályvezető is a távozás gondolatával foglalkozik. A zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésen sor kerül a vezetőség újraválasztására is. Az ő feladatuk lesz ' feledtetni a kudarcokat. Szabó Gyula Faggyas András: „Nem volt a traktorosoknak brigádvezetője!” Bábel László felvételei A lPffiíPÜ Pártbizottság ülésén nagy fiit« l UiEEI gyelem kísérte az egyik pártbizottsági tag — egy gép mellett dolgozó munkás — felszólalását. Azt fejtegette, milyen rendellenességek tapasztalhatók üzemükben az irányítás, a munkaszervezés körül. A vállalati központ rendelkezésére gyáregységüknek abba kellett hagynia fontos megrendelések teljesítését, elmarad a géppark fejlesztése, időnként mértéktelen a túlóráztatás és így tovább. A vállalati központtól senki nem volt ott a megbeszélésen, a területi pártbizottság első titkára azonban érdemben tudott reagálni erre a felszólalásra is. Javasolta, hogy bizonyos kérdésekben indítson a pártbizottság vizsgálatot, a megrendelés teljesítésével kapcsolatos intézkedés jogos indokairól és a géppark fejlesztésének terveiről viszont — miután szünetben tájékozódott a gazdaságpolitikai osztály vezetőjével —, máris tájékoztatni tudta a jelenlevőket „Épp ezért — tette hozzá — terjedjen ki a vizsgálatunk arra is, milyen ott szüzemben a dolgozók tájékoztatása, s miért nem ismerik még felelős pártaktivisták sem fontos intézkedések okait, a fejlesztési koncepciókat”. Bizonyos, hogy ez a közelmúltban történt eset nem jellemző a helyi tájékoztatás általános állapotára. Ahol például a gyáregység és a vállalati központ helyileg nem válik el egymástól, inkább eljutnak a dolgozókhoz az információk. Ám az ilyen esetek figyelmeztetnek, hogy a munkahelyi kérdésekről való rendszeres és mélyreható tájékoztatás mindenütt és állandóan a figyelem előterében kell, hogy álljon. Hiszen — sokszor elhangzott már, de aligha ismételhető elégszer — a szocialista demokráciának, ezen belül az üzemi, munkahelyi demokráciának, alapvető és elengedhetetlen feltétele a dolgozók megfelelő tájékozottsága. Hogy ez így legyen, abban nagy a párt- szervezetek szerepe, felelőssége. A ZIM salgótarjáni gyárában, a nagyüzemi pártbizottság teendőit három fő feladatban foglalta ösz- sze. Gondoskodnia kell arról, hogy minden illetékes gazdasági és mozgalmi vezető rendszeresen adjon tájékoztatást a dolgozóknak; maga is nyújtson információt a pártszervezeteknek állásfoglalásairól, tevékenységéről; segítsen' eligazodni az információk tömegében, magyarázza a történtek összefüggéseit, mélyebb okait. A tapasztalatok szerint ma már az üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben általában elegendő számú fórum és forma létezik az információk továbbításában. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek nagyüzemi pártbizottságának felmérése szerint a gazdasági és mozgalmi vezetésnek sokféle eszköz áll ehhez rendelkezésére. A mennyiséggel tehát nincs baj — a helyi tájékoztatás javításának, továbbfejlesztésének útja semmiképpen sem az információs csatornák számának további bővítése. A tartalmon kell elsősorban javítani, s ahol erre szükség van, a szándékon, a készségen. Ügy is mondhatnánk ez utóbbit, hogy a szemléleten. A tájékozottság helyenkénti zavarai ugyanis arról tanúskodnak, hogy néhol a helyi vezetés lebecsüli a rendszeres tájékoztatás fontosságát, elzárkózik az informálástól, vagy „kegyet gyakorol”, ha megteszi. Van, ahol kényelmességből tesznek így, s van hely, ahol misztifikálják a vállalati, intézményi vezetés döntéseit és az azokat motiváló tényezőket, gondolván, az ilyesmit nem szabad az „egyszerű dolgozók” orrára kötni. A pártszervezetek politikai munkájának fontos feladata, hogy fellépjen az ilyen szemlélettel szemben, megértesse az érfrített vezetőkkel a tájékoztatás és a szocialista demokrácia belső összefüggéseit, érvényt szerezzen annak a sarkallatos elvnek, hogy a megbízható, gyors, az összefüggéseket bemutató tájékoztatás minden testület, szerv és vezető politikai kötelessége. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a kötelesség magára a pártszervezetre, annak vezetésére is érvényes. A pártbizottság, a pártvezetőség irányító munkájának szerves, elválaszthatatlan része a párttagság és a párton kívüli dolgozók folyamatos politikai tájékoztatása. Ezen belül most hadd emeljünk ki csupán egyetlen dolgot: a helyi közvélemény informálását a pártszervezet és vezető testületéinek állásfoglalásairól, mindennapi tevékenységéről. Sok helyen ugyanis ezt valamiféle titokzatosság ködfátyolába burkolják. Holott a pártszervezet tevékenységének túlnyomó részéről nemcsak tudomást szerezhet a szélesebb közvélemény, de hasznos, jó,' sőt szükséges is tudomást szereznie róla. Léteznek természetesen párttitkok, melyeket gondosan meg kell őrizni, bizalmas határozatok, melyeket kifecsegni fegyelmeim! vétség, de a pártmunka döntő többségében nem ilyen jellegű. Többek között Balassagyarmaton, a finomkötöttárugyárban a pártszervezet rendszeresen ismerteti a munkahelyi közvéleménnyel saját állásfoglalásait, s azokat meghatározó tényezőket, s adott esetben az állásfoglalást megelőző vitákat, a szóba került egyéb alternatívákat is. A pártszervezet tevékenysége azonban nem merülhet ki abban, hogy gondoskodik a szükséges információk továbbításáról, a dolgozókhoz való eljutásáról. Mint politikai szervnek, magyaráznia is kell az információkat,’ elő kell mozdítani megértésüket, helyes értelmezésüket, a szükséges következtetések levonását. A tájékoztatás nem független a párt eszmei-politikai munkájától, hanem beilleszkedik a szemlélet és a magatartás formálásának, a cselekvésre való késztetésnek átfogó tevékenységébe. A tájékoztatás ily módon a mindennapi pártmunkában szervesen kapcsolódik az agitációhoz és a propagandához. Mondani, sem kell, ez nem a kedvezőtlen tények elhallgatását, vagy megszépítését, a valóság képének szebbre festését,' lakkozását jelenti — az ilyesmit az MSZMP mindig is egyértelműen és következetesen elutasította —, hanem az események mögöttes rétegeinek bemutatását, az összefüggésekbe való elhelyezését és nem utolsósorban a mindennapi cselekvés számára adódó kövelkez- tetések levonását. Vagyis a „mi történt”, „ml van” elmondásával együtt a „miért, milyen tényezők, miféle előzmények hatására van",' és a „mit tehetünk és mit kell tennünk” bemutatását is. Az évek ezt a leckét a pártszervezeteknek nap mint nap feladja. De —, mint számos jó példa tanúsítja — e feladvány átgondolt munkával újra és újra sikeresen meg is oldható. Gy. L.-iuuiiiuii«uiiiHHiiuMiiiiiiiiiumiiinHiH<iiiiiiiulliiimmiHiiiiiiiiiuiiwiiiiiiiiuiiiiiii,miHiiiiiHiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiijiimiiiinli.illliluillllllllllllluilulluilimuiiiiiiiilllilllllllllllliuuiiiiiuimiUHUiujimiiiiu Zúgás száll a völgy felől BÁRNAIFAVÁGÓK Rá sem hederít már a motorfűrész harsogására a Laci ló. Csak bandukol vigyázó felessel le a hegyoldalról, s szánkáztatja maga mögött a kötélre kötött fát— S mi van, ha megszálad a hatalmas rönk? — Semmi. Laci tudja már, mit kell olyankor csinálni; kiláp oldalra és megáll. Okos ló. Hetedik éve dolgozik már velünk- De azért vesszük észre: néha ő is fél. — És a favágók? — kérdem, s borzadállyal mutatok a fölöttünk tornyosuló, letaposott havú meredélyre. — Hát... volt már néhány nehéz pillanat az életünkben. De félni nem félünk. Ugyanolyan munka ez is, mint a többi— Csak nehezebb — vetem közbe. — Voltam én bányász is — mondja Tőzsér József, a bárnál favágók egyik brigádvezetője — meg dömpereztem is két éven át, de állítom, a bányászkodás után a favágás a legnehezebb munka. No, de hát nem panaszkodom — veszi kezébe a gépfűrészt, s darabolni kezdi a hatalmas szálfát. Két bárnai favágóbrigád dolgozik itt a hegyekben — a másik, a nagyobb. Répás Tiboré —. jó messze a falujuktól. Bár igaz, úgy toronyiránt nem nagyobb a távolság öthat kilométernél, de ember legyen a talpán, aki azokat a szurdokokat ilyenkor megmássza. — Autóval visznek-hozn^k — teszi le a fűrészt Tőzsér József. —- Így bírhatós. — Megváltozott a- favágóélet. — De meg ám. Nézzen csak körül! Lát itt valamelyikünknél is baltát? Körülnézek, s mutatom: — Bizony látok, ott, ni! — ö nem közénk tartozik; magának gyűjti a tűzifát.. - Nekünk csak 'gépfűrészeink vannak. — Akkor jól haladnak a munkával ? — Majd megmondja az erdész! Utat engedünk Laci lónak s rágyújtunk! Odajön hozzánk Surányi Miklós fűrészes, beszélgetni egy keveset. Füstöl ő is, s közben arról ejtenek szót, hogy de sok fát kivágtak már évtizedek, meg talán évszázadok óta a bárnai ak. Hiszen, úgyszólván erdei emberek; falujuk is mélyen bent nyújtózik a hegyek között, rengetegek mélyén- És régebben valahogy csak ez a két szakma: a favágás meg a Mnyászkodás „ment” náluk. Iga?, mostanában sokan eljárnak már ipari üzemekbe, esztergályosok lesznek, meg ki tudja mik, de ennek a két munkának most is becsülete van. — Keménység kell hozzá. S tudja, a kemény, hajtós embereket mindenütt szeretik. Más munkahelyeken is. — Hogy van ezzel az erdész? — kérdezzük az időközben előkerült vágásvezetőt, Bódi Jánost—''Jól dolgoznak. Ne féljen, ezeket nem kell noszogatni. Hét hektár cserest vágnak ki itt a Szilvás-oldalban, s ahogy az erdész számolja, kijön innen vagy ezerötszáz köbméter fa— Sok az? — kérdem hozzá nem értőn. Hát... egy nagy teherautóra rárakunk olyan öt, öt és fél köbmétert, kellene köze] háromszáz kocsi — oszt-szo- roz csak úgy fejben —, ha egyszerre el akarnánk szállítani— Mi lesz a fából? — Jelentős mennyiséget vágunk fel bányafának, dorongnak, a java gyártmányfa meg.tűzifa lesz. Lent a völgyben fel-felbő- dülnek a motorfűrészek, s hatalmasat csattannak a fagyos földön^ a cserek, s a közöttük fehérlő bükkök sima testei. Elnézzük zuhanásukat, s magamban mormolom: élnek és meghalnak a fák... Q hazai ellátás javítására A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek 1978-ban is legfőbb feladatai közé tartozik a hazai igények kielégítése. Igaz, még a tél napjait éljük, de máris készülődnek a tavasz- szal meginduló és továbbfolytatódó építkezésekre. A he- lyőcsabai és a bélapátfalvi cementgyárak őrlőgolyót kértek a Salgótarjáni Kohászati Üzemektől, amellyel a fokozódó cementigény tavaszi kielégítését szeretnék biztosítani. Az év első napjaiban őrlőgolyóból három szállítmányt indítottak útnak a hazai cementgyárakba, kétszer 25—25, egyszer pedig 27 tonna mennyiségben. A vasüzletek ugyanakkor á tavaszi mezőgazdasági munkák szerszámigényeinek biztosítását kérték a kohászai üzemektől. S, hogy ne legyen fennakadás, az év első szállításai között mintegy 50 tonna mennyiségben útnak indultak a VASÉRT megrendelései szerint a kerti kapák, a gereb- lyék, a csákányok és villák. A szerárutermelés azonban tovább folyik,, hogy a kertművelésnél sehol az országban ne szenvedjenek hiányt, hogy a zöldségfélékből és egyéb kerti növényekből ugyanolyan bőség legyen, mint ezt az elmúlt évben tapasztalhattuk. — karácsony — NÓGRÁD — 1978. január 8., vasárnap 3 t s
