Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Az év legjobbjai Hagyomány a szécsényi járásban, az hogy az év vé­gén a járási sportfelügyelőség az agitációs propaganda bi­zottság az év folyamán legeredményesebben szereplő sportolóknak és aktíváknak odaítéli a járás legjobb spor­tolója, illetve a legjobb aktivistája címet. A női csapatok Közül az az országos bajnokságon disz­ldén a választás a szécsényi Mezőgazdasági Szakközépisko­la és Gimnázium röplabdacsa­patára esett- Bagyinszki Jenő testnevelő tanár serdülő csa­pata megnyerte a megyei bajnokságot. A felnőtt női ver­senyzők kategóriájában Tup- csa Éva, a szécsényi sportkör tekézője kapta a legtöbb sza­vazatot. Egyéni és csapatver­senyeken képviselte eredmé­nyesen az egyesületét, a szé­csényi járást. Az ifjúságiak közül Tóth Katalin kapta az év legeredményesebb sporto­lója címet. Kati a szécsényi sportkör bronzjelvényes atlé­tája. Iskoláját, a szécsényi Mezőgazdasági Szakközépisko­lát és Gimnáziumot több ver­senyen képviselte eredménye­sén. Falujában Nógrádsipeken sokat tesz> az atlétika népsze­rűsítéséért. Több társával sze­rettette meg a sportolást, az koszvetesben á 8- helyen vég­zett. A legeredményesebben tevé­kenykedő sportkör elnöki cí­met Simon József az egyhá­zasgergei egyesület elnöke kapta meg. Másfél évtizede vezeti eredményesen a falu sportéletét. Labdarúgócsapatuk minden elképzelést felülmúl­va az ősszel 3. helyen végzett a megyei bajnokságban, ön­zetlen, áldozatkész sportmun­kájáért november 7-én meg­kapta a Magyar Népköztársa­ság Sport Érdemérem bronz fokozatát. Hagyomány a Járásban, hogy azon tanácselnököket, gazdasági egységek vezetőinek a munkáját, akik a saját te­rületükön a legtöbbet tettek a testnevelés és sport előbbre- vitele érdekében, a díjakat odaítélő bizottság oklevéllel köszöni meg fáradozásukat. A járás községeinek tanácselnö­kei közül Túrái Barnabás, a Nagylóci közös Tanács elnöke mindennapi munkájában so­kat tett azért, hogy Nagyló- con és Hollókőn a sportélet szélesebb területen is kibon­takozzon. A vállalatvezetők közül Gal- csik Gyula, az Ipoly Bútor­gyár szécsényi telepének veze­tője sok segítséget adott a szécsényi sportpálya felújítá­si munkálataihoz- Segítette a nagyközségi sportkör szerve­zeti életének megerősödését. Boros Béla, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet elnöke jó kapcsola­tot alakított ki a szécsényi és a nagylóci sportkörrel. A szö­vetkezet erkölcsileg és anya­gilag segíti a két település sportéletének haladását. atlétizálást A serdülők közül Tóth Mag. dolna nagylóci versenyzőre esett a választás- Jó eredmé­nyekéiért el az úttörő-olimpi­án, az atlétikai kiválasztó ver­senyen. A férficsapatok közül a megyei bajnokságot nyert szé­csényi röplabdázók lettek a cím boldog tulajdonosai. Rez- nicsek László csapata végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A férfiak kategóriájában az év első felében nyújtott nagyszerű eredményeivel, a másodosztályú szint teljesíté­sével Gemer Ferenc szécsé­nyi súlyemelőnek ítélte a bi­zottság a rangos címet. Három ifjúsági ezüstérmese is van a járásnak. Az orszá­gos gyaloglóbajnokságon el­ért 6. helyével és az érte ka­pott olimpiai ponttal billentet­te a maga javára a „mérle­get” Takács Béla szécsényi versenyző. A serdülők közül Fehér Já­nos szécsényi atléta kapta a legtöbb szavazatot. Az ezüst­jelvényes szintet teljesítő fiú Kitűnő munkát végez az utánpótlás biztosítása, a tehetséges gyerekek felkutatása terén a Pásztói SE birkózószakosztálya. A napok­ban azoknak az 1968/69-ben született fiúk részére rendeztek ver­senyt, akik még nem igazoltak le az egyesülethez. Eredmények. 26 kg. 1. Árokszállási Ferenc (Kun Alt. Isk. Pásztó), 2. Ferenczi Tamás (Pásztó Kun), 3. Tóth Péter (Pásztó Kun). 29 kg. 1. Illés István (Pásztó Kun), 2. Bognár János (Pász­tó Kun), 3. Franka József (Pásztó Dózsa). 32. kg. 1. Edőcs Zsolt (Pásztó Kun), 2. Ocsenász Sándor (Pásztó Kun), 3. Kántor Sándor (Pásztó Kun), 35 kg. 1. Nagy Károly (Pásztó Dózsa), 2. Kovcsy László (Pásztó Dózsa). 55 kg. 1. Bódi Gyula (Pásztó Kun), 2. Alapi Miklós (Pásztó Dózsa). SPORTTURMIX Ä spanyol labdarúgó-válo­gatott, miután legyőzte a jugoszlávokat 1—0-ra, cso­portgyőztesként bekerült az 1978-as argentínai VB 16-os döntőjébe. Egész Spanyolor­szág ünnepelt. Igen ám, de mivel semmi sem marad ti­tokban, a spanyol közvéle­mény megtudta, hogy a játé­kosok ezért a győzelemért 500 ezer forint értékű prémiumot kaptak. Az egyik spanyol acélvállalat munkásai táviratot intéztek Suarez miniszterel­nökhöz, melyben kijelentették, hogy tiltakoznak az ilyen csil­lagászati összegű prémium ki­fizetése miatt, amikor Spa­nyolországban köztudottan munkanélküliség és infláció van. A továbbiakban még azt is hangoztatták a munkások, hogy az ilyen magas össze­gű prémium szemben áll a kofrnány által meghirdetett takarékossági programmal. Nincsen öröm üröm nélkül? ú­Az Iráni labdarúgó Szövet­ség — mint hírlik — fejen­ként (nem tévedés!) 4 mil­lió 500 ezer forint értékű pré­miumot helyezett kilátásba, ha válogatott csapatuk az ar­gentin VB döntőjébe kerül. A vezetők a szokottnál jóval magasabb prémiumígérete semmiképpen sincs veszély­ben, mert nehezen képzelhető el,- hogy Irán labdarúgó-válo­gatottja, amely először szere­pel a 16-os mezőnyben, a VB döntőjébe jusson. Ha mégis — sebaj —, Iránban bőven buzognak az aranyat érő olaj- források. ★ A kaliforniai Sport Illust- riete-ben „Másnaposság” cím­mel olvastuk az alábbi, nem mindennapi történetet: az oaklandi Colisseum labdarúgó profiklub vezetősége úgy vélte, hogy a stadionban el­helyezett eligazító táblák sablonosak és felettébb unal­masak. A-szektor, B-szektor, ezen elcsépelt táblákat hasz­nálják a világ valamennyi stadionjában. Tehát ideje len­ne valami újat, vérpezsdítőt kitalálni. Egyikük merész öt­lete nyomán úgy döntöttek, hogy pezsgő- és borneveket adnak az egyes szektoroknak, így, ha egy lelkes szurkoló a hajdani A-szektorha óhajt je­gyet, akkor „pezsgőt” kér a pénztárnál, vagy ha megelég­szik a B-szektorral, akkor egy üveg „francia vörösbort” kér. A bérlettulajdonosokról sem feledkeztek meg, akiket egy­szerűen „borpincének” titu­lálnak, míg a klubtagokat „borkóstoló” cím illeti. A klub ificsapatának játékosai „pezsgő gyöngyszemek” névre hallgatnak, míg a tánccsopor­tot, amely a mérkőzések előtt és a szünetben a jó hangulat­ról gondoskodik, stílszerűen „dugóhúzónak” hívják. Arról, hogy a merész ötlet bevezetése éta a nézőszám, avagy a címben említett „másnaposság” emelkedett-e, nem szól a krónika. •ir A skót fociszurkolók fana­tizmusáról, vandalizmusáról többkötetes regényt lehetne írni. Elképzelhető, hogy ege­kig csapott az öröm, amikor a hazai együttes ismét a vi­lág legjobbjai közé került. — Ezt a sikert emlékezetessé kell tenni! — így vélekedett a 37 éves, különcségeiről hí­res vendéglős, bizonyos mr. Peack. Tervét így vázolta törzsvendégei előtt: — Bére­lünk ■ egy tengeralattjárót és azzal utazunk Argentínába 1 A merész és különös javaslat Peack lelkes; hallgatói között 6 NÓGRÁD - 1978. január 1., vasárnap Megmarad Széchy Tamás lépéselőnye ? Beszélgetés Tóth Ákossal, as úszók kapitányával Ki tudja már, hogy hányad­szor volt célkitűzés a magyar iskolákban: minden diák ba­rátkozzék meg a vízzel, mert így a jelenleginél szélesebb, biztosabb alapot kap a hazai úszósport. Hol tartunk most, erről beszélgettünk Tóth Ákossal, a fontos sportág ka­pitányával. — Tíz közül pillanatnyilag hány diák tud úszni — kér­deztük. — Egészen megbízható sta­tisztika nem áll rendelkezé­sünkre — válaszolta a szak­ember. — A becslések szerin­ti országos átlag nem kedve­ző. Tíz iskolás gyerek közül kettő tud úszni. Ennél sok­kal jobb helyzetre kell töre­kednünk. Már csak azért is, mert lehetséges, hogy olyan fiatalok nem tanulnak meg úszni, akikből olimpiai bajno­kok is lehetnének. — Mi a legeszményibb kor, amikor a tehetséget fel le­het fedezni? — Hat-nyolc év. Ez a leg­jobb időszak. Bár, lenne mó­dunk arra, hogy minden úszni tudó gyerek a szakemberek sze­me elé kerüljön. Jelenleg ugyanis mindössze 3000 ver­senyzőnk van, ez a szám bár mindig emelkedik, de mégis alacsony ahhoz, hogy *a mos­taninál nagyobb szerepet tud­junk játszani a világ úszó­sportjában. Egyre nagyobb a versengés a nagy nemzetkö­zi versenyeken, elegendő csak az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, az NDK erős csapa­tára gondolni és mögöttük ott vannak az angolok, a své­dek, a kanadaiak, az ausztrá­lok és a feltörekvő japánok. Maholnap ott tartunk, hogy az olimpián, vagy az Európa- bajnokságon olyan nehéz be­jutni a döntőbe, mint négy­nyolc esztendővel ezelőtt a dobogóra kerülni. Robbanás­szerű a fejlődés a világ úszó­sportjában! — Mi magyarok hogyan tudunk ezzel lépést tartani? — Előrebocsátom. olyan sosem volt, hogy nekünk minden számban, minden úszásnemben, 100 métertől 1500-ig kitűnő versenyzőnk legyen. Sokan emlegetik az 1952-es olimpiát. Helsinkiben valóban káprázatosán szere­peltek a magyar úszók, azon­ban ne felejtsük, hogy csak női versenyzők nyertek aranyérmet, férfiak nem! A közeljövőben csak arra szá­míthatunk, hogy egy-két számban játszanak nemzet­közileg fontos szerepet a azonnal megértésre talált. — Én is megyek, én is ott le­szek, én négy helyet kérek! — hangzott kórusban. Tény, hogy rövid időn belül mint­egy száz lelkes skót focira­jongó jelentkezett a különös utazásra. Ha figyelembe vesszük, hogy az előkalkulációk alap­ján 23 ezer forintba kerül fe­jenként az útiköltség a ten­geralattjárón és mintegy tíz napos tenger alatti hajóká- zásról van szó, akkor a lel­kesedés valóban határtalan. Egyes bátrabb szurkolók meg­kérdezték mr. Peack-tól, a korcsmárostól: — Mondja fő­nök, miért éppen tengeralatt­járón akar Argentínába utaz­ni? A válasz: — És miért ne? Rólam mindig azt mondják, hogy szokatlan, különös figu­ra vagyok. Hát isten neki, fakereszt... A bérleti tárgyalások már megindultak a tengeralattjá­róval kapcsolatban. De kér­dés, hogy találnak-e egy ilyen túlméretezett és hasz­nálaton kívül helyezett ten­geralatti „Nóé-bárkát” száz személy számára? — Meg az­tán, ha netán a kudarc miatt szégyenkeznünk kell, nyugod­tan mondhatják ránk, hogy „menjünk a víz alá”, máris eleget teszünk a felszólítás­nak. Szedjük a cókmókunkat és kész! — tette hozzá nyo- matékkal mr. Peack, mieink. így történt ez leg­utóbb az Európa-bajnokságon, ahol Hargitay András és Verrasztó - Zoltán győzött Mindketten Széchy Tamás ta­nítványai. Itt érdemes meg­állni egy pillanatra. Sokan kérdezgetik, mi az oka annak, hogy jelenleg csak egyetlen edző tanítványai játszanak fő­szerepet a nemzetközi úszó- sportban, Széchy Tamás esz­tendőkkel megelőzi kollégá­it ö új módszereket veze­tett be és ezért is ki tudott emelkedni a többiek közül, mert a Központi Sportiskola fiatal versenyzői kedvező kö­rülmények között tudtak ed­zeni. Külön uszoda állt ren­delkezésükre. A többi edző elkésett, csak akkor próbálta átvenni a KSI módszereit, Széchy felkészülési menet­rendjét, amikor Hargitay an­nak idején, 1972-ben a müncheni olimpián bronzér­met nyert. Csak az a szak­ember érhet el tanítványaival figyelemreméltó eredményt, aki önfeláldozóan, következe­tesen dolgozik és nem tudom másképpen meghatározni, „alázatot érez” az úszósport iránt. — Közbevetöleg csak any- nyit, hogy Montrealban, az olimpián Széchy Tamás tanít­ványai nem váltották be a szereplésükhöz fűzött remé­nyeket. Mi történt azóta? — Nem titok, hogy változ­tattunk Széchy korábbi mód­szerein és ami ennél fonto­sabb, lelkileg-hangulatilag fel­ráztuk a versenyzőket. Ez is csak ennek az áldozatkész szakembernek az erejét bizo­nyítja, ő és a versenyzői ki tudtak emelkedni a legutóbbi olimpiát követő hullámvölgy­ből, ezt jelzi 1977 nyarán az Európa-bajnokságon Hargi­tay András és Verrasztó Zol­tán aranyérme. — Kik azok az edzők, akik­nek versenyzői javíthatnak a magyar úszósport jelenlegi helyzetén? Tizenhat győzelem és 9 ve­reség a terenyei röplabdás lá­nyok idei mérlege és ez az eredmény az NB II- Keleti csoport 4. helyéhez volt ele­gendő. Az együttes már a ta­vaszi fordulókban is bebizo­nyította képességeit. Azonban ekkor még senki sem gondol­ta, hogy az elmúlt évben 9. helyezett terenyeiek az idei bajnokság végére az élme­zőnyben végeznek. A sikeres bajnoki szereplés ellenére a terenyeiek igen ne­héz évet zártak- A kritikus időpont az! őszi idény rajtjá­nál jelentkezett. Ugyanis a csapat edzője, Molnár László megbetegedett — kórházi ápo­lásra szorult. Akiről köztu­dott, hogy nemcsak mint ed­ző, de mint vezető is rendkí­vül sokat tett a Kisterenyei SE-ért és kiválása igen nehéz helyzetbe hozta a röplabda­szakosztályt. A csapat felké­szítését ez időszakban Hanyi- né végezte. A csapat kapitá­nya próbálta mindazokat a módszereket alkalmazni (olyan hangulatot teremteni), mint amilyet évek óta edzőjük ki­alakított a csapaton belül­Az őszi idény szeptember elején kezdődött és a tere­nyeiek: Sátoraljaújhelyen kitű­nő játékkal 3—0-ra nyertek. Majd a második fordulóban 2—0-as vezetésről veszített a csapat hazai pályán a Nyír­egyházi VSSC ellen. A harma­dik fordulóban már gördülé­kenyebb játékkal biztosan (3—0-ra) verték a Kazári VM-t. Ezt követően a Tere- nye Egerben tartalékos össze­állításban mindössze egy játszmát fogott, majd hazai — Szerencsére több ilyen szakember is van — mondja Tóth Ákos, az úszók kapitá­nya. — Sokat várhatunk Kiss Lászlótól, Székely Évától, 01- veczky Vilmostól, Gulrich Józseftől, Littomericzky Má­riától, Visontai Józseftől, Dal- los Sándortól, Veres Attilától és Vecsei Györgytől. A fővá­rosban és vidéken az utóbbi időben rendszeresebb, alapo­sabb a munka. Bár nem le­hetünk elégedettek a mosta­ni helyzettel, van példa arra, hogy vagy nem használják ki jól az uszodát, vagy pedig más célra használják. Na­gyon szeretnénk, ha Kecske­méten mielőbb életerős úszó­sport alakulna ki. Jó értelmű lokálpatriotizmus kell egy- egy eredményes szakosztály kialakításához, hogy ez létre­jöhessen, minden helybeli szervnek együtt kell működ­nie. — Milyen távolra gondol az úszók kapitánya? — 1980-ig, a moszkvai olim­piáig. Ott jobban szeretnénk szerepelni, mint 1976-ban Montrealban, bár amint em­lítettem, egyre, erősebb a nemzetközi mezőny. Ha a leg­közelebbi olimpián egy-két számban dobogós helyezést érnek el a versenyzőink, ak­kor elégedettek lehetünk, emellett az is jó lenne, ha minél több versenyzőnk be­kerülne a döntőbe. — Hány uszoda van az or­szágban? — 30 olyan létesítmény van, ahol edzeni, versenyezni le­het. Ebben a számban a nyi­tott és a fedett medencék egyaránt bentfoglaltatnak — mondja végül Tóth Ákos, a sportág kapitánya. Egy szerény megjegyzés. Ha minden uszodában csak egy- egy klasszis versenyzőt ne­velnének, akkor az úszás a magyarok sikersportága len­ne! m. k. pályán a MVSC elleni 3—0-as vereség következett, melyet a terenyeiek az őszi szezon egyik leggyengébb játékával értek el. Ezután a Debreceni Volán és a DMTE elleni győ­zelem még felcsillantotta a reményt a dobogó felé, de Bu­dapesten a Beloiannisztól el­szenvedett újabb vereség után már minden szertefoszlott- Az utolsó négy fordulóban mind­össze egy vereség született, de ez már nem változtatott a Kisterenye helyezésén. Ered­mények: Miskolci 3p—KSE 3—2, MHD Vasas—KSE 1—3, KSE—Tiszavasvári Lombik 3—0, KSE—SBTC 3—0. A kisterenyeiek az idei év­ben 41 pontot fogtak, amely igen szép teljesítménynek mondható. Hiszen ezzel a csa­pat a középmezőnyből az él­bolyhoz zárkózott fel. Játékos- állománya fiatal, de további fiatalítást terveznek- A csa­patban egyre több a techni­kailag képzett játékos. Ebben része van annak, hogy a szak, osztály a fiatal röplabdások képzését már 8—10 éves kor­ban elkezdi. A terenyeiek bajnoki sze­repléséről elmondhatjuk hogy játékuk az elmúlt évhez ké­pest mozgalmasabbá vált, a csapat küzdőszelleme is ki­elégítő volt. A mérkőzések na­gyobb intenzitása arra enged következtetni, hogy a fizikai felkészülés terén is előbbre léptek. A bajnokságban az alábbi játékosok szerepeltek: Hanyiné, Kovács, Puszta, Rá- sa, Ökrös, Szomora, Szoó,' Mudriczki, Kiss, Orosz E-, Orom M. A csapat edzője: Molnár László. yarga Nándor Mérlegen a röplabda NB II. (3.) Eredményes évet zárt a Kisterenyei SE

Next

/
Thumbnails
Contents