Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

Színházi esték Az ö Jelenet az előadásból (Előtérben a két vak: Varsa Mátyás és Ivánka Csaba, mögöttük az egyik gillleni polgár: Holló­st Frigyes) Fura kisváros ez a Güllen, az öreg hölgy, Claire Zacha- nassian milliárdos asszony szü­lőhelye, valahol Németország­ban. Lakói rongyosak és re­ményvesztettek, a régi szép napokról álmodozók. házai szürkék, kopottak. Najmányi László díszlettervező remek ötlettel deszkákból építette fel a várost, az épületek nyílás­záróit, ajtókat, ablakokat két-két lyukkal látta el, pro­fán képzettársításra adva le­hetőséget a nézőnek, s egyben világosan kifejezve e helység adott állapotát, gazdasági csőd­jét. S ha már a díszletekkel kezdtük, mindjárt megemlít" hetjük Mialkovszky Erzsébet ugyancsak kifejező, az em­berek jelleméhez, a város le­romlottságához tökéletességgel „simuló” jelmezeit- A szol­noki Szigligeti Színház Dür- renmatt-előadásának ez a két fontos eleme azonnal hangu­latot, atmoszférát teremt, s tulajdonképpen az egész pro­dukció alaphangját adja meg. Ehhez társul még a játék ki­tűnő indítása, a némajáték, amelyben lompos-kopott öltö­zetű polgárok ténferegnek, ásítoznak, krákognak, fülüket piszkálják, szeretkeznek- Iga­zi dürrenmatti világ: komikus és nyomasztó egyszerre. A svájci Friedrich Dürren­matt korunk egyik legna­gyobb drámaírója, aki művei­vel. többi között A nagy Ro- muluszszal, A fizikusokkal, A meteorral, A balesettel és máig talán legtökéletesebb darabjával, Az öreg hölgy lá­togatásával sorra hódította meg a világ színpadait. A drá­matörténettel foglalkozók Shaw-hoz, Brechthez és az abszurdokhoz szokták hason­lítani, s közel sem alaptala­nul. Dürrenmatt valamennyi­üktől ellesett, eltanult vala­mit, például Shaw-tól az iro­nikus világlátást, Brechttől az elidegenítést, az abszur­doktól pedig a valóság fejte­tőre állítását. És mégsem epi- gon! Mert az elődök, vagy a kortársak írástechnikájának elemeit nem egyszerűen át­veszi, hanem más, sajátos rendbe fűzi s újtartalmakkal telíti meg. Nála az emberi lét nem eleve lehetetlen, mint az abszurdoknál, hanem egy társadalmi rend amelyben a pénz jelenti a mindent, a pénz, a tőke irányítja az em­beri és közösségi cselekedete­ket, meghatározza az igaz­ságszolgáltatást Is — termé­szetes következménye. Dür­renmatt — meggyőző bizonyí­téka ennek „Öreg hölgye” is — éles kritikával szemléli a kapitalizmus társadalmát, de mivel nem forradalmár alkat, nem ismeri fel a változtatás hogyanját, nem is hisz a vál­toztatásban, s ezért pesz- szimista. Felfogása szerint a tragédia a virágzó élet,, a harmonikus társadalom műfa­ja, ezért ő sohasem ír tragé­diákat. A fizikusok és Az öreg hölgy látogatása is. ame­lyekben emberek hálnak erő­szakos halált, komád» i, tragi­kus komédia. A színháznak, amelyik be­mutatja Dürrenmatt müveit, ezért is jelent Különleges és nehéz feladatot drámáinál? színrevitele. Az alapanyag l;et irányban is eltéritneti a ren­dezőt, a színészeket az erede­ti szerzői szándéktól: egyrészt a tragikum, másrészt a Dobo­zát felé. holott a játéknak al~ landóan a kettő között, har­móniában kell maradnia- A szolnoki Szigligeti Színház előadásának, melyet a salgó­tarjáni József Attila megyei Művelődési Központ színpadán láthattunk, éppen ez az egyik legfőbb erénye: az egészsé­ges egyensúly megtalálása, a sajátos dürrenmatti világ meg- idézése. Paál Istvánt a múlt színhá­zi évadban ismerhettük meg, Bulgakov Á 'szentek összees­küvése rendezésével, Személvé­ben már akkor rendkívül- ké­pességű. magával ragadó, de mértéktartó fantáziával meg­áldott rendező karaktere bon­takozott ki előttünk- Ivjost sem csalódtunk benne: jó ér­tője Dürrenmattnak és a színháznak, ügyes ..karmeste re” az együttesnek. Egvediil a zárójelenet, amelyben a gülle- niek afféle antik Kórussá ala­kulnak át, nem tettszett. Ki doigozatlannak és fölösleges­nek éreztük, még a szerző el lenére is, aki megírta ez* a feloldó, „szerecsenmosdntás- •nak” tetsző passzusát. E jele­net elhagyásával ' rengeteget nyerhet az előadás. esztétíkai- lag és hatásában egyaránt. Az előadás a színház színé­szeinek legalább a felét fel vonultatta, sőt két főszerepre vendégművészeket («érződte tett. Egész sor művészi remek­léssel találkozhatunk. Temessy Hédi öreg hölgye egyszerre lárvaszerűen visszataszító, milliárdjaival lehengerlő és magabiztos, esendő és félel­metes. Zách János, a másik vendég a polgármester alak­ját formálja meg nagy színé­szi biztonsággal. Iványi Jó­zsef Iliként mesterien bontjr ki a Jellemet és vezet ben­nünket végig átalakulásának stációin. Felesége szereoéber Falvay Klári jeleskedik, Papr- Zoltánnak hálás szerep jutott s a fiatal színész meg is há­lálja: tanáralakítását tanítan' lehetne a színészi stúdiumo­kon­A szolnokiak ebben az év­adban másodszor 'ártak Sal­gótarjánban, s ezúttal olyan kitűnő erőadást hoztak, ami­lyet megszoktunk és amilyet joggal elvárunk tőlük. Sulyok László Gerencsér Miklós: III .... r f ír --rigMrtafcíj A holnap elébe "“D ■ f' ■ iÄ: f Ff1 lj -M; vv • *: * * ■ írniBjis* ü! ■ '(Ms- .............iSIfliflWüflBaBfc m m ifi iii ■ Mii ill liiliim- s*: Ady Endre j élettörténete i 1 34. Határozottan összefogtak érdekében. A Nemzeti Színházban tartott mati­nét követően ezt írta neki Nagy Endre: „Édes Bandim!.. Sándor bá (Bródy Sándor) kér. közöljem veled, hogy Hatvány Laci föl fog keres­ni egy kis pénzügyi ajánlat­tal. Kér téged Sándor bá, hogy fogadd szeretettel. Hat­vány mindenesetre nagy sze­retettel teszi majd meg aján­latát. Sándor bá öt-hatezer korona irányába szólott neki, amely pénz arra lesz jó, hogy egy jó külföldi szanatórium­ban végre megtanítsanak in­ni. mert azt az egyet nem tudod. Bandikám. Én mon­dom, a tanár.” Orvosi tanácsra a stájeror­szági Maria-Grünt választot­ták. 1913 márciusában In­dult a jónevű szanatóriumba, de mielőtt alávetette volna magát az orvosi kezelésnek, egy pezsgős éjszakát töltött Grác leghíresebb mulatójá­ban. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanitt szórakozott dragonyostisztek társaságá­ban Haynau gróf, ,az aradi hóhér unokaöccse. Bosszan­tására Ady a Kossuth-nótát játszatta a mulatóhely ma­gyar zenekarával. Ebből vita kerekedett, Haynau gróf sért­ve érezte magát, Ady sem hagyta az igazát. Végül sike­rült elsimítani a kakaskodást. Csupán annyi kár származott ebből a pezsgőzésből, hogy Ady elképesztően sokat köl­tött a Hatvány Lajostól fon­tosabb célra kapott nagy ösz- szeg rovására. Különben az eddigi szana­tóriumi kezeléseihez hasonló­an most is gyorsan rendbe­jött. A nyugodt élet hatására meghízott, kedélye kiegyensú­lyozódott, munkakedve is na­gyobb lett. Átmeneti gondta­lanságát a Maria-Grünben írt szerelmes versei jelzik. Változatlanul udvarolgatott, szolidabb formák között, bár egy alkalommal titokban a pillanatnyi imádott után uta­zott. Inkognitos kiruccanásá­ról Nagy Endre értesítette Hatvány bárót. NÚGRÁD - 1978. január 7., szombat Harmadik esztendeje, hogy a pásztói gimnázium negye­dikeseinek egy része úgyne­vezet közgyűjtemény-kezelői képzettséget szerez. A közép­fokú oktatás keretében a fi­atalok könyvtárosi, levéltáro­si, múzeumi munkakörökben használatos ismereteket sajá­títanak el, mely alkalmassá teszi őket hasonló feladatok ellátására. A fakultatív tar- tárgycsoportos-képzés népsze­rű a diákok körében, mert érettségijükkel együtt olyan képesítést kapnak, amely- lyel . azonnal szakterüle­ten helyezkedhetnek el. Képünkön: az idén végző diá­kok egy csoportja a pásztói járási könyvtárban Szőllősi Miklós könyvtárigazgató irá­nyítása mellett az olvasószol­gálatban szokásos teendőkkel ismerkedik. Hegedűs Katalin, Juhász Edit és Bakos Márton a katalógus szabályait sajá­títja el. — kulcsár — Mai lévéajáitlatunk 15.00: Szombat délutáni újdonságok. TTJ sorozat Indul 15 órakor, amely ezentúl a tévé archívumá­ból válogatott műsorokkal meg­határozott időnként jelentkezni fog: Klasszikusok a képernyőn. A televízió ismétlési rendszerének egyik színfoltja lesz ez a régebbi, klasszikus feldolgozásokat meg­ismétlő műsor, amelyet nagy ha­szonnal nézhetnek azok a fiata­lok, akik kötelező olvasmányai­kat Is felismerik itt. Ez alkalom­mal Moliére A képzelt beteg cí­mű drámájának televíziós válto­zatát láthatják Bessenyei Ferenc­cel és Ruttkai Évával a főszerep­ben. A csecsemő első évét követi nyomon az a tizenkét részes so­rozat, amely 16.30-kor kezdődik, s ezt a címet viseli: Az első 365 nap a gyermek életében. Több kisgyermek életének követésével készült az osztrák sorozat; nap­ról napra követhető a csecsemő fejlődése, testi-szellemi-érzelmi megnyilvánulásai. Minden kisma­ma, szülő haszonnal nézheti ezt a műsort. „Kedves Uram! Ady Endre nevű védence egy napra fölnézett Budapest­re, halaszthatatlan teendők miatt. Egész más ember lett belőle. Egészséges, jókedvű, szelíd türelmes. Öröm volt ránézni. Azt mondja, hogy június elsején készül Münchenbe, de — mint elpanaszolta — a szanatóriumból csak nagy borravalók árán tud kiszaba­dulni. Ez bizony báró úrra vár! Én — ha ez ugyan érdek­li — Június elsején szintén elbúcsúzom szeretett hazám­tól. Egyenest Párizsba me­gyek, lakást felvenni és két hét múlva követ a családom. Ha csak lehet, egy napra ki­szállok Münchenben és föl­keresem. E komoly fenyegetéssel be is fejezem levelemet. Üdvözli igaz szeretettel, hí­ve Nagy Endre. 1913. május elseje.” Ady levelezése eközben Is folytatódott Boncza Bertával, aki látogatóba hívta a Ki­rályhágó mögötti festői kasté­lyukba. Ady szorgalmasan, udvariasan válaszolgatott, de a látogatást nem siette el. Maria-Grünben kapta kéz­hez Léda utolsó levelét is. A cserbenhagyott asszony még mindig nem tudott beletörőd­ni a szakításba. Arra kérte Adyt, utazzon a kedvé­Szekulity Péter: BARÁTSÁGSIRATÓ Integettünk egymásnak, és lépteinket sem lassítva to­vább mentünk. A sarkon a gesztenye fánál megálltam, s percekig néztem Imre távolo­dó alakját. Megőszült, mégis jól tartja magát, és tulajdon­képpen sokra vitte. Valami szíven ütött. Egy városban, kisvárosban élünk, mégis az utóbbi években va­lósággal elhidegültünk egy­mástól, pedig valamikor alig vártuk az esti sétákat, az éj­szakába nyúló „holnap foly­tatjuk” dumapartikat. Hol vagytok mézízű beszélgetések, örömmel várt találkozások? Annak idején formaságok nélkül találtunk egymásra. Megszerettük és hosszú évé­ért Maria-Grünből Bécsbe, ahol megáll vele a Budapest­ről Párizsba tartó Keleti Ex­pressz. Május 5-én keltezett soraiban a változatlan ra­gaszkodást vallja meg: „Vég­telenül, kimondhatatlanul, ha­lálosan szeretném magát látni egy pár pillanatra”. Ady nem ment el. Nem is látták egymást soha többé. KÉT ELJEGYZÉS Léda figyelmen kívül ha­gyott levele után még jó másfél évet töltött a költő a stájer szanatóriumban, s boldogságpótléknak a versei­ben „kis senkim”-nek neve­zett nő kötötte le a figyel­mét. Nem nagyon. Június vé­gén Maria-Grünnel együtt a futó kalandot is könnyedén hagyta maga mögött. Haza­térve Érmindszentre, otthon is naponta kapta a nők által írott leveleket. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a legjelen­tősebb magyar Írónő nagyon fajsúlyos — nem női, hanem művészi-emberi — feltárulko- zása. És természetesen tartott a levelezés a szívós Boncza Bertával, aki változatlan eltö­kéltséggel hívta Csúcsára lá­togatóba az országos hírű költőt. Előkelő és indokolt al­kalomnak szeptember elsejét ajánlotta, amikor is Csúcsán templomot szándékozott avat­ni az erdélyi református püs­pök. (FolytatjukJ kig kiegészítettük egymást', lehettünk nyolcan-tízen kivé­tel nélkül huszonévesek. Imre hiányzott nekem, én Gézának, Géza Ferkónak, Ferkó Ernőnek, Ernő Jenő­nek, János Vincének, szóval mindenki hiányzott mindenki­nek. Világunk észrevétlenül tá­gult, ismereteink egymás által bővültek, élményeink sokasodtak, ami nem csoda, elvégre tízen egymástól tíz felé messzieső foglalkozást képviseltünk, és ebből is ra­gadt ránk valami, meg abból is. Emlékszem, amikor Imre hónapokig betegeskedett, egymásnak adtuk a kilincset Biztos vagyok benne, hogy gondos orvosi kezelés mellett nekünk, barátainak is köszön­hető, hogy felépült, makk- egészséges. Vigyáztunk egymásra. Áll­mainkat, vágyainkat, terve­inket megosztottuk, serken­tettük, biztattuk baráti kö­rünk olykor elbizonytalanodó tagjait. Valamennyiünknek ré­sze van abban, hogy történe­tesen Ferkó, aki fiatal szak­emberként került közénk a hetvenes években országos hí­rű vezető, az ötszörös élüzem címmel' kitüntetett gyár élén. Mennyi ideje is, hogy jól megvagyunk egymás nélkül? Hirtelenében megmondani sem tudom. Ügy kezdődött, mint a kopaszodás: észrevét­lenül. Találkozásaink meg­ritkultak, pedig hányszor megbeszéltük, hogy majd hol­nap, majd legközelebb, az­tán szépen megfeledkeztünk az egészről. Valami mindig közbejött, később már a fo­gadkozások is elmaradtak. Mi történt? Új barátok jöttek, vagy talán az autó, a televí­zió, a hétvégi ház, a hobbi­kért szól közbe. Nem tudom. Még mindig ott állok a sar­kon a vastag törzsű geszte­nyefánál, s barátságsirató hangulatban nézek Imre tá­volodó alakja után.

Next

/
Thumbnails
Contents