Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

Olaszország Tovább gyűrűznek a kormánygondok Simó Endre, az MTI tudó- sítója jelenti: Római diplomáciai körök­ben felhívják a figyelmet arra, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya és a NATO mind több jelét adja: nem tartja kívánatosnak a kom­munisták bevonását Olasz­ország kormányába. A wa­shingtoni és a brüsszeli ál­lásfoglalásokat, lépéseket ösz- szefüggésbe hozzák azzal, hogy az olasz keresztényde­mokrácia mind képtelenebb­nek bizonyul a hatékony kor­mányzásra és az OKP-t egy­re kevésbé lehet távoltartani az országos gondok megoldá­sától. Emlékeztetnek arra, hogy a NATO miniszteri tanácsnak legutóbbi ülésén a „kommu­nista veszélyre” hivatkozva kirekesztették Olaszországot abból a bizottságból, amely a Varsói Szerződés államai­val sztembeni tervezést kap­ta feladatul. (Ezt feltételezhe­tően figyelmeztetésül szánták az olasz polgárság uralkodó köreinek, katonai vezetésé­nek.) Egy amerikai bankcsoport az olasz kincstárügyi mi­niszterrel folytatott tárgya­lásai után 450 millió dollár beruházási hitelt helyezett kilátásba Olaszországnak, az Egyesült Államok központi bankjai pedig december 23- án feloldották azt a „speciál mention” néven ismert zára­dékot, amely az amerikai tő­keberuházók szempontjából „veszélyes terepnek” minősí­tette Olaszországot. Rómá­ban valószínűnek tartják, hogy Washington gazdaságpo­litikai eszközökkel is könnyí­teni próbál az olasz keresz­ténydemokrácia hatalmi kö­reinek helyzetén. Baloldali körökben nem tartják kizárt­nak, hogy 450 millió dolláros kölcsön folyósítását ahhoz a feltételhez kötik, hogy az OKP-t továbbra is tartsák távol a hatalom sáncaitól. A történtek között figye­lemre méltó még Irving Brownnak az AFL—CIO amerikai szakszervezeti szö­vetség európai képviselőjének múlt év végi olaszországi lá­togatása. Az olasz szakszer­vezeti mozgalom egységének 1948-as megbontásában szere­pet játszott vezető, most arra próbálta rábírni a keresz­ténydemokrata és a szociál­demokrata irányzatú szövet­ségeket, a CISL-t, és az UIL-t, hogy ne lépjenek to­vább az egység helyreállítá­sának útján és forduljanak szembe a kommunista-szocia­lista többségű CGIL-lel. „Űj napirend a demokrácia számára91 Carter párizsi beszéde Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: „Űj napirend a demokrá­cia számára” címmel foglal­ta össze szerdán este a pári­zsi kongresszusi palotában, 400 meghívott előtt elmondott beszédében James Carter a fejlett tőkésországok előtt ál­ló feladatokról szóló nézeteit. Carter öt pontban foglalta össze az „új napirendet”: a kormányokat közelebb kell hozni az állampolgárokhoz, és felelősebbé kell tenni, biz­tosítani kell a gazdasági fej­lődést, a nyugati világ biz­tonságát, elő kell segíteni a nyugat-európai egységet és az együttműködést a nyugati or­szágok között az új nemzet­közi realitásokhoz való al­kalmazkodásban. Az amerikai elnök ebben a keretben többek között rész­letesebben szólott arról, ho­gyan látja az enyhülés és a katonai erő közötti összefüg­gést: a katonai hatalom eny­hülés nélkül konfliktusra ve­zethet, de az enyhülés lehe­tetlen lenne az atlanti szö­vetség nélkül — mondotta. Semmi kétség sem lehet az­zal kapcsolatban, folytatta, hogy az Egyesült Államok Európában mindent megtesz aZ európai (azaz nyugat­európai — a tud. megj.) biz­tonsággal kapcsolatban vál­lalt kötelezeúségének teljesí­tésére. Baloldali kormány Tripurában Csütörtökön letette a hiva­tali esküt az északkelet-indiai szövetségi állam, Tripura új, baloldali pártok képviselőiből álló kormánya. A miniszterel­nöki tisztet Nripen Csakra- varti, Indiai Marxista—Kom. munista Párt vezetője tölti be. Az öt nappal ezelőtt megtar­tott választásokon az IKP (m) — mint a baloldali egység­front vezető pártja — megsze­rezte a 60 képviselői mandá­tum többséget. Tripurán kívül baloldali egységkormány van hatalmon Karela és Nyugat-Bengál szö­vetségi államokban is. A szíriai főváros utcáin még gyakorta találkozik a birka­nyáj és a korszerű gépkocsi NÓGRÁD - 7773. formát 6., péntek ( Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok a nyu­gat-európai egységet. erőt nem veszélynek, harem pozi­tívumnak tekinti, és feltétel nélkül támogat mindent, amit Franciaország és közös piaci partnerei tesznek együttmű­ködésük erősítésére. Carter a nemzetközi együttműködésről szóló ötödik pont keretében utalt a franciák szemében igen fontos észak-dél párbe­szédre és a gazdasági tevé­kenységről döntő szervek ki- szélesítését sürgette. Helyesel­te a nyugati gazdasági csúcs- értekezletek gyakorlatát (eze­ket főleg Franciaország szor­galmazta), ugyanakkor állást foglalt a nemzetközi gazda­sági szervek megerősítése mellett is. Az amerikai gazdaságpoliti­ka céljaként a dollár erejé­nek megőrzését jelölte meg első helyen. Carter a vásárló­erő növekedését helyezte ki­látásba adócsökkentések ré­vér, s kijelentette, hogy kor­mánya a munkanélküliség csökkentésére és az infláció megfékezésére törekszik, majd hangsúlyozta, hogy a gazdasági növekedés nem le­het öncél e gazdag országok számára, amelyeknek az erő­források jobb elosztására kel­lene törekedniük. Egyoldalú lépés Kambodzsa hanoi nagykö­vete és beosztott diplomatái elhagyták a vietnami fővá­rost, pontot téve ez által a Phnom Penh-i kormány sajná­latos egyoldalú lépésére, a szomszédos Vietnami Szocia­lista Köztársasággal való diplomáciai kapcsolat fel­függesztésére. Ezzel nyílttá vált a két ország közt im­már másfél éve lappangó vi­szály, amelynek szításában jelentős szerepet vitt — és visz — mindkettőjük hatal­mas északi szomszédja, a Kínai Népköztársaság. Ez annál is sajnálatosabb, mert két „történelmi szövet­ségesről” van szó, amelynek alapvető érdekei nem, hogy a szakítást, hanem éppen az együttműködés kimélyítését követelik meg. Vietnam politi­kájának az alapköve mindig is a Kambodzsával — vala­mint Laosszal — való szoros összefogás volt a franciák el­leni antikolonialista harc idején és az amerikai imperi­alista agresszor elleni küzde­lemben, egyaránt. S nem árt emlékeztetni arra sem, hogy Vietnam népe és hadserege, amely az amerikai agresszor elleni harc fő terhét vi­selte, milyen hatalmas ál­dozatot hozott Kambodzsa megsegítésében. Most pedig az egykori szö­vetségest a Phnom Penh-i kormányzat, amely maoista vizekre evezett át, „agresszió­val” és „nagyhatalmi törek­vésekkel” vádolja. Mindezt azért, mert Kambodzsa, amely bizonyos vietnami te­rületekre tart igényt, fegyve­res határprovokációi eré­lyes válaszban! részesültek a VSZK hadserege részéről. Ilyen előzmények után ke­rült sor a Phnom Penh-i kor­mány indokolatlan intézke­désére. Pedig Hanoi kezdet­től fogva hangoztatta készsé­gét minden vitás kérdés — így a határproblémák — tárgyalások útján történő ren­dezésére. (Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a két ország közötti határvo­nalat annak idején a francia gyarmatosítók vonták meg...) Még 1976 tavaszán a Vietna­mi Kommunista Párt és a Kambodzsai KP megállapo­dott a pórtvezetők találkozó­jában. Kambodzsai kérésre először elhalasztották az esz­mecserét, majd lassan levet­ték a napirendről. (Az egyet­len külföldi főváros, amely­be — tavaly ősszel — a KKP vezetője ellátogatott, Peking volt.) A VSZK kormánya na­pokban közzétett állásfog­lalásában újból felvetette, hogy a felek bármilyen szin­ten üljenek le tárgyalóasztal­hoz, mert a két nép „pilla­natnyi és hosszú távú érde­kei egyaránt a barátság fenn­tartását diktálják”. Pálfi Viktor Rétsági járás Lakások, óvodák épültek és készülnek Az esztendő elején általá­ban vissza szoktunk tekinteni az előző év eredményeire, s azután előre nézünk kitűzött céljaink felé. Felmérjük mi­vel gyarapodott környezetünk, s mi az, amire a közeljövőben a hangsúlyt helyezni kell. A rétsági járásban az el­múlt esztendő több új létesít­mény mellett lakások átadását jelentette. A járási székhe­lyen 24 új otthonba költöz­hettek be a lakók. Ezek kö­zül nyolc a célcsoportos, négy ugyancsak tanácsi keretből épült — utóbbiak a Novem­ber 7.-lakótelepen — kettőt pedig az ÉMÁSZ-kirendeltség, illetve tízet az új ABC-áru- ház felső szintjein alakították ki. E két létesítmény is 1977- ben került átadásra. A lakos­ság számára az áruház sok régi és jogos igény megvaló­sulását jelentette. Tágas vá­sárlóterével, a polcokon fel­halmozódó áruk széles vá­lasztékával lehetőséget nyújt a kulturált vásárlásra, olyan körülményeket teremtve, me­lyek megilletik egy járási székhely lakosságát. Az ÉMÁSZ-kirendeltség a dolgo­zók munkájához biztosít jó munkakörülményeket. Az idegenforgalom igé­nyelte a nagyközség új autó­parkolóját is, mely 200 kocsi befogadására alkalmas. Ugyan­ilyen célt szolgál az a 2,5 ki­lométernyi új út is, melVet Diósjenőn a tó feletti üdülő­területen építettek meg. Mind­kettő az elmúlt évben készült el, csakúgy, mint a két gyógy­pedagógusi lakás Szátokon. Az idén újabb lakások épí-' tése fejeződik be. Rétságon negyvenötöt épít az OTP, Te­reskén és Nagyorosziban két- két pedagóguslakás átadása várható. Diósjenőn egészség- ügyi együttest és három la­kást szeretnének befejezni. Két folyamatban levő beru­házás is említést érdemel, mi­vel igen sok embert érint. Rétságon száz, Nógrád község­ben hetvenöt férőhelyes óvo­da épül, melyek átadását 1979-re tervezik. Ugyanakkor kívánják befejezni a járásban a következő létesítményeket: két-két pedagóguslakást Né- zsán és Tereskén, valamint a diósjenői 250 férőhelyes kem­pinget. Ezeknek az építését az idén kezdik. Ecevit benyújtotta kormányának névsorát Bülent Ecevit új török mi­niszterelnök csütörtökön be­nyújtottá 35 -tagú kormányá­nak névsorát Fahri Korutürk köztársasági elnöknek- Az államfő a listát elfogadta- A kormányban Ecevit köztársa­sági néppártjának 22 tagja, 10 független parlamenti képvise­lő, a bizalom köztársasági pártjának 2 és a demokrata párt 1 tagja kapott helyet. A kulcsposztokra Ecevit pártjának tagjai kerültek. A külügyminiszter Gunduz Ok- cun lett, aki Ecevit tavaly júniusi, rövid életű kisebbségi kormányában is ezt a tisztsé­get töltötte be. A belügyi tár­cát Irfan Ozaydingli, a légi­erő tábornoka kapta. A tíz független képviselő közül heten miniszteri, hár­man pedig államminiszteri tár­cát kaptak. A hét független miniszter közül hatan D?mi- rel távozó kormányfő igazság­pártjából léptek ki. (MTI) Csak Pinochet örül a választási §» eredményeknek‘ A chilei „népszavazáson” —, mint ahogy az várható volt — a szavazók többsé­ge igent mondott Pinochet­nek arra a kérdésére, hogy az ENSZ-szel szemben támo­gatja-e a juntát. Nem végle­ges eredmények szerint — mintegy 5 millió 350 ezer Kínai mezőgazdaság Fontosnak tartják a gépesítést Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Az államtanács rendezésé­ben Pekingben megnyílt a mezőgazdaság gépesítésének kérdéseivel foglalkozó orszá­gos tanácskozás- A több mint hétszáz küldött előtt elhang­zott beszédében Cseng Jung-kuj, a KKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, mi­niszterelnök-helyettes közölte: a cél az, hogy 1980-ra „lé­nyegében gépesítsék” a kínai mezőgazdaságot, s a század végére befejezzék mezőgazda­sági termelés teljes moderni­zálását­A szónok a gépesítés alap­vető módszerét abban jelölte meg, hogy a tartományoknak saját erőre kell támaszkodni- ok, azaz csak minimális mér­tékben számolhatnak központi állami támogatással, megfi­gyelők szerint ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kínai vezetés annak az elképzelésnek az alapján kívánja korszerűsíte­ni a mezőgazdaságot, amelyet Mao Ce-tung elnök jelölt meg 1955-ben. Erre hivatkozott a programbeszédet tartó Cseng Jung-kuj is. amikor idézte Mao Ce-tung 1966-ban kelte­zett és a közelmúltban a pe­kingi sajtóban közzétett le­velet a mezőgazdaság gépesí­tésének kérdéséről. Ebben a levélben olvasható az a tétel is, hogy a mező- gazdaság gépesítésének kérdé­sét össze kell kapcsolni a há­borúra való felkészülés kér­désével, valamint a természe­ti csapások elleni küzdelem­mel. Arra a kérdésre: mit jelent a mezőgazdaság alapvető gé­pesítése, a kínai államtanács illetékese a következőt vála­szolta a sajtónak: mindenek­előtt azt, hogy 1980-ra gépi erővel kell majd elvégezni a jelenleg emberi és állati erő­vel végzett nehezebb munkát, mint például a szántás, vetés, aratás stb. hetven százalékát. Három év alatt ugyancsak biztosítani kell, hogy (a jelen­legi kevesebb mint száz kilo­grammal szemben — a tud. megi.) legkevesebb hatszáz kilogramm műtrágya jusson Kínában minden hektár meg­művelt területre. Egy másik kérdésre, amely azt firtatta, mire alapozza a kormány azt a tervét, hogy három év alatt lényegében gépesíti a nétszáz millió embert foglalkoztató 50 000 népi kommunát, az ál­lamtanács szóvivője így vála­szolt: 1. mindenekelőtt arra, hogy sikerült szétzúzni a „négyek bandáját” amely a gépiesítés legfőbb akadályozó­ja volt Kínában; 2. a párt és a kormány megerősítette a gépesítést irányító vezető szerveket; 3. az állam többet fektet be azokba az iparágak­ba, amelyek a mezőgazdaság gépesítését szolgálják. A Zsenmin Zsipao csütörtö­ki vezércikkében az elkövet­kező évek „döntő csatájának” nevezi a mezőgazdaság gépe­sítését’ Az utat a Mao Ce- tung által megfogalmazott he­lyi erőre való támaszkodásban jelöli meg. Rámutat, hogy a mezőgazdaság alapvető gépe­sítése elsőrendű fontosságú a háborúra való felkészülés, a természeti csapások elleni harc, valamint a munkás-pa­raszt szövetség és a proletár- diktatúra megszilárdítása szempontjából. A vezérei!'/ fokozott küzdelemre hív fel „a falvakban tevékenykedő osztályellenség” ellen, amely akadályozza a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Egyidejű­leg elmarasztalja azokat a tar­tományi kádereket, akik a mezőgazdaság gépesítésének kérdésében a várakozás állás­pontjára helyezkednek és ahelyett, hogy a helyi anyagi erőkre támaszkodnának, a kezüket nyújtják a kormány felé pénzügyi támogatásért. szavazat összeszámlálása alapján — a szavazásra kö­telezettek 75 százaléka „tá­mogatja” a juntát. 20,41 szá­zaléka nemmel szavazott, 4,59 százalék pedig tartóz­kodott. A népszavazási színjáték után a „győzelem” alkalmá­ból tartott gyűlésen, Pino­chet diadalittasan bejelentet­te; Chilében tíz évig nem lesz sem szavazás, sem választás, sem népi vita. Kijelentette, hogy nem engedik be az or­szágba az ENSZ bizottságát, amely megvizsgálta volna a chilei állapotokat. A politi­kusoknak nem lesz az or­szág jövőjének alakításában szerepe, „befellegzett nekik” — mondotta. A gyűlésen nem volt je­len a junta negyedik tagja Gustavo Leigh tábornok, aki korábbi véleményét megerő­sítve újságírók előtt úgy nyi­latkozott, hogy a referendum eredményétől függetlenül to­vábbra is vádolni fogják Chilét az emberi jogok meg­sértésével és számítani lehet arra, hogy a katonai kor­mányzatot a jövőben is bí­rálni fogják külföldön. A lé­gierő főparancsnoka kijelen­tette, hogy a referendum „külföldön keveset ér”. Chi­lében pedig több „negatív politikai következmény” vár­ható. A kereszténydemokrata párt szerdán este közzétett nyi­latkozatában csalásnak ne­vezte a referendumot. A fel­oszlatott párt dokumentuma leszögezi; „mindazok, akik tudják, mi a demokrácia nem tekintik majd érvé­nyesnek a referendumot, amelyet úgy rendeztek meg, hogy érvényben van az ost­romállapot, s az emberi jo- i gokat semmibe veszik.” (MTI).

Next

/
Thumbnails
Contents