Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
Zárszámadásra készülve Mentőöv” a gyümölcsös volt ÉPPEN A NAPTÁRRAL foglalatoskodik Katona Károly, a mátramindszenti termelőszövetkezet elnöke. A régiből a fontos dolgokat írja át a friss kalendáriumba. Felüti a fejét: — Ez a két szám sokáig emlékezetes marad — mondja. Az egyik 2393, a következő 3246. Az előbbi az 1976-os év egyik szomorú emlékét idézi: ennyi volt a tse- ben az egy tehénre jutó tejtermelés. A második a fejlődést jelzi: egyetlen év leforgása alatt 36,5 százalékkal növekedett a tejhozam. — Ehhez még hozzájárul két és fél millió forint tejprémium — jegyzi meg az elnök, kezeit dörzsölgetve. Ezt tartotta a legfontosabb- 'nak közölni, amikor szóba került a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésre való készülődés, s elhangzott a kérdés, hogy milyen évet is zárt a mátramindszenti közös gazdaság? — Se dicsekvésre, se elégedetlenségre nincs különösebb okunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth János, termelési főmérnök. Mondatai mögül kibontakozik az elmúlt év gazdálkodásának képe. A növénytermesztők teljesítették árbevételi tervüket. Annak ellenére, hogy fontos növények hozamai maradtak el a várttól. Búzából például 31 mázsát irányoztak elő hektáronként, de alatta maradtak, mert a táblák csaknem felét jégverés érte. A biztosító térített, de fájt a szívük a mindszentieknek, mert az épen maradt pásztákban 35 mázsás átlagot mértek. Ha nem jön a jég, micsoda termés lett volna az ő körülmények között. A baj nem jár egyedül. A kukorica a tervezett 38 mázsával szemben csak huszonöttel fizetett a munkáért. — Nem kaptunk a Vetőmagtermelő és Értékesítő Vállalattól rövid tenyészidejű fajtát, s a szeptemberi fagy is tizedelte a termést — magyarázza Tóth János. Az is kiderül közben, hogy 1976-ról kétszáz hektár szántatlan terület maradt, s a tavaszi művelés sem kedvezett a kukoricának. A példából okulva tavaly év végén minden erőt a mélyszántásra mozgósított. Az egy évvel korábbihoz képest jóval kevesebb terület maradt szántás nélkül. De még mindig maradt! A mát- ramindszentiek nem szívesen emlékeznek a tavalyi cukorrépára sem. Száz mázsával lett kevesebb a vártnál. Így önként adódik a kérdés: ha a hozamok elmaradtak az előirányzottól miként teljesült az árbevétel? A növénytermesztés ..mentőövét” a gyümölcsös jelentette 1977-ben. A tervben szereplő 800 ezer forintos árbevételt több mint kétmillióra teljesítették. — S az állattenyésztők? — A TEJ MÁR SZÓBA került. Dicséret illeti Győrfi Gábort, Mátis Sándort, s a többieket. Nem voltak a korábbihoz hasonló zavaró körülmények, javult a munkafegyelem, a takarmányozási •• Összeépül Szombathely és Kőszeg? Az urbanizáció, a városok és környékük gyors fejlődése érdekes helyzetet teremtett két közeli nyugat-magyarországi város — Szombathely és Kőszeg — vonatkozásában. Az egymástól mindössze 18 kilométer távolságban fekvő történelmi városok kis híján összeépültek; alig van köztük beépítetlen terület. Mindóaz- sze Lukácsháza és Kőszeg között halad az autó olyan úton, amelynek két oldalán nincsenek lakóházak, ha vezetője nem a településeket elkerülő főútvonalat, hanem az úgynevezett régi utat választja. A beépítés sűrűségére jellemző, hogy például Gyöngyösfalu és Lukácsháza közbeeső faluk között egy méter távolság sincs: két ház közé tették ki a helységnévtáblát. A terjeszkedő Szombathely, s egyik legnagyobb „éléskamrája”, Gencsapáti község között is hasonló a helyzet. Egyéb vonatkozásban is összekapcsolódik a két város, így például a kommunális ellátásban. A Rába kavicsteraszából, Kenéz térségében „táplálkozó” regionális vízmű — amelyet eredetileg Szomhathely vízellátására terveztek — Kőszeget is ellátja majd. A távvezetékrendszert —, amely valójában nem is olyan „táv”, hiszen Kenéztől Szombathelyig mindössze 11, Szombathelytől Kőszegig pedig 18 kilométeres — meghosszabítják, mert sajátos geológiai adottságai miatt Kőszegen nem találnak megfelelő víznyerési lehetőséget. A vezetékre rákapcsolják az útmenti községeket is. Kőszeg szennyvíztisztítási gondjait szintén most próbálják megoldani. Felmerült olyan alternatíva, hogy vezetéken Szombathelyre, viszik a szennyvizet, s ott a befejezés előtt álló rendkívül korszerű — svéd - elégetéses technológiával működő — biológiai szennyvíztisztító mű tisztítja meg. Ez olcsóbb megoldásnak tűnik, mint Kőszegnek újat építeni. összetartó erő az ipar is. Kőszeg három híres textilgyára — a bútorszövetgyár. a takarógyár és a nemezgyár — a szombathelyi központtal működő lakástextil-vállalat gyáregysége. Az idegenforgalom is erősíti az összekötő szálakat. Mindkét város a nyugat-magyarországi üdülő- terület forgalmas vendégmarasztaló helye. Aki Szombathelyre látogat, az Kőszeget sem kerüli ki, s fordítva is ez a helyzet. A Savaria- programokba évek óta beépítenek egy-két kőszegi rendezvényt. így például a szombat- helyi textilbiennálék díjnyertesei kamarakiállításának rendszeresen Kőszeg ad otthont. Szombathely és Köszec a színhelye a hagyományo: húsvéti nemzetközi autós találkozónak. Szelei Teréz munka — • sorolja Szinyei András főállattenyésztő. Különösen a takarmányt hangsúlyozzák a mindszenti közös gazdaság vezetői, mert tavaly év elején még érezték az előbbi év kedvezőtlen hatását. Egész évben rendszeresen végeztették az állatok eledele béltartalmának vizsgálatát. — Az idén lesz takarmány? — Bár a mennyiség 10—15 százalékkal alatta maradt a tervnek, a beltartalmi érték viszont jó. Ez biztató jel. Az abraknakvalót saját készletből biztosítjuk, de várhatóan még vásárolni kell hozzá — válaszol Tóth János. A juhászat hozta a tervét. A létszám emelésére egyelőre nem gondolnak, mert kevés a férőhely, a meglevőben is 1700 anyajuh és szaporulata szorong. A hodályépítés- re 1979-ben kerül sor. Addig az állományt frissítik, s pecsenyebárányokból növelik az árbevételt. — Volt egy kihasználatlan épületünk. Kevés befektetéssel gyöngytyúktenyészetet hoztunk létre. A tenyésztojás után nagy a kereslet — újságolta a tsz-elnök. A gyöngytyúk igazgyöngyöt jelentett Mátramindszenten, hiszen több mint kétmillió forint árbevételhez juttatta a gazdaságot, s ebből félmillió a nyereség. S, hogy mennyi lesz az egész? Még nagy a titkolózás, annyit azonban elárulnak, hogy a tavalyi másfél milliót az előrejelzések szerint megduplázzák. — Már kialakultak az idei elképzelések. Tavaly a termelést 28 százalékkal növeljük, az idén 8—10 százalékos fejlődésre gondolunk. A növénytermesztésben a hozamok stabilizálása a fő célkitűzés. Az állattenyésztésben a tenyésztési munka javítását tartjuk egyik legfontosabb feladatnak. Az egy tehénre jutó tejtermelést is növeljük, szeretnénk elérni a 3400 litert — magyarázza Katona Károly. A MÁTRAMINDSZENTI termelőszövetkezetben úgy érzik jó alapot teremtettek az elmúlt esztendőben ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésének útján nagyobb lépéseket tegyenek a korábbi esztendőkhöz képest. Arra kicsit büszkék is, hogy a tavalyi sikeres esztendő tervét csökkenő létszám mellett teljesítették, sikerült néhány belső tartalékot mozgósítani. Persze ez nem jelenti, hogy kifogytak volna a tartalékból! Szabó Gyula Rendet teremt a feladat PEDAGÓGUSOK számára ismert tétel, hogy sohasem a felügyelet, hanem a megfelelő feladat nélkül maradt fiatalok a fegyelmezetlenek. Az a tanár, aki jó elfoglaltságot, önálló munkával megoldható leckét képes adni az osztályának, hosszabb időkre is magára hagyhatja diákjait, távozása után sem lesz rendetlenség. Rendet tart a feladat. Ez a régóta és számtalanszor beigazolódott pedagógiai tapasztalat nem csak az iskolák világában igaz. A megfelelő feladatok, és ezek végrehajtásában az érintettek megfelelő érdekeltsége kiváló fegyelmező erő, a mindennapi munkában, a vállalati gazdálkodás menetében is. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra és újra végiggondolni. A munkaidő jelentős hányada ugyanis a vállalatok többségénél változatlanul nincs megfelelő mértékben kihasználva. A különféle számítások a munkaidő 15 (egy óra 12 perc) — 25 (2 óra) százalékában jelölik meg a munka közben haszontalanul elfutó idő mértékét. Bizonyos, hogy ezek az értékek helyenként (még egy-egy vállalaton belül is), egyénenként és időszakonként erőteljesen változnak. Azt azonban mindenképpen mutatják, hogy a jobb gazdálkodás a munkaidővel a gyárak többségénél az egyik fő tartalék. Esetenként számottevő beruházást, főként a kapacitást bővítő beruházások jelentős hányadát — lehetne elkerülni az eddiginél jobb munkaidő-kihasználással, azzal például, ha kevesebbet állnának a gépek, s a gépek mellett az emberek. Az időveszteségek egy része közvetlenül az egyéni fegyelmezetlenségekből adódik. A munka menetében, tempójában, sőt még a termékek minőségének alakulásában is túlságosan nagy az egyes ember akaratának, pillanatnyi kedvének, szándékának a szerepe, legalábbis, ahol nem szalagszerűen szervezett a munka. A legtöbb helyen sem a normák, sem a technikai eszközök, gyártási eljárások nem képesek megfelelő keretekbe foglalni a teendők láncolatát. A vállalati munkahelyek jelentős része, ennek következtében, sok szempontból egyszemélyes, egygépes „műhellyé” válik, ilyenformán funkcionál, vesz részt a termelésben. Ez is egyik oka' a lazább termelési fegyelemnek, de annak is, hogy a termelékenység a legtöbb gyárban jelentősen elmarad a .nemzetközi átlagoktól. A termelékenység alakulása (tehát a munkaidő, a munkaerő és a géppark kihasználása szempontjából) az a döntő, hogy a dolgozó a műszak alatt hogyan képes gazdálkodni az idővel és a rábízott gép kapacitásával. Pontosabb normákkal persze sokat javítható ez a fajta gazdálkodás, de tartósan annak van hatása, hogy a termelőberendezések, a gyártási technológia és a termeles szervezete mennyire képes feszessé tenni az egyes ember feladatát, mennyire képes egységes termelési láncba kapcsolni az egymásután következő munkafázisokat és gépeket. A géppark összeválogatásával, a technológia kidolgozásával és a gyártási folyamat megszervezésével olyan helyzetet kell kialakítani, hogy az egymás után következő munkahelyek ne csak egymás kiszolgálóivá, hanem ellenőreivé és serkentőivé is váljanak. Hogy a tempót, vagy a munkadarabok minőségét ne az egyes ember hangulata, mun- kedve szabhassa meg —, egyik nap így, a másik nap úgy. Évközben esetleg lazább, év végén tempósabb ütemet véve fel; — hanem egész éven át a technológiai osztály által kiszámított legcélszerűbb és gazdaságosabb ütemesség és rend érvényesüljön a gyártás menetében, hétfő reggel és szombat délután, január elején és december végén egyaránt. A korszerű technikára, technológiára épülő, jól szervezett gyártásban nincs mód a fegyelmezetlenségre. Illetve rögtön nyilvánvaló lesz, ki a ludas az esetleges mulasztásban, az időveszteségért, a gyengébb minőségért. Az emberek többsége szerint a „lötyögés”, ,az egymásra, a gépre, az anyagra várás fárasztóbb, mint az állandó, a feszes munkatempó, amelyben minden és mindenki a helyén van és minden idejében megérkezik. Ahol egyértelműek, testre szabottak a feladatok, s azok végrehajtásához valamennyi feltételt mások — a munkamegosztás keretében — folyamatosan és kifogástalanul megteremtenek, ott aligha van szükség különösebb felügyeletre, biztatásra, a fegyelem szilárd, és a lógásra hajlamosak sem képesek hátráltatni a munkát. AHOL TEHÁT örökösen a munkafegyelemre, a fegyelmezetlen munkavállalókra panaszkodnak, ott — bizonyosak ’ehetünk benne — eddig még keveset tettek a korszerű technika és munkaszervezés meghonosításáért. A technika és a szervezéstudomány mai szintjén a korszerű nagyiparban fegyelmezetlen emberek nincsenek, nem lehetnek — csak gyengén szervezett gyárak. g. fA demokrácia, mint olyan Azt mondja Fülöp Károly, a Volán 2. számú Vállalat személyforgalmi üzemegységének üszb-titkára, aki még emelett munkaverseny-felelős, valamint munkavédelmi és forgalombiztonsági megbízott is, hogy baj van ezzel a fórum szóval. Mert — folytatta — hiába kérdem meg egyik vagy másak — engedtessék meg a szóhasználat — egyszerűbb gépkocsivezetőktől, hogy voltál-e ezen, vagy azon a fórumon, csak néz rám, vagy azt mondja: Volt a ros- seb! De ha az iránt érdeklődöm: felszólalt-e ezen, vagy Javában zajlik a mezőgazdasági gépek téli nagyjavítása Tsz gépjavító műhelyében. A képen Kovács László gepsze toros a TVE 3200 típusú traktoros targonca javítását vég a szécsényi II. Rákóczi Ferenc relő cs Pálmány Béla trak- zL azon az értekezleten, tanácskozáson, összejövetelen, már bólint: Hogyne! — Szóval, nem az a baj, hogy fórumok vannak — mondom, s befejezni sem hagyjá mondókámat, közli amit én gondolok: — .. .hanem az, hogy az üzemi demokrácia emlegetésekor mindig csak fórumozunk. Persze immár örvendetes, hogy ilyen kicsinységeken morfondírozunk, mert ez egyben jelzi is, hogy sok minden másabb lett az utóbbi években. Mert emlékszem, — mondja, s ím a régebbi idők története. Az 1952 óta különféle szak- szervezeti beosztásokban levő Fülöp Károly szerint akkoriban is volt valami, aminek talán volt köze az üzemi demokráciához, de így nem nevezték, s összes funkciója kimerült a bérvitákban. — Azóta viszont — folytatja — változtak az idők. — És vezetők is. — Igen. Személyük és szemléletük is. Hiszen az üzemi demokrácia „milyensége” gyakran rajtuk áll, vagy bukik. .. Ahol az igazgató, vagy más felelős beosztású nemcsak a számokat, hanem mögöttük az embert is nézi, ott nem lehet hiba. Másutt viszont, ahol szervezetlenség, vagy más ok miatt szorít a kapca, és még a szakszervezeti gyűlésre szánt kis időt is sajnálják, csak szólam marad a demokratizmus. Elcsépelt frázis. ' — És a Volánnál? — Ügy vélem, az utóbbi néhány év munkája eredményeként „sínen vagyunk”. Bár igaz, még 1977-ben is felvetődtek olyan kérdések, hogy nem élő, nem elég jó a gazdasági vezetés és a — nem tudok én sem más szót használni helyette — fórumok közötti kapcsolat. Nem volt tisztázva a joghatáskor: kik, mit észrevételezhetnek. ellenőrizhetnek. hagyhatnak jóvá, esetleg vétózhatnak meg. De ezt nálunk egyébként is nehezebb konkretizálni, mint egy termelőüzemben... Aztán, nemrégiben ez is megtörtént. Világosan körvonalazták a bizalmiak, a szocialista brigádvezetők, a termelési tanácskozások, a vállalati szakszervezeti tanács jogkörét. — A demokráciának ilyen sok megnyilvánulási formája van? A „négy bába között” nem vész el a „gyermek?” — Minden fórum, mint említettem, csak a hatáskörébe tartozó ügyekkel foglalkozik. Nem lenne helyénvaló — például — a bizalmiak tanácskozásán a vállalati tervszámokról dönteni. Vitát folytathatnak fölötte, javasolhatnak, de a végső szót a vállalati szak- szervezeti tanács mondja ki. Kérés nélkül mondja aztán Fülöp Károly, hogy lé- ryegesen megváltozott az emberek szemlélete is. A csak a bérezésről folytatott viták helyett mindinkább előtérbe kerül a vállalati gazdálkodást elősegítő, az egész közösség boldogulását befolyásoló kérdések megvitatása. S különösen jelentős eredmény, hogy bátran mernek beleszólni a vállalat ügyeibe, s kritizálni a dolgozók. — Nem félnek a főnöktől? — Vélem, messze vagyunk már attól az időtől, amikor még a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet uralkodott! Sőt. inkább örülnek, ha valamelyik tanácskozáson felelős vezető is ott van, mert akkor tudják, hogy „valaki veszi a lapot.” Persze, esetenként előfordul az aktivitás hiánya is. Mondok egy példát. Sok esetben, amikor szocialista brigádokat terjesztünk fel valamilyen címre, vagy kitüntetésre, alig-alig van vita. Ami azt is jelentheti, hogy egyöntetű helyeslésre talált az előterjesztés, vagy... Vagy talán a személyeskedéstől félnek? — Van még tennivaló? — Igen. Hiszen sok esetben észrevettük már, hogy az elmélet megelőzi a gyakorlatot. S ez a lépéselőny nem jó; szinkronban kell lenni mindvégig. Csak így lehet. K. Gy. NÓGRÁD — 1978. január 6., péntek £
