Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
Sokfélék — C£) uü Akile elsők voltak a gyárban KÉRDEM GYEBNÁR ISTVÁNT, hol a brigádja? Azt mondja: Sokfelé, de ha pontosan akarja tudni, ki hol dolgozik, akkor előveszem a brigádnaplót. Abban benne van minden. S már nyitja is az íróasztal fiókját, de amire előkerül a szép kötésű, nagy becsben tartott vaskos füzet, már fejből elmondja a tagok gyáron belüli beosztását. Sorolja: ez a mérnök itt, ebben a pozícióban van. a másik amabban, s tévedhetetlen pontossággal említi a fizikai dolgozók és a szakmunkások nevét és munkahelyét. Komplex brigád vagyunk, tudja — magyarázgat aztán. — És híres brigád is mostanság a ZIM salgótarjáni gyárában — vetem közbe, de ’később megbánom szavaim. Elgondolkodik a brigádve- eető, s a Kandó Kajmán energiabrigád egyik alapító tagja, Papp Zoltán is. — ... Csak most kapták volna fel a fejüket az emberek, mirólunk hallván? Nem hiszem! Ne higgye, hogy csak azért szerepelünk mi mostanában többet jelentésekben, meg termelési tanácskozások plénumán, mert a gyárban elsőként csatlakoztunk a Láng gépgyáriak felhívásához, s versenyre szólítottuk a többieket..! Van azért nekünk régebbi múltunk is! 1969-ben alakultunk, és azóta hatszor lettünk aranykoszorúsok és négyszer érdemeltük ki a Vállalat kiváló brigádja címet. Ugye, azért ez sem kevés...?! — Nem! — válaszolom, s hosszú ideig mindenféle köz- bekérdezés nélkül hallgatom a két régi brigádtag visszaemlékezéseit. Nem, nem a „hőskort” idézik: a nemrégi tegnapokat inkább, persze váltig hangsúlyozva, hogy: 1965-ben, Papp Zoltán vezetésével, hat fővel alakultak. És most? Harminckilencen vannak, mint említik, a lehető legnagyobb megértésben. Mert ez kell! És az önként vállalt feladatok vállalása. Amik, évről évre nagyobbak lesznek. — Mi magunk kényszerítjük egymást — ha egyáltalán helytálló ez a fogalmazás, hiszen önként határozzuk el, hogy ebben meg ebben a témában ezt meg ezt vállaljuk — a nagyobb teljesítményekre. — Mindenki belenyugvásával? — Nézze! Nem azért mondom, mert minket az egyik legjobb újítókollektívának is szoktak esetenként titulálni, de ez is mutatja, hogy nem hagyjuk magunkban szunnyadni gondolatainkat. Nyitott szemmel járunk az üzemekben, s tán’ maga is tudja: nálunk, a ZIM-ben, igencsak akad jó néhány téma, amiben segíthetünk. Hogy jobb legyen, gazdaságosabb. És ez mindegyi- kőnk szívügye foglalkozástól, beosztástól függetlenül. Nálunk nem vitatkozás, hogy mit vállalunk; egyértelmű: minden évben többet. A brigádvezető és az alapító tag azt mondja: régebbi, pontosabban múlt évi, felajánlásuk teljesítését nézzük csak végig. Megtesszük, s írom a számsort. 1977. elején még úgy számítottam, hogy 269 ezer forint gazdasági eredményt tudnak elérni, de... — De aztán közbejött a csepeliek felhívása — gondolkodom hangosan. — Igen — néznek rám — és aztán úgy döntöttünk: miután — mert ez is hozzátartozik a sorrendiséghez — pótvállalásunkat „feltornásztuk” 403 ezerre, képesek vagyunk 535 ezer forintos túlteljesítés elérésére is. — Sikerült? — Persze. — Mert alávállaltak? Keményre húzódnak a ráncok beszélgetőpartnereim arcán. Cigarettával kínálom őket, de nem fogadják el. — Nézze! — mondja Papp Zoltán, nem éppen mosolygósán. — Mi ilyet soha nem csináltunk, s nem is fogunk...! Csak, tudja, nálunk állandóan működik az agy. Mondtam már: szinte havonta találunk témát ésszerűsítésre, újításra. Nyitott szemmel járunk, s így tartalékaink szinte kimeríthe- tetlenek... Hát ezért, ezért sikerült a múlt évben a legelső vállalásnak a .dupláját teljesítenünk! S tudja, éppen ezért ítélünk el nemcsak a gyárunkban, hanem bármely másik üzemünknél levő — mert vannak! — olyan brigádokat, melyek csak a csillagokért, a kitüntetésekért, a felhajtásokért dolgoznak jobban. Amikor ez egyébként is kötelességük lenne, s tán’ még többre is képesek lennének. Igazát bizonygatom, s nem szavaim végett, hanem mert elmondta gondolatait — amúgy istenigazából — lesz nyugodt. Szusszant egyet, s írásaiba temetkezik. — Mi késztette a brigádot a Láng gyáriak felhívásához való csatlakozásra? Kimért csend és egyszavas válasz: — önmagunk! Mondtuk már, hogy minden évben többet akarunk tenni a közösségért. — S ez a szavakon kívül miben nyilvánul meg? — Idén legalább tíz százalékkal szeretnénk túlszárnyalni múlt évi teljesítményünket — hangoztatják, szinte egyszerre mindketten. Kitekintek az ablakon: a téli keményben, mint mozdonyok vastag lehelete, tör égnek fel a gőz. — EZT IS MI CSINÁLTUK — néznek rám. — Olaj helyett vízfűtésre változtattuk, soksok forint megtakarításával, a meleg „előállítását.” Csend lesz közöttünk, s vélem, mindannyian egyazon dologra: új elképzeléseik valóra váltására gondolunk... K. Gy. Se Dávid, se Góliát Dávid és Góliát példája évezredes intés a nagyság elhamarkodott megítélésének elkerülésére: sohasem bizonyos, hogy az a nagy, az erős, a legnagyobb, aki első pillantásra annak látszik. Az igazi nagyság a teljesítményekben mutatkozik meg: ki, mire képes, milyen eredményt .tesz le az asztalra. i Ez bizony évezredes igazság, ám alkalomadtán mégis könnyű elfeledkezni róluk. Ennek bizonyítására a számos, létező történelmi példa helyett, ezúttal érjük be szerényebb, ámde — napjaink fő gazdasági feladatait tekintve — feltétlenül hasznosabb párhuzamokkal. Megszokott dolog ugyanis egy- egy új vállalat, gyáregység, üzemrész, nagyobb berendezés vagy gépsor üzembe helyezésekor, az eseményt „legekkel” is méltatni. Viszonyítási alap pedig mindig akad, hogy legalább egy „leg”-gel megtiszteljék az újdonságot. Vagyis, addig szá- mítgatják, forgatják az adatokat, amíg a szó: „legnagyobb” jogossá nem válik az adott teljesítmény jellemzé- aére. Az efféle méltatást sókfelé ugyanúgy kötelezőnek érzik, mint a nyakkendőt: avatóünnepségen illik kirukkolni mindkettővel. Kérdés azonban, hogy csakugyan méltat- nivaló mércéje napjainkban bármelyik vállalatnak az, hogy — bizonyos földrajzi körben — ilyen-olyan méreteit tekintve a legnagyobbnak tekinthető? Aligha; Bármilyen mérce, amely csupán ■ valamilyen statikus (állandó) mennyiség kifejezője, ma nem elég, sőt félrevezető lehet a minősítésben. Hiszen sohasem az adja egy-egy vállalat értékét, hogy például sok vagy kevés embert foglalkoztat, hanem, hogy milyen eredménnyel foglalkoztatja őket. El tudja-e tartani munkásait, alkalmazottjait a társadalom, a népgazdaság segítsége nélkül, úgy, hogy befizetéseivel, még gyarapítja is a közös kasszát, vagy minduntalan segítségre szorul, kedvezményekre, kedvező hitelekre, támogatásokra stb. Az, hogy mekkora területen fekszik egy vállalat, vagy, hogy mekkora a vízvagy a villamosáram-fogyasz- tása, vagy az új gépsor percenként hány munkadarabot ad — ez csak akkor számít figyelemre méltónak, ha a terület minden négyzetcentiméterét, a felhasznált víz- és villamos energia minden egységét, nemzetközileg versenyképes szinten hasznosítja, ha a lekötött, beépített terület, a felhasznált nyersanyagok és energia értékének többszörösét „állítja elő” az új gépsoron percenként gyártott termékek termelésével és értékesítésével. Mit érnek a „leg”-ek? Vegyünk még egy példát 1971- —1975 között például a legtöbb találmányt a gépiparban dolgozták ki: 1704-et. Megközelítően másfélszer többet, mint a találmányok számát tekintve a sorban utánuk következő ágazat, a nehézipar, ahol 712 találmány született. Eszerint a gépipar — a találmányok mennyisége alapján — a „legtalálékonyabb ágazat” jelzőjét érdemelné. A „minőségi mérce” azonban mást mutat. Az egy találmányra jutó eredmény alapján ugyanis a nehézipar, a másfélszerte kevesebb találmánnyal több mint kétszerié nagyobb eredményt ért el. A gépiparban egy találmány hozama 1,9, a nehéziparban 4,0 millió forint volt. Melyik ágazat szolgált rá akkor, valóságosan a „legtalálékonyabb” címre —, ha ez létezne? Csak az, ahol lényegében kevesebb fáradsággal többre jutottak. A vállalatok minősítésének is ez a fajta mérce, az eredmények összevetése a legalkalmasabb. A vállalatok versenyképessége, eredményessége a fontos, nem a nagyságuk, hiszen a legnagyobb nem mindig a legeredményesebb is. Annak jár a legnagyobb jelző, ahol egy emberre, egy órára, egy gépre, egy négyzetméterre, egy egységnyi importnyersanyagra számítva a legnagyobb a jövedelem. Érthető persze, ha egy-egy új létesítmény elkészültekor a szónok esetleg elveti a súlykot: szélesebb-szűkebb körben egyaránt mindig jelentős esemény, ha valami elkészül, ha valahol, valamilyen új, hasznos dologgal gyarapodtak. Természetes, hogy ilyenkor, a nyomatékosságra törekvés miatt keresni kezdik a „leg”_ek használatának lehetőségét. Csak azután arra kellene ügyelni, ezek a „leg”- ek, ne váljanak a mindennapos munka mércéjévé is. Nem az a fontos, hogy valaki méretre, létszámra, múltra, vagy a jövőre tekintve kicsi-e, vagy nagy, hanem, hogy évről évre, milyen a teljesítménye, mit tesz le a közösség asztalára, hogyan állja a versenyt a világpiacon a Dávidok és Góliátok között. Gerencsér Ferenc Január elején helyezték özembe a salgótarjáni öblösüveg* gyárban a francia gyártmányú DE—28 típusú automata kehely- és pohárszájkiképző csiszológépet. A gép több mint 14 millió forintba került, de több és jobb minőségű terméket gyártanak vele mint elődjével. Az új gép exportra termel. (kép: —bábéi—) Vulkánikus por a légkörben Az atmoszféra felső rétegeiben 40—60 kilométeres magasságban port észleltek a szovjet kutatók. Mostanáig azt hitték, hogy ezekben a rétegekben már nem található por. A kutatók megállapították, hogy a most észlelt por hamurészecskékből áll és a vulkáni működés következménye. 60 kilométeresnél nagyobb magasságba földi eredetű por már nem tud fölkerülni. Ha mégis található porréteg ilyen magasságban is, az már nem a földről származik, hanem kozmikus eredetű: meteoritok termelik. Hivatása pártmunkás Hűséggel... iiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiMiiiiiiiiiiimtiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiinmninmiiiimimniiittiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiininiiiiiiir« M ost igazán büszke lehetne az öreg Rickó. Zsi- dai Lászlóról van szó, a vájárról, nyugodjon békén, akit csak Rickónak ismerlek a Karancs völgyén. A kemény bányászember nem ismerte a félmunkát. Akit ő megbecsült, az biztosan rendes ember volt. A suhancok közül senkit úgy nem szeretett, mint az urasági csillést, Takács Vilmost. A szorgalmát becsülte a fiúnak, meg a komolyságát. Azután észrevétlen beavatta a párt dolgaiba is. A Raun dolgoztak, azután Kutason, a Jenő-aknában. Hogy Rickónak milyen volt a vonzódása a csilléséhez abból is kitűnt: amikor Takács Vilmos a háború utón hazajött, és elfoglalta helyét a bányában a csille mögött, Zsidai László már a kommunista pártalap- szervezet titkára volt. Takács a Szovjetunióban nagy politikai ismeretekre tett szert, de ezzel soha nem dicsekedett, így hát ahogyan másolt, ő is odaállt egy napon Zsidai elé és megkérdezte tőle, mi kell ahhoz, hogy a párt tagja lehessen. A vékony, szőke legény nem vette le szemét a párttitkárról: — Mert az akarok lenni, párttag — mondta határozottan. Nem lehet elfelejteni azt az arcot, amilyen e kérésre Ric- kóé lett. Átsuhant azon az öröm, de, hogy érzelmeit elrejtse, hirtelenében valami elfoglaltságot keresett. Azután a tőle megszokott kemény hangján azt mondta: léptei győzelmi dobpergésként hatottak Takács füleinek. Az élet gyorsan haladt, sodorta magával a bányászt. A szak- szervezetbe vezetőnek választották. Onnan a járási párt- bizottságra munkatársnak — Neked semmi más, csak — Mindig nagy hat&ssal ni kellett le a szénért a föld v'tték. Azután Balassagyarkitölteni ezt a papírt. Téged volt rám az az ember. mélyébe sáron, vízen át. Mert következett, ahol pártbién ismerlek. Amit örökölt a régi har- a szenet várták a kórházak, z°ítsagi titkárrá lett. Az új így lett a párt tagja sok-sok costól, az már megérett Ta- a mozdonyok, a kazánok, j^ndszer iránti érzelmeket fo- esztendővel ezelőtt Takács kács Vilmosban, a hivatásossá Hangtalan zokogással dolgoz- k0zaj:0,sarí hivatásos párt- Vilmos. Azóta teltebb lett az lett pártmunkásban. Most is tak az emberek. Hát nem ér- ™unkássa érés követte. A faarca, a haja megfakult, lép- nagy megbízatása van. El- demeltek meg mindent? . utaa a városi élet nehéztei kimértebbek és időnközön- rendezni a párttagok fegyelmi A párttitkár indította útra *egeit 1S leküzdötte, megtalál- ként a betegség is meglátogat- vétségeit egy bizottság élén. Teplán Jánost és Takács Vil- az u^at.a? emberekhez, akik ja. Szerencsére csak átmene- Járja a megye gyárait, sző- most, hogy menjenek és hoz- a Part köré tömörültek. Inti látogató. Egynéhány nap vetkezeted, városi intézmé- zanak lábbelit, ilyen szigorú aea a Szovjetunió, a pórtfőis- pihenés, fellobban az arcszíne nyékét, falvakat és segítségét küldetéssel indultak a fővá- kola következett, majd kor- és indul elfoglaltságot keresni, ajánlja, hogy ne kelljen em- rosba, Teplán a szikrázó te- manymegfc>ízatással Pécs, az Anélkül nem tudna már élni. bereket fegyelmi vétség miatt kintetű bányász és a hittel uránbánya beindítása. Azután« Pedig a nyugállomány feljo- felelősségre vonni. tele Takács. Nem fogadták uJraitthon, pártmunka élén, gosítaná erre, de azt szokta — Megelőzni a bajt, ez a őket tárt karokkal. Szíves tT!.aÍcl Sazdasági feladat egy ilyenkor mondani, derült arc- kötelességünk — magyarázza, szó helyett elutasítással. A UJ üzemben, cal: És megosztja gondjait a bi- két küldött egymásra nézett. Vif„, - . , , — Ki hallott már nyugál- zottság tagjaival, legközvetle- Szemükben a harag égett, | . . ,e -A*-, lományú pártmunkásról? nebb munkatársával, .Kiss mert ők látták a bánya >né- z ' A múltkoriban meghívást Árpáddal, a megyei pártbizott- lyén a rongyba bugyolált Iá- kr)r|vo . .. . .“ oran alkapott a kormánytól egy ün- ság dolgozójával. Mennyi fe- bú embereket. Teplánból fel- ház^nháiáhanTarii %Pif- népségre és magas kitüntetést lelősség tükröződik tekintetük- tört a harag. Takács felé ki- Vilmost Mert no Ja 1 aKa<:s kapott: a Szocialista Magyar- bői, megfontoltság a szavuk- áltott, miközben az asztal elé ,®zeret íeI" országért Érdemérmet. Vá- ból! amikor megítélnek egy- ugrott. benhagyott dolgokkal maga ratlanul érte a megtisztelés. egy dolgot, véleményt alkot- — Zárd be az ajtót! — Átmelegedett tőle a szíve és nak valakiről. Takács teljesítette a paranma sem tudja megmagyarázni — Nem múlik el vita nél- csőt. — Nyitsd ki az ablakot! miért, de Zsidai László jutott kül — szökta mondani Takács — a négy emelet alatt höm- az eszébe. Amikor a felesége Vilmos —, hiszen emberek pölygött a város. Teplán éré- ‘ iniilom ^ mi n'ri**°^ f?.n gyönyörködött az éremben és sorsáról döntünk. lyesen rászólt a szénbánya- - ° ln ez 01yan 1°1azt mondta, hogy mindegyik Emberek, egész eddigi éle- központ megriadt tisztviselő- között ez a legszebb, akkor is tének középpontjában min- jére: — Aláírja a kiutalást, arra gondolt, ugyan Rickó mit dig az emberek. Ez is ott az vagy ugrik — elszántan mu- mondana most? Biztosan öreg Rickó mellett szívódott a tatott a nyitott ablakra, büszke lenne. Mert hiába, vérébe, amikor ereszkedtek alá Bakanccsal megrakott te- hogy ő, a cselédsorsú Takács Jenő-aknán. A mélybe haladó herautóval értek haza és a család nyolc gyerekének egyi- bányászok léptei helyett csak mélybe ereszkedő bányászok ke, mégiscsak Zsidai mellett a csoszogásuk hallatszott, mert kezdte mögött hazatérni. Az esti hazatérés pedig a felfrissülés útja. Egy nyugodt séta az utcán, egy feketekávé néhány jó baráttal, aztán otthon az esti eső, miként millióknak. Mert az maradt ő mindvégig, egyszerű ember a milliók között, ahogyan Rickótól megtanulta. Aki biztosan nagyon büszke lenne a csillésére. Bobál Gyula kóstolgatni az életet, bakancs hiányában zsákba Szokta is mondani: csavarták a lábukat. De menNÓGRÁD — 1978. január 29., vasárnap 3
