Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
Besséfgetés a fertőző betegségekről és az éhségről Albert JB. Sabin pro fesszorral Tavaly a szokásosnál is több neves vendége volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Hazánkban vendégeskedett Albert B. Sabin professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Sabin professzor 1906- ban született és jelenleg az USA-ban, a Dél-Carolinai Orvostudományi Egyetemen dolgozik. Nevét — túlzás nélkül állíthatjuk — mindenki ismeri Magyarországon, hiszen már hosszú évek óta minden kisgyerek kötelező érvénnyel megkapja az ún. Sabin-csep- peket, hogy megszabaduljanak a korábban rettegett gyermekbénulás rémétől. Budapesti látogatása alkalmával időt szakított, hogy munkatársunk kérdéseire válaszoljon. K. S.: Professzor Űr, kérem, mondja el olvasóinknak, hogy a gyermekbénulás elleni védekezés módszerének mi a lényege, és a módszer feltalálása óta milyen tapasztalatokat szerzett ezen a téren? — A védekező módszer lényege — Magyarországon is ezt alkalmazzák —, hogy a kórokozó vírusokat szövetkultúrában tenyésztve legyengítik; ennek következtében elveszítik kórokozó képességüket, de megtartják immunizáló hatásukat. — 1931-ben az egyetemi tanulmányok befejezése után a New York-i Egyetem Bakteriológiai Intézetében kezd, tem dolgozni, ahol akkor éppen hatalrqas gyermekbénulás- járvány zajlott le. Két hónap alatt 6500 gyermek bénult meg a városban. Én kaptam m feladatot, hogy foglalkozzak a kérdéssel és 30 éven keresztül egyre makacsabban tanulmányoztam e vírusok természetét. Amikor elkészült a védőanyag, az USA-ban nem volt lehetőség gyártásának a megszervezésére. Ezért a Szovjetunióba utaztam, ahol Mihail Petrovics Csumakov akadémikus érdemeként any- nyi oltóanyagot termeltek, hogy 1959/60. telén a Szovjetunióban 70 millió, Bulgáriában. Csehszlovákiában, az NDK-ban és Magyarországon további 30 millió gyermeket lehetett beoltani. Az Amerikai Egyesült Államokban csak egy évvel később, 1960-ban engedélyezték a vakcina alkalmazásának a bevezetését. Mások is dolgoztak ki védekezési módszert. Egy időben Magyarországon is alkalmazták például <a Salk-vakcinát. Ez elölt vírust1 tartalmazó oltóSabin professzor — interjú közben. anyag, de ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a módszer nem akadályozhatja meg a járványokat. Finnország és Svédország ugyan ezt a módszert alkalmazza és tény, hogy ezekben az országokban nem pusztít a gyermekbénulás járványa, azt hiszem azonban, ennek az az oka, hogy a környező országokból nem lehet behurcolni a betegséget, mert felszámolta az élő oltóanyag. K. S.: A gyermekbénulás kérdésének a megoldása után milyen kutatási téma felé fordult a figyelme? A víruskutatás terén milyen problémákat tart ma a legaktuálisabbaknak? — Az utóbbi 30 évben számos eredmény született a víruskutatás terén. Ennek ellenére a legtöbb emberi, állati és növényi vírusbetegség — közöttük nagy gyakorlati jelentőségűek — még ma is komoly problémát okoznak. A légúti fertőzésekkel kapcsolatban például még semmi lényeges eredmény nem született. A legtöbb ilyen betegség nem halálos ugyan, de néhány napra kivonja az embereket a munkából. Ilyen betegség a vírusos májgyulladás is: többféle vírus okozhatja, de még egyiket sem sikerült kitenyészteni. Ezek mind gyakorlati megoldásra váró problémák, amelyek kutatása az egész világon nagy intenzitással folyik. A gyakorlati kérdéseken kívül fontos elméleti problémák is tartoznak a virológia körébe, ezek közül talán legfontosabb a rákprobléma. Világszerte vitatott kérdés, hogy a rákot, általában az emberi daganatos betegségeket vírusok okozzák-e. Magam is ezen a témán dolgoztam 15 éven keresztül. Ma már meggyőződésem, hogy nem vírusok okozzák az emberi daganatokat. Nem vállalkozom annak a megjósolására, hogy mikorra várható ezeknek a kérdéseknek a megoldása: tulajdonképpen bármikor lehetséges a következő években a felsorolt betegségek gyógyításának a megoldása, vagy legalábbis megelőzésük kidolgozása. K. S.: A betegségek kutatásán és legyőzésén kívül mit tart ma korunk fő problémájának? — Ma — talán ez meglepően hangzik egy bakteriológus szájából — nem a fertőző betegségeket tartom korunk fő problémájának, hanem az éhséget. Ez a közös ellenség évről évre nő, hiszen a demográfiai robbanást nem lehet törvényekkel kordában tartani. A kormányoknak — viták és ellenségeskedések helyett — minden anyagi eszközükkel a fejlődő országok érdekében kellene tevékenykedniük. A fegyverkezésre kiadott meddő milliókat ennek a kérdésnek a kutatására, megoldására kellene fordítani. Már az iskolákban és egyetemeken meg kellene tanítani, hogy minden ember ennek tudatában kezdhesse meg aktív tevékenységét az életben. Minden országnak — és az egész világnak — az szabja meg a jövőjét, hogy miként sikerül a tudomány eredményeit a gyakorlatban hasznosítani. Valamennyi ember nemzetközi együttműködése képes lehet arra, hogy megteremtse az anyagi eszközöket a demográfiai robbanás következtében fokozódó világméretű éhezés fokozatos megszüntetésére — fejezte be nyilatkozatát Sabin profesz- szor. — Köszönjük a beszélgetést! Brecht-évíorduió előtt Az utolsó simításokat végzik a Chaussestrasse, az egyik legrégibb berlini utca 125. számú házán. A kétemeletes, több mint egy évszázados épület épp olyan, mint az Utcában sorakozó többi, időtől megviselt bérház, amelyek a bontási tervekben szerepelnek. Ellentétben ezzel az épülettel, amelyet rendbe hoztak, felújítottak, hogy ide zarándokolhassanak az egész világról Bertolt Brecht értői és rajongói. Ebben a házban lakott 1953-tól haláláig, 1956-ig a színházat forradalmasító nagy költő feleségével, Helena Weigellel, a híres színésznővel. A házban február 10-én, az író születésének 80. évfordulóján megnyílik a Brecht- múzeum és ide költözik a már régebben létesített Brecht- archívum is, amelyet a most létrehozott Helena Weigel- archívummal együtt helyeznek el. Lesz az épületben könyvesbolt is, ahol Brecht műveit, illetőleg a róla szóló könyveket, dalai kottáit, hanglemez- felvételeit árulják. A pincében „Kurázsi mama” vendéglője lesz, ételkülönlegességeit pedig Helena Weigel receptjei szerint főzik. A jubileumi díszelőadás: február 10-én este a Galilei élete új színrevitelének premierje kerül sorra. Az ünnepi előadásra (amelyet egyébként az Intervízió is közvetít) éppúgy, mint az évforduló alkalmából Berlinben megrendezésre kerülő több mint 70 tudományos tanácskozásra az egész világból várják a színházi szakembereket, Brecht életművének kutatóit. Az egyik tanácskozás Brechtnek a mai kortárs szocialista színházra gyakorolt hatásával foglalkozik. Az ünnepi napokban — mint ahogy egyébként is, a színházi hétköznapokon — természetesen nemcsak a Berliner Ensemble játszik Brechtet. A Volskbührém a Sze- csuani jóembert állítják színpadra. A fővárosban vendégszerepei Brecht-művekkel a többi között a schwerini, drezdai és a gerai színház. S a színházértő közönség, a szakemberek Schwerin felé is tekintenek: ez a város bocsátja rendelkezésre színpadát a moszkvai Taganka Színház számára. Jurij Ljubimov, a színház világhírű rendezője a Galilei élete és a Szecsuáni jóember című műveket állítja szintén színpadra. Ünnepségek zajlanak le a Brecht—Weigel emlékházban is. A házban berendezett múzeumban látható Kurázsi mama és gyermekei ősbemutatójának kordélya. Az a kocsi, amiről Brecht azt mondotta: „Az új korszak színháza akkor kezdődött, amikor a szétrombolt Berlinben a színpadra begördült Kurázsi mama kordélya”. Fennmaradt a darab egyik próbájának hangfelvétele, Brecht rendezői módszerének dokumentuma, s az első előadás rádióváltozatának hang- felvétele is. Ezeket más, rendkívül érdekes hangdokumentumokkal együtt, kettős album, ban nagy példányszámban adta közre az NDK hanglemezgyára. Az első kiadás máris elfogyott. A dokumentumokból a többi között meghallgatható a Koldusopera két, világslágerré vált dalának — Kurt Weill zenéje —, a Bicska Maxinak és a Dal az emberi nagyravágyás elégtelenségéről című songnak 50 esztendős hangfelvétele, amelyben Brecht maga énekel, hogy az ősbemutató előtt megmutassa a színészeknek, miként is képzeli el a dalokat. Rendkívül értékes az az Egyesült Államokban felfedezett felvétel, amely Brecht Amerika-el- lenes tevékenységét kivizsgáló bizottság előtti kihallgatását rögzítette. A nácik elől a tengerentúlra emigrált művész angolul, az inkvizitorokat gúnyolva válaszolt a kérdésekre. Brechtnek e kihallgatás idején már zsebében volt az európai hajójegy. Jóllehet a világszerte ünnepelt írót Németország akkori nyugati övezetében elhalmozták anyagilag rendkívül kedvező ajánlatokkal, Brecht mégis úgy határozott, hogy a szovjet övezetben, a későbbi NDK-ban telepszik le. S amikor az ötvenes években a nyugati lapokban támadták állásfoglalásai miatt, mondván, hogy Brechtnek azért az a véleménye, mert az NDK-ban él, a válasz így hangzott: „nem azért ez a véleményem, mert az NDK-ban élek. hanem azért élek az NDK-ban, mert ez az álláspontom”. Pintér István Finn Seberg: TARZAN Egyszer, amikor az erdőben sétáltunk, Jens hirtelen ezt kérdezte tőlem: — Apa, te erősebb vagy Tarzannál? — Hogy is kérdezhetsz ilyet, persze, hogy erősebb — feleltem könnyedén. Természetesen kissé túloztam, de az ember annyira szeretné, hogy a fia tisztelje. Annál is inkább, mivel ő A leningzádi Ezmitázs A lenlngfrádi Ermitázs méltán áll egy sorban a világ olyan múzeumaival, mint a Louvre és az amerikai Metropolitan. A különböző korok, országok és népek évezredeket átfogó kulturális és művészeti alkotásainak mintegy 2 millió 700 ezer darabos gyűjteményét őrzik itt. Az Ermitázst évente 3,5 millió látogató keresi fel, 35 ezer alkalommal idegenvezető viszi körbe a csoportokat, 1200 ismeretterjesztő előadást tartanak. A múzeum kiállítását több mint 350 teremben mutatják be. Az Ermitázst 1764-ben ala- pították. Akkor érkezett a Téli Palotába egy 255 képből álló gyűjtemény, amelyet II. Katalin cámő Poroszországban vásároltatott meg. A szovjethatalom éveiben az Ermitázs gyűjteménye mintegy ötszörösére növekedett. Évente 10—12 ezer kiállítási tárggyal gyarapodik. Az Ermitázsban rendkívül kiterjedt a tudományos-ismeretterjesztő munka. Rendszeresen 250. munkacsoport tagjai hallgatják például a múzeum termeiben a művészettörténeti előadásokat. A gyermekek részére is szerveznek ilyen csoportokat. Hároméves művészettörténeti tanfolyamokat is szerveztek. A múzeum tulajdonát képező művészeti alkotások közül mindenekelőtt Leonardo da Vinci két képe, a Madonna Litta és a Benois Madonna emelkedik ki. Franciaország határain kívül az Ermitázsban látható a legátfogóbban a XV—XX. század francia festészete. Rendkívül gazdag a németalföldi és flamand mesterek gyűjteménye, akik között az óriások — Rembrandt, Rubens és Van Dyck képei is megtalálhatók. A világ egyik legteljesebb és legsokrétűbb érem- és régipénzgyűjteményét is az Ermitázsban őrzik. O Képünkön: Sok fiatal tanulmányozza rendszeresen az Ermitázs gyűjteményeit. 4 NÓGRÁD — 1978. januái 29., vasárnap ] az egyetlen lény, akitől ilyesmit még várhatok. — És Jci tudsz dönteni puszta kézzel egy fát, mint Tarzan? — Gyerekjáték — mondtam. És rájöttem, hogy most már benne vagy a pácban. — Egy nagy fát? — Hát akármilyet. — Próbáld meg és döntsd ki apa, nagyon kérlek! — Nem — ellenkeztem határozottan. — Ez tilos, és megbüntetnének. Különben szíves örömest... Ez az érv nyilván hatott, mert Jens néhány percre elhallgatott. Én már gondolatban gratuláltam is magamnak, hogy ilyen sikeresen kivágtam magam a bajból, amikor váratlanul egy egyenruhás erdész került elénk. Mielőtt fiamat félrehúzhattam volna. a gyerek egy szuszra kivágta: — Meg tetszik engedni, hogy a papám kidöntsön egy fát? Puszta kézzel? — Puszta kézzel? — csodálkozott az erdész. — Azt hiszem, a papád nem képes erre. — Dehogynem képes — jelentette ki türelmesen Jens. — Hiszen ő maga mondta. Ö sokkal erősebb, mint Tarzan. Az erdész fürkésző szemmel mért végig, nyilvánvalóan kételkedett az efféle állítás igazságában. Végül furcsán elmosolyodott, s ettől hideg borzongás futott végig rajtam. — No, ha valóban képes erre — fordult hozzám —, akkor megengedem, hogy kidöntsön két fát. — Ó, apa, kezdd már el, amíg a bácsi meg nem gondolja magát! — kiáltotta elragadtatással Jens. — De új felöltő van rajtam — mondottam, és félrevonszoltam a fiamat. — Menj a fenébe! Hogy is tudnál -te egy fát kidönteni? — mormogta Jens hazafelé menet. Semmit sem válaszoltam. Gondolatban panaszt fogalmaztam az erdőgazdaság vezetőjének címére. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy annak az erdésznek nem leit volna joga ilyen engedélyt adnia! (Fordította: Gellért György) Mai 1vmajánlatunk 17.35: PANNONHALMA A műemlékekben gazdag kisközség nevezetességeivel ismerteti meg a nézőket Kol- lányi Ágoston filmje. Kedvet csinál egy pannonhalmi kiránduláshoz, barangoláshoz. Hiszen a Várhegyen álló évezredes múltú bazilika és monostor az építészeti, képzőművészeti látnivalók ritkabecsű gyűjteményének együttesét gazdag sűrítésben kínálja a látogatónak. A ma látható Szent Márton bazilika alapjait Géza fejedelem rakta le, majd I. István király építette tovább az 1001-ben felszentelt templomot és monostort. Amikor I. László király ország- gyűlést tartott Pannonhalmán, királyi palotát építtetett a monostorhoz. 1137-ben újabb templomot emeltek. De az Árpád-ház belső viszálykodásai, harcai közepette ez a templom is hamarosan romba dőlt. A XIII., majd a XVI. században újból építkeztek Pannonhalmán. időközben a bazilikát és a monostort erőddé alakították. Újjáépítésre és bővítésre a XVIII. században került sor, s közben egyre hangsúlyosabbá vált Pannonhalma kulturális, iskolaközponti szerepe is. 1824-ben kezdték építeni a klasszicista stílusú könyvtárépületet, amely ma is az ország egyik leggazdagabb gyűjteményének ad helyet
