Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-27 / 23. szám
/ Carter fogadta l'onomar/ovot Legfőbb feladat a hadászati fegyverek korlátozása James Carter, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban fogadta Borisz Ponomar- jovot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének vezetőjét, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnökét, az SZKP KB PB póttagját, a KB titkárát. A találkozón áttekintették a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetét és a nemzetközi élet több más kérdését. James Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya érdekelt a szovjet—amerikai kancsolalok további fejlesztésében. Borisz Ponomarjov ismertette a Szovjetunió elvi politikáját, amely az enyhülés megszilárdítására és fejlesztésére, a szovjet— amerikai kapcsolatok I clőbbrevitelére irányul. I A szerdai találkozón jelen volt Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, valamint Walter Mondale, amerikai alelnök, és Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. ★ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ponomarj óvnak, a nemzetiségi tanács külügyi bizottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a KB titkárának vezetér Ä Junge Welt csütörtöki Számában rámutatott, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban olyan fejlemények tapasztalhatók, amelyek „oly mértékben nyugtalanítják a népeket, amennyire a második világháborút követő időszakban soha". Az NDK ifjúsági napilapja egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy az NSZK-ban 15 ezerre emelkedett a nyíltan neofasiszta programmal fellépő párt, az NPD taglétszáma: mind erőteljesebb a 121 új- náci szervezet tevékenysége, már 40 ezer tagot számlál az egykori SS-ek 113 csoportja írja a Junge Welt. „Tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem fasiszta állam, 1978. nem 1933., sével Washingtonban tartózkodik, csütörtökön látogatást tett az Egyesült Államok kongresszusának képviselőházában. A szovjet vendégeket John Brademas, a demokratapárti képviselőcsoport helyettes vezetője üdvözölte, hangoztatva, hogy a küldöttség látogatása lehetővé teszi a két ország törvényhozó testületéi közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, s így hozzájárul a szovjet—amerikai kapcsolatok általános bővítéséhez. Borisz Ponomarjov köszönetét mondott az Egyesült Államok kongresszusa részéről tapasztalt szívélyes vendéglátásért, majd részletesen ismertette a Szovjetuniónak a békére és nemzetközi biztonságra, és egyes regionális problémákra vonatkozó elvi álláspontját. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi színtéren következetes, fáradhatatlan harcot folytat a népek békéje és biztonsága érdekében. Az emberiséget fenyegető nukleáris háború veszélye az eltelt évek folyamán bizonyos mértékben csökkent, de a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös, eredményes erőfeszítései ellenére sem hárult el véglegesen. Ily módon az egyik legfőbb feladat a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás megkötése. Borisz Ponomarjov a továbbiakban a neutronfegyver ki- fejlesztésére vonatkozó amende a kommunisták; akkor is figyelmeztettek: a nyitást kell megakadályozni. És most már nem csupán maroknyi javíthatatlan kezdő lépéseiről van szó. Az újnáciknak magas rangú tőkeerős pártfogóik vannak, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek (a neofaslzmus újjáéledése nem korlátozódik csak az NSZK-ra), jelentős híveik vannak a CDU-CSU jobbszámyán, a militarista szervezetekben és a 2,7 millió tagot számláló revansista szervezetekben. A fasizmus nem az égből pottyan. Mély gazdasági, szociális és politikai gyökerei vannak és azokat sohasem számolták fel következetesen az NSZK-ban" — hangoztatja a berlini napilap. (MTI) M , ___ ■ .... .f"i — m m ín 3011— BBSs BB5B ... .... . kai tervekről beszélt. Kijelentette: semmivel sem igazolható az új típusú, hallatlanul veszedelmes fegyver kidőld gozásának gondolata akkor, amikor az Egyesült Államok elnöke nap mint nap a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezésének szükségességéről beszél. A Szovjetunió kötelessége ismét felhívni az amerikai törvényhozás figyelmét arra a moszkvai javaslatra, amely a neutronfegyverről való kölcsönös lemondást ajánlja. Egyéb időszerű nemzetközi problémákról szólva Ponomarjov emlékeztetett arra, hogy az ENSZ határozatainak szellemében megfelelő fórum született a közel-keleti válság rendezésére. A genfi értekezletről van szó, amelynek társelnöke a Szovjetunió és az Egyesült Államok. 1977. október 1-én a két társelnök nyilatkozatot tett közzé a térség helyzetéről és a rendezésre vonatkozó elképzelésekről. A Szovjetunió megítélése szerint e nyilatkozat jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy létrejöttek azok a mindkét részről elfogadott elvek, amelyek alapján a konferenciát össze lehetett volna hívni, és az értekezlet sikerrel oldhatta volna meg feladatát. Az Afrika szarvának nevezett térség helyzetével kapcsolatban Ponomarjov kijelentette: a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt minden lehetőt megtett az eti- ópiai—Szomáliái konfliktus kirobbanásának megakadályozása érdekében. A szovjet kormány több ízben figyelmeztette Szomália vezetőit arra, hogy a területi kérdések katonai eszközökkel történő megoldása megengedhetetlen és rendkívül veszélyes. Sziad Barre Szomáliái elnök, akit közvetlen felelősség terhel az Etiópia ellen indított agresz- szióért, a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország állítólag támadásra készül Szomália ellen. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az állításoknak semmiféle alapjuk nincs, céljuk egyedül az, hogy Szomália újabb nyugati fegyverszállítmányokhoz jusson. Ponomarjov befejezésül az Indiai-óceán térségének helyzetét elemezte. (MTI) Gyanús fejlemények... 1979-re 126 milliárd dolláros, rekordösszegű katonai költségvetést hagyott Jóvá Carter amerikai elnök. Az óév utolsó napjaiban ezzel a bejelentéssel „örvendeztette meg” a világot a washingtoni Fehér Ház. A Pentagon az idén 118 milliárd dollárt használhat (el. Amiről a költségvetések beszélnek Az egyenlő biztonság záloga Ez az összeg — bármilyen furcsán hangzik — egy éve szintén rekordnak számított. Ezek a kiadások egyre inkább kétségbe vonják azokat a választási ígéreteket, melyek segítségével a jelenlegi adminisztráció hatalomra jutott. Az amerikai átlagpolgárt azzal „vigasztalják”, hogy ez a költségvetés még mindig jóval kisebb, mint amilyet a korábbi Ford-kormány java- Bolt elfogadásra, ám meglehet, hogy a Fehér Ház korábbi ura épp ezért, vagy részben ezért nem tudta megtartani hatalmát. Bárhogy is volt, az új költségvetés feltűnően magas. Ha a jóváhagyott összegből levonjuk az infláció miatti emelkedést, még mindig jelentős többlet marad, ami világosan kifejezi, hogy a fegyverkezési versenyt tovább folytatják. A Pentagon nyomásának hatására nőnek az USA NATO-szövetségesei- nek katonai kiadásai is. Annak ellenére, hogy a szövetségeseknek , komoly pénzügyi nehézségei voltak az elmúlt évben, 1977. évi katonai költségvetésüket összességében négymilliárd dollárral emelték. Az Észak-atlanti Szövetség költségvetése 165 milliárd 325 millió dollár, amiből az európai tagállamok 57 milliárd dollárral részesednek. Ráadásul a szövetségesek még azt is vállalták, hogy katonai kiadásaik összegét évente három százalékkal. több mint ötmilliárd dollárral növelik! A fegyverkezési verseny Ázsiában is fokozódik. A világon a leggyorsabban Japán katonai kiadásai nőnek. A jelenlegi „ötéves védelmi tervben” a fegyveres erők 12.6 billió jent kapnak, ami az előző ciklusban felhasznált összeg két és félszerese. Mindez arról tanúskodik, hogy a világon uralkodóvá vált enyhülési tendencia és a leszerelés irányába tett erőfeszítések ellenére a befolyásos militarista körök minden lehetséges módon ösztönzik a fegyverkezési versenyt, miközben a felsorolt államok vezetői gyakorta hangoztatják: hívei a béke és a leszerelés ügyének! A békeszeretet biztos jele azonban a katonai kiadósok csökkentése, ami azt jelenti, hogy az Illető ország lemond az újabb, igen költséges fegyverkezési programokról, csökkenti a meglevő támaszpontokat területén és külföldön. Végül is a katonai kiadások csökkentése, vagy legalábbis a korábbi szinten tartása azt jelentené, hogy egyik fél sem törekszik fölényre, hanem megelégszik az erők viszonylagos egyensúlyával. Békeszeretetéről nem egyszer tanúságot téve, fontos nemzetközi kezdeményezéseket ajánlva, a Szovjetunió a világ egyetlen olyan nagyhatalma, melynek katonai kiadásai nem nőnek, hanem évek óta rendszeresen csökkennek. 1971-től három éven keresztül változatlanul 17,9 «2 NÓGRAD - 1978. január 27., péntek | Waldheim sajtóértekezlete időszerű kérdésekről Kurt Waldhelm, az ENSZ főtitkára, szerdán New Yorkban sajtóértekezleten foglalkozott a világszervezet tevékenységével és a nemzetközi helyzet több Időszerű kérdésével. Az ENSZ-közgyŰlés leszereléssel foglalkozó, küszöbönálló rendkivüli ülésszakáról megállapította, hogy annak nagy jelentősége lesz a világpolltll ka számára és hozzátette, hogy az előkészítő bizottságban előrehaladt a vita, több fontos kérdésben konkrét határozatokat hoztak. Waldhelm közölte az újságírókkal, számos kormányfő és külügyminiszter már értesítette őt, hogy a május—júniusban , New Yorkban megtartandó ülésszakon részt kiván venni. Az Ülésszak feladatát a következőkben jelölte meg: elvi, politikai nyilatkozatot kell elfogadni, akcióprogramot kell kidolgozni és meg kell határozni végrehajtásának mechanizmusát. A Közel-Kelettel foglalkozva, a világszervezet főtitkára hangsúlyozta, hogy a térség helyzetének általános és igazságos rendezésére kell összpontosítani a figyelmet. A főtitkár a sajtóértekezleten borúlátóan nyilatkozott a genfi békekonferencia mielőbbi összehívásának lehetőségéről, bár hangsúlyozta, hogy a végleges rendezéshez Genfen ét vezet az út. Waldheim a továbbiakban a ciprusi kérdéssel foglalkozott. A főtitkár, aki a közelmúltban látogatást tett a szigetországban, Görögországban és Törökországban, elmondta, hogy véleménye szerint a vitás kérdések rendezése a török fél javaslatainak tartalmától függ. Afrikával foglalkozva a világszervezet főtitkára felhívta Szomália és Etiópia kormányát, hogy minden problémát a tárgyalóasztal mellett oldjanak meg. Namíbiáról szólva Kurt Waldheim úgy vélekedett, hogy az év vége előtt rendeződik az ország jövője. A Vietnam és Kambodzsa közötti fegyveres konfliktussal összefüggésben Waldheim szintén azt a reményét hangoztatta. hogy hamarosan véget érnek a harcok és megkezdődnek a tárgyalások: Egyiptom—Izrael Cartertől várnak segítséget a tárgyalásokhoz Asszuánban megerősített A Jeruzsálemből és Kairóból érkező hírek egyaránt azt tükrözik, hogy mindkét fél az amerikai közvetítéstől várja a nézetkülönbségek áthidalására alkalmas kompromisszumos formula kialakítását. Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár csütörtökön délelőtt találkozott Begin izraeli kormányfővel, az egyiptomi—izraeli politikai tárgyalások felújításának lehetőségeiről tanácskozott. Az amerikai diplomata a napokban megbeszélést folytatott Mose Dajan külügyminiszterrel is. Diplomáciai források szerint az amerikaiak arra akarják rávenni a feleket, hogy semleges helyszínen, i a sajtó kizárásával elevenítsék fel eszmecseréiket. Begin kormányfő folytatja katonai jellegű tárgyalásait Egyiptommal, ha Kairó beszünteti Izrael-ellenes sajtó- kampányát. Egy Jeruzsálemben tartózkodó amerikai szóvivő szerint Atherton külügyi államtitkár a legközelebbi jövőben nem tervez kairói látogatást. Az Al-Ahram csütörtöki számában ismertette azt az üzenetet, amelyet Szadat elnök a napokban intéz az izraeli kormányfőhöz. A lap szerint Egyiptom az alábbi alapelveket szeretné belefoglalni a tárgyalások folytatásához szükségesnek minősített elvi nyilatkozatba: 1. / az arab területekről való kivonulás elvének bejelentése, az idegen területek erővel történő megszállása törvénytelen voltának kinyilvánítása; 2. / a palesztin nép jogaira vonatkozó, Carter elnök által milliárd rubel volt a szocialista nagyhatalom katonai költségvetése. Ez 1973-ban 11,1—9,9 százalékkal csökkent és ma már 17,2 milliárd rubelt tesz ki, ami állami kiadásainak 7 százaléka. A tendencia tehát valóban meggyőző. A Szovjetuniónak nincs szüksége fölösleges katonai kiadásokra. Védelmi képességét csupán olyan szinten tartja, hogy az biztosítsa bármilyen katonai fenyegetés visszaverését, ő maga, senkit sem fenyeget és senkit sem kíván megtámadni. Ezért nem is törekszik kától- nai fölényre. Nem a fegyverkezési versenyben, hanem a leszerelésben látja a Szovjetunió azt az alapot. mely biztosítja a maga és mindenki más számára az egyenlő biztonságot. Közismertek azok a szovjet kezdeményezések, melyek arra hívták fel a világ népeit, hogy a békés egymás mellett élés útjára lépjenek, mondjanak le az erő alkalmazásáról, illetve az erővel való fenyegetésről. Az ehhez vezető legegyszerűbb és legrövidebb út a katonai költségvetések csökkentése. * A Szovjetunió ebben a kérdésben, mint látjuk, szándékait tettekkel is bizonyítja. A következő lépést most a másik félnek kell megtennie. alapelv bej elentése; 3./ a béke jellegéről és ennek vonatkozásairól szóló megállapodás. A kairói rádió szerdán este bejelentette, hogy Mohamed Ibrahim Kamel külügyminiszter és Butrosz Ghali ál- lamminiszter Csütörtökön Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Továbbra is valóságos „ostromállapot” jellemző Párizsra és a franciaországi utakra: a szombaton Yves Maupetit háromszoros gyilkos elfogására kivezényelt és hétfőn Empain báró elrablása után megerősített több ezer fős rendőri erő folytatja az igazoltatásokat, ellenőrzéseket, a házak átvizsgálását. Az eredmény csütörtök reggelig csupán néhány más ügyben körözött bűnöző elfogása volt A francia sajtó ugyanakkor kritikusan fogadta Peyrefitte igazságügyminiszter felszólítását a bűnözők feljelentésére. A Le Quotidien de Paris például hangsúlyozza, hogy Alain Peye Refitte, amikor a franciákat , feljelentésre szólította és á besúgást kötelességének tüntette fel. A L’Humanité is azt hangoztatja, hogy a miniszter felszólítása a bűnözők „feladására” megnyitja az utat, minden véglet és visszaélés előtt, módot ad arra, hogy az emberek szomszédjukat tüntessék fel a háromszoros gyildiplomácial offenzívát kezdett, amelynek keretében „tájékoztatja a világot a közel- keleti helyzetről”. A következő négy nap során a két magas rangú egyiptomi politikus személyesen, fogja tájékoztatni az egyiptomi fővárosban akkreditált diplomatákat. (MTI) kosnak vagy Empain báró elrablóinak. Henri Alleg a lap hasábjain egy másik glosszá- ban azt kérdi, vajon akkor is ekkora mozgósításra került volna sor, ha az emberrablás áldozata egy algériai munkás lett volna csupán? Hat év alatt 71 algériait öltek meg Franciaországban, s a gyilkosok büntetlenek maradtak. Empain bárót, a dúsgazdag belga iparmágnást, a francia nehézipar egyik „kapitányát” bűnözők rabolták el, akik váltságdíjat követelnek — jelentette be csütörtökön, nem sokkal 13 óra után a francia belügyminisztérium szóvivője. Az emberrablók, fűzte hozzá, bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a báró az ő fogságukban van. A rádió tudósítóinak értesülése szerint állítólag csillagászati számról van szó, olyan összegről, amelyet egyszerűen nem lehet egy napon említeni a Franciaországban emberrablóknak korábban kifizetett summákkal — pedig azok is több millió dollárra rúgtak. Luciano Lama, a CGIL szakszervezet főtitkára beszedet mondott egy milánói gyár sztrájkolóinak gyűlésén. Az olasz nagyipari dolgozók — tiltakozásul a kormány gazdaságpolitikája ellen — országszerte kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. Akkor is, ha csak egy munkás?
