Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
\ Sok jó közül — háromról Számba véve az elmúlt hét műsorszolgáltatásait, három egymástól merooen eltérő eseményre gondolok vissza legszívesebben. A legerősebb benyomásom csjiörioK estéről való. A képernyőn két fiatalember boszorkányos ügyességgel labdákkal zsonglőrködik. A két testvér közül az idősebbik is mindössze 24 éves. Töredezett mondatai nyomán egy már- már szinte .bosszantóan szerény mai zseni portréja bontakozik elénk Vitray Tamás műsorában, a Csak ülök és mesélek-ben. Mert kétségkívül az — a maga 24 életévével. Nemzetközi léptékű matematikatudós. A riporternek előbb csak annyit sikerül kihúznia belőle, hogy a Tudományos Akadémia „dolgozója”. Aztán sorra, lassan, hogy volt már párizsi ösztöndíjas, ott tanulóként szaktudományos előadásokat tartott olyan témakörökben, amikről nekünk, átlagosabb halandóknak még elvont sejtéseink sincsenek. Mindezt ama húsz-egyne- hány közleménye alapján, amely eddig különféle szak- folyóiratokban napvilágot látott. Megtudjuk, hogy most több hónapos szovjetunióbeli tanulmányútra indul, hogy időközben megírta és megvédte kandidátusi értekezését (bár a címet lényegtelennek tartja, nem lesz több általa az ismerete, s az egészből az anvág gépelése volt a legnehezebb feladat.) Különféle okok r'apján eddig megtann1» németül. angolul, norvégül. franciául, oroszul és spanyolul. A vallomásban, a nehezen születőben nyoma sincs ál- szerénvsésnek, minden olyan magától értetődően természetes számára, hogy az ámuló hallgatón-nézőn megindultság vesz erőt a képernyő előtt. Végképpen pedig akkor, midőn a szokványos riporteri kérdésre, hogy tudniillik mi a legnagyobb vágya? — azt a gyermekin tiszta választ hallatja: — Szeretnék hét labdával megtanulni zsonglőrködni. A matematikatudományok kandidátusa, a Csak ülök és mesélek-ben, amely ezúttal az emberi kis örcynökről szólott. Ha Turandot nevét halljuk, a mesebeli királylány alakját a világhírű opera hősnőjével azonosítjuk. Pedig a történet ősi szövedékének művészi síkú feldolgozása jóval régebbi keletű. Hozzányúlt már n középkorban az olasz .Carlo Gozzl, majd következően Friedrich Schiller is. E két mű felhasználásával született az a tévédráma, amelyet szerdán láthattunk Kalaf és Turandot története címmel. Rajnai András rendező nemes és szép vállalkozása, amellett, hogy irodalmi ismeretterjesztésnek tett eleget, igényesen élvezetes szórakozásul is szolgált. S nemcsak ezekkel, de számunkra még azzal az örömmel, hogy a a Turandotot formáló Béres Ilona mellett Kalaf szerepében a salgótarjáni származású Hollai (Heiser) Kálmán művésszé érésének lehettünk (ilyen nagy prózai feladatban első ízben) szemlélői. Most még talán kelleténél több nála a fizikai adottságaira való építkezés, de a benső tartalmi jegyek is fel-felragyognak már játékában, egyéni hangütéssel, remek beszédtechnikával párosulón. Minden feltétel együtt van nála, hogy az elkövetkezendő években megvesse lábát a legkiválóbbak sorában. Száz esztendeje született Molnár Ferenc, az alig 17 évesen, már országos hírnevet szerző újságíró, majd mind sikeresebb író, színpadi szerző, akinek művei egykor jóformán a világ minden színpadán otthonosak voltak. Alkotásainak értékét sokan és sokat vitatták. Az viszont kétségtelen, hogy fűtött líraiságú ifjúsági regénye, a Pál Uicai fiúk nemzedékek hosszú sorának egyik legkedvesebb olvasmányélménye volt, mint hasonlóan a felnőtteknek érzelmes színpadi legendája, a Liliom. S ezeken túl is egész sör világsiker igazolja Molnár Ferenc nem mindennapi képességeit. Még akkor, is, amikor ezek már a nagypolgári világ, ,az úri szalonok témáiba hígultak. Mesterségi biz- tonságát, dramaturgiai zsenialitását ma is talnulni érdemes. Ezt példázta szombaton a Madách Kamaraszínház előadásában látott, Egy, kettő, három című egyfelvonásosa is. A történetnek voltaképpen semmi köze még a harmincas évek életvalóságához sem, de amit Molnár egy órában a cselekményszerkesztés tempójában és fordulatosságában véghezvisz, ámulatba ejtő. Ebben a szerző oldalán Szirtes Tamás rendezőnek és a ragyogó szereplőegyüttesnek — élen Márkus Lászlóval, Bencze Ilonával, Paudits Bélával, Némethy Ferenccel, Haumann Péterrel — is érdemi része volt. S, ha már tévéközvetítésnél vagyunk, hadd idézzük az író egy, a húszas évekből való, ide vonatkozó, ma is érvényes jövendölését: „Hogy ki féljen” a rádiótól és a távolbalátástól? A színház ne féljen. Azaz: a rossz színház féljen a jó televíziótól, és a rossz televízió féljen a jó színháztól” Milyen okosan látott fél évszázaddal korábban — a mánkba! (b. t.) tévéaján tatunk Mai 17.30: A modern festészet előfutárai Az angol filmsorozat azt a folyamatot ábrázolja, amely a XIX. század második felében . indult és a XX. század közepéig tartott. A festészet megújulásának központja Párizs volt. Az akadémikus festészet a régi korok nagyszabású jeleneteinek pózoló, istenitett alakjait színpadszerű megvilágításban és kompozícióban festette meg — leggyakoribb témáik a görög és római korból, a mitológiából származó szimbolikus alakok ábrázolásai voltak — Manet fellépésével kapta az első cáfolatot. Marét a párizsi utcakép, a kor hús-vér embereinek, hétköznapjainak ábrázolásával váltott ki feltűnést és — botrányt. Ennek az adásnak a témája az első igazán impresszionista festő: Claude Manet, akinek Napfelkelte című képe megjelenésétől számítja a művészettörténet az impresszionizmus kezdetét (1872), sőt a kép francia címe (Impression, soleil levant) a csoport — stílusirányzat — névadója lett. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 42. Nem tudni a pontos okát, miért idegenedett el Csinszkától fokozatosan. Ekkor már alig bízott benne. A maga módján áldozatkész - feleség sokat szenvedett emiatt, hiszen a beteg növekvő ellenszenve nélkül is elég bánatot okozott neki Ady reménytelen egészségi állapota. De a tőle megszokott intellektuális fegyelemmel viselte nehéz helyeiét, tűrt és helytállt a kötelességében. Többet, sokkal többet nyújtott maga- artásával emberi érettségben, erkölcsi önfegyelemben, mint amennyire képesnek hitték huszonhárom éves létére. Ha néha kifakadt, azt is a nagybeteg emberért tette. Ez4 NÓGRÁD = 1978. ért tehát bármit állítanak Csinszkáról azok, akiknek valamiért ellenszpnves, mellette szól maga a tény: hősiesen gondoskodott a nehezen kezelhető, önmaga fizikai romlását siettető költőről. Augusztusban sürgősen magához hívta Csúcsára édesanyját Ady. Közölte vele, hogy kriptát akar építtetni Érmind- szenten, minél hamarább. Es könyörgött, haladéktalanul vigye magával, mert otthon kíván meghalni. Gyászos beszélgetés volt. Ady . Lőrincné nem mutathatta ki kétségbeesését, vigasztalta gyermekét, ahogy tudta, pedig főképp ő szorult vigasztalásra. Reménytelenül, összetörtén búcsúzott el fiától, akit most látott utoljára. január 17., kedd Jtfoha épp elég gondja volt önmagával Adynak, jutott figyelméből arra is, hogy törődjön a csúcsai ház kenyerével. Súlyos háborús viszonyok lévén, sehogy nem szerezhették be a környéken a szükséges gabonát Levélben kérte apját, juttasson el valahogy Csúcsára hat métermázsa búzát — pontosan annyit amennyit fejadagként engedélyeztek a hatóságok. Néhány nappal később sürgö- nyileg kért édesanyjától Kolozsvárra háromszáz koronát A pénzt megkapta, de mivel Érmindszenten sem álltak anyagilag valami jól, az anya jelzálogkölcsönt vett fel a birtokra. Ady Lőrinc pedig, a hetvenen felüli öregember elindult a messzi Szilágyságból, szekéren a Kolozs megyei hegyek közé. A már megromlott közbiztonság ellenére kiKépző- és iparművészeti kiállítások Nógrádban ÁTTEKINTVE az idei évre szóló Nógrád megyei képző- és iparművészeti kiállítási programot, úgy *tűník, a képző- és iparművészet jelenlétének állandó és folyamatos demonstrálása valósul meg 1978-ban. Ez a bemutató rendszer igen gazdagnak és sokszínűnek ígérkezik, a benne rejlő közművelődési lehetőségek aligha becsülhetők túl, kihasználásuk folyamatos közművelődési tevékenységet is igényel. A képző- művészeti életben ugyancsak jelentős lehet ez a hatás, amely a programban rejlik. , örevendetes, hogy a nógrádi kiállítások látogatottsága országos mértékkel mérve is magas, oár a közönség összetételének belső arányai véleményünk szerint még nem kielégítőek. A gondok között említjük meg, hogy a kiállítások sok esetben nem jól szervezettek. Gyakorta hiányoznak a tárlatrendezés elemi feltételei, melynek következtében alacsony színvonalú rendezvény jön létre, s ez a hatékonyságra kedveződén befolyást gyakorol. Nem lehetünk elégedettek a tárlatok jó részének előkészítésével, propagandájával sem. Az 1974-es minisztertanácsi rendelet után a képző- művészeti életben is megvalósult a decentralizálás. (Mint ismeretes a kiállítások engedélyezése a megyei tanácsok hatáskörébe került, s ez tá- gabb teret nyit az egyéni kezdeményezésnek. A képző- művészeti szövetség területi szervezete és a helyi szakigazgatási szervek tavaly már e lehetőséggel élve tervezték a kiállítási programot). Ennek tapasztalatai általában kedvezőek, néhány gondra azonban itt is figyelmeztethetünk. Például szükségesnek látszik az, hogy a közművelődési intézmények ne tekintsék csupán olcsó rendezvényeknek a kiállításokat. A fejlődő kis- galéria-mozgalomban láthatók ennek jelei. A tárlatok kapcsán a jövőben a társadalmi megrendelőszerep jobban érvényesülhetne a községekben, üzemekben. Hiszen a művész a társadalmi cserébe műveivel, kiállításaival lép be. Továbbá, elengedhetetlen a tárlatok rendezése kapcsán is az igényesség fokozása. A közönséget — az ipari és mezőgazdasági üzemek, intézmények közösségeit, szocialista brigádokat stb. — tudatosan kell szervezni. Ez a szervezőmunka ma még általában elmarad. Nem célunk ezúttal az idén megrendezendő képző- és ipartéve magát az űtohállók támadásának, százötven kilométert szekerezett a kért. gabonával. Kockázatos útjára elkísérte egy Puskás nevű falubeli parasztember és az orosz Sándor, aki hadifogolyként dolgozott az Ady-gazdaságban. Szerencsésen megérkeztek. Miután biztosították a csúcsai személyzet kenyerét Ady Endre Pestre készült. Fogyó türelemmel várta az utazást, de gyengesége, betegsége miatt késlekednie kellett. Maradásra kényszeri tette a hírhedt spanyol járvány* is, ez a veszedelmes influenza, amely ezrével szedte áldozatát. Végre vonatra szánhattak 1918. október 28-án, s három nappal az őszirózsás forradalom kitörése előtt érkeztek meg a fővárosba. Október 31-én este vitte meg a Veres Pálné utcai lakásra a drámai hírt Bölöni György: ismeretlen tettes lelőtte Gróf Tisza Istvánt, volt magyar miniszterelnököt. Ady, aki politikai szereplése kezdetétől engesztelhetetlen ellensége volt Tiszának, most kétségbeesett — Nem lett volna szabad! Nem ez a megoldás! — kiáltotta. De az olyannyira várt forradalom átmenetileg felvillanyozta. Próbált erőt venni lebírhatatlan testi — és egyre gyakrabban! előforduló szellemi — erőtlenségén. (Folytatjuk.) művészeti tárlatok felsorolása, a hosszú sorból csupán néhányat említünk majd. A közművelődési intézmények közül a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ és a balassagyarmati Horváth Endre Galéria kiállításai ígérkeznek ebben az évben is a legjelentősebbeknek. A megyei művelődési központban hagyományosan a felszabadulás évfordulója alkalmából nyílik a salgótarjáni tavaszi tárlat. A szlovákiai besztercebányai kerület és az északmagyarországi képzőművészek területi szervezetei közös egyedi rajzkiállítását Salgótarjánban májusban mutatják be. Júniusban Iványi Ödön egyéni tárlatát, a következő hónapban a megyei iparművészek közös kiállítását nyitják meg a művelődési központban. Augusztusban nyílik a hagyományos szabadtéri szoborkiállítás. A képzőművészeti világhét alkalmából pedig Czinke Ferenc egyéni tárlata ígérkezik figyelmet érdemlő eseménynek. Decemberben Habán-ke- rámiakiállítás lesz. AZ OKTATÁSI igazgatóságon idén Radics István, Somoskői Ödön, Cheman Ilona és Horváth Sándor, Szől- lősi Antal, Iványi Ödön, Szatmári Béla, idős Szabó István kamaratárlatát rendezik meg. (Jelenleg itt Radics-kiállítás látható). A balassagyarmati Horváth Endre Galériában a Lukovsz- ky László, Mazsaroff Miklós, Klimó Károly, Fábián Gyöngyvér, a szlovákiai Csá- lyi Attila, Kiss Nagy András, Tornay Endre, Németh István belsőépítész műveivel való találkozás tűnik kiemelkedőnek. A megyei múzeuemi szervezet tárlatai igen jelentős helyet foglalnak el a kiállítási programban. Közülük Is említünk néhányat. A szécsé- nyi múzeumban rendezték meg Mészáros Erzsébet tárlatát. Februárban' itt a múzeum keletázsiai textiljeinek, (képzőművészeti alkotásokat) mutatják be. Továbbá sor kerül az Iparművészeti Múzeum keletázsiai textiljeinek, az ötéves salgótarjáni nemzetközi művésztelep válogatott anyagának, a vásárhelyi múzeum alföldi festészeti anyagának bemutatására. A balassagyarmati Palóc Múzeumban japán és indiai porcelánkiállítás, s a Nemzeti Galéria egy válogatott anyagából rendezett tárlat várja majd az érdeklődőket az év során. A kisgaléria-mozgalom izmosodásának vagyunk tanúi megyénkben is. Ezek üzemekben, intézményekben, községekben, kórházakban stb. működnek. Erre az évre gazdag kiállítási programot állítottak össze. E galériák köz- művelődési szerepe lényeges. Például a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ az amatőr tárlatok megyei központja. Kisgalériák működnek Magyarnándorban, Szécsény- ben, Cereden, Nagybátony- ban, Rétságon, Pásztón, a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban, a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában, a salgótarjáni megyei kórházban. s még sorolhatnánk. (1977-ben mintegy negyven intézményben rendeztek rendszeresen képző- és ipar- művészeti kiállításokat). E galériák tevékenységét segítendő. a megyei művelődési központ ebben az évben művészeti biankoplakátokat és meghívókat terveztet számukra, amely a propagandában jól hasznosítható. A megyei múzeumok és a megyei művelődési központ képzőművészeti kiállításokat vándoroltat a megye üzemeiben. illetve községeiben. Jelenleg Földi Péter, Somoskői Ödön és Szabó Gáspár kamaratárlatai vándorolnak. Vándoroltatnak még az év során posztereket, reprodukciós anyagokat stb. NEM UTOLSÓSORBAN jegyezzük meg, hogy 1978-ban idős Szabó István, Kossuth- díjas művészünk 75 éves. Iványi Ödön festőművész pedig 60 éves. Mindez alkalmat nyújt arra, hogy két művészünk életművével, művészi törekvéseikkel a nógrádi érdeklődő közönség találkozzon. Jó lenne, ha a műveikből rendezendő kiállítások mintegy az egész megyei program csúcspontjai közé tartoznának. Tóth Elemér Erdővédelem — embervédelem Magyarországot több mint másfél millió hektáron borítja erdő, s örvendetes, hogy a fák ültetésével egyre többet foglalkoznak a városokban is. A hazai erdőtudomány szép eredményekkel büszkélkedhet, hiszen Kaán Károly — még a múlt században — elsőként figyelt fel a folyóvizeket övező galériaerdők árvízgátló, illetve csökkentő szerepére, s munkáss4gának folytatója, Mikolás Kálmán erdőmérnök jutott arra a felismerésre, hogy szomorúfűz-sá- vokkal kell az árvíz elleni gátakat védeni, ennek lomo- ja ugyanis a széllel együtt mozogva felfogja, visszatartja az áradatot. Az utóbb időben — noha tovább folytatódnak az erdő természeti katasztrófákat befolyásoló szerepére vonatkozó vizsgálatok — megélénkült a fa és az ember kapcsolatának beható elemzése. A környezetvédelemmel, urbanisztikával foglalkozó kutatók — számtalan tény felsorolásával — próbálják jobb belátásra bírni a közvéleményt, hogy a fák ne csupán megtűrt lakók, hanem díszpolgárok legyenek városainkban. A tudományos adatok valóban meggyőzőek. Egy százéves fa élete során 18 millió köbméter levegőben található széndioxidot dolgoz fel. a fotoszintézis útján pedig 6600 kg oxigént „termel”. Minthogy egy felnőtt ember évenként 330 kg oxigént fogyaszt, egy százéves fa 20 évi oxigénszükségletét fedezi. Megdöbbentő tény, hogy egy autó .egyetlen üzemórája alatt 760 felnőtt oxigénadagját „lélegzi el”, egy lökhajtá- sos repülőgép indulása pedig 6000 autó óránkénti oxigénfogyasztását igényli. Megfigyelték például, hogy a lombos fákkal övezett utak, felületek 3—5 fokkal alacsonyabb hőmérsékletűek, mint a környezetük. Kimérték, nogy egy 50—100 méter széles, fákkal telepített zöld sáv 3,5—4 fokkal mérsékli a városok nyári forróságát, tulajdonképpen néhány száz méterrel magasabban felevő hűvösebb település illúzióját kelti. Az aszfalt és beton, illetve zöldövezetek feletti légrétegek hőmérsékletkülönbsége folytan felfrissülést hozó légáramlat hatol a túlhevült utcákba és lakásokba. A fasorral szegélyezett út mellett — mérések tanúsítják — egyharmad-egyötödnyi a levegő portartalma, mint a fák nélküli utak mentén. Egy hektár fenyőerdő évente 32— 42 tonna port köt le, ugyanakkor egy hektár tölgyerdő 60 tonna port szűr ki a levegőből, egy szabadon álló nagykoronájú fa pedig egymaga évi 25 mázsa portól mentesiti környezetét. A fák különös adottságú szélfogók és zajtompítók is. A vihar, vagy forgószél . erejét magasságuk huszonötszörös távolságára is tompítják, a nagy városok közlekedési és más zajait már egy 60—80 méter széles fa- és bokorsáv is lényegesen csökkenti. Egészen meglepő az erdő radioaktív anyagokat kiszűrő tulajdonsága. A" vizsgálatok eredményei szerint az atomfegyver-kísérletekből származó radioaktivitás az erdőben csupán fele akkora volt, mint a nyílt, .növényekben ritka területen.
