Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
Betartják a rendelkezést? FaUiépíté* — falukép A kockaház és manzárd alkonya ? Akad kiskapu „Az építészethez nálunk mindenki ért’ — mondta egyik neves építészünk egy vitában, amely nagy nyilvánosság előtt zajlott. Aztán jött az elmarasztalás: utat tévesztett a faluépítés, sok az egyforma jellegtelen kockaház. Az Ybl technikum diákjai 'missziós küldetésbe kezdtek, rá akarták beszélni a falun élőket, hogy a kocka formájú, „kvadrátos” házak helyett mást, változatosabb tagolású, megjelenésű házakat építsenek — mindhiába. Tény, hogy a jelenlegi „stílus” lerombolja ugyan a régit, de a helyébe nem szebbet, nem igazán korszerűt helyez. Anyagi oka lenne annak, hogy faivaink nagy részén az uniformizáltság eluralkodását láthatjuk-tapasztalhatjuk? Ha igaz az. hogy az építészethez nálunk mindenki ért — miért épít majd mindenki egyformát? Egy híres-neves szaktekintély odáig ment a kockaházak védelmében szót emelve, hogy összefüggésbe hozta a városi építészetben is jelenlevő egyhangúságot a falu, kockaházaival ílyképpenta falu mindig is a város után ment. Ha jónak tartjuk, hogy Óbuda helyén toronyházak állnak, miért tesszük szóvá a faluépítés egyhangúságát, miért sírjuk vissza a régi, népépítészeti alkotásokat? Merész párhuzam, s ha komolyan követjük — ad absurdum eljutunk oda is: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? E szükséges bevezető után mármost vegyük sorra, mit tapasztaltunk a megyét járva? Alig szorul bizonyításra — terjed az új. Mintha hát- rálóban lenne a kockaházszemlélet, itt is ott is megtöri az egyhangúságot egy- egy szép épület, a régi építészeti hagyományokat jól hasznosító, megjelenésében egyedi, ám mégsem hivalkodó otthon. S ha nem is lehet arról beszélni, amit a cimben sugalltunk — bealkonyult a kockaháznak, manzárdnak — azt mindenképpen elmondhatjuk. valami elkezdődött- Több az igény a változatos formára. Ezt érdemes észre- venni-felmutatni, keseregni azon már nem érdemes, hogy visszavonhatatlanul eltűnt a régi szép falukép. Hatalmas tömegigényt viszonylag rövid idő alatt kielégíteni’ ugyanakkor mindenféle előzmény és felkészülés nélkül a régi magyár építkezés legjelesebb hagyományait asszimilálni az újban — aligha veheti komolyan valaki ezt az „orvosságot”. Lássuk be, n?m volt erő — szellemi és anyagi — arra, hogy közben még a hagyományos népi építészetet is átmentsük az újba. * A pásztói járási hivatal műszaki osztályán plakát fogadja a belépőt: „Ne menjen csak a saját feje után!”. A* baráti figyelmeztető az építőknek szól, s arra kér mindenkit, hogy ismerkedjen meg azokkal a típustervekkel, amelyek a változatosságot szavatolják, ugyanakkor kellően szakszerűek is. Egy biztos, a helyi kőműves ízlése szerinti építés — már a múlté. — A. magántervezők A, B, C, illetve D kategóriába soroltak — mondja az osztály vezetője dr. Nagy Lajosné. — A megyében, és így a pásztói járásban is. többségben vannak a C kategóriájú tervezők, ami mérnöki képesítést feltételez. A D kategóriába tartozó képesített kőművesek, éppen a szigorodó építési előírások miatt, lemorzsolódtak- .Nálunk és a községi tanácsoknál is nagyon jó, használható, új típustervek közül választhatnak az építők. Más kérdés az. hogy ezek elsősorban Pest megyei és miskolci alkotók munkáit tartalmazzák. Itt lenne az ideje annak, hogy a megye sajátos domborzati viszonyait is figyelembe vevő helyi, tehát speciális tervek készüljenek. Ami ugye azt is jelenti, hogy a megyében időről-időre meghirdetett családiház-épí- tési tervpályázatok nem jutottak el oda, ahova szánták őket. A „palócos” megoldások ma úgy születnek, hogy a már említett típustervgyűjtemény egyes darabjait áttervezik, adaptálják a megyei tervezők. Ezt azonban rajzra fektetve ugyanúgy jóvá kell hagynia a magántervező szakértői bizottságnak, mint akármilyen más tervet. S mindez sokszor hosszadalmas tortúra. Az építő pedig nem szívesen vár. — Osztályunkon egy munkatárs csak azzal van megbízva, hogy ezeket a terveket terjessze, propagálja, tehát- érdekelt is abban, hogy megismerjék, igényeljék azokat. — Az adaptálás körülbelül a felébe kerül annak, amit egy magántervező egyedi tervként alkot — mondja Sándor Tibor. Maga is foglalkozik tervezéssel, átültetéssel. — A házépítés a közművesítés fokától és a szintek számától függően négyzetméterenként mintegy 2500—4500 forintba kerül. Járásunkban jó példa az új terjedésére Szurdokpüspöki, Palotás, Hasznos. Kormányaink életrajza A memoárirodalom világ- szer ce egyre népszerűbb, a legpatinásabb kiadók egyre- masra publikálják a híres emberek élettörténetét, életregényét. Újabban ismert irodalmi nagyságok állítják tollúkat a közönség új ízlésének szolgálatába. Kormányok „életrajzának” megírásáról azonban addig nem szólt a fáma. Ezárt sajátos és egyedülálló Bölöny József vállalkozása, asi egészen regényes módon — születési anyakönyvi kivonatok, keresztelő levelek, halotti bizonyítványok, sőt oiykor sírkövek — segítségével állította össze munkáját: Magyarország kormányainak 1848-tcl 1975-ig terjedő történetét. A hamarosan megjelenő kötet pontossággal közli a magyar miniszterek, kormányfők, kormányok névsorát, hivatalba lépését, átszervezését, s lemondásának elfogadását is. Hiteles és megbízható képet nyújt a magyar kormányok működésének személyi és időbeli adottságairól. Az összeállítás hallatlanul érdekes adattár, forrás mindazok számára, .’.kiket történelmünk utóbbi egy és negyed évszázada különösen vonz. Az 1848. évi III. törvénycikkel kinevezett első független magyar felelős minisztérium hivatalba lépésétől, 1848. III. 17- től a hazánkat ma is irányító, 1975, V. 15-én hivatalba lépett Lázár-kormányig. — nem számítva az ellenforradalmi kabineteket / és az országnak csak egy kis részén, rövid ideig működő minisztertanácsot — 55 kormánya volt hazánknak. A kormányok élfetrajzából kitűnik például, hogy mely kabinetek vezették leghosz- szabb időn át az országot. Tisza Kálmáné 1875. október 20—1890. március 15-ig „országolt”, Bethlen István kabinetje 1921. március 14— 1931. augusztus 24-ig döntött az ország sorsáról, a Fock Jenő által vezetett Miniszter- tanács pedig 1967. április 14— 1975. május 15-ig. irányította az országépítő munkát. Bölöny József felsorolja az 55 kormány tagjait és tárcavezetőit: 480 kormánytagról közöl személyi adatokat. Közülük 47-en kormányelnökök voltak, 386-an miniszterként tevékenykedtek, 35-en népbiztosként szolgáltak. A 47 kormányelnök közül egyébként Wekerle Sándor volt az, aki 1918-ig három ízben is kapott megbízást kormány- alakításra. öten pedig — köztük Kádár János — két-két ízben álltak kinevezett kormány élén. És a rossz? Bujákon, Kállón még tartja magát a manzárd. ★ A pásztói járásban — Kovács Ferencnek, a járási hivatal elnökének hozzáfűzése — ötévenként 1500 lakás épül fel, s mindössze 130 a célcsoportos, illetve OTP-finanszí- rozású új otthon. Nem mindegy hát. hogy milyen lesz másfél ezer új ház, miként alakul, alakul-e, vagy változatlanul az egyhangúságba reked a jelen és a jövő faluképe! Aztán egy gondolat, amit érdemes terjeszteni: a televízió elévülhetetlen érdemeket szerzett a közlekedés rendjének ismeretterjesztésében. Miért ne terjeszthetné ugyanilyen hatékonyan az építési kultúrát? Ha nem is halálos veszedelemről, de emberéletről van szó akkor is, amikor a faluépítésről beszélünk. ★ Püspökin, a tanácsházán Mladeniczki Mihály tanácstitkár elém teszi ugyanazt a tí- pustervgyűjteményt amelyet a járásnál már megcsodáltam- Két hónapja őrzik a szekrényben, ezalatt senki nem érdeklődött új tervek után. De felépült a. községben tavaly 26 ház, ebből öt-hat eltér a szokványtól, a kvadrátos megoldástól. Sok ez, vagy kevés? — Nem vagyunk elégedettek, de annak örülünk, hogy már van ilyen igény lakosaink körében. Nekünk, sajnos, kevés lehetőségünk van a propagandára. Talán Kolumbusz tojása, talán spanyolviasz, talán nyitott kaput döngetek, mégis megkockáztatom a javaslatot: a községekben működő népfrontbizottságok felkarolhatnák ezt a szép ügyet. Hiszen saját otthonukról, szülőfalujukról van szó. Szép példák Szurdokpüspökiben- — remélhetőleg „ragadósak” is — Tamás Józsefek Kaszás utcai épülő otthona, Iván Gáborék Petőfi utcai, ugyancsak most épülő háza. T. Pataki László SZESZRENDELET. Leggyakrabban eme néven emlegetik a belkereskedelmi miniszter 19/77. XII. 20. számú rendeletét, mely január elsejével lépett életbe, s aminek értelmében többek között tilos vendéglátó-létesítményekben reggel kilenc előtt szeszes italt árusítani, kiszolgálni. ★ A rendelet alig pár napja lépett életbe. A ceredi kocs- mahivatalban- — ahogy néhá- .nyan 'az italboltot becézik — majdnem teltház van. Ki üldögél, ki áll, beszélget. Legtöbben az óra vánszorgó mutatóját figyelik. Fél kilenc múlt nyolc perccel. — Kérek egy féldecit — hangzik határozott hangon a pult innenső oldalánál. A túloldalról tréfának veszik a kérést. — Tessék valamivel később jönni! — Van értelme kilenc előtt kinyitni? — fordul komolyabbra a kérdés. — Nem túl sok. Egy-két kávét, jaffát ha fogyasztanak. > Jelenet Salgótarján egyik helyijárati autóbuszmegállójában. Fél tíz felé kapatos atyafi birkózik a néhány lépcsőfokkal. Jó néhány percébe kerül, míg felküzdi magát. Két várakozó fiatalember szurkol neki csendben. Egyikük megyjegyzi: — Ügyes a tata, ha fél óra alatt így be tudott szívni. Aki a reggeli órákban beállít a megyeszékhely csemegeboltjába, már az előtérben elkábulhat a kisüsti és egyéb aromáktól. Türei Mihály üzletigazgató szomorú-' an csóválja a fejét. — Minden kedves vevőt, aki szeszt vásárol, megkérünk, hogy ne a boltban fogyassza el. Ha valakit meglátunk, felszólítjuk, hagyja el a helyiséget. Ma reggel például én magam is szóltam két embernek. Sajnos nem állíthatunk mindenki mellé őrt, A munka ami henne van Negyvenkét éves lesz februárban Vas István leszázalékolt vasesztergályos, aki Salgótarjánban egy parányi szoba-konyhás lakásban lakik idős édesanyjával. — 'A konyhában nappal is ég a villany, mert a festéshez nagyon sok fény kell — mondja a naiv festő, akinek tizenhat festményét a Mát- ragyöngye Mgtsz. domosz- lói borozójában lehet megtekinteni. — Hogyan kezdett el festeni? — Gyerekkoromban a kávésdobozokba különböző képeket raktak és össze kellett gyűjteni őket. Volt, amelyik várat, őrszemeket, és volt olyan is amelyik virágokat ábrázolt. Azokat másolgattam vonalról vonalra. — Bizony, már nyolcéves kora óta festeget a fiam —, mondja az édesanyja — az a kép, ott a falon, a legelső, amit csinált. Mindig magá- nakvaló gyerek volt, sohasem akadt barátja. Kis lurkó korában gyakran bement a kamrába és ott szöszmötölt. Annak idején kis tankokat készített agyagból, most meg szobrokkal is próbálkozik. • Tizenkilenc éves korában jelentkezett a képzőművészeti főiskolára, de nem vették fel. 1968-ban kezdett el komolyan festeni, akkor már egyre gyakrabban modell után. Nézze azokat a tulipánokat: leszedte őket a kertben, berakta a vázába, ráállította a televízió tetejére, és itt van: szinte megszólal a festmény — büszkélkedik az idős asz- szony. — A virágcsendéleteken kívül még milyen témákat kedvel? — Szeretem ábrázolni az embereket, a munkahelyeket, az utcát, a házakat és az udvarokat, egyszóval a környezetemet. Először jól megné- ■ zem azt, ami felkelti a figyelmemet, majd lerajzolom es végül lefestem papírra temperával, olajfestékkel. Nagyon jó érzés, amikor elkészül egy kép és én nézem; valóban úgy tudtam-e megcsinálni, ahogy akartam, és az is jó, hogy mama szó nélkül viseli el a rendetlenséget. — Miért szólnék, hiszen a festés megnyugtatja és visz- szaadja a fiam életkedvét. Tudja egyszer leütötték... aztán a salgótarjáni kórházban hetekig altatták, ha bementem hozzá, mindig azt hittem: meghalt, mert úgy feküdt nyakig betakarva. Két éve leszázalékolták. Vas néni időközben elkészült a vacsorával is, nem zavarok tovább. Átballagok a borozóba és nézegetem a festményeket. A fő helyen a\ naiv festő édesanyjának portréja látható, attól távolodva salgótarjáni házak, , udvarok, majd három utcaseprő, akiket munkájuk iránti néma tisztelettel örökített meg Vas István. — Én csak becsülni tudom Pistát, azért a nagy lelkierejéért, amivel a képeit megalkotja, mert azért a hatalmas munkáért, ami- benne van ezekben a festményekben, minden csodálatot megérdemel — mondja a mellém lépő idős ember, Kiss Gergely bányanyugdíjas, aki néha kortyol a kezében tartott pohár borból, majd újra tanulmányozni kezdi a „szemközti házak fényképét”. — Ez a kiállítás nemcsak a festőnek jelent elismerést, hanem a 'borozóba betérő embereket is kulturált szórakozásra készteti — hörpinti ki a maradék muskotályt Kiss Gergely, majd köszön, s elindul hazafelé. Tőcsér Julianna és elég ha valaki kinyit egy vegyes-pálinkás üveget, már kocsmaszagú az egész előtér. Bízom benne, hogy nem tart sokáig ez a jelenség. Hiszen már csak néhány karton fél- decis üvegünk ván. Ha az elfogy nem lesz több, s úgy vélem ez megálljt parancsol az italozóknak. Sokáig lehetne mesélgetni az első napok tapasztalatairól. Több helyen például teával kínálják a cukrászdákba bisztrókba betérő vendéget, és nem is sikertelenül. A megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét, Nyerges Jánost kérdeztük, hogyan ítélik meg a rendelet végrehajtását? — A folyamatos ellenőrzés, melyet a vállalatok mellett tanácsi szervek is végeznek, azt mutatja, hogy a vendéglátóegységek a rendeletet maradéktalanul végrehajtják. Arról legalábbis még nem érkezett jelzés, hogy bármelyik felszolgáló, vagy más beosztásban levő vendéglátóipari dolgozó megszegte volna. A vendégek között azonban, ha nem is általánosságban, előfordulnak kivételek — fűzte hozzá. — Például beült négy vendég a salgótarjáni Kővár presszóba, s magával hozott szeszes italt fogyasztotta. Megkérték őket, hogy hagyják el a helyiséget. Azoknak az élelmiszerboltoknak a környékén. ahol már egyáltalán nem lehet féldecis palackban hozzájutni az italhoz, a leleményes töménykedvelők egész jelrendszert alakítottak ki, melynek segítségével egyetlen- szó nélkül tudtára adhatják hasonszőrű szesztestvéreiknek, szívesen „betársulnának” egy nagyobb fiaskó elfogyasztásá-J ba, s még az is kiderül, hányád magukkal. Akad. ahol még a féldecis pohárka is előkerül a zsebből.... Ügyeskedők tehát vannak; és a nagykapu melett mindig meg lehet találni a kiskaput. Tartozunk az igazságnak a megállapítással, hogy nenv- csak a fogyasztók „variálnak”. A mottóban említett rendelet 3. számú mellékletében meghatározza, hogy az édességboltok kínálatának legfeljebb 8 százaléka lehet szeszes ital. Ha a salgótarjáni pavilonsor édességboltjának szeszkínálata nyolc százalék, akkor a üzlet teljes árukészlete egy falu ellátására kellene, hogy elég legyen. A betévedő vevő úgy érzi magát, - mintha a különleges italok boltjába került volna, ahol a Nopóleontól a skót whiskyig olasz vermutig minden megtalálható, s a díszesnél díszesebb flaskák között szinte dekorációnak hat a néhány díszdoboz, teasütemény, ami az üzlet igazi profiljába tartozna. Sághy Vilmos belkereske-^ delmi miniszter december 11- én, amikor a televíziót látta vendégül, és tegyenes adásban válaszolt a nézők kérdéseire, kijelentette, hogy az alkoholizmus kérdését nem lehet pusztán adminisztratív eszközökkel megoldani. A rendeletek következetes alkalmazásával, a szabályszegők — például a boltelőtérben italozók — minden esetben való figyelmeztetésével, társadalmi összefogással komoly eredményt érhetnénk el. —gáspár— 4 Salgó szövetkezeiben Sikeresen teljesítették az elm últ évi tervet a Saigó Cipőipari Szövetkezet dolgozói Salgótarjánban. A tervezett 51 millió forintot 5 százalékkal túlteljesítették. A szövetkezet dolgozói 84 ezer pár cipőt készítettek — melyből 10 ezer pár szocialista exportra került. 280 ezer darab mun- kevédelmi terméket és mint egy 110 ezer pár férfi és női papucsot gyártottak. Képünkön: Kiss Tiborné. a Dobó Katica Szocialista Brigád tagja az előkészítő részlegben cipőfelsőrészek szélezésct vég zi. | NÓGRÁD - 1978. január 17., kedd 5
