Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

Első a kacsai Szép Sző Véget ért a négynapos balassagyarmati fesztivál A szombathelyi Hekszisz színpad diákjai Fuks Mundstück úr a félelem ellen című re­gény adaptációjával a negyedik helyet szerezték meg. A tizenharmadik balassa­gyarmati Madách Imre iro­dalmi színpadi napok ver­senyprogramjában tizenkét ha­zai és egy külföldi együttes mutatta be produkcióját. A bemutatók utolsó, szombati napján öt együttes vetélke­dett, s az ő műsoruk értéke­lésével még adósak vagyunk. Elsőként a hajdúböszörmé­nyi városi irodalmi színpad lépett közönség elé Ladislav Smocek, mai cseh szerző La­birintus című grotészk já­tékával. Fokozott várakozással tekintettünk bemutatkozásuk elé, hiszen ezt a játékot két nappal korábban már láthat­tuk a KISZ Központi Művész- együttes irodalmi színpadának gondolatokban gazdag, kivé­teles művészi kvalitásokat megcsillogtató előadásában. Tehát akaratlanul is összeha­sonlítottunk, s ebben az ösz- szehasonlításban a hajdúbö­szörményi tizen- és huszonéves színjátszók minden tekintet­ben alulmaradtak nagynevű versenytársaikkal szemben. Az előadásnak nem sikerült Smo­cek bonyolult gondolatait, iro­nikus, groteszk játékosságát felidéznie; ez — hasonlóan a makói Parázs színpadhoz — meghaladta a fiatalok felké­szültségét, tehetségét. Lázár Imre rendező csínján bánha­tott volna a hanghatások al­kalmazásával is, erőszakosabb­ra, nyájasan kegyetlenebbre „vehette” volna a főszereplő portás figuráját, s egyes tör­ténéseket pontosabban meg­indokolhatott volna. A szombathelyi Hevesi Ákos Szakközépiskola Hekszisz di­ákszínpad Ladislav Fuks re­gényét adaptálta Murdstock úr a félelem ellen címmel. Jó ötlet volt a félelem bábuként való megjelemtése, sikerült jól megtervezni a játék koreográ­fiáját is és egységes, jól ösz- szehangolt közösségi játékot te­remteni. A darab eszmei, gon­dolati mély rétegeinek az ár­nyalt megszólaltatásával, Mundstock úr alakjának hi­teles megformálásával azonban adósak maradtak Holdosi Jó­zsef rendező diákjai.. A balassagyarmati Ex Lib­ris irodalmi színpad Jozef és Karel Capek A rovarok életé­ből című színdarabjának má­sik részletét mutatták be, mint a szintén balassagyarmati Ma­dách Imre irodalmi színpad. Zsákmányolok című előadásuk tulajdonképpen az élősködők­ről, az állatok világában ter­mészetszerűen meglevő, s bi­zonyos helyzetekben az embe­rek világába mindenkor erő- szakoltság nélkül áttranszpo­nálható kegyetlenségről, az ösztönök hatalmáról szól. Vé­leményem szerint okosan fel­épített, színészi remeklések (Borbély Klára, Sárkány Zsu­zsa, Demus József) egész so­rát felvonultató előadást hoz­tak létre, kitűnő és a műsor­hoz jól illeszkedő zenei alá­festéssel. Tibay András ren­dezése jól koncentrált a mű­ben rejlő, 40 év távlatában is időszerű mondanivaló«: töb­bi között a harácsol ás, az ön­zés — kifejezésére, s ezért ki­csit érthetetlen számomra a A balassagyarmati Ex Libris Zsákmányolok című előadásá­nak egyik humoros jelenete (Borbély Klára és Tibay And­rás) zsűri nem éppen kedvező fo­gadtatása. A székesfehérvári Amatőr­színház a képzelet és a való­ság elemeit mesterien vegyítő Bohumil Hrabel Münchausen című novella adaptációjával szerepelt a fesztiválon. Tóth László jó ritmusú, jó humorú előadást teremtett, néhány re­mek színésszel is rendelkezik, de két-három fontosabbra nem tudott megfelelő embert állí­tani, ezért több ígéretes hely­zet maradt kihasználatlanöl, hatástalan. Utolsóként a kaposvári Fo­nómunkás Kisszínpad mutatta be több szlovák és magyar szerző műveiből szerkesztett színpadi játékát A szomorú város címmel. Minden bizony­nyal ez a produkció volt va­lamennyi között a legszebben megkomponált, a legemberibb, a lélek legmélyéig ható elő­adás. Vértes Elemér rendező­nek olyan kitűnő segítőtársai voltak, mint Tolnai Mária, Kovács László, Jankuvich Ka­talin, akiknek tehetségén ala­pult az egész előadás. Utolsó jelenetük, amikor az elnémí­tott zenész hegedűjét tovább viszi egy másik ember. jel­képezve, hogy a szépséget, a művészetet nem lehet elpusz­títani, mert mindig lesznek folytatói, valósággal oda szegez bennünket a székhez, s csak hosszabb, néma áhítat után csattan tapsra a tenyér. S mint ilyenkor, a verseny­program befejezése után el­kezdődött a nagy találgatás: ki hogyan szerepelt, miképpen nyerte el a zsűri tetszését. A döntésre másnap délelőttig kel­lett várni, amikor is Máté La­jos, a Népművelési Intézet munkatársa, a zsűri titkára a filmszínházban kihirdette az eredményt. Az első díjat és a megyei tanács vándorserlegét a kassai Szép Szó ifjúsági iro­dalmi színpad kapta, a máso­dik, il’etve harmadik helyet a KISZ Központi Művészegyüt­tes színpada és a balassagyar­mati Madách Imre irodalmi színpad szerezte meg. Negye­dik helyen — s meglehetősen vitatható — a szombathelyi Hekszisz színpad végzett. De a felsoroltakon kívül vala­mennyi irodalmi színpad érté­kes jutalomban részesült, me­lyeket a megyei és főKént vá­rosi intézmények, üasmek, vál­lalatok ajánlottak fel. Kitűnő forgatókönyvükért Vértes Ele­mér, Tóth Tibor, Tóth László, Gál Sándor, valamint a ba­lassagyarmati Tibay András és a vanyarci Kovács Pál kapott jutalmat. Sulyok László NÓGRAD - 1977. december 13., kedd Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 13. A külföldi jelenségek soha nem érdekelték, öncé­lúan, hanem azzal a szenvedé­lyes szándékkal fogalmazta példáit, elemzéseit, hogy azok­kal a hazai poütikai és tár­sadalmi konzervatizmust si­ettesse eltakarítani a polgári haladás útjából­ITagy szociális érzékenység­gel vívott minden jogtalan megkülönböztetés ellen. El­szánt ellensége volt a hatalmi Önzésnek, bárhol is jelentke­zett az. Megbélyegezte az antiszemitizmust, leleplezte a dolgozó osztályok jogfosz- lottságát, mélyen átérzett in­Néró. a véres költő Rádióban, televízióban, az utóbbi időszakban mintha Kosztolányi Dezső reneszán­szára kellene odafigyelnünk- Nem a költő, — a szép-író gyakoribb fel-feltűnésére. Ez örvendetes tünet, annál is in- bább, mert az Édes Annán túl a szélesebb olvasóréteg bizony meglehetősen keveset tud az Egy szegény kisgyer­mek panaszai, az Üllői úti fák lírikusának, mesteri nyelvművelőnknek prózájáról; regényeiről, elbeszéléseiről. Hagyatékápoló küldetést is vállalt tehát a televízió, ami­kor háromrészes tévéjátékot készített Kosztolányi egyik legsajátabb művéből, Néró című, annak idején méltán nagy visszhangot, irodalmi rangot nyert regényéből. A történelmi téma tulajdonkép­pen az író személyes vallo­mása a^költő hivatásáról, ren­deltetéséről a világban, a kor adott társadalmi viszonyai között. Ehhez a személyes vallomáshoz kínált teret Né­ró császár Rómája, melyben maga a véres zsarnok is di­lettáns lantpengető. Találó az a jellemzés, hogy Néró törté­nete voltaképpen egy jobb sorsra érdemes ember lassú leépülésének, fokozatos elalja- sodásának története. mert kortár kisszerűségében a csá­szár nem tűri meg maga körül az igaz tehteséget, elpusztít mindenkit, aki különb nála. Nevelője, Seneca tökéletesen jellemzi, amikor ezt mondja róla: „Nem született sem mű­vésznek, sem politikusnak, mert a művészetben kegyet­len, mint er ’ politikus, a po­litikában érzelmes, mint egy művész.” Ebben a lelki zűr­zavarban csak megsemmisülni lehet. Ez a lassú, törvényszerűen következetes megsemmisülé­st folyamatot bontakoztatta ki előttünk az írói anyagot míves igényességgel szolgá­lón Szőnyi G. Sándor rende­ző háromrészes tévéjátéka, melynek fogatókönyvére Lendvai György vállalkozott­A címszerepben Harsány! Gábor ezúttal is bizonyította sokoldalú, színészi képes­ségeit, a legtömörebb és leg­emlékezetesebb alakításokat azonban Seneca alakjában Gáti Józseftől és az anya­császárnőt, Agirippinát for­máló Máté Erzsitől kap­tuk. De igen jó színészi tel­jesítménnyel járult hozzá a tévéjáték színvonalához Su- nyovszky Szilvia, Szacsvay László, Máriáss József, Lu­kács Sándor, Horesnyi László is. Egy „rendhagyó” tévéjáték­ra is felfigyelhettünk az el­múlt héten, Menj szerelmem, menj nyugodtan címmel. Ma­gyarországi szerző, Békés Jó­zsef művét láthattuk a cseh­szlovák televízió pozsonyi vállalkozásában, szlovák színészekkel — magyarra szinkronizálva. A történet e kuriozitások ellenére megle­hetősen, lapos, érdektelen, sztereotip huligánhistória, melynek minden mozzanata ismerősnek hatott. Az 55 perces szinte egyvégtében va­ló hallgatás alatt bizony erő­sen viaskodni kellett az elal- vással a képernyő előtt. Annál kellemesebb meg­lepetést jelentett a tévéjátékot követően a Csináltattunk ró­zsafából háromszemes abla­kot című dokumentumfilm frissesége a borsodnádasdi emberek volt és mai életéről. Jól szórakoztunk szombaton este a „Vasasok”, kérték, mi teljesítjük című kívánságmű­soron és szívesen vettük a képernyőn 1976-os filmün­ket, a Sallai Imre és Fürst Sándor alakját megidéző Vö­rös rekviemet is. (b. t ) A színházi műsortervezés új rendje A műsor tervezés új rendjét alakítják ki a színházak. Olyan terveket készítenek — már a következő évadra — amelyek az eddigieknél job­ban elősegítik a színházak sa­játos profiljának, karakteré­nek formálódását. A jelen­legi műsorterv ezés mechaniz­musa — amint a Kulturális Minisztérium színházművé­szeti osztályán elmondták — a hatvanas években alakult ki. Jól szolgálta a fejlődést, mennyiségi és minőségi vál­tozást eredményezett: a ma­gyar színpadokon jelentős tényezővé vált a magyar, a szovjet és más szocialista or­szágok drámája, a műsorokból fokozatosan kiszorultak a kommersz, nívótlanul szóra­koztató művek. A színházak — főleg a vidékiek — számos és sokféle előadást tartottak, hogy minden társadalmi ré­teg igényét kielégítsék- Emiatt azonban a műsortervek nem járultak hozzá egysegy szín­ház saját arculatának kiala­kításához, jóllehet az alkotó- műhelyek egyre határozot­tabban törekednék erre. Az elképzelések szerint most 3—5 évre szóló távlati tervet készítenek. Megfogalmazzák kultúrpolitikai koncepcióikat, közművelődési céljaikat, meghatározzák: hány bemuta­tót tartanak, a vemdégtársu- latok milyen műfajokkal egé­szítik ki a műsortervet, mit tesznek azért, hogy megnyer­jék, azaz megtartsák a közön­séget. A távlati tervek alapján ké­szül az éves terv, amely konkrétan előírja az előadásra javasolt műveket. Ezeket a terveket ismertetik a színház támogatására hivatott szer­vekkel. hogy azok elbírálhas­sák: a műsorterv összhangban van-e a közművelődési cé­lokkal, megfelel-e a közönség igényeinek. Lehetőséget nyúj­tanak arra is, hogy a kriti­kusok és a színházművészet kedvelői, barátai figyelemmel kísérjék a tervek megvalósu­lását, évad végén pedig szá­mon kérjék az esetleges elma­radást. A minisztérium a tervek tükrében értékelheti a színházak rövidebb-hosz- szabb időszakban kifejtett tevékenységét, hatékonyab­ban irányítja, koordinálja a színházak működését. Mai fv'ajánlatunk 20.00: Kurtizánok tündöklése éa nyomorúságra. Francia tévéfilmsorozat Balzac regénye nyomán. Balzac hatalmas regényfolyamá­nak, az Emberi Színjátéknak része a Kurtizánok tündöklése és nyo­morúsága címfi regény. Föszere- replőjé az a Éneién, akivel máz az Elveszett Illúziókban is talál­koztunk. A tehetséges, de gyenge akaratú fiatalember Párizsba ér­kezik, hogy kitörjön életkörül­ményeiből, majd hogy ez nem sikerül neki, véget akar vetni életének. Ekkor lép közbe a ti­tokzatos Carlos Herrera abbé, a megmenti Lucient az életnek. A különös pap, akiről később kide­rül, hogy nem is az — pénzt ad Luciennek és társadalmi sikere­ket ígér. Mindezért cserébe egye­lőre csak egyet kér: feltétlen en­gedelmességet. Aztán Lueien ta­lálkozik a híres kurtizánnal, Estherrel, aki feladva „mestersé­gét”, varrólányként akarja meg­keresni kenyerét. A leg/ordulato- sabb, legcselekménycsebb Balzac- regény kilencrésées francia tévé­filmváltozata hűen eleveníti fel a korabeli francia fővárost ét előkelő társaságot. a ternaoionalizmussal mondott ítéletet a nacionalizmus fe­lett. Lankadatlan támadásai elsősorban a magyar uralko­dó osztályoknak szóltak, vég­tére is haladó magyar íróként elsősorban erre érezte magát illetékesnek. De a nem ma­gyar nacionalizmust sem kímélte- Kevéssel a század- forduló után világosan látta, mekkora veszedelmet rejt magában a német sovinizmus és aggódva számolt be a re­akciós francia körökben láb- rakapott nemzeti elvakultság- ról. Soraiból megérezni az egy évtized múlva kirobbanó első világháború előszelét. Figyelmeztetett, hogy Ma­gyarország jövője szempontjá­ból nem csupán emberiességi kötelesség, de történelmi pa­rancs a fennmaradás érdeké­ben a demokratikus átalaku­lás. a hatalmi viszonyok és a társadalmi állapotok megre­formálása. Sokrétű hírlapírói mun­kássága mellett költészetében is erőteljes föllendülés mu­tatkozott. Készült az Üj ver­sek kötete. Az a könyv, amely korszakos jelentőségű lőtt a magyar líra történeté­ben. Híveit és ellenzőit egy­aránt^ izgalomba hozta verse­inek meghökkentő újszerűsé­ge. Léda mint ihlető múzsa ekkor emelkedett fogalommá. Csakugyan aranyszobor lett belőle, aminőnek Ady hir­dette egyiK legszebb szerelmes versében. A valóság, a hétköznapok küzdelmes realitása sokkal prózaibb volt. Korántsem él­hetett Ady Endre Párizsban az élet hercegeként. Eleinte sokszor öltözött frakkba az éjszakai kiruccanások kedvé­ért, szívesen engedte át ma­gát Diósék társaságában a lokálok örömeinek, de gyor­san elmúltak ezek a farsan­goló hetek­Ugyanabban a házban la­kott, amelyikben Léda: a Rue de Levis 922-ben. Dél fe­lé szokott kelni kora délután ebédelt, rendszerint Diósúék- kal. Barátai lakásán átnézte a tucatnyi francia és magyar nyelvű napilapot — a hazaia­kat egynapi késéssel. A tá­jékozódása adta inspirációk­ból írta gyorsabb, rövi- debb cikkeit, naponta gyak­ran harmat-négyet. A külön­böző budapesti lapoknak bo­rítékozott írásait este adta fel a főpostán, utána következett a késő éjszakába nyúló vacso­ra. Hajnalban feküdt, és délben kezdődött minden elölről. Ez a ritmus azonban soha nem vált gépiessé. Ady elég gyakran változtatott rajta, már csak azért Is, mert semmiféle kötöttségnek — a munkán kívül — nem volt hajlandó magát alávetni. (Folytatjuk) \

Next

/
Thumbnails
Contents