Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
HAJNAL CEHEDEN! A magyar sajtó ünnepén A szokásos reggeli „eligazítás” traktorüzem-vezető, Tajti Fe toros a napi feladatokat besz éli meg a gépkocsivezetőknek és a traktorosoknak. Szilágyi Béla renc, Kovács László gépkocsivezető és Jakab András trakSötét van. A hegytetőre kanyargó út mellett szikrázik a hó a gépkocsi fényszórójától, vastag rojtokban lóg az erdőt szegélyező villanypóznákról. Cered előtt a völgybe korán- Jielő vadász ereszkedik, nyomai vékony vonalként kígyóznak a fehér mezőben. A falu csendes. Fél hat, még sötéten ásítoznak a tsz- iroda ablakai is. A település végén viszont a hajnal jellegzetes hangjai keverednek. Egy-egy tehén elnyújtott bő- gése, a fejőgép monoton zúgása, takarmányszállító kocsik zörgése... — Az éjszaka nem történt semmi különös — fogad Kiss Simon József, a telep portása. Kuckójában hősugárzó ontja a kellemes meleget. Az ablak előtt két fejős árnya tűnik fel. ök már befejezték a korai teendőket. — Négy előtt az , istállóban voltunk. Már vékonyodik a tej — mondja a fiatalabb, Tajti Barna. Világos csizmáját a hóba törli. — Nem kényelmetlen az éjszakai kelés? — Előfordul, hogy megszunnyad valaki, a társak addig besegítenek. Hozzászoktunk már, hogy pitymaJlalt előtt a telepen vagyunk — válaszol Czene P. Gábor, aki két éve még nyugdíjas volt, aztán újra munkába állt. Előtte a hízómarháknál foglalatoskodott, nem új vehát a korai talponlét. Búcsúznak, hazatérnek pihenni egy keveset, mert délután fél háromkor újra szólítja őket a kötelesség. — Az idén a szakosított tehenészeti telep dolgozói igazán kitettek magukért. A tervben 2850 liter egy tehénre jutó tejhozam szerepelt s a végleges 3300 liter körül lesz — újságolja Varga Alfonz, a telep vezetője, aki a kerítésen kívül dr. Gál Józseffel, az állatorvossal diskurál. — A borjukat vettem szemügyre. Most korábban göttem, mert egy elvetélt borját az állategészségügyi állomásra viszek vizsgálatra. Rendben találtam mindent. Mióta Jakab Barnáné került az elletőbe, a tisztaság, akár a patikában. Meg is dicsértem ér.te — magyarázza a doktor. — Varga elvtárs! Az önitató egyik csapja rossz. Tettem is rá papírlapot. hogy észrevegyék — állít oda Simonná, a váltó tehenész. Ó az, aki a többi szabadnapján átveszi az éppen gazda nélkül maradt standot. — Jó, hogy szólt. Intézkedem azonnal — nyugtatja meg az asszonyt a íelep vezetője. Behúzódunk a melegre. Az íróasztalnál Varga Tibor, állattenyésztési főágazatvezető készíti elő a napi feladatodat. — Egy vagon üszőt exportra szállítunk. A rakodás ma a legfontosabb. A balesetek elkerülésére hívtam fel a szállításban résztvevők figyelmét. Magyarnándorból negyven mázsa kaposvári juhtápot hozunk, Szécsényből meg korpát — sorolja. Az asztalosok és a karbantartók már elindultak a szilas- pogonyi majorba. Az istállók téliesítését végzik. Felülvizsgálják a nyílászárókat, megelőzik a vízcsapok befagyását. Figyelmük mindenre kiterjed. A szomszédban is „hangoskodnak”. Szilágyi Béla a gépesítési agronómus igazítja el beosztottait. A műhelyben a téli nagyjavítás kezdődik, a kukoricavető gépek, a Super és DT—75-ös erőgépek várakoznak, hogy szakavatott kezek bukkanjanak rá a hibákra. Kinn a határban már elfogyott a tennivaló, végeztek a mélyszántással. Reggel négy gép mégis elindult a rakodó kíséretével, hogy — terven felül — szerves trágyát szórjon ki. Bekukkantunk a szomszédos tejházba is. Az illatos, még langyos tej gyűlik a tartályokba, az alumínium kannák nagyot koppannak a kövezeten. Halmosi Istvánná kicseréli a fehér szűrőt. — Vizsgáljuk a tej tisztaságát, minőségét. Sietni kell, hiszen hamarosan megérkezik a tejipar szállítókocsija, s a hűtött árut át kell adnunk — mondja. Varga Miklósnénak — kép: bábéi szól, s már ragadják is a következő kannát. Az eddigi mennyiség megközelíti a háromezer litert, de még várják a háztájiból érkezőt is. A ceredi utcák lassan benépesülnek. Asszonyok Indulnak reggeli bevásárlásra, Zetor zötykölődik a csúszós úton, lurkók ballagnak az iskolába. A központi iroda ablakai is világosak. — Korábban jöttem — mondja Sótér István, tsz-el- nök. — Délelőtt vezetőségi ülést tartunk. Az állattenyésztés és a takarmányeilátás helyzetét tárgyaljuk, s mellette napirendre kerül a nőpolitikái határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó feladatok teljesítése is. Előtte az asztalon jegyzetei fekszenek. — A további program? — Délutáni esti egyetemre megyek, éjszaka pedig ellenőrzést tartok — válaszol. Dicsérjük, hogy milyen rendben találtuk a telepet, az állattenyésztők, szerelők, traktorosok pontos munkakezdését. — Az ellenőrzésre ennek ellenére szükség van — teszi hozzá mosolyogva. Megcsörren az elnöki telefon. Nyolc óra. A ceredi termelőszövetkezetben elkezdődött egy újabb munkanap. 1962 Szabó Gyula óta most 16. alkalommal ünnepeljük december 7-én, a magyar sajtó napját. Az ünnep ama történelmi dátumhoz kötődik, hogy 59 esztendővel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg és jutott el a dolgozók, elsősorban a munkásosztály jelentős tömegeihez a Kommunisták Magyarországi Pártjának első sajtóorgánuma, a Vörös Újság. • A Vörös Újság megjelenése történelmi pillanat volt a magyar, sajtó életében, mert, ha léte alig nyolc hónapra méretezett is, eszmeiségében olyan küldetést vett magára és töltött be, melyet példának tekinthetnek a mai sajtó munkásai is. Történetét lapozva döbbenünk rá, milyen felelősségteljes feladatot vállaltak azok az elődök, akik történelmünk immár csaknem hat évtizeddel ezelőtti eseményeit jegyezték, s a krónikáshűségen túl a kor politikai, társadalmi, gazdasági viszonyainak megértetését szolgálták, hogy eligazodáshoz segítsenek egy romlott ország kaotikus viszonyai közepette. A Vörös Újság, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának szülötte nem a technika és a sajtóösszkomfort áldásaival bíró vállalkozás volt. Útját az őszirózsás forradalom, a koalíciós kormány gáncsoskodása kísérte. 1 Nem volt nyomdája, rotációs papírja, még szerkesztőségi helyisége sem. Jóformán a semmiből kellett létrehozni az első, magyar nyelven írott legális kommunista újságot. Első ^záma mindössze tízezer példányban jelent meg, de már megszületése óráiban utánnyomásra volt szükség belőle. A munkások és parasztok magukénak érezték mert az ő nyelvükön szólott minden sora, a? ő gondjaiknak, gondolataiknak, érzéseiknek szószólója volt. Mutatta az igazi emberi szabaddá válás egyetlen lehetséges útját: • a proletárforradalmat. Hűséges hírnöke volt a tömegek mélyén áramló törekvéseknek, a politikai, gazdasági és társadalmi élet izgalmas eseményeinek. A Vörös Újság azonban túlnőtt a hétköznapi értelmű újság keretein. Több volt ennél: kollektív agitátor, kollektív szervező es kollektív propagandista. Ahogyan a legtisztább lenini értelemben ma is vaiijxik a sajtó rendeltetését. A Vörös Újság —, melyhez mai sajtónapunk kötődik — roppant felelősségű küldetést vállalt és töltött be a Magyar Tanács- köztársaság hónapjaiban, egészen 1919. augusztus 3-i létéig. Méltán írta róla Kun Béla: „Rossz papíron, rossz festékkel nyomott újságok kötete, de úgy lüktet bennük a forradalom láza, mint ahogyan Marat lapja óta egyetlen forradalmi újságban sem dübörgőit. A rossz papíron elhalványodhatik a rossz festék, de nem halhat el a forradalom lüktetése és nem apadhat el a világító fényforrás, amelyből a forradalom hagyománya és tanulsága árad, özönlik a magyar munkások és földműves szegények felé.” Fedett szocializmust építő világunkban ha masabbak is sok tekintetben a sajtó és munkásainak feladatai —, hiszen változtak a történelmi fő tendenciák —. a lenini elvek változatlan érvényűek. A sajtó ma is kollektív agitátor, kollektív szervező és kollektív pronagandista kell legyen. Ehhez a nem csekély hármas elkötelezettséghez jó segítője a sajtó mai munkásainak az MSZMP Politikai Bizottságának a közelmúltban, a tájékoztatás javítására elfogadott határozata. Ennek szellemében, értve és. érezve felelősségünket a feladatokban, úgy véljük, megfelelő alapot teremthetünk a továbblépéshez. Hogy a szocialista sajtó az eddiginél is teljesebben tölthesse be nagy követelményű rendeltetését. A cselekvési program tükrében , Nem a lelkiism és a szorgalmon múlik A Salgótarjáni Kohászati tek eleget. Igaz. hogy a bel- acélból 140 tonnát, galvani- Üzemekbe'n már hagyománya kereskedelmi szállítási igé- kus horganyzott huzalból 160 volt, hogy az év végéhez bi- nyékét 102,8 százalékra telje- tonnát, edzetlen-ötvözetlen zakodó és derűs hangulattal sítették. Ez azt jelenti, hogy szalagacélból 150 tonnát, mezőközeledjenek. Ez évre azonban az esedékes tervnél több mint gazdasági gépalkatrészekből olyan nagy feladatokat tűztek 800 tonnával többet küldtek a pedig 32 tonnát gyártottak, maguk elé, amilyet még so- hazai ellátás biztosítására Ott. ahol a termelés minden ha. A cselekvési programjuk mint amit a terv előírt- Az feltétele: az anyagellátás, a azt tartalmazza, hogy a tér- exportszállítási kötelezettsé- programozás, illetve a meg- melés dinamikus növelését güknek azo'nban_ ugyanezen rendelés dokumentumai együtt 7,5 százalékkal, a termelés idő alatt csak 90 százalék kö- voltak, a termelés zavartalanul értékét pedig 11.5 százalékkal rül tettek eleget, növelik. S mindezt a többle- Egyáltalán nem arról van tét 100 százalékban a munka szó, hogy a kohászati üzetermelékenységéből teremtik mekben ez évben visszaesett elő. volna a lelkiismeretesség és a Most az év vége előtt egy felelősségérzet- Ellenkezőleg- hónappal a munka statisztikai A saját maguk által megfo- mutatói itt-ott bizony elma- galmazott és elfogadott maga- eredményeket- radnak a várakozástól, de a sabb célkitűzésekért mindén Senki sem vitatja, hogy a munka tartalmi részében, a üzemben és a termelés sike- szocialista brigádok és az jobb és hatékonyabb gazdái- rét befolyásoló minden mun- üzemek dolgozói elkötelezettkodásban ott feszülnek a re- kahelyen nagy erőfeszítéseket séget éreznek a cselekvési tettek. De a külgazdasági kap- programban kitűzött felada- csolatok és a partnervállala- tok végrehajtásáért- tok bele-beleszólnak a vállalat törekvéseibe- A dolgozók szorgalmát. a folyt és jó. eredmények kísérték a dolgozók törekvéseit. Gyakran előfordult, hogy a folyamatos termelés valamelyik fázisa késlekedett, vagy nem volt biztosított, s ez kedvezőtlenül befolyásolta az mények, hogy a végső összegezésnél nem kell majd szégyenkezni. Csakhogy a tisztázott számszaki adatokra még várakozni kell. s egyelőremeg kell elégedni azzal, hogy ed- szocialista brigádok igvekeze- dig az összes kiszállítási fe'a- tét jelzi, hogy az eddig ese- datnak 96,3 százalékban tét- dékes tervén felül, húzott rúdiifiiiiiiiiiiillUiiiiiiiiiiiiiiiiiilillliliiiilililiiliiMlliliilliUiililiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiriifiiiiiiiiiiiuiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiirtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmitiiMiimM — Ha a pártvezetőség nem adott volna lehetőséget, akkor én kérem arra, hogy bízzon meg propagandamunkával. Szeretek az emberekkel foglalkozni, akkor érzem jól magam, ha átadhatom amit tudok. — kezdi a beszélgetést Kapás Károly, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének igazgatási csoportvezetője, a nyolc tagot számláló politikai vitakör vezetője. Előző munkahelyén is propagandista volt. Csak ott, más közegben végezte a munkát. — Osztály- és csoportvezető, valamint egy fizikai dolgozó kapcsolódott be a vitafórum munkájába — veszi vissza a szót, majd így folytatja: — Kivétel nélkül jó előképzettséggel rendelkeznek, magasabb az általános műveltségük, alaposabb és sokrétűbb tájékozottságuk. PROPAGANDIST A Szíveseit vállaltam... Ez már az első foglalkozásnál érzéssel jönnénk be dolgozni, fizikai dolgozók véleménye világos. Például keveset tu- különbözött az egyik osztály- vezetőétől. Azt állította, hogy az irányításban és a szervezésben gond van. Ezt azzal indokolta, hogy a dolgozók nem mindig tudnak folyamatosan dolgozni. Ezért joggal méltatlankodnak. Nem csoda! Ilyenkor vékonyabb a fizetési borítékuk. Az osztályvezető úgy érvelt, hogy olyan termékeket állítanak elő a gyárban, amihez sok külföldi alkatrész is kell, s ezt a külföldi partnerek nem küldik el a kért határidőre. Ezt nem fogadta el a vitatkozó, mondván: — Ha én és munkatársaim mindig olyan dunk arról, mire is használjuk fel a kapott összeget. Ebben talán többet segíthetne nekünk á sajtó — szól Kapás Károly. — Mit gondol, milyen érzéssel keltek fel a helyükről a hallgatók, a foglalkozások után? — Nehéz erre válaszolni. Amit most mondok, abban már megegyeztünk. Ez pedig a következő. Nem lesz hallgató tagja a vitakörnek, hafoglalkozásra egy résztémában valamelyik hallgató alaposabban felkészül. Közölnivalóját húsz percbe sűríti ösz- sze, és utána szabad véleménycsere .következik. — Ez a módszer nem fékezi az aktivitást? — Megpróbálkozunk Én bízok a sikerben... — Volt már kudarca propagandamunkában? — Éppen akkor, amikor úgy éreztem, többet már nem tudok tenni. Pillanatok alatt, egy világ omlott össze bennem. Később amikor megnyugodtam, önvizsgálatot tartottam. Rájöttem, hogy a hiba bennem volt. Ennek már jó néhány éve. Azóta más módszerrel próbálkozom. A vele. is nem csak aktív résztvevője, hallgatókat mindig felnőtt, feis megnyilvánult. — Valószínű azért, mert sikerült jó kapcsolatot teremteni a résztvevőkkel. — Lehet. Valószínű a téma is vitára ingerelt. A népgazdaság ötéves tervét vitattuk. Sikerült az országos elképzelésekről úgy véleményt cserélni, hogy ne feledkezzünk meg a mi gyárunk sajátos feladatairól. Igen, mindenki kifejtette véleményét. Vita is volt. A vitakörön résztvevő hogy ma egyes alkatrészekből megint hiány lesz, akkor nem nagy lelkesedéssel fognánk hozzá a munkához. Abból nehezen lenne tervteljesítés. Akkor jutunk előbbre, ha mindenki elvégzi a dolgát, méghozzá jól. Kérdésként hangzott el, miért szorulunk a tőkések által adott hitelre. — Sikerült tisztáznunk, bár van olyan érzésem, hogy még Egyetértés született abban is, hogy senkit sem szólítok fel véleményének közreadására, mivel az eddigi foglalkozások hozzáértő felelősségről, alapos gondolkodásról, példa- mutatásról tanúskodtak. Meggyőződéssel vallom, hogy a vitakör tagjaiban ott szuny- nyad a közölnivágyás érzése. Állítom, mindenkinek van véleménye, a különböző kérdésekről. Nekem kell segítenem abban, hogy kimondiák, hogv érezzék, akkor cselekszenek helyesen, ha vitáznak. E gondolat jegyében megpróbálkoznak azzal a módlelŐBséggel gondolkodó embereknek tekintem, akiknek segíteni kell abban, hogy kinyilvánítsák véleményüket Arról viszont egy pillanatra sem feledkezem el, hogy esetenként a kudarcokon át is vezethet az út a sikerhez — mondja mély meggyőződéssel a hangjában Kapás Károlv. Reméljük, most másként lesz. Ebben segít neki az a négyéves szakosító, amely alapos tudással vértezte fel a propagandamunkához. V. K. A hideghengermű quarto he’ngerlőgépén dolgozó bri- gádtagók egész éven keresztül nagy szorgalommal végezték munkájukat és átlagosan 103 százalékos eredményt értek el. Bulik András és csoportja az ásó- és kapatermelés időközben keletkezett lemaradásának pótlására az elmúlt havi tervét 103 százalékra teljesítette- A dróthúzó- üzembeh Sági Imre, Berki Bertalan és Folk József is hasonló eredmények elérésére törekedett. hogy segítséget nyújtson az üzemére háruló feladatok maradéktalan megoldásában. A vállalat dolgozói célul tűzték, hogy tudatosan törekszenek a gépi berendezések állásidejének csökkentésére, jobb kihasználására- Ebben a szellemben végezte munkáját Molnár Sándor 4. és Lehocz- ki István áthúzópácoló is. akik a berendezések meghibásodása okozta gondokat munkaidőn túl -megszüniették, hogy segítsék a termelés folyamatosságátUgyanezt tette a kisterenyei gyáregységnél Jó'nás István és Végh Tibor, valamint Paulik József és Pintér András. Rendkívül rövid idő alatt kijavították gyáregységükben az igen fontos lemezollót, hogy a Reck és a kapukészítő üzemben a folyamatos termeléshez szükséges «.darabolási munkák határidőre elkészüljenekA gyár dolgozói arra törekszenek, hogy az év hátralevő idejében szépítsenek az eredményeken, hogy a tételes belföldi igé'nyek mellett megközelítsék a kitűzött exportfels- datokat is. minden részlete nem eléggé szerrel, mely szerint egy-egy NOGRAD - 1977. december 7., szerda
