Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

Harmadszor Balassagyarmation Két darabbal jön a KISZ Központi Művészegyüttes színpada Balassagyarmaton december 8—11. között tizennégy ama­tőr színpad mutatja be pro­dukcióját a Madách Imre irodalmi színpadi napokon. Mint ismeretes, minden év­ben egy-egy szocialista or­szág irodalmának szentelik a fesztivált. A szovjet, a len­gyel és a bolgár irodalom után az idén a cseh és szlo­vák irodalom klasszikusainak és kortárs íróinak műveiből ,,készültek” a színpadok, har­mincperces műsorral. A véletlen, vagy inkább az előzsürizés úgy hozta, hogy a fővárost mindössze egy ama­tőr színpad képviseli Balas­sagyarmaton — a név azonban Ismerősen cseng — a KISZ Központi Művészegyüttes színpada. — Együttesünk sokat kö- Bzönhet a Madách Imre iro­dalmi színpadi napoknak- Sikerek kapcsolnak a város­hoz. Két évvel ezelőtt Lesz- kov: Kisvárosi Lady Machbet című kisregényéből készült pódiumjátékkal II. díjat sze­reztünk. Tavaly pedig, ami­kor a bolgár irodalom volt műsoron, A gyarló Szofronij élete és szenvedése című ösz- szeállításunkkal elhoztuk az első díjat és részt vettünk Biagoj e vgrád ban, a bolgár nemzeti fesztiválon. Nagy él­mény volt, mint ahogy az 1975-ös helyezésért kapott jutalom is kellemes emlék­ként él az együttes tagjaiban- Tíz napot tölthettünk a Balti­kumban — mondja Dévényi Róbert, a KISZ Központi Művészegyüttes színpadának rendezője. Az ismert szakem­ber készséggel beszélt az együttes nógrádi élményeiről. — Hogy mennyire komo­lyan készült együttesünk a Madách Imre irodalmi szín­padi napokra és hogy nem kirakatpsodukciókat mutatunk be, annak bizonyítéka, hogy az eltelt bemutatók óta a Kisvárosi Lady Machbetet 32 alkalommal játszottuk, a bol­gár darab pedig változatlanul szerepel repertoárunkban, amikor a fővárosi táncházak­ban vendégszerepei színpa­dunk —, jegyzi meg Dévényi Róbert még az elmúlt évek­nél időzve. A KISZ Központi Művész- együttesnek — mint megtud­tuk — 35 tagja van, diák- és munkásfiatalok. Évente 70 (!) bemutatót tart az egyébként színtiszta amatőr együttes. Tevékenységi körük négy helyre korlátozódik. Járják a munkásszállásokat — részt vesznek a Fővárosi Művelő­dési Ház körműsorakciójá- ban. —, bemutatót tartanak az ifjúsági házakban, nyáron a táborokban, s végül vala­mennyi országos apiatőrszin- padi fesztiválon indul, ott van az együttes. A tavalyi évet nemcsak a Balassagyar­maton elért első hely fémjel­zi. Az együttes Kazincbarci­kán a nemzetközi amatőr- fesztiválon arany minősítést kapott! — Mivel mennek az idén Balassagyarmatra ? — Smocek: Labirintus cí­mű egyfelvonásosával. Ott mutatjuk be először- A dara­bot rendezőtársammal, Sző- nyi Szilárddal együtt rendez­tük. Három fellépésre is meg­hívást kaptunk. Ifjúsági klu­bokban mutatjuk be Gál Jó­zsef: Künn a bárány... cí­mű egyfelvonásosát, amellyel a budapesti fesztiválon 10 000 forintos nagydíjat nyert szín­padunk. — Miért választották Smo- oek darabját, miről szól az egyf elvonásos ? — Érdekes, modem, gro­teszk parabola kerül színre, s talán a mondanivaló miatt esett erre a darabra a vá­lasztásunk. Tulajdonképpen két szereplőre épül a darab, két magatartásvégletet vilá­gít meg. Az egyik ember mindent kritika nélkül szol­gál, amolyan „nem tartozik rám, nem érdekel” típus, míg a másik kérdéseket tesz fel. A beszélgetés egy vásári mutatványos labirintus be­járatánál történik, míg a töb­bi szereplő jár-kel, be-betér a labirintusba. — Nemcsak rendezőként is­merni a balassagyarmati fesz­tivált- Mi a véleménye a Ma­dách Imre irodalmi színpadi napokról? — Jónak tartom a feszti­vál koncepcióját! Ha sport­nyelven beszélnék, úgy jelle­mezhetném, olyan mint egy Magyar Népköztársasági Ku­pa. Nincs külön kategóriához, minősítéshez kötve a fellépés, s így egy-egy ismeretlen együttes is kiugorhat — dí­jat kaphat. Tetszik — jó kez­deményezésnek tartom —, hogy a szocialista államok irodalmából ad keresztmetsze1 tét immár negyedik éve a bemutatósorbzat. Miután igen sok fesztivál van ha­zánkban, talán ezért jegyez­ném meg: nem gyakori-e az évenkénti rendezés. Mi egyéb­ként mindig szívesen me­gyünk Balassagyarmatra, s nagyon jól érezzük magunkat a patinás nógrádi városban — mondta Dévényi Róbert. Szokács László A szécsényi könyvtár életéből A szécsényi Krúdy Gyula járási és nagyközségi könyv­tár ,.Képek a Szovjetunióról” címmel rendezett vetélkedőt a közelmúltban a Palóc Házi­ipari Szövetkezet dolgozói ré­szére. 'fásching Károlyné, a könyvtár vezetője elmondta- hogy a szellemi „csatát” meg­előző napokban a háziipar dolgozói gyakori vendégei voltak a könyvtárnak- Szak­könyveket- lexikonokat, fo­lyóiratokat és egyéb forrás­munkákat tanulmányoztak, hogy jobban megismerjék a szovjet nép történetét, gazda­sági- kulturális eredményeit. A vetélkedőn öt brigád ült asztalhoz, hogy ismereteiket összemérjék. A könyvtár által^ rendezett üzemi háziversenyt a Tyereskbva brigád nyerte, megelőzve a Kállai Éva bri­gádot. Ady Endre születésének századik évfordulója alkalmá­ból az ELZETT Zár- és La­katgyár szécsényi telephelyén Ady élete és munkássága címmel tartottak előadást nemrég a gyár munkásai ré­szére. Sokan megtekintették az ebből az alkalomból megnyílt emlékkiállítást. A könyvtár és a gyáregység Ady-centenári- um rendezvénysorozata az Üzem fiatal dolgozóinak sza- valóvereenyével zárult. A zsűri a szép Ady-to-lmácso- lásért Kucsera Sá'ndóménak ítélte az első helyet. A járás községeiben tevé­kenykedő könyvtárosok mun­káját hivatott segíteni az a tapasztalatcsere, amelyet a járási könyvtár az elmúlt na­pokban szervezett- Három kör­zetben (Karancsságon, Litkén, és Nógrádmegyerben) cserél­ték ki tapasztalataikat a já­rás könyvtárosai- Mindhárom helyen gyermekfoglalkozást láthattak a résztvevők. Meg­beszélték, hogy a területükön mit tehetnek a >,Kell a jó könyv” pályázat sikeres lebo­nyolítása érdekében. Élő és sokoldalú kapcsolatot alakított ki a könyvtár a nagyközség iskoláival- A nap­közis csoportok rendszeres lá­togatói a könyvtárnak, ahol megtanulják a lexikonok, szakkönyvek kezelését, alkal­mazását. Otthont adott a könyvtár egy-egy oszályfőnö- ki, irodalmi óra szakköri fog­lalkozásnak is. Sz. F. Az érett férükor gondjai Beszélgetés Szokolay Sándor zeneszerzővel — Már az érett férfikor gondjai nehezednek rám. Mindez azonban nem jelent számomra lelassuló tempót, hiszen forrongó alkat vagyok. Csakhogy nem szeretek előle rohanni, és nem is igazodom az ügyeletes divathoz. Olyan időket élünk, amikor a fel­tűnő újdonságok követel­ményként jelentkeznek, de én nyugodtan, ráérősen te­szem a dolgomat. Nem v va­gyok semmiféle válságban. — Termékeny szerzőnek vallja magát? — Az az érzésem, ha nem is voltam gráfomén zeneszer­ző, elég sokat alkottam. Ki­csit azzal isi vádolnak, főleg a kritikusok, hogy műveim odakentek. Gyakran rám fogják. hogy freskószerű, vagy éppen pátoszos drámai ze­ne jellemzi munkáimat. Ezt a beskatulyázást nem vállalom. Csak a teljes életmű után le­het majd rr^egí télni. — Mennyire vezeti az ösz- tönösség, vagy éppen a tuda­tosság munka közben? — Férfikorban jóval na­gyobb gond a kiszűrés szük­ségessége. Felmérni: tpi az, amit nem lehet megvalósíta­ni. A mű, amely a kezemből kikerül, önmagát írja, de egyúttal engem is formál. Ám nem az öntökéletesedés a fontos, hanem a teljes élet keresése. És én azt kutatom. Képtelen vagyok elefánt­csonttoronyba menekülni. Ne­kem a közönség bázis. Fia­talkorom lázas és kereső idő­szak volt, az ösztönös erők diktáltak, de a sarkukban mindig ott voltak a tudatos erők is. A zene a leganyag­talanabb művészet. Az ösztö- nösség és a tudatosság csak együtt létezhet. Elutasítom az ösztönösség vádját Majd’ húszesztendős pályámon megtanultam, hogy az ösztö­nösség elviszi az alkotót. — Azért az új keresésétől bizonyára nem zárkózik el? — Engem nem a formai ele­mek, de a hangzók érdekel­nek. Olyan korban élünk, amikor a fiataloknak újítani­uk kell. Nem szeretnék sem­miféle szakállas, retrográd ál­láspontot képviselni, de hadd tegyem hozzá: félek a min­denáron való újítástól. Én nem arra figyelek, mint so­kan, ami divatos. Nem aka­rom kiszolgálni a közönséget, de avantgárd se akarok lenni. — Kapcsolata a közönség­gel? — Régebben természetes volt a zenész és a közönség mpcsolata. Számomra ez életgond. Az elmúlt években Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 8. A Kisfaludy Társaság tagja, országgyűlési képviselő. a Budapesti Napló illusztris belső munkatársa. Meleg ajánló sorait mintegy előleg­ként vette tudomásul a tipog­ráfus cég. Bizodalmát az is erősítette, hogy Kis József híres irodalmi lapja. a Hét közölt néhány verset Ady Endrétől. , A fiatal zsurnaliszta ener­giabőségéből arra is futotta, hogy egyre inkább radikális munkássága mellett sűrű ma­gánélet éljen. Továbbra sem vetette meg a borozgatóhe- lyeket, emellett nagy buzga­lommal forgott művészeti, fő­képp színházi körökben. Sze­retett hódolni a színésznők­nek, suttogva éppúgy, mint írásaival a nyilvánosság előtt. Lovagias hajlama miatt pár­bajba keveredett Gerébi Pál földbirtokos huszártiszttel, aki jelenlétében sértő meg­jegyzést tett egy általa pár­tolt színésznőre. Párbajoztak, s érthetően Ady húzta a rövi- debbet. hiszen Gerébi egye­nesen krakéler volt, szerette fitogtatni kardforgató tudo­mányát. Közismert volt pél­dául, hogy Nagyszebenben egymás után három szász tisztet skalpolt meg. Adyval különben cimboraságot tar­NÓGRAD - 1977. * december 7., szerda tott. ennek köszönhető, hogy a poéta viszonylag kevéssel megúszta. Fején, mellén így is véresen sebesült, és bekö- tözötten állt ki verseit sza­valni a Csokonai-körben. Épp az affér idején érkezett Debrecenbe Ady Lőrinc, hogy tisztába jöjjön fia helyzeté­vel. Képzelhető, miként rea­gált a tapasztaltakra az ér­mindszenti puritán gazdálko­dó. De hasztalan próbálta a maga szájíze szerint befolyá­solni fiát, azt választott útjá­ról le nem téríthette. Ugyan­akkor látnia kellett, hogy a jogászkodásnak örökre hátat fordító Ady Endre mily em­berfeletti robottal áll helyt vállalt munkájában. Jószeré­vel egyedül tartotta vállain a lapot, napi 14—16 órákat ro­gyakorta találkoztam a kö­zönséggel Pesten is, vidéken is, zeneiskolákban, művelő­dési házakban, ifjú zeneba­rátok klubjaiban, kollégiu­mokban. Kötetlen zenei es­téken. Ezeken a találkozókon beszélgettünk. Egyfajta isko­la ez, amelyen adok is, ka­pok is. S mindez láthatatla­nul beépül egyik-másik zenei munkámba. S nem utolsósor­ban átfogó képet kapok a művelődésről, kultúrpoliti­kánkról. — Nemcsak zeneszerző, de karmester is. — Évek óta vállalkozom már dirigálásra. A Dürer-év- fordulón az Apokalipszis ih­letére írt zenémet és legalább száz tv-, rádió- és filmzene­felvételeit én vezényeltem. Miért? A közönséggel való szorosabb kontaktus megte-, remtéséért. Érzem, hogy a zenei művek megírásával a mű nem fejeződik be. így keresem az összetett művé­szetet. — A zenealkotás társadal­mi felelősségvállalás is? — Korunkban az összefogás speciális kérdés. Az egész vi­lág alkotóművészeinek össze­fogásáról van szó. Én sem te^ kintem művészetemet egyéni sikernek. Kollektív törekvé­seket kell szolgálnia. Ezt egy­re inkább érzem. Életem és munkám értéktelennek tud­nám, ha nem állna teljesen az ember szolgálatában. Ara­nyat érek-e, vagy göcsörtös faág vagyok? Majd az idő dönti el. — Sokféle zenei műfajt művel? — Elsősorban operaszerző­nek vallom magam. / Sokan számon kérik tőlem, miért nem írom már a következő operámat. Csakhogy a hu­szonnégy órás napjaim kez­denek rövidülni. Időre van szükségem, hogy alkothassak. S, ma már egyre jobban a teljességet keresem. Nem vé­letlenül fordultam a színház felé. Ügy vélem, ha lesz élet­művem, akkor ennek az lesz a titka, hogy a zenei művek sokoldalú életrekeltésére tö­rekszem. — Milyen körülmények kö­zött tud leginkább komponál­ni, és kinek írja zenéit? — Teliholdkor tudok igazán dolgozni.., De nem hiszek az ihletvárás romantikájában. Munka közben jön meg az ihlet. Én erőfeszítéseket te­szek az ihletért. Munka előtt órákon át játszom Bachot vagy Mozartot. Abból merítek, ami megfoghatatlan, ami befeje­zett. S aztán minden egy­szerre indul be: a szív, az agy, a kéz, a hangulatok, s látomások és a formai elkép­zelések. Képtelen vagyok a fiókom számára komponálni. A hangok nem önmaguktól jutnak eszembe. Operáim nagy részét és kantátáimat is névreszólóan írtam. — És a holnapok tervei? — Évek óta célom a nagy- zenekari concerto megírása. Igaz, ma már lassabban kom­ponálok, mint korábban. De nem szándékozom túlhordani a bennem levő zenei gondola­tokat. Csupán megérlelem őket. Egyre nagyobb ugyanis a szigorúság bennem, s ez az ösztönös anyag megkötését bi­zonyítja. Szémann Béla botolt a szerkesztőségben. Tu­domásul véve a megváltoztat- hatatlant, Ady Lőrinc harag nélkül, bár keserűen tért vissza a Szilágyságba. Júniusban aztán megjelent a Versek, Ady Endre első kö­tete. Elmaradt a várt siker. Szinte tudomást sem vett könyvéről a város.. A költő különben is kezdte magát rosszul érezni a szellemiek iránt kevésbé fogékony, kon­zervatív, önhittségre hajlamos Debrecenben. Később szemre­hányóan jegyezte fel a köl­tő. hogy „nemigen akarták látni bennem Csokonai legpi­cinyebb öccsét sem”- így hát kapóra jött, amikor az Arany Bika éttermében nagyváradi kollégákkal találkozván, azok felajánlották neki, hogy a Sebes-Körös partján virágzó városba, a bihari megyeszék­helyre segítik. Gyorsan létre is jött az egyeszség. 1899. karácsonyára úgy uta­zott haza, hogy fölmondta debreceni állását, s január 2- án Érmindszentről egyenesen Nagyváradra sietett. A nagyváradi évek önbecsüléssel teli úrként kezdte és így is folytatta pá­lyafutását Nagyváradon. Szó sem lehetett többé a debre­ceni éhbéres rabszolgamunká­ról. Mindjárt az elején a ki­vételes képességű pályatársat tisztelték benne kollégái. (Folytatjuk) „Szabad-e engem hidegen megérteni? Szabad közönnyel előlem kitérni?” KILÁTOTT ENGEM ? Ady Endre születésének 100. évfordulójára készült színes magyar film. írta: Fényképezte: Hubay Miklós Szécsényi Ferenc Rendezte: RÉVÉSZ GYÖRGY Főszereplők: Safranek Károly, Hernádi Judit, Székhelyi József, Straub Dezső, Törőcsik Mari, Lukács Sándor, Gob­bi Hilda, Bujtor István. A filmben elhangzó Ady-verseket Latinovits Zoltán mond­ja el. Megyei bemutató: Salgótarjánban: december 8— 9. Balassagyarmaton: december 12—14.-v

Next

/
Thumbnails
Contents