Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Köpeczi Béla akadémikust Hámori András: Tragédia a A tudomány kiválóságai közül ezúttal a történet- és irodalomtudományok egyik hazai művelőjét mutatjuk be. Köpeczi Béla 1921-ben, Nagyenyeden született. Ismerős helységnév: az enyedi diákok, az internátus élete, harca : irodalmukban is sűrűn elevenednek fel. Mégis: Köpeczi Béla a diákok életét nem Enyeden, hanem az éppoly nagyhírű kolozsvári református kollégiumban élte végig, az elemitől az érettségiig. Az erdélyi kultúra jellegzetességei, az eleven történelmi múlt és a soknyelvűség meghatározóan hatottak rá. 1940-ben lett az Eötvös- kollégium tagja, és megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem francia—román szakán- Tanulmányait 1946-ban fejezte be, majd még abban az évben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Disszertációjának témája: Bethlen Miklós francia emlékiratai. A magyar, francia kultúra és történelem kapcsolatát kutatta. Ebben nagy segítségére volt az 1946-ban Párizsba kapott ösztöndíj, melynek révén az École Normale Supérieur-be (a fnancia ..Eötvös-kollégiumba”) került. A Sorbonne-on, Párizs híres egyetemén történelmet és ro- manisztikát hallgatott, majd ott is doktorált, 1949-ben. Ottani, közvélemény-történeti vetületű értekezésének címe: Magyar felkelések a francia közvéleményben. XIV. Lajos korában (1664—1715). Érdeklődése ily módon a Thököly- és Rákóczi-féle szabadságharcok, valamint azok francia kapcsolatai felé for- fordult. Párizsból hazatérve a könyvkiadás területén dolgozott- 1953 után előbb a Kiadói Tanács elnökhelyettesévé, majd a Kiadói Főigazgatóság fő- igazgatóhelyettesévé, végül főigazgatójává nevezték ki. A magyar művelődéstörténet egyik legérdekesebb korszakában állt felelős poszton. 1964-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezertője lett 1966-ban jelent meg a Rákóczi-szabad- ságharc és Franciaország című munkája, amelynek alapján még 1965-ben megszerezte a tudományok doktora címet. (A kandidátusi fokozatot addigi munkásságáért még a Kiadói Főigazgatóságon töltött években megkapta.) A könyv bővített változata francia nyelven 1971-ben jelent meg, „Franciaország és Magyarország a XVIII. század elején” címmel. 1965-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd 1967 és 1970 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem francia tanszékét vezette. Ugyancsak 1967—1970 között az egyetem rektorhelyettese volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagijává. Székfoglalójának címe „Eszme, történelem, irodalom” volt. (Ugyanezzel a címmel jelent meg egyik fontos, elméleti munkája 1972-ben). 1976-ban pedig az akadémia rendes tagjainak sorába választották. Ez alkalommal tartott újabb székfoglalójának címe: Korunk eszmei áramlatai és a mai francia irodalom”. Időközben fontos akadémiai tisztségekre is megválasztották: 1970-ben az MTA főtitkárhelyettese lett. 1972 és 1975 között az akadémia főtitkára volt. 1975-től újra főtitkárhelyettes. Emellett igen széles körű tudományos és társadalmi tevékenységet is folytat Köpeczi Béla. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság elnöke, a Magyar Tudomány és a Helikon Világirodalmi Figyelő című folyóiratok f' szerkesztője, az Akadémiai Kiadó kiadói tanácsának elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a TIT elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség tagja, a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság alelnöke — többek között. Mint ember, hogyan győzi mindezt? Hány órából áll Köpeczi Béla egy napja? Fáradtan, mosolyogva mondja: Inkább beosztás, mint órák kérdése. A hét vége, a szombat és a vasárnap a tudományos munkáé. A péntek az egyetemé, ahol öt órát tartok, a többi napokon az akadémia ügyeivel foglalkozom- A változatosság önmagában is pihentető, és úgy érzem: az is pihenés, ha az ember örömet szerző, de addig végzett munkájától eltérő feladatokat old meg”. Amire büszke: az általa szervezett tudományos „műhelyek” sorozata. Ilyen a mát- rafüredi nemzetközi konferenciasorozat, amelynek témája a felvilágosodás Magyarországon. Közép- és Kelet-Európá- ban a XVIII. században. "De e műhelyek közé tartozik a francia és magyar történészek kollokviumainak sorozata is, amelynek eredményeként már napvilágot látott a francia és a magyar parasztság párhuzamos története, de nyomában van már a nemességről szóló hasonló munka is. Készülnek az értelmiség párhuzamos történetével foglalkozó konferencia megrendezésére. A Rákócai-évet tudományos ülésszakok egész sora készítette elő, amelyben Köpeczi Bélának szintén sok érdeme volt. 1976-ban jelent meg könyve, amely a Thököly-felkelós- nek az európai közvéleményre gyakorolt hatásáról szól „Magyarország a kereszténység ellensége” címmel. Kutatói módszeréről szólva, Köpeczi Béla elmondta: a levéltárakban, könyvtárakban elsősorban a korabeli sajtót, pamfletirodalmat, történelmet és földrajzi írásokat, az úgynevezett „hétköznapi irodalmat” keresi meg. Ezek. ha nem is olyan maradandóak, mint a rangos irodalmi alkotások, — mégis jól tükrözik az adott kor köznapi tudatát Eddig zömmel történeti munkásságáról esett szó — pedig, mint akadémikus, és mint társadalmi ember is, sokat foglalkozik napjaink ideológiai és társadalmi problémáival egyaránt- Antológiákat adott kJ az egzisztencializmusról, a szocialista realizmusról, könyvet írt az „új baloldal" ideológiájáról, és a magyar kultúra 30 évéről. Kutatói hitvallásában Is tükröződik mindez: ..nemcsak a múltat kutatni, bár ez kedvtelés is, de a jelent és jövőt, mint tudós, és mint felelős ember, elemző módon vizsgálná — ez kötelesség!" Szatmári Jenő István — Nem tudja véletlenül, hol van itt egy sötét lépcsőház? — Dehogynem! Még három méter. Ha megengedi, elkísérem. .. — Köszönöm szépen. Igazán nagyon kedves! — Engedje meg. hogy bemutatkozzam: Izeit vagyok. — Izeltke. — Milyen gyönyörű neve vanl — Ugyan... Mióta elszaporodtunk, nagyon divatos ez a név... — Uhum. Azért nem kell szerénykedni.., És milyen karcsú az alakja! — Bókol? — A világért sem! Ez puszta tény. Egyébként olvasta a nagy hírt? — Attól függ... — A város patkánymentes! — Igen, igen! Én is nagyon boldog vagyok. Azóta sokkal nyugodtabb az életem. Régebben örökösen migrén gyötört, ha fetűnt egy-egy patkány. Szépen fényesített, fekete há- tacskám csupa piszok lett. mire biztonságba kerültem. Egy magamfajta lány soha nem tudhatja előre a sorsát! — Pontosan így vagyok vele én is. Én sem szeretem az erőszakot! Kiváltképp a sötétben sétáló embertalpakat! Már tizenkét testvérem lelte így halálát... — Részvétem. — Köszönöm. Mondja Izeltke, magácska nem éhes? — Háát, ami azt illeti... — Ne szabadkozzon! Ha nem veszi tolakodásnak, meghívom vacsorára. Tudok egy hangulatos konyhát a harmadik emeleten. Csak kéthetenként takarítanak. Remek választék áll rendelkezésünkre! — Nagyon aranyos. Élek a lehetőséggel, mert igencsak megéheztem! — Boldog vagyok, hogy elfogadja a meghívást! — Tudja a másik lépcsőházban voltam rokonlátogatáson. és nagyon hosszú ideig tartott az út. Ott valami ház- tömb-fel-ügye-lő lakik, és azt a lépcsőházat hetenként felmossák, — Borzasztó! — Ügy ahogy mondja! Képzelje el, milyen kellemetlen. ha örökké ultrás vizet kénytelen" inni. — Miért nem közlekedik a csatornahálózatokon ? — Mert ott huligánbandába tömörült csótány-fiatalok szemtelenkednek. Űj könyvtárat avattak Dej- táron. Hogy a régi hivatalos épület közművelődési intézménnyé „varázsolod jón”, körülbelül 80 ezer forintot költött rá a községi közös tanács. 20 ezer forintos társadalmi munkát végeztek a fiatalok- a termelőszövetkezetiek, a tűzoltókés 80 ezer forintot adott a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Amikor e nagyszerű összefogásról beszélgettünk a tanács elnökével és titkárával, minduntalan előtolakszik a múlt: az olvasási kultúra terjesztése terén elért korábbi eredmények a közelmúlt terhes gondjai. — Korábbi könyvtárunk rendkívül rossz körülmények között működött — mondja Kovács Sándor, az elnök — A kultúrházban volt egy szűk helyiségben. A könyvek besüilyesztve a szekrényekbe, a kölcsönzés is csak afféle turkálásnak illett be, és nem volt lehetőség a helybeli olvasásra. Tulajdonképpen ezért fogalmazták meg az ötödik ötéves tervi tanácsi közművelődési tervben az új- szabad- polcos, a lehetőségek szerint korszerű és esztétikus könyvtár létrehozását- No és azért, hogy a követelményeknek megfelelően elégíthessék ki az egyre erősebben — főként a fiatalok, a továbbtanulók körében — megmutatkozó olvasói igényeket. — Négy-öt esztendővel ezelőtt a könyvtárral semmi gondunk nem volt — idézi a « NÓGRAD - 1977. Vissza a régi hetvenes évek elejét Luspai Ferenc, a titkár — Sem a helyiséggel, sem az olvasással, sem a kölcsönzéssel. Éves átlagban körülbelül négyszázan iratkoztak be, ami azt hiszem, egy 1900 lakost számláló községben nem tekinthető rossz eredménynek. — Bizonyára elgondolkodtak azon: mi okozhatta a visszaesést... — Egyikként az, hogy évről évre gyarapodott a könyvállományunk és lassanként kinőttük a régi, szűk kereteket. Aztán nem használt az olvasási kedv élesztgetésének a művelődési ház és a könyvtár összevonása sem- más szóval a közös vezetés. A kultúrház- ig-azgató egyszemélyben kevés volt arra, hogy eredményesen lássa el a könyvtár vezetését is..- De most már úgy érzem, visszatértünk a régi kerékvágásba. — Mit ért ezen? —Az új könyvtár elkészültével megsokszorosodtak a lehetőségleink, szeptember végétől függetlenített könyvtárost foglalkoztatunk, aki megfelelő kapcsolatot alakított ki az iskolával, rendszeresen - foglalkozik a gyerekekkel, kiállításokat rendez az olvasók számára, pontosan tartja meg a könyvtárt nyítvatartás óráit. Vagyis mindazt csinálja, ami az említett négy-öt évvel ezelőtt volt. S hogy jól is, mi december 4., vasárnap kerékvágásba sem bizonyítja jobban, mint az olvasók, a beiratkozottak létszámának gyors és hirtelen emelkedése. A könyvtár a tanács épületével átellenben található, a falu főutcája mentén, közel az iskolához. Ide a művelődési ház Is csak pár száz méterre van. Központi hely, a legtöbb dejtári lakos, akik túlnyomórészt — hasonlóan számos nógrádi kisközséghez — iparban foglalkoztatott kijáró dolgozók, megfordulnak errefelé. — Sajnos, ma még nagyon kevés a felnőttolvasónk — mondja Nagy Sándorné könyvtáros, aki hét évig képesítés nélkül tanított, s a jövőben könyvtár-népművelő szakon szeretne tanulmányokat folytatni. — Körülbelül 50-en lehetnek a 350 olvasó között. Egyébként nem sokkal az önök megérkezése előtt iratkozott be a 350. olvasónk. Kopogtatnak az ajtón. Két ifjú ember érkezik. Megállnak a kölesönzőasztal előtt— Be szeretnék iratkozni — mondja az alacsonyabb, a barna. S amíg a beiratkozás formaságait végzik, a másik odamegy a polcokra helyezet* könyvsorok közé és válogat. Később váltunk hármasban néhány szót. Mindketten nyolcadik osztályba járnak, a kalandos, fantasztikus történeteket szeretik, Ipari szak; nunkásképző intézetben kívánnak továbbtanulni. Jól érezzük magunkat a könyvtárban. Hangulatos a két, mélyen az asztalok, fotelek fölé csüngő, fonott csillárlámpa. A folyó! ra ttartó szekrényen napi-, heti- és havilapok. — Novembertől rendeltem meg a folyóiratokat — magyarázza Nagyné, és egy kicsit mintha mentegetőzne is:— Az átadás-átvétel, a bútorok megvásárlása, berendezése teljesen elfoglalta az időmet. — A könyvállománnyal elégedett? — Nem egészen. Sok a régi, selejtezésre érett könyv. Aztán sok olyan hiányaik, mint például a Tartuffe, amelyre nagy szükségük lenne a diákoknak. Ezeket könyvtárközi kölcsönzéssel, mert dolgavégezetlen még senkit sem engedtem el Innen, mindig megszerzem, de jók volnának a saját példányok is. Éves beszerzési keretemet elsősorban ilyen alapvető, a tanulást segítő könyve!: beszerzésére kívánom fordítani, aztán olyanokra, amelyeket vetélkedők alkalmával forgathatnak haszonnal az érdeklődők, és természetesen szakmai könyvekre. Fél éve működik az új könyvtár, két hónapja a függetlenített könyvtáros. Munkájának már most számos jól látható, bizalomra jogosító eredménye van. ..Visszatértünk a régi kerékvágásba” — említette a tanácstitkár. Hogy így történt csak helyeselhető. Sulyok László — Nahát, már a lakótelepen is feltűntek? — Bizony! Képzelje, amikor. ., — Pszt! — Mi van? — Ember közeledik! Maradjon a fal melletti fekete csíkon, szorosan mögöttem! — Szűz Csótány, most segíts ! — Ne sopánkodjon Izeltke. hanem húzza be a fejét! Be a kitin alá. Most fel fogja kapcsolni azt az élesfényű izét... nehogy megijedjen! — Jaj, emberien félek! — Nyugi, nyugi! Nem lesz semmi baj. Hála a Nagy Pot- rohának: részeg! — Tényleg! Már én is érzem azt a szörnyű bűzt a magasból. — Csak ránk ne tántorogjon! — Nnna, végre! Mindjárt sötét lesz és mehetünk tovább! De mégegyszer nem kísértjük az embert! A függőleges szellőző csatornán megyünk fel. Azon keresztül játszi köny- nyedséggel érünk a konyhába. — Akkor ne is tétovázzunk! Az éhségtől kiesik a rágógyomrom! — Csak szaporán! Érzi a huzatot? Már a nyílásnál vagyunk. Most megnézzük... Igen, ez az! Ezen a csövön kúszunk tovább. Már meg is érkeztünk. Csak ezen a rácson megyünk keresztül és... Szent Hexapoda! — Mi történt? Csak nem chemotox szagot érez? — Semmi baj! A nagy, naív emberek! Beragasztották a konyhai bejáratukat) — Hát akkor, hogy megyünk be? — Amott a másikon! Rajtunk nem fognak ki. Átmegyünk a vécén és az előszobán. — Izeit kedves. . — Most meg mi baj van? — .. nekem rossz előérzetem van! — Ne nyugtalankodjék, kedvesem. Lábaljon mellém, és máris lent leszünk a padlón. — Én mégis félek! Ezt a hűvös simaságot mintha már érzékelték volna csápjaim... — Igen, most már... nekem is gyanús... — Izeit! Mér nem tapadnak a lábaim1 — Az enyéim se! Kapaszkodjon! Próbáljuk meg... — Képtelen vagyok.., egyre csúszunk lefelé! — Sejtem, hová jutottunk..! I — ...a fürdőkádba! — óh! Borzasztó! Ez a vég... Ml lesz velünk?!! — Nem tudom! Ez a kád túl tiszta ahhoz, hogy megmeneküljünk. .. — Vakító fényi — Észrevették minket! Bújjon hozzám szorosan! Talán. .. — ...nincs talán! Érzi? — Igen! ...ez_a... hűvös. .. per-met... Tragédia helyett groteszk A század polgári társadalmainak drámáiban a tragédia helyét sokszor a groteszk foglalja el. Az írók bár jól érzékelik a klasszikus drámát jellemző könyörtelen végzetet, amely modern korukat a pusztulás vízióival fenyegeti, alig élnek a klasszikus tragédiák által felkínált drámaformával. Bár az emberi értéket sokan pusztulóban, mulan- dóban látják, hátat fordítanak az ősi tragikumnak, az abban egyértelműen megjelenő sorsnak, ' végzetnek, egyéni bűnnek és egyéni felelősségrevonásnak, és az optimizmusnak, a katartikus megtisztulásnak. Figyelmüket a drámai groteszk felé fordítják. Az emberi magatartás abszurditásáról, kilátástalanságáról, nevetségességéről, a káoszról, a kollektív bűnről, a véletlenekről, a felelősség megkerüléséről keserű bohóc komédiákban vallanak inkább. A modern drámai színpadon ma a tragikus, de felemelő emberi zokogás helyett démoni hahota harsog. Mi hát a színpadi groteszk? A szó a XVI. századi Itáliában bukkant fel. Az olasz grotta (barlang), össze nem illő dolgok bizarr társítására utal, amely egyrészről idegborzoló, másrészről viszont komikus hatást vált ki. Jelzői használata: megdöbbentően szokatlant jelent. A groteszket visszavezethetjük vagy rokoníthatjuk a komikummal. A groteszkben jelentkező komikus tévedés azonban sokkal megrázóbb erejű, végzetesen feloldhatatlanná lesz. A drámai művekben végigvonuló groteszk nemcsak a mű befejezésével, de később sem oldódik fel. A groteszk, amely világszemléletet is hordoz magában nem minden esetben jelzi a társadalmi kiúttalanságot, a dekadenciát. Számos irodalmi műben, vagy regényben, vagy drámában is találkozhatunk bizonyos groteszk elemekkel (például: Rabelais: Gargantua és Pantagruel-jében, amelyet a Körszínház dramatikus feldolgozásban a nyáron bemutatott). A groteszk ezekben a művekben nem lesz egyeduralkodóvá. Csupán érzelmileg és értelmileg módositja az ábrázolt világot. A nehéz fajsúlyú mondandót természet- és észellenes szituációk jellemzik. A művi úton létrehozott groteszk világban nincsenek lehetetlenek. Sajátos öntörvények uralkodnak a realitás és irrealitás, a látszat és a valóság halmazaként. Az így ábrázolt világ nem tekinthető egyértelműen komikusnak, mert az amiről szól „mély és riasztó”, megoldhatatlan. Ám tragikus sem, mível szerkezetében egy „tipikusan komikus” hibát emel képtelen magasságokba. A groteszk mélyén szorongás és elidegenedés rejlik. Egy megdöbbentő világot tár fel, amelynek helyébe azonban semmiféle emberi értéket nem képes állítani. Az ábrázolt világ túlzóan hamis, de nincs más helyette. A groteszk mindent elutasít és tagad. A groteszkábrázolás a drámairodalomban a színjátékok kialakulásának ősi időszakára, kezdeteire vezethető vissza. Már a vallásos-népi színjátékok is sok groteszk elemből tevődtek össze. így groteszk az ókori görög szatírjóték, a népi mimoszjátékok, a fabulák, a középkori vásári komédiáké A commedia dell’arte is tartalmaz groteszket, A klasszicista színház nem élt ezzel a lehetőséggel, annál inkább uralkodóvá lett a romantikus színpadon. Nagynevű elődök után (Gogol, Büchner és Majakovszkij) ma ismét reneszánszát öli a groteszk a burjánzó abszurd drámákban. Néhényan a rangos drámaírók közül: F. Dürrenmatt, M. Frisch, F. Ionesco, S. Beckett, F. Arrabbal, H. Pintér és sokan mások. A magyar színpadokon már jó néhány abszurd drámát láthatott a hazai közönség. Egyik másik abszurd dráma nálunk is nagy sikert aratott, így Dürrenmatt Fizikusok-ja, vagy Beckett Godotra várva című abszurd játéka. Szémann Béla
