Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

A BRG salgótarjáni gyárának galvanizálóüzemében 39 nő végzi munkáját. Körülbelül ezerféle alkatrészt látnak el korrózióálló bevonattal. Ehhez hét eljárást alkalmaznak, többek között: ezíistözést, ónozást, nikkelezést, horganyzást. A védőfelülettel bevont al­katrészek többségét ultrarövidhullámú rádiókészülékekbe építik Az if júsági törvény nyomában Gondolatok az intézkedési tervről és a KlSZ-munkáról A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyár­egységében 1976. júliusában készült el az intézkedési terv, amely részleteiben meghatározza az ifjúsági törvény végre­hajtására vonatkozó teendőket, feladatokat. Hét sűrűn gé­pelt oldalon, huszonhárom pontba foglalva olvashatjuk az intézkedéseket. Egészében véve átfogó és aránylag konk­retizált, báé néhány „tétele” fölöslegesnek tűnik. Ezek: „...gondoskodik arról, hogy a munkaverseny kiértékelése és nyilvánosságra hozása rendszeresen megtörténjen”. (Nyil­ván, ha egy munkaversenyt meghirdetnek, értékelni is kell.) Üjonnan munkába lépő fiatalokról a KlSZ-szerveze- tet... belépésük napján azonnal értesítjük". (Ez annyira természetes, hogy nem szükséges külön intézkedési tervbe foglalni). Még talán a pályakezdő fiatalokkal való törődés konkrétságának hiányát éreztem, nevezetesen nincs időhöz, fórumokhoz kötve beszámoltatásuk, véleményük, gondjaik, bajaik számonkérése. Az említett kifogások persze nem a gyáregység ifjúság- politikai tevékenységét minősítik, csupán az intézkedési terv néhány megfogalmazására irányultak. Nézzük tehát a má­sik oldalról! Kikérik a KISZ-szervezet véleményét a fiata­lok kitüntetésénél, besorolásánál, bérezésénél, jutalmazás­nál, előléptetésnél, lakásépítési támogatás odaítélésénél, to­vábbtanulásnál. Jutalomszabadsággal ösztönzik azokat a fi­atalokat, akik még nem végezték el a nyolc általánost, de szándékukban áll és be is fejezik. A tehetséges fiatalokat külföldi tapasztalatcserére küldik. Nyelvtanfolyamot szer­veznek, politikai, kulturális és sportrendezvényekhez helyi­séget biztosítanak. És még sorolhatnánk hosszasan a külön­böző kedvezményeket. Hogy mindezekből mi valósul meg és hogyan, arra majd az 1978-as ifjúsági parlamenten lehet teljes értékű választ adni. Érdemes viszont szólni a gyáregység KlSZ-bizottságá- nak jelenlegi tevékenységéről, különösen a tagépítő mun­ka és a párttagságra történő felkészítésről. Horváth Imréné KtSZ-titkár véleménye szerint csak olyan fiatalokra van szükség a KISZ-ben, akik átérzik annak felelősségét, illet­ve gondoskodásuk és munkájuk alapján alkalmasaknak bi­zonyulnak. Az üzemben dolgozó közel három és fél száz fiatal közül !?,20-an KISZ-tagok. Sokan a akóterületi szervezet munkájá­ban vesznek részt, ami nyilván rontja a számarányt, de még így is lehetne jobb a szervezettség. A tagfelvétel elő­késztésének két formáját alkalmazzák: a támogatási rend­szert és a Kilián-kör szervezését. Utóbbi még erősen aka­dozik. Mindenesetre a megoldás elvi tételét úgy gondolom megtalálták: szemléletformálással és vonzó programokkal lehet megnyerni a fiatalokat. Bízni lehet benne, hogy ezt követi a gyakorlati megvalósítás is. A párttaggá nevelésben jól bevált módszereket alkal­maznak. A jelöltet olyan fontos politikai és társadalmi megbízatásokkal látják el, amelyek eldönthetik, minősíthe­tik alkalmasságát. Az utóbbi három évben nyolcán kerültek így a pártba. ★ Említésre méltó versenymozgalmat hirdetett a KISZ- bizottság 1977. elején. A hat alapszervezet termelésben, kul­turális munkában, sportban, politikai képzésben, önkor­mányzatban és társadalmi munkaversenyben mérheti össze erejét. A versenyben legjobb eredményt elérő alapszerve­zeti tagok kirándulásban, könyvjutalmakban részesülnek — az éves munka értékelése alapján. Gyengéje a versenynek, hogy minden tevékenységet pontoznak. Így túlságosan nagy a formalitás veszélye. Nem lenne célszerűbb a tartalmi minősítés alkalmazása? Hi­szen, ha valaki felmutat egy mozijegyet, egy múzeumi be­lépőt, vagy éppen tagja az üzemi könyvtárnak, ezek még nem egyebek puszta adatoknál. Egyébként a verseny eddigi „felfutása” bizonyítja, hogy hasznos kezdeményezés volt, jól ösztönzi a fiatalokat. Ér­demes lenne tehát csiszolgatni! X. L. Hajók a Szovjetuniónak A pulai hajógyárban elké­szült a szovjet megrendelésre gyártott vasúti komphajó. A világon jelenleg ez a legnagyobb típus: hossza 184, szélessége 26 méter; egyszerre 108 vasúti kocsi szállítására alkalmas. Három fedélzetén körülbelül 2 kilométer hosz- szúságú vágányt építettek. A komphajót két, egyenként 8800 lóerős motor hajtja, se­bessége meghaladja a 19 cso­mót. A Szudoimport szovjet kül­kereskedelmi vállalat megren­delésére még egy ilyen típusú kompot készítenek Pulában. Átadását a jövő év végére tervezik. Egy korábbi szerződés alap­ján a fiumei „Május 3” ha­jógyárban öt 40000 tonnás tartályhajó épül a Szovjet­unió részére. Amikor egy üzemvezető az év végéhez közeledve moso­lyogni tud, akkor nincs baj! Vonsik Ernő, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION- üzemének vezetője néhány nappal az év befejzése előtt az optimizmus, a derű és a különös könnyedség keveré­kével, szinte játékos köny- nyedséggel beszélt az üzem munkájáról. Azt mondja: meglesz a 8400 tonna! Mármint az üzem dolgozóira kiszabott 1977. évi terv, amely 216 millió fo­rint termelési értéket biztosít a vállalatnak, s amely a DEXION-üzem 9. esztendejé­ben a 9. rekordot jelenti. S amikor az ember köze­lebbről megismeri a DEXION— Salgó-üzem dolgozóinak mun­káját, akkor különösebb ma­gyarázkodás nélkül is érzi, hogy az üzemvezetőnek min­den oka megvan a könnyed­ségre és sugárzó optimizmus­ra. Magyarországon korábban nem volt korszerű raktár- rendszer. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy éppen a korszerű raktározás hiá­nyában az értékeinkkel sem tudtunk kellő felelősséggel, s a megkívánt gazdasági igé­nyességgel bánni. Amióta azonban a kohászati üzemek nekilátott a korszerű DEXI­ON—Salgó perforált elemek gyártásának, azóta évről év­re szaporodnak a valóságos igények szerint szükséges pol­cos állványrendszerek, rako­dólapos, galériás állványok, kialakulnak a többszintes raktárak, az átjárható rak­tári állványok, a speciális raktározási céloknak megfele­lő raktári berendezések, szál- lítópályák, görgősorok, épü­Nők a közéletben A nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét 1971-ben értékelte az MSZMP Közpon­ti Bizottsága, és átfogó hatá­rozatokat hozott. Ezt követő­én tartották meg 1971-ben a Magyar Nők Országos Taná­csának I. kongresszusát. A tanácskozáson széles körű vi­ta folyt a magyar nőknek a társadalomban elfoglalt hely­zetéről, szociális gondjairól, egyenjogúságukról, a rájuk háruló feladatokról és azok megvalósításának lehetőségei­ről. 1977. márciusában a MNOT II. kongresszusán értékelték az utóbbi hét esztendőben el­ért eredményeket, s megvi­tatták napjaink nőpolitikái gondjait. E politika lényegét szocializmust építő társadal­munkban félszavakból is ért­jük. Azt például, hogy a női egyenjogúság nem egyszerűen törvényalkotás kérdése, a jo­gi egyenlőségé, hanem a nő társadalmi és politikai jogait jelenti gazdasági függetlensé­gét, s egyenjogúságát a mun­kában és a családban egy­aránt. Egyenjogúság — megkülönböztetés Mindezek teljesüléséhez hazánkban adottak az objek­tív feltételek. Az a tény, hogy a munkaképes nők több mint 70 százaléka munkavállaló, illetve, hogy a munkavállalók 44 százaléka nő, hogy a vá­lasztott testületekben növeke­dett számarányuk, a közélet fórumain aktivitásuk bizonyít­ja, hogy képesek és készek is társadalmi kötelezettségeik vállalására. Természetesen, ahogyan a társadalmi fejlődés minden területén meg kell küzdenünk azért, hogy a lehetőség való­sággá váljon, a cél, a prog­ram — ha tetszik, a határo­zat — teljesüljön, ez törvény­szerűen vonatkozik a tényle­ges és teljes női egyenjogú­ság megvalósításáért folyta­tott munkára is. E munka során azonban akarva-akaratlanul fellépnek a szubjektív tényezők. S míg a nők társadalmi egyenlőségét a munkalehetőségek, vagy a gyermekgondozási segély ob­jektiven és törvényesen biz­tosítja, addig ugyanezek a tényezők ma még erősítik a szubjektívizmust. Ki ne tud­na példát mondani Ipz egyen­lőtlen bérezésre, vagy a kis­gyermekes anyák egyes mun­kahelyeken való negatív ér­telemben vett megkülönböz­tetésére? Oka ennek jónéhány helyen a rossz beidegződés, de oka a nemritkán tapasz­talt ellenszenv is a „női munkával” szemben. 4 „gyengébb nem"’ bizonyít Hogy az ilyenfajta szubjek­tívizmus háttérbe szoruljon, azért nem a nőkneK, hanem magának a társadalomnak kell tennie. A nők ugyanis napról-napra bizonyítanak. Bizonyítanak a tanácsi hiva­talokban, ahová ha benyitunk, leginkább női ügyintéző kér­dezi meg tőlünk, mi járatban vagyunk. Ha telefonon kere­sünk egy-egy tanácsi tisztség- viselőt, osztályvezetőt, több­ször jelentkezik a vonal túl­só végén női hang, mint ahányszor számítanánk rá. A tanácsüléseken is mintha kö­vetkezetesebbek, határozot- tabbak lennének a női tanács­tagok hozzászólásai, állásfog­lalásai. A helyi tanácstestü­leteknek negyede, a megyei és fővárosi tanácstagoknak harmincszázaléka nő. Ennél is örvendetesebb arányokat találunk a szakigazgatási szervekben. A tanácsappará­tus teljes létszámának ma már csaknem fele nő. És nem kevés a „gyengébb nemből” a vb .titkár sem. De nemcsak a tanácsoknál találunk nagy számban nőket. A népfront választott testüle­téiben öt százalékos a nők aránya. E testületek mellett, mintegy kétezer nőbizottság tevékenykedik. A több mint ezer egyéb munkabizottság is — érdeklődési körünknek megfelelően — teret ad a nők közéleti tevékenységéhez. Szervező és felvilágosító munkájukkal hozzájárulnak a népfront politikai lényegének teljesedéséhez, szocialista cél­jaink szolgálatában a politi­kai cselekvési egység erősíté­séhez, s egyidejűleg a szocia­lista demokrácia gazdagításá­hoz. 461 lakóterületi nőklub és 650 szakkör bizonyítja a nők társadalmi aktivitását. A szakszervezeti mozgalom is elképzelhetetlen ma már nők nélkül. A SZOT-ban 35, a szakmai szakszervezetek központi vezetőségében több mint 40, az üzemi szakszer­vezeti bizottságokban több mint 50 százalékban vannak képviselve. Bármerre megyünk az ipar­ban, nőkkel találkozunk. A szocialista brigádok több mint egyharmada nőnemű. A felsorolásból a párt sem maradhat ki, ahová napról- napra jelentkeznek a kom­munista nők, ahol egyre töb­ben lesznek alapszervezetek titkárai, vezetőségek tagjai. A nők megállják a helyü­ket tisztségükben is, munká­jukban is, családjukban is. És ez utóbbi sem méllékes. Mert itt a munka oroszlánrésze hárul rájuk — bármilyen gazdasági vagy társadalmi funkciót is töltenek be. Pár­tunk célja ugyanis nemcsak az, hogy gazdasági, politikai feladatainkat maradéktalanul teljesítsük, hanem az is, hogy egészséges családok, nyugodt, kiegyensúlyozott emberek legyenek a célok teljesítői. Kettős feladót Hogy ez így is legyen, az a nőkön, anyákon, feleségeken múlik. Olyanokon, akik ma­guk is kiegyensúlyozott, har­monikus életet élnek. Ehhez azonban egy egész társadalom akarata, igyekezete, segítése szükséges. Megértés a kisebb és nagyobb közösségekben a nők kettős feladatához, poli­tikai, társadalmi, egyéni fele­lősségéhez. Nem lenne azonban teljes a nők közéletiségéről alkotott kép, ha elhallgatnánk, hogy míg általánosan folyamatos fejlődésről beszélhetünk, ad­dig hiányosságokkal is találko­zunk. A falvakban élő nők­nek ugyanis még mindig nem jut elegendő szerep a közélet­ben. Ezen csak a helyi társa­dalmi és politikai szervek, szervezetek tudnak segíteni. És nem holnap, hanem már ma kell elkezdeniük a mun­kát. Nőknek, férfiaknak egy­aránt. A párt programnyilatkozata megszabta a továbblépés irá­nyát. Van még mit tenni, mert a gazdasági, társadalmi változások az életformát i* változtatják, összhangba kell hoznunk a társadalmi, a közösségi és egyéni érdeke­ket. Ilyen nagy feladatok megvalósításában nem lehet maradi módon felfogni a tár­sadalmi vagy családi munka- megosztást nők és férfiak kö­zött, mint ahogy a társada­lom sem férfiakra és nőkre oszlik elsősorban. Mérő Miklós Miért derűs az üzemvezető? Ahány megrendelő, annyi letvázak és egyéb rácsos szer­kezetek. Vonsik Ernő, és az irányí­tása alatt dolgozó 64 mun­kás törekvése szép jele a fej­lődésnek. Ha a számokat, vagy számoszlopokat egy kü­lön ábrára raknánk, belőle egyértelműen lehetne olvasni egy új korszerű üzem egész fejlődésének dinamikáját. Az persze ismert dolog, hogy minden kezdet nehéz. így a DEXION-üzem első évét, az 1969-es évet nem is lehet va­lóságos bázisévnek tekinteni, hiszen 69 fővel mindössze 550 tonna DEXION szerkezeti elemet gyártottak. De a kö­vetkező év ugyanilyen lét­számmal már 2243 tonna árut eredményezett. A fejlődés ütemét innen már nyomon lehet követni. A termelés vo­lumene évről évre, szinte ezer tonnával gyarapodott, míg elérkezett az ez évi csúcs­hoz. amikor ugyanazon a be­rendezésen 69 fő helyett 64- es létszámmal 8400 tonnára emelkedett a termelés. Vonsik Ernő minden üzem­vezető nagy vágyáról, vagy vágyálmáról, a DEXION- üzemben mint megvalósult valóságról beszélt: — Nálunk azt a fogalmat nem ismerik, hogy igazolat­lan műszakmulasztás. Kilenc év óta egyetlen dolgozónk sem volt távol igazolatlanul. igény Mindenki szorgalmasan dol­gozik. Akkor vagyunk nagy bajban, ha a munkának eb­ből a szép, harmonikus és egységes zenéjéből valakit ki kell emelni. Persze, azért a példamutatás, a felelősség- érzet, a munka minősége csak kialakítja a maga sorrend­jét. Nagy Sándor lemezollós például már kétszer is ka­pott kiváló minőségű dolgo­zó kitüntetést. De a legjob­bak közé kell sorolni Veisz Béla és Józsa János festőket, Forgács Mária leszedőt és Mester Mihályné felrakót is. Szinte kibuggyan az üzem­vezetőből, hogy az 1970-es 2800 forintos egy fő/egy nap­ra eső termelési érték ez év­ben már 11 ezer forint fölé emelkedett. Ez már valami ! Persze ehhez a termelés bo­nyolult folyamatait is jól rendszerbe kellett fogni. A dunaújvárosi táblalemez-el- látás zavartalan volt, nem kellett anyagira várni, nem volt kieső idő. Egy alkalom­mal festékgonddal bajlódott az üzem, de aztán ez is gyor­san rendeződött. Minden év­ben van valami műveletössze­vonás, ami a munkát termelé­kenyebbé teszi. Ez évben az anyag szabásterveit is módo­sították, hogy gazdaságosabb legyen a munka. A DEXION- üzem munkáját nem lehet úgy felfogni, mintegy be- idegzett verklit, hiszen ahány megrendelő, majdnem ugyan­annyi igény. S így természe­tesen sok új eleme van az üzem munkájának. Egyedül decemberben az egyedi ter­vezésű termékekből 70 tételt kell kielégíteniük. Ha az üzem fejlődésének ívét rajzoljuk, akkor még valami idekívánkozik. Az üzemvezető jó munkájának elismeréért már több ízben kiérdemelte a Kiváló dolgo­zó címet. Az újat, a haladó és termelékeny munlcát előmoz­dító újításaiért már megkap­ta az újítók ezüstjelvényét, újabban pedig az egymillió forintot meghaladó újításai­ért megszerezte az újítók aranyjelvényét is. De kü­lönösen büszke, az üzemveze­tői iroda falán ékeskedő há­rom egymás mellé helyezett, az alkotó munkát dicsérő, különleges díszítésű három ok­levélre. Az egyik az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottságtól, a másik a Kül­kereskedelmi Minisztérium­tól, a harmadik pedig a Ko­hó- és Gépipari Miniszté­riumtól származik. Szinte friss még az illata is, hiszen nemrégen került az üzemvezetői iroda falára. Az importfesték hazaival tör­ténő helyettesítéséért kapta Vonsik Ernő. Aki ezekre a reprezentatív oklevelekre te­kint, annak mondani sem kell, hogy ezt a feladatot Vonsik Ernő sikerrel oldotta meg. Orosz Béla NÓGRÁD - 1977. december 29., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents