Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
£Iiuösé<*|avitás új technológiával lövőről — jelenben Nincs nap, hogy az ember ne hallana valami újat, érdekeset a salgótarjáni síküveggyárról. Lenyűgöző látványban részesítő feldolgozó üzemét javában építik. Már, állnak a vörös „gerendás” vastraverzek. A termelést 1979- ben kezdik el. A síküveggyár- tó gépeknek az új, japán úgynevezett ASAHI-techno- lógiára való átállítása a Zagyva Ill-ban viszont már az idén elkezdődött. Gyors ütemben modernizálódik, bővül, fejlődik a síküveggyár. Elárvult a régi Zagyva I. Egykor fáradhatatlan húzógépei, melyek sokmillió értéket termeltek az évtizedek során, most csupaszon, üresen, rozsdáit feketén várják sorsuk beteljesülését. Kiszolgálták magukat, senki sem sajnálkozik rajtuk S ez az egészséges, értelmes élet rendje, dialektikája. A régi Zagyva I-en már csak irodaépületeket talál- lunk. A normatechnológusi szobában három fiatalember: Szokolszki István, Vadadi Tamás és Babják Tamás. ASA- Hl-gópésztanulók. Szokolszki István a gimnáziumi érettségi és a katonai szolgálat letöltése után került négy esztendővel ezelőtt a gyárhoz. — Korábban technológusként dolgoztam az edzőüzemben — mondja nyugodt, megfontoltságot és határozottságot kifejező hangján. — Nem sajnálta mással, egy szokatlannal felcserélni ? — Őszintén megmondom: nehezen szántam rá magamat a változtatásra. Nagyon jó kollektíva rázódott össze az edzőben. Sok jó barátom, ismerősein volt. — Aztán mégis csak eljött? — Aztán mégis — ismétli lassan, elgondolkodva a szavakon. — Eljöttem, mert megértettem, hogy az újra szüksége van a gyárnak, és magam sem járok rosszul. — Konkrétan? — Ezer forinttal főbbet keresek. Nem mindegy egy magamfajta családos fiatalembernek. Aztán az új technológia mindig tud valamilyen eddig nem ismert, nem látott, nem tapasztalt érdekességet nyújtani. Vonzott ez is. És úgy lsttam, hogy az ASAHI siküveggyártásban van perspektíva, évtizedekig jó megélhetést biztosít. Turcsányi Attila érkezik, meleg öltözékben, műanyag sisakkal kezében. Kint dolgozik a szabad ég alatt, de egyébként ő is gépésztanuló. Nyolc-tíz évvel idősebb a társainál, de legalább olyan lelkesedéssel vetette bele magát az új ismeretek megszerzésébe, mint őik. Egyébként is az embereknek abból a fajtájából való, akik sohasem elégednek meg adott tudásukkal, mindig többre, izgalmasabbra vágynak. Betanított munkásként kezdte a gyárban, aztán végezte a hegesztő szak- munkóstar folyamot, leérettségizett. És még mindig tudott újítani. — A Zagyva II. gépüzemben voltam letörő, szerettem a munkát, de egy idő után az üveg gyártása, kidolgozása jobban érdekelt. Amikor hallottam az ASAHI-ról, nagy világpiaci keresletéről, előnyeiről, nem halogattam a döntést. Solymosi Imrével, a személyzeti és oktatási osztály vezetőjével is az ASAHI-ról beszélgetünk. — Májusban huszonketten kezdték el a tanulást, — meséli —, ma huszonkilencen járnak. A korábbi technológiánál bonyolultabb, több a gépi berendezése is. Ezért kizárólag csak érettségizett fiatalokat iskoláztunk be. Néhányan, hiába jártak anyagilag jobban, kezdetben húzódtak. Ügy tapasztaltam, hogy a fiatalok egy részének nagyon hagyományos elképzelései vannak a fizikai munkáról, nem látják, hogy egyre inkább bővül a szellemi rész aránya a testi munka rovására. Most már, azt hiszem, mindegyikük előtt világos. ' A gépésztanulók a vizsgát jövő év első negyedévében teszik le. Utána további rátermett jelentkezőket tanítanak be. hogy a műszakok minden gépét hozzáértő emberek kezeljék. Művelődési beszámolókat, képzési terveket lapozgattunk át. A dokumentumokból kiviláglik, hogy a salgótarjáni síküveggyárban felelősséggel foglalkoznak a legkülönbözőbb szintű szakemberek képzésével. Ami különben is élet- szükségletük, hiszen kínos lenne az új technológiával, az új feldolgozóüzemmel „befüröd- niük”, csupán azért, mert restek voltak, nem láttak ínesz- szebb az orruknál, vagyis nem készítették fel időben az új technikára, technológiára a dolgozóikat. Akkor talán simán megy minden? Túlzó optimizmus. Itt is meg kell küzdeni az objektív és szubjektív nehézségekkel. Például a teremhiánnyal, a speciális üvegipari szak- és tankönyvek korlátozott számával vagy teljes hiányával, a tanműhely-nélküliséggel, néhány szakma szerény vonzásával. És természetesen a helytelen szemlélettel. Az oktatás, a szakmai képzés termelési vonzatát, távlati jelentőségét ugyanis néhány gazdasági vezető még nem ismerte fel kellő mértékben, ily módon ennek segítése, ösztönzése nem vált mindennapi tevékenységének szerves gyakorlatává. Némelyek a pillanatnyi érdekekért hajlamosak kockára tenni a jövőt. Példa rá az általános, képzés. A statisztika ugyanis mind az általános, mind a középfokú oktatásban visszaesést jelez. Holott éppen ezek jelenthetik alapját a szakképzettségnek. Jelenleg a fizikai dolgozók egyharmada nem rendelkezik nyolc osztállyal. — A statisztika igazat mond — kezdi megjegyzését az osztályvezető. — De az csak a saját szervezésű általános iskolát mutatja, ellentétben a korábbiakkal. • A nem végzettek száma fokozatosan csökken, hiszen egy évvel ezelőtt csaknem százzal volt magasabb. Felmérést készítettünk, s 1500 fizikaiból 400 dolgozó jelezte tanulási szándékát. Figyelembe véve az előttünk álló feladatokat, a szükségleteket, a folyamatos termelés követelményeit, úgy látjuk, hogy évente 40—50 dolgozó tanulhat kedvezményekkel az általános iskolában. Ezt az ütemet fennakadás nélkül tudjuk tartani, s ezért is határoztuk meg jövő évre 48 személyben az általános iskolai oktatásban résztvevők számát és 40-ben a középiskolásokét. Természetesen más, nem üzemi keretek között — serkentik — továbbra is többen tanulhatnak. Csökkent a 8 osztályt nem végzettek száma, mégis elégedetlenek: még mindig túl soknak találják — joggal. De a gyár mindenkori teherbírását nem hagyhatják figyelmen kívül: termelni kell. tanulni és a tanulóknak munkaidő-kedvezményt adni. Nem szemléleti problémáról van tehát szó, hanem éppen ellenkezőleg a mai lehetőségek és a közeljövő feladatainak reális egyeztetéséről, a mára figyelő és a jövőt is látó tervezésről. A salgótarjáni síküveggyár dolgozóinak a rekonstrukció és a technológiaváltás eddig nem látott távlatot nyit. Ehhez egyengeti az utat, ha olykor vitára, bírálatra ingerlőén is, a személyzeti és oktatási osztály, az egész gyári vezetés. Egyének, kis közösségek érdekeit egyeztetik a nagyobb kollektíva és az egész: ?. gyár és a társadalom érdekében Sulyok László Fejlesztik az üdülőket A megye vállalatainak és üzemelnek többsége rendelkezik saját, vagy közösen fenntartott üdülővel, hétvégi pihenővel. Akiknek ilyen nincs, azok bérleményekben biztosíthatják a dolgozók részére a pihenést, az üdülést. A vállalati üdültetésre (mivel jelentősen megnőtt az igény) több üzemben a tervezettnél nagyobb összegeket használnak fel. A saját, a közösen fenntartott üdülők fejlesztésére, üzemeltetési költségeire, a SZOT-beutalók hozzájárulására a Nógrádi Szénbányáknál évi 2 millió 200 ezer forintot irányoztak elő. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 1 millió 600 ezret, a ZIM salgótarjáni gyára 500 ezret, a Volán Vállalat pedig 400 ezer forintot költött e célokra. Kapcsolat a kismamákkal ötszáz munkásnő dolgozik a Salgótarjáni Ruhagyárban. Fürge új jaik alatt készülnek a blúzok, szoknyák, ruhák szebb- nél-szebb gyermekholmik. Mivel sok a fiatal dolgozó, természetes, hogy sok a szülési szabadságon, illetve gyesen levő kismama is. A vállalatnál nemrégiben számítást végeztek és úgy találták, hogy a dolgozó asszonyok huszonöt százaléka vaui jelenleg gyermekgondozási szabadságon. A gyár igyekszik szoros kapcsolatot tartani az otthon levő asszonyokkal. Évente két alkalommal összehívják őket baráti beszélgetésre, amikor tájékoztatják a gyár munkájáról, a tervekről, az elvégzett feladatokról. A kismamákat bátorítják, biztatják a továbbtanulásra. Jelenleg nyolcán járnak ruhaipari szakközépiskolába. Ha a kismamák a gyesről visszatérnek az üzembe, rendszerint egy műszakra járnak a gyermek miatt. Amíg újra „beleszoknak” a munkába, hat hétig garantált bért kapnak. A ruhagyár — mivel asszonyok üzeme — a lehetőségekhez képest segíti a város óvodáit, bölcsődéit is. Gerencsér Miklós Ady Endre élettörténete 24. Éjszakáit ugyanis a már többször említett törzshelyén, az Andrássy úti Három Hollóban töltötte. Nem sokáig. Mielőtt teljesen kimerült volna anyagilag és fizikailag, Lédához utazott Január végén már ismét Párizsban volt. MOZGALMAS ESZTENDŐ Ady Endre életritmusa sohasem vojt kényelmes, noha a költő egyébként sokat adott fizikai kényelmére. Belülről annál lemondóbb tudott lenni. A lelki, szellemi kényelmet egy pillanatra sem viselhette el. Innen van. hogy az évtizedek távolából visszatekintve, oly zavarbaejtőén eseménydúsnak látjuk mindennapjait. A ritmus szinte már az űzött- ségig fokozódott és az 1909. évet a szokásosnál is ör.pusz- títóbb tempóban száguldottá végig. Próbáljuk nyomon követni. Januárban érkezett Párizsba, február elején már Nizzában, majd Monacóban "Időzött Lédával és Diósi Ödönnel. Az utóbbi kettő üdülni érkezett a Riviérára, ám Ady számára az üdülés csak szándékában maradt az. mert ő itt is dolgozott. Leveleiből nem fogynak ki a panaszok. FőNÓGRAD - 1977. decembei 25., vasárnap ként Hatvány Lajosnak küldött soraiból árad a siránkozás. A nyugalom örökös hiányát, ebből következő rossz idegállapotát, zaklatott kedélyét, munkára való hanyatló alkalmasságát, pénztelenségét adja hírül a minden helyzetben jóindulatú mecénásnak. Életrajzírói ritkán említik, de fontos emberi tulajdonsága volt, hogy családtagjait az alázatosságig szerette. Apjának még negyvenéves korában is kezet csókolt. Részben ezzel magyarázható, hogy öccse budapesti tanári kinevezéséért minden követ megmozgatott. Dacára saját gondjainak, panaszainak, a kinevezést állandóan szorgalmazta, pedig nyilván erőt kellett vennie büszkeségén, önérzetén, hiszen segítséget olyan emberektől remélhetett, akiK az általa támadott konzervatív adminisztrációhoz tartoztak. A Riviéráról Párizsba érve személyes ügyei intézése mellett Ady Lajos érdekében kapcsolatot keresett gróf Ap- ponyi Albert kultuszminiszterhez, és levélben kérte támogatását. Hamarosan választ kapott. „Budapest. 1909. május 1. Tisztelt Uram! Legyen meggyőződve. hogy egy nagytehetségű írónak az az iránya, melyet én eltévelyedettségnek tartok, és amely bennem inkább sajnálkozást mint ellenszenvet ébreszt magának az írónak a személye iránt is, semmiképp se álihatja útját azok boldogulásának, akik ehhez az íróhoz közel állnak, ha ők maguk megfelelnek annak a mértéknek, melyet ifjúságunk nevelőire nézve felállítani és érvényesíteni kötelességem. Utasítást adtam, hogy Ady Lajos, amennyiben ezeknek a kritériumoknak megfelel, a legközelebbi tanév kezdetén a lehetőség szerint, valamelyikállami középiskolánál alkalmazást nyerjen. Arra a nem éppen valószínűtlen esetre, ha én akkor már nem volnék miniszter, Molnár Viktor államtitkár figyelmébe ajánlom ezt az ügyet. Kiváló tisztelettel Apponyi Albert ” (Folytatjuk) lyiúzcunt a sziklűhasadékbűtt Moldavában olyan múzeu- előtti állatfajta csontvázát mot létesítenek, amelyben év- találták meg. A kutatók vé- milliókkal ezelőtt elpusztult leménye szerint valamilyen állatok szobrait helyezik el. kataklizma lehetett az oka A szobrokat azokban a szikla- annak, hogy ezek az állatok hasadékokban állítják ki, egy helyen ilyen tömegesen amelyekben 50 történelem pusztultak ei.
