Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

VSZK—Egyesült Államok Nehezen haladó tárgyalások Baracs Dénes, az MTI tudó- titoja jelenti: Párizsban, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nagykö­vetségén hétfőn délelőtt meg­kezdődött a vetnami—ameri­kai külügyminiszter-helyette­si tárgyalások újabb forduló­ja. A megbeszélések témája a két ország viszonyának nor­malizálása. Az Egyesült Államok kül­döttségét Richart Holbrocke, a VSZK delegációját Phan I-Iien külügyminiszter-helyet­tes vezeti — akárcsak a má­jusban és júniusban lezajlott első két találkozáson. A meg­beszélések kezdete óta az Egyesült Államok feladta a VSZK ENSZ-tagságárak elis­merését eddig akadályozó vé­tóját, a hanoi hatóságok pe­dig adatokat szolgáltattak számos, a háború idején In­dokína területén eltűnt ame­rikai katonáról, szeptember­ben pedig újabb 22 „gi” ham­vait adták át az amerikai hatóságoknak. A jóakarat ilyen jelei elle­nére az alapvető kérdésben továbbra is ' "m nagv a tá­volság a két fél álláspontja között. A párizsi egyezmények előírták, hogy az Egyesült Államok nyújtson segítséget a háború ütötte sebek begyó- gyításához és az újjáépítés­hez, maga Nixon akkori ame­rikai elnök pedig 1973. febru­ár 1-i, Pham Van Dong mi­niszterelnökhöz intézett leve­lében 3,25 milliárd dollár ér­tékű, 5 évre szóló hozzájáru­lást helyezett kilátásba erre a célra és más címeken továb­bi, több mint egymilliórd dollár összegű segélyt ígért. Most viszont Washington nem hajlandó a párizsi egyezményeket elfogádqi tár­gyalási alapul. Az amerikai képviselőház május 5-én meg­tiltotta az indokínai országok­nak szóló segítségnyújtást. Bár a szenátus nem erősí­tette meg ezt a szavazást, eredménye kétségkívül i á- nyomja bélyegét a két ország kapcsolataira.. A hétfői külügyminiszter­helyettesi megbeszélés három ra hosszat tartott. A két kül­döttség kedden reggel újra találkozik. A hétfői találkozóról kiadott kommüniké szerint a szívé­lyes légkörben lezajlott meg­beszéléseken kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kér­désekről folytattak eszmecse­rét. A globális és regionális témákról folytatott megbeszé­lésen a VSZK és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok normalizálásának lehetősé­geiről volt szó. Az amerikai szóvivő kérdésekre válaszol­va. közölte, hogy a „legioná- lis” témák magukban foglal­ták Ázsia és Délkelet-Ázsia problémáit. A Szaljut—6-on Csökkentették a zajszintet Kis Csaba, az MTI tudósi- pihenési lehetőségi jobbak le- tóműveket, a korábbiaknál tója jelenti: gyenek. jóval csendesebb ventillátoro­, Csökkentették a zajszintet a A korábbi űrutasok meg- ^at szereltek be, növelték a Szaljut—6 űrállomás belse- jegyzései, javaslatai alapján a különböző berendezések hang- jében a korábbi űrállomáso- Szaljut—6 építése során fon- szigetelését és a helyiségek kéhoz képest, hogy a sze_ tos módosításokat végeztek, falainak hangtompító és -el- mélyzet munkakörülményei. Másként helyezték el a haj- nyelő képességét. Gregorij Grecsko, akinek meglehetősen hosszú tapasztalata van már e téren, elmondotta a földi irá­nyítóközpontnak, hogy a zaj szín tj most jóval alacso­nyabb, egyáltalán nem zava­ró. Igaz, az űrhajósok álmuk­ban is hallják a berendezé­sek „alapzaját”, s mint mon­dották, a legkisebb módosu­lásra is felébrednek. A két űrhajós hétfői felada­ta továbbra is a berendezések üzempróbája volt, a földi irányítókkal együttműködve A munka gavartálanui folyik és a két szovjet,, űrhajós köz. érzete, hangulata kitűnő. Ro- manyenko és Grecsko hétfőn kora délután tette meg az űr­állomáson a 130. fordulatot a Föld körül, de „időszámítá­suk” a Szaljut 6-on nem a fordulatokhoz. hanem a moszkvai időhöz alkalmaz­kodik. Az űrállomás felbocsátása óta már több mint 1200 alka­lommal kerülte meg boly­gónkat. (MTI) Az EOKA—B elnevezésű szélsőjobboldali terrorszervezet 1977. december 18-án szabadon bocsátotta Szpirosz Kiprianu cip­rusi elnök fiát. A képen: Kiprianu elnök (jobbról) és fe­lesége (középen) boldogan öleli magához a kiszabadult 21 éves Achilleaszt. Betiltották az egyiptomi bckeianácso! Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Anvar Szadat elnök, — az Arab Szocialista Unió elnö­keként — rendeletet adott ki, amely december 18-i hatály- lyal betiltja az Egyiptomi Or­szágos Béketanács és vala­mennyi szervezete tevékeny­ségét. Az intézkedést kom­mentálva az egyiptomi sajtó kifejti: a feloszlatás oka a béketanács „kommunista- jellegű” és „Szadat elnök bé­kekezdeményezése elleni, fel­forgató tevékenysége”. Á be­tiltás újabb jele annak, hogy az egyiptomi vezetés — mi­közben a „békekezdeménye­zés egyöntetű népi támogatá­sáról” beszél az összes ren­delkezésre álló hatalmi esz­közükkel lesújt azokra az erőkre, amelyek fenntartásu­kat fejezik ki a vezetés lépé­seivel kapcsolatban. Az országos béketanácsot 1964-ben alakították meg Egyiptomban, működését az Arab Szocialista Unió főtitká­ra engedélyezte. Betiltása fényt vet arra a politikai vo­nalvezetésre, amely Egyiptom­ban mindenfajta haladó poli­tikai erő ellen irányul. Min­denesetre paradoxonnak tű­nik az, hogy a béketanács mű­ködését Egyiptom vezetése ak­kor szünteti meg, amikor ál­lítólag a „közel-keleti béke megteremtése” útján halad és erre vonatkozó tárgyalásokat folytat. Tömegtüntetés Damaszkuszban A szíriai fővárosban va­sárnap mintegy fél millióan tüntettek és követelték min­den megszállt arab terület fel­szabadítását és az arabok jo­gainak érvényesítését. A szíriai tömegszervezetek és pártok által szervezett fel­vonulása élén a Bath-párt ve­zetői, a kormány tagjai, a nemzeti haladó front központi vezetősége, a szíriai vallási közösségek képviselői és a PFSZ vb tagjai haladtak. Abdul Rahman Kalafavi szíriai kormányfő a nagygyű­lésen mondott beszédében hangoztatta, hogy Szíria to­vábbra is szilárdan ellenáll az arab népek felszabadító harca ellen irányuló amerikai—izra­eli kísérleteknek. A szíriai kormányfő nagyra értékelte, hogy a PFSZ részvételével létrejött a következetesen an- tiimperialista arab államok frontja. Az MPLA kongresszus után Fordulat és kezdet Angolában Angola fővárosában, Luan­dában december iö-én fel­vonulást tartottak. Nemzeti ünnep ez a nap a portugál gyarmatosítás alól felszaba­dult, két esztendővel ezelőtt született Angolai Népi Köz­társaságban, Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (por­tugál nevének rövidítésével: MPLA) 21 esztendővel ezelőtt alakult meg — mély illegali­tásban. A portugál gyarmaton akkor még gyakorlatilag nem volt munkásosztály, s a moz­galmat forradalmi értelmisé­giek indították el. Az MPLA több mint két évtized harcai és belső, elvi érlelődése során nemcsak felszabadító tömeg- mozgalommá lett, hanem a portugál gyarmatbirodalom összeomlásának pillanatában ez volt az egyetlen forradal­mi szervezet, amely valóban a nemzeti érdekekért küzdött és történelmi értelemben is forradalmi célok vezették. Az MPLA által megalakí­tott törvényes angolai kor­mányt két másik, önmagát „felszabadulási szervezetnek” nevező erő rohanta meg. Észa­kon az amerikai befolyás alatt álló Zaire, a hajdani Belga Kongó oldaláról az FNLA hadserege, délen pedig a faj­védő Dél-afrikai Köztársaság támogatásával az UNITA ne­vű szervezet. Végül a kirob­bant fegyveres polgárháború­ban az angolai kormány kévé­sére kubai önkéntesek nyúj­tottak fegyveres segítséget, a többi szocialista ország pedig gazdasági és szervezeti támo­gatást nyújtott a megtámadott törvényes kormánynak. A polgárháborús összecsapás vé­gül is a kormány és ezzel a haladó, forradalmi erők győ­zelmével végződött. Ilyen előzmények után ün­nepelték meg most Luandá­ban az MPLA születésének évfordulóját S ami talán még fontosabb: ez tette lehetővé, hogy az MPLA december 4. és 10. között megtartott első kongresszusán a mozgalom párttá szerveződjék, Hivatalos neve ezentúl MPLA-Mun- kapárt. t, . Az eseménynek nemcsak Angola, hanem egész Afrika szempontjából meghatározó el­vi jelentősége van. A kong­resszus határozata szerint ugyanis az új pártot a marxis­ta—leninista tanítás vezérli. A jóváhagyott program meg­határozza a minden kizsák­mányolástól mentes új társa­dalom felépítéséért vívott harc céljait és feladatait. A határozat szerint az MPLA­Munkapárt az állam és az egész angolai társadalom ve­zető ereje. Központi Bizottsá­ga 45 tagból és 10 póttagból áll. Elnökévé egyhangúlag az MPLA eddigi vezetőjét Anto­nio Agostinho Netót válasz­tották. A kongresszus végig zárt ajtók mögött tanácskozott és a külföldi vendégek elenlétében érdemi hazai felszólalások rém hangzottak el. Ennek termé­szetes magyarázata, hogy ka­tonai és stratégiai szempont­ból az ország továbbra is igen bonyolult és feszült hely­zetben van. Továbbra is köz­ponti kérdés a belbiztonság és a katonai helyzet megszilár­dítása, hiszen a polgárháború­ban megvert szakadár-szerve- zetek, az FNLA és az UNITA egyes tartományokban dzsun­gelháborúra rendezkedtek be. Az idén májusban pedig puccskísérletet vertek le, amelynek felszámolása során kiderült, hogy a zendülők né­hány fontos minisztériumban vezető tisztviselők támogatá­sát is élvezték. A biztonsági kockázatokon túlmenően rendkívül nagyok a gazdasági nehézségek. A pol­gárháború csaknem 7 milliárd dolláros kárt okozott egy olyan országnak, amelynek a portugálok távozásával gya­korlatilag „eltűnt” a teljes szakemberrétege. Az MPLA tehát szétzilált gazdaságot örökölt és a legfontosabb ex­portcikkek (kávé és szizál) termelése alig 30 százaléka a három-négy évvel ezelőttinek. Jelenleg az exportbevétel négyötöde a kőolajkivitelből származik. Ennek a koncesz- sziója viszont az amerikai ér­dekeltségű Gulf Oil tröszt ke­zében van, miután az angolai államnak jelenleg nincsenek meg a technikai eszközei a kőolaj hatásos kitermelésére. Ráadásul a kőolajtartomány (Cabinda) az északi szomszéd, Zaire területébe ékelődik és Angola többi részétől keskeny szárazföldi sáv választja el.’ Közvetlen kapcsolat csak a tengeren valósítható meg.-Mindez képet ad arról, hogy a párttá szerveződött MPLA milyen rendkívül nehéz kö­rülmények között szervezi a gazdasági újjáépítést és hajt­ja végre a társadalmi átala­kulást. E feltételekből egyben az is következik, hogy az MPLA-Munkapárt megalaku­lása döntő lépés —, de kez­det. Nyitánya egy történelmi­leg hosszú és nyilván még ke­mény küzdelmet hozó folya­matnak. —i —e A szociáldemokrácia ma Interjú Horn Gyulával, az MSZMP kb nemzetközi osztályának helyettes vezetőjével Korunk egyik rendkívül fontos elméleti, politikai prob­lémája a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom viszonya, a kommunista és a szociáldemokrata, szocialista pártok kapcsolata. Olyan kér­dés ez, amely számos konkrét vonatkozással rendelkezik napjaink világpolitikájában, fontos szerepe van a két vi­lágrendszer kapcsolatai, illet­ve az enyhülés alakulásában. Ezért kértük meg Horn Gyu­lát, az MSZMP KB nemzet­közi osztályának helyettes ve­zetőjét, a terület jeles hazai szakértőjét, hogy foglalja össze a problémakör leglénye­gesebb elemeit. — Mi a jelentősége nap­jainkban a szociáldemokra­ta pártokkal való együtt­működésnek? Miért tart­juk fontosnak a kapcsola­tok javítását? — Abból indulunk ki, hogy a szociáldemokrácia ma a tőkésországokban — elsősor­ban Nyugat-Éurópábun —na­gyon jelentős társadalmi és politikai tényező. Sőt az egyik vezető erő az állami politika szintjén is, hiszen 13 ország­ban van szociáldemokrata, szocialista kormányzat. Tény az is, hogy a szociáldemokra­ta vezetőknek számottevő szerepük volt abban, hogy Európában megszilárdult a béke és a biztonság, hogy meg­kötötték az NSZK és több szocialista ország szerződése­it, s egyáltalán abban, hogy Helsinkiben lezárták a máso­dik világháború nyomán ke­letkezett vitás kérdéseket, nemzetközi elismerést nyer­tek a földrajzi-politikai reali­tások. A mi kapcsolataink — nagyjából időrendben — az olasz, a finn, a belga, a nyu­gatnémet, az angol, a fran­cia szociáldemokrata, illetve szocialista pártokkal jöttek lét­re és időnként kontaktusaink vannak a holland, a svéd, a svájci és a norvég szociálde­mokrata pártokkal. Mindez egybeesett á hidegháborús korszak eltűnésével, tehát a kapcsolatok lényegében akkor kezdődtek, amikor kibontako­zott az új erőegyensúly alap­ján az enyhülés folyamata. Itt kell megjegyezni azt, hogy a szociáldemokrácia az egyes országokban belső hely­2 NOGRAD - 1977. december 20., kedd zete, politikája szempontjából meglehetősen differenciált. Tehát nem lehet szó teljesen azonos felfogású és politikájú szociáldemokrata pártokról. Ez persze befolyásolja kap­csolataink alakulását. De mit is jelentenek ezek a kapcsolatok az MSZMP szá­mára? Elsőrendű fomosságú- nak tartjuk, hogy a közvet­len kontaktusok lehetőséget adnak egymás helyzetének és álláspontjának alapos megis­merésére, ami azért is lénye­ges, mert az egyes szociálde­mokrata vezetők nemegyszer áldozatául esnek a szocialista országokkal szembeni propa­gandának. Tehát már önma­gában a felfogásunkkal, tö­rekvéseinkkel való megismer­kedés is jótékonyan hat a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti kapcso­latokra. A másik döntő szem­pont, hogy meg tudjuk hatá­rozni — a kapcsolatok fejlő­dése során kölcsönösen töre­kedtünk is erre —, azokat a területeket, kérdéseket, ame­lyekben a szociáldemokráciá­val az érdekéink, céljaink hasonlóak, vagy közösek. Ilyen a nemzetközi — béke és biztonság ügye, pontosab­ban az enyhülés továbbvite­le, az államközi kapcsolatok fejlesztése a szocialista orszá­gok és nyugat-európai tőkés­országok között. Nagyon fon­tos továbbá az, hogy a szoci­áldemokrácia is érdekelt ab­ban, hogy fellépjen a bur­zsoázia legszélsőségesebb kör- reinek tekintélyuralmi, fa­siszta típusú törekvéseivel szemben. Ez különösen meg­nyilvánult a chilei tragédiát követően, amikor a szociál­demokrácia ismételten meg­győződhetett arról, iiogy a fa­siszta fordulatok az ő létüket ugyanúgy veszélyeztetik, mint a kommunistákét. Kapcsola­tunk harmadik lényeges ele­me, hogy folyamatosan kon­zultálunk. Több szociáldemok­rata párttal eljutottunk arra a szintre, hogy rendszeres ta­lálkozók keretében vitathat­juk meg az adott időszak leg-f fontosabb, főleg nemzetközi, politikai kérdéseit. Ide tarto­zik végül az is, hogy e kap­csolatok eredményeként a szociáldemokrata sajtó sokkal reálisabban ír rólunk, mint tenné ezt enélkül. — A szociáldemokrata pártok három évtized alatt eljutottak a hidegháború kiszolgálásától az enyhülés irányzatának támogatásáig. Ez pedig számukra is azt jelenti elsősorban, hogy együttműködjenek, javítsák a kapcsolatokat a kommu­nista vezetésű országok­kal, a szocialista tábor ál­lamaival. Mivel magyaráz­ható akkor, hogy néhány jelentős szociáldemokrata párt nem hajlandó semmi­féle együttműködésre or­szágán belül a kommunis­ta párttal? — Itt is fontos hangsúlyoz­ni a különbségeket az egyes szociáldemokrata párton ma­gatartásában. Mert míg pél­dául a belga, a finn, az olasz, a francia és részben a spa­nyol szocialista párt együtt­működik, vagy jó kapcsolato­kat tart fenn, közös akciókat is szervez a kommunista pár­tokkal, — bár ez az együtt­működés nem problémamen­tes —, ugyanakkor több szo­cialista, szociáldemokrata párt, mint az angol, a nyugatnémet, a portugál, vagy az osztrák párt kategorikusan elutasít mindenféle együttműködést. Mi okozza a szociáldemokrá­cia bizonyos kommunistaelle- nességét? Az ellentétek, a problémák, a különbségek már több évtizedes keletűek, tulajdonképpen a század ele­jére nyúlnak vissza, amikora munkásmozgalomban bekövet­kezett a történelmi szakadás, a forradalmi és a reformista szárny szétválása. Ma az a döntő tényező, hogy szinte valamennyi országban a kommunista pártok, — ha nem is egyforma súllyal, — konkurrenciát jelentenek a szociáldemokrata pártok szá­mára, mindenekelőtt a mun­kásosztály körében. Idetarto­zik az,is, hogy a kommunis­ták politikai követeléseikkel, következetes antikapitalista vonalukkal megvilágítják a szociáldemokraták reformiz­musát. Nem arról van szó, hogy a kommunista pártok elleneznék a dolgozók tényle­ges érdekeit szolgáló gazdasá­gi-szociális reformokat. Sőt, maguk is harcolnak ezekért, s számon kérik azoknak a reformígéreteknek a teljesíté. sét, amelyeket a szociálde­mokrata pártok hangoztatnak. A kommunisták poétikai küz­delmének végső célja nem a kapitalizmus megreformálása, hanem gyökeres megváltozta­tása. A kommunisták a helyi szakszervezetekben, az üze­mekben — sokkal inkább mint a felső szintű politikai szervekben — tényleges alter­natívát nyújtanak csaknem valamennyi nyugati országban, sőt több helyütt ellensúlyoz­zák a szociáldemokraták sú­lyát és befolyását. Végül a szociáldemokrácia soraiban meglevő kommunis­taellenes előítéletek is hátrál­tatják az együttműködést. Például a Portugál Szocialista Párt vezetésében ezeknek a szubjektív tényezőknek nem lebecsülendő a szerepük. Más viszont a helyzet velük kap­csolatban. A szocialista orszá­gok kommunista pártjaival való együttműködés nem je­lent konkurrenciát a szociál­J I r

Next

/
Thumbnails
Contents