Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

SZOVJET TÜDŐS

Az életmódról és a művelődésről

Az életmódról és művelődésről Salgótarjánban rendezett nemzetközi konferencián több mint egy tucat ország képviseltette magát magas szintű delegációval, illetve jeles elméleti és gyakorlati szakemberekkel. A szocialista országok küldöttei között külön figyelmet érdemelt a szovjet szakemberek aktív hozzájárulása a nemzetközi tanácskozás eredményességéhez.

A témával összefüggő néhány kérdésről beszélgettünk Valentyin Avgusztovics Steinberggel, a Lett SZSZK Znanyie Társulata ügyvezetőségének elnökével, a Lett SZSZK Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének igazgatójával, a küldöttség vezetőjével.

— Hallhatnánk valamit röviden e tudományos társulat tevékenységéről ?

— A Szovjetunió mind a tizenöt köztársaságában működik ilyen tudományos társulat, részeként az össz-szövet- ségi társulatnak. Feladatáról általában jegyzem meg. hogy mindenekelőtt a természet- és társadalomtudományok legújabb eredményeinek propagálását, mind szélesebb körben való elterjesztését végzi a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben, elsősorban a dolgozó tömegek között, s az ifjúság köreiben. Ügy gondolom, hasonlít ebben a magyarországi Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységéhez is. Idei munkánkból kiemelem azt a tevékenységet, amely a Szovjetunió új alkotmányával, illetve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának a történelmi jelentőségéhez méltó megünneplésével függ össze. (Az interjú a ^Szovjetunió új alkotmányának elfogadása előtt készült, az alkotmánytervezetről — mint köztudott — széles körű vita bontakozott ki, s ennek szervezésében, többi között, a tudományos társulatok is részt vettek. A szerk.)

— Miben látja az életmódról és művelődésról való nemzetközi tapasztalatcsere jelentőségét?

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi tanulságaihoz hozzátartozik például az is, hogy a szocialista erők összefogása, az internacionalizmus szellemében való cselekvés mily nagy jelentőséggel bír a történelemben, s természetesen napjainkban is. Szűkebb értelemben azt mondhatom: a szocialista életforma és életmód kérdései, e kérdések szoros összefüggése — többi között, a műveltséggel is — a Szovjetunióban szintén számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel. E kérdések megválaszolása eredményesen folyik, s úgy vélem, mindez hozzátartozik a szocialista építés reális eredményeihez is, csakúgy, mint más szocialista országokban. Hiszen valamennyien a szocialista ember társadalmi méretekben való kialakításán munkálkodunk, ezért természetes, hogy a szocialista fejlődés során növekszik az érdeklődés a szocialista életmód és életforma kérdései, a „hogyan éljünk?” kérdése iránt. Számunkra egyaránt érdekesek mindazon eredmények, amelyeket a Szovjetunió, illetve a magyar munkásság, parasztság és értelmiség ér el e tekintetben is. Hálásak vagyunk e meghívásért, a konferenciára nyolctagú küldöttséggel érkeztünk. Életmód és művelődés kérdései számunkra is fontosak, reméljük, tapasztalatokban gazdagon térhetünk haza.

— Hogyan kapcsolódik be tudományos társulatuk az életmód alakításának nagyszerű munkájába?

— Köztársasági tudományos társulatunk mintegy 40 000 tagból áll. Ez az óriási kollektíva tevékenységében az életmód és a művelődés minden kérdésére kiterjed. Jómagam az életmód kérdésein belül a felnőttek művelődésével, a felnőttoktatással, illetőleg az ökológiai művelődés elméleti és gyakorlati kérdéseivel f oglalkozom. Korunk lényeges kérdéseihez tartozik az is, mennyire értik meg az emberek a természeti törvényeket, hogyan hasznosítják e tudásukat a hatalmas ter- mészetátalakító tevékenységben, hogyan alakul a természet és az ember kapcsolata. A tudományos-technikai forradalom időszakában mindezekre szintén figyelemmel kell lennünk, a lehető legkevesebbre kell csökkentenünk a természet és az ember közötti konfliktus lehetőségét.

— Kérem, vázolja röviden a felnőttek permanens művelődésének rendszerét a Szovjetunióban, illetve ennek szerepét a szocialista életmód alakításában.

— Természetesen, igen sok formája van nálunk is a felnőttművelődésnek. ezek felsorolására nem vállalkozhatom. Ehelyett ennek egyik részéről, a népi egyetemek rendszeréről szólok néhány szót. A népi egyetemek nem oldják meg a felnőttművelődés valamennyi kérdését, de igen hatalmas jelentőséggel bírnak a felnőtt lakosság műveltségi szintjének emelésében. E népi egyetemek — röviden szólva — a dolgozó felnőttek szabad foglalkozásait jelentik A népi egyetemek tematikailag igen változatosak, például politikai, nemzetközi, erkölcsi, művészeti, újságírói. alkalmazott művészeti, katonai, jogi stb. népi egyetem működik. A foglalkozások heti két alkalommal zajlanak körülbelül két éven át. A résztvevőknek mód nyílik arra, hogy képességeiket fokozzák, általános műveltségüket tovább gyarapítsák, egyéniségüket fejlesszék. Ha például valaki a művészeti népi egyetemet látogatja, nem válik művésszé, de szellemi élete gazdagodik, életvitele a szocialista életformához közelít abban is, hogy a személyisége teljesebb, hiszen a művészetek értő élvezője lesz. De ez csak egy példa a sok közül. Mindenesetre, a népi egyetemek formája rendkívül rugalmas, könnyen módosítható a helyi igényeknek megfelelően. Az egyetemi programok pedig változatosak és vonzóak. A helyi szervek, a résztvevők — igényük szerint — módosíthatják a programokat. A népi egyetemeket egyébként már hosszú idő óta szervezik munkahelyeken, művelődési intézményekben stb. A Lett SZSZK-ban jelenleg 445 népi egyetem működik. Az általános és a szakmai ismeretek terjesztésével ezek is formálják az igényeket, hatnak a világnézetre, s természetesen ezáltal az életmódra is.

— Köszönöm a beszélgetést. T. E.

Október

és a magyar képzőművészet

Beszélgetés Aradi ISórával, az MTA művészettörténeti kutatócsoportjának igazgatójával

önálló kötetek Repinről, Dejne- káról, Szárján- ról; összefoglaló munka a Szocialista képzőművészet története címmel; majd másfél száz címszót tartalmazó ikonográfiái — a szocialista képzőművészet legjellemzőbb jelképeit felsorakoztató — gyűjtemény: megannyi

mű jelzi, hogy Aradi Nóra, a művészettörténettudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia művészet- Varga Imre történeti kutatócsoportj ának igazgatója, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanára milyen fontos feladatának tartja a forradalmi orosz—szovjet és az egyetemes szocialista képzőművészet történetének kutatását

Joggal fordultunk tehát

hozzá, hogy megtudjuk: a

magyar festők, szobrászok, grafikusok körében milyen visszhangot keltett a Nagy Október; mint képzőművészeti téma, hogyan jelentkezett nálunk, kiknek a műveiben öltött testet a hatvan éve lángralobbant forradalom eszméje.

— Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom képzőművészeti eseményei javarészt német közvetítéssel jutottak el hozzánk — mondja —, hiszen, mint a történelemből tudjuk, Németország 1918-as forradalmi hulláma megelőzte a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es kikiáltását, és a német Strum meg a Kassák Lajos szerkesztette Ma című folyóiratok közötti kapcsolat révén hazánkban is ismeretessé vált a fiatal szovjet államban megszülető képzőművészeti élet számos eseménye. Művészettörténeti tény például, hogy egy, a Sturmban megjelent Lenin-portré hatása fedezhető fel kiváló festő- és grafikusművészünk, Bortnyik Sándor első magyarországi LeninLenin-emlékműve

ábrázolásán. Ez a német közvetítés, az 1919-től fönálló polgári demokratikus német államnak köszönhetően, még hosszabb időn át megmaradt.

Az 1917-ben megszületett szovjet állam nagyvárosaiban — így elsősorban Moszkvában és Leningrádban — megrendezett 1918-as május 1-i ünnepségek hatalmas képzőművészeti vállalkozásainak híre is jórészt e közvetítések nyomán jutott el hozzánk, és szolgált az 1919-es budapesti május elsejét köszöntő, megannyi monumentális dekoráció alapjául. Ezek az óriási méretű, ünnepi díszítések az egykorú híradófelvételekből közismertek.

Volt persze közvetlen kapcsolat is a szovjet állam és a Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti élete között! Ez elsősorban Szamuely Tibor emlékezetes moszkvai repülőútjának köszönhető, aki a szovjet fővárosból forradalmi plakátokat is hozott magával. Ezek mind mondanivalójukkal, mind formai megoldásukkal serkentőleg hatottak grafikusaink, plakáttervező- tnk munkájára.

Ugyanígy példaként szolgált az a művészetszervező tevékenység is, amelyet akkoriban a Szovjetunióban folytattak. Akárcsak ott — Magyarországon is arra törekedtek a Tanácsköztársaság

A Nagy Október! Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a magyar könyvkiadás sok rangos politikai, szépirodalmi, képzőművészeti kiadvánnyal kapcsolódik az ünnephez.

A Kossuth Könyvkiadónál látott napvilágot Lenin Az Októberi Forradalomról című kiadvány. A gyűjtemény Leninnek azokat a munkáit, beszédeit, beszámolóit, cikkeit, tartalmazza, amelyek az októberi forradalom első öt évfordulójával kapcsolatban hangzottak el, illetve íródtak. Évfordulós kiadvány Lenin összes műveinek ezekben a napokban napvilágot látó 50. és 51. kötete. Az előbbi Lenin 1917. októbere és 1919. júniusa közötti levelezését tartalmazza, míg a másik kötet az 1919. júliusa és 1920. novembere — tehát az intervenció és a polgárháború — közötti időszakból származó leveleket és táviratokat. Az 51. kötetben szerepel egy Kun Bélához írt levél és más magyar vonatkozású írás is. A kötet külön érdekessége, hogy 620 dokumentuma • közül 562 most jelenik meg először gyűjteményes kiadásban. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelentette meg a Kossuth a Lenin-életrajzot; a vaskos kötetet 28 oldal képmelléklet egészíti ki. Világhírű könyv a most ismét napKönyvek a nagy évfordulóra

világot látott Tíz nap, amely megrengette a világot, John Reednek, a nagyszerű amerikai újságírónak a tollából. Kiállításában is pompás album a Nagy Október, a forradalomnak dokumentumokkal, sajtóanyaggal, visszaemlékezésekből vett részletekkel, fényképekkel és filmhíradók kockáival illusztrált krónikája. Szerzője és összeállítója, A. P. Nyenarokov történész átfogó képet ad az 1917-es oroszországi forradalom ki- szélesedéséről és győzelméről, érzékeltetve e hősies napok különleges légkörét. Átdolgozott és bővített kiadásban látott napvilágot az így látták a kortársak, magyar írók, költők, publicisták visszaemlékezéseivel. (összeállította és az összekötő szöveget írta dr. Remete László.) Díszkiadásban is napvilágot lát a Tanúságtevők népszerű sorozatának új kötete, amely a magyar internacionalistáknak az orosz forradalomban és polgárháborúban való részvételéről (1917 —1922.) szól. Sugaras október címmel versantológiát jelentetett meg a kiadó szavatoknak.

Ünnepi kiadvány Kádár János Internacionalizmus — szolidaritás — szocialista halt)

NÓGRÁD - 1977. november 6., vasárnap

zafiság című gyűjteményes kötete. Az ebben közölt írások, beszédek megvilágítják a szocialista hazafiság mai tartalmát és az erősítésével kapcsolatos sokrétű feladatokat is. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a gazdasági kérdésekkel foglalkozó beszédeit, beszámolóit, előadásait tartalmazza A gazdaságirányítás kérdései a fejlett szocialista társadalomban című gyűjteményes kötet, amely összefoglalja azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket az SZKP a fejlett szocializmus gazdaságának irányításában szerzett. J. Ciepielewski A Szovjetunió gazdaságtörténete című könyve a szovjet gazdaság hatvanéves fejlődésének történetével ismertet meg. A lengyel szerző átfogó képet ad a gazdaságirányítási rendszer 1966-ban kezdődött reformjáról, s annak a növekedési ütemre gyakorolt hatásáról is. A magyar kiadáshoz a szerző kibővítette könyvét; így az foglalkozik az 1971—75: közötti ötéves terv célkitűzéseivel, ezek megvalósításával, s a szovjet X. ötéves terv előirányzatainak rövid áttekintését is tartalmazza.

Az ünnepi munkamegosztásban sok érdekes kiadványnyal jelentkezik többi kiadónk

Is. így egyebek között — a Corvina Kiadó díszkiadásban adja közre Ikonnyikov—Rácz Leningrád című albumát. Az Akadémiai Kiadó az Újnak tenni hitet címmel tanulmányokat tartalmaz a szocialista irodalom történetéből. Az Európa Kiadó szép kiállítású képes albuma Az első világháború és a forradalmak képei címmel lát napvilágot. A Gondolat Kiadó ünnepi könyvei közül említsük meg Karig Sárának Lunacsarsz- kijról írt monográfiáját (a Szemtől szembe sorozatban); a Lenin nemzedéke című antológiát (szerkesztette E. Fehér Pál); Antal Zoltán és Székely András közös munkáját. A Szovjetunió földrajzát. A Magvető Kiadó adta ki Majakovszkij Roszta-ablakok című kötetét a 77 vers Leninről című világirodalmi antológiát és Lukács György Le- nin-tanulmányát.

A Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó szovjet vérsantológiát jelentetett meg a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban, Végtelenség szomja címmel. Ugyanebben a népszerű sorozatban látott napvilágot i egy jól szerkesztett válogatás a világirodalom Lenin-versei- ből Leninért címmel. A nemrég indult Fiatalok Könyvtára sorozatban klasszikus mű jelent meg: Szerafimovics;

Vasáradat; Gladkov: Cement című regénye. Gondolt a kiadó a kisebbekre is. A Képes történelem sorozatban isméi megjelent A Nagy Október, a Képes földrajz sorozatban a Szovjetunió, az Életrajz sorozatban az Így élt Lenin, ez utóbbiban Koroknay Zsuzsa Lenin életének legfontosabb eseményeivel, s egyidejűleg az októberi forradalom történetével ismerteti meg az olvasót, emberközelbe hozva Lenint, érzékeltetve életének és munkásságának történelmi jelentőségét. Az évfordulós ün- népségek méltó keretű megren dezését segítheti a Beszélgetés a forradalomról című antológia, melynek válogatója Borbély Sándor irodalomtörténész.

A már említett szépirodalmi kiadványokon kívül olyan új könyvek is megjelennek, mint Gamzatov Az én Dagesztánom és Szartakov Bölcsek köve című regénye, mindkettő a* Európa Kiadónál. Ugyancsak az Európa jelentette meg — a Szovjet irodalom könyvtára sorozatban — Alekszej Tolsztoj világhírű művét, a Golgotát, és a Nobel-díjas Solohov Csendes Don című nagy regényét. Igazi ünnepi kiadvány Babel Lovashadsereg című elbeszéléskötete. A klasszikus szovjet író, Alekszandr Blok Tizenketten című poémájábar halhatatlan költői emlékműve állít a forradalomnak, a fórra dalmi Petrográdnak, a vörös gárdisták hősi harcainak.

133 napja alatt, hogy meg kell teremteni a képzőművészek munkájának alapfeltételeit. A művész — vallották a szovjet példa nyomán — csak akkor szolgálhat igazán eszmét és hazát, ha a proletárállam megteremti a tevékenységükhöz szükséges körülményeket. Itt jegyzem meg, hogy — a többi között — egy kiváló román képzőművész kortárs, Tonitza nyilatkozott elragadtatással e szovjet példákat követő magyar művészetszervezői gyakorlatróL

— Hogyan alakult a szovjet és a magyar képzőművészet kapcsolata a Tanácsköztársaság leverése után?

— Ami hazai viszonyainkat illeti: az ellenforradalmi rendszer mindent elkövetett, nehogy a szovjet állam festészetéről, szobrászatéról, plakát- és grafikaművészetéről bármi hír is eljusson hazánkba. E nehéz években az emigrációba kényszerült művészeink tartották ébren a forradalom eszméjét Öle előbb Bécsben, majd javarészt Berlinben tevékenykedtek, és elsősorban a baloldali német képzőművészek segítségével tájékozódtak mindarról, ami a Szovjetunió képzőművészeti életében történt Az 1920- as évektől kezdve több magyar képzőművész talált otthonra, kapott munkát magában a Szovjetunióban is! Elsőként Uitz Béla és Mácza János telepedett meg Moszkvában, majd Ék Sándor, Mészáros László, Kemény Alfréd műkritikus és még többen mások.

— A hazai sajtóban mikor jelentek meg olyan cikkek, amelyek a Szovjetunió képzőművészetének ismertetésére tettek kísérletet?

1927-től a 100 %, a Dokumentum, a Forrás, az Együtt stb. című kiadványokban, amelyek — egyebek között — Liszickijnek az új orosz építőművészeiről szóló cikkét Kassák Lajosnak Malevics könyvéről szóló tanulmányát közölték, és amelyek elsősorban a szovjet képző- és építőművészet útkereséséről adtak hírt A messze előrelátó — ma is korszerűnek tűnő — városrendezési tervek különösen nagy érdeklődést keltettek.

— Szovjet képzőművészeti termékek mikor juthattak el hazánkba a felszabadulás előtt?

— Az emlékezetes 1941. évi

Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjában lehetett hozzájutni néhány szovjet reprodukcióhoz. Ezek a felszabadulás után kibontakozott — oly’ nagyszerű eredményeket felmutató — magyar plakátművészetre kimutathatóan serkentőleg hatottak. Egy jellemző példa: Konecsni

Györgynek egyik, az MKP politikáját népszerűsítő plakátján nem nehéz észrevenni egy Liszickij-plakátról ismert körzőt tartó kezet...

— Végezetül: napjaink magyar képzőművészetében hogyan mutatkozik meg a Nagy Október és a szovjet képzőművészet hatása?

— Elsősorban abban, hogy

e történelmi és művészeti példák nyomán saját történelmünkre kezdtünk figyelni. Az elmúlt három évtized magyar festményeinek, szobrainak, grafikáinak és a modem kor freskóinak, a plakátoknak a java arról vall, hogy a munkásmozgalom története nemzeti történelmünk szerves részévé vált. E művek mintegy megtestesítik Október nálunk is elevenen élő, ható gondolatát. Olyan kifejezően, mint például Varga Imre Mo- nácson felállított Lenin-em- lékműve, amelynek a forradalmár arcképével díszített zászlaja a munkásosztály harcának jelképét, a lépcsősoron a nép közé érkező alak emberközelségét fejezi ki. Mindazt, amit október nekünk ma jelent. Akácz László