Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Sül a szalonna, a Ttrumpli .j tt Faégető asszonyok ^ ''IIBWMWI Lw;: ": /vf . TÍZÉVI munka Mindig nagy tisztelettel vi­seltettem a tudományos ku­tatómunka iránt; de egy ide­je kénytelen vagyok felfedez­ni, hogy egyes tengerentúli szakférfiak lejáratják a tudo­mány tekintélyét. Itt van pél­dául Donald Treiman profesz- szor, akit a nyugati távirati irodák jelentésükben a kali­forniai egyetem tanáraként mutatnak be — tízesztendei kutatómunka, 85 résztanul­mány után összeállította .,a foglalkozások népszerűségi sorrendjét”. A professzor, aki állítólag 60 országban tevé­kenykedő segítőtársaival együtt összesen 509 foglalko­zás népszerűségéről gyűjtött adatokat, leszögezte, hogy nem a bankszámla nagysága- az öltözködésben megnyilvá­nuló választékosság, az autó márkája, vagy nagysága az witz-perekről fr, a hat per­ről, amelyekben felelősségre kellett volna vonni a meg­semmisítőtáborban gyilkos­ságok millióit elkövető szemé­lyeket. Bauer, az azóta el­hunyt, antifasiszta frankfur­ti főállamügyész még 1959- ben összeállította azoknak az SS-tagoknak listáját, akik a gyilkosságokban részesnek te­kinthetők — írja dr. Kául — s a listán valamivel több mint tízezer név szerepel. 1963 óta hat Auschwitz-per volt. Az elítéltek száma: harminc. Ezek közül jelenleg öt van börtönben­Ezek tényleg különféle szá­mok. KI MINT VETI ÁGYÁT Amikor a valaha legtekin­télyesebb angol újság, a lon­doni „The Times” 1815-ben SjllÍill - ,, ■■■■■ MJ. •''■'MSv’ -V”1”-»fi*. (_ ^ it­A tegnapi Times a kézben, az 1815-ös első oldal a huzaton. Igazi 'státuszlmbólum.” — ha­nem a foglalkozás. Egytől százig terjedő számsorral je­lölte a foglalkozások „népsze­rűségét”, státuszszimbólum voltát. Az első tizenötben összesen egy munkásszakma szerepel. A sorrendben egyéb­ként első a egyetemi tanári pálya népszerűsége 78 pont­tal. ugyanennyivel jelzi az orvosi pályát is. A fogorvos csak 70, az állatorvos csak 61, a telekügynök csak 49 pontot, kapott. A műbútor-asztalosság pontszáma: 60- Én mégis csak azt hiszem, hogy a kaliforniai professzornak még 40 pont se jár. KÜLÖNFÉLE SZAMOK A dátumok összetalálkozása persze véletlen is lehet. Ok­tóber egyik napján, amikor Ludwigsburgban, azaz az NSZK egyik városában kiad­ták azt a bizonyos adatsort, cikk jelent meg Berlinben- az NDK fővárosában az egyik legismertebb jogászprofesszor tollából. Ludwigsburgban van 1958 óta a „nemzeti szocialista bűntettek felderítésére szerve­zett központ”, s ennek a sta­tisztikai osztálya közölte most, hogy 1945. május 8-a óta va­lamivel több mint nyolcvan­ezer személy ellen indult el­járás az NSZK-ban náci idők­ben elkövetett különböző em­beriségellenes bűntettek mi­att. Ugyanezen idő, vagyis harminckét év és néhány hó­nap alatt jogerősen az ilyen bűntettekért 6 425 személyt ítéltek el. Közülük az NSZK- ban kiszabható legnagyobb büntetést- az életfogytiglani fegyházat, 151 elítélt kapta. Dr. Adalbert Rückerl, az idézett intézmény vezető fő­ügyésze megmagyarázta, mi­ért oly nagy az eltérés a vádemelések és az ítéletek száma között. „Az egyik ok az. hogy a bűntettek tetteseit már nem lehetett megtalálni” — szólt a magyarázat. Ez tehát az NSZK szöveg. A berlini pro­fesszor dr. Friedrich Kari Kául. a nyugatnémetországi Ausch^ első oldalán csak hirdetése­ket közölt, amelyekben eladó házakról, bérbe vehető föld­birtokokról, bútorozott la­kásról, ládaszám vásárolható palackozott borról lehetett olvasni, nyilván sokan akad­tak, akik ezt érdekesnek ta­lálták. Az évszázadnál tovább hagyományként megőrzött hirdetés-elsőoldalt néhány esztendővel ezelőtt azzal szün­tette meg a Times — és cse­rélte, a világ többi napilap­jaihoz hasonlóan a hírekre az apróhirdetéseket —, hogy az apróbetűs hirdetési rovat -,ma már unalmas”. Álmosítóan unalmas, gondolhatták a mi­nap, amikor a lapban hirdet­ni kezdték a legújabb divatú angol ágyneműt; a huzat — párnahuzat és paplanhuzat egyaránt — a Times 1815-ös hirdetési első oldalával van telenyomtatva. Mégha a mai lapot is veszi a kezébe a londoni újságolvasó, az unal­mas huzatban altató nélkül is alhat,, a szöveg annyira ál- mosító. FÜSTFELHÖ Elég sok különféle témáról olvastam már a Közös Piac különböző szerveinek, intéz­ményeinek kiadványaiban. Most először találkoztam egy különös statisztikai összeha­sonlítással — valószínű, hogy az adatokat megpróbálják majd vitatni, cáfolni. A kétel­kedők nyilván a nagy nyugat­európai és amerikai cigaretta­gyárak lesznek- A statisztikai összevetés ugyanis a halál­okokról szól, és azt állítja, hogy a Közös Piac kilenc or­szágában az elmúlt néhány esztendőben átlag havanezer ember hal meg közlekedési baleset áldozataként, — ám a dohányzás okozta különféle betegségekben (a jelentés nem részletezi, de nyilván első­sorban tüdőrákról van szó), kétszáznegyvenezren haltak meg. A közlekedési balesetek elleni küzdelemben a közös piaci intézmények — így írja az egyik nyugatnémet lap — eddig 43 alkalommal tettek javaslatot a kormányoknak. A nikotinhalál ellen még sosem szóltak; aligha szólnak is, hi­szen ez komoly tőkés érdeke­ket érintő dolog. S a Közös Piac mégis csak tőkésországok szövetsége, ha statisztikai közleményeiben egyszer a do­hánygyári profit ellen emel is szót. Gárdos Miklós Ä november vége meghozta a hideget és a vele járó ha­vat. Azt mondják, régen ez természetes volt, már novem­ber elején beköszöntött a va­lódi tél. Amolyan igazi! Fagy- gyal, szikrázással, félméteres hóval... Azóta változott a világ. Ügy látszik a hőmér­séklet is. Nyoma veszett az igazi, régi teleknek. Amolyan kis fagyok, kis hidegek járják. Talán mégsem? Szügy és Mohora között vidám asszony­beszédre, tűz ropogására le­szünk figyelmesek. Megállunk az út szélén. Néhány méterrel odébb fejkendős asszonyok. Jól bebugyolálva melegítőbe, bekecsbe. A kezükben kisbal- ta. A nevetés, a beszéd, a tűz ropogása jól hallatszik. Faégető asszonyok. Hatal­mas máglya lobog. Az asszonyok vidáman ösz- szenevetnek: — A fölöslegeset égetjük el. Nézze, a nagyobb darabokat ide, hasábba hánytuk. Hogy mondják az iparban? Ami elég, nálunk az a végtermék. A délutáni alvás után jókedvvel tornásznak a homokterenyei óvodások. (fotó: bábéi) Szügyben laknak a faégető asszonyok. Valamennyien az Ipolyvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság dolgozói. Brigádban dolgoznak. Sok éve együtt. Kis közösségüket Dobó Katicáról nevezték el. Arra valamennyien büsz­kék, hogy többszörös szocia­lista brigádban dolgoznak. Mondják az asszonyok, en­nek a munkának nincsen pár­ja. Már csak azért sem, mert szorosan kötődik a természet­hez. A kora tavaszi reggelek, a napsütés. Azután később a meleg napok. Azután a las- san-lassan sok színnel be­köszöntő ősz. Amit a hideg tél követ. Faégető asszonyok a szügyi ut mentén. A brigádvezető Zvara Valéria. A fején ken­dő, a szeme vidáman ragyog. Mellette a többi asszony, Bat- ta Sándomé, Kárdási Józsefné, Mucs Jánosné, Tóth Pálné. összeforrott kis kollektíva, i A faégető asszonyok nagy máglyát raktak. A gallyakat égetik. A vasút és az ország­it közötti területen előkészí­tik a talajt. A tavaszi telepí­tésnek. Vöröstölgyet ültetnek erre a területre. — Reggel fél nyolckor kezd­jük a munkát, fél ötig végez­zük. Kerékpárral vagy gyalog, járunk, kinek, hogy kedve­sebb. Oda megyünk, ahol ép­pen szükség van ránk. Sokat dolgoztunk a csemetekertben is. A Dobó Katica brigád di­cséretére válik, hogy tavaly első helyet értek el a brigá­dok közötti versenyben. Az idei esztendőben az eddigi ér­tékelések szerint ugyancsak előkelő helyezésre számíthat­nak. Az asszonyok összenevetnek! — Ha dolgozunk, nem fá­zunk. Amit ránk bíznak, elvé­gezzük. Janurik István erdé­szetvezető, Kababik Béla er­dőművelés-vezető eddig csak jót mondott rólunk. Kétezernégy-kétezerötszáz forintot keresnek az asszo­nyok. Állítják, a világért sem válnának meg ettől a nem könnyű, de szép munkától. Battáné odadob egy gallyat a máglyára. — Tudja, milyen íze van az itt sütött krumplinak meg szalonnának? Nagyon jó! Ott­hon, a tűzhelyen ilyet senki sem tudna sütni. Csatai Erzsébet Vírusmentesítési program a gyümölcsösekben és a szülőkben A MÉM-ben elkészült prog­ram alapján összevont „had­műveletet” indítanak a gyü­mölcsösök és a szőlők vírus- fertőzésének megfékezésére. A hazai kutatóintézetek részletes tervek szerint, meg­felelő munkamegosztással már dolgoznak a vírusmentes anyagok előállításán. A mun­kát a növényvédő kutató- intézet koordinálja. Az elő­állított csemeték és oltványok a kijelölt bázisgazdaságokba kerülnek továbbszaporításra. A budapesti Sasad Termelő­szövetkezetben 200 hektáron már hozzáláttak az első vírus­mentes ültetvény kialakításá­hoz, hasonlóképpen a Siófoki Állami Gazdaságban is fog­lalkoznak szaporítóanyag­termeléssel. Ezután fokozato­san mind több nagyüzem, törzsültetvény kapcsolódik majd be a vírusmentes kul­túrák szaporításába. A növényi vírusok a fo­gyasztókra egyébként semmi­féle veszélyt nem jelentenek, ezt világszerte alapos egész­ségügyi vizsgálatok igazolták. Ügynevezett specifikus Vali­sokról van szó, ezek mégcsak nem is általánosságban fertő­zik az összes növényt, hanem szinte valamennyi fajnak megvan a sajátos kórokozója. A betegségek komoly ter­meléskieséssel járnak; a fák élettartama harmadával, eset­leg felével rövidül, s a termés általánosságban 20 százalék­kal csökken. Természetesen a hozamokat befolyásolja a fer­tőzés mértéke, valamint a faj-; ta tűrőképessége, ezért vala­miféle általánosításra nincs is lehetőség a hozamcsökkenés meghatározásakor. Nem véletlenül döntöttek arról, hogy az új fajták érté­kelésénél a vírusmentesség­nek. ellenállóképességnek a jövőben ugyanolyan súlya lesz, mint például a biológiai értéknek, vagy más kóroko­zókkal szemben kialakult „közönynek”. A vírusfertőzé­seknek — éppen a nagy ví- rulencia miatt — csakis ál­talános, totális megelőzéssel és következetes ültetvény­fejlesztéssel lehet véget vetni. NÓGRÁD — 1977. november 30., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents