Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Dejtáron szeptember végén nyitották meg az új könyvtárat egy átalakított régi középületben. A könyvtár állománya és szolgáltatásai iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg, főként az iskolás gyermekek körében. Nagy Sándorné könyv­táros jelenleg több mint 350 könyvtári tagot tart nyilván. A képen a legfiatalabb olvasók — Nagy Magdolna, Gál Ilona, Kovács József és Viczián László általános iskolás — válogatnak az új könyvtár olvasnivalói között. Tábori tanulságok Ilyenkor november végén az úttörőtáborokra csend, köd ereszkedik, A zászlórúd árván őrködik a faházak körül. Egy­két megkésett őszi falevelet kerget a csípős szél. Úttörő­elnökségek, táborozási szak- bizottságok és különböző; az ifjúsági szervezetekkel foglal­kozó testületek összegzik a nyár tapasztalatait. Előkészí­tik a következő év program­ját, Dénes Sándor, a szécsényi járási úttörőelnökség táboro­zási szakbizottságának ve­zetője különböző fórumokon beszámolt a járás úttörőinek tábori életéről, az előkészüle­tekről. A táborozási szakbi­zottság vezetőjével mi is a nyári mérlegről, a jövő tervei­ről beszélgettünk. — Elöljáróban szeretném elmondani, hogy járásunk te­rületén az úttörőcsapatok egy­re inkább felismerik a táboro­zás adta nevelési lehetősége­ket. Kihasználják és élnek a nevelés, ezen formájával. Év­ről évre emelkedik a táborok­ban résztvevő tanulók szá­ma. Az idén különböző jelle­gű úttörőtáborokban több mint ezer pajtás vett részt, a tanulók harminckét száza­léka. — Milyen lehetőségek áll­tak a csapatok, a pajtások rendelkezésére? — Kedvelt táborhely a rá- rósi úttörőtáborunk, ahol a nyáron 702 pajtás töltött el egy-egy hetet. Az ország kü­lönböző részére öt csapatunk szervezett önálló tábort, amelyben 272 tanuló vett részt. Nem lehetünk megelé­gedve az országos vándortá- borozók számával. Ezt a for­mát csupán a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Iskola tanulói vették igénybe, ahonnan 38-an indultak útnak. Ráróspusztán volt a „Partizánok útján” országos vándortábor egyik állomása. Az ország különböző részéről 17 úttörőcsapat járta végig a Partizánok útját. Já­rásunkból részt vettek a paj­tások különböző megyei és or­szágos jellegű táborokban. Az idén először szerveztünk cse­retábort a losonci ifjúsági szervezettel. Ami a legfonto­sabb, a csehszlovák gyerme­kek éppúgy, mint a mieink, nagyon jól érezték magukat. — A rárósi úttörőtábor év­ről évre bővül, fejlődik. Mi­lyen új meglepetés várja a pajtásokat? — Valóban így igaz! A nyá­ron öt házzal lettünk gazda­gabbak. Megoldottuk a za­vartalan ivóvízellátást. Ami új: ősszel körülkerítettük a tábort. Az elnökség jól sikerült társadalmi munkaakciót szer­vezett a járás nevelői részére. Reméljük, hogy a nyárra el­készül az ebédlő, ami rossz idő esetén megoldja foglalko­zási gondjainkat. A nyáron több mint száz kötet ifjúsági könyvet biztosított részünkre a járási könyvtár. A játék- és sportfelszereléseinket tovább szeretnénk bővíteni. — Az úttörőcsapatok már megkezdték a jövő évi tábo­rok szervezését. Milyen lehe­tőségek között válogatnak a csapatok? — Egyrészt a járási tábo­runkba lehet szervezni, más­részt cseretáborozási lehetősé­get biztosítunk az ország kü­lönböző részére. A csehszlo­vák cseretábort jövőre is megszervezzük. Ezen kívül különböző szaktáborokban, őrsvezetőképző-táborokban, jutalomtáborokban vehetnek részt pajtások. Az önálló csa­pattábor szervezése, mint le­hetőség, most is ott van a csapatvezetőségek kezében. — A csapatszintű táborok­ban a tábori élet jellegének erősitésése, a nevelési formák erőteljesebb megvalósítására mit tervez a szakbizottság? — Csapatainktól az Idén is bekértük a táborozási tervet, Jövőre ajánlásokat, program- javaslatokat állítunk össze. A táborban résztvevő csapatok leendő táborvezetői részére egynapos elméleti és szakmai előkészítést szervezünk — fe­jezte be a beszélgetést Dénes Sándor. Sz. F. „Ciíra szűröm szögre van akasztva..” Tudományos „daloskönyyv — mindenkinek Mai tv-ayánlafunk 20.00: Fórum. Ezúttal ismét külpolitikával foglalkozik a Fórum adása, amely a szokásos módon — az adás elején közölt telefon számok segítségével — ad választ a nézők külpolitikai kérdéseire. A stúdióban helyet fogla­ló újságírók: Chrudinák Ala­jos, a Magyar Televízió mun­katársa, Pálffy József a Ma­gyarország főszerkesztője, Pethő Tibor a Nagyar Nem­zet főszerkesztője. Réti Ervin az Esti Hírlap külpolitikai ro­vatvezetője, Várnai Ferenc és Szabó L. István a Népszabad­ság külpolitikai rovatvezető­je és helyettese. Az újságírók szakértői körének megfelelően érdekes kérdések és válaszok várhatók akár az európai biz­tonságról, akár a közel keleti helyzetről, akár Kínáról szól­janak is a kérdések. Műsor­vezető: Sugár András. Tulipándíszes kétkötetes mű­vet jeler tetett meg az őszi könyvpiacra a Zeneműkiadó. Magyar népdaltípusok címmel a fiatalon elhunyt Járdányi Pál zeneszerző és népzeneku­tató tudományos rendszerbe foglalta az ismert és kevéssé ismert magyar népdalokat. A könyvet a tudós vagy az egy­szerű hallgató, a nótát ked­velője egyaránt megérti. s így öröme telhet a böngészés­ben. Járdányi Kodály Zoltán­nak volt a tanítványa, egy­ben a budapesti tudomány­egyetem néprajz szakos hall­gatója. Zeneakadémiai tanár és az Akadémia népzenei ku­tatócsoportjának munkatár­sa, valamint a Magyar Nép­zene Tára egyik szerkesztője lett. Az eredeti munka 1961- ben látott napvilágot, de már régóta hiányzik a könyvesbol­tokból. Járdányi Pál öt mun­katársával dolgozott a köte­tek létrehozásán: Pál Máté, Osvai Imre, Rácz Ilona, Sá- rosi Bálint és Víg Rudolf a közreműködők. Kodály Zoltán előszót írt a Magyar Népdalciklusok című kötetekhez. Értékelte, hogy az éneklésre való anyag legjavát válogatták ki a tudományos munkatársak. Sok hibás dal is került forgalomba az utóbbi évtizedek nekibuzdult népdal­kutatásában. Romlik, kopik a népdal természetes életében is. Falun is akad rossz énekes, félig vagy rosszul tud vala­mit, a felületes, nem eléggé szakavatott gyűjtő lépremegy, lerögzíti, esetleg nyomtatásba kerül és így terjed. „Azt kö­zöljük, amit minden magyar­nak ismernie kell — írta a mester. — A nemzet kezd lassanként tudatára ébredni, milyen kincset bír a népha­gyományban. Biztató jelek mutatkoznak már, de népünk zenéje még sokkal nagyobb ha­tással lehetne — és lesz —az egész magyar szellemi életre, mint volt eddig.” Most, hogy harmadszor in­dult a Röpülj páva-sorozat a televízióban, a magyar nép­dal kedvelői szívesen ismer­kednek meg a magyar nép­dalciklusokkal. Járdányi be­vezetőjében azt fejti ki, hogy a népzenékről alkotott kép szinte magától tisztul, lesz tel­jesebb és hitelesebb: .A nagy számok törvényei ígazabbak, megbízhatóbbak. Sok dallam­nak már száznál is több vál­tozatát ismerjük különféle he­lyekről. A legtipikusabb alak a legszebb is. A nemzedékről nemzedékre szálló népdalt százezrek, milliók alakítják, csiszolják, tökéletesítik.” A két kötet az általánosság­ban elterjedt népdalokon kí­vül dél-alföld, palóc, észak-du­nántúli, székely. mezőségi, észak-keleti, dél-dunántúli, kelet-alföldi és más vi­dékek változatos énekel- nivalóját közli. íme, egy dal az alföldi, illet'/' me­zőségi gyűjtésből: „Cifra szű­röm szögre van akasztva, / Gyere, rózsám, akaszd a nya­kamba!/Ügy is tudod, ott an­nak a helye,/Még az éjjel be­takarlak vele. / Ráncos csiz­mám szögre van akasztva. / Gyere, rózsám, húzd fel a lá­bamra! /így is úgy is ott an­nak a helye, / Még az éjjel csárdást járok benne.” És ugyanaz a dallam más szöveg- változattal: „Letörött a bécsi torony gombja, / Ihatnék a Ga­ribaldi lova. / Eriggy, kislány, húzzál neki vizet, / Garibaldi a csatába siet!/Garibaldi csár­dás kiskalapja, / Nemzetiszín szalag lobog rajta, / Nemzeti­szín szalag lobog rajta, / Kos­suth Lajos neve ragyog rajta.” A csaknem ötszáz oldalas két kötet függelékében azok a dalok szerepelnek amelyek fé­lig még népdalok de félig már népies műdalok. A könyv ar­ra tanít, hogy terjeszteni nem kell őket. Sok ilyen példát sorol fel, így köztük van a Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, vagy Százados úr seje- haj, százados úr ha felül a lovára. A szép kiállítású daloskönyv valamennyi dalának közread­ják a kottáját. Az olvasó fi­gyelmét felhívják benne:-ha vidéki tanító, tanár vagy kó­rusvezető használja, akkor minden dalt terjesszen, tanít­son, ne csak falujának, vidé­kének dallamait. Népi játékot tanulnak Vanyarcon A vanyarci Veres Pálné iro­dalmi színpad bejutott a XIII. Madách Imre irodalmi szín­padi napok országos döntőjé­be, amely Balassagyarmaton december 8-tól 11-ig tart. A vanyarci fiatalok helyi gyűj­tés alapján szerkesztett népi játékot adnak elő Kysel-járás címmel. A műsort betanította Kovács Pál, az irodalmi szín­pad vezetője. Gerencsér Miklós: Ady Endre élettörténete 2. A KOSZTOS DIÁK Szokás, hogy az emléke­zek a későbbi híresség gye­rekkorát is dicsfénybe von­ják. Mi nem akarunk szent­képet pingálni Ady , Endréről, mert az komikus fáradozás lenne. Afelől azonban sem­mi kétség, hogy értelme már egészen kis korától másként működött, mint a többi gyer­meké. Szeretett kiválni közü­lük. Mivel gyengécske testi adottságaival nem nagyon di­csekedhetett, az eszével irá­nyította őket. Játékban, vi­tatkozásban a maga elsőbbsé­gét követelte a nagyobbakkal szemben. Ha nem cselekedtek a kedve szerint elfogta a düh indulatában képes volt a földhöz verni magát. Tüze­tesen fölmondatta társaival a felnőttektől tanult meséket, ő azonban a maga által költött történeteket adta elő. Efféle mulatságaiban Pápi Róza le­ánykával érezte legjobban ma­gát- Boldogtalan volt, hanem játszhatott eleget szoknyás kispajtásával. Hiába vézna, mégis ha­tározott, önérzetes fiú, arái­kor 1883. őszén Katona Ká­roly tanító keze alá kerül a helyi református felekezeti is­kolába. Kedvvel és könnyedén tanult. A szülők minden re­ménye meglehetett arra, hogy becsvágyuk ígéretét lássák a nagyobbik fiúban — ekkor ugyanis már élt a kisebbik fiú, Lajos- akinek később sok­féle szerep jutott a költő-fi­vér mellett. Ady Lőrinc és NÖGRÁD — 1977. november 30-, szerda Pásztor Mária példás, tekinté­lyes gazdálkodókká váltak, lassacskán gyarapodott is a kis családi vagyon, és abban bíztak, hogy fiaikat diplo­más emberekké nevelhetik. Művészi pálya, vagy egyéb szabad foglalkozás meg sem fordult a fejükben. Vágyaik netovábbját az jelentette, hogy valamelyik fiukból já­rási főszolgabíró válik. Endre biztató kisiskolás előmenetele bátorította őket arra, hogy a gyermeket városba küldjék magasabb iskolába. Nagyká­roly, Szatmár vármegye központja ígérkezett a legal­kalmasabbnak, lévén tizen­nyolc kilométerre Érmind- szenttől- ahová amúgy is gyakran — szinte minden hét­főn — beláto-gattak a szülők, eladni fölös portékájukat a heti vásáron­„Engem 1888-ban a nagyká­rolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osz­tályt végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék, kegyes atyák” — ez a rövid summája Ady szavaival a nagykárolyi tartózkodásának, de az önvallomáson túl indo­kolt a részletesebb figyelem. Kosztos diák lett, ami any- nyit jelent, hogy havidíj fe­jében magánhóznál kapott szállást és élelmezést. A kö­rülmények folytán gyakran kellett kvártélyt változtatnia. Ez azért érdekes, mert az ön­állóságra, különben is hajla­mos fiú nagy gyakorlatot szerzett abban, hogyan talál­ja fel magát az emberek kö­zött. Akkoriban sokat adtak az úri modorra, az etikettben való jártasságra. A serdülő Ady hajlékonyán, elegánsan tanult bele a kor viselkedési szokásaiba, ficsur, piperkőc azonban sohasem vált belőle. Ismerte a határt amely a jól- neveltség és a modorosság, a divatmajmolás és a választé­kosság között húzódik. Épp így a csínyekre is bármikor kapható volt- de az ízléstelen vásottságtól tartózkodott. Egy­szóval, a városi életformába, Nagykárolyban szokott bele. Itt is hű maradt a természet szerinti önmagához, nem akart egy diák lenni a sok közül, vágyta. hogv ismerjék hogy számon tartsák­Kamasz? — hiszen alig hagyta maga mögött tizedik életévét. Jogosan mondjuk mert ak érmindszenü vékony­ka gyermek viharos tempó­ban kezdett erősödni kosztos diákként. Harmadikos gimna­zista korában már rendszere­sen látogatta a korzót, fesz­telenül kísérgette a lányokat, bátorságot öntve félszegebb társaiba is. A csúnya kisgyer­mekből jóképű, kellemes termetű, érdekesen egyén; fi­atalember-palánta lett. Vá­lasztékos modorát, komoly fellépését a mamák is értékel­ték. mert a lányos házaknál tartott zsúrokon mindig szí­vesen látták. i De persze, mégsem zsúrozní küldték őt Nagykárolyba, és ő ezt szülőszerető kötelesség­tudattal számon is tartotta. Iparkodott megszolgálni a ta­níttatásáért járó, nehezen elő­teremtett költségeket. Ami­lyen könnyedén viselkedek, olyan gyorsan tanult. Ennek ellenére sohasem tudott ki­harcolni Nagykárolyban szín­jeles bizonyítványt- Lebirha- tatlan undort érzett a német nyelv és a matematika iránt, ezért az ominózus tantárgyak­ból mindig mérsékelt osztály­zatokat kapott. Sőt, diák pá­lyafutása alatt egyetlen egy­szer, éppen a nagykárolyi piaristáknál elégségest jegyez­tek bizonyítványába német nyelvből. Kivételesen nem esi nált ebből hiúság; kérdést, no­ha egyébként sokat adott ar­ra, hogv mindig a legjobbak közt, de ha lehet- elsőnek tartsák szómon. „Hírnévbe, templomba, női szüzességbe, elsőként akartam belépni” — vallotta később. (Folytatjuk) Filmlevél 9 Scotland Várd vendége Közvélemény-kutatásokban, ol­vasói, nézői levelekben gyakx-ui hangzik tel társadalmunk min­den rétégéből az igény: több, színvonalasabb szoraüoztató mű­sort tv-ben, moziban egyaránt. Az indokok? a napi munka fá­radtsága után kikapcsolódásra vá­gyunk, olyan alkotásokra amelyek a pihenés óráit teszik kelleme- seboé. változatosabbá. Az óhaj vitathatatlanul jogos. A baj inkább az aránytévesztésnél kezdődik. Amikor telekommuni­kációs eszközeinket puszta szol- gáitatásnak, az ilyesfajta kíván­ságok egyszerű kielégítőjének te­kintik. Pedig a színvonalas szórakozta­tásnak kikezdhetetlen helye van az emberi kultúra sáncain beiül, mint ahogy ezt évezredek példái egyértelműen bizonyítják. A kom­mersz műfaj azonban könnyen egyszerűsödhet eszközzé, ha füg­getlen öntörvényű valaminek te­kintve magát elszakad a műve­lődés nagyobb léptékű területei­től. Így válhat aztán a tömeg­manipuláció engedelmes szolgájá­vá, avagy egyéni ópiummá* A Douglas Hickox vezényleté­vel előadott A Scotland Yard ven­dége eleget tesz a műfaj .,ös*z- hangzattani” követelményeinek Az alapdallamot John Wayne kedves, mackós játéka szolgáltatja. A té­ma több olyan szólamon keresz­tül bontakozik ki. amelyek gyen­gébb bűnügyi filmekben egyen­ként is megállják a helyüket. Em­berrablás keveredik ezv szökni készülő bűnöző történetével. a mellékszólamokban felbukkan egy pénzhamisító is. Mindehhez csat­lakozik egy elszánt bérgyilkos eszelős ötleteivel, melyek között egy vízöblítésre levegőbe reoülö illemhely is szerepe!. Angol film­ben, angol fricskát kap a sziget- ország keménykalapos nehézkes­sége. Mindezen kívül másfél órás tö­mény izgalom szegezi izékéhez a nézőt. Az alkotók szerencsés ke­zekkel kerülik el a műfaj meg­szánd'»Ihatatlan buktatóit, a túl­adagolt, céltalan erőszakot, a gyö­kereit. vesztett ereMkát. a logikát­lan bonyodalmakat. Az utolsó kockákon John Way- ne-t a nagybetűs MO'zt. a kaland "dDSTgos emlékműveként őriz­hetjük meg emlékezetünkben. Két kezét eiőrenvújtva markolja a coltot. Mosolyog, hunyorít és ... tüzel. Molnár Mikiét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents