Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
Tartályok, otajmfrők Lesz mit tenni jövőre Bár még hátravan néhány hét az évből, javában zajlanak a következő esztendő termelésének előkészületei. A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában Balogh László termelésvezetőt kérdeztük, milyen munkáik lesznek 1978-ban. — A kapacitásunk már több mint 100 százalékra lekötött — válaszolta. — Elsősorban szovjet exportra termelünk ' kormányközi szerződések alapján. Olajmérő állomásokat, turbinás áramlásmérőket gyártunk az ufai olajmezőkre. Van egy jelentős NDK megrendelésünk 26 darab utóhűtő tartályra, amelyekben klórgázt szállítanak. Ezeken kívül Csehszlovákiába, a pozsonyi SLOVNAFT megrendelésére Glikol-tartályokat készítünk; valamint az idei 38 kaprolaktám tartály kiegészítéseként még 12 darabot szállítunk ebből a típusból a neratovicei Spolana gyárnak. 1978-ban fejezik be munkásaink a dubovai víztisztító berendezés helyszíni szerelését. — Miképpen készítik fel C dolgozókat 1978-ra? — Szakmai tanfolyamokat szervezünk. A Szovjetunióba szállítandó berendezések gyártásához „mérőállomásszerelő” tanfolyamot indítunk; ezen körülbelül harmincán vesznek részt. Hegesztőminősítő vizsgára való felkészítést szervezünk, ami atomerőmű-berendezések készítésére jogosít, a tervek szerint 15—20-an vizsgáznak. Ezeken túl részben szak-, részben segédmunkások számára hegesztőbetanító és darukötözői tanfolyamot indítunk, alkalmazkodván a magasabb követelményekhez. Horváth Istvánt, az aryagosztály vezetőjét afelől kérdeztük, hogy — Adódott-e gond a megrendelésekkel? — Most folyik az üzem átprofilirozása olajipari termékekre. Ezekhez nagyon értékes, különleges minőségű anyagok szükségesek, amelyeknek ki kell állniok a mínusz 40—50 Celsius- fokot is. Nagy részük tőkésimportanyag; ezek beszerzése pedig körülményes, mert bármit tesz az ember, nemigen tudja befolyásolni a pontos szállítást. Almási Pál gazdasági vezető elmondta, hogy a konkrét tervkidolgozás most folyik, de a jövőre a tervek végrehajtásához. — A következő évre 360— 390 millió forint termelési értéket terveztünk. Ebből az első negyedévben 120—130 milliós készárut bocsátunk ki, aminek az anyagfedezete körülbelül 60 millió forint értékű. Mindezt az első, sőt nagyjából ugyanilyen meny- nyiségben a második negyedévre már megszereztük. Jelenleg a harmadik negyedéves megrendeléseket dolgozzuk ki. Én úgy ítélem meg, hogy — a mostani terveink alapján — az első fél évre lesz elég anyag, a második fél év előkészítése is jól áll, csúszás nincsen. legfontosabb tervszámok összeálltak. Némi bizonytalanságot okoz a kohászá- ti alapanyagok árának 20— 25 százalékos emelése, valamint a rubel elszámolása. Mindezek ellenére a szovjet export árát nem kívánják emelni, ehelyett sorozatgyártással, belső átszervezéssel próbálják tartani az önköltséget. — Az idén — mondta — sokkal biztonságosabban tervezhetünk, mint tavaly. A fő megrendelés ugyanis államközi szerződésen alapul; s a műszaki dokumentációk többségükben már egész évre megvannak. M. P. Papíron Nehéz az öregnek a frisset eljárni, s a bölcs figyelmeztetést nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is kiterjeszthetjük mint igazat. Hiszen, természetes, ami felett eljárt az idő, az viseli ennek nyomát, a gép. a berendezés többféle formában elavult; pénzügyileg, műszakilag, ténylegesen. Tavaly az iparban kilenc százalékkal gyarapodott az állóeszközállomány, s a népgazdaság szocialista szektorában az összes gépi beruházások értéke 71 milliárd forintot tett ki. Szükségszerűen hódít az új technika, s nemcsak a rendelkezésre álló munkaerő apadása játszik ebben közre, hanem a megoldandó termelési feladatok tömege, bonyolultsága úgyszintén- A technikai eszköztár gazdagodásának léptékét megadják a következők: a termelő állóeszközökből a gépek, berendezések, felszerelések bruttó értéke az iparban 144 milliárd forint volt 1970-ben, s 231 milliárd 1976-ban, a nettó érték pedig 86. illetve 150 milliárd. Az 1977. január elsejei állapot szerint az ipar összes állóeszközeinek nettó értéke a bruttó érték 68,5 százalékát tette ki. KISZORÍTJA A KORSZERŰT Egyszerűbben, köznapi észjárásunknak megfelelőbben fogalmazva: minden holmink kopik, elavul, tavalyi kabátunk nem ér ma annyit, mint amennyiért újonnan vásároltunk- Azért, mert használtuk közben, óvott a hidegtől, az esőtől, szolgált tehát bennünket, bár igaz. akkor sem őrizA szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet 960 szarvasmarhát tart. A szövetkezetben elsősorban húshozamú állatok tenyésztésével foglalkoznak, de növelik a tejelő tehenek számát is- A szövetkezet évente 200 darab hízómarhát értékesít. ' így az üzemi demokrácia feltételeinek biztosításáról — anyagi, technikai, személyi, szállítási stb. — a gazdaság- vezetőnek kell gondoskodnia. Ugyancsak az ő asztala a rendezvényekről szóló időbeni tájékoztatás. Ott kell lennie a fórumokon és reagálnia a felvetett kérdésekre. Tennivalói között szerepel a javaslatok bevezetésének gyorsítása is. A végzett munka ellenőrzése • minisztériumokra és a nagyvállalatok vezetőire hárul. Meg kell győződnünk arról, miként alakult a vállalat belső szervezete, átrétegző- dése, mennyivel bővült a középvezetők hatásköre, jogköre. Ellenőrizniük kell, hogy hasznosítják a dolgozók javaslatait, milyen a társadalmi szervekkel való együttműködés. Feladataik sorában szerepel a jó módszerek elterjesztése, a hasznos tapasztalatcserék szervezése, a vezetők minősítése. A siker megkívánja. hogy a továbbképzési tematikában megfelelő súly- lyal szerepeljen az üzemi demokrácia elméleti és gyakorlati oktatása. A szakszervezetek az üzemi demokrácia érvényre juttatásának eredményes mechanizmusán fáradoznak, mivel ez egybeesik nevelő, szervező- mozgósító és érdekvédelmi funkcióikkal. Ebben a munkában nagy szerepük van a bizalmiaknak Ezért őket időben kell ellátni megfelelő információkkal, hogy ennek ismeretében jól előkészíthessék a különböző tanácskozásokat, mozgósítsák aktivitásra a dolgozókat. Az érdemi tárgyalás megkívánja, hogy előzőleg egyeztessék véleményüket, állásfoglalásukat a pártszervekkel, ugyanakkor lépjenek fel a helytelen nézetekkel szemben. A szakszervezetekre hárul a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek figyelemmel kísérése, a rendet, fegyelmet következetesen megkívánó vezetők támogatása. Kezdeményező feladatuk van a munkaverseny, a szocialista brigád- és újítómozgalom szervezésében. Ne csak igényeljék a pártszervek, gazdaságvezetők segítését, hanem tájékoztassák őket a tagság véleményéről. Igen fontos, hogy alaposan készüljenek fel a gazdaságvezetők munkájának minősítésére. A Politikai Bizottság az üzemi demokrácia helyzetét tárgyalva meghatározta a pártszervek és kommunisták feladatait. Hangsúlyozta, hogy az üzemi demokrácia fontos politikai eszköz céljaink elérésében. Erősíti a párt és tömegek kapcsolatát, segíti céljaink megértetését, mozgósít megvalósítására. Kimondja, hogy a meglevő fórumok jók és elegendőek, csak tudatosabban és tartalmasabban kell alkalmazni azokat. Felhívja a figyelmet az átfedések azonnali megszüntetésére, a különböző szervek között a kölcsönös tájékoztatás és információ szükségességére, a szakszervezeti bizalmiak rendszeres tájékoztatására. Az elmondottak jól tanúsítják, hogy az üzemi demokrácia érvényesüléséért, politikai tartalmáért, fejlesztéséért a pártszervek politikailag felelősek. Az irányítás elvi és politikai, de ahol szükségessé válik, ott nem zárja ki az operativitást. A pártszerveknek most legfontosabb feladatuk, hogy a tagság soraiban megértessék az új fórumrendszer, a határozat lényegét, a szak- szervezeti bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörének szükségességét. Helyes, ha a szakszervezetben dolgozó kommunisták számára megjelölik a tennivalókat, rendszeresen informálják őket. Vajon megyénk hol tart az előbbi határozat végrehajtásában? Két lépcsőben kerül sor a fórumrendszer bevezetésére. Ez év végéig az iparban, építőiparban, kereskedelemben, közlekedésben és a mezőgazdasági állami szektor egy részében. A jövő évben pedig fokozatosan a többi területeken. Megyénk vállalatainak többségénél a minisztériumok, a központi vezetőségek, a szakmai megyebizottságok és az SZMT irányelveinek megfelelően megkezdődött a vállalati ügyrendek és a szakszervezetek működési szabályzatainak módosítása, illetve az újnak a kidolgozása. E munka során az alábbi gondok jelentkeznek. Sok helyen a konzervatizmus, másutt a helytelen szemlélet, ismét másutt a párt vezető szerepének féltése, a feladatok külön-külön való kezelese zavarja az eredményesebb munkát. A gazdasági és állami területen nem mindenütt ismerik a határozatot, vagy nem a súlyának megfelelően kezelik. Sok még az átfedés a végrehajtásban. A közvélemény sem eléggé tájékozotté fontos határozatról, amely saját sorsának alakításában igen meghatározó. A pártszervek sem kaptak időben tájékoztatást a határozat beviteléről, annak módszeréről. Az előkészítő munka során felszínre kerültek a szakszervezeti munka gyengeségei mind a szervezésben, mind pedig a kádereknél. A z előbb ismertetett gondok megoldása, valamint a feladat — az 1977. évi cselekvési program értékelése, a jövő évi feladatok megjelölése, a kollektív szerződés módosítása, a vállalati szociális tervek elfogadása, a munkaverseny-szabály- zat elfogadása, a fórumrendszerek működtetése stb — nem indokolja a kapkodást. Ellenkezőleg: megfontolt, alapos, de az eddiginél gyorsabb munkára van szükség. Ennek megvalósításához adnak újabb segítséget a szakmai megyebizottságok és az SZMT elnöksége. Kovács László SZMT vezető-titkár te volna meg eredeti értékét, ha a szekrényben pihen, mivel más fazon lett a divat, könnyebb, tetszetősebb kelme az alapanyag. Végül annyira ódivatúvá, vagy kopottá • lesz ez a kabát, hogy nem érdemes tovább őrizni, mert csak a helyet foglalja, újat kell tehát vennünk, s a régit kiselejtezzük. Fölhagyva a hasonlattal: nem könnyű valóságos és tiszta képet alkotni az állóeszközök ilyesfajta elértéktelenedéséről — mert például a többszöri újraértékelés ismétlődően módosította az arányokat —, az azonban bizonyos, az elavult gép kölönc az ipar nyakán. A? ilyen berendezések karbantartási, felújítási költségei egyre nagyobbak. Az sem mellékes, az elavult, s mégis tovább használt gép leköti a munkaerőt, elfoglalja a termelőhelyet, azaz elvonja mindezeket a korszerűbbtől, tartósan rögzíti az elavult technikát, technológiát, terméket. Ennek ismeretében már súlyának megfelelően értékelhetjük azt a tényt, hogy az iparban a leírt, azaz — elsősorban pénzügyileg, ám sokszor műszakilag is — elavult, de még mindig működtetett gépek aránya a teljes gépállomány 16—18 százalékára tehető. LASSÚ A SELEJTEZÉS Több. mint kétszázezer gép és berendezés működik egyetlen ágazatban, a gépiparban- Miközben évente nyolc-tíz százalékkal növekszik a gépek, gépi berendezések értéke a fejlesztések következtében, a selejtezés — tehát az eszközök végleges kivonása a termelésből — mindössze a teljes állomány nem egészen egy százalékát teszi ki. Ilyen értelemben is nagy különbségek lelhetők az ipar egyes területei között, mert volt, ahol pótlás, fejlesztés alig történt, miközben a meglevő eszközök egyre öregebbek, azaz elhasználtabbak lettek. Így például a malomiparban a gépek, épületek 60—63 százalékát minősítik elavultnak a szakág irányítói, a vegyiparban viszont — ahol jelentős beruházásokra került és kerül sor — ennek negyedét sem teszi ki ez az arány. Szándékosan húzunk új meg új vonásokat az amúgy- is sokféle alakzatot magába foglaló képen, s nemcsak azért* hogy az ábrázolandó helyzet bonyolultságát fejezzük ki, hanem azért is, hogy óvjunk és óvakodjunk az elsietett általánosításoktól. Mert igaz, a nyilvántartásban nulla értékkel szereplő eszközök egy része csupán teher, mindenféle haszon nélkül, de vannak esetek, amikor — s ez bizonyos fokig ellentmondás, a szabályozás ösztönzés kettősének tökéletlenségére utal — nagyon is gazdaságosan használhatók. Egyrészt azért, mert amit papíron nullára leírtak, annak a valóságban még lehet értéke, másrészt mert az adott termelési folyamatban is ilyen eszköz még megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. ÁTÖRÖKÍTIK AZ ELMARADOTTSÁGOT Az elavult gépen készülő termék műszaki, használati értéke sem lehet magas, azaz átörökítik az ilyen eszközök a technológiai igénytelenséget, szinte automatikusan kialakítva az áru versenyképtelenségét! Nem csekély veszteség az átlagosnál sűrűbb javítgatások költsége, az elavult eszközök állásidejének magas aránya, mégis, az igazán nagy kár az előbbi mondatba foglalt tény, a megmerevedett, a változásoktól elmaradó technika. technológia. termék. A papíron nulla így válik kiindulópontjává a gyakorlatban! sok milliárdos eredménycsökkenésnek. Lázár Gábor Mai komnientúrun'i üüesiiteeaEclöeSöftt ca leltározás Egy nagyon kiegyensúlyozott, termelési eredményekben gazdag esztendő lezárását jelenti a mezőgazdasági üzemekben a közelmúltban elkezdődött év végi leltározás. Ez a fontos munka egyben az idei zárszámadásra való felkészülést szolgálja. A leltározó bizottságok számba veszik a közös gazdaságok mindennemű ingó és ingatlan vagyonát. Felmérik az állatlétszámot, az idetartozó legelőket, a legelők berendezéseit. Megvizsgálják a raktárak készleteit, a magtárakban levő értékeket. Egyszóval mindennemű, a termelőszövetkezet tulajdonát képező tárgyat, terményt — legyen az szemes, vagy szálas — feljegyeznek a leltárívre. Hosszú heteket igénybe vevő, nagy körültekintést, lel- kismeretességet, nem utolsósorban hozzáértést igénylő munka az év végi leltározás. Ebből kiindulva ismerheti meg a közgyűlés a közös gazdaság teljes vagyoni helyzetét. Ezt a munkát nem szabad tehát elhanyagolni, felületesen végezni, mert az káros, az üzem vagyoni helyzetéről hamis képet nyújthat és ez a közös gazdaság hátrányára válik. Nem mindegy ugyanis, hogy a tagság a valóságot ismeri-e meg vagy nem az esztendő termelési eredményéről, de a vezetésnek sem lehet közömbös az, hogy reális képet kap-e a vagyoni helyzetről, vagy hamisat. Egy jól elkészített leltárból világosan kiolvasható az egész esztendőben végzett munka eredményessége. % Éppen ezért, mert ilyen nagy jelentőségű munka a leltározás, a mezőgazdasági üzemekben a vezetőség részéről nagy figyelmet igényel. A leltározással megbízott embereket a legnagyobb körültekintéssel választottak ki. Igaz. megkönnyítette a helyzetet, hogy az elmúlt évek során a leltározásra alkalmas személyek nagy gyakorlati tapasztalatokra tettek szert, és most is azok kaptak megbízást, akik már jól eligazodnak ebben a bonyolult munkában. Az elmúlt évi tapasztalat azonban azt is bizonyítja, hogy a nagy gyakorlat ellenére is előfordulnak még — legfőképpen figyelmetlenségből eredő — hibák. Nem egy üzemünkben például, mert nem vették leltárba a birtok valamelyik félreeső zugában lévő kazlat, vagy figyelmen kívül hagyták az erdőn kitermelt fát. a leltározást meg kellett ismételni. Időhúzás lett belőle, de fáradsággal is járt. nem is szólva arról, hogy bárki mondhatta volna: „Szándékosság volt benne, ki tudja, milyen meggondolásból.. Ezek a kellemetlenségek csökkenthetők, ha a leltározást végzők munkáját az illetékes vezetők segítik, vagy legalább figyelemmel kísérik. A támogatást ne tudják le azzal, hogy a leltározás megkezdése előtt eligazítást tartanak, aztán el- intézettnek tekintik az ügyet. Amíg a leltár el nem készül, annak mindig a figyelem központjába kell lenni. Ez jól is esik majd az egyébként munkájukat jól ismerő, felelősségükkel tisztában levő leltározó embereknek. De az sem nélkülöhető, hogy a leltározók a leltárt készítő terület vezetőivel, dolgozóival szoros kapcsolatban legyenek. Ki ismerhetné legjobban az ott levő dolgozókat mint azok, akik velük egész esztendőben foglalkoztak. Az egész termelőszövetkezet érdeke a pontosan elkészített leltár, tehát a leltározó bizottság mellett a tagság figyelmét se kerülje el ez a munka. így válik a feladab végrehajtása is kollektív tevékenységgé, amely a pontosság biztosítéka lesz. — B — NŰGRAD - 1977. november 30., szerda
