Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Kass János Formák című budapesti kiállításáról Gennagyij Jurov: XXX Ma újra érzem ifjúságom: tiszta a távol, szép az út. S3 érzem, mélyen^ lélektájon hajnali tüzek látója gyűlt. Érdemrend ez Alvern felett, itt, s nincs enrfai szebb ' kitüntetés — így tartry.n én magamban számon megnyúlt ifjúságomért, azéét, hogy vagyok a világon, rr/unkával éltem s élek is... Él nem olthatja semmi zápor, szél nem fojthatja lángjait. S mindegy már, elhal-e a tűz majd: pörkölt jegy virít telkemen, 3 hosszú idők mutatják még fel, meleget sugárzó szívem. Végh Miklós fordítása Szárnak a kultúráról A szovjethatalom éveiben az országban a nyilvános könyvtárak száma több mint tízszeresére nőtt. A forra­dalom előtt alig kétszáz klub működött, 1975-ben több mint 135 ezer volt belőlük. A Szovjetunióban éven­te csaknem 4,5 milliárd mo­zilátogatót regisztrálnak — csaknem háromszor többet, mint az Egyesült Államok­ban. ★ Az emberek kulturális színvonala emelése érde­kében úgynevezett népi egyetemeket szerveztek az országban. A csaknem 30 ezer népi egyetemnek több mint 7 millió hallgatója van. ★ A Szovjetunió 120 or­szággal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Ezek kereté­ben évente körülbelül 20 ezer művész és műkedvelő utazik külföldre. A tankötelezettségi törvény végrehajtásáról Salgótarjánban Salgótarján város Tanácsa legutóbbi ülésén — többi között — megvitatta a tan­kötelezettségi törvény vég­rehajtásáról szóló jelentést, összegezte az eddigi ered­ményeket, s megfogalmazta a további teendőket. Meg­állapították, hogy a város­ban a tankötelezettségi tör­vény végrehajtása eredmé­nyesen folyik. Mind a me­gyei, mind pedig az orszá­gos adatokhoz képest fi­gyelmet érdemlőek az ered­mények. A felmentések, a bukások, a pótlófoglalkozá­sokon eredménytelenül sze­replők, a dolgozók általános iskolájából lemorzsolódók száma csökkent. Ugyanak­kor nyilvánvaló az is, hogy az eddigi eredményekkel sem lehetünk még teljesen elége­dettek, további teendők vár­nak mindannyiunkra a tör­vény végrehajtásában a jö­vőben is. E kérdésekről be­szélgettünk Kugel Ti hómé­val, a Salgótarjáni városi Tanács elnökhelyettesével. — Mindenekelőtt szóljunk röviden a tankötelezettségi törvény végrehajtásának je­lenlegi állásáról. —*■ Amint azt a tanács ülé­sére készült jelentés is tar­talmazza, a múlt tanév ada­tai szerint a salgótarjáni általános iskolások 93 száza­léka végzi el az általános is­kolát 14 éves korig. A túl­korossá válás, a lemorzsoló­dás aránya az utóbbi évek adataihoz képest folyamato­san csökken. Érvényes ez a megállapítás a felmentett ta­nulók számára is. A keve­sebb túlkoros tanuló is mind­inkább sikeresen fejezi be általános iskolai tanulmá­nyait, amint azt a bukások számának csökkenése is iga­zolja. Az alsó tagozat má­sodik osztályában elvétve akad osztályismétlésre utasí­tott tanuló, ami az új osz­tályozó- és értékelő-rend­szerből következik. Ugyan­csak e rendszer eredménye az is, hogy az ötödik osz­tályban szintén erőteljesen lecsökkent a bukottak szá­ma. A mulasztás miatti osz- tályozhatatlanság ma már nem játszik komoly szere­pet a tanévvesztésbén — E rövid összefoglalás­ból is kitűnik a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sának eredményessége Sal­gótarján városban. Minek köszönhető ez? — Nincs mód a törvény végrehajtását segítő eszkö­zök teljes részletezésére, így közülük csupán néhányat említek. Művelődésügyi osz­tályunk több módszert al­kalmazott igen hasznosan a tanköteles gyermekek fel­derítésében. Természetesen, a szülők döntő többsége a fel­hívásra beíratja tanköteles gyermekét. Találkozhatunk viszont elvétve kisebb-na- gyobb szülői felelőtlenséggel, beiratkozási pontatlansággal. Társadalmi összefogással, például az úttörők, védőnők, lakónyilvántartók, óvónők, tanítónők, ifjúságvédelmi fe­lelősök, szülők, a Hazafias Népfront aktíváinak tevé­kenysége nyomán legtöbb is­kolánkban már száz százalé­kos a beiratkozási arány. To- vábbmenve, városunkban szinte száz százalékos az iskolaelőkészítés is. Ez a tu­datosan irányított óvodai fel­vételeknek, kisebb arányban pedig az iskolaélőkészítő­foglalkozásoknak köszönhető. Az iskolelőkészítettség javí­tásában azonban még van tennivalónk. E tárgykörben nagyon fontosnak tartjuk azt a jó gyakorlatot, amely az iskolák és az óvodák1 között az együttműködésben, a tar­talmi tevékenységben mu­tatkozik meg. Az iskola- érettségi vizsgálatok segíte­nek abban hogy a még nem teljesen iskolaérett gyerme­kek felzárkózhassanak a kor­rekciós osztályokba, a gyógy­pedagógiai alanyok pedig a megfelelő intézménybe ke­rülnek. Tartalmi kérdésekről szólva, szintén a teljesség igénye nélkül említek meg néhányat. Például a tanév­vesztés megszüntetését célzó kísérletet, amely már túl is nőtt a kísérleti iellegen, mindinkább gyakorlattá vá­lik. Az iskolaotthonos forma ugyancsak hasznos szolgála­tot tesz, s különösen fontos a kedvezőtlenebb körülmé­nyek közül induló gyerekek számára. A tantárgycsopor­tos oktatás hatékonyabb fog­lalkozást tesz lehetővé. A módszerek változatosságával találkozunk a felső tagoza­tokban is. Például a diffe­renciált foglalkozás a taní­tási órán, a játékos mód­szerek, a rendelkezésre álló manipulációs és más eszkö­zök alkalmazása és így to­vább. A napközis tanulók számának emelkedése szin­tén kedvező hatást vált ki. Jelenleg a tanulók 55 szá­zaléka már napközis a vá­rosban. A felmentésekkel kapcsolatban örvendetes je­lenség, hogy megváltozott az iskolák igazgatóinak szem­lélete, igen gondosan mér­legelnek az esetleges fel­mentési kérelmekkel kap­csolatban. A felmentett ta­nulók a dolgozók általános iskolájában tanulnak to­vább, 60 százalékuk befejezi tanulmányait. Említhetném még a pótló foglalkozások szerepét, a mozgalmi eszkö­zök hatékonyságát, a szülői munkaközösségek, az ifjú­ságvédelmi bizottságok te­vékenységét is, de hát ez­úttal — mint mondottam — nem törekedhetünk a rész­letes kifejtésre. — Milyen gondon jelent­keztek? — Az, hogy a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sa alapvetően eredményesen folyik, nem jelenti azt, mint­ha nem volnának gondjaink is. Néhányat közülük. Említ­hetném a zsúfoltságot' amely az iskolák nevelő oktató munkájának minőségét be­folyásolja. Tovább kell fo­koznunk azon erőfeszítése­inket is, amelyek a szülői felelősség felébresztését, il­letve ébrentartását célozzák némely esetekben. Van pár olyan család Salgótarjánban, ahol a szociális gondok, vagy a családi viszonyok rende­zetlensége akadályozza a gyermek iskolai munkáját. Tovább lehetne erősíteni a társadalmi szervek, az üze­mek tevékeny segítségét is a tankötelezettségi törvény végrehajtásában. Pél Iául az üzemekben a dolgozók meg­ítélésében helyet Kaphatna annak figyelemmel kísérése, hogy a dolgozó milyen fele­lősen neveli gyermekét. E gyakorlat kimunkálása az üzemekkel közösen még nem történt meg. A tankötelezett­ségi törvény végrehajtását segíti együtt a Hazafias Népfronttal, a szülők parla­mentje, a szülők akadémiá­ja, amely a család és az is­kola nevelőpartnerként való együttműködését szolgálja. A törvény végrehajtásának to­vábbi eredményességéhez — a társadalmi segítségnyújtás folyamatos igényén túl — az iskola a módszerek to­vábbi eredményes kimunká­lásával és alkalmazásával járul hozzá. T. E. Farkas Ilona: Éjszakát sts íis Mfáss — Tudja, van olyan ember elaludnom..nem szabad el­ebben a körzetben, akinek aludnom, mert a kávét fel- kilenc Adyt számolok le és tettem a gázra. Ezt kell ál- egy huncut vasat nem ad, de landóan hangosan mondanom, még meg sem köszöni. mert különben elalszom. Ha — Van ilyen. most eloltanám a gázt; bizto- Végre elment. Legalább san nem tudnék elaludni. De annyit nyertünk volna ezen a nem oltom el, mert kávét Kialvatlan szemekkel, ami­kor semmi tartás nincs az emberben, egy átdolgozott éj­szaka után milyen is lehet a világ? Keserű. Keserű a szám is a rengeteg bagótól. Le ké­ne dőlnöm kicsit, mielőtt be­levetem magam a kerti mun­kába. Nincs nagy kedvem hozzá, de meg kell csinálni, mert az asszony is holtfárad- tan jön haza. Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megvetetle- nül hagyott, másikat a kert. A kert az erősebb. Felhúzok 100 vödör vizet a kútból és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a föld, szomjasak a fák, növé­nyek. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsol­nék. De nincs 3000 forintom. Mert százszázalék, hogy beköpne valamelyik szomszé­dom. Irigyek, mint a kutyák. Nem jó egyedül. Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha mindenki vidám körülöttem. Ha két napig nem megyek dolgozni a srácok már hiá­nyolnak. Azt mondják, dől belőlem a hülyeség. Legalább egy kutyám lenne, annak lehetne beszélni. Mint­ha csöngettek volna? Talán a postás... biztosan újságra kell az előfizetés? Hagyjál már a francba, te süket bari­fa! — Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon. — Kezét csókolom. Hol len­nék ilyenkor? Nézze már, le­vetkőztetett, ez a süket barifa. — Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő. — Az őszibarackfa. Bele­akadt az ingembe, én meg ki­bújtam belőle. — Azt hittem már, valakit felszedett, hogy megcsalja az Iduskát. — Ha nem lennék ilyen fá­radt. .. — felszednélek téged, gondolja, de nem mondja ki hangosan —, mert minek okozzon problémát magának. — Mit hozott, postás néni? — Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál. — öttel. Egyezzünk meg ötben. Jó? — Na itt írja alá, aztán itt se vagyok. — Mi ez? Tizennyolc forint? — Nyeremény. — A fene egye meg. Lehet­ne egymillió legalább! — Majd legközelebb! Visz­lát! — Várjon, igyon egy kávét — öt forintot a postás­nő zsebébe csúsztat. — Köszönöm szépen. Igen bőkezű. — Ugyan, Tehetem, hiszen nyertünk. Németh Endre rajza lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát. ötven vödör­rel még hátra van. Majd es­tére folytatom. Az almafákat is meg kell permetezni. A rózsák is nagyon tetvesek. Már semmi álmosság nincs bennem. Csak ne égne a sze­mem. Jó ez a hideg szoba, hideg ágynemű. Nem szabad akarok inni. A kávétól tudok aludni, mert minden reggel iszom kávét. Csengő cseng, egy asszony kiabál, tódul befelé a füst. Te jóságos ég! Elaludtam. A ká­véfőzőből a gumi is kifolyt és kint valaki ráfeküdt a csen­gőre. Nem elég, hogy csenget, még kiabál is. — Mi van? — Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenéves nő. — Ha nem tudja, mi az istennek csenget? — Baromfi összeíró vagyok, teljesen mindegy, melyik ház­ba csengetek be. Mindegyikbe be kell csengetnem. Milyen háziállat van maguknál? — Macska, és ott ki­kötve a vasárnapi ebéd, egy kakas. Kukorékolni is tud. — Köszönöm, ezeket nem írom föl. Kik laknak a szom­szédokban? — A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, másikban a Lacikáék. — A vezetéknevük mi? — Az öregnek valami sváb neve van, nem tudom meg­jegyezni. A Lacika lehet; Tóth, Kovács, Bognár, Vadász, Hor­váth — a fene tudja, olyan egyformák. Az asszony talán tudja. Kérdezze meg tőle. — Jó. Fölírom neki, hogy írja meg. — Nincs Itthon? Talán el­utazott? — Dehogy! Dolgozik. Két perce az állomáson találkoz­tunk, mikor jön haza, én meg megyek szolgálatba. Mielőtt visszafeküdtem vol­na az ágyba, számba vettem, hogy kik jöhetnek még. A villanyszámlás tegnap volt, a kéményseprő, vízóra-leolvasó, gáztűzhely ellenőr, faösszeíró, távirdász, fénykép-ügynök, az ócskás is jöhet még. Szép ki­látás. Minden nap jön valaki. Tegnap jött a jehóvisták hit­térítője. Ha még egyszer ide­jön, úgy rúgorrí ki, hogy a lába sem éri a földet. Négy órakor csengőszóra ébredtem. Különben is fel kellett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő felbosz- szantott. Pokolian nyűgös va­gyok, ha mélyen alszom, és felijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszéd- asszony jött kaporért. Nem tűri meg kertjében a kaprot, mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el és kell a ka­por. Nem szeretem az ilyen embereket. Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen emberek­nek nem, aki azért nem tűri meg, mert nem tetszik neki, vagy csak a helyet sajnálja a kaportól. Nem szóltam neki semmit, beküldtem a kertbe, hogy szedjep annyit, amennyit akar. Sajnos rászorulunk, mert amikor délelőttös va­gyok, ő intézi a számlákat és minden intézni valót. Rá lehet bízni a pénzt, a kapu kulcsát. Még ma nem ettem. Bele kell önteni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog az asszony miatta. Remélem nincs nagyon megfagyva, mert nincs kedvem melegíte­ni. Indulni kell. Holnap kezdő­dik minden élőiről. Csak esne az éjjel. Nagyon-nagyon kel­lene az eső. ötven vödör víz adósságom van a kertnek. _ ü NÓGRÁD — 1977. november 27., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents