Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Kass János Formák című budapesti kiállításáról

Gennagyij Jurov:

XXX

Ma újra érzem

ifjúságom: tiszta a távol, szép az út.

S3 érzem, mélyen^ lélektájon hajnali tüzek látója gyűlt. Érdemrend ez Alvern felett,

itt,

s nincs enrfai szebb '

kitüntetés —

így tartry.n én magamban

számon

megnyúlt ifjúságomért, azéét, hogy vagyok a világon, rr/unkával éltem s élek is...

Él nem olthatja semmi zápor, szél nem fojthatja lángjait.

S mindegy már, elhal-e a tűz majd:

pörkölt jegy virít telkemen,

3 hosszú idők mutatják még

fel,

meleget sugárzó szívem.

Végh Miklós fordítása

Szárnak a kultúráról

A szovjethatalom éveiben az országban a nyilvános könyvtárak száma több mint tízszeresére nőtt. A forradalom előtt alig kétszáz klub működött, 1975-ben több mint 135 ezer volt belőlük.

A Szovjetunióban évente csaknem 4,5 milliárd mozilátogatót regisztrálnak — csaknem háromszor többet, mint az Egyesült Államokban.

★

Az emberek kulturális színvonala emelése érdekében úgynevezett népi egyetemeket szerveztek az országban. A csaknem 30 ezer népi egyetemnek több mint 7 millió hallgatója van.

★

A Szovjetunió 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Ezek keretében évente körülbelül 20 ezer művész és műkedvelő utazik külföldre.

A tankötelezettségi törvény végrehajtásáról Salgótarjánban

Salgótarján város Tanácsa legutóbbi ülésén — többi között — megvitatta a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról szóló jelentést, összegezte az eddigi eredményeket, s megfogalmazta a további teendőket. Megállapították, hogy a városban a tankötelezettségi törvény végrehajtása eredményesen folyik. Mind a megyei, mind pedig az országos adatokhoz képest figyelmet érdemlőek az eredmények. A felmentések, a bukások, a pótlófoglalkozásokon eredménytelenül szereplők, a dolgozók általános iskolájából lemorzsolódók száma csökkent. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy az eddigi eredményekkel sem lehetünk még teljesen elégedettek, további teendők várnak mindannyiunkra a törvény végrehajtásában a jövőben is. E kérdésekről beszélgettünk Kugel Ti hóméval, a Salgótarjáni városi Tanács elnökhelyettesével.

— Mindenekelőtt szóljunk röviden a tankötelezettségi törvény végrehajtásának jelenlegi állásáról.

—*■ Amint azt a tanács ülésére készült jelentés is tartalmazza, a múlt tanév adatai szerint a salgótarjáni általános iskolások 93 százaléka végzi el az általános iskolát 14 éves korig. A túlkorossá válás, a lemorzsolódás aránya az utóbbi évek adataihoz képest folyamatosan csökken. Érvényes ez a megállapítás a felmentett tanulók számára is. A kevesebb túlkoros tanuló is mindinkább sikeresen fejezi be általános iskolai tanulmányait, amint azt a bukások számának csökkenése is igazolja. Az alsó tagozat második osztályában elvétve akad osztályismétlésre utasított tanuló, ami az új osztályozó- és értékelő-rendszerből következik. Ugyancsak e rendszer eredménye az is, hogy az ötödik osztályban szintén erőteljesen lecsökkent a bukottak száma. A mulasztás miatti osz- tályozhatatlanság ma már nem játszik komoly szerepet a tanévvesztésbén

— E rövid összefoglalásból is kitűnik a tankötelezettségi törvény végrehajtásának eredményessége Salgótarján városban. Minek köszönhető ez?

— Nincs mód a törvény végrehajtását segítő eszközök teljes részletezésére, így közülük csupán néhányat említek. Művelődésügyi osztályunk több módszert alkalmazott igen hasznosan a tanköteles gyermekek felderítésében. Természetesen, a szülők döntő többsége a felhívásra beíratja tanköteles gyermekét. Találkozhatunk viszont elvétve kisebb-na- gyobb szülői felelőtlenséggel, beiratkozási pontatlansággal. Társadalmi összefogással, például az úttörők, védőnők, lakónyilvántartók, óvónők, tanítónők, ifjúságvédelmi felelősök, szülők, a Hazafias Népfront aktíváinak tevékenysége nyomán legtöbb iskolánkban már száz százalékos a beiratkozási arány. To- vábbmenve, városunkban szinte száz százalékos az iskolaelőkészítés is. Ez a tudatosan irányított óvodai felvételeknek, kisebb arányban pedig az iskolaélőkészítőfoglalkozásoknak köszönhető. Az iskolelőkészítettség javításában azonban még van tennivalónk. E tárgykörben nagyon fontosnak tartjuk azt a jó gyakorlatot, amely az iskolák és az óvodák1 között az együttműködésben, a tartalmi tevékenységben mutatkozik meg. Az iskola- érettségi vizsgálatok segítenek abban hogy a még nem teljesen iskolaérett gyermekek felzárkózhassanak a korrekciós osztályokba, a gyógypedagógiai alanyok pedig a megfelelő intézménybe kerülnek. Tartalmi kérdésekről szólva, szintén a teljesség igénye nélkül említek meg néhányat. Például a tanévvesztés megszüntetését célzó kísérletet, amely már túl is nőtt a kísérleti iellegen, mindinkább gyakorlattá válik. Az iskolaotthonos forma ugyancsak hasznos szolgálatot tesz, s különösen fontos a kedvezőtlenebb körülmények közül induló gyerekek számára. A tantárgycsoportos oktatás hatékonyabb foglalkozást tesz lehetővé. A módszerek változatosságával találkozunk a felső tagozatokban is. Például a differenciált foglalkozás a tanítási órán, a játékos módszerek, a rendelkezésre álló manipulációs és más eszközök alkalmazása és így tovább. A napközis tanulók számának emelkedése szintén kedvező hatást vált ki. Jelenleg a tanulók 55 százaléka már napközis a városban. A felmentésekkel kapcsolatban örvendetes jelenség, hogy megváltozott az iskolák igazgatóinak szemlélete, igen gondosan mérlegelnek az esetleges felmentési kérelmekkel kapcsolatban. A felmentett tanulók a dolgozók általános iskolájában tanulnak tovább, 60 százalékuk befejezi tanulmányait. Említhetném még a pótló foglalkozások szerepét, a mozgalmi eszközök hatékonyságát, a szülői munkaközösségek, az ifjúságvédelmi bizottságok tevékenységét is, de hát ezúttal — mint mondottam — nem törekedhetünk a részletes kifejtésre.

— Milyen gondon jelentkeztek?

— Az, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtása alapvetően eredményesen folyik, nem jelenti azt, mintha nem volnának gondjaink is. Néhányat közülük. Említhetném a zsúfoltságot' amely az iskolák nevelő oktató munkájának minőségét befolyásolja. Tovább kell fokoznunk azon erőfeszítéseinket is, amelyek a szülői felelősség felébresztését, illetve ébrentartását célozzák némely esetekben. Van pár olyan család Salgótarjánban, ahol a szociális gondok, vagy a családi viszonyok rendezetlensége akadályozza a gyermek iskolai munkáját. Tovább lehetne erősíteni a társadalmi szervek, az üzemek tevékeny segítségét is a tankötelezettségi törvény végrehajtásában. Pél Iául az üzemekben a dolgozók megítélésében helyet Kaphatna annak figyelemmel kísérése, hogy a dolgozó milyen felelősen neveli gyermekét. E gyakorlat kimunkálása az üzemekkel közösen még nem történt meg. A tankötelezettségi törvény végrehajtását segíti együtt a Hazafias Népfronttal, a szülők parlamentje, a szülők akadémiája, amely a család és az iskola nevelőpartnerként való együttműködését szolgálja. A törvény végrehajtásának további eredményességéhez — a társadalmi segítségnyújtás folyamatos igényén túl — az iskola a módszerek további eredményes kimunkálásával és alkalmazásával járul hozzá.

T. E.

Farkas Ilona:

Éjszakát sts íis Mfáss

— Tudja, van olyan ember elaludnom..nem szabad elebben a körzetben, akinek aludnom, mert a kávét fel- kilenc Adyt számolok le és tettem a gázra. Ezt kell ál- egy huncut vasat nem ad, de landóan hangosan mondanom, még meg sem köszöni. mert különben elalszom. Ha

— Van ilyen. most eloltanám a gázt; bizto- Végre elment. Legalább san nem tudnék elaludni. De

annyit nyertünk volna ezen a nem oltom el, mert kávét

Kialvatlan szemekkel, amikor semmi tartás nincs az emberben, egy átdolgozott éjszaka után milyen is lehet a világ? Keserű. Keserű a szám is a rengeteg bagótól. Le kéne dőlnöm kicsit, mielőtt belevetem magam a kerti munkába. Nincs nagy kedvem hozzá, de meg kell csinálni, mert az asszony is holtfárad- tan jön haza.

Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megvetetle- nül hagyott, másikat a kert. A kert az erősebb. Felhúzok 100 vödör vizet a kútból és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a föld, szomjasak a fák, növények. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsolnék. De nincs 3000 forintom. Mert százszázalék, hogy beköpne valamelyik szomszédom. Irigyek, mint a kutyák. Nem jó egyedül. Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha mindenki vidám körülöttem. Ha két napig nem megyek dolgozni a srácok már hiányolnak. Azt mondják, dől belőlem a hülyeség. Legalább egy kutyám lenne,

annak lehetne beszélni. Mintha csöngettek volna? Talán a postás... biztosan újságra kell az előfizetés? Hagyjál már a francba, te süket barifa!

— Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon.

— Kezét csókolom. Hol lennék ilyenkor? Nézze már, levetkőztetett, ez a süket barifa.

— Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő.

— Az őszibarackfa. Beleakadt az ingembe, én meg kibújtam belőle.

— Azt hittem már, valakit felszedett, hogy megcsalja az Iduskát.

— Ha nem lennék ilyen fáradt. .. — felszednélek téged, gondolja, de nem mondja ki hangosan —, mert minek okozzon problémát magának.

— Mit hozott, postás néni?

— Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál.

— öttel. Egyezzünk meg ötben. Jó?

— Na itt írja alá, aztán itt se vagyok.

— Mi ez? Tizennyolc forint?

— Nyeremény.

— A fene egye meg. Lehetne egymillió legalább!

— Majd legközelebb! Viszlát!

— Várjon, igyon egy kávét — öt forintot a postásnő zsebébe csúsztat.

— Köszönöm szépen. Igen bőkezű.

— Ugyan, Tehetem, hiszen nyertünk.

Németh Endre rajza

lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát. ötven vödörrel még hátra van. Majd estére folytatom. Az almafákat is meg kell permetezni. A rózsák is nagyon tetvesek. Már semmi álmosság nincs bennem. Csak ne égne a szemem. Jó ez a hideg szoba, hideg ágynemű. Nem szabad

akarok inni. A kávétól tudok aludni, mert minden reggel iszom kávét.

Csengő cseng, egy asszony kiabál, tódul befelé a füst. Te jóságos ég! Elaludtam. A kávéfőzőből a gumi is kifolyt és kint valaki ráfeküdt a csengőre. Nem elég, hogy csenget, még kiabál is.

— Mi van?

— Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenéves nő.

— Ha nem tudja, mi az istennek csenget?

— Baromfi összeíró vagyok, teljesen mindegy, melyik házba csengetek be. Mindegyikbe be kell csengetnem. Milyen háziállat van maguknál?

— Macska, és ott kikötve a vasárnapi ebéd, egy kakas. Kukorékolni is tud.

— Köszönöm, ezeket nem írom föl. Kik laknak a szomszédokban?

— A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, másikban a Lacikáék.

— A vezetéknevük mi?

— Az öregnek valami sváb neve van, nem tudom megjegyezni. A Lacika lehet; Tóth, Kovács, Bognár, Vadász, Horváth — a fene tudja, olyan egyformák. Az asszony talán tudja. Kérdezze meg tőle.

— Jó. Fölírom neki, hogy írja meg.

— Nincs Itthon? Talán elutazott?

— Dehogy! Dolgozik. Két perce az állomáson találkoztunk, mikor jön haza, én meg megyek szolgálatba.

Mielőtt visszafeküdtem volna az ágyba, számba vettem, hogy kik jöhetnek még. A villanyszámlás tegnap volt, a

kéményseprő, vízóra-leolvasó, gáztűzhely ellenőr, faösszeíró, távirdász, fénykép-ügynök, az ócskás is jöhet még. Szép kilátás. Minden nap jön valaki. Tegnap jött a jehóvisták hittérítője. Ha még egyszer idejön, úgy rúgorrí ki, hogy a lába sem éri a földet.

Négy órakor csengőszóra ébredtem. Különben is fel kellett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő felbosz- szantott. Pokolian nyűgös vagyok, ha mélyen alszom, és felijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszéd- asszony jött kaporért. Nem tűri meg kertjében a kaprot, mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el és kell a kapor. Nem szeretem az ilyen embereket. Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen embereknek nem, aki azért nem tűri meg, mert nem tetszik neki, vagy csak a helyet sajnálja a kaportól. Nem szóltam neki semmit, beküldtem a kertbe, hogy szedjep annyit, amennyit akar. Sajnos rászorulunk, mert amikor délelőttös vagyok, ő intézi a számlákat és minden intézni valót. Rá lehet bízni a pénzt, a kapu kulcsát. Még ma nem ettem. Bele kell önteni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog az asszony miatta. Remélem nincs nagyon megfagyva, mert nincs kedvem melegíteni.

Indulni kell. Holnap kezdődik minden élőiről. Csak esne az éjjel. Nagyon-nagyon kellene az eső. ötven vödör víz adósságom van a kertnek. _

ü NÓGRÁD — 1977. november 27., vasárnap