Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
E gyedül ült a gyorsvonat elsőosztályú fülkéjében, és életében nem sokadszor, de most elégedett volt. Igazán szinte a nemzetközi színvonal határát súrolja ezekkel az elegánsan berendezett, kényelmes kocsikkal a Magyar Államvasutak — gondolta — és kényelmesen elterpeszkedett a pirosbársonnyal bevont ülésen. No, még ez is, figyelt fel rá, miközben Ches- terfieldje hosszú hamuja egy balra ívelő kanyarban, talán a rázkódástól, mert az igazán nem olyan cigaretta, aminek még csak a hamuja is idő előtt lehull a cigarettavégről — a plüssre esett, s a tolóajtó előtt állók felé irányított kényszeredett mosollyal söpörte le róla — szóval még ez is nagyban jelzi a kultu- rálódást. És tükör is van mindkét oldalon és képek, valami... valami Gorsium leletei és a réges-régi székes- főváros. .. Igen van valamilyen régiséghez, történelmi múlthoz ragaszkodás bennünk, hogy ezt a várost ma Székes- fehérvárnak hívják — elmélkedett. Mert hát — töprengett volna tovább, de semmi sem jutott eszébe azon városról, amivel esetenként dicsekedni szoktak. Mindegy, nyomta el félig szitt cigarettáját a MÁV-felhctsz'ámra — szóval néha; mert régi hagyma-szereteté- vel azóta sem hagyott fel, a legdöntőbb pillanatokban közölte valaki, mellette fekve, meztelenül: De büdös hagymaszagod van! Izgatott volt, mert nem, nem találta neszeszerében a szájsprayt. Pedig érezte, a pályaudvar előtti bisztróban megivott konyaktól és ettől a rohadt Chesterfieldtől is, nem lenne kellemes senkivel szót váltani. Mert a bűz... Pedig itt a tolóajtó előttazakék- farmeros lány... Igen, az a szőke, hosszúhajú, teltidomú... Újra kezébe vette a forgatókönyvet, s elolvasott néhány sort belőle. (Kamera közelít. Félsötétben B. és Z. az ágyon...) Zita? Hogy lehet ilyen nevet adni valakinek? — dühöngött, de senkire sem figyelve, bár a kalauz megkocogtatta lyukasztójával fülkéje ajtaját, de ő visszaintett: kezelte már a jegyét, szóval, senkire sem figyelve próbálta tovább olvasni a gépelt oldalból még hátralevő néhány sort... B.: Rohadt munka volt? Z.: (rövid szünet után) Igen. B.: Ne haragudj, hogy tudtam előbb jönni! le a lépcső legfelső fokáról, mert hát a sportot aktív kora óta sem hagyta abba, s két-három „rosszgyereket” is leterítene most is jó néhány kemény, határozott, erőtől duzzadó ütéssel —, s rohant is volna a büfé felé, hogy megvegye a két üveg sört — ennyi elég lett volna úticéljáig, amikor... Még napokkal később is azon gondolkodott, hogy bár a forgatókönyvben is vannak hasonló (vagy talán csak egy?) — jelenetek, de erre, hogy ez az életben is előfordulhat... Hát nem! Egyszerűen giccsnek, szentimentalizmus- nak könyvelte volna el talán, s ki is húzza igen-igen hegyes ceruzájával, mert csak azt használt, ha... Leugrott az utolsó lépcsőről, mozgott még a vonat, amikor a büfé felé szaladtában valaki utána kiáltott: — J.! J. ! J.! A lendülettől állt meg csak két lépésnyire. Nevét kiáltották. És... és... és valamilyen ismerős hang. Lefékezett, visszafordult. Szőkén szálló haj, s nevető kék szem szaladt felé. Tárta volna ölelésre karját, de aztán — mint olyan em— Szaladj, szaladj!’ — Muszáj! Ne hara- gulj, szaladok, ne haragudj... ne haragudj — És megfordult, s szaladt. A szóra állt meg: — J.! Elfelejtettem mondani, itt van a fiad is! A fiunk.-! — Hol? — Ott! Ott! Ott! — mutatott az állomásépület kivilágított sarka felé az asszony. Az utolsó kocsira sikerült csak felkapaszkodnia. Lihegve, szinte rettentő erőfeszítés-számba menően húzta le az egyik ablakot — mégsem olyan úri cég ez a Magyar Államvasutak — villant át agyán — és/kitekintett. Az asszonyt látta csak, hogy szaladva vonszol valami kisembert a vonat után, a fiam, gondolta, az én fiam, de ez sem jutott el tudatáig, csupán egyetlen szót vélt áthallani a gyorsvonat egyre csattogó robogásán át: Apuci! Édes apucikám! Állt még az ablak mellett. Nem bánta, szemébe élesen belemetsz a szél hidege. Csak állt ott a lehúzott ablak mellett mígnem egy cigánygyerek rá nem rivallt: — Mester! Ha melege van, ne itt lógassa ki magát! Észheztért, s visszament fülw a iratos hamutartóba, s aztán csupán egyetlen félpillantásra méltatta a fülkéje előtt egymásnak préselődő utasokat. Igazán, mert jószívű ember, szívesen behívott volna közülük néhányat ide, hiszen úgyis egyedül van, de hát mit szólna a kalauz, meg egyébként is... Eleinte, amikor nekilátott a forgatókönyv olvasásának, remélte; gyorsan eltelik majd ez a néhány óra, hisz ritka témához nyúlt a tollal az ifi- one, amiből még lehet valami Mert a mostanság üfeMüue ipókhnondáwnál la szókimondóbb szituációkat vetített ki — legalább is fi, lelki szemei előtt már a mozivásznon pergő cselekményt látta, s szinte érzékelte, homlokát meg is törölve, a hatást, amit azok a jellegzetes rendezői fogásoka nézőkből kiváltanak, persze ő csak a díszbemutatóra meghívott egzisztenciák tenyér- összeverésére gondolt. Szóval, a kezdeti lelkesedés után mindinkább ellaposodottnak könyvelte el a forgatókönyvet, mert. volt már ilyen, sa fene tudja, mire mennék azzal a nagy szókimondásos, rendhagyóan beállított jelenettel. Bár igaz, még Jancsó sem merészkedett odáig, hogy olyan vad, de ugyanakkor szimbólumként is felfogható erotikát vigyen vászonra — gondolta —, mert a fiú forgatókönyvének az a jelenete, amikor... Üjabb cigarettára gyújtott, s megúnt gondolkodni. Kinézett a tolóajtó fél négyzetméternyi üvegén túlra, ahol egymáshoz préselődve álltak az utasok. Persze — mondta magában — nekik már nem jutott hely sehol- sem. Feketevonat, feketevonat — ismételgette a valaha, valamelyik kollégája által „gyár tott” film címét. Talán csak a negyediket szívta „Imported by MONIMPEX” címkével ellátott, egyébként Chesterfield nevű cigarettájából, s máris elnyomta. Nem ízlett neki, s egyébként sem figyel rá senki: Kossuthot, vagy Munkást szív-e? Tökmindegy! Érezte, áporodott a szája, s hiába emelte ki táskájából - nesze- szerét, szájsprayt nem talált benne. Pedig gusztustalan egy bűzös száj... Volt már rá alkalma az effajta „rádöbbené- sekre”, mert — esetenként be is vallotta: parasztszülők gyermeke —, sőt, negyvenöt után kifejezetten jót tettek előmenetelének a mindenféle hivatalos okmányba történt effajta bejegyzések, s az azt követő szóbeli közlések, hogy: kenyeret, meg hagymát zabáltunk Z.: (Meztelen karját kinyújtja a paplan alól, s megsimogatja B. fejét). Nem haragszom. Tudom mit csináltál, hol voltál. És egyébként is_ A mi problémáink nem ebből állnak! B.: Hanem miből'? — Z.: Nagyon jól tudod! Miért kérdezed ilyenkor (A még égő éjjelilámpa felé nyújtva másik meztelen karját, amely mozdulattól a paplan iecsúszik meztelen felső- testért . ? bér, aki ismeretlenben ismerőst vél felfedezni, s rájön: nem az, aki dermedett kéznyújtásba váltott a tíz ujj mozdulata. — J.! Te yagy az? J.! Te vagy az? — ismétlődött a kérdés. — Igen én vagyok. Akart még valamit mondani, de nem jött ki a száján. — Rég láttalak. — Én is téged. Te egyet™ — Hogy vagy? — JÓL Új filmet forgatok, a könyve mát Itt "van nálam kéjébe. Senki sem szállt fel a kupéjába ezen az állomáson. Nyugalmat erőltetett magára és ismét elővette a forgató- könyvet. Z.: (félmeztelenül, kezét B. fejen nyugtatva) Nekünk sohasem lehet gyerekünk. B.: Miért mondasz ilyen szörnyűséget? Z.: (B.-től elfordul,' de egyik melle látható, s kezébe temeti arcát). Mert™ a negyedik abortusz után már egyetlen orvos sem biztatott! K o, nekem ebből elég — gondolta, s független attól, hogy a szájsprayt nem találta meg, újra elővette cigarettáját és rágyújtott Jó feneke van ennek a far- meros lánynak — gusztálta végig újólag a tőle csupán néhány centimétemyire feszülő látványt, olyannyira, hogy már gondolatban levetkőztetve, keze alatt érezte- a szőke gömbölyűségét, de aztán azt is megunta. Kibámult az ablakon. Jóformán csak elsuhanó fényeket látott; néhol a falvak hosszan elnyúló, sápadt negyvenes-égős villanyfüzérét, aztán néhány perc múlva meg, egy-egy kisváros higanygőzös lámpáinak ele-, gánsan ívelő füzérét... Menynyit változott ez a vidék — gondolta — miközben tekintete újra végigsimította, szinte tapintható érzékletességgel a farmeros lány izgató gömbölyűségét, de csak pillanatnyi volt a kihagyás, mert aztán szemét le nem véve az ablak négyszögéről, bámulta újra a sötétben alig-alig kivehető tájat. Neonfelirat suhant el mellette, s tudta, a következő állomáson legalább tíz percet kell állniok. Rohadt magyar vonatok — dühöngött — bezzeg... Aztán, hogy elnyomta az ezt is alig félig szítt cigarettát, indulatai alábbhagytak. A félig-meddig olvasott forgatókönyvet a polcra tette, riportermagnóját pedig — nehogy megint közel hatezer forintot kelljen kidobnia az ablakon, mint egy évvel ezelőtt, amikor mindenki szeme által láthatóan hagyta ott az ülésen, s mire cigarettavásárlásból néhány perc múlva visszatért, hűlt helyét találta —, most irhabundáia alá rejtette. Csak nem szúr így szemet a farmeros lány nak — gondolta — mert a' nézegetett be ide a legtöbbet, Hirtelen — lehet vészfékkel — állt meg a vonat. Gyorsan, rugalmasan ugrott a vonaton, ha csak még , meg nem lo vasi tóttá valaki a polcról. Egészen jó, s képzeld, néhány tehetséges színésszel is sikerűit már egyezségre jutnom. Talán ebből is lesz valami... — Eddig mindenedet láttam. Tetszettek. — Bókolsz... — Neked...? Tudod, sosem tettem! — örülük. Igazán, örülök. ' Másodpercig álltak csak szótlanul, amikor megszólalt a megafon: — A K-ra induló gyorsvonat azonnal indul Figyelem. A K-ra induló gyorsvonat azonnal indul! C igarettára gyújtott volna, de helyette feláll: és lehúzta az ablakot Szemébe megint éles csípősséggel vágott bele a szél. Bírta egy ideig, s aztán nem tudta: a huzattól, vagy mástó: könnyes-e a szeme...? Leült de aztán meggondolta magái és a forgatókönyvet kidobta a: ablakon. Hosszan nézte, amin) óriásira nőtt hópihékként repülnek, szállnak, repkednek e vonat szédítő sebessége által kevert légáramban a kézirat, a még végig nem olvasott forgatókönyv lapjai a; őszi éjszakában... Karácsony György Ady Endre: 4 magyar Messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek. Szeíhetliy Imre illusztrációja Ady és a nagyvilág Beszélgetés Dr. Demeter Tibor bi bliográfussál Dr. Demeter Tibor évtizedek óta gyűjti a magyar irodalom idegen nyelvű fordításait, elsősorban az 1800. óta megjelent versekét. Appohyi Sándor munkáját folytatja ezzel, aki 1812-ig figyelte a régi magyar irodalom útját a világban. Hasonló folytatás volt Szinnyei Józsefé is, dé ő csak magyar nyelven adta meg adatait. Demeter Tibor a fordítás nyelvén is rögzíti a tételeket Demeter Tibor eredeti szakmái szerint jogász, és mérnök. Bibliográfussá a személyes érdeklődés, az irodalom szeretete és a szakmai önképzés tette. Az Országos Széchenyi Könyvtár Hunga- rica gyűjteményét, a Corvina Kiadót és a Petőfi Irodalmi Múzeumot évtizedek óta látja el értesüléseivel, melyekhez az egész világot behálózó levelezőkapcsolatok révén jut. Szeret levelezni. Nyolc nyelven beszél, ír és olvas, ismerj továbbá 62 nyelv írásjegyeit és nyelvtanát, szótárral azokon is eligazodik. Levelező partnerei: könyvtárosok, szerkesztők, lektorok. Nem éri be a bibliográfiai adatokkal, minden esetben megküldeti magának a kiadványt is, vagyis szaknyelven szólva: autopsziával dolgozik. 1972-bfn a Petőfi-évforduló előtt a kiskőrösi könyvtár megvette kéziratos Petőfi-bib- liográfiájának két. hatalmas kötetét. Ebben a munkában minden versnél meg lehet találni a fordítás nyelvét, idejét, megjelenési helyét, a fordító nevét, a kiadvány jellegének, formájának leírását. Kiderül belőle, hogy Petőfit jóformán a vüLág minden tá-. ján ismerik — a nyelvjárásokat nem számítva — verseinek tekintélyes részét mintegy hatvan nyelvre lefordították. Most az Ady-évforduló kapcsán felkerestem Demeter Tibort, hogy megkérdezzem: értesülései szerint Ady életműve mennyire ismert a világban? — Adyt á kortárs emigránsok kezdték népszerűsíteni a 20-as évek elején. Elsősorban Kassák Lajos köre Bécsben, ám a súlypont csakhamar áttevődött Párizsra, — mondotta. — Bizonyára nem véletlen, hogy a „Párizs az én Bakonyom” költőjét választott városa fogadta szívébe, hogy ő, akire Beaudlaire és Verlaine annyira hatott, az ő nyelvükön kezdjen szólni a világhoz! Ha természetesnek látszik is, mégis van benne szerepe a véletlennek. Mivel ott is az odakerült magyarok kezdték, népszerűsíteni, ők pedig nem evégett mentek Francia- országba. De a körülmények összejátszása folytán csakugyan ott születtek a legjobb fordítások. Kezdve Gáldi László, Gáspár Margit munkálkodásán, a Sauwageot-kör közreműködésén egészen Ga- ra László vállalkozásáig, aki 16 igen kiváló költőt nyert meg tolmácsul. Európában az orosz a másik nagy világnyelv, amelyen Ady sok verse szól és igen jól, különösen ki kell emelnünk Leonyid Martinov munkásságát, aki a magyar líra lelkes és avatott tollú átültető je. A Szovjetunió sokféle nyelve közül az ukrán és a kazah fordításokról is feltétlenül meg kell emlékeznünk a válogatás és a tolmácsolás színvonala miatt de bizonyára sokkal több van, ám nem mindegyiknek a híre jut el hozzám. Igen sok fordításról tudok viszont a velünk szomszédos népeknél. Még Ady életében románra fordította verseit a vitapartner-ellenfél, Oklavián Goga, s azóta is szüntelenül folyt az átültetés, ami érthető is, ott ahol magyar és román irodalmárok képeznek hidat egymás értékeihez. Hasonló a helyzet Csehszlovákiában, és Jugoszlfiviában is: cseh, szlovák, szerb, horvát, vend, szlovén, makedón nyelven jelentek meg válogatott kötetek, köztük prózai antológiák is. Egyedül szlovák nyelven 10 önálló kötetről 'tudok, de a többi nyelven sem kevés a kiadványok száma. Bár a lengyeleknél nincs meg az előbb említettek kétnyelvűségének előnye, mégis több kötetnyi válogatással (prózaival is) dicsekedhetnek. A finneknél különféle antológiákban köirülbelül 30—40 vers jó fordítása forog közkézen. Kisebb mértékben jutott el Ady-életmű a német nyelvterületre, s a fordítások közül is csak Franyó Zoltánéit mondanám igazán jónak. A többi európai nyelvein hol több, hol kevesebb Ady-ver- set találunk. Van svéd, norvég, dán, angol, spanyol — utóbbi Közép- és Dél-Ameri- kában is — bolgár, holland tolmácsolás, több eszperantó, igen kevés portugál. — Angol alatt, gondolom, európai angolt értett. De mi a helyzet az északamerikai angol fordítások terén? — Amerikában tekintélyes, 500 lapos kötet jelent meg 1969-ben de addig is voltak kiadások, nem szólva a lapokban, folyóiratokban megjelent versekről. Amerika különben a „vad fordítók” hazája: ha eszébe jut egy gazdag könyvmolynak, fordít és kiadja a kötetet, olykor Persze rá sem lehet ismerni a költőre. De az ilyeneket legfeljebb kuriózumként veszem kézbe. Csak azért említem, mert tudnunk kell, hogy ott ez is előfordul. Ahol annyi a magyar, verskedvelő is akad. Azt viszont kevesen sejtik, hogy még Joyce Ulysses-e is magyar, vagyis a modellje eigy Virág Lipót nevű hazánkfia volt.,. ■— De térjünk vissza közelibb tájakra, egzotikusabb földrészekre. Ismeri Adyt a harmadik világ? — Kevéssé. Itt-ott igen.' Azok a népek, amelyeknél most kezd kibontakozni a folklór a műköltészet, nemigen tudnak mit kezdeni vele. Akkor sem értenék, ha fogalom kincsük alkalmas volna a fordításra. Amilyen könnyen befogadják Petőfit, olyan nehezen boldogulnak Adyval. Egyébként is különös jelenség tanúi vagyunk: nyugaton, ahol Adyt könnyen megértik, az olvasók jobban szeretik a prózát, keleten pedig, ahol ősi kultúrák örökségeként él a vers ösztönös igénye — Ázsiára gondolok, ahol a verset vélik „igazi” irodalomnak, az emberiség ősi anyanyelvének — még nehéznek találják. Nem véletlen hogv Közép- és Kelet-Euró- pában hat Ady a leginkább: itt még él a vers tömeges kedvelése, de az irodalmak már alkalmasak a tolmácsolására, az olvasók is a befogadására. Hogy Ázsiában mennyire fennáll az előbb említett megértési akadáiy, azt egy példával érzékeltethetem: nálunk tanuló koreai diákok a Petőfi Múzeumban próbálgatták, sikerül-e Adyt fordítaniuk? A „Tüzes seb vagyok” című versből valami ilyesmi lett: Tiszteletreméltó hölgy, epekedem utánad”. Vannak nyelvek, amelyeken nem tűr nyomdafestéket, illetlennek számít a másféle hang, néha még a Petőfié is, nemhogy az Adyé! Az iszlám világa sem fogadja be egykönnyen, de azért már kaptam olyan antológiát, amelyben Petőfi versei mellett ott volt pár Ady-vers is. India fogékonyabb iránta. Bengali nyelven is jelent még ke sőt a Fülöp-szigetek ta- galog nyelvén is. ezen a két nyelven Ady volt a magyar irodalom első hírvivője. Japánul két antológia szólaltatta meg héberül egy (különös érdekessége, hogy arameus kifejezések tarkítják), kínai és vietnami fordításról viszont nem értesültem. Az évforduló bizonyára sok kiadást hoz majd, de ezek csak később érkeznek hozzám — fejezte be bizakodóan beszélgetésünket. Bozóky Éva NÓGRÁD — 1977. november 27., vasárnap y \ I
