Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
IneissklffisBi Az új thaiföldi kormány jelezte. hogy meg kívánja javítani viszonyát az indokínai szomszédországokkal, mindenekelőtt az ötvenmillió lakosú Vietnami Szocialista Köztársasággal. Természetesen azt csak az idő fogja megmutatni, hogy ez a szándék — sőt: miniszterelnöki ígéret — milyen tettekben ölt testet Az utóbbi hónapokban ugyanis határvillongások és gazdasági megtorló intézkedések mérgezték Thaiföld és a Vietnammal kölcsönös szolidaritási viszonyban élő Laosz, illetve Thaiföld és Kambodzsa kapcsolatait. Ha az új thaiföldi vezetés valóban képes szakítani az amúgy is zsákutcába torkolló „provokációpolitikával”, az figyelemre méltó fejlemény lesz ebben a sokat szenvedett térségben. Diplomáciai áttörés Még emlékezhetünk rá: éppen Thaiföld volt — támasz- pohtjaival — az egyik utolsó ugródeszka az indokínai népek elleni amerikai háborúban. Politikailag és erkölcsileg egyaránt van tehát jóvá- tennivalója a térség felszabadult országaival szemben. Ez utóbbiak egyébként —, mint a közelmúlt közös vietnami- laoszi állásfoglalása megerősítette — a maguk részéről a békés egymás mellett élésre és az annak szellemében megvalósítandó együttműködésre törekszenek a többi délkeletázsiai országgal. Hozzátehetjük: " nemzetközi helyzetük megszilárdulása is azok közé a tényezők közé tartozik, amelyek a viszony megjavításának irányába ösztönözhetik a thaiföldi kormányt. Különösen áll ez a Vietnami Szocialista Köztársaságra, amelynek az 1977-es esztendő régóta érlelődő diplomáciai sikert hozott: az ország végre elfoglalhatta méltó helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Vietnami Szocialista Köztársaságot több mint száz állam ismerte el, s világpolitikai helyzetének, tekintélyének erősödését tükrözte az idén Pham Van Dong miniszterelnök franciaországi és skandináviai útja csakúgy mint a közelebbi, dél-ázsiai térségben a Phán Hien miniszterelnöki különmegbízott által tett látogatókörét (Indiában, Pakisztánban, Bangla- desben, Afganisztánban, Nepálban, és Sri Lankában), s itt érdemel említést Nguyen Duy Trinh külügyminiszter több délkelet-ázsiai országba szóló újabb keletű meghívása ' is. A szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, köztudomásúan szolidárisak voltak az indokínai népek szabadságharcával, s támogatják őket a békés építőmunkában is — erről éppen Le Duan, a Vietnámi Kommunista Párt főtitkára emlékezett meg igen meleg szavakkal Moszkvában a szo\gjet jubileumi ünnepségen. Ratáregyezmjény Mind Vietnam, mind Laosz életének és nemzetközi helyzetének fontos eseménye volt a minap, hogy — a ratifikációs okmányok kicserélésével életbe lépett a két ország huszonöt éves barátsági és együttműködési szerződése, valamint a vietnami—laoszi határegyezmény; mindkettőt idén nyáron a Le Duan vezette pánt- és kormányküldöttség laoszi látogatásakor írták alá. (Ezeket a szerződéseket nagyszámú egyéb, többek között kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési, gazdasági és műszaki segítségnyújtási megállapodás egészíti ki.) A vietnami—laoszi szerződésrendszer együttesen azt jelenti, hogy ez a két ország, amelyet barátaik okkal tekintenek a szocializmus előőrseinek Délkelet-Ázsiában, a világ egy újabb térségében mutat példát az államközi kapcsolatok új típusú, internacionalista alakításában. Vietnam és Laosz ez alkalommal is kifejezésre juttatta, hogy szorosabbra fűzi együttműködését és szolidaritását a szocialista testvérországokkal. A kommentárok világszerte felfigyeltek az egyezmény egyik olyan momentumára, amely egy közvetlenül szomszédos indokínai országra, Kambodzsára vonatkozik: Vietnam és Laosz üdvözölte a szomszédos népnek azt az elhatározását, hogy független, békeszerető, semleges és demokratikus országot építsen fel, s azt is hozzátette, hogy a béke viszonyai közepette a három ország együttműködése szolgálatot tehet a nemzeti függetlenség megszilárdításának és a társadalmi haladás ügyének. Békés építőmunka Magától értetődik, hogy — több mint három évtized függetlenségi küzdelmeit, háborús megpróbáltatásait követően — az indokínai népek éppen ebben érdekeltek. Abban, hogy az újjáépítésnek és a szocialista holnap alakításának minél kedvezőbbek, nyu- godtabbak, kiegyensúlyozottabbak legyenek a külső feltételei. A vietnami—laoszi szerződések, a két ország külpolitikai erőfeszítései ezt szolgálják, s ezzel egyszersmind hozzájárulnak ahhoz is, hogy megvalósuljon a térség nagyobb ígérete: a szocializmus erőinek további »megszilárdulása Indokínában. S. P. Hova taszítják Japánt? '.Hova taszítják Japánt”? címmel „Szemleíró” aláírással cikk jelent meg a moszkvai Pravda szombati számában. ;,Az utóbbi időben Japán és r Kínai Népköztársaság közötti béke- és barátsági szerződés megkötésének problémája. meglehetősen kiéleződött, -ezzel együtt felélénkültek Japánban az ilyen vagy olyan formában idestova három éve folyó viták. Ezt egyrészt az váltotta ki, hogy a kínai vezetőség fokozza nyomását Tokióra, erőlteti a szerződés megkötését. Másfelől Japánban — nem utolsósorban a Kínai Népköztársaság kezdeményezésére és támogatásával — aktivizálódtak azok a belső erők, amelyek ugyanebbe az irányba , hatnak. . Arról van sző, hogy a kínai vezetőség ultimátumszerűén követeli, vegyék be a szerződésbe a harmadik országok, „hegemóniájával” való szembenállás tételét. Egyáltalán nem titkolják e tétel szovjetellenes jellegét, amely nyilvánvalóan kiemeli a szerződést a japán—kínai kétoldalú kapcsolatok kereteiből és a más országokkal szembeni konfrontáció eszközévé teszi. Bármennyire is erősítgetik a szerződés mielőbbi megkötésének japán hívei, hogy úgymond a „hegemónia” elleni harc elvont fogalom, nincs konkrét iránya, teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerződéssel Japán mindenképpen szolidaritást vállalna Kína jelenlegi külpolitikai vonalával. 21 NÖGRÁD - 1977. november 27., vasárnap Városnézés A hazánkban tartózkodó Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Jean Kanapa az FKP PB tagja a szombati napot Budapest nevezetességeinek megtekintésével és pihenéssel töltötte. (MTI) Kommentátorunké, Réti Erviné a szói Barre A hét 3 kérdése Szíriában Szombat reggel katonai repülőgép fedélzetén Szíriába utazott Raymond Rarre, francia miniszterelnök Guiringaud külügy- és Rossi külkereskedelmi miniszter kíséretében. Raymond Barre az első francia miniszterelnök, aki Szíriába látogat, de nem ez az első csúcsszintű kontaktus a két ország között: Asszad, Szíriái elnök 1976. júniusában Giscard d’Estaing köztársasági elnök vendége volt Párizsban. Sztrájk a láthatáron Az olasz gazdasági és szociális helyzet súlyosbodása miatt a legnagyobb szakszervezeti szövetség, a CGIL egyre inkább fontolóra veszi, hogy általános sztrájkot tart. A szakszervezet Rómában tanácskozó vezetősége szombaton egységre és harci következetességre szólította fel a dolgozókat, különösen pedig a szocialista-szociáldemokrata többségű UIL-t, amely az utóbbi napokban béküléke- nyebb magatartást tanúsít a kormánnyal szemben. A negyven óra, amelyet Szadat Jeruzsálemben töltött nem rengette meg a világot, de annál súlyosabb bonyodalmakat idéz fel a Közel-Keleten. Miközben egymást érik a hírek, álhírek és cáfolatok, hogy esetleg még az idén december 20-a után, összeülne a genfi békeértekezlet, az arab világ minden eddiginél megosztottabb képet mutat. Fennáll a reális veszélye annak, hogy összehívják ugyan a konferenciát a svájci városba, de az egész lépés igazából karikatúrája lenne a valódi „genfi szellemnek”, s többen távol maradnának a közvetlenül érdekeltek közül. 1. Milyen visszhangot váltott ki az arab világban Szadat utazása? Már a két esztendővel ezelőtt, 1975. szeptemberében megkötött sínai megállapodás is valóságos vízválasztónak bizonyult az arab világban, miután Egyiptom tulajdonképpen kivált a frontállamok köréből. Ettől kezdve hiába hangoztak el önmagukban talán nem kifogásolható nyilatkozatok Kairóban, az Egyiptom által vállalt feltételek jelezték: még akkor sem lennének képesek a szolidaritás jegyében fellépni, ha történeSzadat nyílt támogatóinak tábora viszonylag szűk: az Arab Liga huszonkét tagja közül Szudán, Marokkó és Omán helyeselte fenntartás nélkül az egyiptomi államfő döntését. Igaz, számolni lehet azzal, hogy Tunézia is az óvatos támogatók közé lép és Szomália, amely annak idején szembefordult a sínai alkuval — az új helyzet, s az Etiópiával vívott háború miatt — ugyancsak csatlakozik. Felemás nyilatkozatok láttak napvilágot Szaúd-Arábiában. A legbefolyásosabb olajállam, s egyúttal Egyiptom egyik fő hitelezője, egyrészt örül annak, hogy a Pax Americana, az amerikai recept szerinti békerendezés előrehalad, másrészt viszont az iszlám szent helyeinek fanatikus őreként, nem nézhette derült tekintettel, amint az egyiptomi elnök, puszta jelenlétével szinte szentesíti az izraeli jelenlétet Jeruzsálemben, a muzulmánok Mekka és Medina- utáni harmadik, legszentebb városában. A bírálók közé sorakozott fel Líbia, Algéria, Szíria, Dél-Jemen, Irak és természetesen a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet. A legmesz- szebb Líbia jutott ismét szakítás történt, sőt Tripoli az egyiptomiak kizárását követeli az ar/ib államok szervezetéből. Kairó ellenlépéseket tett, Marianetti, a CGIL főtitkár- helyettese elemzésében „sok szempontból döntőnek” nevezte a szakszervezeteknek a kormánnyal küszöbönálló tanácskozását Kibővítve tárgyalnak Ndabaningi Sithole tisztele- tes, az Afrikai Nemzeti Tanács elnöke, akit a rhodesiai Smith-kormány meghívott tárgyalópartnernek, Smith javaslatára válaszolva kijelentette, hogy az alkotmányozó tárgyalásokat ki kell bővíteni és belevonni a hazafias front képviselőit is. Sithole, aki jelenleg az Egyesült Államokban iparkodik mozgalmát népszerűsíteni az ame rikai közvélemény előtt, mérsékelt optimizmussal nyilatkozott Los Angelesben a fehértelepes kormány vezetőjének arról a kezdeményezéséről, hogy kezdjenek tárgyalásokat az általános választójog bevezetéséről. *■»» .. "H i pllli CARTER ÉS A KÖZEL-KELET. Az „érdekek sivatagi csatája.” tesen ilyen szándékuk lenne, például, utazási korlátozáso- A jeruzsálemi látogatással kát vezetett be, s nem lehet pont került a mondat végé- kirekeszteni annak veszélyét re, lényegében befejeződött ez sem, hogy megismétlődik az a hosszabb ideje tartó folya- idén már egyszer végrehajtott ma't' határ menti egyiptomi katonai .akció. Felvetődött annak gondolata, hogy az „elutasítók” hívjanak össze külügyminiszteri értekezletet, ezt azonban Szíria és Irak viszálya mind ez ideig lehetetlenné tette. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a különböző manőverek megoszthatják a palesztin mozgalmat is. (Mivel a PFSZ-t szeretnék kizárni a genfi tárgyalóteremből, de palesztin személyiségek • valamilyen formában ott lehetnének, a személyek és politikai irányzatok összecsapása különböző ellentéteket idézhet fel.) Az arab világban tehát megszaporodtak a törésvonalak és, ha Szadat — a valódi eredmények híján — • azt emelte ki, hogy javította az Egyiptom és Izrael közötti „pszichológiai légkört” —, annál súlyosabbá vált a bizalmi válság az arab országok között. Z. Mi a jelentősége a nyugatnémet kancellár lengyelországi látogatásának? DÉL-AFRIKA FEGYVERKEZIK. —Jelentem a Vorstcr— Ku-Klux-Klan típusú rakéták elkészültek Az eredeti tervek hat héttel korábban szerint kellett volna ellátogatnia Schmidt kancellárnak Lengyelországba. Akkor ezt nem tehette meg —, s ezt Varsóban is megértették —, miután a diplomácia helyett a válságstáb üléseivel volt elfoglalva, a terrorista túszdrámák közepette. A hamburgi szociáldemokrata kongresszus másnapján azonban sietett pótolni az elmaradt utazást, s a kedvező lengyel—nyugatnémet párbeszéd továbbra is egyik fontos tényezője az európai továbblépésnek. Szó esett természetesen a kétoldalú kapcsolatokról is, mindenekelőtt a gazdaság területén. Varsó és Bonn viszonyának jelentőséget ad az a tény, hogy a héten bizonyos átrendeződés kezdődött a nyu- gatnémet ellenzék soraiban. Strauss bejelentette nyílt igényét a jobboldal kancellárjelöltségére. Ez annyit jelenthet. hogy az uniópártok (CDU—CSU) a még terméketlenebb állásfoglalások felé sodródnak a külpolitikában. Ezért valóban kontinentális érdek az NSZK keleti politikájának folytatódásai, s fő* ként következetessége. E téren már korántsincs minden rendjén, s az NDK fővárosában, a NSZEP központi bizottsági plénumán joggal hívták fel a figyelmet arra is, hogy a demokratikus német állam tárgyalási kezdeményezéseit nem mindig fogadják építő szándékú megközelítéssel az NSZK-ban. 3. Hogyan alakul a helyzet Dél-Európában? A közvélemény-kutatók ezúttal nem fogtak mellé a görög választási előrejelzések során, cseknem százszázalékos pontossággal előrevetítették az eredményeket. Kara- manlisz pártja megőrizte abszolút parlamenti többségét, noha a szavazatoknak csupán 43 százalékát szerezte meg. Jelentősen előretört a baloldal: Papand- reunak, a NATO-tagsá- got ellenőrző pánhellón mozgalma és a Görög Kommunista Párt. A rendkívüli választások indokai között előkelő helyen szeretteit a ciprusi probléma. A dél-európai áttekintés jogos kérdés tehát, hogy miután Athénban' lebonyolódott a választás — Törökország egy papírvékony többséggel rendelkező kabinettel rendelkezik — és Cipruson februárban, járulnak az urnák elé: történhet és tör- tónilk-e valami előrehaladás ? A medditerán térség másik végén, az Ibériai-félszigeten több szinten is folynak a tárgyalások. Spanyolország és Portugália között, arról, hogy korábban két diktátor, a Franco és Salazar által kötött ibériai paktumot új szerződéssel váltják fel; London és Madrid Gibraltár jövőjéről tanácskozik; de viták foljmak Spanyolországon belül az új alkotmányról, s a gazdasági rendszabályokról, valamint Portugáliában, ahol a kormány kétségbeesett erőfeszítéseket tesz megrendült helyzetének könnyítésére. A Déi-Európa középpontjában elhelyezkedő Olaszországban pedig a hatpárti megállapodás realizálása van napirenden, nem kevés nézeteltéréssel, hiszen — a régi közmondás igazsága szerint — az ördög mindig a részletekben búvik meg. Dél-Európa frontjai mindenképpen mozgásba jöttek ezekben a napokban, s a jóslás kockázata nélkül is megállapíthatjuk: a közeljövőben sem várhatók errefelé unalmas hetek...
