Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Az üvegipar mindinkább igényli azokat a berendezéseket, melyek a nagymennyiségű üvegek osztályozásában segíte­nek. Az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülék- gyárában egy ilyen gép beállításának utolsó fázisát végzi Sulyok Gyula és ifj. Sándor Imre szerelő. A gép a palack­üvegek szájellenőrzését végzi, értéke negyedmillió forint „Zöld hullám” A sűrű közúti forgalomban a csehszlovák autósok jó ta­nácsadója és segítőtársa a „Zöld hullám’’ című rádiómű­sor, amit a közbiztonsági szervekkel együtt sugároznak. A Hvezda — magyarul Csillag — nevű rádióállomá­son hétfőtől péntekig a hírek után jelentkezik a „Zöld hul­lám”, amelyből az autósok állandóan tájékozódhatnak az egész ország közlekedési helyzetéről, az útvonalakon előforduló változásokról és. a terelőutakról. A „Zöld hul­lám” 20 tagú vezérkara a legkorszerűbb technika se­gítségével állandó kapcso­latot tart a meteorológiai ál­lomásokkal, a kerületi, me­gyei közúti hatóságokkal, a fontosabb üdülőközpontokkal és a határátkelőhelyekkel is. A legtöbben a „Zöld hul­lám” hét végi műsorát hall­gatják, amely a prágai és a közép-csehországi autóveze­tőket npinden pénteken 14— 18 óra között víkendre, majd vasárnap 17—20.30 óra között hazakíséri. A műsort, amely­ben az információk szórakoz­tató zenével váltakoznak, , a csehszlovák rádió munkatár­sai a közbiztonsági szervek sok száz tagjával együtt ké­szítik. Bátorság és valóság Még várnak valamit a ruhagyárban AZZAL KEZDTÜK VOLNA a beszélgetést a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatónőjével, Ka­szás Józsefnéval, hogy szót ejtsünk arról: mit várnak még ebben az évben néhány hét alatt. De, meg nem áll­hattuk, hogy vissza ne idéz­zük a közelmúlt történéseit Hiszen a Salgótarjáni Ruha­gyárban — bár gyakran és sokan megkérdőjelezték az évről évre növekvő követel­ményszámokat — 1972 óta a ruhaipari ágazatot meghaladó ütemű volt a termelés növe­kedése. Az országos 10,2 szá­zalékkal szemben több mint a dupláját érték el. Mintegy a pesszimistákra, s az ellenzők­re rácáfolva bizonyították, hogy eredményeik nem egy­szeri nekirugaszkodás, hó- rűkkmunka által megszü­letett számok: a tervszerűség, a gépesítés, a szervezés és még sok más, a termelést po­zitívan ' befolyásoló tényező eredményei. Például, ebben az évben is, háromnegyed éves tervüket 106 százalékra teljesítették. S, ami még különösen érzéklete­sen illusztrálja jó munkáju­kat: 1976-hoz viszonyítva exportjuk 2,5 szeresére emel­kedett. És még egy jellemző adat: 1976. szeptemberéhez vi­szonyítottan idén 21,8 száza­lékkal nőtt a termelés — ki­fejezetten a termelés haté­konyságából. Amihez, termé­szetesen, nagyban hozzájárul­tak olyan szervezési intézke­dések, mint például a nem­zetközileg js elismert, „három M” rendszer bevezetése (Szin­te _ munkafényképezés-szerűen szűrik ki a munkaszalag mel­lett dolgozók felesleges moz­dulatait, s így nagyobb ered­ményt érnek el. Mindezek igazolására írjuk le, hogy amíg a „hagyományos mó­don” készített szoknyák átla­gosan 38 perc alatt kerültek le a szalagról, a „három M” bevezetése úján a gyártási idő 18—19 percre rövidült. A salgótarjáni központban és a jobbágyi telepen bevezetett speciális szalagszervezés által diktált ritmust, s az azzal kapcsolatos tennivalókat nem lejiet egyik napról a másikra elsajátítani. Így térünk át a hátralevő időszak feladatai­ra — tovább kell ismertetni a módszert, s szoktatni a sza­lagok mellett ülőket, dolgozó­kat. s mi varható még 1977-ben? Az igazgatónő hosszasan so­rolta a teendőket Mindezek­hez azonban néhány lényeges dolog felsorolása még idekí­vánkozik. Mint például az, hogy a gyár szocialista bri­gádjai november 7-én levél­lel fordultak a megyei pártbi­zottsághoz, amelyben három lényeges dolgot közöltek. Egyik — amellett, hogy a nagy ünnep tiszteletére még pótvállalásaikat is teljesítet­ték —, hogy november 30-ig eleget tesznek szocialista exportkötelezettségeiknek. A másik, hogy a termelésüket az eredeti 2 százalék helyett 7,6 százalékkal teljesítik túl. A harmadik pedig, ami az előbb felsoroltak következménye: 197 millió forint termelési ér­ték helyett több mint 200 milliót érnek el. S mindez — miként az igazgatónő is bizonygatta, s miként a reális számok híven illusztrálják — nem álom, nem sokat mutatni akarás. Egyszerű realitás, a szocialis­ta és a nem szocialista bri­gádok megfeszített munkájá­nak eredménye. Igen, feszített munka. Sőt, esetenként az igazgatónőt és vele együtt a gyár vezetését még olyan kritikák is érték, hogy ^ (finoman fogalmazva) túl bátran terveznek, s az il­letékesek nem tudják, van-e mindennek reális alapja. Hát — mint megmutatták: van! Sőt, az elkövetkezendők­re az 1978-as évre még ,,bát-' rabbak * lettek: a termelés újabb 12,4 százalékos növelé­sét irányozták elő, s remélik hogy termelési értéktervük meghaladja a 240 millió fo­rintot. Reálisan. Hiszen a na­pokban már elkészül az újabb nagyobb kapacitást biztosító balassagyarmati telep kiviteli terve — jó néhány hetet igénybe vesznek a különféle egyeztetések —, s hamarosan varjak az új, nagy teljesítmé­nyű gépek érkezését is. Melyek mondani sem kell, hogy na­gyot lendítenek az eddigi tempón is. A hátralevő hetek krónikájához tartozik a már elkészült, jövő évi tervek va­lamennyi fórumon történő megvitatása, s jóváhagyása, amelyek újabb nagy jelentő­ségű célt: az export további fokozását tűzik ki célul. Várhatóan —, ha az Irak­kal, Kuvaittal és egyéb, ed­dig még „fel nem térképe­zett” országokkal sikerül üz­leti kapcsolatot teremteni, amire már most is reális ala­pok mutatkoznak — 1978-ban össztermelésük 70 (I) száza­léka kerül idegen országokba. Amelyből feltétlenül hozzá kell tenni a legnagyobb rész­arányt a tőkésexport jelenti. — Jól vannak hát? — kér­dem az igazgatónőt. — IGAZAN CSAK akkor érezhetjük biztonságban ma­gunkat, ha terveink szerint sikerül a következő év előké­szítése, s megfelelő, zökkenő- mentes lesz a két év közötti átmenet. — Bízik benne? — Bízunk! — hangsúlyozza a többes számot. Karácsony György A MEZŐGAZDASÁGI üze­mek vezetőinek talán a leg­nagyobb fejtörést, a legtöbb álmatlan éjszakát a beruhá­zások okozzák. Amikor az el­képzelés megszületett, a pénz hiányzik, ha az anyagiakat előteremtették a tervezés hosszadalmas, s amikor a ki­viteli dokumentáció az aszta­lon fekszik, közbeszólnak a szakhatóságok, megbízható építők után kell kutatni..., s így tovább. Az érsekvadkerti termelő- szövetkezetben is fel-felüti néha fejét a beruházási „be­tegségek” valamelyik kóroko­zója. Előfordul, hogy néhány százezer forintot erő épületre másfél milliós előterv készült. A megrendelt dohányszárító­kat késve szállították, vonta­tott az irodaház kivitelezése. Ilyenkor a gazdaság vezetői keresik a „gyógyszert”, s az esetek többségében rá is buk­kannak. — A tavalyi zárszámadás eredménye alapján tizennégy- millió forint állt rendelkezé­sünkre, a különböző fejlesz­tési célkitűzések megvalósítá­sára — említi Pintér Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke. Legfontosabb teendőként tartották számon a növényter­mesztés technikai színvonalá­nak növelését. Az idén eddig kilencmillió forintot költöt­tek gépekre. Burgonya-, gabo­nabetakarító kombájnokat szereztek be, a takarmánybe­takarítás gépesítését szintén fejlesztették. Tovább bővült a * A párt vezető szerepének és politikai befo­lyásának érvényesüléséhez alapvető feltétel, hogy a pártszervezetek következetesen hajt­sák végre a párthatározatokat, ismerjék fel a helyi körülményekből adódó feladatokat, és azokat a párt politikája szellemében old­ják meg. A X. pártkongresszus döntő lánc­szemnek jelölte meg a pártalapszervezetek- ben folyó munka színvonalának, hatékony­ságának növelését, a XI. kongresszus pedig az elért eredmények elismerése mellett to­vábbi feladatként adta a pártszervezetek munkájának fejlesztését. A kongresszusi határozatok alapján a párt- szervezetek élete, munkája lényegesen vál­tozott, mégis napjainkban is ezen a szinten fordul elő a legtöbb hiba a pártirányítás­ban, a határozatok végrehajtásában, és a pártellenőrzésben. Az alapszervezetek mun­kája fejlődött, többségük gyorsan elsajátítot­ta a politika érvényesítésének módszereit, mindinkább képesek az öntevékeny munká­ra. Ugyanakkor az alapszervezetek számotte­vő csoportjában a gondok, a megoldatlan problémák évről évre visszatérnek, munká­jukban nincs előrehaladás, vagy legalábbis alig mérhető. Kiút a hátrányos helyzetből Mi az oka annak, hogy az alapszerveze­tek egy része a sok-sok erőfeszítés ellenére sem tud előbbre lépni? A kérdés leegyszerűsítését jelentené, ha a gyengébb, vagy gyenge működés okait csu­pán az alapszervezetekben dolgozó pártta­gokban keresnénk, s egyértelműen őket hi­báztatnánk. A probléma ennél sokkal össze­tettebb. Valamennyi alapszervezet meghatá­rozott társadalmi, gazdasági környezetben dolgozik, fejti ki tevékenységét. Ez a kör­nyezet pedig állandóan változik, fejlődik. Legkézenfekvőbb példa erre a termelő- szövetkezetek egyesülése. A gazdaságok egyesülésével megváltozott az alapszerveze­tek helyzete. A kisebb gazdaságok,, mint üzemegységek működtek tovább, s amennyi­ben a községi és járási pártszervek nem fordítottak gondot az alapszervezetek szer­vezeti kereteinek fejlesztésére, az itt mű­ködő pártszervezetek hátrányos helyzetbe ke­rültek. A gazdasági döntések többsége egy szinttel magasabban történt, s az alapszer- veaeteknek nem volt módjuk ezek befolyá­solására. A párttagok is úgy érezték, hogy munkájuk formális. A községi és járási pártszervek többsége okult ebből, s a gazda­ságok egyesülésével egyidőben megoldják a pártszervezetek szervezeti kereteinek prob­lémáit is. A várt fejlődés elmaradásának oka lehet a káderhiány is. Egy-egy pártszervezetben kevés az olyan jól felkészült párttag, aki érti, és képviseli a mindennapi munkában a párt'politikáját, aki hatással tud lenni kör­nyezetére, példát mutat dolgozótársainak. Nem egy pártszervezetben gondot okoz a tisztségekre alkalmas párttagok választása. Ez is főként a kisebb létszámú üzemi, vagy területi alapszervezetben jelent nehézséget Számos ilyen alapszervezetben jól felké­szült, üzemekből pártmegbízatással átirányí­tott káderekkel oldják meg a személyi ve­zetőségi gondokat. Kézzelfoghatóbb segítséget A pártszervezetek egy részének eredmé­nyesebb munkáját objektív okok nehezítik, de az eredménytelenség mögött csaknem minden esetben megtalálható a felsőbb — leginkább a közvetlen felettes- pártszervek mulasztása is. Nem arról van szó, hogy a pártszervek nem éreznek felelősséget a párt- szervezetek munkájáért, fejlődéséért, még csak arról sem, hogy nem igyekeznek min­dent megtenni eredményesebb működésükért. Munkájuk legfőbb fogyatékossága, hogy se­gítségnyújtásuk gyakran általános, nem elég differenciált, nem elég konkrét. Valamennyi alapszervezet párttitkára kel­lő eligazítást és tájékoztatást kap felsőbb pártszervétől. Napjainkban má* az is gya • korlattá vált, hogy a járási, vagy a városi pártbizottságok instruktorai rendszeresen lá­togatják, segítik az alapszervezetéket. Szá­mos pártbizottság aktívacsoportokat létesített, amelyek tagjainak is ez a feladatuk. Mind­ezek ismeretében úgy tűnik, hogy szervezeti oldalról minden rendben van, nem hiány­zik a kellő segítség. Valójában nem az ér­tekezletek és az információ mennyisége ke­vés, látogatójuk is akad bőven az alapszer­vezeteknek — főként azok titkárainak. Az .érdemibb, a kézzelfoghatóbb segítséget igénylik a gyengén működő alapszervezetek, A titkári értekezleteken kapott tájékozta­tást, feladatokat nem mindegyik párttitkár hasznosítja azonos hatásfokkal. Többségük számára ez elegendő útmutatás ahhoz, hogy a pártvezetőség tagjaival együttesen a párt­határozatokat területükön alkalmazzák. Ezekben a pártszervezetekben érvényesül a kollektivitás, személyreszólóan elosztják a feladatokat, nagy biztonsággal és önállóság­gal szervezik a határozatok végrehajtását. Számos párttitkár azonban nem tud mit kezdeni a feladatokkal. Ez adódhat a párt­munkában való járatlanságából, de abból is, hogy nincsenek mellette kellően felkészült vezetőségi tagok, akikkel megbeszélné, meg­osztaná a tennivalókat. A határozat pedig nem kevesebb, a feladat gyűlik, a munka csak marad, a pártszervezet nem gazdája területének, sokasodnak a gondok, problé­mák. Mi lehet a célravezető? Egyetlen hatásos módszer az, ha a párt-' bizottságok az alapszervezeteket segítő mun­kájukban megkülönböztetett módon kezelik az egyes alapszervezeteket. Mindegyik szer­vezetnek olyan segítséget igyekeznek nyúj­tani, amely biztosítja hatékony működésü­ket. Ez alatt érthető az Is, hogy az erős, az öntevékeny pártszervezetek annyit kapjanak, ami munkájukhoz szükséges, de az is, hogy a gyenge pártszervezetek segítése érdekében a pártbizottságok operatívan kapcsolódjanak be a feladatok végzésébe. Felvetődhet a kérdés: vajon a pártbizott­ságok ilyen mértékű segítsége, ha úgy tet­szik „beavatkozása” nem sérti-e az alap­szervezetek önállóságát. A demokratikus centralizmus elve alapján a felsőbb párt­szerveknek nemcsak joguk, hanem köteles­ségük az alsóbb pártszervezeteket segíteni abban, hogy területük politikai irányítói legyenek. Csakis a megkülönböztetett, konk- ■ rét segítséggel — ilyen a beszámolókhoz, a munkatervekhez, a cselekvési programokhoz nyújtott támogatás, vagy egy-egy határozat végrehajtásának szervezése — léphetnek ki egyes pártszervezetek abból a szűk körből, amelyben napjainkban még mozognak. Mihók Sándor Titok: az előrelátás Kilencmillió gépekre tudtuk elhelyezni — válaszol Pintér Ferenc. A legelőkön 1000—1200 szarvasmarhának nyári szál­lásokat építettek, a hízómar­hatelepet tűzi víztározókkal tették teljessé. Térburkolatok, traktorlépcső, a 80 és 200 ló- Másfél millió forintos költ- kerítések, hat dohanyszarito • erős gépek közé a 120 lóerős séggel új szerelőcsarnokot kamra jelzi az idei beruha- Crystal-t iktatták közbe. építettünk. Ezzel lehetőve ^^atho^;e7^gn ® tehené. — A szállítást zömmel az vált, hogy a gepek a dejtan v“’f Lp IFA típusú tehergépkocsikkal kerületből is a központba ke- «fü telepen_ egy2 végezzük. Ezek kiválóak a rüljenek. Könnyebb a rend- ’ f' műtrágya kiszórására is ren- mégis elhalasztották a tsz. ve^ delkezunk a hozza szükséges ki avítasa - magyarázza a ^ mondván; télen úgysem adapterekkel - kapcsolódik a tsz-elnok különösebben haladni a beszelgetesbe Vitéz Ferenc, a A 396 negyzetmeter alapte- , .. tsz elnökhelyettese. Egy só- látegés^ségügyi helyzetét sem ha] közepette meg hozzáfűzi: a javítások ellenőrzése, s a ’ , . Vp„A1vni»k Tavaszt Az. alkatrészellátás viszont tervekben szerepel egy újabb {fedéssel {^elkészül a borfu­kritikán aluli... szervizmuhelynek otthont Nevelő 1978 vésőre b Az értékes, nagy teljesítmé- adó — épület kivitelezése is. ia‘ö- vegeie. . nyű gépek fonák helyzetette- — Az épületberuházasok? A tizennégy millióból ev remtettek az érsekvadkerti — Legnagyobb vállalkozó- közben huszonnégy lett. Nem termelőszövetkezetben is. A sunk a közös székház építése, tartogatjuk a pénzünket. Öt- Rába—Steiger 5—6, korábban melyet jövőre kell befejezni, milliónk van a biztonsági ala- használatos erőgépet pótol, de Csaknem kilencmillió forintba Pon> de hat ennyi kell is egy ha meghibásodik, a kiesés is kerül. millió forint termelési er­ezze! egyenesen arányos. Ez a — Nem lett volna előnyö- teket produkáló tsz-ben — helyzet a többi berendezéssel sebb gyorsan megtérülő be- mondja az elnök, is, s így a gazdaság „tartalék” ruházásba fektetni ennyi DOLGOZNAK az el­gépek beszerzésére kénysze- pénzt? ——-—;—;—-——----— . r ül, hiszen a takarmánybeta- _ Tudjuk, hogy hasznosabb ez? ^szakozott‘tekő kantást például, - ha törik, célokra is fordíthattuk volna, rWonstrukcMiát az *elkéDze- ha szakad - harminc napon de a közös székhazat tovább i|‘ek szerint a ’ tervcik us vé­belul be kell fejezni. A biz- odázni célszerűtlennek tartót­tonság kedvéért tartott eszkö- tűk. Előbb-utóbb szükség van vezés^ feladat' f mir f tp zok viszont rontják a gépek rá, hiszen a gazdaság irányi- vite]ezxrői ^ is ’ gondoskodtak kihasznaltsagát, hiszen a rak- tói nem a legjobb körűimé- ^ 'sike’res berguh4isok tit- taron állok csak akkor val- nyék kozott végzik munkaju- , nak főszereplőkké, ha vala- kát, Vettünk például remek melyik meghibásodik. Egy gépeket a könyvelésbe, alig Sz. Gy. ilyen gazdaság viszont, mint az érsekvadkerti, nem vállal- 1 ’ ‘ ~ hat fölösleges kockázatot. é J40GRAD — 1977. november 27., vasárnap *> i /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents