Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
PAsxtói »reicht Szik esztendő után A sorompó megálljt parancsol mindenkinek a pásztói termelőszövetkezet szakosított telepe bejáratánál. Jobbra, az irodákat összegyűjtő apró épületből éppen termelési tanácskozásról távoznak a tehenészek, siet mindenki a dolgára. — Első a tej! — mondja, «kár egy jelszót, Tari István, az állattenyésztési ágazat vezetője. — A múlt évihez képest négyszáz literrel emelkedik a hozam. Igaz, még így is alacsony, 2600 liter... Az ágazatban dolgozók mindenesetre kitettek magukért. Az eredeti tervhez képest még tizenkét százalékos növekedést vállaltak, s már teljesítették is. Pedig a munkaerőhiány a telepen már krónikusnak mondható. Megoldást azért találnak a telepiek. Amikor Mócsány József betegedett meg, Brunda János és Nagy János vette gondozásba a gazda nélkül maradt teheneket. önként tették, mint ahogy Juhász József is pirkadatkor jött be fejni, fogatos lévén, s utána végezte el a reá kiszabott takarmányozási feladatokat, — Az ágazat 1—1,5 millióval teljesíti túl árbevételi tervét. Az állategészségügy területén a legmagasabb minősítést kaptuk. Kedvező a vemhesülési arány, az elhullás csökkent. Feltöltött a háromszáz férőhelyes hizlalda — magyarázza Tari János. Az állattenyésztésben már a jövő évre gondolnak. Takarmányból akad bőségesen, a mátraszőllősi telepen korszerű fejőházat építenek, ide kerül majd az eddig kihasználatlan belga halszálkás fe- jőberendezés. A tények azt mutatják, új szelek fújdogál- nak a Mátra lábánál. Pedig az évet nehezen kezdték, túlzott optimizmusra nem volt okuk. Az elmúlt őszről több mint ezer hektár mélyszántás elvégzése húzódott át, pénzügyi problémákkal küszködtek. A kukoricát, cukorrépát, még télen is szedték. Jelentős veszteséggel zártak. — Alaposan felülvizsgáltuk gazdálkodásunkat, a növény- termesztés szerkezetének némi módosítását tartottuk célszerűnek — mondja dr. Ben- cze Barna, a termelőszövetkezet élnöke. A „szűk" esztendő káros következményeivel számolva határozták meg a legfontosabb feladatokat, s ehhez segítséget nyújtott a párt járási végrehajtó bizottsága is. Legfontosabb tartaléknak tekintették, hogy a munkákat optimális időben és jó minőségben végezzék el. A traktorosok kínlódtak a gyűrött talajjal, pótolták a lemaradást. Másfél millió forinttal többet költöttek műtrágyára, mint az elmúlt évben, s így egy hektár szántóra már 230 kilogramm hatóanyag jutott. Az elnök a TOT által készített statisztikát mutatja: még messze vannak így is a legjobbaktól. — Kevés a forgóeszközünk, újabb hitelek felvételére pedig nem vállalkozhattunk — kommentálja. A májusi jég, a szeptemberi fagy tetemes kárt okozott a gyümölcsben, szőlőültetvényekben, a szántóföldi zöldségfélékben. A búza átlagtermése a jég ellenére 39 mázsa lett, a biztosító által fizetett kártérítés valamelyest enyhített az árbevételi kieséseken. A pászóiak összeszorították fogukat és dacolva a kedvezőtlen tényezőkkel, termeltek. A növénytermesztők félmillióval csökkentették a költségeket, miközben a bevételek több mint egymillió forinttal emelkedtek. Ez jellemezte az állattenyésztőket is. Az ipari ágazat, a legutóbbi felmérések szerint jelentős nyereséget produkál, növekedett a háztájiból származó állatforgalmazás. — Elmozdultunk a holtpontról — jegyzi meg a termelőszövetkezet elnöke. — Pénzügyi helyzetünk kiegyensúlyozottabb volt az elmúlt évinél, kigazdálkodtuk a tavalyi hiányt, s a kedvezőbb költségfelhasználás, az árbevétel növekedése a tervezettnél nagyobb nyereséget biztosít. A tagok és alkalmazottak szembenéztek az év eleji nehézségekkel. A szocialista brigádok felajánlásai lehetővé tették a tervek túlteljesítését. Míg az 1975-ös, jónak értékelt évben 79 millió forint volt az árbevétel, az idén meghaladja a 90 millió forintot. A pásztóiak saját maguknak bizonyították be, hogy miként lehet iparszerű köretek között emelni a hozamokat. A kukorica termésátlaga az idén például megközelítette az ötven mázsát, a cukorrépa cukortartalma elérte a tizenhét százalékot. — Már a következő évet is megalapoztuk, hiszen a mélyszántás befejezés előtt áll, a vetésekkel időben végeztünk. Az őszi árpa például két nap alatt került a földbe — magyarázza dr. Bencze Barna. A jelek arra mutatnak: a tartalékokat sikerült mozgósítani a termelés érdekében. Hogy nem mindet, azt nem is tagadják Pásztón. Van még, ami fejtörést okoz, intézkedést követel, kezdve a beruházások előkészítésétől a munkaszervezés módszeréig. De a vállalkozókedv nem hiányzik. Az asszonyok, mert a szabadban nincs már munka, sütőtököt dolgoznak fel, körtét feleznek a konzervgyárnak. Használaton kívüli épületeket bérbe adtak a cukorgyárnak. Mindez célszerű, de hozzákívánkozik, hogy rá is szorulnak. Az idén minden fillér számít. Minél előbb szeretnék elfeledni a tavalyi fiaskót... Sz. Gy. Az étkeztetés javítása az építőiparban Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium az év elején együttes rendeletben írta elő az üzemi étkeztetést és az étkezési nyersanyagnorma egységesítését. A végrehajtás több fontos feladatáról most közleményt adott ki az ÉVM. Ebben az üzemi étkeztetés fejlesztésének alapkövetelményeként, hangsúlyozza, hogy az építőipar minden szervezeténél egységes legyen a főétkezés nyersanyagértékéhez nyújtott vállalati hozzájárulás, és a dolgozók által adott térítés aránya. 1980. végéig kell elérni, hogy ez az arány 50 százalékos legyen. Ugyancsak legkésőbb 1980. végéig fokozatos fejlesztéssel el kell érni a rendeletben meghatározott étkeztetési nyersanyag- normák értékeit. A jóléti és kulturális alap lehetőségeit kihasználva kell növelni az üzemi étkeztetés mennyiségét és javítani minőségét, hogy az ételek ösz- szetétele kielégítse a korszerű és egészséges táplálkozás követelményeit. Egyebek között naponta és személyenként húsból és húskészítményekből 220 grammot, továbbá másfél tojást, fél liter tejnek megfelelő tejterméket kell felhasználni. Ezenkívül a növényi fehérjeszükséglet fedezésére naponta 350 gramm kenyeret, 30 gramm rizst és 50 gramm lisztet, vagy száraz tésztát, a megfelelő vitamin- és ásvá- nyianyag-ellátásra pedig gyümölcsből 150, zöldségféléből 250, burgonyából 150 grammot ésszerűen felhasználni. A rendelet szerint az építőipari ágazatba sorolt szövetkezeteknél is gondoskodni kel! az étkezési nyersanyagnorma emeléséről, valamint a főétkezés térítési díja és a munkáltatói hozzájárulás egységesítéséről. A rendelet viszont nem terjed ki á mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőipari társulásaira, amelyeknél más jogszabály szerint keli gondoskodni a dolgozók üzem: étkeztetéséről. Kedvező kilátások? Szinkronban az építtető és a kivitelező Romhátiéban — a Romhány III -róI Híg, latyakos sárban gyalogolhat már a szemlélődő Romhányban, a hajdan volt cserépkályhagyárral átellen- ben. Mert sok eső is esett utóbb, meg aztán az a rengeteg teherautó, ami mostanság felhordja a nyáron már előkészített útra a sarat —, ami a romhányd kerámiagyár új nagyberuházásához, a Romhány IH. épülő üzemegységéhez szállítja a szükséges anyagokat —, bizony gumicsizmát kívánna az ember lábára, hogy viszonylag szárazon ússza meg az összehasonlítást. Mert — egy-két hónap elteltével — erre hajlamos a szemlélődő: mi változott, épült fel azóta,, amióta legutóbb arra járt. áok minden — bizonygatja az első benyomás is, de aztán, hogy kísérőnkkel visszatértünk az „anya- épületbe", a gyár központi irodaházába, részletekbe menő alapossággal tudjuk regisztrálni az eltelt hetek változásait. Mert — miként Kollár József, a gyár igazgatója és Fábri István főkönyvelő is sorolja — sajnos, a vállalati beruházó hiányában, akit sürgős, az építkezéssel összefüggő ügy szólított Budapestre — hetek jól szervezett munkája eredményeként, jelentősen megváltozott a beruházás képe. A kezdeti nehézségeket — amik a Magyar Nemzeti Bank, az alvállalkozók, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat körülményes eljárásai, valamint a múlt évi őszi nagy esőzések okoztak — részben sikerült már megoldani. Ügy tűnik — mondja tényleg nem tettetett optimizmussal a gyárigazgató, hogy eredeti elképzeléseink valóra válnak. De, hogy ne legyen teljesen rózsás a kép, azért még hozzáteszi: — Persze, mindaddig gondok sokaságával kell még szembenéznünk... Mert esetenként akadozik a „gépezet”... Nincs senki sem elbizakodott, sem túlzottan bizakodó hangulatban Romhányban, hiszen ez a csaknem nyolcszázötven milliós beruházás azért nem gyerekjáték. Olyannyira nem, hogy jelenleg a megye, s a finomkerámia- ipar legnagyobb összegű építkezése, ami önmagában megnöveli a felelősség súlyát is. Illllilllllllliljll 1979-ben már jelentős meny- nyiségű exportot kellene teljesíteniük. .. Éppen ezért nem nyilatkozik senki sem kellő körültekintés, s jól megfontolt gondolatok nélkül, nehogy aztán szó érhesse a ház elejét innen, onnan is. Csupán a már holtbiztos dolgokról hajlandók beszélni, amikről — szerencsére — van is mit. A legfőbb pozitívum — említik a gyáriak —, hogy lassacskán szinkronba kerülnek az építtetők kívánságai a kivitelezők által elvégzett munkákkal.' Mert a kezdeti lemaradást behozva, elkészült már a húszezer négyzetméter alap- területű gyártócsarnok — jelenleg a tetőszerkezet szigetelését és a két oldalfal építését végzik —, lealapozták a szárító-, valamint az egyes és kettes számú égetőkemencét. Mindezek mellett építik már a tmk épületét, a frittüze- met, a szociális létesítményeket — és: csupa szaknni kifejezés! — a massza-malom- házat és az atomizer torony- szerkezetét. Jelentős előrehaladás történt a Vácról megkezdett földgázvezeték lefektetésében, hiszen a gyár olajtüzelésről erre tér át, valamint az elektromos hálózat becsat- lakoztatása is a lehető legjobb ütemben halad. Olyany- nyira, hogy elérték a Romhány III. üzemet. Szóval — hangsúlyozza az igazgató és a főkönyvelő is, — ha a kivitelező és az alvállalkozók tartani tudják az ütemet, vagy ne adj isten, némi előnyre is szert tesznek, különösebb gondok nem lesznek. De ha csak valamelyik is késik... Ebből aztán tényleg adódhatnak feszültségek, s veszélyben lesz mind az átadás, mind a próbaüzem programja. Nem szólva arról, hogy államközi megállapodás értelmében 1979-ben a Szovjetuniónak már 1.2 millió négyzetméternyi falburkoló csempét kellene szállítani... S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyártáshoz szükséges Olaszországból származó tetemes valutáért beszerzett gépek minden egyes darabja megérkezett már Romhányba. S igaz, szépen becsomagolva, de állnak. És — még a gondok sorából egy csokrot felsorolva: nem minden esetben biztosított a folyamatos anyagellátás, hosz- szas vitára és átdolgozásokra adtak okot a két nagy tervezőintézet: a SZIKKTI és az ÉGSZI által szolgáltatott tervek, s még mindig nem mutatkozik elegendőnek az építőipari kapacitás. — Bár — jegyzik meg a gyáriak — a NÁÉV-vel, úgy tűnik, sikerült „közös nevezőre” jutnunk. Nem egymás hibáinak keresgélése, hanem ahogy azt már az elején kellett volna kezdeni: egymás segítése a cél. Jó irányú együttműködés alakult ki közöttünk, s ha ez tovább is tart, akkor... — Akkor? — kérdezek rá. —... Talán minden rendjén lesz! — hangzik a nem túl optimista válasz. Talán... Mi minden lehet ezen egyetlen szó mögött...!? Karácsony György Téli energiaellátás Jó a felkészültség, elegendő a készlet Az ország idei erengiafel- használása a népgazdasági tervben számítottnak megfelelően alakul, 3—4 százalékkal haladja meg az előző évit, s hasonló arányú növekedés várható a jövő évben is. A szükségletek 53 százalékát fedezi a hazai termelés, 47 százalékát pedig a külföldről, elsősorban a Szovjetunióból és más szocialisiinii 9PkL Minden igényt ki tudnak elégíteni az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat salgótarjáni telepén. Van elegendő meny- uyiségű tűzifa, fűrészelt fa, kockaszén, brikett és lengye szén is, mely az előző hónapokban hiánycikk volt ta országokból érkező szállítmányok. A várható téli energiaellátásról az országos energiagazdálkodási hatóságnál tájékoztatták az MTI munkatársát. A téli ellátás biztonságát növeli, hogy a hazai gáztermelés az idén eléri a 6,5 milliárd köbmétert: ez mintegy 10 százalékkal haladja meg az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ötéves tervének 1977. évi előirányzatát. A kőolajbányászok is túlteljesítik tervüket, ami jó alapul szolgál arra, hogy a kőolajfinomítók — a külföldről érkezett szállitmá- nyok feldolgozásával együtt — biztonságosan kielégítsék az ország igényeit. Sikeresen zárult a nyári kedvezményes tüzelőolaj-vásárlási. akció; eredményeként évi szükségletének mintegy 40 százalékát, csaknem 370 ezer tonna háztartási tüzelőolajat tárolt télre a lakosság. Ugyanakkor a szilárd tüzelőanyagok nyári kedvezményes vásárán több mint egymillió tonna szenet és brikettet szereztek be a télre. A szénbányászok — noha egyes széntelepek kimerülése és más műszaki nehézségek miatt, igen nagy erőfeszítésre volt szükség — előreláthatóan teljesítik idei tervüket. A hazai termelést jelentős mportszállítások is kiegészítik. Egyebek között idén az év végéig várhatóan 569 ezer tonna NDK brikett érkezik, s a hazai brikett-termelést is növelik a termelőberendezések hatékonyabb kihasználásával. A folyamatos tüzelőanyag-ellátás révén a villa- mosenergia-ipar is teljesíti tervét. A központi intézkedések alapján októberben megfelelő készleteket tároltak a télre szilárd és folyékony tüzelőanyagokból. Nagyobb készletek állnak rendelkezésre, mint egy évvel ezelőtt. Az energiatermelés és az energiahordozókból felhalmozott készlet megfelelő biztonságot nyújt a téli ellátási igények fedezésére. Villamosenergia- és gázellátási korlátozással ezúttal sem számolnak, s váratlan, j itősebb üzemzavar esetén s az az alapelv, hogy elsősorban a lakosság igényeit kell kielégíteni. A téli időjárás miatt közlekedési nehézségek azonban az elegendő készletek ellenére is okozhatnak kisebb átmeneti ellátási gondokat egyes területeken. Többek között az ÁFOR-kutaknál a háztartási tüzelőolaj kiszolgálásában, a TÜZÉP-telepeken pedig a tüzelőanyag-választék ideiglenes szűkülésében. Átmenetileg a vásárlási torlódások is befolyásolhatják az ellátást, tehát azok járnak jól, akik nem az utolsó pillanatra hagyják tüzelőjük beszerzését. NOGRAD - 1977, novembei 26., szombat 3
